Budapesti Hírlap, 1859. január (1-24. szám)
1859-01-13 / 9. szám
1859. — 9. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — . ■ ' fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy nőnapra 1 75 fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 5 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. n nélkül . 10 . SZERKESZTŐ HIVATAL: Egyetem-utcza, 1. szám 2-dik emelet. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám földszint. A Hivatalos Értesítő nélkül. j. y j / Jiana .fr- ar. Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 Csütörtök, január 13. Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. BUDAPESTI HÍRLAP. fk. kr. Évnegyedre 4— Egy hónapra 160 Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczárával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujjcrajczárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a,kiadó-hivatalban vétetnek föl.’ A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 1-ji legfelsőbb határozata által dr. Schöpp Antal és Laschann Antal helytartósági titkárokat, országtanácsosokká Krajnában s pedig utóbbit extra statum legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő császári kir. Apostoli Felsége jan. 4 ki legfelsőbb határozata által Lautner Jakab nyugalmazott első oszt. hadbírót, közhasznú tevékenysége elismeréséül, a Ferencz József-rend kis keresztjével, és marsheili dr. Tessely József ezredorvost a 3. sz. Károly Főherczeg gy. ezredben, azon kitűnő szolgálatok elismeréseül, melyeket ő egy építésnél szerencsétlenült több polgári személynek tanúsított, koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszitenn méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 13-ki legfelsőbb határozata által W and Márton községi elöljárót St. Martinban Alsó-Austriában, sok évi és üdvös tevékenysége elismeréseül, koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Változások a cs. k. hadseregben. Előléptettek. A tábornagyokká e vezérőrnagyok: standhafti Derschafta József, szolgállattétel végett a zárai orsz. főparancsnoksághoz osztatás mellett; továbbá b. Bamberg József, a legfőbb kát. igazságügyi tanács alelnöke, és Paumgarten Ferencz, a két utóbbi hadosztálynoki rendeltetéssel._ . . . . . .1 Vezérőrnagggyá és dandárnokká; b. Koller Sándor ezredes,az 5. sz. gr. Radeczky huszárezred parancsnoka. M. é. dec. 31-n a budai cs. k. egyetemi nyomdában megjelent és szétküldetett a magyar orsz. kormánylap első osztályának XLII-dik darabja, mind a német egyes, mind az összes kettős kiadásokban. Tartalma: 222. szám. Ministeri nyilatkozvány 1858. november 7-kéről, kicseréltetett Florenczben 1858. november 22-kén, a toscanai nagyherczegi ministeriumnak Florenczben 1858. november 6 k án kelt hasontartalmu nyilatkozványával, a mindkét részről alattvalók ingó hagyatékával s bánásmód iránt. 223. sz. A belügyi ministeriumnak 1858. november 27-kén kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, a katonai határőrséget kivéve, az álladalmi és pénzalapi hivatalnokok és szolgáknak, továbbá azok hozzátartozóinak, a hivatali járandóságaiktól s nyugalmi élvezeteiktől fizetendő jövedelmi adóbozi országos és földtehermentesítési pótlékoktól leendő fölmentése iránt. 224. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858 november 27-kén kelt kibocsátványa, a Mährisch -Osztrauban létezett ideiglenes ellenőri hivatal megszüntetése iránt. , 225. sz. Az igazság- és pénzügyi ministeriumoknak 1818 november 27-én kelt rendelete, kiható mindazon koronaországokra, melyekben az 1855. május 21-kén kelt jegyzői rendtartás hatályos, az 1850. február 9-kén és augustus 2-án kelt törvényeknek némely jegyzői irományokrai alkalmazása iránt. 226. