Budapesti Hírlap, 1859. május (99-129. szám)
1859-05-30 / 128. szám
1859. — 128. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDAPESTEN. a Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 8 — fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 5 25 , fr. kr. Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban, egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt , 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ HIVATAL: gyetem-utcza, 1. szám 2 dil. emelet. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám földszint. Hétfő, május 30. A Hivatalos Értesítő nélkül, fr. kr Egész évre 14 — Fel évre 7 — fr. kr Évnegyedre 4 — Egy hónapra 160 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petrisor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajezárjávalkétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczágával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. A külföld számára a hir-detményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. Előfizetési árak ausztriai értékben VIDÉKRE. (Naponkint! poétát küldéssel.) A Hivatalos Értesítüvel együtt fr. kr. I . sz. kr. rész évre 19 — Évnegyedre 5 50 Fél évre. 10 — Egy hónapra 2 10 HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 22-ről kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott,hogy Jovanovich István első osztályú századosnak, a főszállásmesteri törzsnél, azon különös buzgalom s belátás tekintetéből, melyet ő, mint a montenegrói határkijelölési bizottmány tagja tanúsított, a legmagasb megelégedés kifejeztessék. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 17-től kelt legfelsőbb határozatával Nitseh Ferencz valódi consistoriumi tanácsost s prosynodalis vizsgálót, a budweissi papnövelde igazgatóját, a budweissi székeskáptalanhoz kanonokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 17-től kelt legfelsőbb határozatával Ceska József tudor consistoriumi s házassági törvényszéki tanácsost, a königgrätzi papnövelde igazgatóját a königgrätzi székes káptalanhoz czimzetes kanonokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A magas cs. k. pénzügyministerium Hoffmann Venczel ideiglenes főhivatali ellenőrt ábécéi cs. k. fővámhivatalnál a pesti cs k. vám- és jövedéki főhivatalhoz főpénztárnokká kinevezte. A magyarországi cs. k. főkormány Pék Antal utólsó fizetéses osztálybeli főhivatali tisztet a pesti cs. k. fővámhivatalnál, ugyanazon hivatalhoz főhivataltisztté kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Ledwinka János helyettesített pénzügyőrségi főbiztost Szolnokon a pesti cs. k. fővámhivatalhoz főhivatali tisztté kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügy igazgatósági osztály Sy s s e 1 napolijookot III. osztályú adóhivatali segéddé kinevezte. Ferencz NEMHIVATALOS RÉSZ. Távirat.V Császár Ő Felsége tegnap délelőtti 11 órakor, Vilmos Főherczeg II császári Fensége, Hess táborszernagy, gróf Grünne főhadisegéd, báró Kellner és több mások kíséretében a déli vaspályán Olaszországba elutazott. — A Felséges Császárné Ő Felségét egy darabon elkiséré. Ő Felségét a pályaudvarnál, hol zászlószázad volt zenével fölállítva, a jelenlevő Fenséges Főherczegek, miniszerek, tábornokkar és a nemesség fogadás a kocsihoz kisérő, hol megható bucsuvétel történt. Mindamellett hogy az elutazás csak ma reggel jutott a közönség tudomására, igen nagy néptömeg gyűlt össze a várpalota közelében, és a pályaudvarra s környékére vivő utón s Ő Fetségeiket élénk kiáltásokkal üdvözlé. A pozsonyi megyehatóságnál s az ottani szolgabirói hivatalnál, hadi czélokra következő hazafias adományok történtek : Záborszky megyefőnök egy 200 fős földtehermentesitési kötelezvényt, Kriczka, jadeni lovag, első megyei biztos egy 120 ftos hasonló kötelezvényt; Both Móricz s Neumann Móricz 200— 200 ftot 1 peres államkötelezvényekben; vaszojei Scherz József szolgabiró egy 100 ftos földtehermentesítési kötelezvényt, végre Schwarz Henrik szolgabiró hivatali segéd 10 austriai értékű forintot. Werther gyárbirtokos két 4 pzetes államadóssági kötelezvényt, 2000 portnyi névértékben ajándékozott az ezen országbeli önkénytes csapatok fölszerelésére. A harertérről. Bécs, máj.29. A garlascoi főhadiszállásról újabb tudósítások szerint Urban alta Monzában áll, s ott Garibaldi haderejének megtámadására készül. (A harctérről.) A ma érkezett tudósítások ugyan nem elhatározó jelentősségűek, de mindamellett is nem érdeknélküliek. Fiemonti tudósításokból azt értjük meg, hogy maga Victor Emanuel vezényli azon kémszemlét a Sesia innenső partján, melyet e tudósítások oly sikeresnek imák, melynek az „O. D. P.