Budapesti Hírlap, 1859. október (234-259. szám)

1859-10-09 / 241. szám

Napi újdonságot. * Egyházstatistikai. 1847-től 1859-ig, tehát tizenkét évi időköz alatt, a „Religio“ felszámítása szerint hazánk 15 theologiai tanintézetében 85 hittani szigorlat létetett le, és pedig,a bibliai tudományokból 35, az egy­­h­ázi történet- és jogból 14, az oklevéltanból 20, a lelkész- és erkölcsi theologiából 16. Hittudorokká tizen koszorúztattak. * Iskola és közlekedés. A szabadkai községtanács utóbbi ülései egyikében az ottani algymnasiumnak félgymnasiummá átalakítását ha­tározta el; ezenkívül az eddig sajnosan ismert rész­ét Szabadkától Sze­gedig, mely rész­időben egészen járhatatlan volt, Klinker-téglával rakatik ki, mire nézve az élőmunkák már folyamatban vannak. * Költemények. Heckenast Gusztáv kiadta Tóth Kálmán összes költeményeit két kötetben. Ára 2 ft 50 kr. Egy másik költőnk V­e­c­s­e­y Sándor, kit a „Hölgyfutár“ költőszerkesztője közelebb arcz­­képe kiadásával ismert el méltó testvérének, előfizetést nyitott „újabb költeményeire.“ Előfizetési dij 1­ft. az ivek a költő szállására, lövészutcza 10. sz. a. küldendők. * Borcsarnok. Telegdi és R­i­c­k­­­s társa urak, kik Debreczen­­ben i. é. nov. 1-től a bormérést több évekre kibérelték, ezzel egybekötve egy nagy borcsarnokot állítanak, melyben mind saját mind idegen termésű boraikból állandó mustrakiállitást fognak rendezni, és mely által ők Felső- Magyaro­rszágon s Galicziában, valamint az alföldön és Erdélyben borkereskedésünk terjesztésén fognak fáradozni. Egy körlevélben fölhi­vatnak a hazai bortermesztők, hogy a fennjelölt ezégy borcsarnokkal ma­gukat összeköttetésbe tegyék. * Galerii Világisméjéből most jelent meg a VIII-ik füzet. Tartalma : Orosz császárság, Svéd és Norvég királyság. Térképek Északi és Déli-Francziaország (színezett nyomattal). Ara­­­ft 20 kr a. é. * Törvényszéki tárgyalás. Az aradi cs. k. vegyes törvényszék előtt megkezdett s f. hó 4-kén befejezett tárgyalások a kerülési rablógyilkosok fölött azon eredményre vezettek, hogy a vádlottak mindnyájan a rendes­­törvény útjára utasíttattak. * Az Üzleti világból. A keresk. és iparkamrák a cs. k. helytartósá­gok által értesittettek, hogy azon zavarok hatásos megelőzése végett, melyek a kereskedelmi világban előfordulnak, ha a vásár napja szombatra, vasárnapra, vagy ünnepre esik, s ekkép a vásár kezdete és vége határo­zatlan: a keresk. ministerium meghatalmazása folytán az összes cs. k. megyehatóságok megbizattak, a vásári engedélylyel bíró s alujok rendelt községeket utasítani, hogy azok minden év őszderekán legkésőbb név végéig a következő évben tartandó vásáraik kezdetét, fizetési napját és végét, a kalendáriumnapok után a hivatalos lapokban határozottan köztu­­domásra juttatni el nem mulaszszák s arról egyszersmind az illető keres­kedelmi kamrát is értesítsék. Midőn ezt az üzletvilágg­ il tudatjuk, egyúttal efféle hirdetményeikre nézve hivatalos hirdetéseinkre utaljuk. Matricula. Pozsonban September havában az újszülöttek száma 132, az új házaspároké 32 volt. Augustus havában mindegyik ro­vatban 4-el kevesebb. * Egy tanácsadó könyv különös jó tanácsot ad azoknak, a­kik azt akarják, hogy szomszédaik által észrevétessenek s ezek róluk gondolkod­janak : vegyenek maguknak egy kutyát, kössék