Budapesti Hírlap, 1859. január (1-24. szám)

1859-01-22 / 17. szám

1859. — 17. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDA­PESTEN. A­ Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — . fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 5 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. , fr kr. 14 — Évnegyedre 4­7 — Egy hónapra 1­60 Egész évre Fel évre Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. n nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ HIVATAL: gy e t­e m - u­t­cza, 1. szám 2-dik emelet, KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám föld­szint BUDAPESTI HÍRLAP. A Hivatalos Értesítő nélkül. , sz. kr. Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 Szombat, január 22. Előfizetési árak ausztriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. rész évre 19 — 1l évre 10 — , fr. kr. Évnegyedre 5 50 Egy hónapra 2 10 Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­igtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű fürdetések a kiadó­hivatal­ban vétetnek föl. A külföld számára a hir­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége báró Skrbensky Károly századost a 12. sz. két Sicilia királya dzsidás ezredben, cs. k. kamarási méltó­sággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Az igazságü­gyminister Tok Sámuel figyelőt ideiglenes törvényszéki se­géddé az eperjesi orsz. főtörvényszéki területen kinevezte. A cs. k. pénzügyministerium a budai orsz. főpénztárnál ellenőri állásra P­o­m­p­e­­­i János ideiglenes főpénzszedőt a pesti ker. és gyüjtőpénztárnál ki­nevezte. F. é. jan. 1-jén a bécsi cs. k. udv. és államnyomdában megjelent és szét­­küldetett a birodalmi törvény lap I. darabja. Tartalma : 1. szám. Rendelete a bel-, igazság- és pénzügyministeriumoknak m.é. dec. 19-ről — hatályos az egész birodalom terjedelmére, kivéve a kat. határt — a kéz­besítési díjakról politikai és polgári jogügyekben. 2. sz. Körrendelete a hadseregi főparancsnokságnak m. é. dec. 28-ról — az uj díjszabályzat 55. §-ának magyarázatával a kát hivatalnokok fizetései önkény­­tes átengedésének vagy megzálogításának megengedhetéséről. 3. sz. Rendelete az igazságügyministeriumnak m. é. dec. 29-éről — hatá­lyos a birodalom egész terjedelmére — a törvényszékek eljárását hannoverai k. állambeliek haláleseteinél illetőleg. 4. sz. Rendelete az igazságügyministeriumnak m. é. dec 29-éről — hatá­lyos a birodalom egész területére, kivéve a kat. határőrvidéket, — a törvényszé­kek eljárását württembergi kir. állambeliek haláleseteinél illetőleg. 5. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak m. é. dec. 30 tól — hatá­lyos az összes koronaországokra, — a pénztárak meghatározásával, melyeknél az állbik­oi váltópénzek orsz. pénzzel beváltatnak. NEMHIVATALOS RÉSZ. Kalocsa mellett fekvő Bátya község, tekintve azt, hogy két osz­tályú iskolája az iskolaköteles ifjúság nagy számának meg nem felel, új két osztályú iskolát alapított, két uj tanítói állomást rendszeresített s az eddigi két tanító fizetését tetemesen megjavította. Mi is, mint újabb bizonysága azon gondoskodásnak, melyet a budai közigazgatási terü­let községei az ifjúság nevelésére s korszerű kiképzésére fordíta­nak, ezennel elismertetik s közhírré tétetik. Ismét egy új örvendetes és fontos tényét jegyezzük föl a közsé­gek iskolai czélok iránt tanúsított elismerésre méltó áldozatkészségé­nek.­­ Árokszállás község ugyanis 15,534 pfttal, Jász-Ladány köz­ség pedig 647 pfttal czélirányos új iskolaépületet emeltetett. A magyar kertészlap kiadója hutirai L­u­k­á­c­s­y Sándor becses folyóiratának utolsó félévi folyamából zász példányt az iskolai könyv­tárak közti kiosztásra szánt. Mi is köszönettel köztudomásra hozatik. Budapest, január 21.