Budapesti Hírlap, 1859. április (74-98. szám)
1859-04-01 / 74. szám
érezhető. Minthogy itt pénzt egyedül a termékek eladása által lehet előteremteni, gabnapiacza pedig a Jász-Kunságnak nincs, csak meszsze szállítás által lehetne a termékeknek vásárt szerezni, mi a jelen sülyedt árkelet mellett világos bukás volna; ide járul még az is, hogy a Jászságnak egyetlen közlekedési vonala sincs. Márpedig a földbirtok megkívánja évenkint a költséges munkaerőt, azért a gazda kényszerítve van üzérek kezébe adni magát, a vagyonfüggetlenség és jóllét mind nagyobb hanyatlásával. Egy oly hitelintézet, mint a tervben levő, mely rendes kamatra kölcsönözne, nagy áldás lenne tehát vidékünkre. Mi a nevezett puszta betelepítését illeti, az valamint államgazdasági, úgy közbátorsági tekintetből is ajánlatos. Jelenleg azon területről az egyszerű pusztai földadón kívül alig van az államnak más jövedelme, ha azonban ott község keletkezik, az adó minden neme alkalmazható lesz és az új birtokosokkal növekedni fog az adóképesek száma. Továbbá kétségtelen, miszerint a faluk gyérsége az ok, hogy az alföldön a szentély- és vagyonbiztosság gyakrabban megrendíttetik, s ezen indokból is elismerést érdemelnek azon tervezők, kik a pusztákat a népesebb községekből betelepítni törekszenek. Gyulay Károly a múlt napokban utazott keresztül városunkon, néhány példányt hozván magával honi történelmi tájképeiből; megvalljuk, kellemesen lepettünk meg e képek által, minthogy a kiállítás várakozásunkat meghaladta ; a metszet sikerült tiszta, a képek oly nagyok, mint a műegyletéi, és 20—24 ily képért 200 forint ár valóban jutányos. Gagóczi Károly ily czimü műve: „Mire nevelje a magyar ember gyermekeit? épen ma került kezünkbe, miután a sajtót csak néhány nap előtt hagyta el. Első átlapozás után is elmondhatjuk, hogy a mű korszerű és életrevaló, méltó, hogy minden figyermekekkel megáldott családapa komolyan elolvassa, midőn gyermekeinek életpályájáról gondolkodik. Napi újdonságok. * Díszszemle. Tegnapelőtt a délelőtti órákban Albrecht Főherczeg Hadseregparancsnok Ura császári Fensége a budai vármezőn a két testvérváros helyőrsége fölött szemlét tartani méltóztatott, melyre körülbelül 11,000 ember 80 ágyúval volt kiállítva. A csapatok két ízben lépdelének el a császári Fensége előtt. A díszszemle, melynek 0 császári Fensége Hildegárd Főherczegasszony nyilt kocsiban volt szemlélője, és melynek nagyszerű látványát a két város lakosságából alakult számos nézőkoszorú élvezé, a legszebb idő kedvezése mellett ment végbe. * A katonai pontosság ifjabb példája. Többször volt alkalmunk dicsérőleg kiemelni azon kitűnő gyorsaságot , melylyel a zászló alá hívott szabadságosak a kijelölt gyűlhelyeken megjelentek. Ennek ma az eddigiekhez egy újabb példáját csatolhatjuk Debreczenből, honnét arról tudósíttatunk, hogy az ottani szabadságosak a város parancsának kiadatásától számított 5 óra alatt, egy távollevőnek kivételével, mindnyájan megjelentek. E példák megannyi nyilvános bizonyságai a harezfiak katonai lelkesedése, valamint a Császár és trón iránti hűségből fakadó hadkészségének. * Városi színház. A lyrai énekesek egyik legkitűnőbbje Ander úr a bécsi karintkapui opera-színháztól f. hó 4-kén fog először föllépni Flottow kedves „Márthá“-jában. Ugyane színpadhoz mint drámai színésznő Hetsey Julia k. a. szerződtetett, ki közelebb