be éjjelre a pinczébe, s meglássák, hogy szomszédjaik még aludni sem fognak tudni, annyiszor megemlékezendn­ek róluk. Ily gyöngéd szomszédi emlékeztetésekhez né­mely pesti házban többször van a lakóknak szerencséjük. * Kolozsvárit f. hó 1-jén egy az irodalom terén is szép reményekre jogosított előkelő fiatal­ember H. K. pisztolynál vetett véget vigasz- és hitszegény életének. Gyászos elhatározásának oka még eddig rejtély. * Bűnvádi törvényszék Francziaországban. Hogy Francziaország­­ban sincsenek csupa ártatlan, becsületes emberek, bizonyítja az 1857-ben az esküttek széke elé jutott ügyek nagy száma: 4,399, 136 al kevesebb mint 56-ban, és 399-el kevesebb, mint 55-ben, midőn 1854-hez képest ezen ügyek száma 727-el keresbedett. Három éven át tehát a kereske­­dés 1126, azaz */a. Az élelmi­szerek rendkívüli drágaságából eredt észre­vehető szaporodása 1851-től 54-ig, 1855-től 57-ig, sebes arányban szállt alább és a leggyöngébb 1826-as évtől is messze maradt. A személyes biztonság elleni vétségek száma nagyrészt tetemesen alábbhagyott, ket­tőt kivéve az erőszaktételt és a gyermekek ártatlanságának megtámadá­sát, melyeknek száma 1857-ben épen oly nagy, mint 1851-ben , és a gyermekgyilkoséig, mely 26 pettel szaporodott. A hamis bukások száma 1851-től 57-ig csaknem kétszer akkora, de itt nem szabad a kereskede­lem és ipar fejlődését szem elől tévét­zzentunk. A bevádlottak száma 6124-ről 1856-ban 5773-ra esett 1857ben. Ez 651-el, tehát majd 6 pettel kevesebb. A személy- és vagyonbiztonság elleni vétkek száma csaknem egy arányban fogytak. A vádlottak száma a lakosság számához 1857-ről egész Francziaországra nézve úgy áll, mint 1 : 624- hez. A Bou­­ches du Rhone megyében 2601 lakosra esik egy vádlott, a Szaj­­árban 3235-re­ a legkedvezőbb arány mutatkozik Creuse­ megyében. A fölmentettek aránya 243-ra esett ki míg 1856-ban 254 %0 és 1855 és 1854-ben 250 és 249%0 volt. Az 58 halálra ítélt közöl (12 vel több mint 1856-ban) 34 gyilkosság és 5 mérgezés, 5 gyújtogatás, 5 apagyil­kosság, 2 gyermekgyilkolás, 5 agyonütés és 2 rablás miatt. Az elítéltek közt csak 6 nő volt; 26 az elítéltek közöl a császár által élethossziglani jegymunkára zselidittetett, 32 kivégeztetett. T A R 0 Z Á. Zenészeti levelek. ii. Öreg barátomnak Kolozsvártt. (Wge.) Hallja tehát a fölemelkedett beszédet. *) „A szépművészetet Id­en tartja fönn, nem az emberek.“ „Mert ő állítja elő a tudomány és szépművészet minden nemé­ben azon nagy tehetségeket, kik — habár a világ vagy hálátlansága közt —­a művészetet széppé, becsessé és nagygyá teszik.“ „Épen nem egyezem meg azon vélemi­énynyel, hogy az evan­géliumnak a szépművészetet földhöz kell nyomnia és elenyésztetnie; sőt inkább minden művészetet, különösen a zenét örömmel látnám annak szolgálatában, a ki azt adta és teremtette.“ „Nem mindenkinek adatott, hogy művészete által a halottakat föl tudja támasztani. isten a tehetséget bölcsen osztotta ki; a kit ezzel megajándékoz, csak annak van hivatása. — Ezért, midőn valaki utá­nozza azt, a mit mástól lát, minden hivatás nélkül, emberi és ördögi dolgot tesz, mely hasztalan és ártalmas. — A kalapálók csak utánoz­nak, mégis szellemdús művészek akarnak lenni. — Így szokták utánozni a hamishitüek Isten szavát, a midőn ugyanazon hitet hord­ják nyelvükön. — Ezért, mikor Isten fölállítja remek műveit, akkor a majmok ingerlődnek és a nagy tömeg a majmokat követi. Ilyen volt a világ kezdettől fogva.