­ ­ (Politikai szemle.) A Dunafejedelemségekből nem leg­jobbak a hirek; a Jassyban fejedelemmé választott Cousa jóformán ismeretlen egyén, s miként halljuk, győzelmét csak a pártok szétda­­raboltságának köszöni. Körülbelül ugyanaz történt itt kisebb mérték­ben, a­minek tíz év előtt Francziaországban voltunk tanúi, hol Napó­leon Lajos szintén csak azért diadalmaskodott, mert mindegyik párt — saját jelöltjének megválasztására nem lévén reménye — legalább a másét is meg akarta buktatni, s igy a szavazattöbbség oly férfiban köz­­pontosult, kiben máskülönben a többség nem öszpontosult volna. Egyébiránt miattunk akárki is ülhetne a moldvai hoszpodári széken, csak arra lehessen számítani, miszerint az illető a nyugalmat s belbé­­két fönntartani képes leend. Hanem ezt, úgy látszik, az új hoszpodártól nem várhatni. Bécsben keringő magánhírek szerint kevéssel Cousa megválasztása után, máris több ellenséges demonstráció történt, még­pedig az unionisták részéről, ámbár az új hoszpodár az ő pártjukhoz tartozik, sőt azt is mondták, miszerint Jassyban távirdat után kérés intéztetett volna Párisba, nyújtson módot a franczia kabinet az imént történt választás valamiképeni megsemmisítésére! Azt meg kell mon­dani, hogy szépen kezdődik a moldva-oláh alkotmányos élet! Kiván­csiak vagyunk az események további fejlődésére, hogy ez Austriának teljes figyelmét igénybe veszi, mondanunk sem kell. Nem valószínű, hogy mindezen apró viszály a két, vagy már most három fejedelemség­ben végre igen komoly bonyodalmakra ne vezetne, mikre nézve az európai hatalmak aligha közönyös nézők maradhatnának. A párisi hírek ma valamivel jobbak; mind a császár mind kor­mánya, a­hol csak alkalom van rá, azon van, hogy az aggodalom mi­nél gyorsabban szűnjék; mennyiben őszinte ezen törekvés , azt nem akarjuk kutatni; egyéni véleményünket e tárgy körül úgyis már is­meri az olvasó. Ma azt is mondják, miszerint azon beszéd, melylyel ő felsége a törvényhozó testület üléseit megnyitandja, igen békés szel­lemű leend. Nem is kétkedünk rajta, hogy e hit valósulni fog, de azt hiszszük, miszerint aztán ama beszéd a megnyugtató hírlapi czikkek­­kel ugyanazon színvonalon álland. Nyilván t. i. csillapítólag beszélnek, hanem egész titokban azt rebesgetik, miszerint Francziaország 150.000 embert léptet a franczia-olasz határ felé; ha a trónbeszéd ezen tényt határozottan tagadná, akkor mindenesetre legalább némi gyakorlati értékkel birna. A franczia császár azon kívül az an­gol követség egyik titkárjának, ki Londonba ment, meghagyta, hogy otthona e franczia felsége békés indulatát hirdesse; a titkár minden­esetre teljesítendi e kivánatot, s aztán a britteken áland, ezen szavak­nak hinni vagy nem hinni. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy a Cher­­bourggal szemközt fekvő la Manche szigetek az angolok részéről nagy buzgalommal erősíttetnek, a­mi nem arra mutat ugyan, hogy Francziaor­­szággali szakadás készül, de mindenesetre arra, hogy a komoly ese­mények még korántsem állnak a lehetőség körén kívül. Párisban Austria engedékenysége, melyről tegnap szóltunk, kissé megdöbbentő hatást tett, mert most — miután nyakra főre há­borúra készülnek — egyszerre csak azon veszik észre magukat, mi­szerint a háborúra semmi, de semmi ok, sőt még ürügy sincsen, a­mi mindenesetre kissé kellemetlenné teszi a helyzetet. Egyébiránt telje­sen alaptalan azon hír is, mely e napokban egy austriai-porosz-angol hármas szövetségre nézve fölmerült, s melynek irányában, miként ol­vasóink emlékeznek, mi elejétől fogva óvatosságra intettünk, a fele­lősséget egyenesen azon kölni lapra hárítván, melyből e hírt átvettük. A bécsi n­. D. P.