tetszéssel vendégszerepelt Temesvárott. Hetsegk. a. pesti születésű, ne teljesedjék rajta !d: Nemo propheta in patria. * Bevándorlók. E múlt napokban Detmoldból 93 téglavető utazott Berlinen keresztül s mint mondták útban vannak Magyarország felé, hol egy vállalkozó őket a nyárra téglagyártásra szerződtette. * Keleti vaspálya. A keleti pályán a munkálatokat újra erélylyel folytatják. A budai pályaudvar körfalai alapjaikból már kiemelkedtek s a 180 öl hosszú alagút sziklarepesztései gyorsan haladnak előre. Legérdekesebbek a munkálatok Promontornál, hol a pálya egy részét a Dunába kell beépíteni, részint jelentékeny sziklarepesztéseket igényel. * Hárfa-hangverseny. A városunkban mulató hárfa-művész Dubez János úr többek óhajtására jövő szombaton ápril 2-kán (nem mint a Programm mondja mart. 2-kán) déli fél egy órakor hangversenyt rendez az „Europa“ szálloda teremében. Hangversenyét következő műsorral állítá össze: Parish-Alvarstól ábránd hárfára „Montecchi“ és „Semiramis“ból, játsza Dubez. Magyar dalok Petőfi és Czuczortól, Zimaytól, énekli Bignio Lajos úr; Végária az „Alvajáróból“ előadja Huber Ida k. a. — Les gouttes des roses, hárfadarab Godefroy-tól, játsza Dubez. „A koldusasszony“ Szász Károlytól, szavalja Felekiné assz. Hecitativ és buffó kettős a „Windsori víg nőkből“ éneklik Kőszeghy és Bignio urak. Ábránd „Hunyady Lászlódból játsza a hangversenyző. * Telepítés. Szabadka város az 1858-ik évi december 23. kelt cs. nyiltparancs által azon állapotba van helyheztetve, hogy közlegelőinek egy részét telepítésekre fordíthatja, s e czélra Rácboistye, Bátsjárás és Négyes határ pusztáit tűzte ki. — Ezen puszták 1438 (catast.) holdat foglalnak magukban, és pedig a fékkönyvek szerint: 187 hold szántó földet, 1175 hold legelőt, 76 hold homok (eddig haszonvehetlen) földet. Az adómunkálatokban a tiszta jövedelem 3475 frtra van fölvéve. A nevezett puszták 60 család számára ugyanannyi részre lesznek felosztandók. Minden családnak belső telkül 3, külső telkül 15 catast. hold fog kiméretni. A belső telken legfeljebb 1860. évi ápril végéig egy lakházat kell legalább 2 szobával és a szükséges gazdasági épületekkel ellátottan fölépíteni. A belső telekből 2, és a külső telekből 5 hold elválasztható, és a telepítvényes tetszése szerint el is idegeníthető. Törvény szerint föl lesz az új község mentve a földadó alól 6 évre, a házosztály, a személyes kereseti, nem különben az I. osztályi jövedelmi adó alól 15 évre, továbbá a közmunka alól szintén 15 évre. Az előbbi pontban érintett törvényes kedvezményeken kívül a város a fennebb meghatározott földmennyiséget az uj telepnek két évre ingyen használatul fogja átengedni. Kötelezi magát Szabadka város, az uj községnek a lelkész tartására 30 holdat, s a tanító segélyezésére 15 holdat, ezenfelül a paplak községház, és az iskolaépület számára 3 hold belső telket átengedni; továbbá egy ideiglenes templom, nemkülönben a papiak, községház és iskolák építésére szükséges költségeket 5000 írt erejéig, 5% kamatozás mellett előlegezni. A város kiköti magának, hogy a telepedők vallott nemzetiségükre nézve magyaros és vallásukra nézve r.katholikusok legyenek. Fenntartja magának a város az új községben az italmérési- és malomjogot (regale), aláveti mindazonáltal magát azon megváltási szabályoknak, melyeket a m. kormány ezen javadalmakra nézve