Budapesti Hírlap, 1859. május (99-129. szám)

1859-05-30 / 128. szám

1859. — 128. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDA­PESTEN. a Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 8 — fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. Egész évre 10 — Fél évre 5 25 , fr. kr. Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban, egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt ,­­ 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ HIVATAL: gy­etem-utcza, 1. szám 2­ dil. e­me­let. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám föld­szint. Hétfő, május 30. A Hivatalos Értesítő nélkül, fr. kr Egész évre 14 — Fel évre 7 — fr. kr Évnegyedre 4 — Egy hónapra 1­60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodhasábos petrisor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajezárjávalkétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczágával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­­igtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadó­hivatal­ban vétetnek föl. A kü­lföld számára a hir-­­­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. Előfizetési árak ausztriai értékben VIDÉKRE. (Naponkint! poétát küldéssel.) A Hivatalos Értesítüvel együtt fr. kr. I . sz. kr. rész évre 19 — Évnegyedre 5 50 Fél évre. 10 —­­ Egy hónapra 2 10 HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 22-ről kelt legfelsőbb hatá­rozatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott,hogy Jovano­­v­i­c­h István első osztályú századosnak, a főszállásmesteri törzsnél, azon különös buzgalom s belátás tekintetéből, melyet ő, mint a mon­tenegrói határ­kijelölési bizottmány tagja tanúsított, a legmagasb megelégedés kifejeztessék. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 17-től kelt legfelsőbb hatá­rozatával Nitseh Ferencz valódi consistoriumi tanácsost s prosy­­nodalis vizsgálót, a budweissi papnövelde igazgatóját, a budweissi székeskáptalanhoz kanonokká legkegyelmesebben kinevezni méltóz­­tatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 17-től kelt legfelsőbb ha­tározatával C­e­s­k­a József tudor consistoriumi s házassági törvény­­széki tanácsost, a königgrätzi papnövelde igazgatóját a königgrätzi székes­ káptalanhoz czimzetes kanonokká legkegyelmesebben kine­­­vezni méltóztatott. A magas cs. k. pénzügyministerium Hoffmann Venczel ideiglenes főhivatali ellenőrt ábécéi cs. k. fővámhivatalnál a pesti cs k. vám- és jövedéki főhivatalhoz főpénztárnokká kinevezte. A magyarországi cs. k. főkormány Pék Antal utólsó fizetéses osztálybeli főhivatali tisztet a pesti cs. k. fővámhivatalnál, ugyanazon hivatalhoz főhivatal­­tisztté kinevezte. A budai cs. k. országos pénzü­gyigazgatósági osztály Ledwinka Já­nos helyettesített pénzügyőrségi főbiztost Szolnokon a pesti cs. k. fővámhivatal­hoz főhivatali tisztté kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügy igazgatósági osztály S­y s s e 1 napolijookot III. osztályú adóhivatali segéddé kinevezte. Ferencz NEMHIVATALOS RÉSZ. Távirat.V Császár Ő Felsége tegnap délelőtti 11 órakor, Vilmos Főherczeg II császári Fensége, Hess táborszernagy, gróf Grünne főhadisegéd, báró Kellner és több mások kíséretében a déli vas­pályán Olaszországba elutazott. — A Felséges Császárné Ő Fel­ségét egy darabon elkiséré. Ő Felségét a pályaudvarnál, hol zászlószázad volt zenével fölállítva, a jelenlevő Fenséges Főher­­czegek, miniszerek, tábornokkar és a nemesség fogadá­s a ko­csihoz