“ tegnapi száma határozottan tagadja, miszerint Austria és Poroszország közt ily egyesség köttetett vagy akár csak praelimináltatott volna. Angliáról a nevezett bécsi lap említést sem tesz, mert hogy ez ily szövetséghez csatlakozott volna, az a jelen kö­rülmények közt oly valószínűtlen hír, hogy külön c­áfolatra sem szorul. Az olaszok hangulatáról már több ízben szóltunk, azon aggo­dalmat is kifejezvén, miszerint könnyen megtörténhetnek, hogy egyik szép reggel a diplomatia, minden jóakarata mellett, a helyzet ura lenni megszűnt volna. Ezen aggodalmat megerősíti az, hogy legújab­ban egy olasz küldöttség (élén Guerazzi) érkezett Párisba, az olasz nemzet kívonatait Napoleon császár trónja elé terjesztendő. Tapasz­talásból tudjuk ugyan, hogy ő felsége a hasonló járatban érkezett moldva-oláh deputációkat is igen szép módon le tudta nyakáról rázni, de a moldva-oláhok és az olaszok közt mégis egy kis különbség van s habár a franczia császár amazok irányában is tovább ment, mintsem kellett volna, még­sem mondhatni, hogy reményeiket oly föltűnő módon helyeselte, sőt táplálta volna, miként ezt az olaszok irányában téve. Olaszországról szólva, nem hagyhatjuk említetlenül, hogy Ná­­polyra nézve még mindig a legfurcsább hírek keringenek; nevezete­sen azt találták veszélyesnek, hogy a koronaherczegnő utazása elha­­lasztatik, mert Ferdinánd király egy kis rheumaticus bajban szenved. Az ebbeli mendemondák mindazáltal sokkal képtelenebbek, mintsem e helyen részletesen lehetne róluk szólni; azonkívül pedig e per­­czig még egyetlen hir sem érkezett, mely ama kósza beszédeket komolyabb figyelemre tenné méltókká. — Hogy Austria a római le­­gállókban álló hadseregét szaporítja, az — magában véve — való, de miután ugyan ezen hadsereg nem régen csökkentve jön, e szaporítás tulajdonképen csak a régi létszámot fogja helyre­állítani. Igaz, hogy ez egyszersmind közvetett felelet azon követelésre is, hogy Austria a római államban elhelyzett katonaságot visszavonja! Telepítés-e vagy gyarmatosítás? ii. -­■ Földerítvén a telepítés és gyarmatosítás közötti különbséget, s kimutatván ama szembetűnő előnyöket, melyek főleg a mezőgazdá­szati telepítésektől bizton várhatók , azon kérdés marad még fönn megoldás tárgyául, hogy mint egyik bécsi lapban érintetik, váljon a Magyarországon még most is érvényben álló 179°/1 . 26-dik törvény­­czikk, mely a protestáns hitvallás gyakorlatát, é­s az uj házassági törvény, mely a házassági viszonyokat az austriai birodalomban a külföldiekéitől különböző jogszabályok alá vetette , nem fogja-e a be­vándorlási kedvet nagy mértékben hűteni, s akadályozni, hogy a né­metországi protestáns hitvallásnak kivált Horvát- és Tótországba köl­tözni, készséggel vállalkozhassanak? Ezen kérdés megérdemel egy kis benquéteut. És szükséges ezen kérdés közelebbi megvizsgálása már azon szempontból is, mivel az ennek megoldásából nyerendő tájékozás még nagyobb világot vet a telepítés valódi fogalmára. Némelyek t. i. nem tartják kielégítőnek a törv. 13-ik §-át, mely igy szól : „Oly külföldi telepítvényesek, kik saját vagyonukat, kere­­setképességüket s feddhetlenségüket kimutatják , a letelepülési szer­ződés megerősítésével az állampolgárjogot megnyerhetik, ők s külföl­dön született gyermekeik a katonai szolgálat kötelessége alól fölmentve maradnak; és­ a­mennyiben az Austriában elismert keresztény hitfelekezetek valamelyikéhez tartoz­nak,­­ az ezek számára biztosított szabad vallás­gyakorlatban részesülnek." Miért nem tartják némelyek kielégítőnek ezen pontot ? Azért, mondják, mivel Némethonban, honnan legtöbb bevándorló remélhető, arra nézve, hogy a protestáns családatyák gyermekei mily hitfeleke­­zetet kövessenek, s arra nézve, hogy a vegyes házassági ügyek mily bíróságok elé tartozzanak, kimerítőbb törvények léteznek, mint Aust­riában. Az új telepítési törvény által ugyanis, midőn honosulási s birtok­szerzési joggal ruházza föl a bevándorlókat, igaz, hogy a