Budapesti Hírlap, 1859. szeptember (209-233. szám)
1859-09-16 / 221. szám
romagnaiak ellen fegyveres erővel lépjen föl. Innen azt következtetik, ország egy részéből áll, keletről délfelé terjed, s fővárosa Talent, hogy bizonytalanság uralkodik az iránt, ha várjon a franczia helyét. Ezen egymásutáni feldarabolások meggyöngíték a császár tekintélyét, ségnek Rómában maradása határozatlan időre meg fog-e hosszabbít , ki folyvást Fez vagy Mequenez városban lakik,tatni. — A Grammont herczeg által, Párisbéli visszatérése után tett " A spanyol birtokok Afrika éjszaki partjain a következő helyeknyilatkozatok tartalmáról különféle hírek szárnyalnak. Ezt az elégit- ből állnak: Ceuta, az egész csoport főpontja, Penon de Velez, Penon letlenek arra használják föl, hogy újabb ingerültséget idézzenek elő de Alhuzamas, egy kis sziget Rio-Nocor bemeneténél és Melilla, az a már uralkodót növeljék. Ekközben a szent atya magaviseletében s határozataiban bámulatos szilárdságot tanúsít. Párma, sept. 7. (A népszavazásoknál történt visszaélések. A Toscanában uralkodó pártviszály. A bolognai conventnek Velenczére vonatkozó hatá-rozata.) Mint az „O. C.“nek írják, a legutóbbi plebiscitumnál, a herczegségbeli összes szavazatképes egyének közöl csupán mintegy 63,000-en szavaztak, köztük 400-an tagadólag. Már ezen tartománynak mintegy 600,000 lakosa van, ha ebből a gyermekeket, nőket s a betegeket 400,000 lélekre téve leszámítjuk, s ha nagyobb biztosság kedvéért, a szavazatképesek számát 200,000 helyett csak 150,000-re teszszük, világos, hogy miután a szavazatra följogosított tartományi lakosság többsége nem vett részt a szavazásban, a valódi nép véle-mény kifejezéséről szó sem lehet. — Florenczből érkezett tudó-sítások szerint, még a forradalom körén belül is bizonyos viszály muttatkozik, a jelenleg kormányon levő Ricasoli párt s a kormányra jutni óhajtó Montane 11i párt közt. — Garibaldi, d’Azeg 'io, Fantis Manfredineba piemonti hadiszolgálatbeli elbocsáttatása a fölkelési párt számára itt s mindenütt annak jeléül szolgál, miszerint az izgalmi párt főnökei a középolaszországi katonai erők öszpontosult vezetését élénken óhajtják. Hogy az itteni, vallamint a többi forradalmi gyűléseknek minden szavazásai színpadszerű látványossággal eszközöltetnek, köztudomású tény. Először pompás beszédek, erre a szavazatok öszhangúsága, lelkesült tetszésnyilatkozatok, a városnak zászlókban földiszítése, kivilágítás. Ezen összes készülék Párma-, Modena- s Bolognában egymásután műkö-désbe hozatott. Eközben a bolognai convent tagjai az ábránd lajtorjáján oly magasságra emelkedtek föl, hogy tárgyalásba vételét határozák el azon indítványnak, melyről valóban nem tudhatni, ha várjon komolyan volt-e értve, miszerint Romagna lakosai tetemes összeg lefizetése által vásárolják meg Velenczét Austriától. Azonban mindenekelőtt tekintetbe kell venni, hogy Romagnában még maguk az adók is igen rendetlenül gyűlnek be, s hogy az ideiglenes korm nánynak egyáltalában nincs oka, az összes lakosság áldozatkészsé- gét s egyetértését magasztalni. Florentz, sept. 11. (Ricasoli napiparancsa a nemzetőrséghez.) Az ideiglenes kormány elnöke Ricasoli báró ma szemlét tartott a nemzetőrség fölött s erre egy napiparancsot tétetett közzé, melyben annak magatartása s fegyelméért, a honi Victor Emanuel nevében köszönetét