Budapesti Hírlap, 1859. január (1-24. szám)
1859-01-22 / 17. szám
1859. — 17. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — . fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 5 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. , fr kr. 14 — Évnegyedre 47 — Egy hónapra 160 Egész évre Fel évre Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. n nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ HIVATAL: gy e te m - utcza, 1. szám 2-dik emelet, KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám földszint BUDAPESTI HÍRLAP. A Hivatalos Értesítő nélkül. , sz. kr. Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 Szombat, január 22. Előfizetési árak ausztriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. rész évre 19 — 1l évre 10 — , fr. kr. Évnegyedre 5 50 Egy hónapra 2 10 Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű fürdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége báró Skrbensky Károly századost a 12. sz. két Sicilia királya dzsidás ezredben, cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Az igazságügyminister Tok Sámuel figyelőt ideiglenes törvényszéki segéddé az eperjesi orsz. főtörvényszéki területen kinevezte. A cs. k. pénzügyministerium a budai orsz. főpénztárnál ellenőri állásra Pompei János ideiglenes főpénzszedőt a pesti ker. és gyüjtőpénztárnál kinevezte. F. é. jan. 1-jén a bécsi cs. k. udv. és államnyomdában megjelent és szétküldetett a birodalmi törvény lap I. darabja. Tartalma : 1. szám. Rendelete a bel-, igazság- és pénzügyministeriumoknak m.é. dec. 19-ről — hatályos az egész birodalom terjedelmére, kivéve a kat. határt — a kézbesítési díjakról politikai és polgári jogügyekben. 2. sz. Körrendelete a hadseregi főparancsnokságnak m. é. dec. 28-ról — az uj díjszabályzat 55. §-ának magyarázatával a kát hivatalnokok fizetései önkénytes átengedésének vagy megzálogításának megengedhetéséről. 3. sz. Rendelete az igazságügyministeriumnak m. é. dec. 29-éről — hatályos a birodalom egész terjedelmére — a törvényszékek eljárását hannoverai k. állambeliek haláleseteinél illetőleg. 4. sz. Rendelete az igazságügyministeriumnak m. é. dec 29-éről — hatályos a birodalom egész területére, kivéve a kat. határőrvidéket, — a törvényszékek eljárását württembergi kir. állambeliek haláleseteinél illetőleg. 5. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak m. é. dec. 30 tól — hatályos az összes koronaországokra, — a pénztárak meghatározásával, melyeknél az állbikoi váltópénzek orsz. pénzzel beváltatnak. NEMHIVATALOS RÉSZ. Kalocsa mellett fekvő Bátya község, tekintve azt, hogy két osztályú iskolája az iskolaköteles ifjúság nagy számának meg nem felel, új két osztályú iskolát alapított, két uj tanítói állomást rendszeresített s az eddigi két tanító fizetését tetemesen megjavította. Mi is, mint újabb bizonysága azon gondoskodásnak, melyet a budai közigazgatási terület községei az ifjúság nevelésére s korszerű kiképzésére fordítanak, ezennel elismertetik s közhírré tétetik. Ismét egy új örvendetes és fontos tényét jegyezzük föl a községek iskolai czélok iránt tanúsított elismerésre méltó áldozatkészségének. Árokszállás község ugyanis 15,534 pfttal, Jász-Ladány község pedig 647 pfttal czélirányos új iskolaépületet emeltetett. A magyar kertészlap kiadója hutirai Lukácsy Sándor becses folyóiratának utolsó félévi folyamából zász példányt az iskolai könyvtárak közti kiosztásra szánt. Mi is köszönettel köztudomásra hozatik. Budapest, január 21. (Politikai szemle.) A Dunafejedelemségekből nem legjobbak a hirek; a Jassyban fejedelemmé választott Cousa jóformán ismeretlen egyén, s miként halljuk, győzelmét csak a pártok szétdaraboltságának köszöni. Körülbelül