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1858. november 30 k án kelt rendelete, kiható a birodalom egész területére a katonai határőrséget kivéve, mely által az austriai bíróságok hagyaték-tárgyalási illetősége a meghalt idegeneknek az austriai államterületben létező ingatlan vagyonára vonatkozólag közelebbről határoztatik meg. . . Aj 227. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858. december 2 -án kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra, a valódi Havana-szivarokra nézve egy uj eladási árszabás behozatala iránt. 228. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858. december 5-kén kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, azon folyóiratok bélyegkötelessége iránt, melyek évenkint 52-szer vagy havonkint 6-szor jelennek meg. 229. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1858. december 7-kén kelt rendelete, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, a Szérbvajdaságra s a temesi bánságra és tíz erdélyi nagyfejedelemségre, melylyel az 1858. december 5 kén kelt legfelsőbb határozvány folytán, az elzálogított fekvő javak visszaváltása iránti perek eldöntésénél követendő eljárás szabályoztatik. M. é. dec. 28-án jelent meg és küldetett szét a birodalmi törvény lap LIX darabja. Tartalma: ... , . . , 240. sz. Rendelete a pénzügyministeriumnak m. é. dec. 16-áról — hatályos az általános vámterület összes koronaországaira -- néhány határozmányt illetőleg a külföldi nyers vagy gyártott dohány vámhivatali kezeléséről, további az erre nézve kiadandó hivatals kiállítmányok érvényességi tartamáról. 241. sz. Hirdetménye a kereskedelmi ministeriumnak f. é. dec. 27-éről — érvényes Horvátország és Szlavónia azon területrészeiben, melyekben az 1852. septemberi házalási törvény hirdettetik ki — a „Gostar“ horvát naptár árulásának m. é. dec. 8-diki legfelsőbb határozat által jóváhagyott, kivételes megenge-242. sz. Császári rendelvény ín. é. dec. 23-tól hatályos Magyar-, Horvát és Tótországra, Szerbvaságra és temesi bánságra s Erdély nagyfejedelemségre, mely által az ujonnan keletkező telepítvényeknek nyújtandó kedvezmények s azok elérhetésének föltételei állapíttatnak meg. 243. sz. KiboCsítványa a pánzügyministeriumnak m. é. dec. 23-ról — hatályos az összes koronaországokra Dalmatia kivételével, — a czukor és reptíczukor fogyasztási adója kölcsönzésének egy évi tartamra kiterjesztéséről. 244. sz. Császári rendelet f. é. dec. 26-ról hatályos az összes koronaországokra, kivéve a lombard- velenczei királyságot igáz az austriai nemzeti bakagó pénzre szóló összes jegyeinek beszólítását illetőleg. Budy, jan. 13. Feherczeg Főkormányzó Ura császári Fensége a tegnapi délutáni vonattal Bécsből visszaérkezett. Budapest, január 12. (Politikai szemle.) A szardíniai király trónbeszédjére röviden azt mondhatni, hogy — a várakozásoknak megfelelt; a harcztéli aggodalmat se nem növelte, se nem mérsékelte, hanem csak mostani színvonalán — megerősítette. Ha az ember az olaszok élénk képzelmét számba veszi, s aztán azon szavakat meglatolja, mik a szardiniai trónszékről az országhoz intéztettek, majdnem bizonyossággal előremondhatná, miszerint az izgatottság még növekedni fog, habár a trónbeszéd erre közvetlenül közre nem működött. A franczia „Moniteur“ azt mondá, miszerint a „diplomatiai viszonyok“ nem igazolják a háborútóli félelmet, — a szárd király arra emlékeztet, hogy a diplomatiai viszonyokon kívül még más dolgok is vannak, mik váratlanul megmásíthatnák a helyzetet: az események, a tömeg szenvedélyei, szerencsétlen körülmények találkozása;— megannyi tényező, melyeket még a legügyesebb diplomata sem képes számba venni. Igen helyesen jegyzi meg valaki a minap : Olaszország nyílt lőporhordó, melyen egész csomó gyufa fekszik; meglehet, hogy évekig fekszik ott, anélkül, hogy baj történnék, de az is meglehet ám, hogy innen vagy onnan akár csak egy közlegény is vigyázatlanul veri