Budapesti Hírlap, 1858. november (251-274. szám)

1858-11-19 / 265. szám

Pest, Péntek 265 Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 1-ső sz. a. 2-ik emeleten. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve mindennap reggel. Előfizetési díj austr. pénzértékben : Vidékre : november és december hóra­: 3 frt 50 kr. Helyben : 2 frt 80 kr. — A hirdetések ötször halálozott so­rának egyszeri beiktatásáért 10 kr, többszöriért pedig 7 kr számittatik. — Egyes szám 35 pkr. 1854. január 16-kán kelt császári nyiltparancsok (hírod. törv. lap 21, 22 és 23 sz) 71. §-ban föntar­­­­tott határozat foganatositásaul rendelni méltóztatott, ’ hogy az 1852. november 29-kén kelt császári nyílt- i parancs (hírod. törv. lap. 246. sz.) IX. czikke által; Magyar-, Horvát- és Tótországban, nemkülönben a­­ Szerbvajdaságban s Temesi bánságban egyelőre még­­ fönntartott moratorium , ezen koronaországokban . 1859. január 1-jétől fogva általánosan hatályon ki-­í­vül léptetendő. Gróf Nádasdy s. k.­­ Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Ferencziek tere, 7-dik szám, földszint ;vidéken minden cs. kin postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadóhiva­talhoz utasítandók. Kiadó hivatal van: Ferencziek tere,7-ik szám alatt, földszint. TARTALOM: HIVATALOS RÉSZ. NEM HIVATALOS RÉSZ. Ő Felségeik legmagasb j­e­l­e­n­­­léte Prágában. — Politikai napiszemle, Levelezések: Bécs. (A nők hivatali al­kalmazásáról.) Mező-Tur. (Időjárás, utak.) Érsekújvár. (Gazdasági fiók­egylet újra ébredése.) Napihirek és események. Nemzeti színház. (A „falusiak“ Szigeti új szín­műve.) Magyar Gazdasági Egyesület. (Közgyűlése. Vége.) Külföld: Anglia. (Sir J. Young terve a róniai szigeteket illetőleg.) Franczia­­ország. (A Montalembert gróf czikké­nek vádalapul szolgáló pontjai. A „Pays” a Young-féle tervről. A „Const “• a cochin­­chinai expeditióró .) Sze­r­b­ia. (A szkup­­stina ügyének ismétt fönakadása.) Orosz­ország. (Muracheff tbk v­isszaérkezte ) Távirati tudósítások. :S­z­i­n­házi előadások.­­­Börze. — Me­teorológiai észleletek. — Da­­n­u­v­i S3 A l­á­b. Tárcza. 1 A bártfai ásványvizek. — Monte­negrói harczok. Folyt.) HIVATALOS RÉSZ. . Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. od­. Il­ ki legfelsőbb határozata által báró Doblhoff An­tal rendkívüli követet és meghatalmazott minis­­tert a németalföldi kir. udvarban, saját megke­resésére ez állomásától kegyelmesen fölmenteni , őt ez alkalommal a Lipót-rend középkeresztjé­vel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. 0 cs. k. A p o s t o 1­i F e l s­é­g­e­s. hó 10-ki legfelsőbb határozata által Pernhofer József osztálytanácsost a császári Ház és külü­gyek ministeriumában, jól megérdemelt nyugalomba helyezni s őt hosszú és jó szolgálatai elismeréséül az austriai birodalom nemesi rangjára fölemel­ni méltóztatott. Ő Felsége egyúttal Teich­­m­a­n­n János eddigi udvari és ministeri titkárt, osztály­tanácsossá és Henhappel János és báró Munch Bellinghausen Károly udvari és ministeri fogalmazókat valóságos udvari és ministeri titkárokká, az utóbbit, egyelőre számfelettileg, legkegyelmesebben kinevezte. Ö cs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által wellenthali lovag R­u­e­s­­kefer Mihály alállamtitkárt a cs. k. pénzügy­­ministerim­ban, mint a vaskorona rend első oszt. lovagját e rend szabályai értelmében, az austriai birodalom bárói rangjára legkegyelme­sebben fölemelni méltóztatott. 