“ „Azonban a hit Isten megáldott, a ki Istentől hivatva van, ma­radjon hű ahhoz, mi neki adatott és ne ügyeljen a világ hálájára, vagy hálátlanságára. így én is, ha nem minden erőmből szivem sugallatát követném és ezt nem azon emberért, ki érettem meghalt, úgy a világ nem adathatna elég kincset, hogy egy könyvet írjak, vagy a sz­ írás­ból valamit megmagyarázzak. Nem akarom, hogy a világ jutalmaz­zon; csekély, igen szegény az erre.“ „Tapasztaltam, hogy ha a szépművészetet helyesen és igazán tanítják, úgy hogy azt mindenki fölfoghassa, hacsak nem eszelős, ilyenkor a fiatalság nem akar tanulni, rest, hanyag és lehangolt. Ta­pasztaltam azt is, hogy mikor a szépművészet legfelsőbb fokra jut, épen akkor szokták azt lábbal taposni.“ „Nem csuda, mert Krisztust, a legfőbb jót vetette meg a világ leginkább.“ „Azonban a zene a leghasznosabb művészeteknek egyike. A szö­veg hangokban lel új életet. A zene elűzi a szomorúság lelkét, a­mint ez Saul királynál látható; azaz: elűzi a gonosz lelket, mely roszul érzi magát ott, a­hol ének mellett a szívnek lelki öröme van.“ „Némelyek a nemességből és nyakasabbak közöl azt vélik, hogy a zene kirekesztése által megtakarítottak Fejedelmem pénztárában 3000 forintot, azonban hasztalan dolgokra kiadnak 30.000-et. Kirá­lyok, fejedelmek és országnagyok kötelessége a zenét pártfogolni, mert a szabad művészetet és törvényeket csak ők tarthatják fönn. És lássátok! ezt nem is lehet visszatartóztatni, mert vagy Isten akarata szerint tökélyesedünk a hasznos, szépművészet, tudomány által, vagy visszafelé megyünk és leszünk mint a medvék, farkasok és sza­marak.“ „És ha szinte egyeseknek, alsóbb osztálybelieknek és más ma­gánosoknak kedvük lenne is a szépművészethez, a zenéhez , ezt azok fönn nem tarthatják. Részemről ha gyermekeim lennének és megte­hetném, úgy ezeknek nem csak nyelvet, históriát, hanem éneket, ze­nét, számtant is kellene tanulniok. Mert ez azon gyermekjáték, mely­ben a görögök növek­edtek s a mi által ezekből csudaügyes emberek váltak. Mert a zene már magában a nevelésnek felét teszi, és mint szigorú fölfigyelő arra vigyáz, hogy az emberek csendesebbek, szeli­­debbek, erkölcsösebbek, okosabbak legyenek; továbbá a szükség-, va­lamint mindennemű szenvedésben a szívnek vigasztalója. Egy édes dal még akkor is vigasztaló és kellemes, ha annak csak szövegét olvassuk föl, vagy a fődallamot halljuk; a zene pedig Istennek csuda teremtménye és ajándéka még többet tesz arra, hogy a szív elégü­lt, enyhült és megújult legyen. Engemet ezen isteni adomány gyakran annyira fölemelt, hogy új erőt kaptam prédikálni.“ „Az éneklés az időtöltés és gyakorlat legjobbika. Nincs ennek semmi köze a világgal és ennek Ügyes-bajos dolgaival. Énekesek nincsenek eltelve gonddal, hanem éneklés által elűzik azt maguktól.“ „A zene közel áll a hittanhoz. Csekély zenei ismeretem elvesz­tését semmi áron nem lehetne kárpótolni. Ezen művészetben kell gya­korolni a fiatalságot, mert általa derék, ügyes emberekké válnak. A zenét, mint általában szükséges eszközt az iskolákban fönn kell tar­tani. Az iskolamester tudjon énekelni, vagy nem méltatom figyelemre. Fiatal papnövendékeket sem kell hivatalukba állítni, ha az iskolában énekelni nem tanultak.