megállapitni czélszerűnek találand. A telepedési szándék f. é. július végéig bejelentendő, később jelentkezők is be fognak ugyan vezetni, de csak anynyiban, amennyiben ezt a lehetőség megengedi. Az egyes telepföld-részletek f. é. sept. 1-jén nyilvános árverés útján fognak eladatni, mely árverésre mindazon jelentkezők, kik a telepedési kellékeket kimutatták, személyesen meghívandók lesznek. Az eladás a helyszínen történik, és pedig földrészletenkint úgy a bel, mint a kültelepre nézve. Tartozik minden árverező magát 10°/0 bánatpénzzel ellátni, és ezt a legtöbbet igérés esetében azonnal lefizetni. * I haszonbérndszer. A G. L. azon fontos hírről értesül, hogy ha Eszterházy Pál önmga kiterjedt birtokain a haszonbérrendszernek terjedelmes alkalmazása czéloztatik. Az említett lap a lehető legnagyobb sikert kiván e fontos lépéshez, mert meggyőződése szerint egy okos és méltányos haszonbérrendszerben hazai nagybirtokaink számára egy jobb jövendőnek záloga fekszik.* Potom-perek. Berlinben közelebb a várostanács előtt két per folyt, az egyik három, a másik egy ezüst garasért és a panaszló mégis mind a két ügyben kénytelen volt a törvényes végrehajtáshoz folyamodni, hogy pénzéhez jusson. Tárgyalási terem. (Végtárgyalás, mely a cs. k. pesti országos törvényszék előtt 1859. márt. 29-kén tartatott.) A vád , Móricz, E. Adolf s Sch. Rudolf ellen, a lopás bűntényére vonatkozott, s a tényálladék lényegileg következő : Sz. Móricz, Pesten lakó egyházi diszítmény-készitő följelenté, mikép már huzamosb idő óta, nála templomi diszitményekhezi kelme s maguk templomi diszítmények is vesztek el, s mikép valaki ő vele bizalmasan közlé, hogy a nála elveszett tárgyakat lassankint J. Móricz, E. Adolf és Sch. Rudolf nála dolgozott legények sikkasztották el. Már ezen följelentés folytán, a nevezett legényeknél motozások eszközöltettek , s ez alkalommal J. Móricz legény szállásán 2 mise-mondóruhát, több papi öltönyöket, egyházi kelmékből eredő darabokat s más ezüst kelmemaradványokat találtak, valamint oly zálogházi bizonyítványokat is, melyekre olynemü kelméknek kelle zálogba tétetniök. A károsult St. Móricz ezen megtalált tárgyakat tőle eredetiekül ismerte föl s azokat 179 austriai értékű frtra becsülte. A végtárgyalás folytában a vádlottak azt álliták, hogy huzamos ideig dolgoztak St. Móricz számára s az nekik csupán a kelmét adá a misemondó ruhákhoz, öt rőföt egy ruhához. Nekik maguknak kelle a misemondó ruhát az öt fős kelméből kiszabniok. Már mivel ők, ügyességük következtében, ebben igen nagy figyelemmel jártak el, lehetséges volt nekik minden misemondó ruhánál kelme s ahhoz tartozókban valamit megtakarítni, s mivel már ők ezen megtakarított kelméket mindig haszonra fordították, sikerült nekik mindig nagyobb s végre oly maradványokat takarítni meg, hogy azokból a megtalált két misemondó ruhát készíthették el, s a többi náluk talált maradványok is ekkér takaríttattak meg. Ők azon véleményben voltak, mikép ezen maradványokat minden esetre elsajátíthatják, mivel St. Móricz nem szenvedett rövidséget, a mennyiben azon misemondó-ruhákat, miket elkészítés végett adott, megkapta, s a károsult vallomásából kitűnik, hogy ő a legényeknek valóban egy egy misemondó ruhához 5 rőfnyi kelmét adott, azonban azt állítja, mikép lehetetlen ezeket akkér szabni ki, hogy több ily kelmékből egy egész misemondó-ruhához