Horvát- s­kótországra nézve eddig azon törvényt, miszerint ott protestáns se birto­kot ne szerezhessen, se hivatalt ne viselhessen, se vallását szabadon ne gyakorolhassa, egy sokkal humánusabb s szabadelvűebb jogelv váltotta föl; ámde miután az uj házassági törvény érvényes, egy württembergi, s vegyes házasságban élő bevándorlónak lesz-e kedve oly országba költözni, hol, ha ő maga protestáns volt, fiait külön, és ha felesége r. kath. volt, leányait ismét más vallásban köteles nevel­tetni? Első tekintetre, ezen kérdés látszik valamit jelenteni; azonban, tekintvén a telepítési törvény egész czélját, azonnal elenyészik annak minden látszólagos fontossága. Mert elvégre is, bármily oldalról vizsgáljuk a telepítési törvényt, a főkérdés,melylyel tisztába kell jönnünk,ez:tömeges telepítést c­éloz-e a törvény, vagy csak „Abban,‘-t, mezőgazdászati érdekeink elő­mozdítására? Már mondottuk, hogy fölfogásunk szerint a szóban levő telepítési törvénynyel a közhatalom egyedül a mezőgazdászati érde­keket czélozza előmozdítni. S miután észrevehető, hogy az új telepí­tési törvényben valóban gondosan mellőztettek mindazon kényesebb politikai s vallási mozzanatok, melyekre nézve tömeges telepítés vagy hogy úgy mondjuk, a gyarmatosítás alkalmazásánál okvetlen szükségel­tetnék, hogy a külországi bevándorló tömegek érzületével is összhang­zásba hozassanak,— még szilárdabbá válik azon meggyőződésünk, hogy az új törvényben a gyarmatosítások eszközlésére nézve semmi mellékes intenzió sem foglaltatik. Ha ugyanis az országló hatalomnak czélja lett volna, miszerint az új törvény által egyszersmind a tömeges bevándorlásra is csatornát nyisson, bizonyosan gondoskodott volna alkalmas eszközökről, melyek e czért előmozdítják ; úgy véljük mind­azonáltal, hogy még ez esetben sem azon törvények megváltozta­tásával , melyeken Magyarország s egykori koronatartományai­nak hitélete s erkölcsi rendszere jelenleg nyugoszik. S a­kik ezen alapoknak megingatását is szükségesnek vélték és vitatják a telepítési törvény kiegészítéséül, azok kétségkívül azon hibás szempontból nézik a dolgot, mintha, mint mondok, ezen törvény alkalma­zásánál gyarmatosítás, é­s így több, mint a mezőgazdászati érdekeknek inkább a belső, mint a külső munkaerők általi kellő beosztása czéloztatnék. Állíthatni véljük pedig, hogy a törvény határai ezen ponton túl nem terjednek, mert habár különös figyelmet fordít is e törvény a külföldi bevándorlókra, ez nem annyit tesz, mintha a tömeges népesítés volna a főc­élzat, hanem csak annyit, hogy azon netalán vállalkozó külföldiek, kik ősi hazájukat elhagyva, az austriai birodalom jog- és államintézményei alatt jobblétet vélnek föltalálhatni, e törekvésben, mely Magyarország és egykori koronatartományaiban a népviszonyok országgazdászati átalakítására csak jótékony lehet, s a kezdet nagy nehézségeivel ne küzdjenek. Azt ugyan mi is fölteszszük, hogy találkozhatnak a külföldiek közöl olyanok, kik a Magyar- Horvát- és Tótországban hatályos vallási s házassági törvények miatt el fognak maradni, azonban e körülményben mi nagy detrimentumot, s főleg olyat, mely organikus törvényeink megváltoztatását igényel­hetné, —­épen nem látunk, s nem is láthatunk, kivált ha meggondol­juk, hogy vannak a birodalom határain belül és kívül számos oly nép­elemek, melyek jog- és erkölcsi intézményeink jelen rendszere mellett is boldogoknak érzendik magukat, s nem fognak késni az uj törvény­ben nyújtott kedvezményeket is fölhasználni. Az 1857-ki népszámlálás: „O.C.“ Az 1857.