Budapesti Hírlap, 1859. január (1-24. szám)
1859-01-01 / 1. szám
mel: „Ednn ’L Rus Tabed Nu, par Ed. Trebmelatnom“ adták ki és mielőtt a rendőrség a csalást észrevette, tömérdek példányban elterjesztették. I (B r e f s t e a k - r e c e p t). A londoni 128 év óta fennálló híres beefsteak-clubban e húsételt következőkép készítik. Miután a húst hüvelyknyi vastag kerek szeletekre vágták , borssal vagy sóval hintik meg, néhány perczig puhára verik, megkenik kétharmadrész úgynevezett habtejfölből álló keverékkel, mi legczélszerűbben tollal történik, aztán papirosba takargatva rostra teszik, mely alatt izzó szén van. Végre a rostról levett húst az e közben gyorsan forróvá tett keverékben 5—6 perczig megpárolják s mig a leve megsárgul, így készül az igazi beefsteak, mely semmi más ingredientiák hozzátételét nem tűri. (Helyi eS e t e k ) F. hó 29-n egy félreeső fedetlen kútból, egy kerítetlen kert telken, az aradi utcza közelében, Pesten, egy 10—12 hónapos férfi gyermek hulláját húztak ki, mely pólyákba begöngyölgetve feküdt a viz felszinén, hova az úgy látszik alig 24 óra előtt, azonban már mint hulla eresztetett le. Tudomány, művészet és közélet. *) A magyar természettudományi társulat) múlt hó 29-dikén közgyűlést tartván az elnök Szőnyi Pál úr jelentést tett a társulat 1858-ki működéséről. A lefolyt évben összesen két közös, három választmányi és tizenhárom szakülést tartottak. A társulat könyvtára most már rendezve Van s a tagok által akadály nélkül használtathatik; a pénztár rendben találtatott: az ide vonatkozó kimutatás szerint a kiadások tettek 1656 ftot, a maradék pedig 554 ft. Tömöri Anaz- Itáz ur a társulatnak 100 p. ftot ajándékozott s Bene Ferencz elhunyt udvari tanácsos ur hagyatéka 200 p. ft, melyet az örökösök levonás nélkül fognak kifizetni. A társulat által régebben kitűzött pályakérdésre három kézirat küldeték be, s ámbár e munkák egyike sem meríti ki tökéletesen a föladott kérdést és a tudomány igényeinek sem felel meg egészen , a kitűzött tizenhat és nyolc darab aranyból álló jutalom az aránylag legnagyobb két műnek kiadatni elhatároztatott. Az erre vonatkozó jeligés levelekből kitűnt, hogy a 16 darab arany jutalmat nyert pályamű szerzője , dr. Károlyi Sámuel nagykőrösi városi tiszti orvos; a másik jutalomra érdemesnek ítélt mű jeligés levelében csupán ez állt: „Egy magyar természetbúvár“. Ezután 20 új rendes, 3 gyámolító és 3 külföldi levelező tag választatott. A következő három évre első elnökül : Korizmics László, másodelnökül Kovács Gyula választattak. Első titkárnak megmaradt Szabó József úr, másodiknak Károlyi Lajos választatott meg. Választmányi tagok többnyire azok maradtak meg, kik a lefolyt három évben valának. helyszínére küldetett ki a végett, hogy a lakosságot a dolog valódi törvényes állása iránt fölvilágosítván, minden kicsapongást nyomjon el s a törvénynek szerezzen tekintélyt. A nevezett hivatalnok múlt évi october elején a helyszínen megjelenvén, a mint a maga elé idézett 4 főtettessel a vallatást a helység házánál megkezdette , a lakosság a faluháza udvarán százankint zúgolódva egybecsoportozott. A szolgabirói segéd békés hazamenetelre intő felszólításának nem csak sikere nem jön, de sőt mind maga a segéd bántalmakkal, mind a helység bírája aljas szóbeli sértésekkel illettetett, s jelesül ez utóbbit a 7-dik vádlott mint állítólag a volt földesurasághoz szitót „tudás és áruló“ czimekkel ’illeté. Midőn ekkor a fölbőszült csoportot csupán a jelenvolt két cs. kir. csendőr komoly föllépése által az udvarból