Budapesti Hírlap, 1859. január (1-24. szám)
1859-01-29 / 23. szám
1859. — 23. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. 1 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. Egész évre 16 — Fél évre 8 — , fr. kr. | fr. kr. Évnegyedre 4 60 | Egész évre 10 — Egy nőnapra 1 75 | Fél évre 6 26 (A házhozhordásért havonkint 16 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes számára a Hivatalos Értesítővel együtt nélkül 10 SZERKESZTŐ HIVATAI, egyetem - utcza, 1. szám 2-dik emelet. , fr. kr. Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 26 KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Szombat, január 29. Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. Egész évre 14— Fél évre 7 — , fr. kr Évnegyedre 4 — Egy hónapra 160 Igtatványok. Egy hatodhasábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajezárjával kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereske-Hasp T,ir»PS^V»Pn VP.SV. At. Előfizetési árak ausztriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkint! postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Egész évre 19 — Fél évre 10 — .fr. kr. Évnegyedre 5 50 Egy hónapra 2 10 HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 17-ki legfelsőbb határozata által Salvatore Moeli földbirtokost és községtanácsost S. Stefanóban a codognói kerületben Lodi tartományban, az 1857-ki év őszén történt Fő-áradás alkalmávali föláldozó és sikeres működése elismeréséül arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. Ó cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 17-ki legfelsőbb határozata által Knorr Ignácz főáldozárt, valóságos consistoriumi tanácsost, kerületi esperest és brünni sz. Tamás egyházi lelkészt czimzetes kanonokká a brünni székesegyházhoz legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A bel- és igazságügyi ministeriumoknak 1858. december 17-dikén kelt rendelete, *) kiható Magyar-, Horvát-, Tótországra, a Szerbvajdaságra s temesi bánságra és Erdélyre, a bérleti szerződésből keletkező perlekedéseknél általában, továbbá a haszonbérbe vagy bérbe vett ingatlan avagy törvényileg ingatlanoknak nyilvánított dolgok, nemkülönben a hajómalmok vagy hajókon fölállított egyéb építmények fölmondásánál és visszabocsátásánál követendő bírósági eljárás tárgyában. Az 1858. november 16-kán kelt legfelsőbb fölhatalmazás folytán, Magyar-, Horvát-, Tótországra, a Szerbvajdaságra s temesi bánság és Erdélyre nézve, a bérleti szerződésből keletkező perlekedéseknél általában, továbbá különösen a haszonbérbe vagy bérbe vett telkek, épületek s más ingatlan vagy törvényileg ingatlanoknak nyilvánított dolgok, nem különben a hajómalmok vagy hajókon fölállított egyéb építmények fölmondásánál és visszabocsátásánál követendő bírósági eljárás tárgyában következők rendeltetnek : 1. §. A bérleti szerződésekből keletkező minden perlekedések, azoknak birói fölmondása, a haszonbérbe vagy bérbe vett telkek, épületek és más ingatlan vagy törvényileg ingatlanoknak nyilvánított dolgok, továbbá a hajómalmok s hajókra fölállított egyéb építmények fölmondása és visszabocsátása iránti minden tárgyalások s egyéb intézkedések, a személy különbsége nélkül, kizárólag azon járásbíróság (szolgabiróság, városilag kiküldött bíróság) elé tartoznak, melynek járásában a bérleti tárgy fekszik. Ha a bérleti tárgy több bíróságok járásában fekszik, amennyiben a végett a szerződésben ezen bíróságok valamelyike nincs kijelölve, az ezek közötti választás fölperesnek vagy fölmondásoknál annak, akinek fölmondatott, szabadságában áll. A végrehajtás katonai személyek ellen a katonai hatóság által, a bírósági rendeletek kézbesítése s a végrehajtás oly személyek ellen, kik a főudvarnagyi hivatal törvényhatósága alatt állanak, ez által eszközlendő. 