“ szerint csak az az eredménye, hogy a vercellii hídfő, bencét a szárdok az austriaiakat kiszorítni akarák, ma is az utóbbiak kezében van. — Garibaldinak összecsapásáról Varesénél nincsenek tudósításaink, valamint Niellck hadtestének mozdulatairól sem; ennek Garibaldit kellett volna követni, de úgy látszik más rendeltetést kapott. — A szövetségesek jobb szárnyán f. hó 23-n jelentékeny csapatmozdulatok történtek. Baraguay d’ Hilliers hadteste közelebb vonult Vogherához s állítólag Canrobert hadteste is közelebb jött e helyhez. A franczia főhadiszálláson úgy látszik múlt hétfőn általános támadástól tartottak. Legalább a „Const.“ alessandriai levelezője azt mondja, hogy 23-án a franczia csapatok ott egész éjjel fegyver alatt álltak. A „Times“ igen pikant modorban nyilatkozik az olasz hadjáratról, s azt tartja róla, hogy az épen nem felel meg első Bonaparte hadviselési módjának. A montebellói ütközetet ugyan győzelemnek tartja, de csak tizedik osztályú győzelemnek, az a franczia katonáknak becsületére válik ugyan, de nem a vezényletnek. Az austriaiak most a francziákkal minden tekintetben megmérkőzhetnek,s a harci valószínűleg különös eredmények nélkül hosszúra fog nyúlni. „Azonban nem ezt várják Párisban. S ezt úgy hiszszük, Páris nem is fogja sokáig tűrni.“ Amit itt a „Times“ általános szempontból úgy mint a montebeliói ütközetre nézve állít, azt a „Morn. Herald“ turini levelezője a nevezett ütközetről adott jelentésében tényleg kimutatja. Ezen jelentés, mely előadásának valószínűsége által kivált a piemonti és belga tudósítások után kitűnik, így hangzik : „Már csütörtökön tudva volt a főhadiszálláson, hogy egy körülbelül 6000 főből álló austriai hadtest Stradellában öszpontosítva áll, s a vogherai után — a tüzérség a hadúton a lovasság és gyalogság az ettől éjszaknak fekvő sík téren — elindult. Azonban e mozdulatnak a közönség részéről nem tulajdonítottak semmi pontosságot. Úgy látszik e nézet volt a főhadiszálláson is túluralgó. Máj. 19-e és 20-a közti éjjel a császárt, mint mondják éjfél táján, felkelte Baragasy d’Hilliers egy hadsegéde azon jelentéssel, hogy az utóbbi napkeltekor vagy később reggel ellenséges támadást vár. Mire a császár ezt válaszolta volna : „Est, ce la tout ? Vraiment, cela ne vaut pas la peine de vous déranger.“ Vájjon ez való-e, ezért nem akarok kezeskedni, s teljes valószínűség szerint csak a tábori történetecskék közé tartozik ezen epizód. Elég az, a császár másnap korán fölkelt, előrendelé lovait és kíséretét, s csakhamar a Marengóba vezető úton eltűnt, hol azon híres csatamezőt szemlélé meg, mely a 14 évi katonai despotismus kezdetét szülé. Időközben Baraguay frigy, kinek hadteste egy kiterjedt térségen elszórva áll, haladéktalanul hat lovas századot (merő piemontiakat, minthogy a száz testőrökön kivül, kik a császárt kísérik, semmi franczia lovasság kéznél nem volt) előre küldött, hogy kémszemlét tegyenek, és az austriaiakat ha lehetséges, előnyomulásukban feltartóztassák. Egyúttal Forey töb parancsot kapott, hadosztályát fegyver alá szólítni, hogy azonnal Montebello és Valeggióba előre menjen. A parancs legnagyobb sebességgel végrehajtatott, de a rosz utak és az egyes ezredek közt létező nagy tábori távolságok miatt meg kelle Foreynak azzal elégedni, hogy csupán a M. Fertusari által vezényelt 17. vadászzászlóalj és a 74. és 84. gy. ezreddel, Beuret tbk alatt, nyomulhatott elő, míg a 90 és 98. ezred hadosztályából et később volt követendő. Vinoy tbk hadosztálya, mely Cantalupe és Mezzano Corte mellett állt,szintén parancsot