kiszorította, ugyanazon sokaság a faluházával szemközt az utczán harczias sorba állott, s csupán a később Kápolnáról kért nagyobb csendőri segély segedelmével lehetett szétoszlatni, mire a főtettesek elfogatván , Egerbe s onnét Budára szállíttattak. A tiz vádlottnak szabályszerű kikérdezése, a megidézett 15 tanúnak (kik között a szolgabírói segéd, a falu bírája és jegyzője s két cs.kir. csendőr is jelen volt) meghallgatása s illetőleg fölesketése , végre számosabb okiratnak fölolvasása után, az elnök a tárgyalást befejezettnek kijelentvén : a cs kir. államügyész mint vádló, végszóváltását, a tárgyi és egyéni tényálladék részletes előterjesztésével és tárgyavatott indokolással előadta. Erre a védők közöl, Környey Ede tudor jeles dialektikával, Máry Károly nyomós mentő okok előterjesztésével válaszolván, midőn a harmadik védő Davidovics Dávid inkább a szívhez kezde szólani, a vádlottak annyira meg lőnek hatva, hogy majd mindnyájan kényezni kezdtek és érzékeny zokogásra fakadtak. A törvényszék tanácskozásra visszavonulván, ennek bevégezte után az elnök a behivatott vádlottak előtt az ítéletet szóval kihirdette, mely szerint a számosabb enyhítő körülmények tekintetbevételével az első vádlott hat havi, 2-dik három havi, 3-dik két havi, 4-dik és 5-dik három havi, 6-dik hat havi, 7-dik hat havi, 8-dik két havi súlyos börtönre, a 9-dik és 10-dik vádlott pedig egyenként 14 nap szigorú fogságra ítéltettek, s mindnyájan a bűnvádi eljárás költségeinek megtérítésére köteleztettek. Ez ítélet irányában mind a tiz vádlott, védőikkel nyomban tartott értekezés után, egyenkint élő szóval kijelentették, hogy a felebbezés jogával nem élnek s büntetésüket azonnal megkezdették. Tárgyalási terem. (Végtárgyalás a budai cs. k. orsz. törvényszéknél.) Múlt évi dec. 28 és 29-ik napján, tíz heves megyei, tófalusi lakos és családatya állott hosszú sorban s őrök kíséretében, mint vádlott, a budai cs. k.országos törvényszék birói széke előtt: 1. Sch. István, 2. F. József, 3. F. József, 4. N. Imre, 5. B. Márton, 6. B. János, 7. F. Antal, 8. H. József,7. N. Antal, 10. Sz. János. Bírák voltak : Szekrényesy Endre cs. k. országos főtörvényszéki tanácsos elnöklete alatt, Marsalkó Leó cs. k. országos törvényszéki tanácsos és Enzsel Rezső Sándor cs. k. törvényszéki segédtollnok, Krajcsovics Ferencz hivatalnok. Vádló: Lienbacher György cs. k. államügyész. Védők: tanár Környey Ede Máry Károly és Davidovics Dávid ügyvédek. Vád: a) közcsendháborítás büntette, b) csoportozás vétsége és ezenfelül a 7 -ik vádlottnál becsületsértési kihágás is. Az e cselekvényeket előidéző eset következő volt: Azon úrbéri perben, mely a volt földesuraság gróf K.... György és a tófalusi volt jobbágyok közt első és másodbiróiszékileg eldöntetett, az ítélet jogerejűvé válván, ez ítélet végre vala hajtandó, s az illető mérnök a szükséges fölméréseket és kijelöléseket megtette. Ezalatt az egri úrbéri törvényszéknek jelentés létetett, hogy a lakosság e végrehajtás ellen ellenséges indulattal viseltetik, s azt meghiúsítani törekszik. Történt ugyanis, hogy több tófalusi lakos az 1-ső vádlottnak házánál egybegyülvén, ott maguk közt elhatározták, miszerint ők a nekik mérnökileg már kijelölt új földeket el nem vállalják, hanem eddigi régi földjeiket szántják föl, s ezáltal az úrbéri ítélet végrehajtását meghiúsítják. S valóban ez elhatározás és a reá házról házra eszközlött bujtogatás nyomán egyik napon 32 lakos régi földjeit egyszerre tettleg föl is szántotta. Ekkor a megyei főnökség által az egri cs. kir. szolgabirói segéd a —Hí■—BM—■BnmrETTJgJflgaB—■B seli a hogy bírja a köztetszést, üti aprópénzzé, markolja zsebre con amore senza pudore, így volt ez Milanelloékkal is. Szegény hölgyek tán pirulnának, ha megtudnák, mily trafik a tárgya művészetük! Tápszereink természete. Népszerű fölolvasás Nendtvich K M.