ki pipáját, és kész az explosio! Victor Emanuel király tehát nem gyújtotta föl a lőport, nem is fektetett rá új gyufácskákat, hanem a már meglevőket jól odanyomta, hogy valamiképen le ne essenek, vagy a szél által el ne vitessenek. Ezen királyi beszéddel szemben bizony nagyon gyönge hatása lesz a franczia hivatalos lapok legújabb „megnyugtató“ czikkének. Ha még a „Moniteur“-nek sem hittek, miként hinnének a „Constitutionnel“nek vagy „Pays“-nak, főkép midőn ezek csupán a hivatalos lap nyilatkozatát körülírják s mindenféle záradékkal ellátják, úgy hogy az ember végre nem is tudja, vájjon csakugyan azt akarják-e mondani, hogy nem lesz háború, vagy pedig azt, hogy lesz! Egyébiránt megváltjuk, hogy a franczia politika állandósága iránt már minden bizalmunkat elvesztettük ; e politika vagy maga sem tudja, mit akar, vagy annak, amit akar, épen ellenkezőjét szeretné a világgal elhitetni, tehát vagy nem következetes vagy nem őszinte. Vegyünk csak egy (magában véve csekélyszerb) példát, mely azonban a mondottakat feltűnő módon igazolja. Tudva van, miszerint Hübner báró a franczia udvari ünnepélyekből mindeddig majdnem sértő következetességgel ki volt rekesztve ; most pedig, miután Napóleon császár maga a Bécs és Paris közti viszonyt oly kedvezőtlennek mondta, az austriai nagykövet külön meghívást kapott, hogy a császárral vadászni menjen. A diplomatiában az ilyen apróságok is némi súlylyal bírnak, s ha a franczia császár kegyét ekként minden ok és rendszer nélkül egyesegyedül szeszélyei szerint osztogatja Vagy vonja el, maga fosztja meg e kegynyilvánításokat értékük legnagyobb részétől, a világgal pedig azért mégsem fogja elhitetni soha, miszerint e meghívásokban vagy mellőzésekben egyedül a császár személyes érdeke irányadó. Megemlítendőnek tartjuk még, hogy „la Presse“, Napóleon herczeg közlönye (azon Napóleon herczegé, ki legújabb hírek szerint a szardiniai király leányát veendi nőül) épen most leghevesebb czikkeinek egyikét irányozza Austria ellen, melyben egyebek közt azon elvet állítja föl, miszerint Austria és Francziaország közti szövetség lehetetlen, s miután Austria sok tekintetben ellenzi Francziaország akaratát, nem maradna egyéb hátra, mint ez utóbbinak érvényesítését akár per ultimam rationem regum is kieszközölni. Képzelhető-e, hogy a mostani franczia sajtórendszer mellett ilyesmit Párisban nyomtatni lehetne, ha Francziaország csakugyan oly békés indulatoktól van áthatva, miként hivatalos nyilatkozataiban el akarja hitetni ?! Képzelhető-e továbbá, hogy Napóleon herczeg, kivel legújabban különösen meghitt lábon áll a császár, hogy — mondjuk — Napóleon herczeg bevallott közlönye ily hangon szólhatna, ha a herczeg nem tudná, miszerint e tárgyban a tuileriák elnézésére számolhat ?!. Hogy a legközelebb múlt napok rendkívüli ingerültsége szakadatlanul nem tarthat s minduntalan eddigi magas fokán nem maradhat, azt előre lehetett látni; a reactio ily esetekben természetes dolog, de ezen reactiót koránt sem szabad összezavarni a valódi belső megnyugvással, mert ha ma ismét valahonnan erősebb szél fú, a politikai csúz azonnal ismét érezhető lesz az európai államtest minden tagjában. Az egész folyamat körülbelül a szülés fájdalmaira emlékeztet, melyek szintén szüneteket engednek az ellankadt testnek, hogy új erőt gyűjthessen a még következendő fájdalmak kiállására; de ezeknek ismétlődése azért ki nem marad mindaddig, míg a gyümölcs napvilágra nem jó. Fiat applicatio, hagy hiszszük, még több ízben lesz alkalmunk e hasonlat helyességére emlékeztetni, míg végre színről színre fogjuk látni azon szülöttet, melyet a franczia orosz politika körülbelül kilencz hónap óta szíve alatt hord. A turini lapok csodálatos tüdőerővel és a szenvedélyes trombitás fáradhatlanságával fúják a harczi tárogatót; az „Opinione“ azt mondja, hogy — míg egy hóval ezelőtt egy okos ember sem hitt volna a háború lehetőségében — ma senki sincs, aki abban nem hinne, mint azon egyedüli eszközben, mely által a politikai helyzet nehézségeit gyökeresen félreháríthatni. Az „Indépendente“ meg Manin hátrahagyott irományaiból hoz épületes idézeteket, minő példa ez : „A kik a nemzeteknek azt tanácsolják , hogy minden reményről lemondván, némán tűrjenek a gyávák, s azon nemzetek, melyek e tanácsot követik nem kevésbbé gyávák.