fejezi ki; egyszersmind a jövő iránti bizalmát s azon reményét nyilvánítja, miszerint a nemzetőrség a katonasággal közösen keresztülviendi az ország óhajtásait. A szemlén jelen volt néptömeg folyvást Victor Emanuel királyt éljenzé. Bern, sept. 9. (A Nápolyból hazatért schweizi katonák.) A közfigyelmet itt még folyvást a „nápolyiak“ vonják magukra, mely czim alatt a Nápolyból hazatért katonákat értik. Még f. hó 7-én érkezett meg Genfbe 1500 ember, t. i. 1200 a 2 s 3-ik ezredből s 280 ember, kik a nápolyi Marsmezőn történt lázadás következtében fogattak el. E szerint úgy látszik, hogy a lázadók legnagyobb része szabadon bocsáttatott s csupán néhány főczinkos büntettetett meg. Legújabban ezen ügy ismét más fordulatot vett. Ugyanis már előbb jelenték, mikép Marseilleben tetemes számú sebweiziak ismét nápolyi szolgálatba állottak be , azonban kevés fontosságot tulajdonítottak a dolognak. Most azonban,már tudva van, hogy az újra beállott egyének száma több százra megy, kik a Nápolyban hátramaradtakkal együtt külön hadtestet fognak képezni. Úgy látszik, a hazatérők közöl sokan oly biztos keresetmódróli illusiók által csalattak meg, mely Schweizban fogna számukra szereztetni; s másrészről újólag elcsábíttattak a nápolyi ministerium részről elutazásuk alkalmával nekik tett azon ígéret által, miszerint a régi szolgálati feltétek alatt újra föl fognak vétetni. A pápai sereg számára történt titkos toborzásokról is beszélnek. Más kérdés az, hogy miként tekintendik ezen ügyet a szövetségi hatóságok, a külföldi szolgálatra vonatkozó új törvény tekintetéből. Madrid, sept. 7. (A Marokkó elleni expeditio.) Spanyolország e percben expeditiót szervez Marokkó ellen. E birodalom helyzete komoly nehézségeket idézhetend elő s előre nem látott bonyodalmakra is adhatand alkalmat. Egy párisi levelezés szerint az angol kormány szintoly udvarias mint mérsékelt hangon nyilatkozatot kért az Algesirasban történő csapatöszpontosításokról. A spanyol kormány állítólag hasonló udvariassággal, de szintoly szilárdul és erélylyel felelő, hogy Algesiras spanyol területen van, s így senkinek sincs joga, az e ponton történő csapatöszpontosítások iránt kérdést tenni, s hogy semmi ok sincs egy kérdésre felelni, mely helyesebben elmaradhatott volna. Spanyolországnak számos sérelmet kell Marokkón megboszulnia, s csak Spanyolország biró ott, hol nemzeti becsülete forog fönn. Algesirasban a csapatok 3 dandárba vannak osztva. Nem lehetetlen, hogy ha szükséges 40 tartományi zászlóaljat is fegyver alá szólítanak. Beszélnek cataloniai hadosztályok (szabadcsapatok) felállításáról is 6—8000 főnyi erőben Primalik alatt. E mint látszik egész komolysággal tervbe vett expeditionál nem lesz érdektelen ezen kérdést a „Pays“ után röviden olvasóinkkal megismertetni. A portugálok 1415-ben elfoglalák Ceuta várost s több más pontot az éjszaki parton, melyek a Fez királysághoz tartozónak, hol akkor a Meriniták dynastiája uralkodott. Ceuta új birtokosai 10 évig szerencsésen küzdöttek a mórok ellen, lassanként mindig előbbre nyomultam s egész a főváros Fez falai alá jutottak. De minthogy a lisaboni udvar messze távolságokba előnyösebbeknek tetsző expeditiókra készült, nem kérése tovább itt kivivett előnyeit s 1425-ben szerződést kötött Abdallah Szoleimannal, mely nem csak az Afrika éjszaki partján elfoglalt