való kelme maradjon. Miután a vádlottak a mellett maradtak, hogy valóban lehetséges volt nekik a kelmét ily módon szabni ki s azt kérték, hogy egy bizonyos II. Lipót templomi díszítmény készítő, mint szakértő, kihallgattassék, késznek nyilatkoztak ezen kísérletet a törvényszék előtt megmutatni, ennélfogva a mondott előidéztetett. Ez kihallgattatván , állítá , mikép semmi kétség, hogy ha egy egész darab kelme van, ügyes szabás által nem jelentéktelen hosszúságú maradékrésst lehet megkímélni. De ha csak ötről levágatva adatik át, lehet ugyan valamit, de csak jelentéktelent megkímélni; különben kijelenté, mikép czélszerű lenne, hogy a vádlottak maguk szolgáltatnának bizonyságot, ő maga szívesen adja hozzá próbára a kelmét. Ezen ajánlatnak hely adatott. N. Lipót hozott öt fős kelmét, mely azzal, melyből a kérdés alatti misemondó ruhák készültek, egyforma szélességű volt, s most a 3 vádlott hozzá fogott a misemondó ruha szabásához a kérdés alattinak formája és nagysága szerint, s ekkor kitűnt, hogy egy harmad rés megtakarítását eszközlék, valamint hogy több misemondó ruhának hasonló kelméből készítésénél az eszközlött megtakarítások fölhasználása által végre annyit lehet megkímélni, hogy abból egy egész misemondó ruha kitelik. Erre a cs. k. államügyészség fenntarta a tolvajlás miatti elítélés iránti indítványát, míg a védő a vádlottak feloldását vagy legalább felmentését indítványozá. A törvényszék vádlottakat a tolvajság bűntette alól feloldotta, de a sikkasztás bűntettében bűnösnek találta, s mindegyik vádlottat 6 heti börtönre ítélte. Legújabb külposta: Pária, mart. 27. (Cavour gróf, egy harczias parancs; előkészületek egy tavaszi hadjáratra.) Gr. Cavour nagyon derült volt, és a hangulatPárisban tüstént reá elborult. A kis gróf vidám arcza az aggodalom redőit idézé föl a börze homlokán Ez utóbbinak főleg ama kitüntetések vonták meg kedvét, melyekben amaz részesült s melyek közé tartozik az is, hogy tegnap estre a tuileriákban ebédre volt hivatalos, melyen csupán a cs. család tagjai voltak jelen. A gróf elutazása egyébiránt holnapra vagy holnaputánra jön elhalasztva. Mondják azt is, hogy innen Londonba megy, azonban mindenesetre mielőbb haza fog sietni, hol jelenléte mulaszthatlan, sőt távolléte veszélyes lehet. Mit végzett mit nem végzett itt? még nem tudni. Azonban ő maga állítása, hogy ittlétével nagyon meg van elégedve. Nehéz ugyan a fönnforgó tudósításokból kivenni, mi okozhatta nagy megelégedését, miután még az is hallatszik, hogy mindeddig nem sikerült őt a congressusban Fremontnak szánt szerep elfogadására rábírni. Ő annál inkább vonakodik azt elfogadni, miután a congressus, nézete szerint úgy sem vezetend semmire. Tény, hogy a szárd pártnak reményei itt ismét tetemesen nőttek, s nemsokára valószínűleg ismét nagy erőfeszítéseket fogunk tapasztalni, melyek czélja a palais royal célzatait a tuileriákba átültetni; bizonyos az is, hogy habár itt senki sem kételkedik a congressus egybeülésén, de annak kedvező eredményét szintén senki sem hiszi. Mi másként nem is lehet, látván, hogy Francziaországban az előkészületek egy tavaszi hadjáratra folyvást tartanak, így jelenti a „Toulonnais“, hogy nemsokára egy második hadosztályt várnak Afrikából, mely 5 ezredből állna, melyek közöl kettő az idegenlégióhoz tartozik s egy azon algíri csatárokból áll, kik Mac Mahon töok alatt a Malakoff ostromnál dicsőséggel tetézték magukat. Az „Ind.