0 cs. k. A­p­o­st­o 1­i F­e­l­s­é­g­e I. évi nov. 2 . legfelsőbb határozata által B­o­g­y­a­y Lajos hely­­tartósági tanácsost és zalai megyefönököt, érdem­­teljes működése elismeréséül a vaskorona rend harmadik osztályú jelével dijelengedés mellett legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. A bel- és igazságügyministerek Komáromy Imre szolgabirót, Minőkké és előadóvá a balassa­­gyarmathi első folyamodású úrbéri törvényszékhez kinevezték. Az igazságügyminister a pesti orsz. törvényszék­nél megürült ideiglenes segédhivatal igazgatósági segédi állásra Miller Ferencz hivataltisztet a sze­gedi megyetörvényszéknél kinevezte. Az igazságügyminiszer S­e­­r­e­y Sándor, Király Ferencz és Félegyházy Elek ideiglenes törvény­­széki segédeket végleges, továbbá Zoltán Albert figyelőt és Gel­l­ért László fogalmazói napidijast ideiglenes törvényszéki segédekké a nagyváradi orsz. főtörvényszéki kerület törvényszékeihez kinevezte. Az igazságügyi minister­iumnak 1858. october 26-kán kelt rendelete, *) ki­ható Magyar , Horvát-, Tótországra, s a Szerbvaj­daságra és a temesi bánságra, az 1858. October 17- kén kelt legfelsőbb határozvány közzététele iránt, melylyel a Magyar-,Horvát-és Tótország, s a Szerb­vajdaság és Temesi bánság koronaországokban rész­leg még fönálló moratorium 1859. január 1-jétől fogva megszüntetik. ő cs. k. Apostoli Felsége Ischlben 1858. October 17-kén kelt legfelsőbb határozványával, az *) Bírod, törvl. 1858- October 10-ki XLVII. darab 189. szám. NEMHIV­AT­ALOS RÉSZ. Azon ünnepélyekhez, melyekkel Prága­i Fel-­­ségeik boldogító jelenlétét ünnepli meg, a város­­­ltalános fényes kivilágításának is kellett volna­­ járulnia, mely által Prága lakossága Császárné . Ő Felsége irányában, a legmagasb névnap­­ előestéjén, legmélyebb hódolatának, adóját szán-­­­dékozott lefizetni. Császárné Ő Felségei ezen szándékról értesülvén, a hű ragaszkodás- s legmélyebb tiszteletnek ezen újabb bizonyítvá­nyát igen kegyesen fogadni, egyszersmind azon­ban azon legmagasb óhajtását méltóztatott kife­jezni , miszerint Prága lakosai loyális érzületé­nek oly logális kifejezés adassék, mely az év­szak szigora alatt szenvedő szegényeknek váljék hasznukra. Tegnap délután ama legmagasb s magas sze­mélyek fenséges gyülekezete, kiknek Prága vá­rosa néhány nap óta falai közt szállást adhatni szerencsés, még János szász, király ő felsége által szaporíttatott. Ő Felsége ugyanis tegnap külön udvari vonattal, Drezdá­ból a bubenci pályaudvarba érkezett, mely ezen alkalomból , szintúgy mint Albert, Bzása koronaherczeg­i kir. fensége megérkeztekor, ünnepiesen fel volt díszítve. A pályaudvarban Mecséry báró helytartó, Wratislaw gróf tábor­nagy, Clam-Gallas altábornagy s parancsnokló­­tábornok, valamint több más tábornok s törzstiszt urak gyűltek össze­­ Felsége elfogadására. A Bécsből sajátlag e czélból Prágába jött Kön­neritz báró, a császári udvarnál levő kir. szász követ, szintén megjelent itt, saját felséges Urá­nak üdvözlése végett. 1­2 óra felé a cs. kir.­­ Apostoli Felsége, Albert koronaher­czeg ö kir. fensége kiséretében, kétfogatu nyílt­­ udvari kocsiban, a császári váriakból a bubenci állomáshelyre érkezett. Midőn körülbelül 21/4­­ órakor a vonat megérkezte jeleztetett, Ő Fel­­­sége, ő kir. fensége kiséretében az előtornáczba­­ ment. A vonat kevéssel ezután a pályaudvarba­ érkezett. Ezen perezben a zenekar a szász nép­­hymnuszt kezdé játszani; a felállított katonaság­­ tisztelgett, s a császári zászlót meghajtá.