Budapesti Hírlap, 1859. november (260-284. szám)

1859-11-19 / 275. szám

1859. — 275. szám. Előfizetési árak austriai értékben. BUDA­PESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt.­­ A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. Egész évre 16 — Fél évre 8 — , f­r. kr.­­ fr. kr. I . fr. kr. Évnegyedre 4 50 | Egész évre 10 — Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 75 | Fél évre 5 25 | Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ-HIVATAL: Barátok tere 7-ik szám 1-ső emelet. KIABO-fllVATAL: Barátok tere 7. szán s s i n t.­­4ttQrafiSBI­UBi naBflnMMftCHSínHNHi Szombat, november 19. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkint! postai küldéssel.) A’Hivatalos Értesítővel együtt. | A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. I , fr. kr. I v­.ifr. kr. I fr. kr. Egész évre 19 — Évnegyedre 5 50 I Egész évre .14 — Évnegyedre 4 — Fél évre] 10 —­­ Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 —­­ Egy hónapira 1 60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok.­ Egy hatodtaasábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 njkrajczárjával, kétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 njkrajczárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­­igtatási bélyegdij mindann­iszor 3Gujkrj Mindennemű hirdetések a kiadó­hivatal­ban vétetnek föl A külföld számára a hir- ■ detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. HIVATÁSOS RÉSZ: franczia követ színházba lépett, innen-onnan bizonyos hangok hallat­szottak, miket közönséges életben pisszegésnek szoktak nevezni Egyébiránt ez, a mi nézetünk szerint nagy igazságtalanság volt, mert mi úgy hiszszük, Napóleon császár részéről tán nem hiányzott volna az akarat, a dolognak más fordulatot adni, mit a minőt most valósággal tett, föltéve, hogy ez kizárólag ő tőle függött volna. Buoncompagni lovagnak regenssé megválasztatásával a herczegi név fénye nem fogja ugyan körülragyogni a regensi hivatalt, hanem lényegben a nemzeti párt czélja még­is el van érve. A legközelebbi lépés, miként biztos forrásból halljuk, az leend, hogy a régens közös ministériumot fog alakítani, melyben az eddigi ideiglenes kormányok kiválóbb tagjai, minek Farini, Minghetti, Ricasoli stb. helyt fog­nak találni. Ezzel úgy hisszük a középolaszhoni mozgalom egyelőre be van fejezve, a végképeni annexiót, a congressus határozása előtt, úgy­sem lehetvén keresztülvinni. Hogy e kérdéssel végezzünk, még csak futólagos említést teszünk azon eredeti módról, melyen a „Const." a carignani hgre esett választás czélszerűtlenségét demonstrálja. E vá­lasztás a franczia lap szerint szardiniai fegyveres erő közbenjárását vonhatta volna maga után, akkor pedig Nápoly beavatkozását sem le­hetett volna gátolni. Tehát nem a jog, hanem az alkalomszerű­­ség szempontjából kárhoztatja a „Constitute ” választást, és miután most nem szardiniai herczeg az, a­ki a régensséget átveszi, a fran­czia félhivatalos sajtó alig fog más kifogást tenni ellene. Szemlénk elején a két nyugati hatalom közt készülő elhangolt­­ságról szóltunk; táplálandja a kedvetlenséget még egy kérdés, melyre már a minap irányozták olvasóink figyelmét: a suezi ügy. Tudva van, miszerint Lesseps úr régen fáradozik a csatorna létrehozásában, de Stambulban nem sokra mehetett, mert míg ő — Lesseps — csak mint magánember léphetett föl, Anglia hivatalos befolyását használta a franczia törekvések ellenaknázására. Stratford és Bulwer ellenében a kis Lesseps győztes nem maradhatott. Hanem most úgy halljuk, Francziaország hivatalosan akarja pártolni a suezcsa­­torna ügyet, melynek előmozdítására Lesseps úr most újra Stambulba ment, miután maga Napoleon császár arról biztosította őt,hogy Thou­vé­nél