“-nak továbbá egy tábornak Var melletti alakításáról imák, melyről már korábban is szó volt. Beszélnek egy harczias napi parancsról is, melyet Castellane írgy a lyoni csapatokhoz intézett, s mely oly hangon lenne tartva, mintha a csapatoknak már holnap kellene a szárd határon átkelniök. Az öreg úr ugyan ismeretes excentricus voltáról, s igy igen lehetséges, hogy inkább saját sugallatát, mint fensőbb megbízást követett, mi annál valószínűbb, mert itt ellenkezőleg azt látszanak akarni, hogy a congressus előtti szünet semmi demostratio és hangos szó által meg ne zavartassák. Ez értelemben utasítá is a belügyminister a hírlapok szerkesztőit, meghagyván nekik, hogy a bekövetkezendő congressus tekintetéből lehetőleg mérsékelt békülékeny hangon szóljanak. Tehát csend, mert congressus lesz. Turin mart 27. (Novarai ünnepély, Garibaldi.) Ma reggel tartatott meg az itteni székesegyházban az évenkinti isteni tisztelet a Novaránál elesettekért. Ezen ünnepélyesség ez évben a rendkívüli körülmények összetalálkozásánál fogva különös jelentékenységet nyert. Már 9 órakor mind telve voltak a hatalmas egyház le nem foglalt helyiségei. Féltízkor megjelent a nemzetőrség a téren zenével, tábornoka Visconti, törzsével együtt a templomba ment. A hadsereg Jaillet de la Rocco, de Sonnaz, Cossato tábornokok és más törzstisztek által volt képviselve. A diákok hosszú sorban jelentek meg fátyolos háromszinű lobogókkal, elöl egy szép ifjú fris borostyán koszorúval. A menekültek tömegesen csoportosultak vezetőik Farini, Mamiani, Pallavicini stb. köré. A ministerek, tanácsosok és követek rendkívül nagy számmal jelentek meg , többen nejeikkel, kik mind gyászba voltak öltözve. Az egyház azonban alig felét fogadhatta be a résztvevőknek, a másik rész az ünnepély végéig a templom előtti téren állott. Garibaldi tábornok a király kezébe az esküt alkotmányos királyságra tette le, mely őt a demokratikus jellemtől egészen megfosztja. Az általánosan elterjedt hírek daczára ő még semmiféle parancsnokságot nem nyert, s Turinon kívül falusi lakásán várja a dolgok fejlődését. Mégis híre az, mely annyi önkénytest idehoz, ha ezek La Spezziaba vagy Genuába megérkeznek, mindjárt csak Garibaldi után tudakozódnak, és az ő dandáréba íratják be magukat. Egy ilyen férfiút nem mellőzhetnek, s azért arról van szó, hogy őt egy hadtest élére állítsák; ez okból tette le Viktor Emanuel király kezébe az esküt, mint piemonti tábornok. (Egy toscanai röpirat, az „Unione“ a gyilkolásokról.) Egy Florenczben még megjelenése előtt lefoglalt röpirat itt látott most napvilágot. Az „Opinione“ arról nagyon magasztalólag szól, bárha az a legkézzelfoghatóbb túlzásokat és hazugságokat foglalja magában. Egyik példája ennek ez is: „Livorno és Pistoiában a toscanaiakat százankint ítélik el anélkül, hogy a toscanai kormánynál kérdést tennének, kivégzik.“ Ily állítások hemzsegnek a röpiratban; mindamellett a hivatalos turini lap, a „Gaz. de Piem.