Ő Fel­­­sége a király elé ment, s őt szívélyes kéz-­­ szorítással üdvözlé. Erre Császár ŐFelséges magas vendégét a felállított katonaság megszem-­­­lélésére kisérte el, mire a legmagasb Uraságok­­ ismét a váró terembe mentek, hol a jelenlevő te-­­­kintélyek bemutatása ment végbe. Most C­s­á-­­­szár ŐFelsége,a szász király ŐFel­ j­­­é­g­é­v­e­l együtt, ki saját austriai vértes ezredé­nek formaruháját viselő, egy nyílt udvari kocsiba ült, s a császári váriakba kocsizott, hol a ma­gas vendég számára lakosztályok voltak előre készítve. Egy második udvari kocsiban a s­z­á­s­z koronaherczeg­ek.fensége ült Albrecht Főherczeg Ur­a császári Fenségével, ki a s­z­á­s­z király Ő Felségének a határszélig eléje ment, s most annak kiséretében jött vissza. Délután ismét udvari ebéd f­estve a színházban cseh dísz-előadás volt. A Felséges Császáripár — Császár Ő Felsége a legmagasb nevét viselő vértes-ezred ezredesi egyenruhájában — 7 óra után kevés másod­perczczel jelent meg; a Főherczeg Urak , császári Fenségeik s a szász koronaherczegnő ő kir. Fensége kiséretében a középső udvari páholyban. Mind­járt a legmagasb Uraságok beléptekor minden­felől hallatszott éljen kiáltások hangzottak há­romszoros tustól kísértetve. Csak midőn azok több percz múlva elhangzottak, kezdődött meg a sajátképi előadás a „Dwa Wyslowzilczi“ czímű díszjátékkal Kollár J.-től. Az első felvonás vége felé Ő Felségeik eltávoztak , miután egy egész óráig maradtak az előadáson. Ma délelőtti 11 órakor tartatott meg a nagy Csapat-szemle a rokkantak házának me­zején. Császár Ő Felsége tábornagyi egyenru­hában, szász király Ő Felsége saját cs­ k­ anstriai ezredének formaruhájáb­an, egy udvari kocsin jöttek a rokkantak házához , ott lóra ül­tek , s erre a szász néphymnusz hangjai közt el­­est, november 18 . (Politikai napi­ szemle.) Most, miután a portugáli trónbeszéd teljes szövegét ismerjük, megfoghatónak tartjuk, hogy a franczia kormány ennek közzétételét a párisi lapokban nem k­í­­vánhatja, csakhogy meg kellene fontolni, miszerint az ember nem mindig képes azt gátolni, a­mi reá nézve kellemetlen. Ha a párisi lapok­­ nem köztik e beszédet, közt­k a nem-párisiak s a közönség valahogyan mégis birtokába jut ezen­­ „tiltott gyümölcsnek“. A párisi kormány úgy­­ tesz mint az üldözött szructmadár, mely fejét a­­ homokba dugja s aztán azt gondolja, mert ő sem­­­mit sem lát, őt sem látják, vagy — a szóban álló­­ esetre alkalmazva—, hogy a rendőrség szemei alatt megjelenő közlönyök nem szólván a portu- I­gali beszédről, á t­a­l­á­b­a­n nincsen róla szó. És­­ aztán — ez is vigasztalás akar lenni — „sokan­­ nem olvassák a külföldi lapokat“ ?­­ Rendesen­­ nem, de fölkeresik, mihelyt olyat tudnak ott ta­­i lálhatni, a­mi a honiakban nem található és ha­­ a beszéd passusai nem lennének egészen érthe­tők, az angol sajtó ismeretes jószívűsége a szük­séges commentárról is gondoskodik. A portugáli király szavai kettős fontosságot­­ nyernek az által, hogy a franczia kormány hiva- t talos közlönyét egyenesen meghazudtolja, hanem s­tb.’azáltal nem kell attól tartani, miszerint a­­ viszály meg fog ujulni vagy tartós feszültséget­­ maga után vonni. Pavia­nr, a portugali követ visszajö Fárisba s ott alkalmasint ismét jobb indulatot fog előidézni a fiatal portugáli király irányában, ki — úgy hiszszük és reméljük — trónbeszédével végképen búcsut vett ezen ügy­től, mely újabb időben úgyis már csak az üres ideoda beszélés terén mozgott. Franczia lapok, mindenek fölött pedig a brüs­­seli „Nord“ hetek óta azt hirdetik, miszerint Bajorhon és