Budapesti Hírlap, 1859. január (1-24. szám)

1859-01-13 / 9. szám

1859. — 9. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDA­PESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — . ■ ' fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy nőnapra 1 75 fr. kr. Egész évre­ 10 — Fél évre 5 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. n nélkül . 10 . SZERKESZTŐ HIVATAL: Egyetem-utcza, 1. szám 2-dik emelet. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám föld­­szint. A Hivatalos Értesítő nélkül. j. y j / Jiana .fr- ar. Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 Csütörtök, január 13. Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. BUDAPESTI HÍRLAP.­­ fk­. kr. Évnegyedre 4­­— Egy hónapra 1­60 Igtatványok. Egy h­atodhasábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczárával,­ kétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 ujjcrajczárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­igtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a,kiadó-hivatal­ban vétetnek föl.’ A külföld számára a hir­detményeket H. Hü­bner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 1-ji legfelsőbb határozata által dr. Schöpp­­ Antal és Laschann Antal helytartósági tit­károkat, országtanácsosokká Krajnában s pedig utóbbit extra statum legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő császári kir. Apostoli Felsége jan. 4 ki legfelsőbb határo­zata által L­a­u­t­n­e­r Jakab nyugalmazott első oszt. hadbírót, köz­hasznú tevékenysége elismeréséü­l, a Ferencz József-rend kis kereszt­jével, és marsheili dr. T­e­s­s­e­l­y József ezredorvost a 3. sz. Károly Főherczeg gy. ezredben, azon kitűnő szolgálatok elismeréseü­l, melye­ket ő egy építésnél szerencsétlenü­lt több polgári személynek tanúsított, koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszitenn méltóz­tatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége m. é. dec. 13-ki legfelsőbb határozata által W a­n­d­­ Márton községi elöljárót St. Martinban Alsó-Austriá­­ban, sok évi és üdvös tevékenysége elismeréseü­l, koronás ezüst érdem­kereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Változások a c­s. k. hadseregb­en. Előléptettek. A­ tábornagyokká e vezérőrnagyok: standhafti Der­­s­c­h­a­ft­a József, szolgállattétel végett a zárai orsz. főparancsnoksághoz osz­­tatás mellett; továbbá b. Bamberg József, a legfőbb kát. igazságügyi tanács alelnöke, és Paumgarten Ferencz, a két utóbbi hadosztálynoki rendel­tetéssel.­­_ . . . . . .1 Vezérőrnagggyá és dandárnokká; b. Koller Sándor ezredes,az 5. sz. gr. Radeczky huszárezred parancsnoka. M. é. dec. 31-n a budai cs. k. egyetemi nyomdában megjelent és szétkü­l­­detett a magyar orsz. kormánylap első osztályának XLII-dik darabja, mind a német egyes, mind az összes kettős kiadásokban. Tartalma: 222. szám. Ministeri nyilatkozvány 1858. november 7-kéről, kicseréltetett Florenczben 1858. november 22-kén, a toscanai nagyherczegi ministeriumnak Florenczben 1858. november 6 k án kelt hasontartalmu nyilatkozványával, a mindkét részről­ alattvalók ingó hagyatékával s bánásmód iránt. 223. sz. A belügyi ministeriumnak 1858. november 27-kén kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, a katonai határőrséget kivéve, az álladalmi és pénzalapi hivatalnokok és szolgáknak, továbbá azok hozzátartozóinak, a hiva­tali járandóságaiktól s nyugalmi élvezeteiktől fizetendő jövedelmi adóbozi or­szágos és földtehermentesítési pótlékoktól leendő fölmentése iránt. 224. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858 november 27-kén kelt kibocsát­ványa, a Mährisch -Osztr­a­u­ban létezett ideiglenes ellenőri hivatal meg­szüntetése iránt. , 225. sz. Az igazság- és pénzügyi ministeriumoknak 1818 november 27-én kelt rendelete, kiható mindazon koronaországokra, melyekben az 1855. május 21-kén kelt jegyzői rendtartás hatályos, az 1850. február 9-kén és augustus 2-án kelt törvényeknek némely jegyzői irományokrai alkalmazása iránt. 226. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1858. november 30 k án kelt ren­­delete, kiható a birodalom egész területére a katonai határőrséget kivéve, mely által az austriai bíróságok hagyaték-tárgyalási illetősége a meghalt idegeneknek az austriai államterületben létező ingatlan vagyonára vonatkozólag közelebbről határoztatik meg. . . Aj 227. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858. december 2 -án kelt kibocsát­­ványa, kiható minden koronaországokra, a valódi Havana-szivarokra nézve egy uj el­a­dási árszabás behozatala iránt. 228. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858. december 5-kén kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, azon folyóiratok bélyegkötelessége iránt, me­­­lyek évenkint 52-szer vagy havonkint 6-szor jelennek meg. 229. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1858. december 7-kén kelt rende­­­lete, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, a Szérbvajdaságra s a temesi bán­ságra és tíz erdélyi nagyfejedelemségre, melylyel az 1858. december 5 kén kelt legfelsőbb határozvány folytán, az elzálogított fekvő javak visszaváltása iránti perek eldöntésénél követendő eljárás szabályoztatik. M. é. dec. 28-án jelent meg és küldetett szét a birodalmi törvény lap LIX darabja. Tartalma:­­ ... , . . , 240. sz. Rendelete a pénzügyministeriumnak m. é. dec. 16-áról — hatá­lyos az általános vámterület összes koronaországaira -- néhány­­ határozmányt illetőleg a külföldi nyers vagy gyártott dohány vámhivatali kezeléséről, további az erre nézve kiadandó hivata­ls kiállítmányok érvényességi tartamáról. 241. sz. Hirdetménye a kereskedelmi ministeriumnak f. é. dec. 27-éről — érvényes Horvátország és Szlavónia azon területrészeiben, melyekben az 1852. septemberi házalási törvény hirdettetik ki — a „Gostar“ horvát naptár árulásá­nak m. é. dec. 8-diki legfelsőbb határozat által jóváhagyott, kivételes megenge-242. sz. Császári rendelvény ín. é. dec. 23-tól hatályos Magyar-, Horvát és Tótországra, Szerbvaságra és temesi bánságra s Erdély nagyfejedelemségre, mely által az uj­onnan keletkező telepítvényeknek nyújtandó kedvezmények s azok elérhetésének föltételei állapíttatnak meg. 243. sz. KiboCsítványa a pánzügyministeriumnak m. é. dec. 23-ról — ha­tályos az összes koronaországokra Dalmatia kivételével, — a czukor és reptíczu­­kor fogyasztási adója kölcsönzésének egy évi tartamra kiterjesztéséről. 244. sz. Császári rendelet f. é. dec. 26-ról hatályos az összes koronaorszá­gokra, kivéve a lombard- velenczei királyságot igáz az austriai nemzeti ba­k­agó pénzre szóló összes jegyeinek beszólítását illetőleg. Bu­dy, jan. 13. Feherczeg Főkormányzó Ur­a császári Fensége a tegnapi délutáni vonattal Bécsből visszaérkezett. Budapest, január 12.­ ­ (Politikai szemle.) A szardíniai király trónbeszédjére rövi­den azt mondhatni, hogy — a várakozásoknak megfelelt; a harcztéli aggodalmat se nem növelte, se nem mérsékelte, hanem csak mostani színvonalán — megerősítette. Ha az ember az olaszok élénk képzel­­mét számba veszi, s aztán azon szavakat meglatolja, mik a szardiniai trónszékről az országhoz intéztettek, majdnem bizonyossággal előre­­mondhatná, miszerint az izgatottság még növekedni fog, habár a trón­beszéd erre közvetlenül közre nem működött. A franczia „Mo­niteur“ azt mondá, miszerint a „diplomatiai viszonyok“ nem igazolják a háborútóli félelmet, — a szárd király arra emlékeztet, hogy a diplo­matiai viszonyokon kívül még más dolgok is vannak, mik váratlanul megmásíthatnák a helyzetet: az események, a tömeg szenvedélyei, szerencsétlen körülmények találkozása;— megannyi tényező, melyeket még a legügyesebb diplomata sem képes számba venni. Igen helyesen jegyzi meg valaki a minap : Olaszország nyílt lőporhordó, melyen egész csomó gyufa fekszik; meglehet, hogy évekig fekszik ott, a­nél­kül, hogy baj történnék, de az is meglehet ám, hogy innen vagy onnan akár csak egy közlegény is vigyázatlanul veri ki pipáját, és kész az explosio! Victor Emanuel király tehát nem gyújtotta föl a lőport, nem is fektetett rá új gyufácskákat, hanem a már meglevőket jól oda­nyomta, hogy valamiképen le ne essenek, vagy a szél által el ne vitessenek.