“ „Ha Dávid föltámadna a halottak közöl, elbámulhatna azon, hogy a zenét annyira művelték, soha sem állott ez magasabban, mint most. Igaz, hogy olyan szép Motettet, mint Ehren Serffels (Luther kedvencz compositora), nem tudnék csinálni, ha minden erőmet meg­­feszítném is, valamint ő sem tudna úgy prédikálni, mint én. Ezért Is­ten ajándékai különbfélék, szintúgy a mint egy test különböző ta­gokból áll. De senki sem akarja beérni a magáéval, mit Istentől nyert, hanem az egész testet szeretnék tenni, a­helyett, hogy csak tagok le­gyenek.“ „Hogy történik az, hogy az anyagiakban derék költeményeink vannak, a szellemiekben pedig oly hanyagok és hidegek vagyunk? Abban hiszem az okát, a­mit sz. Pál mond: „Video aliam legem repu­­gnantem in membris meis.“ A szellemiekben nem haladhatunk oly könnyen, mint amazokban.“ „A régiek bölcsen rendezték azt, hogy az embereknek valamely hasznos és becsületes foglalkozásuk legyen, hogy dobzódók, fegyel­­metlenek és játékosok ne legyenek. Én két foglalkozást szeretek leg­különösebben, t. i. a zenét és lovagi játékokat, mint a vívás, kü­zdés, testgyakorlatok. A zene elfizi a szív gondjait és a sötét gondolatokat, a másik a test egyes tagjait erősíti, egyesíti, és egésségeinkre van nagy befolyással. Egy fő eredménye ezeknek az is, hogy az emberek nem lesznek kicsapongók, kártyások és léhák, a­mint fájdalom, a mostani városokban láthatjuk, így megyen az, ha ama becses tanul­mányokat és lovagi játékokat elhanyagoljuk.“ „Mit mondjak most az emberi hangról, melyhez semmi hang­szert nem hasonlíthatunk, mert azt Isten oly kellemmel ruházta föl, hogy ebben íb elfogyhatlan jóságát, bölcseségét bámulhatjuk, s nagy­szerűségét értelmünkkel föl nem foghatjuk. Ki az éneket megveti, ast *) A Luther zenei tehetsége ismeretesebb, hogysem tekintélyes zenészek bizo­nyítványaira szorulna. De nem hagyhatom említetten egy akkori zenész, Walther szászországi karnagy, Luther jó barátja szavait. „Bizonynyal ál­líthatom — így szól Walther, — hogy Lutherrel, kinek a zenében, különö­sen a Khorálom­ban és figurális éneklésben fölötte nagy öröme volt, sok szép órán át énekeltem s ilyenkor a kedves férfi lelke annyira magasztosult, hogy az énektől alig tudott megválni és a zenéről oly felségesen tudott be­szélni.“ stb. Ezen Walther volt Luthernek egyik biztos embere, kivel zenészeti dolgo­zatait, számos kardalait megbiráltatta, akiben nem annyira útmutatójára, mint bámulójára és tisztelőjére talált. — Lásd „Allgemeine Musikalische Zeitung.“ 1804. Nr 10. Luther üb­er Tonkunst. Forkelsmu­ I sik: Almanach és Gerbers Tonkünstlerlexicon. * Orosz Othello. Kronstadban valami B­­or a „Korinth ostroma“ czimű­ opera előadása alkalmával agyonlőtte nejét, ki egy páholyban gr. P-vel ült. A férj saját becsületének ekkér akart orvosa lenni. A lövés nem volt ugyan nyomon halált okozó, de életveszélyes. Legifjabb külposta. Párig, oct. 6. (I j e d e 1 e m.) Tegnap est­e egy hir járt, mely az üzér világ­ban nyugtalanságot idézett elő. Álliták, hogy a földközi tengeri­ hajóhad, mely 11 sorhajó, több fregát s kisebbnemü hajókból áll, nyolcz ezer főnyi kiszálló katonasággal s három havi élelemszerrel kiindult. Az expeditio czélja­ nem