-tól. Még nemrég számos oly dolgok tartoztak a csudákhoz, vagy legalább csudálatosaknak s megfejthetleneknek tartattak, melyek jelenleg többé nem azok. A tudomány fényesen tündöklő világa napról-napra mélyebben hat be az örökké tevékeny természeti erők titokteljes homályába, s ezzel egyszersmind a csudálatosnak határai is mindinkább szűkebbre szorulnak. A vegytannak nagy része van ismereteink ezen szélesülésében. Az előbbi századokban ezen tudománynak „titkos“ melléknevet adtak, mivel nyomozásait titokban s a világ szemei elől elvonva folytatá. Titokteljes homálylyal vette magát körül, s a közvélemény különböző kalandszerü fogalmakat kötött a vegytudósok foglalkozásaihoz; s ezért a vegytudós fogalma a varázslóéval, ama korban szinte egy jelentésű volt. Jelenleg ezen viszonyok lényegesen megváltoztak. A vegytan az egész világ előtt megnyitja műtermeit, s annál inkább örvend, minél nagyobb azok száma, kik nyomozásaiban részt vesznek. Tevékenységét nem agyrémeknek, hanem gyakorlati kérdéseknek szentelt, amelyekre adandó válasz nagy befolyást gyakorolt az élet társadalmi viszonyaira, valamint az államok nemzetgazdászatára. Tevékenysége nem bizonytalan idestova tapogatózás, nem meddő elmélkedések, vagy hiú hypothesisek utáni vigasztalan vadászat, hanem teljes öntudattal halad kitűzött czélja felé. Legfőbb feladatainak egyike abban áll, hogy oly dolgokat, melyek az úgynevezett megoldhatlan rejtélyekhez tartoznak, más tudományokkal közösen s azok segélyével megoldja, vagy legalább azokat a megoldáshoz közelebb vigye s világosan föltüntesse előttünk a természet s élet legkülönbözőbb tüneményeit. Szüntelen azzal foglalkozik, hogy az élet elveit szaporítsa s finomítsa s azokra nézve is hozzáférhetőkké tegye, kik előbb azokhoz hozzá nem férhettek. Szóval az minden művészetet s mesterséget támogat, azokat nemesbiti s finomítja, s szintúgy — noha közvetve — élénk részt vesz az ízlés képzésében, mint a valódi ismeretek szélesbülését s általánosulását előmozdítja. Korunk egyik leghíresebb vegytudósa, kinek neve az emberi műveltség évkönyveibe örökre arany betűkkel lesz beírva, egykor, midőn új tana miatt a tudatlanoknak egész serege által hevesen megtámadtatott, ezt mondá: „Uraim! hadd rajzoljam le önök előtt azon viszonyt, melyben önök hozzám állanak. Önök egy, az élet minden kényelmével ellátott, s jól fölszerelt salonban voltak. Abban székek, asztalok, szekrények, kényelmes nyugágyak, pompás képek, szobrok, órák stb. állottak, szóval abban semmi sem hiányzott egyéb, mint a világosság. Önök uraim, a pompásan fölszerelt salonban gyámoltalanul tapogatóztak, se széket, se asztalt,se nyugágyat nem találhattak meg ; legfölebb a tapogatózás alatt, egyik vagy másik szép szobrot talapzatáról ledöntötték. Megrémülve léptek önök vissza, azonban nem tudták, hogy önök mögött egy illatos virágokkal teli pompás virágedény állott. Ez is ledöntetett s romokba tört szét. „Már uraim“, mondá a nagy tudós, „mit tettem én ? Egyebet semmit, minthogy egy égő gyertyát helyeztem a pompás salon közepében állott asztalra. És ime! minden tárgy világossá lön: önök mindent a legtisztábban megláthattak, bámulták a szép s pompás bútorzatot, s magasztalták az abban fölállítva volt minden egyes tárgynak