“ azt mint főfontosságú munkát ajánlja. Hát még az „Unione“ ! Ez legközelebb a Paviában történt két gyilkosságot oly cynismussal jelenté, melyet már valóban tovább vinni nem lehet. Most egy harmadik gyilkosságot valóban a szenvedély őrültségét tanúsító az ottani sajtónak teljes erkölcsi romlottságát constatkrozó kifejezésekkel jelent: „Néhány nap óta oly bősége kínálkozik a pörkölt rendőri húsnak , hogy azzal még a legbaszuállóbb istenség éhségét is csillapítani lehetne. Tegnap (márt. 22-kén) Milanóban, majdneim ugyanazon helyen, hol néhány év előtt dr. Vandonit gyilkolták meg, ismét egy ember, ki ugyanazon utczában lakott, szúratott le, kinek házkapuján egy nappal azelőtt fenyegető intés volt kifüggesztve. De ez még nem minden, keringő hírek szerint ma ismét egy Rossi nevű rendőrhivatalnok s Olgiadéban Varese mellett az ottani rendőrbiztos gyilkoltatok meg.“ Ezen közlések után sajnálja az „Unione“, hogy ott, „hol az igazságot ily sommás utón kezelik, a sok bűnös közt meglehet egy ártatlan is futtathatik.“! !! (Egy új szárd jegyzék.) Malmesbury lord legközelebb az angol alsóházban kijelenté, mikép Austria s Szardinia megígérték, hogy nem fognak támadólag föllépni. Most előttünk fekszik Cavour grófnak a londoni szárd követ, d’Azeglio marquishoz mart. 17-től intézett jegyzéke, melyben Szardinia ezen, Austriának meg nem támadása iránti állítólagos ígéretet teszi. Ebből először is az tűnik ki, mikép a turini angol követ, Sir J. Hudson a piemonti kabinetnek Malmesbury lordnak egy mart. 14-röl kelt jegyzékét nyujtá át, melyben kérdés létetett az iránt, ha vájjon Szardinia hajlandó lenne-e Austra példáját követni, forma szerint megígérvén, — mint ezt Buo gróf, Apponyi grófhoz febr. 25-ről intézett jegyzékében már előbb tévé, — hogy hatalmas szomszédja ellen semmi megtámadás sincs szándékában. A mart. 17-ről kelt szárd jegyzék a londoni kabinet ezen kérdésére következő választ ad : „ Austriának folytonos aggressív tényeivel (miként lehetne azokat máskép nevezni ?) tekintélyes haderejének a szárd határok összevonásával, az austriia-olasz hadseregnek hadilábra helyezésével, egy Austriához nem tartozó területen új védművek fölállítása s megszállásával, az egyházi állam 10 éves megszállásával s a nyilvános szerződések megsértésével (??) szemben, a szárd király kormányának, a nemzetek törvénye szerint, jogában állana, Austria ellen még fegyveres kézzeli önvédelmezéséről is gondoskodnia. Azonban mivel a brit kormány Olaszország anomál helyzetét elismerő s Piemontnak megígérte, hogy igyekezni fog azon segítni, a szárd kormány — midőn ezen ígéreteket tudomásul veszi s működésének teljes szabadságát fönntartja magának azon esetre, ha Austria jövőre sem szűnnék meg Piemont ellen megtámadási tényeket követni el, — kész biztosítást adni az iránt, mikép nincs szándékában Austriát megtámadni, s kész egy, a Buol gróf nevezett sürgönyében foglalt ígérettel ugyanazonos nyilatkozatot tenni.“ Miután erre Cavour gróf Buol grófnak febr. 25-ki jegyzékét pontról pontra megczáfolni s azt bebizonyitni próbálta, hogy nem Austria hanem Piemont a kihivatott s területében s intézményeiben fenyegetett fél, a sürgöny következő szavakkal végződik : „Parma, Modena s Toskanávali külön szerződéseinek, Romagna megszállásának, mely a bécsi s római kabinetek nyilatkozata értelmében, hihetőleg épen nem fog egyhamar megszűnni, s az általa ott létesített tetemes erődítmények segélyével, Austriának sikerült tényleg Középolaszország urává tenni magát s Piemontot vas körrel venni körül. Egy ily a bécsi szerződések által nem igazolt helyzet ellen Piemont számos évek óta nem szűnt meg tiltakozni, amennyiben azon nagyhatalmasságok