kisérő, hol megható bucsuvétel történt. Mindamellett hogy az elutazás csak ma reggel jutott a közönség tudomására, igen nagy néptömeg gyűlt össze a várpalota közelében, és a pá­lyaudvarra s környékére vivő utón s Ő Fetségeiket élénk kiáltá­sokkal üdvözlé. A pozsonyi megyehatóságnál s az ottani szolgabirói hivatalnál, hadi czélokra következő hazafias adományok történtek : Záborszky megyefőnök egy 200 f­ős földtehermentesitési kö­telezvényt, K­r­­­i­c­z­k­a, jadeni lovag, első megyei biztos egy 120 ftos hasonló kötelezvényt; Both Móricz s Neumann Móricz 200— 200 ftot 1 peres államkötelezvényekben; vaszojei Scherz József szolgabiró egy 100 ftos földtehermentesítési kötelezvényt, vég­re Schwarz Henrik szolgabiró hivatali segéd 10 austriai értékű forintot. W­e­r­t­h­e­r gyárbirtokos két 4 pzetes államadóssági kötelez­vényt, 2000 portnyi névértékben ajándékozott az ezen országbeli ön­­kénytes­ csapatok fölszerelésére. A harertér­r­ől. Bécs, máj.29. A garlascoi főhadiszállásról­ újabb tudósítá­­sok szerint Urban alta Monzában áll, s ott Garibaldi haderejé­nek megtámadására készül. (A harc­térről.) A ma érkezett tudósítások ugyan nem elha­tározó jelentősségűek, de mindamellett is nem érdeknélküliek. Fiemonti tudósításokból azt értjük meg, hogy maga Victor Emanuel vezényli azon kémszemlét a Sesia innenső partján, melyet e tudósítá­sok oly sikeresnek imák,­­ melynek az „O. D. P.“ szerint csak az az eredménye, hogy a vercellii hídfő, bencét a szárdok az austriaiakat kiszorítni akarák, ma is az utóbbiak kezében van. — Garibaldinak összecsapásáról Varesénél nincsenek tudósításaink, valamint Niel­­lck hadtestének mozdulatairól sem; ennek Garibaldit kellett volna kö­vetni, de úgy látszik más rendeltetést kapott. — A szövetségesek jobb szárnyán f. hó 23-n jelentékeny csapatmozdulatok történtek. Ba­­raguay d’ Hilliers hadteste közelebb vonult Vogherához s állítólag Canrobert hadteste is közelebb jött e helyhez. A franczia főhadiszál­láson úgy látszik múlt hétfőn általános támadástól tartottak. Legalább a „Const.“ alessandriai levelezője azt mondja, hogy 23-án a franczia csapatok ott egész éjjel fegyver alatt álltak. A „Times“ igen pikant modorban nyilatkozik az olasz hadjá­ratról, s azt tartja róla, hogy az épen nem felel meg első Bonaparte hadviselési módjának. A montebellói ütközetet ugyan győzelemnek tartja, de csak tizedik osztályú győzelemnek, az a franczia katonáknak becsületére válik ugyan, de nem a vezényletnek. Az austriaiak most a francziákkal minden tekintetben megmérkőzhetnek,s a harci valószí­­nűleg különös eredmények nélkül hosszúra fog nyúlni. „Azonban nem ezt várják Párisban. S ezt úgy hiszszük, Páris nem is fogja sokáig tűrni.“ A­mit itt a „Times“ általános szempontból úgy mint a monte­beliói ütközetre nézve állít, azt a „Morn. Herald“ turini levelezője a nevezett ütközetről adott jelentésében tényleg kimutatja. Ezen je­lentés, mely előadásának valószínűsége által kivált a piemonti és belga tudósítások után kitűnik, így hangzik : „Már csütörtökön tudva volt a főhadiszálláson, hogy egy körülbelül 6000 főből álló austriai hadtest Stradellában öszpontosítva áll, s a vogherai után — a tüzérség a hadúton a lovasság és gyalogság az ettől éjszaknak fekvő sík téren — elindult. Azonban e mozdulatnak a közönség részéről nem tulajdonítottak semmi pontosságot. Úgy látszik e nézet volt a főhadiszálláson is túluralgó. Máj. 19-e és 20-a közti éjjel a császárt, mint mondják éjfél táján, felkelte Baragasy d’Hil­­liers egy hadsegéde azon jelentéssel, hogy az utóbbi napkeltekor vagy később reggel ellenséges támadást vár. Mire a császár ezt válaszolta volna : „Est, ce la tout ? Vraiment, cela ne vaut pas la peine de vous déranger.