Württemberg a danahajózási ügyben engedett volna, a­hogy ennek következtében a párisi conferentia nemsokára egybelépend, a maga kívonatait Austriára mintegy rá diktálandó. Hiteles értesítések nyomán a dolog még koránt­­sincs ennyire,és a két német királyság még épen nem nyilatkozott. Az igaz, hogy a franczia és orosz diplomatia mindent elkövet, hogy ama két államot Austria oldala mellől elszak­aszsza, ha­nem természetesen Austria is ássa ellenaknáit és eddigelé a kétféle befolyás még egyensúlyban van, úgy hogy a stuttgarti és müncheni kabinet se erte se amarra nem hajlott. A conferentia­­ egybelépéséről tehát a jelen körülmények közt­­ még távolról sincs szó. Annak idején jelentettük, miszerint a franczia hadnak Rómábani szaporittatása, valamint a civi­­■ ta­vecchiai erődítési munkák Austria részéről dip­­­­lomatiai tudakozódásokra adtak alkalmat. Egyik (különben jól értesültnek tartott) bécsi lap min­­den ilynemű hirt alaptalannak nyilvánított; en­nek taczára is­­ igazunk volt. Úgy hallják,­­ miszerint Colloredo gróf austriai követtől épen e napokban érkeztek erre vonatkozó sürgönyök, melyek kétségtelenné teszik, hogy a fönnemlített­­ tárgy iránt az austriai diplomata mind Antonelli­­ tábornok,mind Grammont herczeg franczia követ­­­­tel írásbeli utón értekezett; mind két részről ki­­­­elégítő válasz adatott , sőt a­­sivita vecchiai erődítmények egészen cserben hagyatnak, miután őszentsége határozottan visszautasítá azon tervet, melyet a franczia katonatisztek eléje terjesztet­tek. Csoda,hogy a franczia lapok még nem demon­strálták, miszerint a pápának erre nincs joga , hogy a Donauwörth és Austerlitz még nincs út­ban a türrk­éni tenger felé. Lengyelországi tudósítások még mindig azon jó benyomásról szólnak, melyet a czár utolsó ott léte­zőn , az ország ájult reményekkel néz a jövő elé. A katholikus egyház helyzete már most is tetemesen megjavult , a czárnak jó viszo­nya a szent székkel azt remélteti, miszerint egy­másután mindazon bajok orvosoltatni fognak, lovagoltak a felállított csapatok homlokzata előtt. A nagyszerű katonai­ látvány, melyen Al­b­re­cht, József­­ Ernő,Főherczeg Urak , császári Fenségeik, a szász­ koronaherczeg 0 kir. Fensége­i számos magas katonai tekintélyek ib .j Ion voltak, a csapatok el­léptetésével végződött, mely alkalommal az épen jelenlevő ezred tulaj­donos­anak vezették saját ezredeiket a legmagasb Uraságok elé. Erre Császár s Király Ő Felségeik a rokkantak házában ismét a ké­szen álló udvari kocsiba ültek s onnan a számo­san összegyűlt néptömeg éljenzéseitől kisértetve a városba visszakocsiztak. November 10 .§5, melyek a katholikus népességnek eddigelé igaz­ságos panaszra alkalmat adtak. Egyébiránt a politika egész Európában téli álomba merült, a franczia császár vadászaton van, Hübner báró Spanyolországban utazik, Bourqueney báró haza készül, az angol kormány több kevesebb aggodalommal várja a jövő esz­tendőt és a parlament egybelépését, — csak Po­roszországban van némi mozgalom, nemcsak a választások körül, hanem a hadseregben is, mely tetemes átalakítás és szaporítás elé halad; a régens a szó teljes értelmében béke közepett ké­szül a bábomra! Ki ellen? — Minden lehető­ség ellen 1 Bécs, nov. 18. A­ Mint hallani, több vasúttársulatnál tervben van ~z nőket is alkalmazni képességeik­hez mért hivatalokba, különösen a jegyváltó hivatalokban. Ki csak egy párszor volt azon kénytelenségben , hogy nagyobb állomásokon önmaga váltson magának úti jegyet, e rendsza­bályt örömmel