báró már is a szükséges utasítások birtokában van, mik köteles­ségévé teszik, Leseps lépéseit hivatalos uton is támogatni. Miként halljuk, a szambuli orosz követ hasonló utasításokat vett és így alkalmasint nem sokára heves küzdelem tanúi leszünk, mely a Bosphorus partjain a három nagyhatalom diplomatiája közt folyni fog és melyben Anglia — akár résztvesz a többi két nagyhatalom, akár nem — valószinüleg kisebbségben fog maradni. Szóljunk végre még egy hírről, mely első pillanatra talán ka­landosnak látszik, mely azonban, miként jó forrásból halljuk, ko­rántsem egészen alaptalan, azon cserét értjük, melyet a hollandi ki­rály a belgának ajánlott. Olvasóink tán emlékeznek még azon alkot­mányi küzdelmekre, mik még a legújabb időben is a hollandi kormány és a német szövetséghez tartozó Luxemburg közt folytak és egy alkot­mány od­rogirozásával végződtek — külsőleg, de a kedélyekben mély elkeseredettséget hagytak hátra. E viszály leginkább azon dualizmus­­ból eredt, hogy Luxemburg a hollandi koronához, de egyszersmind a német szövetséghez is tartozik. A hollandi király alkalmasint Dánia példáján okulván , Luxemburgot most ki akarná cserélni Belgiumnak egy darabjáért, míg másfelől a belga király nagyon óhaj­tana a német szövetség tagjává lenni. Erősen állítják,miszerint ezen ügy fő oka lett volna Lipót király k­arlitzi utazásának­ meg, jóval egyszerűbb lenne az eljárás, mivel a szolgai személyzet által fizetendő kereseti adó behajtása s ez alkalommal a községelöl­járóság részéről könnyűszerrel és minden kezelési költség nélkül volna eszközölhető, úgy, hogy ily módon az adó nem a cselédtartóra, ha­nem magára a cselédre személyes keresetéhez képest lenne kivethető, és be is szedhető. A kiutasítási ügy, mely jelen szerkezetében fölötte sok költ­séget okoz, szintén lényegesen módosítást igényel, főleg nálunk, hol csak az általános és nem részleges kiutasítás van divatban. A ta­pasztalás tanúsága szerint, a munkát kerülő egyének közül sokan, fő­kép a zordonabb idő beálltával, keresve keresik az alkalmat, hogy a kiutasító intézet segélyével tova szállíttassanak, és így ingyen élel­mezésben s tartásban részesíttessenek. A hol még minden község külön szállíthatja tova a kétes jel­lemű, dologtalan , csavargó egyéneket, ott a fuvarozás, a tartás és egyéb ez ügygyel járó költségek sokkal kevesebbre rúgnak, mint a hol, valamint ez hazánkban történik, a letartóztatott személyek egy­szerre és közösen, rendszerint hónaponként csak egyszer indíttatnak útnak, mert míg a közelindulás napja beáll, addig a lefoglalt szemé­lyek a község költségén tartandók ; pedig épen ez alkalmat használ­ják föl a mások rovásán élni akaró dologtalan egyének. — Ha a visz­­szautasítás helyett a munkáraszorítás elve fogadtatnék el, még azon községre nézve is, melyhez a letartóztatott kóbor személy nem tarto­zik, sok költség meg volna kímélve, és számos ingyen élni kivánó in­kább önszántából munka után nézne, mintsem hogy arra magát kény­­szerittesse. Munka pedig minden községben elég akad, nem szükséges arra külön kényszerítő dologhoz, van majd­nem minden községben oly közmunka, melyre ily­szerű emberek legjobb sikerrel hajthatók, mint útcsinálás, építkezéseknél való napszám, faiskolában, községi erdő­ben stb. teljesítendő különféle munkák, háziszolgálatok stb. A számos csendőri tudósítások és följelentések is, melyekkel a szolgabirói hivatalok gyakran túlságosan igénybe vétetnek, nagyobb részt igen jól a községi hatóságok köréhez vonhatók, főleg azok, me­lyek jelentéktelenebb tárgynak, így például a díjszabás vagy mér­­tékhitelesítés elleni kihágások, útlevelek vagy cseléd és vándorköny­vek körül tapasztalt rendetlenségek, alkalmas tűz­oltószerek vagy a házak számozása