“ Vájjon ez való-e, ezért nem akarok kezeskedni, s teljes valószínűség szerint csak a tábori történe­­tecskék közé tartozik ezen epizód. Elég az, a császár más­nap korán fölkelt, elő­­rendelé lovait és kíséretét, s csakhamar a Marengóba vezető úton eltűnt, hol azon híres csatamezőt szemlélé meg, mely a 14 évi katonai despotismus kezdetét szülé. Időközben Baraguay frigy, kinek hadteste egy kiterjedt térségen elszórva áll, haladéktalanul hat lovas századot (merő piemontiakat, minthogy a száz test­őrökön kivül, kik a császárt kísérik, semmi franczia lovasság kéznél nem volt) előre küldött, hogy kémszemlét tegyenek, és az austriaiakat ha lehetséges, előnyomulásukban feltartóztassák. Egyúttal Forey töb parancsot kapott, had­osztályát fegyver alá szólítni, hogy azonnal Montebello és Valeggióba előre menjen. A parancs legnagyobb sebességgel végrehajtatott, de a rosz utak és az egyes ezredek közt létező nagy tábori távolságok miatt meg kelle Foreynak az­zal elégedni, hogy csupán a M. Fertusari által vezényelt 17. vadászzászlóalj és a 74. és 84. gy. ezreddel, Beuret tbk alatt, nyomulhatott elő, míg a 90 és 98. ez­red hadosztályából et később volt követendő. Vinoy tbk hadosztálya, mely Can­­talupe és Mezzano Corte mellett állt,­­szintén parancsot kapott, Forey trikot tá­mogatni. A piemonti lovasság, miután Casteggiót megszállta, az austriaiak által visszafizetett. Csak Montebellóban találá Beuret és Forey csapatjait; ezen falu utczáin heves harcz fejlődött ki, mely azzal végződött, hogy a francziák azt két órai makacs harcz után kénytelení­tettek elhagyni.De épen e perezben ér­kezett meg erősítésül egy fél üteg a 91. és 98. ezreddel. A falu mindkét részrőli erős veszteségek után ismét visszafoglaltatott, s az austriaiak, a francziáktól nyomban követve, legjobb rendben visszavonultak a casteggiói után. E vissza­vonulásban az austriaiak nem kevéssé szenvedtek, s csak tüzérségük bámulatos magatartása kímélt meg a nagyobb veszteségektől. Casteggióban végződött visszavonulásuk, s egy e helytől délre néhány erdős halmon fölállított vadász­zászlóalj gyilkos tüzelést folytatott a francziákra. Ott a 74. ezred csupán a tiroli vadászok által holtakban és sebesültekben mintegy 100 embert vesztett. Az austriaiak maradéka a balra fekvő földeken fejlődött ki, daczára a szárd lovas­ság több kísérleteinek őket ebben meggátolni. A francziák egy kétségbeesett támadása a falu elfoglalása végett visszavezetett, mire erős rendetlenségben vonultak vissza Montebellóba ide követék őket az austriaiak is a maguk részé­ről, s a Forey hadosztálylyal mindennek vége lett volna, ha az 52. ezred és a 6 vadászlóalj jókor Cantalupiból meg nem jelenik. Majdnem úgy látszik hogy a francziák és­ austriaiak összevissza keveredve nyomultak be Montebel­lóba, hol borzasztó mészárlás fejlődött ki. De vége az volt, hogy az austriaiak visszavonulni s nem­ kis számú halottakat és sebesülteket az után hagyni kény­telenültek. A szárd lovasság, melynek vitézsége a bulletinekben aligha van kel­lőleg méltányolva, megkisérte az austriaiak üldözését, de el lévén fáradva, nem teheté ezt sikeresen Az austriaiak visszav­onulásukat a legjobb rendben eszköz­lék, de 200 foglyot hagytak hátra. Bizonyosan igen