“ Képzelhető, mily jótékonyan hatnak majd az ily idézetek az úgyis fölizgatott kedélyekre. Mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy ama hírek, mik eddig a milánói eseményekre nézve fölmerültek, nagy mértékben túlzottak voltak, azt nem csak a hivatalos bécsi újság mondja, hanem franczia lapok is állítják, mégpedig a franczia kormányhoz érkezett hivatalos tudósítások nyomán. „Lombardia fővárosa — ezek a legújabb ilynemű tudósítás végszavai, — aránylag igen nyugodt.“ A nyugalom további fönntartásáról gondoskodva van; a legújabban útnak indult csapatok eleje Milanóba már megérkezett s a hivatalos bécsi lap ezen tudósítása egyszersmind cáfolatául szolgálhat az „Indepbeige“ abbeli közleményének, miszerint e csapatokat Laibachban azon parancs érte volna utól, hogy állapodjanak meg és további utasítás vétele előtt ne folytassák útjukat! Előfizetési árak ausztriai értékben. VIDÉKRE. / (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. I ' A Hivatalos Értesítő nélkül gr.li j ' • •'fr. kr. I ' • fr. kr. Évnegyedre 5 50 I .Egész évre 14 —. Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 — fr. kr.. Egész évre 19 — Fél évre 10 — Bécs. jan. 11. (Az austriai hadsereg kitűnő szerkezete.) Azon néhány rendbeli csapatmozgások, melyek legközelebb a birodalom különböző pontjaira eszközöltettek, megannyi bizonyítványai valának azon kitűnő szerkezetnek, melylyel az austriai cs. k. hadsereg bír. A mai „Wiener Zig.“ a gyorsaság és pontosságot, melylyel ama mozdulatok történtek, a következő elmélkedésre használja alkalmul: „A „Wiener Zig“ f. hó 6-ki számának egy nem-hivatalos czikkében kijelölvék azon okok, melyek Császár Ő Felségét arra inditák, hogy egy hadtestet küldjön lombard-velenczei királyságába. Eltekintünk azon politikai okoktól, melyek ama küldést előidézték, s csupán egy tényt akarunk kiemelni, mely katonai s pénzügyi szempontból jelentékenynek látszik lenni a császári sereg s az austriai védszerkezet jelen állapotának megítélésénél. A főczél, melyet valamely sereg szerkezete folyvást szem előtt tart, mindig az marad, hogy az a legrövidebb idő alatt felhasználtathassék ott, hol azt urának akarata kívánja. A császári sereg mozgási könnyűségére már néhány hét alatt két példa van előttünk. A császár megparancsolja, hogy Pestről egy dandár küldessék Zimonyba. Ezen dandár, 4 zászlóaljból, 3 technikai századból, egy hadilábon fölszerelt ágyúütegből állva, hadiszerekkel s mindazzal tökéletesen ellátva, mi szükséges arra nézve, hogy bármely perezben ütközetbe mehessen, a harmadik napon Zimonyban áll. A császár megparancsolja, hogy egy hadtest Bécsből Lombardiába helyeztessék át. Másnap,7-én, megkezdődik az elindulás, január 10-én az összes fegyverzetekből álló, jól fölszerelt hadtest előcsapatjai Lombardiába megérkeznek s néhány nappal később az ott minden feladatra tökéletesen készen áll. Igen csekély idő alatt, már 8-án Bécsben egy új hadtest áll készen, a bármely irányban elindulásra. Hogy mennyit tesznek a közlekedési eszközök a mozdulatok ezen gyorsaságára, világos, de szintoly világos nemcsak a katona, hanem bárki más előtt is, hogy Austriának katonai intézményei teljes kiterjedésükben, mivel helyes alapokra építvék, minden leyális austriai számára teljes megnyugtatást szolgáltathatnak. Már ha a sereg anyagi tekintetben tökéletesen