­­ Ezen királyi beszéddel szemben bizony nagyon gyönge hatása lesz a franczia hivatalos lapok legújabb „megnyugtató“ czikkének. Ha még a „Moniteur“-nek sem hittek, miként hinnének a „Constitu­­tionnel“nek vagy „Pays“-nak, főkép midőn ezek csupán a hivatalos lap nyilatkozatát körülírják s mindenféle záradékkal ellátják, úgy hogy az ember végre nem is tudja, vájjon csakugyan azt akarják-e mondani, hogy nem lesz háború, vagy pedig azt, hogy lesz! Egyéb­iránt megváltjuk, hogy a franczia politika állandósága iránt már min­den bizalmunkat elvesztettük ; e politika vagy maga sem tudja, mit akar, vagy annak, a­mit akar, épen ellenkezőjét szeretné a világgal elhitetni, tehát vagy nem következetes vagy nem őszinte. Vegyünk csak egy (magában véve csekélyszerb­) példát, mely azonban a mon­dottakat feltű­nő módon igazolja. Tudva van, miszerint Hü­bner báró a franczia udvari ünnepélyekből mindeddig majdnem sértő követke­zetességgel ki volt rekesztve ; most pedig, miután Napóleon császár maga a­ Bécs és Paris közti viszonyt oly kedvezőtlennek mondta, az austriai nagykövet külön meghívást kapott, hogy a császárral va­­dászni menjen. A diplomatiában az ilyen apróságok is némi súly­­­lyal bírnak, s ha a franczia császár kegyét ekként minden ok és rendszer nélkül egyesegyedül szeszélyei szerint osztogatja Vagy vonja el, maga fosztja meg e kegy­nyilvánításokat értékük legnagyobb részétől, a világgal pedig azért még­sem fogja elhitetni soha, misze­rint e meghívásokban vagy mellőzésekben egyedül a császár sze­mélyes érdeke irányadó. Meg­említendőnek tartjuk még, hogy „la Presse“, Napóleon h­er­cz­eg közlönye (azon Napóleon herczegé, ki legújabb hírek szerint a szardiniai király leányát veendi nőül) épen most leghevesebb czikkeinek egyikét irányozza Austria ellen, melyben egyebek közt azon elvet állítja föl, miszerint Austria és Francziaország közti szövet­ség lehetetlen, s miután Austria sok tekintetben ellenzi Francziaország akaratát, nem maradna egyéb hátra, mint ez utóbbinak érvényesíté­sét akár per ultimam rationem regum is kieszközölni. Képzelhető-e, hogy a mostani franczia sajtórendszer mellett ilyesmit Párisban nyom­tatni lehetne, ha Francziaország csakugyan oly békés indulatoktól van áthatva, miként hivatalos nyilatkozataiban el akarja hitetni ?! Kép­­zelhető-e továbbá, hogy Napóleon herczeg, kivel legújabban különö­sen meghitt lábon áll a császár, hogy — mondjuk — Napóleon her­czeg bevallott közlönye ily hangon szólhatna, ha a herczeg nem tudná, miszerint e tárgyban a tuileriák elnézésére számolhat ?!. Hogy a legközelebb múlt napok rendkívüli ingerültsége szaka­datlanul nem tarthat s minduntalan eddigi magas fokán nem marad­hat, azt előre lehetett látni; a reactio ily esetekben természetes dolog, de ezen reactiót koránt sem szabad összezavarni a valódi belső megnyugvással, mert ha ma ismét valahonnan erősebb szél fú, a politikai csúz azonnal ismét érezhető lesz az európai államtest minden tagjában. Az egész folyamat körülbelül a szülés fájdalmaira emlékeztet, melyek szintén szüneteket engednek az ellankadt testnek, hogy új erőt gyűjthessen a még következendő fájdalmak kiállására; de ezeknek ismétlődése azért ki nem marad mindaddig, míg a gyü­mölcs napvilágra nem jó. Fiat applicatio, h­agy hiszszü­k, még több ízben lesz alkalmunk e hasonlat helyességére emlékeztetni, míg végre színről színre fogjuk látni azon szülöttet, melyet a franczia orosz politika körülbelül kilencz hónap óta szíve alatt hord. A turini lapok csodálatos tüdőerővel