volt jelölve, csak annyit mondanak, hogy az admirál pecsét alatti utasításokat vitt magával a tengerre. A „Patrie“ egy jegyzéke állandóságot kölcsönzött e hírnek. Az „Indep. beige“ tudósításai szerint azonban ama hajóraj csak gyakorlatok vé­gett indult ki, míg egy más verzió szerint rendeltetése Marokkó, a­mi Európa nyugalmára nézve még nem lenne nagyon veszélyes. (A­mi sok az sok), igy szólnak a franczia lapok. Már azon szerep sem igen tetszik itt, melyet J. Russel magának az olasz ügyben tulajdonít, de még kevesbbé tetszenek az angol sajtó nyilatkozatai e beszéd alkalmából. A „Journé de l’Empire“ így szól: Mi őszinte hívei vagyunk a franczia-angol szövetségnek, de a két nemzet tökéletes egyenlőségének föltétele mellett, s hogy egyik se kívánja a másikat magának alárendelni, habár csak nevetséges és sértő affectatio által is. Ezért ajánljuk az angol sajtónak általában s különösen a „Morn­ Post“-nak azon visszatartózkodást, melyet mi mindig követtünk. A „Patrie“ nem akarja mondani, hogy azon mód, a­melylyel a „Times“ a krimi és chinai eseményeket tárgyalja, hálátlanságra mutat, de nem kívánja elhallgatni, hogy az angol sajtó igazságtalan gyanúsítá­sai, félig fátyolozott vádaskodásai s bizalmatlansága a legbiztosb esz­­­ köz a szövetséget, melytől kedvező eredményeket várunk, gyümölcs-­­­telenné tenni, s hogy a „Times“ folytonosan ismételt támadásainak , végre fájlalandó hatást kell előidézniök. Berlin, oct. 2. (Egy porosz jegyzék a német reform-mozgalom tárgyában). Schleinitz külügyministernek a bécsi porosz k­­­i­vet helyetteséhez Badenből sept. 23-ról intézett s kivonatilag már­­ ismertetett jegyzéke igy hangzik : „Az austriai császári külügyminiszer ama válaszból, melyet a szász­ig­eburg-gothai herczeg ő fensége egy, Gotha városa küldöttsége által neki átnyújtott föliratra adott, alkalmat vett magának arra, hogy a császári kormány dresdai képviselőjéhez egy kibocsátványt intézzen, melynek má­solatát gr. Chotek ur Berlinben is bizalmasan közl­. Ön megtalálandja azt, a csupán önnek értesítésére szánt mellékletben. Egy kisérő sürgönyben, melyet a nevezett császári ügy­viselő ur helyettesem, gróf Perponcher előtt Csupán fölolvasott, Rechberg gróf ur egyszersmind általánosan vonatkozik a német reform-mozgalmakra s különös súlyt helyez arra, hogy ezen közlés tárgya iránt a berlini kabinet nézetét megismerje. A töb­bb említett iratot, a gróf Chotek ur által kifejezett óhajtás értelmé­ben, nem mulasztom el a herczeg-régens ő kir. fenségének tudomására juttatni, ő kir. fensége oda méltóztatott nyilatkozni, miszerint ama teljes s alapos bizalom, melyet ő herczegi rokona- s barátjában helyez, nem en­ged helyet azon föltevésnek, hogy más egyes német fejedelmek vagy azok összesége jogainak fönntartására alkalom adathatott volna, s miszerint a herczeg szavaitól, melyek a német szövetségi alkotmány javításainak a legtöbb német kormányok által, különböző időkben elismert szükségét fe­jezik ki, távol áll minden oly irányokra! fölbátorítás, melyek hasonló czélra törvénytelen utakon törekednének. A­mi a Németországban jelenleg hangosabban nyilvánult, ily czél­ai törekvéseket illeti, a királyi kormánynak a legutóbbi időben alkalma volt ama válaszban, melyet a belügyminiszer, legfelsőbb parancs folytán egy Stettinből