iránt talált hiányos intézkedések, az útrendészet elleni számos kihágások, mint a befogatos szekereknek vagy befogat­­lan lovaknak felügyelet nélkül a szabadbanhagyása, a gyors s vi­gyázatlan kocsizás vagy lovaglás népesebb vidékeken, az ablakbeli lehajítás, vagy odaállított s akasztott tárgyak megerősítésének el­mulasztása, gonosz kutyák vagy egyéb veszedelmes állatok tartása stb., szintúgy a közerkölcsiség elleni apróbb kihágások nagyobbára a községhatóság által nyilvános s szóbeli eljárás melletti megfenyíté­­sére méltán bízhatók. Mindezen és hasonló esetekben sommás szóbeli eljárás hama­rább czélra vezetne, mint a hosszadalmas jegyzőkönyvezés és unal­mas írásbeli eljárás. Mert minél gyorsabban intéztetik el efféle, úgy is nem annyira gonoszságból, mint könnyelműség és meggondolatlan­ságból eredő eset, annál kevésbbé tartatik súlyosnak vagy épen igaz­ságtalannak a kiszabott büntetés, mely több napi letartóztatás után azonban inkább a szigornak szinét ölti magára és szokott hatásából felette sokat veszt. Ez okból azon kihágási esetek többjei, melyek az 1858-dik évi június hó 20-n kelt császári rendelettel a politikai közhatóságok kö­rébe utaltattak, bízvást minden községi hatóság körébe lennének uta­síthatók, oly formán azonban, hogy az írásbeli eljárás elmellőztével szóbelileg s sommás úton bizonyos a törvényben és különös utasítá­sokban szorosan meghatározandó büntetés szabassék meg, mely ha egyedül pénzbírságról volna szó, csak végrehajtás után, egyéb bün­tetésnemeknél még a foganatbavétel előtt leendne fölebbezhető. Ez­által a mostanság sok helyi túlságosan fölkapott óriási visz­­ketegnek sikeresen elejét lehetne venni, és az ügyvezetés egyszerűsí­tésével a községi hatóságok tekintélye tetemesen emelkednék, a­nél­kül, hogy azért szükséges volna az önkénynek zárt kaput s tág mezőt nyitni. A községhatósági hatalmaskodásoknak a községi képviselet­ben, sőt maga a községi elöljáróság helyes szervezetében elég biztos ellenőrje támadhatna, főleg ha szabatos, a mostani korszellemhez ido­mított rendőri codex, mely különben is egy általános óhajtás­nak felelne meg,­­ világosan s határozottan értelmezné az egyes ki­hágások eseteit, és tisztán, érthetőleg szabná meg minden egyes esetre az érdemlett büntetést. Hajdú-Böszörmény, nov. 15. (Kérdése­k különböző ügyben.) Néhány, s mint­egy 3 év előtt igen szép dicsériák járták be városunkról a hírlapo­kat. Többek közt, hogy Hajdú-Böszörmény már 1700 óta tartja fönn gymnasiumát, s gondoskodni fog most is, hogy az a kor igényei sze­rint átalakíttassák, hogy fiaink benne kívánt kiképeztetésüknek leg­alább kezdetét egész sikerrel eszközölhessék. Lesz kisdedóvó intéze­tünk, népiskoláink rendeztetni fognak, sőt a­mire csakugyan főkép nagy szükségünk volna, egy megfelelő terjedelmű gyakorlati telek­kel is ellátott népgazdaképző intézet is fog fölállittatni. Bel szép tervek voltak! Méltók egy 18.000 lakossal bíró, s túlnyomókig egy vallása szabad hajduváros régi dicsőségéhez. De, dicsőségünk, hol késel az éji homályban ? — Hogy a tagosztály gyökere­sen megakadt nálunk , azt a világ már hírlapok útján is tud­ja, tudja körülbelül annak lényeges okát is, de hogy egyéb ügyek sem mozdulnak előre, annak okát magunk sem tudjuk, hanem kérdezzük. Mert itt a tagosztályi egyenetlenség reá­­képezheti a visszarántó kölönetet. Három éve már, hogy iskolaügyünk gyara­pításának alapjául mintegy 300 hold föld a közösből igen jó helyen kiszakíttatott, s, haszonbérbe adatott. Nem volt ennek azóta semmi jövedelme, melylyel kezdeményezni, s a közvárakozást megnyugtatni lehetett volna ? Régen elhatároztatott tanács végzésileg az is, hogy is­kolaépületünk ki fog javíttatni s emeletessé fölépíttetni, erre volna is már alap , de kö, tégla, épületi anyag ? annak hire sincs. De nem megyek tovább, mert igen sokat kellene s lehetne mondanom, mi ta­lán az akaratom szerintinél is keserűbb panaszszá válhatnék. Csak röviden akartam emlékeztetni mindazokat, kik az ügyek élén állanak a cs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 13-tól kelt legfelsőbb hatá­rozatával II. F­e­r­e­n­c­z mindkét Sicilia királyn ő­sigét a 12.sz. dzsi­­dásezred ezredtulajdonosává kinevezni s legkegyelmesebben megren­delni méltóztatott, hogy ezen ezred jövőre az ő nevét viselje. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 21-től kelt sajátkezű ira­tával az erdélyi pénzügyi országos igazgatóság elnökét uzoni gróf B­é­­­d­i Györgyöt titkos tanácsosi méltósággal, dijelengedés mellett, legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 11-ről kelt legfelsőbb hatá­rozatával az eddig elő a hadseregi főparancsnokságnál ideiglenes alkal­maztatásban állott báró Teuchert Frigyes altábornagy főigazgatót és kansteini lovag Jacobs Frigyes osztályfőnököt,továbbá az élelmezési főfelügyelőséggel ideiglenesen megbizatott Mertens Fe­­rencz vezérőrnagyot, ezen minőségeikben véglegesen megerősítni méltóztatotta­k a cs. k. hadseregben, s előléptettek: gróf Sternberg Károly porosz herczeg vértesezred másod­sz. Rainer Fehér-Változáso Kineveztettek Lipót altábornagy a 8. sz. tulajdonosává; poschachi Poschacher ezredes a főszállásmesteri törzs­nél a 10-ik vadászzászlóalj parancsnokává; nemes L­e­i­t­n­e­r Ferencz alezredes az 59. czeg-gyalog-ezrednél, tér-alezredessé Szabadkán; a 29. sz. gr. Thun-gyalog-ezredben : Hoffmann Ferdinánd őrnagy a 11. sz. Albert szász korona herczeg-gyalog-ezrednél, alezre­dessé ; az 59. sz. Reiner Főherczeg-gyalogezredben : silthali Ne­tzer Edvard alezredes, a 10-ik vadász-zászlóalj parancsnoka, ezre­dessé s ezred- parancsnokká; s nemes N­e­v­e­y József őrnagy, alezredessé. Fölruháztatott: Calm Gusztáv nyugalmazott első­ osz­tályú százados, őrnagyi ranggal ad honores. Nyugalmaztattak: Schröder Henrik ezredes, az 59. sz. Rainer Főherczeg gyalogezred parancsnoka, s Hirsch Ferdinand őrnagy a 29. sz. gr. Thun gyalogezrednél. Szolgálatból kilépett: herczeg Anersperg Adolf első osztályú százados az 5. sz. Jenő savoyai herczeg dragonyos ez­rednél őrnagyi ranggal ad honores. A kassai cs. k. helytartósági osztálybeli vegyes szolgabirói hivatalok személyzetére nézte fönnálló országos bizottmány Polliik János fogalmazói dijnokot II. osztályú szolgabirói tollnokká Nagy-Bereznára ideiglenes minőség­ben kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Főherczeg Főkormányzó Ura császári Fensége f. hó 17-n az esti vonattal néhány napra Bécsbe, továbbá az Ő cs. Fensé­génél látogatáson volt József Főherczeg Ur­a cs. Fensége f. hó 18-n Budáról elutaztak. Az „Evang. Wochenblatt“-nak e czim alatt: A császári n­yiltparancs, Zólyomból ezt írják: „November 10 én, mint halhatlan reformátorunk születésnapján, a zólyomi esperesség az ősi szokás szerint rendkívüli conventet tar­tott. Mintha Mártonunk szelleme lebegett volna fölöttünk, a­mint ma­gát szóban és tettben oly erőteljesen kifejezte, nem kevés szabad­elvű szó len itt váltva a September 1-i legmagasb nyíltparancs és a September 2-diki rendeletről , azok fény- és árnyoldalainak kiemelésével. Míg a szavazatjogos községkövetek egy része, túl­­nyomólag a világi rendből, a Felséges Uralkodóház iránti kö­teles engedelmesség kifejezésével, a kiadott rendszabály megszün­tetésének kérvényezése mellett nyilatkozott: a leginkább papokból álló s egy ö­felségéhez intézendő bálafeliratot kívánó rész túlnyomó­­ságot nyert; s miután minden kisérlet, egy középutat választani, az a mellett és ellen lévők határozott akaraterején hajótörést szenvedett, a conventhatározat az absolut többség értelmében mondatott ki, és így elhatároztatott, hogy Ő Felségéhez hálafelirat intéz­te­s­s­é­k. Érdekes volt a mellett és ellen fölhozott vélemények kicse­­rélése, mig végre is nem emberek szava, hanem a szent evangélium örökké változhatatlan igéje győzött. Máté. 22, 21. Rom. 13. 