és a szenvedélyes trombitás fáradhatlanságával fúják a harczi tárogatót; az „Opinione“ azt mondja, hogy — míg egy hóval ezelőtt egy okos ember sem hitt volna a há­ború lehetőségében — ma senki sincs, a­ki abban nem hinne, mint azon egyedüli eszközben, mely által a politikai helyzet nehézségeit gyökeresen félreháríthatni. Az „Indépendente“ meg Manin hátra­hagyott irományaiból hoz épületes idézeteket, minő példa ez : „A kik a nemzeteknek azt tanácsolják , hogy minden reményről le­mondván, némán tűrjenek a gyávák, s azon nemzetek, melyek e ta­nácsot követik nem kevésbbé gyávák.“ Képzelhető, mily jótékonyan hatnak majd az ily idézetek az úgyis fölizgatott kedélyekre. Mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy ama hírek, mik eddig a milánói eseményekre nézve fölmerültek, nagy mértékben túlzottak voltak, azt nem csak a hivatalos bécsi újság mondja, hanem franczia lapok is állítják, még­pedig a franczia kormányhoz érkezett hivatalos tudósítások nyomán. „Lombardia fővárosa — ezek a legújabb ilynemű tudósítás végszavai, — aránylag igen nyugodt.“ A nyugalom további fönntartásáról gondoskodva van; a legújabban útnak indult csapatok eleje Milanóba már megérkezett s a hivatalos bécsi lap ezen tudósí­tása egyszersmind c­áfolatául szolgálhat az „Indep­­beige“ abbeli közleményének, miszerint e csapatokat Laibachban azon parancs érte volna utól, hogy állapodjanak meg és további utasítás vétele előtt ne folytassák útjukat! Előfizetési árak ausztriai értékben. VIDÉKRE. / (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. I ' A Hivatalos Értesítő nélkül gr.li j ' • •'fr. kr. I ' • fr. kr. Évnegyedre 5 50 I .Egész évre 14 —. Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 — fr. kr.. Egész évre 19 — Fél évre 10 — Bécs. jan. 11. (Az austriai hadsereg kitűnő szerkezete.) Azon néhány rendbeli csapatmozgások, melyek legközelebb a birodalom különböző pontjaira eszközöltettek, megannyi bizonyítványai valának azon kitűnő szerkezetnek, melylyel az austriai cs. k. hadsereg bír. A mai „Wiener Zig.“ a gyorsaság és pontosságot, melylyel ama mozdu­latok történtek, a következő elmélkedésre használja alkalmul: „A „Wiener Zig“ f. hó 6-ki számának egy nem-hivatalos czikkében kijelölvék azon okok, melyek Császár Ő Felségét arra inditák, hogy egy hadtestet küldjön lombard-velenczei királyságába. Eltekintünk azon politikai okoktól, melyek ama küldést előidézték, s csupán egy tényt akarunk kiemelni, mely katonai s pénzügyi szempont­ból jelentékenynek látszik lenni a császári sereg s az austriai védszerke­­zet jelen állapotának megítélésénél. A főczél, melyet valamely sereg szerkezete folyvást szem előtt tart, mindig az marad, hogy az a legrövidebb idő alatt felhasználtathassék ott, hol azt urának akarata kívánja. A császári sereg mozgási könnyűségére már néhány hét alatt két példa van előttünk. A császár megparancsolja, hogy Pestről egy dandár küldessék Zi­­monyba. Ezen dandár, 4 zászlóaljból, 3 technikai századból, egy hadilábon fölszerelt ágyú­ütegből állva, hadiszerekkel s mindazzal tökéletesen ellát­va, mi szükséges arra nézve, hogy bármely perezben ütközetbe mehessen, a harmadik napon Zimonyban áll. A császár megparancsolja, hogy egy hadtest Bécsből Lombardiába helyeztessék át. Másnap,­­7-én, megkezdődik az elindulás, január 10-én az összes fegyverzetekből álló, jól fölszerelt hadtest előcsapatjai Lombardiába megérkeznek s néhány nappal később az ott minden feladatra tökéletesen készen áll. Igen csekély idő alatt, már 8-án Bécsben egy új hadtest áll készen, a bármely irányban elindulásra. Hogy mennyit tesznek a közlekedési­ eszkö­zök a mozdulatok ezen gyorsaságára, világos, de szintoly világos nemcsak a katona, hanem bárki más előtt is, hogy Austriának katonai intézményei teljes kiterjedésükben, mivel helyes alapokra építvék, minden leyális aus­triai számára teljes megnyugtatást szolgáltathatnak. Már