kikötőket, hanem egy széles területet is biztosított, mely csak csekély távolságig Feztől terjedt. Ez volt a dolgok helyzete akkor, midőn a spanyolok e téren fölléptek. A portugállok elleni háborúban elvevék ezektől Ceutát s a hozzátartozó területet, melyet 1460-ban maguknak egy kötés által formaszerint átadattak s a 15. század végéig hódításokkal gyarapítottak. A madridi udvar ekként Portugal jogaiba lévén, követet küldött ajándékokkal Fezbes Abdallah Szoleiman utódjától kinyeré az általa kötött szerződés megerősítését. E helyzetben maradtak a dolgok 1730-ig, midőn a marokkói császár Fez királyságot meghódította s államaival egyesítette. VI. Ferdinánd király 1741-ben kereskedelmi szerződést kötött Marokkóval, mely által a korábbi szerződések föntartattak. Ezen szerződés, hol jól, hol roszul megtartva, képez folyvást mindkét fél számára törvényt. Midőn 1794-ben testvére halálával Mulei Szoleiman helyezé magát a trón birtokába s ez által magának számos ellenséget csinált, igyekezett ez az európai udvarokhoz közeledni, s IV. Károly királylyal uj szerződésekre lépett, melyekben a régiek folyvást megerősitve lőnek. Mulei kegyetlen s üggetlen kormánya lázadásra készteté a nyugati törzseket s az éjszaki partok kalózokkal népesedtek meg, kik a kereskedés és a keresztény világ rémeivé lettek. Ugyanakor 1810-ben Hesham egy új államot, a Szydy Heshamot alakítá, melynek szorgalmas, földmivelést és kereskedést Űzö, harczias népe van, s most Tombaktu és Minoire közt közvetíti a kereskedést. Ez Szász egész 404,078 négyszög kilométernyi térfogatot tesz. 1744-ben megállapító Spanyolország afrikai partbirtokainak határait s gondoskodott róla, hogy birtokait egy erődített vonal védelmezze. Mintegy 50 évig ily helyzetben maradtak a dolgok, de midőn 1795-ben a rendetlenségek Maroccóban kitörtek, függetlenekké tevék magukat a törzsek nyugaton és éjszakán s szakadatlanul megtámadák a spanyol birtokokat. Tíz évi harcz után elhatározá a madridi udvar, melynek Európában komolyabb nehézségeket kelle legyőznie,hogy hódítmányát korlátozza; föladó ideiglenesen az előre tolt vonalat s csak a várat és környékét mintegy egy kilométernyi szélességben tarta meg; egyúttal határozva jön, hogy ezen szilárd helyek fenyitó helyekül használtassanak. Ilykér állottak fönn a viszonyok egy félszázad óta. A mórok azóta kiterjeszték rabló rendszerüket s évek óta gyilkosságokat követtek el Ceuta lakosain s az őrség egyes katonáin. Gyakran még nagyobb számban is bezárák a helyet s véres kirontások által kelle őket szétszórni. A velük kötött egyezményeket folyvást s nevezetesen a rifskalózok sérték. F. é. máj. és jun. havában közvetlen Ceuta falai előtt követtek el gyilkosságokat. Ily tényekkel szemközt elhatározó a madridi udvar egy nagyszerű mérvű expeditiót szervezni, mely ne csak Marokkó kalóz törzseit megfenyítse, hanem az afrikai partoknak előbbi biztonságukat is visszaadja. Mindenekelőtt azt határozó, hogy a tengeri spanyol ügyviselő Marokkóba menjen, a spanyol alattvalókon elkövetett méltatlanságokért elégtételt követelni ; a válasz mivoltához fog a további eljárás szabatni. Abd-er-Raman császár halála új bonyodalmakat idézhet elő; ha t. i. utódja, mint általánosan hiszik, az európaiak iránt oly ellenséges indulattal viseltetik, meglehet, hogy minden kívánt elégtételt meg fog tagadni, s ez