2. §. A bérleti szerződés fölmondásának, amennyiben az az általános polgári törvénykönyv rendeletei szerint szükséges a végett, hogy annak hallgatag megújítása meggátoltassák, vagy hogy annak fölbomlása eszközöltessék : a) azon esetben, ha a felek a bérleti tárgy fölmondása és visszabocsátásának határideje iránt különös egyességre léptek, rendszerint csak ezen határidőben szabad történnie; ily egyesség nem léte esetében b) ott, hol különös helybeli szokás vagy az iránt kibocsátott szabályok által a bérleti tárgyak kiürítésére az év bizonyos napjai kiszabott fölmondási határidőkkel rendelvék, a fölmondásnak az a végre rendelt idő eltelte előtt kell megtörténnie; c) minden más esetekben a haszonbért legalább is hat hónappal, a kibérlést legalább is három hónappal; oly kibérléseket, melyeknek szerződési tartama egy évet nem tesz, legalább is tizennégy nappal kell előbb fölmondani, mint a bérleti tárgy átadandó. 3. §. A bérleti szerződések úgy a bérbeadó, mint a bérbevevő által biróságilag vagy bíróságon kívülileg mondathatnak föl. Az egyik fél által hatályosan tett fölmondás, a másik fél által maga a fölmondó ellen foganatba vétethetik. 4. §. A birósági fölmondás írásban nyujtathatik be, vagy szóval adathatik elő. Az írásbeli beadványnak vagy a fölvett jegyzőkönyvnek a fölmondás jogalapját, mindkét fél vezeték- és melléknevét s lakhelyét kell tartalmaznia, a bérleti szerződés tárgyának s azon időpontnak előadásával, melyben a szerződés ki fog telni. Ha a fölmondó fél a bíróság járásán kívül lakik, úgy a kérvényben valamely ezen járásban lakó meghatalmazott személyt kell megnevezni, kinek a bírói rendeletek kézbesítendők. Oly fölmondások, melyek ezen szabályoknak meg nem felelnek, vagy nem illetékes bíróságnál adatnak be, az indokok előadása mellett hivatalból visszautasítandók. 5. §. Hogy a bírósági fölmondás a legközelebb következő határidőre nézve hatálylyal bírjon, a 2. §-ban a) és b) bet. alatt kijelölt idő eltelte előtt nem csak benyújtva, de kézbesítve is kell lenni. Oly fölmondások, melyek csak ezen határidő eltelte után adatnak be, hivatalból visszautasítandók. A szerződési vagy törvényes fölmondási határidő kezdete előtt beadott fölmondások csupán ezen okból vissza nem utasíttathatnak. 6. §. Ha fölmondás hivatalból vissza nem utasítandó, a fölmondási kérvény másodpéldányát vagy a jegyzőkönyv másolatát az ellenfélnek oly meghagyással kell kézbesíteni, hogy ő a fölmondás elleni kifogásait, ha azt meg akarja támadni, nyolcz nap alatt írásban nyújtsa be, vagy szóval terjeszsze elő, minthogy különben ezen határidő eltelte után semmiféle kifogásnak sem fog többé hely adatni, s a fölmondás hatályba fog lépni. Az előbbi állapotba a visszahelyzés ezen határidő elmulasztása miatt meg nem engedhető. 7. §: Azon fél, mely föl akar mondani, köteles a bírósághoz oly időben fordulni, hogy a fölmondás kézbesítése még kellő időben megtörténhessék ; az éves kézbesítések haladék nélkül teljesítendők. Ha mindamellett a fölmondás kézbesítése csak a 2. §-ban a) és k) bet. alatt kijelölt határidő eltelte után történt volna meg,a fölmondás mégis érvényes leene, ha az az elleni kifogások az a végett kiszabott határidő alatt elő nem adattak. (Folytattatik.) * Birod. tervlap 1858. dec. 21-ki LVH. db. 234. sz. A vallásos közoktatási minister az államtudományi álladalmi vizsgáló bizottmányhoz tagokul és kikérdezőkül Bovankovits József cs. k. országos törvényszéki tanácsost és államügyészt, Marcher József és donaufeldi Charmant Rudolf