Budapesti Hírlap, 1859. november (260-284. szám)
1859-11-19 / 275. szám
1859. — 275. szám. Előfizetési árak austriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. Egész évre 16 — Fél évre 8 — , fr. kr. fr. kr. I . fr. kr. Évnegyedre 4 50 | Egész évre 10 — Évnegyedre 3 — Egy hónapra 1 75 | Fél évre 5 25 | Egy hónapra 1 25 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ-HIVATAL: Barátok tere 7-ik szám 1-ső emelet. KIABO-fllVATAL: Barátok tere 7. szán s s i n t.4ttQrafiSBIUBi naBflnMMftCHSínHNHi Szombat, november 19. Előfizetési árak austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkint! postai küldéssel.) A’Hivatalos Értesítővel együtt. | A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. I , fr. kr. I v.ifr. kr. I fr. kr. Egész évre 19 — Évnegyedre 5 50 I Egész évre .14 — Évnegyedre 4 — Fél évre] 10 — Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 — Egy hónapira 1 60 Vidéken bérmentes levelekben minden cs. kir. postahivatalnál. Igtatványok. Egy hatodtaasábos petitsor egyszeri beigtatásnál 8 njkrajczárjával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 njkrajczárjával számittatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegdij mindanniszor 3Gujkrj Mindennemű hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl A külföld számára a hir- ■ detményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. HIVATÁSOS RÉSZ: franczia követ színházba lépett, innen-onnan bizonyos hangok hallatszottak, miket közönséges életben pisszegésnek szoktak nevezni Egyébiránt ez, a mi nézetünk szerint nagy igazságtalanság volt, mert mi úgy hiszszük, Napóleon császár részéről tán nem hiányzott volna az akarat, a dolognak más fordulatot adni, mit a minőt most valósággal tett, föltéve, hogy ez kizárólag ő tőle függött volna. Buoncompagni lovagnak regenssé megválasztatásával a herczegi név fénye nem fogja ugyan körülragyogni a regensi hivatalt, hanem lényegben a nemzeti párt czélja mégis el van érve. A legközelebbi lépés, miként biztos forrásból halljuk, az leend, hogy a régens közös ministériumot fog alakítani, melyben az eddigi ideiglenes kormányok kiválóbb tagjai, minek Farini, Minghetti, Ricasoli stb. helyt fognak találni. Ezzel úgy hisszük a középolaszhoni mozgalom egyelőre be van fejezve, a végképeni annexiót, a congressus határozása előtt, úgysem lehetvén keresztülvinni. Hogy e kérdéssel végezzünk, még csak futólagos említést teszünk azon eredeti módról, melyen a „Const." a carignani hgre esett választás czélszerűtlenségét demonstrálja. E választás a franczia lap szerint szardiniai fegyveres erő közbenjárását vonhatta volna maga után, akkor pedig Nápoly beavatkozását sem lehetett volna gátolni. Tehát nem a jog, hanem az alkalomszerűség szempontjából kárhoztatja a „Constitute ” választást, és miután most nem szardiniai herczeg az, aki a régensséget átveszi, a franczia félhivatalos sajtó alig fog más kifogást tenni ellene. Szemlénk elején a két nyugati hatalom közt készülő elhangoltságról szóltunk; táplálandja a kedvetlenséget még egy kérdés, melyre már a minap irányozták olvasóink figyelmét: a suezi ügy. Tudva van, miszerint Lesseps úr régen fáradozik a csatorna létrehozásában, de Stambulban nem sokra mehetett, mert míg ő — Lesseps — csak mint magánember léphetett föl, Anglia hivatalos befolyását használta a franczia törekvések ellenaknázására. Stratford és Bulwer ellenében a kis Lesseps győztes nem maradhatott. Hanem most úgy halljuk, Francziaország hivatalosan akarja pártolni a suezcsatorna ügyet, melynek előmozdítására Lesseps úr most újra Stambulba ment, miután maga Napoleon császár arról biztosította őt,hogy Thouvénél báró már is a szükséges utasítások birtokában van, mik kötelességévé teszik, Leseps lépéseit hivatalos uton is támogatni. Miként halljuk, a szambuli orosz követ hasonló utasításokat vett és így alkalmasint nem sokára heves küzdelem tanúi leszünk, mely a Bosphorus partjain a három nagyhatalom diplomatiája közt folyni fog és melyben Anglia — akár résztvesz a többi két nagyhatalom, akár nem — valószinüleg kisebbségben fog maradni. Szóljunk végre még egy hírről, mely első pillanatra talán kalandosnak látszik, mely azonban, miként jó forrásból halljuk, korántsem egészen alaptalan, azon