esetben kénytetve látandja magát Spanyolországnak háborút üzenni.Ekkor nagyszerű mérvben szervezett expeditióval nemsokára birtokába ejtendi a volt Fez királyságot, s senki sem fogja tőle az egyszer elfoglalt szép ország visszaadását követelni. (A spanyol kormány válasza az angol kormánynak egy, fölvilágosítás adása iránti kérelmére. A marokkói kormány engedékenysége.) Egy párisi levelezés mint bizonyost jelenti, hogy az angol kormány a spanyoltól fölvilágosítást kért, az Algesirasban csapatösszevonás iránt. A spanyol kormány udvarias ugyan, de egyszersmind erélyes s szilárd modorban azt válaszoló, mikép Algesiras spanyol területen fekszik s ennélfogva senki sincs följogosítva arra, hogy az ezen ponton a csapatösszevonás oka iránt kérdést tegyen. Spanyolországnak számos sértéseket kell megbaszélnia, mit két rajta a mórok követtek el, s Spanyolország az egyedüli illetékes I bíró ott, hol saját nemzeti becsülete forog kérdésben. Egy másik le- velezés ellentmond a fentebbi közlésnek. A „Correspondancia Autografia“ azt állítja, hogy a marokkói kormány 4060 embert küldene el ama törzsek megbüntetése végett, kik Ceutát megtámadták, s a spanyoloknak tökéletes elégtételt adand, valamint Ceuta előtt elegendő haderőt hagyand, újabb viszályok meggátlása végett. A ceutai helyőrség már két vadász-zászlóaljjal erősbíttetett. (Összecsapás a Peiho-folyón.) A Peiho torkolatában előfordult események, mint már tudjuk, új angol-franczia expeditióra adtak alkalmat, melynek beláthatlan következményei szükségessé teszik, hogy azon események mivoltával is minél inkább tisztában legyünk, s ezért érdekesnek tartjuk a „Tr. Zig“nak egy bővebbi tudósítását is közleni. Ez így hangzik: „Tüstént a tientaini szerződés megkötése után elterjedt a hír, hogy a chinai császár a kötés bizonyos határozmányainak végrehajtását sohasem fogja jóváhagyni. Az is tény volt, hogy a mongol fejedelem Sangkolinsin (Sang-Wangyay), ki a chinai uralkodó előtt nagy tekintetben áll, mióta 1854-ben a Pekinget fenyegető Taiping lázadók ellen oly jó szolgálatokat tett, utolsó télen Tientsin közelében tetemes haderőt öszpontosított, hogy az idegeneknek Pekingbe az utat elállja. A pekingi hírlap jún. 6-áról továbbá egy emlékiratot közöl, melyet a chihlii főkormányzó Gangfu a császárhoz intézett, annak szükségét mutogatván, hogy Tientain folyó, mely bizonyos tekintetben a főutat képezi Pekingbe, erős védművekkel erősittessék. E czélra a főkormányzó a magasb hivatalnokok s jobb módú lakosok közt aláírást kezdett meg, mely igen gazdagon ütött ki, s a hanami kormányzó 100 ágyút adott. Midőn immár az angol és franczia követ Bruce és Bourboulon, Pekingbe mentükben Shanghaiba értek, vonakodtak Kweiliang és Hwashanu cs. biztosokkal értekezésbe bocsátkozni, kijelentvén, hogy nekik utasításuk van Pekingbe menni, s ezért velük előbb hivatalos érintkezésbe nem ereszkedhetnek, míg oda meg nem érkeztek. Mindamellett több napig Shanghaiban maradtak, bár ha nagy fontosságú volt, a fővárosba jún. 26. vagy 27-ére, tehát a megerősítésre határozott egy évi határidő lejárta előtt eljutni. Kweiliang egyébiránt biztosíta a britt követet, hogy a Peiho torkolatához érve valakit fogadtatására ott készen találand; a két chinai biztos vonakodott azonban az idegen követeket elkísérni, bárha egy fregattot helyeztek rendelkezésekre, s