meg voltak lepve, hogy több csapatok nem küldettek üldözésükre. Visszavonultak a Pó mögé, a piacenza stradellai út hosszában, hol a folyón átkeltek. Ekként az út Piacenzába a fran­cziák előtt nyitva áll, ha csak San Giovanninál egy austriai csapatosztály nem áll, mire nézve mi itt nem vagyunk tisztában. (A hivatalos tudósításból tudva van, hogy az angol lap e gyanítása alapos : a stradellai útszoros teljesen biz­tosítva van.) A franczia táborból érkezett levelek Cambriels ezredest, ki mint tudjuk azóta tábornokká léptetett elő, emelik ki mint az ő részükről a nap hősét. Forey tick ugyan rendkívül vitézül küzdött, de ő mégis meglepette magát s úgy látszik nem minden hanyagság nélkül járt el s később vakon vetette magát az ellenségre, hol aztán mindenesetre vitézség csodáit cselekvé, de a hiba azért mégis hiba marad. A csapatok egésségi állapotáról a „Wiener Med. Wochenschrift igen kielégítő közlést hoz. Azok példás fegyelmezettségéről ugyane levél vége így szól : „Valamint a hadseregben, úgy a polgári rend irányábani külső magatar­tásában, hadseregünk példás erkölcsiség és rend által tünteti ki magát. A szigorú parancsok, a lakosok vagyonának megkímélése iránt, a legpontosabban teljesít­­tetnek, így többi közt még az országutak szélén ültetett eperfákat is elismerésre méltó kíméletben láttuk részesíttetni. Valamint még egy korcsmárost vagy ke­reskedőt sem hallottunk katonáink valamelyike ellen panaszkodni, s az elfo­gulatlan lakosok e példás fegyelmezettséget igazságosan el is ismerik.“ Azon némely lapok által hozott közlés helyreigazításán], mintha az uralkodó modenai herczeg ő cs. fensége csapatjaival Brés­cé­­ -­b­a vonult volna vissza, a „Wien. Zrg“ a legbiztosabb kútfőből állíthatja, hogy ő cs. fensége folyvást országa fővárosában mulat, hol tökéletes nyugalom uralkodik. Veronából, máj. 23-tól különféle franczia főtisztek és számos közkatonák oda megérkezését jelentik, kik mint foglyok az austriaiak kezébe kerültek. Hallomás szerint Csehországba fognak belebbeztetni. (Az általános helyzethez). A harcztéri helyi eseménye­ken kívül a figyelmet általában az európai államok, különösen pedig Poroszország semlegességi kérdése foglalja el. Anglia kormánya újólag hivatalosan nyilatkozott, a legszigo­rúbb semlegesség mellett. Londonból írják ugyanis máj. 24-ről: „Derby lord tegnap egy, a lord-mayor elnöklete alatti küldöttséget fogadott el, s attól egy feliratot vett át, mely egynéhány nap előtt a L­o­n­d­o­n-T­avernben a be nem avatkozási politika mellett tartott meetingen szavaztatott meg. A f­o­r­d-m­ayor a kabi­net főnökét biztosítá az iránt, hogy a társadalom összes osztályai öszhan­­gúlag a szigorú semlegesség politikáját pártolják, s hogy London összes polgárai a szükséges támogatásban részesítendik a kormányt, ezen poli­tika fönntartásának biztosítása végett. A kabinet főnöke ekkér válaszolt: „Örömmel látom, hogy a kormány nézetei ezen fontos kérdés iránt ösz­­hangzásban vannak az önök föliratában kifejezett óhajtásokkal. Egyéb­iránt én már kijelentem a kormány nézeteit a lord-major lakomáján, s más alkalmakkal, s az akkor tett nyilatkozatokat kész leszek is­mételni, a parl­ament legközelebbi újraösszeülésekor.