1—6. 1. Pét. 2, 13—16. A csaknem 5 óráig tartott ülést Radvánszky Antal köztiszteletű esperességi felügyelő leköszönése zárta be. Az ég leg­jobb áldása kisérje őt jövő életpályáján !“ Vacs községe a legutóbbi háborúban megsebesült katonák számára 7 a. é. ftnyi összeget adományozott. Pest, nov. 18.­­ (Politikai szemle). Úgy látszik, mintha azon állás, me­lyet Francziaország a középolaszhoni régensség ügyében vett, némi­leg megzavarta volna azon jó egyetértést, mely mindeddig a két nyugati hatalom közt uralkodott. Nincs kétség, miszerint a nemzeti­­gyűlések ama választását Piemont,­­ Piemont ebbeli szándékát pe­dig leginkább Anglia idézte elő, és így ez utóbbi csak nem láthatja szívesen, ha terve Napóleon császár ellenállása következtében leg­alább részben meghiúsul. Ezen elhangoltságnak válik tulajdonítan­­dónak, hogy Anglia hivatalosan oly sokáig késett elfogadni a con­­gressust, a­minek megtörténtét egyébiránt a távírda már jelenté. A carignani hg beszédjének most teljes szövegét ismerjük, és ez annyi rokonszenvet lehel az olasz nemzeti mozgalom irányában és oly kézzelfoghatólag jelöli meg a visszautasítás valódi okát, hogy épen nem csodálkozunk azon tudósításon, miszerint a minap, midőn a turini Mely ügyek lennének többi közt a vonhatók ? községi hatóságok körébe szerkezet fölött mindenütt járásbeli szolgabirói hivat Kak. Jelenleg, midőn a községi folynak a tanácskozások, idején lenne a tál kétségkívül túlterhelt munkakörének megkönnyebbítéséről az által gondoskodni, hogy teendői egyike-másika a községi hatóságok kö­rébe vétetnék át. Minél több ügyleti tárgy vonatik át a szolgabírók hivataloskodási köréből a községelöljáróságéba, annál több figyelem fordítható a fontosabb, ezentúl is járásbelileg elintézendő közügyekre, és annyival több idő és költségkíméléssel válik a kevésbbé fontos tárgyak szóbeli sommás elintézése lehetővé. Jelesen a honlevelek, igazolási jegyek,­s cselédkönyvek kiállí­tása biztosan a községi hatóságra bízható, melyek amúgy is a je­lenleg fönnálló gyakorlat szerint csak a községi hatóság által kiadott bizonyítvány alapján a szolgabírói hivataltól nyerhetők. Ha tehát a község az alapul szolgáló bizonyítvány kiállítására alkalmas, nincs ok, miért ne találtatnék maga az igazolási okmány kiszolgáltatására elég képesnek, holott a jelenben divatozó praxis szerint mind a köz­ségek, mind a szolgabírói hivatalokat igénybe kell venni ugyanazon egy okmány miatt, mi az illetőknek fölösleges munkát, a feleknek , pedig idő- és költségvesztegetést okoz, midőn ez jóval egyszerűebben­­ maguk a községek részéről minden veszély nélkül lenne kezelhető. Név szerint a­mi a cselédkönyveket illeti, sajátszerű intézkedés­­ az, hogy a szolgálati bizonyítvány maga az uraság részéről nem igtat­­­­ható be a cselédkönyvbe, hanem e működés a szolgabirói hivatalnak­­ van fönntartva, mely azt a külön nyert szolgálati bizonyítvány nyo­­­­mán teszi. Ezen nem könnyen megmagyarázható intézkedésnek az a természetes következménye, hogy a cselédek rendesen reszelve a­­ gyakran költséges utat és időfecsérlést, beérik azoktól nyert külön­­ bizonyító levéllel, és azt könyvükbe be sem igtatják, mi által a cse­­­­lédkönyvekkel elévetni szándékolt czélok végképen eltévesztenek. Ha azon tiszttel — a mennyiben az az illető gazdától teljes­­ megnyugtatással nem lenne várható — a községelöljáróság bízatnék

Next