inkább akartak a szárazon kerülőt tenni. A futár, ki az idegen követek közeledésének hírét hozta, Shanghait jún. 11-én hagyó el . Hang, a chihlii főkormányzó ugyanazon hó 24-én érkezett Takuba, négy napra azután, hogy az idegen követek oda érkeztek. A Peihót nagyon eltorlaszolva találták, úgy hogy az út Tientsinbe igen meg volt nehezítve , de tudósítók őket , hogy nem ezen torkolatoknál, hanem az északi bemenetnél (Pek-hang) fognak fogadtatni. Az amerikai követ 24-dikén hírnököket küldött az erődökbe s azon értesítést nyeré, hogy Hang főkormányzó e napon a régi torkolatba érkezik s ott fogja a követeket fogadni, hogy őket Pekingbe kisérje. Bruce is kapott egy iratot, mely azonban csak 24-n került kezei közé, miután két nap után volt s az admirál az ellenségeskedéseket már megkezdte. Ezen irat által értesítve jön az angol követ, hogy a császár Hangot s a tartományi kincstárnokot bizá meg a követek fogadásával. Miért nem vétetett ez irat további tudomásul, nem lehet belátni, hisz azon elv, az idegen követeket a szerződés megerősítésének czéljából Pekingben elfogadni, el volt fogadva s a további módosítások iránt bizonyosan ki lehetett volna a cs. biztosokkal egyezni. Ezen eljárás követése helyett rögtön a végső eszközökhöz nyúltak s Hang főkormányzónak bizonyosan némi igaza volt, midőn egyik jegyzékében, melyben közléseinek a csata napján visszautasíttatását említi, hozzá teszi: „Azt hivem, az anol követ ide jön, hogy Pekingbe menjen s ott a szerződést kicserélje, de nem hogy vitát kezdjen. Bámulatom és megdöbbenésemet e harcz fölöttie nem írhatom.“ Mi az utóbbit illeti, abban a szövetségesek részéről 13 jármű 35 ágyúval vett részt. Az amerikaiak is részt vettek abban annyiban, amennyiben egy kis gőzössel több kis naszádot a nagyobb angol hajóktól vitettek a csatatérre s ütközet után bizonyos számú embereket vettek föl hajóikra. A chinai erődök számát 5-re teszik, melyek egészben 90—100 ágyúval voltak fegyverezve. Az őrség Shangkolinsin mongoljaiból állt. Bruce és Bourboulon urak közben visszatértek Shanghaiba. Az amerikai követnek jul. 8-án Pektangban a Peiho északi torkolatánál kelle, mintegy 10 mföldnyire Takutól, Hanggal összejönni, hol Pekingbe bocsáttatása el fog döntetni. Az amerikai hajóknak chinai részről élelmet küldtek s hallatszott, mikép a császár parancsot adott, a követet s környezetét Pekingbe kisérni, hol az erősitvények kicserélése végbe fog menni. Az orosz szerződés, mint tudjuk, már meg van erősítve. Shanghai, jul. 15. Táviratok. Zára, sept. 13. Ma a montenegrói határszabályzási bizottmány tagjai, mégpedig az austriai, török, porosz, s angol biztosok Trebignén, a franczia s orosz biztosok pedig Risanón át Grahovóba utaztak el. Egy franczia sorhajó Antivariba érkezett. Páris, sept. 14. A „Moniteur“ egy czikket hoz a Chinában történt eseményről. Végül kijelenti, mikép a franczia s angol kormányok egyetértőleg intézkedéseket tesznek, oly czélból, hogy egy ily égbekiáltó illegális tényért teljes elégtétel eszközöltessék ki s hogy a főczinkosok megfenyittessenek. Zürich, sept. 13. A legutóbbi napokban nem tartottak értekezletek. A badeni nagyherczeg, családjával s kíséretével együtt ide érkezett. Velencze, sept. 13. Tegnap a községtanács szabályszerű számmal összegyűlt, oly czélból, hogy a podestai állomásra 3 egyént jelöljön