évben eszközlött népszámlálás ered­ményéről, egy kimerítő hiteles átnézetből számos tanulságos adatokat vehetünk ki; e mellett azonban megjegyzendőnek véljük, miszerint azok még nem tarthatnak igényt föltétlen, számszerű pontosságra, a­mennyiben ezen fontos munkálatnak némely részeit még szükségkép ellenőrség alá kell vetni s kiegészítni. Mindazáltal ezen körülmény az adatokat épen nem fosztja meg becsülttől, mivel a számlálásnak netalánt részleges pontatlan­ságai a nyert eredményeket kifejező kerekszámokra jelentékeny befolyást nem gyakorolván, az anyagszer minden esetre alkalmas, aránylag használ­ható statistikai nagyságok megállapítására s oly kombináló összehasonlí­tásokra, melyek egészben véve az austriai birodalomnak, mind népességi, mind miveltség statistikai tekintetben, igen örvendetes haladását tanúsítják. Austria polgári össz­népességének száma ezúttal 37,339,012 lélekre, mig az 1850. évbeli népszámlálásnál csak 35,750,620 lélekre ment. Következőleg az a lefolyt évek alatt 1,588,392 lélekkel emelkedett, s ha ehhez még az aktív cs. k. katonaságot is, a cs. k. csendőrséggel együtt hozzáadjuk, a jelen népességi létszám körülbelül 38 millióra emelkedik, mely összegben az Austriában lakó külföldiek száma 133,876-ra s a kül­földön tartózkodó austriaiaké — nem számítva ide mintegy 600 oly kül­földön lévő egyént, kik semmi belföldi községhez sem tartoznak — 114,888-ra van téve. Ezen népesség 8,184,843 lakófélre oszlik föl, s 877 város, 970 kül­város, 2436 mezőváros, 71,420 falu s 5,720,640 házban lakik. Az utolsó­­előtti számlálásnál 10 várossal több tűnt elő, ezen különbség azonban csak látszólagos s egy utólagosan eszközlött kiigazítás következménye, mivel akkor néhány mezőváros Magyarországban városul számíttatott. A­mi a házak számlálását illeti, tagadhatlanul teljes okunk van, azt biztosnak tekinteni, mivel az ilynemű tárgyaknál bizonyosan csak arány­lag csekély hibák csúszhatnak be. Itt már azon örvendetes észrevételt te­hetjük, hogy az előbbi számlálással összehasonlítva, 424,460 házzal s épü­lettel több tűnik elő. A népesség szaporodásával arányban szaporodott az annak elszállásolására szánt helyiségek mennyisége is; ezen tény azon combinátióra vezet bennünket, miszerint ama szaporodás nem hajlék nél­küli proletáriátusból áll, hanem valódi virágzó kifejtésben a nép egyetemé­ből eredt; minélfogva az nagy részben a birodalom miveltségi haladását valóban megerősítő, kedvező tény gyanánt tűnik föl. Legközelebb további összehasonlító átnézeteket közlendünk, mind az egyes koronaországokat, mind a monarchia legelőkelőbb városait illetőleg.“ Bécs, jan. 20. ” (A. a. gazdasági egylet. A Suez csatorna-tár­­s­u­l­a­t.) Az alsó austriai gazdasági egylet nagy­gyűlésében elsőbben is az elhunyt elnök Liechtenstein herczeg helyébe herczeg Schwarzen­berg Adolf m mga választatott elnökül. A fölolvasott évi jelentés nem a legnagyobbszerű eredményeket mutatja föl; a társulat gazdasági lapja megszüntetéséhez közel áll; egyik azt mondja, mert a lap rész; másik azt mondja, mert drága — azért kevés az előfizető. Ez utóbbi nézet győz, s a lap javítása helyett előfizetési árának leszállítása megy határozatba. A társaságnak 22 év óta rendelkezésére állt egy rop­pant kert (a Landstrassén), melyet Ő Felsége egyleti czélokra nagy­lelkűen ingyen átengedett. Tudja mindenki, s a gyűlésben is elismer­tetett , hogy a kertnek kevés, illetőleg semmi hasznát sem véve az egylet, semmi gyümölcsét a közgazdászat; került az mégis 22 év alatt csak 46,000 pge írtba. ŐFelsége az egész telepet s kertet egy nagy kóroda fölállítására ajándékozá oda , tehát új kert szerzéséről volt szó; azonban egyelőre más végzés ez iránt nem jött létre, mint legfel­sőbb helyre az ezen intézkedés által az egyletet érendő kár megtérí­tése végett legalázatosabban folyamodni. A klosterneuburgi szőlő­s gyümölcskert fönntartására szükséges néhány száz forint megszava­zása ellen kevés ellenzék küzdött. Ellenben egy új nagy kert vétele azzal indokoltatott, minthogy a kertészt így is úgy is fizetni kell.­­

Next