cserét értjük, melyet a hollandi király a belgának ajánlott. Olvasóink tán emlékeznek még azon alkotmányi küzdelmekre, mik még a legújabb időben is a hollandi kormány és a német szövetséghez tartozó Luxemburg közt folytak és egy alkotmány odrogirozásával végződtek — külsőleg, de a kedélyekben mély elkeseredettséget hagytak hátra. E viszály leginkább azon dualizmusból eredt, hogy Luxemburg a hollandi koronához, de egyszersmind a német szövetséghez is tartozik. A hollandi király alkalmasint Dánia példáján okulván , Luxemburgot most ki akarná cserélni Belgiumnak egy darabjáért, míg másfelől a belga király nagyon óhajtana a német szövetség tagjává lenni. Erősen állítják,miszerint ezen ügy fő oka lett volna Lipót király karlitzi utazásának meg, jóval egyszerűbb lenne az eljárás, mivel a szolgai személyzet által fizetendő kereseti adó behajtása s ez alkalommal a községelöljáróság részéről könnyűszerrel és minden kezelési költség nélkül volna eszközölhető, úgy, hogy ily módon az adó nem a cselédtartóra, hanem magára a cselédre személyes keresetéhez képest lenne kivethető, és be is szedhető. A kiutasítási ügy, mely jelen szerkezetében fölötte sok költséget okoz, szintén lényegesen módosítást igényel, főleg nálunk, hol csak az általános és nem részleges kiutasítás van divatban. A tapasztalás tanúsága szerint, a munkát kerülő egyének közül sokan, főkép a zordonabb idő beálltával, keresve keresik az alkalmat, hogy a kiutasító intézet segélyével tova szállíttassanak, és így ingyen élelmezésben s tartásban részesíttessenek. A hol még minden község külön szállíthatja tova a kétes jellemű, dologtalan , csavargó egyéneket, ott a fuvarozás, a tartás és egyéb ez ügygyel járó költségek sokkal kevesebbre rúgnak, mint a hol, valamint ez hazánkban történik, a letartóztatott személyek egyszerre és közösen, rendszerint hónaponként csak egyszer indíttatnak útnak, mert míg a közelindulás napja beáll, addig a lefoglalt személyek a község költségén tartandók ; pedig épen ez alkalmat használják föl a mások rovásán élni akaró dologtalan egyének. — Ha a viszszautasítás helyett a munkáraszorítás elve fogadtatnék el, még azon községre nézve is, melyhez a letartóztatott kóbor személy nem tartozik, sok költség meg volna kímélve, és számos ingyen élni kivánó inkább önszántából munka után nézne, mintsem hogy arra magát kényszerittesse. Munka pedig minden községben elég akad, nem szükséges arra külön kényszerítő dologhoz, van majdnem minden községben oly közmunka, melyre ilyszerű emberek legjobb sikerrel hajthatók, mint útcsinálás, építkezéseknél való napszám, faiskolában, községi erdőben stb. teljesítendő különféle munkák, háziszolgálatok stb. A számos csendőri tudósítások és följelentések is, melyekkel a szolgabirói hivatalok gyakran túlságosan igénybe vétetnek, nagyobb részt igen jól a községi hatóságok köréhez vonhatók, főleg azok, melyek jelentéktelenebb tárgynak, így például a díjszabás vagy mértékhitelesítés elleni kihágások, útlevelek vagy cseléd és vándorkönyvek körül tapasztalt rendetlenségek, alkalmas tűzoltószerek vagy a házak számozása iránt talált hiányos intézkedések, az útrendészet elleni számos kihágások, mint a befogatos szekereknek vagy befogatlan lovaknak felügyelet nélkül a szabadbanhagyása, a gyors s vigyázatlan kocsizás vagy lovaglás népesebb vidékeken, az ablakbeli lehajítás, vagy odaállított s akasztott tárgyak megerősítésének elmulasztása, gonosz kutyák vagy egyéb veszedelmes állatok tartása stb., szintúgy a közerkölcsiség elleni apróbb kihágások nagyobbára a községhatóság által nyilvános s szóbeli eljárás melletti megfenyítésére méltán bízhatók. Mindezen és hasonló esetekben sommás szóbeli eljárás hamarább czélra vezetne, mint a hosszadalmas jegyzőkönyvezés és unalmas írásbeli eljárás. Mert minél gyorsabban intéztetik el efféle, úgy is nem annyira gonoszságból, mint könnyelműség és meggondolatlanságból eredő eset, annál kevésbbé tartatik súlyosnak vagy épen igazságtalannak a kiszabott büntetés, mely több napi letartóztatás után azonban inkább a szigornak szinét ölti magára és szokott hatásából felette sokat veszt. Ez okból azon kihágási esetek többjei, melyek az 1858-dik évi június hó 20-n kelt császári rendelettel a politikai