közbenjárását s támogatását hivá föl, melyek épen ezen szerződéseket aláírták. Ezen helyzet, mely régóta fenyegetést s veszélyt képezett Piemontra nézve, s mely legújabban Austria rendkívüli hadkészületei s más aggressiv tényei által még sokkal nehezebbé tétetett, a király kormányát arra kényszerüté, hogy védelmi intézkedéseket tegyen s a hadjutalékokat fegyverre szólítsa. Ezen helyzet szűnjék meg, az austriai uralom Olaszországban vonuljon vissza azon határok közé, melyek az elé formaszerinti szerződési pontok által szabattak ki. Austria fegyverkezzék le s ekkor Szardinia, noha a Ticinon túli népek szerencsétlen sorsát fájlalnia kell, saját erőfeszítéseit,— mint ezt Angolország neki oly gyakran tanácsolá, — oly békés propagandára szoritandja, melynek czélja Európa közvéleményét mindinkább fölvilágosítni s ekkép egy jövőbeli megoldás elemeit előkészitni. Azonban mindaddig mig szomszédunk minden bennünket környező olasz államot maga körül s ellenünk csoportosít össze, mig csapatjai a Pó partjaitól az Apenninek sokáig szabadon járhatnak kelhetnek, mig az elsőrangú erősséggé átalakított Piacenzát, határunk örökös fenyegetését megszállva tartja, nekünk fönnebbi nyilatkozatunkat mindig fönntartva, lehetetlen leend hadra készülve nem maradni, s a fölfegyverkezett Austria elleni méltó bizalmatlanságunkat meg nem tartani.“ Ebben áll tehát Piemont válasza Angolország békés tanácsaira. Piemont megígéri ugyan, hogy Austriát egyelőre nem támadandja meg, de minő fönntartásokkal! Austria rakja le a fegyvert diplomatiailag s katonailag, s ekkor Piemont nyugton leend, de előbb nem. Austria mindent adjon meg, Piemont semmit; ezen föltételek alatt ígéri meg Piemont, hogy Austriát nem támadandja meg. És ezt nevezi Malmesbury lord ígéretnek! Bern, mart 25. (Haditanács, a conservativ sajtó.) A szövetségi városban egybegyült haditanács naponkint tart üléseket s nevezetesen a semlegesített Savoya háború esetébeni megszállása iránti kérdéssel foglalkozik. Az erődítési munkálatokat St. Morizban múlt héten két főtiszt szemlélte meg.A conservativ sajtó egy része a szövetséggyűlés haladéktalan egybehívását kívánja, minthogy a szövetségtanácsnak nincs az a joga, a semlegességi kérdés iránt oly módon határozni, mint ez a nagyhatalmakhoz intézett jegyzékben történt. A s7öv. alkotmány 74-ik czikke t. i. világosan és határozottan mondja, hogy „a Schweiz külső biztonsága, semlegessége és függetlenségének fönntartása iránti rendszabályok , hadüzenetek és békekötések“ nyilván „a szövgyűlés jogaihoz“ tartoznak. — A semlegesség kizárja a háborút, a háború a békét, s viszont. Ezért nem a szövetségtanács dolga a semlegesség fölött magában véve , vagy annak terjedelméről nyilatkozatokat tenni. Mindez a szövetség két legfőbb tanácsának illetékkörébe tartozik, valamint a semlegességi nyilatkozatok is azelőtt a szövetséggyűléstől eredtek. A szövetségtanács, mielőtt az említett jegyzéket kiadó, tanácskozott a szövetséggyűlés egybehívásáról, de szavazattöbbséggel azt határozá, hogy e rendszabályokhoz csak akkor fog nyúlni, ha a háborúveszélyek még fenyegetőbbek lesznek. Táviratok. London, mart. 30. Az alsóház tegnapi ülésében a még be nem végzett reformvita folytában Gladstones Russell lord léptek föl a bili ellen. — A királynő megérkezett. — A „Times“ Szardiniának a congressusbeli kizáratását pártolja, ha *