üdvözölné. Először is a nők két­ségtelenül ügyesebbek és gyorsabbak a férfiak­nál; és másodszor, ha már ők is megváratnának az ablak előtt, mint eddig megváratnak a ma­gukat a közönség fölé emelő hivatalnokok, leg­alább volna mit néznünk, míg eddig a többé kevésb­é bajuszos vagy borotvált úri­emberek, kik e jegyeket oly sohá nem tudják megtalálni, levágni, bélyegezni, kiadni: férfi létünkre sok­kal kevesbbé érdekelnek, semhogy látmányuk kissé szórakoztatna , s könnyítené a váráét! — Különben van a dolognak komoly, sőt ezen az élelmi forrásokban naponkint szegényedő korban nagyon is komoly oldala. A nő mai társadalmi viszonyaink közt , ha vagyona vagy férfitáma­sza nincs ki élelmezze, szánandó helyzetben van. Azon munkanemek, melyek előtte nyitvák: kötés, varrás, a legfinomabb női munkákig, a nagy concurrentia következtében oly silányul díjaz­­tatnak, miszerint abból városokban megélni alig lehet. Falu vidékekről fölösleges szólni , mert e nemű munkák városokban öszpontosítvák s a szegény női munkások is ott csődülnek össze. Némely üzletből kizárja a czéhrendszer, mások­ból előítélet. Sőt vannak látszólag női jellemű munkák, miket a férfikéz foglalt le diadalmasan, csaknem kiszorítva abból a nőket; például a neruha készítés, melyet a nők csak zugkontá­­rok kiét­eznek, míg Parisban, Bécsben, minden nagy városban a divatban levő nőruhaszabók férfiak. Ezen társadalmi baj viszhangoz London­ban, hol a varrónőket ezrenkint szálliták Aus­­tráliába gyarmatosítani. Viszhangoz Páriában, hol pedig a nők az iparszabadság következtében aránylag nagy tevékenységi kört foglalnak el, s a boltokban is árainak, könyveket visznek, egész üzleteket vezetnek; viszhangoz mindenütt — még az academiákban is, melyek némelyike tá­gítani kezd ama híres axiómától, miszerint „a tudomány önmagának czélj­a. “A lyoni tudós academia legalább legújabban következő pályakézdésre tűzött ki 1200 fr. jutalmat: „Adassanak elő oly gyakorlati módok, az erköl­­csiség szempontjának figyelembe vételével, me­lyek alkalmasak legyenek a nőknek új kereseti forrásokat, új foglalkozási tért nyitni, melyek őket kárpótolják azon veszteségekért, miket a férfiak concurrentiája s a szokások s előítéletek nekik okoznak; továbbá mint lehessen elérni azt, hogy a nők, kik — a férfiakéval egyenlő munka mellett is­ — roszabbul díjaztatnak, ugyanazon díjban részesíttessenek,melyben a férfiak?“Sok tengődő, de állásánál fogva a középosztályhoz tartozó családon lenne némileg segítve, ha a nőnek is alkalma volna keresni. Vagy tán azt fogja valaki ellenvetni, hogy ez által elvonat­nék házi, anyai kötelességeitől, hogy embertelen­ség volna a gyenge nőnemet még több munkával terhelni! — Azonban azon körök, melyek itt tekintetbe veendők, embertelenebbnek tartják a nyomort a munkánál, vagy eddig is emberte­len , de roszul díjazott munka alatt nyögnek, vagy gyárakban töltve naponkint 10 órát, vagy kora regtől késő estig mellsorvasztó, szemrontó varrás hímzéssel vesződve ''’s alig szerezve meg, mi napi kenyérre elegendő volna.­­ A nők ugyanis mindenütt,ott is, hol a férfiakkal egyenlő munkát végeznek, roszabbul vannak fizetve, mert a nő szükségei keveseb­be­k, a munkabér pedig a többi közt ezen ténye­zővel is arányosítja magát; ez egy elvitázhat­­lan közgazdászai elv. — Mig a női osztály be­csületes úton oly nehezen s a bűnnel oly köny­­nyen keresi kenyerét. . . addig ne csodáljuk a nők elerkölcstelenedését! És itt fekszik e sociá­­lis kérdés erkölcsi fontossága is.

Next