ugyanaz történt itt kisebb mértékben, aminek tíz év előtt Francziaországban voltunk tanúi, hol Napóleon Lajos szintén csak azért diadalmaskodott, mert mindegyik párt — saját jelöltjének megválasztására nem lévén reménye — legalább a másét is meg akarta buktatni, s igy a szavazattöbbség oly férfiban központosult, kiben máskülönben a többség nem öszpontosult volna. Egyébiránt miattunk akárki is ülhetne a moldvai hoszpodári széken, csak arra lehessen számítani, miszerint az illető a nyugalmat s belbékét fönntartani képes leend. Hanem ezt, úgy látszik, az új hoszpodártól nem várhatni. Bécsben keringő magánhírek szerint kevéssel Cousa megválasztása után, máris több ellenséges demonstráció történt, mégpedig az unionisták részéről, ámbár az új hoszpodár az ő pártjukhoz tartozik, sőt azt is mondták, miszerint Jassyban távirdat után kérés intéztetett volna Párisba, nyújtson módot a franczia kabinet az imént történt választás valamiképeni megsemmisítésére! Azt meg kell mondani, hogy szépen kezdődik a moldva-oláh alkotmányos élet! Kiváncsiak vagyunk az események további fejlődésére, hogy ez Austriának teljes figyelmét igénybe veszi, mondanunk sem kell. Nem valószínű, hogy mindezen apró viszály a két, vagy már most három fejedelemségben végre igen komoly bonyodalmakra ne vezetne, mikre nézve az európai hatalmak aligha közönyös nézők maradhatnának. A párisi hírek ma valamivel jobbak; mind a császár mind kormánya, ahol csak alkalom van rá, azon van, hogy az aggodalom minél gyorsabban szűnjék; mennyiben őszinte ezen törekvés , azt nem akarjuk kutatni; egyéni véleményünket e tárgy körül úgyis már ismeri az olvasó. Ma azt is mondják, miszerint azon beszéd, melylyel ő felsége a törvényhozó testület üléseit megnyitandja, igen békés szellemű leend. Nem is kétkedünk rajta, hogy e hit valósulni fog, de azt hiszszük, miszerint aztán ama beszéd a megnyugtató hírlapi czikkekkel ugyanazon színvonalon álland. Nyilván t. i. csillapítólag beszélnek, hanem egész titokban azt rebesgetik, miszerint Francziaország 150.000 embert léptet a franczia-olasz határ felé; ha a trónbeszéd ezen tényt határozottan tagadná, akkor mindenesetre legalább némi gyakorlati értékkel birna. A franczia császár azon kívül az angol követség egyik titkárjának, ki Londonba ment, meghagyta, hogy otthona e franczia felsége békés indulatát hirdesse; a titkár mindenesetre teljesítendi e kivánatot, s aztán a britteken áland, ezen szavaknak hinni vagy nem hinni. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy a Cherbourggal szemközt fekvő la Manche szigetek az angolok részéről nagy buzgalommal erősíttetnek, ami nem arra mutat ugyan, hogy Francziaországgali szakadás készül, de mindenesetre arra, hogy a komoly események még korántsem állnak a lehetőség körén kívül. Párisban Austria engedékenysége, melyről tegnap szóltunk, kissé megdöbbentő hatást tett, mert most — miután nyakra főre háborúra készülnek — egyszerre csak azon veszik észre magukat, miszerint a háborúra semmi, de semmi ok, sőt még ürügy sincsen, ami mindenesetre kissé kellemetlenné teszi a helyzetet. Egyébiránt teljesen alaptalan azon hír is, mely e napokban egy austriai-porosz-angol hármas szövetségre nézve fölmerült, s melynek irányában, miként olvasóink emlékeznek, mi elejétől fogva óvatosságra intettünk, a felelősséget egyenesen azon kölni lapra hárítván, melyből e hírt átvettük. A bécsi n. D. P.