kapott, Forey trikot támogatni. A piemonti lovasság, miután Casteggiót megszállta, az austriaiak által visszafizetett. Csak Montebellóban találá Beuret és Forey csapatjait; ezen falu utczáin heves harcz fejlődött ki, mely azzal végződött, hogy a francziák azt két órai makacs harcz után kénytelenítettek elhagyni.De épen e perezben érkezett meg erősítésül egy fél üteg a 91. és 98. ezreddel. A falu mindkét részrőli erős veszteségek után ismét visszafoglaltatott, s az austriaiak, a francziáktól nyomban követve, legjobb rendben visszavonultak a casteggiói után. E visszavonulásban az austriaiak nem kevéssé szenvedtek, s csak tüzérségük bámulatos magatartása kímélt meg a nagyobb veszteségektől. Casteggióban végződött visszavonulásuk, s egy e helytől délre néhány erdős halmon fölállított vadászzászlóalj gyilkos tüzelést folytatott a francziákra. Ott a 74. ezred csupán a tiroli vadászok által holtakban és sebesültekben mintegy 100 embert vesztett. Az austriaiak maradéka a balra fekvő földeken fejlődött ki, daczára a szárd lovasság több kísérleteinek őket ebben meggátolni. A francziák egy kétségbeesett támadása a falu elfoglalása végett visszavezetett, mire erős rendetlenségben vonultak vissza Montebellóba ide követék őket az austriaiak is a maguk részéről, s a Forey hadosztálylyal mindennek vége lett volna, ha az 52. ezred és a 6 vadászlóalj jókor Cantalupiból meg nem jelenik. Majdnem úgy látszik hogy a francziák és austriaiak összevissza keveredve nyomultak be Montebellóba, hol borzasztó mészárlás fejlődött ki. De vége az volt, hogy az austriaiak visszavonulni s nem kis számú halottakat és sebesülteket az után hagyni kénytelenültek. A szárd lovasság, melynek vitézsége a bulletinekben aligha van kellőleg méltányolva, megkisérte az austriaiak üldözését, de el lévén fáradva, nem teheté ezt sikeresen Az austriaiak visszavonulásukat a legjobb rendben eszközlék, de 200 foglyot hagytak hátra. Bizonyosan igen meg voltak lepve, hogy több csapatok nem küldettek üldözésükre. Visszavonultak a Pó mögé, a piacenza stradellai út hosszában, hol a folyón átkeltek. Ekként az út Piacenzába a francziák előtt nyitva áll, ha csak San Giovanninál egy austriai csapatosztály nem áll, mire nézve mi itt nem vagyunk tisztában. (A hivatalos tudósításból tudva van, hogy az angol lap e gyanítása alapos : a stradellai útszoros teljesen biztosítva van.) A franczia táborból érkezett levelek Cambriels ezredest, ki mint tudjuk azóta tábornokká léptetett elő, emelik ki mint az ő részükről a nap hősét. Forey tick ugyan rendkívül vitézül küzdött, de ő mégis meglepette magát s úgy látszik nem minden hanyagság nélkül járt el s később vakon vetette magát az ellenségre, hol aztán mindenesetre vitézség csodáit cselekvé, de a hiba azért mégis hiba marad. A csapatok egésségi állapotáról a „Wiener Med. Wochenschrift igen kielégítő közlést hoz. Azok példás fegyelmezettségéről ugyane levél vége így szól : „Valamint a hadseregben, úgy a polgári rend irányábani külső magatartásában, hadseregünk példás erkölcsiség és rend által tünteti ki magát. A szigorú parancsok, a lakosok vagyonának megkímélése iránt, a legpontosabban teljesíttetnek, így többi közt még az országutak szélén ültetett eperfákat is elismerésre méltó kíméletben láttuk részesíttetni. Valamint még egy korcsmárost vagy kereskedőt sem hallottunk katonáink valamelyike ellen panaszkodni, s az elfogulatlan lakosok e példás fegyelmezettséget igazságosan el is ismerik.“ Azon némely lapok által hozott közlés helyreigazításán], mintha az uralkodó modenai herczeg ő cs. fensége csapatjaival Bréscé -ba vonult volna vissza, a „Wien. Zrg“ a legbiztosabb kútfőből állíthatja, hogy ő cs. fensége folyvást országa fővárosában mulat, hol tökéletes nyugalom uralkodik. Veronából, máj. 23-tól különféle franczia főtisztek és számos közkatonák oda megérkezését jelentik, kik mint foglyok az austriaiak kezébe kerültek. Hallomás szerint Csehországba fognak belebbeztetni. (Az általános helyzethez). A harcztéri helyi eseményeken kívül a figyelmet általában az európai államok, különösen pedig Poroszország