főpénzügyi tanácsosokat, Jarisch János cs. k. pénzügyi tanácsost, Weber János cs. kir. rendőrségi tanácsost és PraznovszkyIgnácz tudort nevezte ki. A soproni cs. kir. helytartósági osztály elnöksége a nála alkalmazásban álló Einbeck Mihály napdíjast a zalai cs. kir. megyehatóságnál megürült irnoki állomásra kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Budapest, január 28. (Politikai szemle.) Mai híreink se számra, se jelentőségre nézve különös figyelemre nem érdemesek, hanem tagadhatlan, hogy legalább ezen kevés hit békésebb színezettel bír, mint azon tudósítások, melyek néhány nap óta megérkeztek. A közhangulat nyugodtabbnak látszik, s az a fődolog. A közönség mostani helyzete a kőmívesére emlékeztet, ki — midőn először áll a magas alkotmányon — szédelgve tekint maga alá, azt gondolva magában : hátha a a deszka alattam eltörik, hátha az egyensúlyt elvesztem, stb ? A jó embernek igaza van; a veszély nagyon lehetséges, s ha az ember egy kicsinyt gondolkozik fölötte, azt látja, hogy bizony három négy oldalról is fenyegeti, hanem azért a kőmives, ha egy ideig odafönn amaz ingadozó alkotmányon dolgozott, megfeledkezik a veszélyről, elmúlik a szédelgés, s végre teljesen otthonosnak érezi magát, ámbár a veszély lehetősége még egy hajszálnyival sem csökkent. A világ lassan kint azon meggyőződésre tért, miszerint nem minden töltött puska sül is el mindjárt s nem minden fenyegető veszély tör is ránk mindjárt. Ma — úgy okoskodnak — még nem kezdődik a hadd-el-hadd, holnap sem, és holnapután? ki tudja mi történik még addig s nem lesz-e a veszély akkorára valami véletlen által végképen elhárítva! Eszünk ágában sincs e gondolkozásmódot föltétlenül helyeselni akarni, hanem a közönség többségére nézve ily hangulat nagyon előnyös, mert — hogy előbbi hasonlatunkra visszatérjünk —a kőmives csak akkor fogja a maga munkáját jól és szépen végezhetni, ha ama lázas félelemtől megszabadult, s az emberek is mindennapi foglalkozásukra csak akkor szentelik a szükséges buzgalmat, ha kedélyük nyugodt s ha legalább közvetlen veszélytől nem tartanak. Az olvasó tán már nagyon kiváncsi azokra a jó hírekre, mik a mai nyugalmasabb hangulatot igazolják. Ne várjon valami nagyot! Tehát első az, hogy Napoleon herczeg egyelőre Turinban marad s e hó lefolyta vagy a jövőnek kezdete előtt nem tér vissza Parisba; oda pedig már mint házas ember menend s igy illő, hogy a főváros e miatti örömét is fényes ünnepélyekben nyilvánítsa. Ezen ünnepélyeket úgy remélik, a császár csak nem fogja megzavarni, s ebből aztán azt következtetik, hogy legalább február közepéig teljes szélcsend lesz a politikában, mindenesetre azonban február első hetének lefolytéig, azaz míg az angol parlament neki nem hevül a vitának, tehát ezen okból még egy pár derült napot várnak . Másodszor piemonti hírek szerint nevezetesen Savoyából a hadcsapatok fölötte sietséggel vitettek ugyan az osztrák határ felé, de eddig csak a gyalogság, a lovasság és tüzérség azonban még nem nyomult a Mont Cenis-en át s mivel lovasság és tüzérség nélkül mai időben nem lehet háborút viselni, innen is azt következtetik, miszerint a legközelebbi hetek még nem hozandják meg a háborút, ha ennek már általában be kell következnie. Harmadszor nem nagy örömmel vették ugyan a béke barátjai azon hírt, hogy — miként már napok előtt jelentettük — Anglia csakugyan hatalmasan készül, s csatornái flottáját megkettőzteti, a földközi tengerenit pedig háromszorta oly erőssé teszi; de némi vigasztalást találtak abban, hogy a királyné — Sir Colin Campbellt főparancsnokká kinevezvén — meghagyta neki, hogy május havában térjen haza, ama