ha a sereg anyagi tekintetben tökéletesen harczra kész, erkölcsi tekintetben hasonlókép áll a dolog. A sereg tudja, hogy Urának szeme mindenkor megelégedéssel nyug­szik rajta; tudja, hogy ő alatta teljesítheti saját feladatát, az Isten által a Császárra bízott birodalom épségét minden körülmények közt megőrizni. Végül még a pénzügyi kérdést, azaz azon költségeket is meg akar­juk érinteni, miket Austriában a csapat­mozgalmak idéznek elő, s e mel­lett nem akarjuk feledni, hogy korunkban egy jó hadszerkezetnek egyik feladata, ama pártnak , mely minden fönnállónak megbukta­tására számít, bebizonyítani, miszerint azon eszköz, időről időre ria­dót vetni, a költséges hadi készületekre s nagyobb csapat­tömegek készen­­tartására kényszerített államok pénzügyi erejének gyöngitése s tönkrejutta­­tása végett, többé legkevésbbé sem teszi meg hatását. Megmondhatnók ama pártnak, és, de vele nem beszélünk , tehát a leyális alattvalóknak mondjuk meg, hogy a csapat­mozdítások most épen nem kerülnek többe, mint az utazási szükségek kifizetésébe.“ H­­ Béca, jan. 11. A (A közhangulat.) Napi történetírói szakmámban hézagot hagynék­, ha meg nem említeném azon rendkívüli iz­galmat, mely a zivatart jósló politikai csillagzat következté­ben a székváros minden osztályaira kiterjedt. Ha a magas po­litika kizárólagos körökre szorítkozik is rendszerint, de a nyilvá­nosságra jött események tömege ezúttal oly nagy , hogy a leg­alsóbb osztályok is — fogalmi tehetségük szerint — körülbelül tud­ják , mi történik vagy történhetik. És a legegyügyűbbnek is megható kedélyét egy még fris emlékezetű látmány,­­ egész hadcsapatoknak indulása, dob és zeneszó mellett, kocsik, társzekerek kíséretében. A közhangulat meglehetősen találó, ámbár legsilányabb, leghazafiatla­­nabb kifejezését természetesen a tőzsde nyujta, hol egy kis paniqne állt be...—Azonban tegnap óta meggondoltabb, higgadtabb nézetek kezdenek uralkodni. A franezia félhivatalos lapok nyilatkozatai s minden oldalróli tudósítások után bizonyos, miszerint a franczia nemzet közvéleménye nem csak nem harczias, sőt fél a béke fölbomlásától, s a császár e közvéleményt tisztán belátva, azóta megnyugtató lépéseket tartott szükségeseknek. Végre a tegnap jött hír, miszerint báró Hüb­ner Fontainebleauba kapott meghívást — ily pillanatban szintén nem csekélység, sőt oly fontos, hogy mellette csekélységnek látszik : vál­jon a szardiniai parlamentet megnyitó királyi beszéd harczias-e vagy sem ? Ugyanis nem lehet tisztán megmondani — az e ? vagy nem ? A végén lévő olasz­ rokonszenvekreli phrasis — ha akarom vemhes, ha akarom nem. — Szóval ma már többséggel bír azon nézet, miszerint a zivatar elvonuland. — Némi benyomást tön az egész városban a bécsi ,várszínházban történt hazafias demonstratio. „Götz von Berlichingen“t adák, s annak egyik helyén, hol e szavak fordulnak elő :­„mi te­st­véreinkkel mint d­erubok lán­goló karddal az ország határán stendünk tábort — a rókák, a francziák ellen“ néhány pillanatig tartó, s a színházban hallatlan tapsvihar keletkezett; a földszinten s a páho­lyokból nők, férfiak kendőiket lobogtatták, s lelkesülten nyilvánítók helyeslésüket. E jelenet igen érdekes, s hatást gerjeszteni annál al­kalmasabb, miután e színház közönsége a székváros legfelsőbb réte­geit képezi, s Ő Felsége, a Felséges Udvar több tagjai voltak jelen. — Az egész rögtönzés élénken emlékeztet azon ■ történeti eseményre, midőn az első franczia köztársaság bécsi követe által kitűzött három szinti zászló láttára föllázadt a bécsi nép, s azt dühös megrohanás után letépte.­ *­­ Az olcsó biztosítás ellenségei. IV. m A versenyzés üdvös volta, melynek közvetlen s közvetett hasz­nait az egyes ép úgy érzi, mint a köz, a biztosítási téren, az első ma­gyar általános biztosító társaság életbe lépése óta mutatkozik nálunk­­leginkább. Nincs ugyanis az országban háztulajdonos, nincs földbirtokos.

Next