semlegességi kérdése foglalja el. Anglia kormánya újólag hivatalosan nyilatkozott, a legszigorúbb semlegesség mellett. Londonból írják ugyanis máj. 24-ről: „Derby lord tegnap egy, a lord-mayor elnöklete alatti küldöttséget fogadott el, s attól egy feliratot vett át, mely egynéhány nap előtt a London-Tavernben a be nem avatkozási politika mellett tartott meetingen szavaztatott meg. A ford-mayor a kabinet főnökét biztosítá az iránt, hogy a társadalom összes osztályai öszhangúlag a szigorú semlegesség politikáját pártolják, s hogy London összes polgárai a szükséges támogatásban részesítendik a kormányt, ezen politika fönntartásának biztosítása végett. A kabinet főnöke ekkér válaszolt: „Örömmel látom, hogy a kormány nézetei ezen fontos kérdés iránt öszhangzásban vannak az önök föliratában kifejezett óhajtásokkal. Egyébiránt én már kijelentem a kormány nézeteit a lord-major lakomáján, s más alkalmakkal, s az akkor tett nyilatkozatokat kész leszek ismételni, a parlament legközelebbi újraösszeülésekor.„ — Erre Móricz Sámuel néhány szót szólt a kereskedési ipar pangásáról s kiemelé ama kellemetlen befolyást, melyet egy Franczia és Oroszország közti titkos szerződés állítólagos létezésérőli hír gyakorolt a társadalmi tevékenység minden ágára. Derby lord ekkor kijelente, mikép a kormány Gortsakoff herczegtől ismételt s határozott biztosítást nyert az iránt, hogy semmi ilynemű szerződés sem létezik, s hogy azon emlékirat, mely a franczia s orosz kormányok közt változott, Angolország érdekeire legkevésbbé sem vonatkozik. „Biztosíthatom a küldöttséget az iránt, téve hozzá a ministerelnök, „hogy ő felsége kormánya, mely N.-Britannia be nem avatkozására vonatkozólag saját nézeteit már minden részleteiben közzé tévé, legkevésbbé sem szándékozik s nem is óhajtja, ezen politikát megváltoztatni“. Erre a küldöttség eltávozott. E nyilatkozatok mellett Anglia emberemlékezetet haladó idő óta nem tapasztalt arányban folytatja hadkészületeit. Igaz, hogy fegyveres semlegességről lévén szó, ez magában foglalja a hadkészületeket. De ha a czél csak semlegesség, azt kérdi az „O. D. P.“ — fogna-e a gyakorlati, takarékos Anglia oly roppant költségeket tenni, ha komoly szándéka volna a második Napoleonismus hódítási hadjáratainak nyugodt nézője maradni ? Anglia semleges marad addig, míg annyira hadkészen nem álland, hogy a táborúnak gyors véget vethessen. Érzületében Anglia már rég nem semleges. Évek óta csak bajjal nyeli el John Bull a napoleonismus boszantásait és száz okot lehet fölsorolni annak bizonyítására, hogy brit semlegesség sokáig tartása fehetlennek tűnjék ki, akármilyen miniszérium álljon az ügyek élére. Maga Palmerston, daczára liberalizáló hajlamainak, a kérdésnek nagy európai jellemét mint gyakorlati angol ítélendi meg, nem késendik ítéletét tettel bebizonyítani. A Palmerston s Russell lordok közt létesült egyetérés föltételéről még eddig semmi bizonyost sem tudhatni, azonban ha egy Londonban nagyon elterjedt hírnek hitelt lehet adni, a ministerium megveretése esetében,Palmerston lord peerségre fogna emeltetni, hogy igy megszüntessék azon antagonismus, mely köztük a whig pártnak az alsóházbani vezetésére nézve létezik. Ami azon tervet illeti, melyben ők a ministerium megbuktatása végett egymással megegyeztek, az szorosan titokban tartatik. Egyébiránt a „M. Advertiser“ azt állítja, hogy a válaszfelirathoz semmi módosítvány sem fog előterjesztetni, hanem hogy az alsóházban a ministerium ellen bizalmatlansági szavazat fog Milner Gibson által indítványoztatni s Hamsden által támogattatni. Hágában miniszerkrcsist várnak a szövetségi hadjutalok indulókész lábra állítását illető törvényjavaslat miatt. E törvényterv a miniszerek közt szorgos tanácskozás tárgya. Csak most, midőn a németalföldi törvényhozó gyűlés össze van híva , hogy Limburg tartománynak a német szövetséghezi viszonyát vizsgálat alá vegye, csak most látszanak fontos kérdések föltűnni, melyek eldöntése a kormányt zavarba hozza. Egyik legnehezebb kérdés az, vájjon a limburgi hadjutalék tulajdonkép limburgi-e. Az e jutalékhoz