„ — Erre Mór­ic­z Sámuel néhány szót szólt a kereskedés­i ipar pangásáról s ki­­emelé ama kellemetlen befolyást, melyet egy Franczia é­s Oroszország közti titkos szerződés állítólagos létezésérőli hír gyakorolt a társadalmi tevékenység minden ágára. Derby lord ekkor kijelente, mikép a kor­mány Gortsakoff herczegtől ismételt s határozott biztosítást nyert az iránt, hogy semmi ilynemű szerződés sem létezik, s hogy azon emlékirat, mely a franczia s orosz kormányok közt változott, Angolország érdekeire legkevésbbé sem vonatkozik. „Biztosíthatom a küldöttséget az iránt, téve hozzá a ministerelnök, „hogy ő felsége kormánya, mely N.-Britannia be nem avatkozására vonatkozólag saját nézeteit már minden részleteiben közzé tévé, legkevésbbé sem szándékozik s nem is óhajtja, ezen politikát megváltoztatni“. Erre a küldöttség eltávozott. E nyilatkozatok mellett Anglia emberemlékezetet haladó idő óta nem tapasztalt arányban folytatja hadkészületeit. Igaz, hogy fegyveres semlegességről lévén szó, ez magában fog­lalja a hadkészületeket. De ha a czél csak semlegesség, azt kérdi az „O. D. P.“ — fogna-e a gyakorlati, takarékos Anglia oly roppant költségeket tenni, ha komoly szándéka volna a második Na­poleonismus hódítási hadjáratainak nyugodt nézője maradni ? Anglia semleges marad addig, míg annyira hadkészen nem álland, hogy a táborúnak gyors véget vethessen. Érzületében Anglia már rég nem semleges. Évek óta csak bajjal nyeli el John Bull a napoleonismus boszantásait és száz okot lehet fölsorolni annak bizonyítására, hogy brit semlegesség sokáig tartása fehetlennek tűnjék ki, akár­milyen miniszérium álljon az ügyek élére. Maga Palmerston, daczára liberalizáló hajlamainak, a kérdésnek nagy európai jellemét mint gyakorlati angol ítélendi meg,­­ nem késendik ítéletét tettel bebi­zonyítani. A Palmerston s Russell lordok közt létesült e­g­y­e­t­é­r­­é­s föltételéről még eddig semmi bizonyost sem tudhatni, azonban ha egy Londonban nagyon elterjedt hírnek hitelt lehet adni, a minis­terium megveretése esetében,Palmerston lord peerségre fogna emeltetni, hogy igy megszüntessék azon antagonismus, mely köztük a whig pártnak az alsóházbani vezetésére nézve létezik. A­mi azon tervet illeti, melyben ők a ministerium megbuktatása végett egymás­sal megegyeztek, az szorosan titokban tartatik.­­ Egyébiránt a „M. Advertiser“ azt állítja, hogy a válaszfelirathoz semmi módosítvány sem fog előterjesztetni, hanem hogy az alsóházban a ministerium el­len bizalmatlansági szavazat fog Milner Gibson által indítvá­­nyoztatni s Hamsden által támogattatni. Hágában miniszerkrcsist várnak a szövetségi hadjutalok in­dulókész lábra állítását illető törvényjavaslat miatt. E törvény­terv a miniszerek közt szorgos tanácskozás tárgya. Csak most, midőn a németalföldi törvényhozó gyűlés össze van híva , hogy Limburg tartománynak a német szövetséghezi viszonyát vizsgá­lat alá vegye, csak most látszanak fontos kérdések föltűnni, me­lyek eldöntése a kormányt zavarba hozza. Egyik legnehezebb kérdés az, vájjon a limburgi hadjutalék tulajdonkép limburgi-e. Az e jutalékhoz tartozó 5-dik dragonyos ezred legénysége és tisztjei nem kizárólag limburgiak, vannak köztük frieslandiak, gröningeniek, gelderlandiak stb. Még nagyobb lenne a zavar, ha a hadtest, melyhez a limburgi jutalék tartozik, tüstént mozgósíttatnék, s nem limburgi né­metalföldiek németalföldi tisztek alatt vonulnának oly hatalom ellen, melylyel Németalföld békében akar, sőt köteles maradni, úgy látszik ez ügyet eddig nem vették a kellő megfontolás alá. Mi­után az 1854-diki militz szolgálat idejének meghosszabbítását kí­­vánó törvényjavaslat megbukott, a két hadállítmány behívását illető terv sorsa is bizonyos. A kamra eléggé kimutató, hogy a