bámulatos rendjét s czélszerüségét Már midőn önök a pompásan fölszerelt salonban egész kényelembe helyezők s ott úgy viselték magukat, mintha mindez tulajdonuk lenne, birtokukba vették a kényelmes nyugágyakat, s a pompás képeken s szobrokon legeltették szemeiket, legkevésbbé sem ügyeltek arra, ki önöknek mindezen elveket megszerzé , -sőt midőn önöket a legszebb rendben fölállított bútorok s tárgyak ide s tova mozdításában gátolni akartam, engem büszke tekintettel kezdtek tetőtöl-talpig vizsgálni, s azt látszottak tőlem kérdeni, hogy ugyan mit akar ez itt ? Sőt önök merészsége annyira ment, hogy ajtót mutattak nekem. S midőn így szóltam önökhöz: „Ne feledjék uraim, hogy mindezen érveket nekem köszönhetik, önök segéllyel ingerültséggel így válaszoltak : — hát az ön tulajdona ez? talán ön ezen pompás bútorok, azon szép képek s szobrok előállítója ? „Oh! nem uraim, mindezt egy, nálam s önöknél fensőbb szellem állitá elő; egy fensőbb szellem rendezé azt el; de én valók az, ki égő gyertyát helyeztem az asztalra, ki mindezt önök számára élvezhetővé tevem. Ha az égő gyertya itt nem állana, önök még mindig sötétben tapogatóznának s még nem egy kék foltot is kaptak volna.“ Ezzel a tudós elhallgatott. S ez — tisztelt hallgatóim! — igen gyakran a tudomány sorsa. Ha egyszer az emberek teljesen élvezik mindazon előnyöket, melyeket az nekünk nyújt, többnyire megfeledkeznek amaz előnyök ősforrásáról, s gyakran büszke kicsinyléssel néznek le arra. Holott pedig korunk csupán azon tudomány által nagy, melyet előállított. De a tudomány áldásai csöndesen, észrevétlenül s zájtalanul hatnak be az életbe; nincsenek trombitái, melyek előtte mennének, nincsenek hírnökei, kik dicsőségét s hírét hirdetnék. Ama számos tüneményekhez, tiszt, halig.! — melyek még nem rég megfejthetlenek voltak s miknek megfejtése örökre lehetetlennek látszott, tartozik azon tény, miszerint a kenyérből, melyet eszünk, vér s hús támad, az agy, melylyel gondolkodunk s az izmok, melyekkel érzünk, abból alakíttatnak. Jelenleg, miután a kenyér természetét s szerkezetét, a hús, az izom s agyállomány természetét s szerkezetét ismerjük, ezen tünemény megszűnt a csudálatos birodalmába tartozni. Épen igy hallottuk előbb a gazdászokat s mezei gazdákat beszélni a föld csudálatos erejéről, mely a kalászban a magot előállítja, s a fán a gyümölcsöt megérleli. Ezen tünemények egy részben szintén megfejtvék, mióta ismerik a föld szerkezetét, s tudják, hogy a növény minő alkatrészeket vesz föl, mint tápszereket. Azonban nem akarom, — tiszt, halig! — hogy önök engem félreértsenek. Önhittség, vagy vastag tudatlanság bizonyítványa volna, ha azt akarnák állítni, hogy már mindent meg tudunk fejteni. Ellenkezőleg még végtelen sok csudálatos s meg nem fejtett dolog van, s az, mit eddigelé meg tudunk fejteni, csak nagyon csekély töredékét képezi annak, mi eddigelé az emberi szellemre nézve elérhetlen. De annyi kétségtelen, hogy sok olyan, mi még nemrég megfejtetlen volt, sőt örökre megfejthetlennek látszott, már kielégítő megfejtésre talált. Igaz ugyan, hogy azon arányban, amint a tudomány előre halad, annak látköre is szélesből, s hogy olyan kérdések merülnek föl, melyekről előbb sejtelmünk sem volt. De ez már a tudomány sorsa, s a természeti erők határtalanságát s mindenhatóságát tanúsítja azon tény, miszerint minél előbbre halad az, annál nagyobb bizonyossággal kénytelen meggyőződni a határ elérésének lehetetlenségéről. Vizsgáljuk meg ma, tiszt, halig! tápszereink természetét, s tekintsük meg, hogy mennyiben egyeznek