ki. Mivel kétszeri szavazásnál a 24 jelölt közöl egy sem nyert többséget, a választás újólag elhalasztatott. Az itteni „Gazetta“ szerint Veronából jelentik, hogy a Lombardiávali vasúti közlekedés igen valószínűleg f. hó 15-én meg fog nyittatni; a menetterv már ki van nyomatva; a lombardiai hatóságok már beleegyeztek , még csak az illető fensőbb helybenhagyást várják. Tanger, sept. 11. Marokkóban a trónváltozás alkalmával a nyugalom meglehetősen fönntartatott. Az uj császár Fezbe utazott, hogy ott magát kikiáltassa. Gazdaság, ipar s kereskedelem Pest, sept. 14. A gabnaüzlet a múlt hét folytán igen csendes volt, s az egész forgalom 25,000 mérőre tehető. A búza, mi elkelt, leginkább csak a fogyasztók kezeibe került. — Repcze mintegy 12,000 mérő kelt el. Repczeolaj 400 mázsa volt a piaczon, mi October—januárra 21% forintjával kelt el. — A még a múlt vásárról itt maradt kereskedők ismét megvettek 500 mázsa egynyiretü gyfpjut. — A disznózsírnak nem volt kelete, a helybelit 2572—26 % ftra tartják edény nélkül, a vidéki 2572—26 ft mázsánkint. — A szinfaggyu mázsája 33—33% ft, és a jó szalonnáé 21 ft. A’szesznek semmi kelete, s 52% krra tartják, de nem kell senkinek, mert még az Ungvárról hozott 20 akó szeszt sem tudják eladni 507 akrjával. A budapesti lánczhid jövedelmének kimutatása 1859. jan. 1-től aug. 31-ig Áttett összeg az előbbi kimutatásból 1859. január 1-től junius 31-ig 206,567 f 5’/ikr. 1859. aug. 1-től 31-ig 642,900 a hídon átkelt gyalog személytől 2 krjára 12,858 ft. Járművektől, mint talicska, taliga, különféle kocsi, szekér stb továbbá teherhordó gyalogoktól kik szinte a kocsi után járnak, szabadon hajtott vonómarhától stb. 12,213 ft 91 kr. 4151 db szarvasmarhától 8*/,, újkrjával 365 ft 28 kr. 5329 darab apró baromtól 31/1 kr. 186 ft 51% kr. 17,855 akó bor, pálinka, sör s egyéb ilyes a kereskedésben előforduló folyadéktól akója 7 krjával 1249 ft 85 kr. Különféle vámilletéki megtérítésekből 9127 ft 7 kr. Augustusi összeg : 37,000 ft 6270 kr. összcen : 243,567 ft 68 kr. E kimutatásba különféle a cs. k. kincstár részéről még pótlólag megtérítendő vámilletékek nincsenek bennfoglalva. Baja, sept. 11. A gabnaárak itt következőleg állanak: búza 3 ft 8—22 kr, árpa 1 ft 47 — 54 kr, zab 1 ft 19—21 kr, kukoricza 2 forint 10—20 kr. Zala, sept. 11. Gabnaárak : búza 3 ft 36 kr, árpa 1 ft 40—44 kr, zab 1 ft 26 kr. Nagy Sz. Miklós, sept. 10. A gabnaüzlet igen élénkül, az árak következőleg állnak: búza 3 ft—3 ft 10 kr, kétszeres 2 ft 10 kr, zab 1 ft, kukoricza 1 ft 90 kr mérőnkint. Árkeret a bécsi börzén sept. 15. és 14. 5°/o allatt. értékb. . 15. 14. 88.50 Pesti lánczhid . 16. 14. 5°/n nemzeti kölcsön . 77.90 77.10 Északi vasút— 180.50 5% metalliques 4%% n • • 73.25 73.—Államvasut— 261.60 --.--63.50 Nyugati vasút . .— 171.50 5% magy. földi köt. . --70.50 Lombardi „ .— 120.— 1834-ki állampapírok . --^ 298 Tiszai „ .i MM 106— 1839-ki „ . .. --.--116.— Keleti „ . . . —.— 1854-ki „ 4%-es . --.--108.75 Amsterdam 860 holl. f.— 103 — Gombi „ --.--15— Augsburg 100 f. é. d. . 105— 103 — Hitelsorsjegy --.--96.—Frankfurt 100 f. d. é. . --— 103.50 4% Dunagőzh. sorsj. .-1-4--102— Hamburg 100 m. h.. --.--92— Hg Eszterházy „ 40 ftos' --.--81— London 10 ft st. 122.75 121.50 Hg Salm „ 40 ftos --,--40.—Milano 100 f. a. é. . --1__._ Hg Pálffy „ 40 ftos--.--37.75 Páris 100 frank . 