“ tegnapi száma határozottan tagadja, miszerint Austria és Poroszország közt ily egyesség köttetett vagy akár csak praelimináltatott volna. Angliáról a nevezett bécsi lap említést sem tesz, mert hogy ez ily szövetséghez csatlakozott volna, az a jelen körülmények közt oly valószínűtlen hír, hogy külön cáfolatra sem szorul. Az olaszok hangulatáról már több ízben szóltunk, azon aggodalmat is kifejezvén, miszerint könnyen megtörténhetnek, hogy egyik szép reggel a diplomatia, minden jóakarata mellett, a helyzet ura lenni megszűnt volna. Ezen aggodalmat megerősíti az, hogy legújabban egy olasz küldöttség (élén Guerazzi) érkezett Párisba, az olasz nemzet kívonatait Napoleon császár trónja elé terjesztendő. Tapasztalásból tudjuk ugyan, hogy ő felsége a hasonló járatban érkezett moldva-oláh deputációkat is igen szép módon le tudta nyakáról rázni, de a moldva-oláhok és az olaszok közt mégis egy kis különbség van s habár a franczia császár amazok irányában is tovább ment, mintsem kellett volna, mégsem mondhatni, hogy reményeiket oly föltűnő módon helyeselte, sőt táplálta volna, miként ezt az olaszok irányában téve. Olaszországról szólva, nem hagyhatjuk említetlenül, hogy Nápolyra nézve még mindig a legfurcsább hírek keringenek; nevezetesen azt találták veszélyesnek, hogy a koronaherczegnő utazása elhalasztatik, mert Ferdinánd király egy kis rheumaticus bajban szenved. Az ebbeli mendemondák mindazáltal sokkal képtelenebbek, mintsem e helyen részletesen lehetne róluk szólni; azonkívül pedig e perczig még egyetlen hir sem érkezett, mely ama kósza beszédeket komolyabb figyelemre tenné méltókká. — Hogy Austria a római legállókban álló hadseregét szaporítja, az — magában véve — való, de miután ugyan ezen hadsereg nem régen csökkentve jön, e szaporítás tulajdonképen csak a régi létszámot fogja helyreállítani. Igaz, hogy ez egyszersmind közvetett felelet azon követelésre is, hogy Austria a római államban elhelyzett katonaságot visszavonja! Telepítés-e vagy gyarmatosítás? ii. -■ Földerítvén a telepítés és gyarmatosítás közötti különbséget, s kimutatván ama szembetűnő előnyöket, melyek főleg a mezőgazdászati telepítésektől bizton várhatók , azon kérdés marad még fönn megoldás tárgyául, hogy mint egyik bécsi lapban érintetik, váljon a Magyarországon még most is érvényben álló 179°/1 . 26-dik törvényczikk, mely a protestáns hitvallás gyakorlatát, és az uj házassági törvény, mely a házassági viszonyokat az austriai birodalomban a külföldiekéitől különböző jogszabályok alá vetette , nem fogja-e a bevándorlási kedvet nagy mértékben hűteni, s akadályozni, hogy a németországi protestáns hitvallásnak kivált Horvát- és Tótországba költözni, készséggel vállalkozhassanak? Ezen kérdés megérdemel egy kis benquéteut. És szükséges ezen kérdés közelebbi megvizsgálása már azon szempontból is, mivel az ennek megoldásából nyerendő tájékozás még nagyobb világot vet a telepítés valódi fogalmára. Némelyek t. i. nem tartják kielégítőnek a törv. 13-ik §-át, mely igy szól : „Oly külföldi telepítvényesek, kik saját vagyonukat, keresetképességüket s feddhetlenségüket kimutatják , a letelepülési szerződés megerősítésével az állampolgárjogot megnyerhetik, ők s külföldön született gyermekeik a katonai szolgálat kötelessége alól fölmentve maradnak; és amennyiben az Austriában elismert keresztény hitfelekezetek valamelyikéhez tartoznak, az ezek számára biztosított szabad vallásgyakorlatban részesülnek." Miért nem tartják némelyek kielégítőnek ezen pontot ? Azért, mondják, mivel Némethonban, honnan legtöbb bevándorló remélhető, arra nézve, hogy a protestáns családatyák gyermekei mily hitfelekezetet kövessenek, s arra nézve, hogy a vegyes házassági ügyek mily bíróságok elé tartozzanak, kimerítőbb törvények léteznek, mint Austriában. Az új telepítési törvény által ugyanis, midőn honosulási s birtokszerzési joggal ruházza föl a bevándorlókat, igaz, hogy a Horvát- skótországra nézve eddig azon törvényt, miszerint ott protestáns se birtokot ne szerezhessen, se