meg azok testünk alkatrészeivel, vagy különböznek azoktól. A tápszerek, bármily különféléknek látszassanak is külsejüknél fogva, mégis bizonyos tekintetekben megegyeznek egymással s szerkezetükben nagy hasonlatosságot tanúsítnak. Tápszereink valamint a legtöbb életműves állományok képzésében legfőbb részt vesz a következő 4 elemi alkatrész: a széneny, köneny, éleny s légeny. Ezért ezen 4 elem gyakran organogen-nek is neveztetik. (Folytattatik.) LEGÚJABB KÜLPOSTA. Paris, dec. 27. (A szerb mozgalmak párisi viszhangjai.) A már végóráiban lepergő év nem akart hideg közönynyel elbúcsúzni az örökös feszültséget kedvelő párisiaktól, meghozá nekik a szerb mozgalmakat, melyeknek lidéretfényét kutatgatni reájuk nézve most kellemes sylvester-éji foglalkozás lesz. A párisi börze, mely pedig gyakran helyes tapintatot tanúsít, északi fénynek, vagyis oly tűznek tekinti azt, melyhez éjszakról hurczolák be a gyúszereket; mit a börze csak gyanít, azt a kormány bizonyosan tudja is, és mint látszik, baráti kezek által gyújtott jelző tűznek tekinti, s mint a franczia félhivatalos lapok hangjából kitűnik, igen szívesen üdvözli azt, föltünésével elérkezettnek hivén a perezet, a midőn Európát, azaz: az értekezletet ismét Párisban maga köré összehívhatja. Nem csak a szerb, hanem a moldva és oláhországi állapotokat is egyszerre fölötte komolyaknak kezdik lefesteni, s egy félhivatalos lap világosan oda utal, mikép az értekezlet egybehivatása annál szükségesebb, miután Törökországban nemsokára az összes keresztények általános fölkelése fog kitörni. Ha ezt azon franczia lap előre tudja, vájjon nem volt-e előre tudomása arról is, a mi Szerbiában már bekövetkezett s a minek további következményeit Párisban már előre tudják ? A franczia lapok a forradalmi hangja vájjon nem föltűnő-e, holott ők máskor e szót „forradalom“ csak undorral voltak képesek kiejteni; most pedig a „Pays“ még annyira is megy, hogy a letett Sándor fejedelmet gúnyolja azért, mert életének oltalmazása végett a török várba menekült , azt lobbantván szemére, hogy nem személye, hanem igazgatása, eszméi és politikai rendszere ellen kelt föl a szerb nép, s végül azon tanácsot adja neki, hogy a nemzeti gyűlésnek vele közlött szavazatát ellentállás nélkül fogadja el. Ezen bizonyára igen sikerültnek hitt gunyorát e lap még Austria beavatkozása elleni fölösleges titakozással végzi , mintha csak Párisban ismernék azt, ami ott lön megállapítva, s amit bizony ekkorig is épen nem Austriának kelle emlékezetébe hozni, hogy tudniillik bármely idegen beavatkozás csak a nagyhatalmak megegyezése mellett lehetséges. Egyébiránt hogy mily figyelemmel kísérik Párisban a szerb dolgokat, mutatja azon kír, hogy a külügyi hivatalból egy külön ügynököt indítottak Belgrádba, ki az ottani eseményeket a helyszínen szemlélje. Vagy talán*nem*is annyira látni és az hallani megy oda e külön ügynök, amit Belgrádiban kívánnak, mint inkább az ottaniakkal meghallatni és tudatni azt, amit Párisban akarnak? Erre nézve majd csak később nyerendünk fölvilágosítást, addig pedig tudomásul szolgálhat, hogy a diplomatia már kezébe véve ez ügyet, s mint hallatszik Bécs és Paris közt élénk sürgönyváltás folyt e napokban, sőt hozzáteszik, hogy b. Bourqueney, ki még néhány hétig akart Párisban mulatni, már most elindul állomására. Az oláh küldöttség is, mely mint tudva van a Ghika-féle igények ügyében jár Párisban, úgy látszott hogy kedvező anyagot fog szolgáltatni az új értekezletekre, most azonban meg úgy látszik, hogy bár Párisban szívesen fogadták