48.20 Hg Clary „ 40 ftos 37.25 t Bukurest oláh piasz. ._.---b_ Gr. St. Genois „ 40 ftos --.--36— Konstantin. 100 tör. p._fe_ Hg Windischgr.„20 ftos--24.50 Cs. koronás .... — .—5 16 50 Gr. Waldstein „ 20 ftos ----26.50 Cs. arany . 6.80 5.72 Nemzeti bank . 877.—876 Napoleon . ■ --9.65 Hitelintéz. 200 f. a. é. .205.20 206.80 Souverainsd’or . —1 16 50 Alsó-aust. escomp.-bank1 — 540— Friedrichsd’or .— 10.10 Dunagőzhajózás IBS 441 Angol sovereigns .— 12.20 Loyd . . . . —236—Orosz császári . 9.85 Színházi előadások, sept. 16. “ Ballett 5 felvonásban. Dorf.“ Charaktergemälde mit Gesang Nemzetiszínház. „Eszmeröld Pestvárosi színház. „Im und Tanz iu 3 Abtheilungen. Megérkeztek sept. 14. Angol királyné szálloda. Apponyi Sándor gróf fldb. London. Fonblanque lov. brit consul Belgrád. Széli Kereszt, fötörv. tan. N. Várad. Falcoyana Kár. mag. Bukarest. Pargond Hypolite mag. Páris. Pargond Fér. gyám. Odessa. Veljkovics Stoján tanár Belgrád. Kritznow Vilm., Pintér Leo orv. Odessa. Schimko Ján. pályáig. Bécs. Balás Vilm. fldb. Szőllös. Szelestey László és Sánd. fldb. Sz. Ivánfa. Reymann Miksa cs. k. hiv. Bécs. Leicenforst Gyula, Laky,Lajtan, Debreczen. Willmann Ford. jószágig., Tessé Vilm. jószágfelügy M. Óvár. Szabó Mih. ügyv. Kalocsa. Zmeskal Józs ügyv. Győr. Lubkovitz Iván ügyvéd Újváros Tokareff Márton kereskedő Odessa. Feldstein József keresk. Foksekan. Werthauer Sándor kereskedő Bukarest. Hasan Jakob kereskedő Lipcse. Hülfer Ágoston ker. Lipcse Grimminger Adolf opera-énekes Hanovera. Dragutínovich Vincze kér. Mitrovica. Zacherle Józs. kér. Innsbruk. Prantl Alajos kér. Prága. Weiss Vilmos kér. Prága. Deutsch Bertalan földmivelő Szeged. Sopuck Henrik Józs Cskorgyárnok Brünn. Sprinzl tanácsmester Pozson. Marcowicz Basil tanuló Prága. Weidlich Irma helyt. tanácsos neje Temesvár. Cometter Júlia mérnök neje Sz.-Fehérvár. Europa. Souloutziaroglow A. N magánzó Bukarest. Strauss Józs. bérlő Fath. Kohn Mór kér. Debreczen. Riegler Borbéla kér. Gödöllő. Fábry István cs. k. udv. tanácsos Bécs. Holbling J. E. cs. k. tanár Bécs. István fhg. Chorin Józs kér. Arad. Mitelmann F. D. kér. Arad. Horovitz A kér. Becska. Tarnoky József fakercsb. Szeged. Schwab Károly házfedőmester Bécs.Arany sas. Karácsonyi Ist. fldb. K. Megyer Zabraczky Otto fldb. Szada. Jaszko Pál plébános D. Keszi. Lajtás Antal földmivelő Eger. Wartensleben grófnő Farkasd. Wecker Károly cs. k. lov. kap. Kassa. Zinna Ignácz cs. k. főhadn. Komárom. Vadászkod. Csapó Vilmos fldb. Tengelitz. Rosty Istv. fldb. Sz.-Fehérvár. Malter Ede fldb. Tolcsva. Ilakovics A. káplán Miske. Horváth Zsigmond tanár. Tóth Ferencz tanár Eger. Gross Ferencz. hird. Villány. Telbisz Ede hird. Eger. Hütter Ede fldb. Bécs. Rényi György mag. Esztergom. Schlager Károly kor. Bécs. Herbert Károly gépgyárnok München. Peppier Rosina mag. Gyöngyös. Magyar kir. Kattra Mihály fldb. Szodemeter. Tekns Ágoston ügyvéd Sopron. Szeszler Adolf építész Bautsch. Neumann Antal kér. Pápa. Wagner Mihály kér. Mohács. Bayer Karolina kér. neje Zombor. Tigris. Kuner László lelkész Fehérvár. Schnabel Adolf kalmár Csákóvár. Wolf Bernát gabna-keresk. Győr. Paks. Braun Gáspár kér. Surány. Simon Lajos kér. Szeged. Hrschl Mihály kér. Temesvár. Dwereck Józs. cs. k. hiv. Szolnok. a5tu»3vds41I4s: sept. 15. cbívo 7 6" 0 " 0 fölött Felelős szerkesztő : NÁDASKAY LAJOS. *