hivatalt ne viselhessen, se vallását szabadon ne gyakorolhassa, egy sokkal humánusabb s szabadelvűebb jogelv váltotta föl; ámde miután az uj házassági törvény érvényes, egy württembergi, s vegyes házasságban élő bevándorlónak lesz-e kedve oly országba költözni, hol, ha ő maga protestáns volt, fiait külön, és ha felesége r. kath. volt, leányait ismét más vallásban köteles neveltetni? Első tekintetre, ezen kérdés látszik valamit jelenteni; azonban, tekintvén a telepítési törvény egész czélját, azonnal elenyészik annak minden látszólagos fontossága. Mert elvégre is, bármily oldalról vizsgáljuk a telepítési törvényt, a főkérdés,melylyel tisztába kell jönnünk,ez:tömeges telepítést céloz-e a törvény, vagy csak „Abban,‘-t, mezőgazdászati érdekeink előmozdítására? Már mondottuk, hogy fölfogásunk szerint a szóban levő telepítési törvénynyel a közhatalom egyedül a mezőgazdászati érdekeket czélozza előmozdítni. S miután észrevehető, hogy az új telepítési törvényben valóban gondosan mellőztettek mindazon kényesebb politikai s vallási mozzanatok, melyekre nézve tömeges telepítés vagy hogy úgy mondjuk, a gyarmatosítás alkalmazásánál okvetlen szükségeltetnék, hogy a külországi bevándorló tömegek érzületével is összhangzásba hozassanak,— még szilárdabbá válik azon meggyőződésünk, hogy az új törvényben a gyarmatosítások eszközlésére nézve semmi mellékes intenzió sem foglaltatik. Ha ugyanis az országló hatalomnak czélja lett volna, miszerint az új törvény által egyszersmind a tömeges bevándorlásra is csatornát nyisson, bizonyosan gondoskodott volna alkalmas eszközökről, melyek e czért előmozdítják ; úgy véljük mindazonáltal, hogy még ez esetben sem azon törvények megváltoztatásával , melyeken Magyarország s egykori koronatartományainak hitélete s erkölcsi rendszere jelenleg nyugoszik. S akik ezen alapoknak megingatását is szükségesnek vélték és vitatják a telepítési törvény kiegészítéséül, azok kétségkívül azon hibás szempontból nézik a dolgot, mintha, mint mondok, ezen törvény alkalmazásánál gyarmatosítás, és így több, mint a mezőgazdászati érdekeknek inkább a belső, mint a külső munkaerők általi kellő beosztása czéloztatnék. Állíthatni véljük pedig, hogy a törvény határai ezen ponton túl nem terjednek, mert habár különös figyelmet fordít is e törvény a külföldi bevándorlókra, ez nem annyit tesz, mintha a tömeges népesítés volna a főcélzat, hanem csak annyit, hogy azon netalán vállalkozó külföldiek, kik ősi hazájukat elhagyva, az austriai birodalom jog- és államintézményei alatt jobblétet vélnek föltalálhatni, e törekvésben, mely Magyarország és egykori koronatartományaiban a népviszonyok országgazdászati átalakítására csak jótékony lehet, s a kezdet nagy nehézségeivel ne küzdjenek. Azt ugyan mi is fölteszszük, hogy találkozhatnak a külföldiek közöl olyanok, kik a Magyar- Horvát- és Tótországban hatályos vallási s házassági törvények miatt el fognak maradni, azonban e körülményben mi nagy detrimentumot, s főleg olyat, mely organikus törvényeink megváltoztatását igényelhetné, —épen nem látunk, s nem is láthatunk, kivált ha meggondoljuk, hogy vannak a birodalom határain belül és kívül számos oly népelemek, melyek jog- és erkölcsi intézményeink jelen rendszere mellett is boldogoknak érzendik magukat, s nem fognak késni az uj törvényben nyújtott kedvezményeket is fölhasználni. Az 1857-ki népszámlálás: „O.C.“ Az 1857.