a küldöttséget, de az mégis alig fogja elérni azt, amit óhajt. Látszik ebből is, hogy Párisban nem annyira mások kivánatait szeretik teljesíteni, mint a magukéit teljesíttetni; a bukaresti haladó pártnak igen is élesen marguírozott nemzeti és demokrátiai törekvései pedig nem tartoznak a párisi kivánatok közé, sőt Walewski grófot erős aggodalomba ejtették. , Páris, dec. 28. (Ismét a szerb ügy.) Ma is csak a belgrádi események foglalják el a figyelmet. A kormány sürgönyöket kapott belgrádi főconsulától, melyben az utasítást kér további magatartása iránt. Gr. Walewski azt válaszolá, hogy jövőben minden, bárminemű beavatkozástól tartózkodjék. Úgy hiszik, hogy az összes a hatalmak hasonló utasítást fognak adni ügynökeiknek, továbbá azt is hiszik, mikép a franczia kormány közel van az értekezlet megtartatása iránti óhajtásának valósulásához, miután mint hire jár, Austria is az értekezleten kívánja Szerbia helyzetét megvitattatni. B. Hübner e részben már értekezett is volna gr. Walewskivel, ki hajlandónak látszott (könnyű volt látszani, miután valóban hajlandó), ezen austriai javaslatokat elfogadni. (Megjegyezzük, hogy a rendesen jólértesült „Ost D. Post ” oda nyilatkozik, miszerint ha a fejedelemségi kajmakámságok eljárása valóban értekezlettartást tesz szükségessé, ez értekezlet székhelye nem Páris, hanem Konstantinápoly, hogy továbbá a szerb fejedelmi választás megerősítése egyedül a portától függ; s végre hogy a „Moniteur“ maga aug. 22-kén az értekezletet befejezettnek mondá.) Bern, dec. 27. (Turgot marquis nagyúri különösségei.) A helvét szövetség polgárai mint tudjuk némi gyanakodással fogadták azon megtiszteltetést, melyben őket a franczia kormány egy nagykövet kineveztetése által részesítő. Ezen gyanakodás csak nőhet, midőn Turgot marquis valóban nagyúri különösségeket tüntet ki. Ilyen különösség az is, hogy legközelebb engedélyt kér császárjától, miszerint Genfbe tehesse át székhelyét, mert Bernben nem tud illő lakást találni. Itt pedig ezt nem látják szívesen, nevezetesen tekintettel azon állásra, melyet Francziaország, mint gyanúsítják (!) , az olasz kérdés kifejtésében elfoglal. Ez összeköttetésben a franczia kormány sürgelésével a Cappes-völgy ügyében bizalmatlanságot gerjesz Schweizban, s Turgot marquis negéde bizonyára csak emelheti azt. Nizza, dec. 25. (Új orosz kőszénállomás nyerhetése iránti terv.) Hitelesen állíthatom, mikép az orosz kormány a nápolyi királytól engedélyt kért, hogy Brindisiben kőszénállomást állíthasson, s a király e kérelmet a leghatározottabban visszautasította. Ferdinánd király az orosz követnek körülbelül így szólt: „Tiszteletem és barátságom Sándor császár iránt nem kevesbbé őszinte, mint Miklós császár iránt volt, de ami a mostani politikát illeti, az egészen más. Oly kormánynak, mely Piemontnak udvarol -s nekem kezét nyújtja, nem bírom átlátni czéljait, mind a kettőt nem lehet egyesíteni; egy hajóállomás Villafrancában s egy Brindisiben, elvre úgy mint előföltevésre nézve különböző két dolog.“ (C. D. P.) Táviratok. London, dec. 29. New-Yorkból, f. hó 17-ről kelt tudósítások szerint, Angol-s Francziaország állítólag defavouálják Bellynek a panamai átmenet tárgyábani vállalatát. — Hirszerint Angolország föl akar hagyni a Mosquito-part fölötti protectorsággal. Belgrád, dec. 30. Sándor fejedelemnek a várbeli eltávolítását követelik, mivel az uralkodó ingerültség befolyása alatt őt azzal vádolják, hogy ő idézte elő a múlt pénteki katonai ellenmozgalmat. Ma a katonaság újra föleskettetik. Holnap indul el az agg