kelt föliratra adott, ez iránt oly modorban nyilatkozni, mely kétségkívül a hírlapok utján már valamint önnek, úgy gr. Rechberg urnak is tudomására jutott. Azonban mégis ezen válasz hiteles másolatát netaláni használat végett ide melléklem. Saját érzülete lojalitásának tudatában, a kir. kormány azon, akaratától független körülményben , miszerint Porosz­­ország neve a jelen mozgalmaknál sok oldalról előtérbe helyeztetik, szin­­tén nem találhat alkalmat, szövetséges társai irányában más nyilatkoza­­­ tokra, mint a­melyeket épen most saját országa előtt tett. Midőn ennél-­­ fogva erre pusztán csak hivatkozom, mindamellett sem fojthatok el ma­gamban egy észrevételt, a császári minister úrnak Dresdába intézett sür­gönye iránt. Ez a sürgöny végén levő azon helyet illeti, melyen gróf Rech­­i­berg úr azt mondja, hogy még nemrég múlt időben , austriai Császár . ) Felségének nemes érzülete s mindkét német nagyhatalmasság békeszere­­tete őrzé meg Németországot egy belháboru veszélyeitől. — Az itt érin­tett tény a történelemhez tartozik. Azonban arra kell figyelmeztet­nem, miszerint az akkor megtalált kiegyenlítés több függő nagy kérdése­ket hagyott megoldatlanul, miket pártok tévedései­ vagy törekvéseire akarni visszavinni, se­eszélyes, se igazságos eljárás nem lenne. Arra kell emlékeztetnem, mikép maga Austria is kétségtelen s határozott nyilatko­zatokban, a kijelölt időpontnak előtte szintúgy mint utána, hivatva érze magát ezen kérdések megoldására közr­eműködni. S ha ezen kérdések meg­oldásának még most is a jövő­ számára kell fenntartatnia, a porosz kor­mányra nézve e tárgyban mindenkor nem önző hajlam vagy egyoldalú nézetek , hanem Porosz é­s Németország irányábani kötelességei lesznek irányadók. ön föl van hatalmazva arra, hogy ezen e ’hberg úr­ral tartalma szerint fölolvasás által közölhess darab, melyek, annak má­solatát nála is hagyhassa. 1 e i­n i­t­z.“ Róma. (E­mn­­­é k i­r­a t.) A Vatican titkos nyomdájában már néhány hét óta foglalkoznak a tényállás okmányokkal ellátott előadásának (es­­posizione di fatto) nyomásával, mely az úgynevezett római kérdést tevő politikai bonyodalmakra vonatkozik. Ezen előadásban, a­mint hallatszik, mindazon okmányok, melyek a szó­szék s a francziák csá­szárja közt az olasz háború előtt és alatt s a villafrancai békekötés után kicseréltettek, fejtegető és összehasonlító bírálatnak vettetnek alá. Ezenfölül abban úgy az egészen ujonan behozandó mint javítandó közigazgatási és kormányintézmények is­ megrostáltalak, melyeket a franczia kabinet a szó­széknek sürgető nyomatékkal javaslott, és végül a pápai kormány különös természetéből eredő kivételes állás fejtegethetik, mely a javaslati intézmények némelyeinek életbelépte­tését kizárja. Az európai kabinetek tehát, s talán a kövélemény is, a római kérdés phasisai iránt egy emlékirat által fog fölvilágosíttatni, melyet a bibornoki collegium, az államtitkárság s a congregatió leg­kitűnőbb tagjai dolgoztak ki. Nápoly. (Franczia emissáriusok; Filangieri hg.) A kor­mány panaszt tett a franczia követnél, hogy franczia titkos ügynökök áskálódva izgatják föl az országot, s még a hadsereghez tartozó egyéneket is hűségtörésre igyekeznek rávenni. B. Brenner azonban válaszolta volna, miszerint e vádat mindaddig tökéletesen alaptalan­nak kell tartania, míg egy ilyen ügynök el nem fogatik s eléje nem állíttatik; ezt aztán tessék az itteni törvények teljes szigora szerint megbüntetni. Az „A. A. Z.