főparancsnokságot átveendő. Hát e szerint pláne májusig tartana a béketerminus ! Negyedszer a szárd parlament föltűnő gonddal— mely majdnem fölülről vett jelszó létezését gyaníttatja — kerüli mindazt, ami hevesebb és a napi kérdéssel összefüggő vitákra alkalmat adhatna s példa nemzetőrségi törvényt is röviden, minden czifra beszéd nélkül elfogadta. Ebben is egyik jelenségét látják annak, miszerint nem igaz, hogy proximus ardet Uoalegon. Ötödször az állítják, miszerint az angol kabinet részéről mérsékletre intő tanács intéztetett volna Francziaországhoz, mely bkr nagyon fontos — lenne, ha száz okunk nem volna azt hinni, hogy — alaptalan. Az angol kabinet nem fog nyilatkozni a parlament egybelépte előtt s miután Francziaország tanácsot aligha kért tőle, ezt a britt ministerium megsem adhatta. Hatodszor a porosz régens a franczia követ irányában úgy nyilatkozott volna, miszerint ő mit sem sajnálna jobban, mint Francziaország és Austria közti háborút. Ez is nagyon megnyugtató hír; csak azt kellene még bizonyossággal tudni, hogy Napóleon császár el van-e határozva, soha olyasmit nem tenni, ami a porosz herczegben sajnálatot gerjeszthetne ? ! Miként az olvasó látja — tovább menvén — lassanként zátonyra jutunk, azaz oly hírekre, mik már nem elég folyékonyak arra, hogy a békeesemények hajócskája biztosan mozoghatna rajtuk. Tehát legyen elég ennyi a jóból ! Hanem a mi legnagyobb békejelenség, az az, hogy ma új harczias jelenség nem merült föl és hogy a hivatalos lipcsei hírlap nem tud fontosabb vezérczikket hozni, mint „Észak amerika politikai állapotáról." Európában tehát kétségen kivül minden a legjobb rendben van, nem mivel, hanem ámbár Seebach báró a párisi szász követ ismét Szt.Pétervárott vala! Az egyetemi tanulók ezidei katonamentessége ügyében. Kék. E lapok 21-ik számában világosan fejtetett meg azon kérdés, vájjon fölmentvék-e a technikusok ez évben a katonáskodás alól , és az e kérdést a világos törvényrendeletek értelmében negativ felelettel helyesen megoldó czikkben hivatkozás történik az 1851-diki év nov. 6-án 23,901. sz. alatt kelt ministen kibocsátványra, mely a múlt évi december 29-én kelt legmagasabb határozat folytán az idei újonczozásnál irányt adó mindazon tanulókra nézve, kik a legújabb hadsereg kiegészítési törvény szerint katonamentességre igényt tarthatnak. Daczára annak, hogy az idézett ministeri rendelet, mely az f egyetemi tanulóifjúság mentességi igényének kellő igazolására kivánt kellékeket szabatosan s határozottan elősorolja, maga idején az 1858. évi november hó 18-án 20,388. sz. alatt kelt helytartósági intézmény által az illető hatóságokkal közöltetett, mégis legújabban több eset fordult elő, s nyilván még több is fog előfordulni, hol az egyetemi hallgatók külön dékáni bizonyítványok előmutatására utaltatnak. Szükségesnek véltük tehát, hogy a fönnebb érintett ministeri rendelet szövegével az ujonczozás ügyével foglalkozó közlegeket megismertessük, s külön a fönnálló rendszabályok szerint ki sem adható dékáni külön bizonyítványok fölösleges voltáról meggyőzzük. Az egyetemi tanulmányi karok egyes tanulóinak a katonáskodás alóli fölmentésükre eddigelés így az idei ujonczozásnál is, ha az egyetemi pálya első évében vannak, a beigtatási ügyet (u. n. immatriculationalis kivonatot), a leczke (vagy bejelentési) könyvet, és az érettségi bizonyítványt, ha pedig tanulmányuk magasabb évfolyamában állanak, egyedül a leczkekönyvet kötelesek előmutatni, és ez igazolásukra teljesen elegendőnek tekintendő, ha a megelőzött, tehát a jelen besorozásnál az 1857/ski iskolai év mind téli, mind nyári félévben az előadások látogatása az illető dékán