harczra kész, erkölcsi tekintetben hasonlókép áll a dolog. A sereg tudja, hogy Urának szeme mindenkor megelégedéssel nyugszik rajta; tudja, hogy ő alatta teljesítheti saját feladatát, az Isten által a Császárra bízott birodalom épségét minden körülmények közt megőrizni. Végül még a pénzügyi kérdést, azaz azon költségeket is meg akarjuk érinteni, miket Austriában a csapatmozgalmak idéznek elő, s e mellett nem akarjuk feledni, hogy korunkban egy jó hadszerkezetnek egyik feladata, ama pártnak , mely minden fönnállónak megbuktatására számít, bebizonyítani, miszerint azon eszköz, időről időre riadót vetni, a költséges hadi készületekre s nagyobb csapattömegek készentartására kényszerített államok pénzügyi erejének gyöngitése s tönkrejuttatása végett, többé legkevésbbé sem teszi meg hatását. Megmondhatnók ama pártnak, és, de vele nem beszélünk , tehát a leyális alattvalóknak mondjuk meg, hogy a csapatmozdítások most épen nem kerülnek többe, mint az utazási szükségek kifizetésébe.“ H Béca, jan. 11. A (A közhangulat.) Napi történetírói szakmámban hézagot hagynék, ha meg nem említeném azon rendkívüli izgalmat, mely a zivatart jósló politikai csillagzat következtében a székváros minden osztályaira kiterjedt. Ha a magas politika kizárólagos körökre szorítkozik is rendszerint, de a nyilvánosságra jött események tömege ezúttal oly nagy , hogy a legalsóbb osztályok is — fogalmi tehetségük szerint — körülbelül tudják , mi történik vagy történhetik. És a legegyügyűbbnek is megható kedélyét egy még fris emlékezetű látmány, egész hadcsapatoknak indulása, dob és zeneszó mellett, kocsik, társzekerek kíséretében. A közhangulat meglehetősen találó, ámbár legsilányabb, leghazafiatlanabb kifejezését természetesen a tőzsde nyujta, hol egy kis paniqne állt be...—Azonban tegnap óta meggondoltabb, higgadtabb nézetek kezdenek uralkodni. A franezia félhivatalos lapok nyilatkozatai s minden oldalróli tudósítások után bizonyos, miszerint a franczia nemzet közvéleménye nem csak nem harczias, sőt fél a béke fölbomlásától, s a császár e közvéleményt tisztán belátva, azóta megnyugtató lépéseket tartott szükségeseknek. Végre a tegnap jött hír, miszerint báró Hübner Fontainebleauba kapott meghívást — ily pillanatban szintén nem csekélység, sőt oly fontos, hogy mellette csekélységnek látszik : váljon a szardiniai parlamentet megnyitó királyi beszéd harczias-e vagy sem ? Ugyanis nem lehet tisztán megmondani — az e ? vagy nem ? A végén lévő olasz rokonszenvekreli phrasis — ha akarom vemhes, ha akarom nem. — Szóval ma már többséggel bír azon nézet, miszerint a zivatar elvonuland. — Némi benyomást tön az egész városban a bécsi ,várszínházban történt hazafias demonstratio. „Götz von Berlichingen“t adák, s annak egyik helyén, hol e szavak fordulnak elő :„mi testvéreinkkel mint derubok lángoló karddal az ország határán stendünk tábort — a rókák, a francziák ellen“ néhány pillanatig tartó, s a színházban hallatlan tapsvihar keletkezett; a földszinten s a páholyokból nők, férfiak kendőiket lobogtatták, s lelkesülten nyilvánítók helyeslésüket. E jelenet igen érdekes, s hatást gerjeszteni annál alkalmasabb, miután e színház közönsége a székváros legfelsőbb rétegeit képezi, s Ő Felsége, a Felséges Udvar több tagjai voltak jelen. — Az egész rögtönzés élénken emlékeztet azon ■ történeti eseményre, midőn az első franczia köztársaság bécsi követe által kitűzött három szinti zászló láttára föllázadt a bécsi nép, s azt dühös megrohanás után letépte. * Az olcsó biztosítás ellenségei. IV. m A versenyzés üdvös volta, melynek közvetlen s közvetett hasznait az egyes ép úgy érzi, mint a köz, a biztosítási téren, az első magyar általános biztosító társaság életbe lépése óta mutatkozik nálunkleginkább. Nincs ugyanis az országban háztulajdonos, nincs földbirtokos.