tartozó 5-dik dragonyos ezred legénysége és tisztjei nem kizárólag limburgiak, vannak köztük frieslandiak, gröningeniek, gelderlandiak stb. Még nagyobb lenne a zavar, ha a hadtest, melyhez a limburgi jutalék tartozik, tüstént mozgósíttatnék, s nem limburgi németalföldiek németalföldi tisztek alatt vonulnának oly hatalom ellen, melylyel Németalföld békében akar, sőt köteles maradni, úgy látszik ez ügyet eddig nem vették a kellő megfontolás alá. Miután az 1854-diki militz szolgálat idejének meghosszabbítását kívánó törvényjavaslat megbukott, a két hadállítmány behívását illető terv sorsa is bizonyos. A kamra eléggé kimutató, hogy a kormány hadkészületi törekvését nem osztja, s minden ilyféle felötlő rendszabályt mellőzni szeretne. S ha végre tekintetbe vétetik, hogy a második kamra három nap óta a bírói hatalom újraszervezése iránti javaslat vizsgálatával foglalkozik, s erre is a bukás sorsa vár, könnyen magyarázható , ha vagy a minisztérium, vagy a kamra feloszlatásának néznek eléje. Frankfurtból máj. 27-től jelenti a hivatalos „Dresdner Journal“ . „A mai szövetségi ülésben néhány kormány késznek nyilatkozott, a szövetség esetleges katonai rendszabályaira nézve, a kezdeményzést bizonyos előfeltételek mellett, Poroszországnak átengedni.“ „Ily szerkezetben, teszi hozzá a drezdai lap „a kérdéses szavazatot bízvást az összes német kormányoké gyanánt tekinthetni.“ A nápolyi külügyminiszer, ezen királyság semlegessége tárgyában következő nyilatkozatot tett közzé: „A Felső-Olaszországban kiütött háborúval szemben, ő felsége kormánya, egybehangzóig a szigorú semlegesség elveivel, melyek mindig követtettek s a jelen körülmények közt is kimondattak, siet maga részéről is azon akaratát nyilvánítani, mikép lelkiismeretesen tisztelni fog mindent, mi a nemzetközi jogukat a semlegesek kereskedelme s hajózásával szemközt háború időkben illeti, s mindazt mit az 1856. ápr. 16 i párisi congressus e tekintetben megállapított.“ Portugáliátg más államok példájára kihirdette, hogy a jelen táborúban semleges marad, ezzel egybefüggőleg,mint a „ Journ. des Debats“ jelenti, egyszersmind elhatározván hadseregét szaporítani, úgy hogy az 24000 emberből álljon. Spanyolország sem teszi össze kezeit. A kormány négy nagy csavargőzöst vásárolt az amerikai Cunard-társaságtól. Spanyolország e hajóhadkészületei Angliában mindinkább magukra vonják a figyelmet, s azt egy Francziaországgal (?) kötött szerződés következtének tartják, melynek föltételei tetemes hajóhad birtokát teszik szükségessé. Mindezek oly tények, melyek kézzelfoghatólag mutatják azon remény hiúságát, mely a most megindult háború localisatiójáról ábrándozik. Minden állam nyakra-főre mozog, hogy az események készületlen ne találják, nem tudván előre azok bekövetkeztének se napját , se óráját. E tények elég intőleg szólnak azoknak különösen, kik még folyvást azt hordják ajkaikon, hogy „még nincs itt az ideje,“ annak t. i. hogy a nagy Németország mintegy egész tekintse magát és cselekedjék; oly egész, melynek semmi egyes része nem sérthető meg a nélkül, hogy az ösztest egész erejével a sértő ellen ne forduljon, így kívánja azt — mond az Ö. Z. — az önfenntartás törvénye. Poroszország és a német szövetséges államok további visszatartózkodásuk által csak szomorú következményeket idéznének elő önmaguk számára. Végződjék a jelen háború bármikép , később a Francziaországgal a külön béke által megkötött, Németország által cserben hagyott Austria a német szövetséges államoknak egy rajnai háborúban aligha segélyére siethetne. Hogy Németországnak Austria elleni mai visszatartásában Poroszország által, a tagadhatlanul közös érdekek mesterséges elkülönítésében a német szövetség szétbontásának kárhozatos magva rejlik, mely igen könynyen kifejlődhetik, már maga Németország jelentékeny szónokai kiemelték. Napóleon kifogyhatatlan az ő Németország irányábani biztosításaiban. Néhány nap előtt a berlini franczia követ utasításokat kapott, arra valókat, hogy a franczia keleti határoii csapatösszevonások iránt újabb megnyugtatást adjanak. Azonban, mint erősítik, Páris-