által egyszerűen, s minden hozzátétel nélkül láttamoztatott; sőt a joghallgatók a bizonyítékok előmutatása nélkül is katonamenteseknek tekintendők azon esetre, ha a legközelebb megelőzött, tehát a kezdésben lévő ujonczozási kora múlt 1857/g-diki évben sikeresen letett államvizsgálatról bizonyítványt képesek fölmutatni. Egyetemi hallgatóknál tehát, kik még tanpályájokat folytatják, az ujonczozásügyet kezelő közsegeknek egyedül csak arra kell ügyelniük, várjon a két utolsó félévről szóló leczkelátogatás az illető dékán által el van-e ismerve vagy sem, egyedül ez döntő; azon körülmény pedig, hogy a szóban lévők folytatják-e még tanulmányaikat, onnan tetszik ki, hogy be vannak-e a folyó 1858/9 tanévre írva vagy sem, mi megint magából a leczkekönyvből minden nehézség nélkül kivehető. A dékánok által kiszolgáltatandó külön bizonyítványok annál kevesbbé követelhetők, minthogy egy 1852-ben április 24-én 3°07/366 kelt ministeri kibocsátvány szerint a dékánoknak az egyes tanárok által kiállítandó magánbizonyítványokat alá sem szabad írniok, a tanárok magánbizonyítványai pedig ez ügyben nem nyomhatnak többet, mint nevüknek magában a lecskekönyvben részükről történt beírása. A pályavégzett jog-, orvos- s sebész-tanulók, kik a tudori fok elnyerésére készülnek, még a tanfolyamuk befejezésétől számított legközelebbi három év alatt bírnak mentességi igénynyel, ha, midőn a pályavégzés utáni első évben éri őket a beírás végetti beszólítás, az általuk végzett legutolsó két tanulmányi félévről szóló, fönnebb mondott igazolványokat képesek fölmutatni. A második év eltelte után azonban a jogtudori jelöltek két, az orvostudori jelöltek pedig legalább egy helyesléssel letett szigorlás fölött, a harmadik év elteltével végre ezek és amazok is a tudorság elnyerése iránt kell, hogy magukat igazolják. Mindezen intézkedések a cs. kir. Apostoli Felségének m. é. december 29-én kelt legmagasabb parancsa fonalán még az idei hadsereg kiegészítésnél teljes érvényben hagyattak, s azért csakis ezek szolgálhatnak zsinórmértékül. Kívánatos tehát, hogy az ez ügy körül forgó közigazgatási közlegek e rendszabályokat szem előtt tartva, egyéb a fönnálló rendeleteken nem sarkalló bizonyítékok előmutatását ne követeljék. Bécs, jan. 27. (Legmagasb elismerés: A párisi „Presse“.) A hadsereg vezérhadsegédek excellentiájának folyó hó 24-től a partvidéki helytartó s triesti kormányzó, ő excjához intézett távirdai sürgönye szerint, ő cs. kir. Apostoli Felsége megelégedéssel értesült róla, hogy örvendetes módon tanussták,a triestiek újólag saját hazafias érzületüket, az Olaszországba küldött csapat erősbítések átvonulása alkalmával, s a helytartó urat azzal méltóztatott megbízni, hogy ezért a triesti községnek a legmagasb elismerést fejezze ki. A párisi „Pressernek legközelebb T u r i u b ó 1, január 19-kén ezt írták : „Tizenkét austriai szolgálatban állott dzsidástiszt átlépett a határon, Novarába jött s egy kávéházban egy asztal körül leülvén, kijelenték, hogy nem akarnak többé austriai földre térni vissza , hogy ők, mint galicziaiak, hazafiasságból szöktek meg. A rendőrség tüstént közbelépett a galicziai tiszteket letartóztató , hogy bizonyosságot szerezzen a felöl, ha vájjon azok nem kémek-e. Azonban mihelyt az ügy tisztába lesz hozva, szabadságba fognak helyeztetni s valószínűleg seregünkben fognak szolgálatba lépni.“ A „Wien. org“ ezen közlést a következő észrevétellel kiséri: „Mint látjuk, a párisi lap versenyez ama mocskos piemonti lapokkal, melyek föltalálási virtuozitásának legújabban néhány bizonyítványait közlöttük, s valóban sikerült neki, az austriai hadoszlopok élén Milanóba