“ levelezője azonban úgy hiszi, hogy a kö­vet válasza még nem igazolja ily ügynököknek nem-létezését, csak azt mutatja, hogy vagy azok nagy ravaszok, vagy a rendőrség igen tompaeszes, hogy őket elfogni nem tudja.­­ Ugyan­ e levelező a „Nord“-dal együtt azon nézetben van, hogy Filangieri ministerelnöki állása nem lehet hosszú tartamú. (Befogatások.) Ma és tegnap ismét huszonnégy személy fo­­­­gatott be, legtöbben előkelő családokhoz tartozók. Ez az újonan ki­­­­nevezett rendőrminister signor Ajossa e­se ténye volt. Elődje Casella­­ lelépett, mondják azért, mivel e rendszabályért nem akarta a felelős­­s­­éget magára vállalni. A hadsereg tisztjei közt is úgy látszik erős­­ mustrát tartanak. Mind elbocsátják, kinek politikai érzülete nem lát­szik egészen tisztának, így remélnek a forradalomnak elejét vehetni.. (A határszélen tett katonai előintézkedések, a nép hangulata.) Azon hírrel összefüggőleg, miszerint Gari­baldi szabad­csapatokkal a nápolyi földre beütni szándékozik, az­­ „Alig. Zig“nak Nápolyból azt írják, mikép Piauel osztály­tábor­noknak a Tronto mellett öszpontosított haderő főparancsnokává vá­lasztatása osztatlan tetszésre talál. Őt általánosan igen értelmes s a mellett rendkívül erélyes embernek tartják. Viglia­s Benedits tábornokok lesznek a két dandár parancsnokai. Egy harmadik dandár hihetőleg még utólagosan az antrodocoi völgytorkok födözésére fogna rendeltetni azon esetre, ha Garibaldinak eszébe jutna, Toskánából Perugián és Spoletón át kísérteni meg beütést. Egyébiránt bizonyos­nak tarthatni, hogy az Abruzzókban semmi beütés sem számít­hat sikerre, a­mennyiben a falusi nép hőn óhajtja, hogy az ellenség­gel megmérkőzhessék. Már pedig az abruzzói hegyeket oly erős em­berfaj lakja, mely alig áll hátrább a tiroliak­ és stájerországiaknál. Az, ki még nincs saját vadászfegyverével ellátva, fegyvereket kért, mik neki ki is szolgáltattak. Floren­ez, sept. 30. (A tricolor kitűzése: közös régensválasztás.) Ma délben 101 ágyulövés s harsogó katonai zene hirdeté a tricolor­nak a savoyai kereszttel együtt a palazzo vecchióra történt feltüzelé­­sét. A czimerek is legközelebb fognak befalaztatni. Hogy ünnepélyes­kedések nem hiányoztak, gondolhatni. — Ricnsoli, Farini és Cipriani legújabb találkozása alkalmával egyszersmind elhatároztatott volna, a három állam népképviseletét egy helyre (Bologna vagy Florencz) egybehívni, hogy egy közös régensnek kineveztetését jóváhagyják. Jelölt­ül ezen állásra savoyai Carignan hget említik. Madrid, oct. 1. (A spanyol-marokkói viszály.) Ama határidő, melyet a spanyol kormány Marokkó elé, a hozzá intézett követelés teljesítése végett tűzött ki, f. hó 15-n jár le. A spanyol főparancsnoknak azon­ban meghagyatott, hogy az ellenségeskedések megkezdésével October 20-ig várjon, mivel a Fezbe küldött futár 18-ka előtt nem érkezhe­­tik vissza. A marokkói határon összegyűjtött csapatok száma 20,000-re megy. A „Corresp. autografa“ szerint, gyaníthatólag O’Donnell tá­bornagy nyerendi meg a spanyol csapatok fölötti parancsnokságot. A kabinet a cortes-gyűléstől engedélyt kért arra, hogy összeírás útján

Next