évben eszközlött népszámlálás eredményéről, egy kimerítő hiteles átnézetből számos tanulságos adatokat vehetünk ki; e mellett azonban megjegyzendőnek véljük, miszerint azok még nem tarthatnak igényt föltétlen, számszerű pontosságra, amennyiben ezen fontos munkálatnak némely részeit még szükségkép ellenőrség alá kell vetni s kiegészítni. Mindazáltal ezen körülmény az adatokat épen nem fosztja meg becsülttől, mivel a számlálásnak netalánt részleges pontatlanságai a nyert eredményeket kifejező kerekszámokra jelentékeny befolyást nem gyakorolván, az anyagszer minden esetre alkalmas, aránylag használható statistikai nagyságok megállapítására s oly kombináló összehasonlításokra, melyek egészben véve az austriai birodalomnak, mind népességi, mind miveltség statistikai tekintetben, igen örvendetes haladását tanúsítják. Austria polgári össznépességének száma ezúttal 37,339,012 lélekre, mig az 1850. évbeli népszámlálásnál csak 35,750,620 lélekre ment. Következőleg az a lefolyt évek alatt 1,588,392 lélekkel emelkedett, s ha ehhez még az aktív cs. k. katonaságot is, a cs. k. csendőrséggel együtt hozzáadjuk, a jelen népességi létszám körülbelül 38 millióra emelkedik, mely összegben az Austriában lakó külföldiek száma 133,876-ra s a külföldön tartózkodó austriaiaké — nem számítva ide mintegy 600 oly külföldön lévő egyént, kik semmi belföldi községhez sem tartoznak — 114,888-ra van téve. Ezen népesség 8,184,843 lakófélre oszlik föl, s 877 város, 970 külváros, 2436 mezőváros, 71,420 falu s 5,720,640 házban lakik. Az utolsóelőtti számlálásnál 10 várossal több tűnt elő, ezen különbség azonban csak látszólagos s egy utólagosan eszközlött kiigazítás következménye, mivel akkor néhány mezőváros Magyarországban városul számíttatott. Ami a házak számlálását illeti, tagadhatlanul teljes okunk van, azt biztosnak tekinteni, mivel az ilynemű tárgyaknál bizonyosan csak aránylag csekély hibák csúszhatnak be. Itt már azon örvendetes észrevételt tehetjük, hogy az előbbi számlálással összehasonlítva, 424,460 házzal s épülettel több tűnik elő. A népesség szaporodásával arányban szaporodott az annak elszállásolására szánt helyiségek mennyisége is; ezen tény azon combinátióra vezet bennünket, miszerint ama szaporodás nem hajlék nélküli proletáriátusból áll, hanem valódi virágzó kifejtésben a nép egyeteméből eredt; minélfogva az nagy részben a birodalom miveltségi haladását valóban megerősítő, kedvező tény gyanánt tűnik föl. Legközelebb további összehasonlító átnézeteket közlendünk, mind az egyes koronaországokat, mind a monarchia legelőkelőbb városait illetőleg.“ Bécs, jan. 20. ” (A. a. gazdasági egylet. A Suez csatorna-társulat.) Az alsó austriai gazdasági egylet nagygyűlésében elsőbben is az elhunyt elnök Liechtenstein herczeg helyébe herczeg Schwarzenberg Adolf m mga választatott elnökül. A fölolvasott évi jelentés nem a legnagyobbszerű eredményeket mutatja föl; a társulat gazdasági lapja megszüntetéséhez közel áll; egyik azt mondja, mert a lap rész; másik azt mondja, mert drága — azért kevés az előfizető. Ez utóbbi nézet győz, s a lap javítása helyett előfizetési árának leszállítása megy határozatba. A társaságnak 22 év óta rendelkezésére állt egy roppant kert (a Landstrassén), melyet Ő Felsége egyleti czélokra nagylelkűen ingyen átengedett. Tudja mindenki, s a gyűlésben is elismertetett , hogy a kertnek kevés, illetőleg semmi hasznát sem véve az egylet, semmi gyümölcsét a közgazdászat; került az mégis 22 év alatt csak 46,000 pge írtba. ŐFelsége az egész telepet s kertet egy nagy kóroda fölállítására ajándékozá oda , tehát új kert szerzéséről volt szó; azonban egyelőre más végzés ez iránt nem jött létre, mint legfelsőbb helyre az ezen intézkedés által az egyletet érendő kár megtérítése végett legalázatosabban folyamodni. A klosterneuburgi szőlős gyümölcskert fönntartására szükséges néhány száz forint megszavazása ellen kevés ellenzék küzdött. Ellenben egy új nagy kert vétele azzal indokoltatott, minthogy a kertészt így is úgy is fizetni kell.