kormány hadkészületi törekvését nem osztja, s minden ilyféle felötlő rendszabályt mellőzni szeretne. S ha végre tekintetbe vétetik, hogy a második kamra három nap óta a bírói hatalom újraszervezése iránti javaslat vizsgálatával foglalkozik, s erre is a bukás sorsa vár, könnyen magyarázható , ha vagy a minisztérium, vagy a kamra fel­oszlatásának néznek­ eléje. Frankfurtból máj. 27-től jelenti a hivatalos „Dresdner Journal“ . „A mai szövetségi ülésben néhány kormány késznek nyi­latkozott, a szövetség esetleges katonai rendszabályaira nézve, a kez­deményzést bizonyos előfeltételek mellett, Poroszországnak átengedni.“ „Ily szerkezetben, teszi hozzá a drezdai lap „a kérdéses szavazatot bízvást az összes német kormányoké gyanánt tekinthetni.“ A nápolyi külügyminiszer, ezen királyság semlegessége tárgyában következő nyilatkozatot tett közzé: „A Felső-Olaszországban kiütött háborúval szemben, ő felsége kormánya, egybehangzóig a szigorú semlegesség elveivel, melyek mindig követtettek s a jelen körülmények közt is kimondattak, siet maga részéről is azon akaratát nyilvánítani, mikép lelkiismeretesen tisztelni fog mindent, mi a nemzetközi jogu­kat a semlegesek kereskedelme s hajózásával szemközt háború időkben illeti, s mindazt mit az 1856. ápr. 16 i párisi congressus e tekintetben megállapított.“ Portugáliátg más államok példájára kihirdette, hogy a je­len táborúban semleges marad, ezzel egybefüggőleg,mint a „ Journ. des Debats“ jelenti, egyszersmind elhatározván hadseregét szaporítani, úgy hogy az 24000 emberből álljon. Spanyolország sem teszi össze kezeit. A kormány négy nagy csavargőzöst vásárolt az amerikai Cunard-társaságtól. Spanyol­­ország e hajóhadkészületei Angliában mindinkább magukra vonják a figyelmet, s azt egy Francziaországgal (?) kötött szerződés követ­keztének tartják, melynek föltételei tetemes­ hajóhad birtokát teszik szükségessé. Mindezek oly tények, melyek kézzelfoghatólag mutatják azon remény hiúságát, mely a most megindult háború localisatiójáról áb­rándozik. Minden állam nyakra-főre mozog, hogy az események ké­születlen ne találják, nem tudván előre azok bekövetkeztének se nap­ját , se óráját. E tények elég intőleg szólnak azoknak különösen, kik még folyvást azt hordják ajkaikon, hogy „még nincs itt az ideje,“ annak t. i. hogy a nagy Németország mint­­­egy egész tekintse magát és cselekedjék; oly egész, melynek semmi egyes része nem sérthető meg a nélkül, hogy az ösztest egész erejével a sértő ellen ne forduljon, így kívánja azt — mond az Ö. Z. — az ön­­fenntartás törvénye. Poroszország és a német szövetséges államok to­vábbi visszatartózkodásuk által csak szomorú következményeket idéznének elő önmaguk számára. Végződjék a jelen háború bár­mikép , később a Francziaországgal a külön béke által megkötött, Németország által cserben hagyott Austria a német szövetséges álla­moknak egy rajnai háborúban aligha segélyére siethetne. Hogy Né­metországnak Austria elleni mai visszatartásában Poroszország által, a tagadhatlanul közös érdekek mesterséges elkülönítésében a német szövetség szétbontásának kárhozatos magva rejlik, mely igen köny­­nyen kifejlődhetik, már maga Németország jelentékeny szónokai kie­melték. Napóleon kifogyhatatlan az ő Németország irányábani biztosí­tásaiban. Néhány nap előtt a berlini franczia követ utasításokat kapott, arra valókat, hogy a franczia keleti határoii csapatösszevoná­sok iránt újabb megnyugtatást adjanak. Azonban, mint erősítik, Páris-

Next