közhatóságok körébe utaltattak, bízvást minden községi hatóság körébe lennének utasíthatók, oly formán azonban, hogy az írásbeli eljárás elmellőztével szóbelileg s sommás úton bizonyos a törvényben és különös utasításokban szorosan meghatározandó büntetés szabassék meg, mely ha egyedül pénzbírságról volna szó, csak végrehajtás után, egyéb büntetésnemeknél még a foganatbavétel előtt leendne fölebbezhető. Ezáltal a mostanság sok helyi túlságosan fölkapott óriási viszketegnek sikeresen elejét lehetne venni, és az ügyvezetés egyszerűsítésével a községi hatóságok tekintélye tetemesen emelkednék, anélkül, hogy azért szükséges volna az önkénynek zárt kaput s tág mezőt nyitni. A községhatósági hatalmaskodásoknak a községi képviseletben, sőt maga a községi elöljáróság helyes szervezetében elég biztos ellenőrje támadhatna, főleg ha szabatos, a mostani korszellemhez idomított rendőri codex, mely különben is egy általános óhajtásnak felelne meg, világosan s határozottan értelmezné az egyes kihágások eseteit, és tisztán, érthetőleg szabná meg minden egyes esetre az érdemlett büntetést. Hajdú-Böszörmény, nov. 15. (Kérdések különböző ügyben.) Néhány, s mintegy 3 év előtt igen szép dicsériák járták be városunkról a hírlapokat. Többek közt, hogy Hajdú-Böszörmény már 1700 óta tartja fönn gymnasiumát, s gondoskodni fog most is, hogy az a kor igényei szerint átalakíttassák, hogy fiaink benne kívánt kiképeztetésüknek legalább kezdetét egész sikerrel eszközölhessék. Lesz kisdedóvó intézetünk, népiskoláink rendeztetni fognak, sőt amire csakugyan főkép nagy szükségünk volna, egy megfelelő terjedelmű gyakorlati telekkel is ellátott népgazdaképző intézet is fog fölállittatni. Bel szép tervek voltak! Méltók egy 18.000 lakossal bíró, s túlnyomókig egy vallása szabad hajduváros régi dicsőségéhez. De, dicsőségünk, hol késel az éji homályban ? — Hogy a tagosztály gyökeresen megakadt nálunk , azt a világ már hírlapok útján is tudja, tudja körülbelül annak lényeges okát is, de hogy egyéb ügyek sem mozdulnak előre, annak okát magunk sem tudjuk, hanem kérdezzük. Mert itt a tagosztályi egyenetlenség reáképezheti a visszarántó kölönetet. Három éve már, hogy iskolaügyünk gyarapításának alapjául mintegy 300 hold föld a közösből igen jó helyen kiszakíttatott, s, haszonbérbe adatott. Nem volt ennek azóta semmi jövedelme, melylyel kezdeményezni, s a közvárakozást megnyugtatni lehetett volna ? Régen elhatároztatott tanács végzésileg az is, hogy iskolaépületünk ki fog javíttatni s emeletessé fölépíttetni, erre volna is már alap , de kö, tégla, épületi anyag ? annak hire sincs. De nem megyek tovább, mert igen sokat kellene s lehetne mondanom, mi talán az akaratom szerintinél is keserűbb panaszszá válhatnék. Csak röviden akartam emlékeztetni mindazokat, kik az ügyek élén állanak a cs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 13-tól kelt legfelsőbb határozatával II. Ferencz mindkét Sicilia királyn ősigét a 12.sz. dzsidásezred ezredtulajdonosává kinevezni s legkegyelmesebben megrendelni méltóztatott, hogy ezen ezred jövőre az ő nevét viselje. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 21-től kelt sajátkezű iratával az erdélyi pénzügyi országos igazgatóság elnökét uzoni gróf Bédi Györgyöt titkos tanácsosi méltósággal, dijelengedés mellett, legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 11-ről kelt legfelsőbb határozatával az eddig elő a hadseregi főparancsnokságnál ideiglenes alkalmaztatásban állott báró Teuchert Frigyes altábornagy főigazgatót és kansteini lovag Jacobs Frigyes osztályfőnököt,továbbá az élelmezési főfelügyelőséggel ideiglenesen megbizatott Mertens Ferencz vezérőrnagyot, ezen minőségeikben véglegesen megerősítni méltóztatottak a cs. k. hadseregben, s előléptettek: gróf Sternberg Károly porosz herczeg vértesezred másodsz. Rainer Fehér-Változáso Kineveztettek Lipót altábornagy a 8. sz. tulajdonosává; poschachi Poschacher ezredes a főszállásmesteri törzsnél a 10-ik vadászzászlóalj parancsnokává; nemes Leitner Ferencz alezredes az 59. czeg-gyalog-ezrednél, tér-alezredessé Szabadkán; a 29. sz. gr. Thun-gyalog-ezredben : Hoffmann Ferdinánd őrnagy a 11. sz. Albert szász korona herczeg-gyalog-ezrednél, alezredessé ; az 59. sz. Reiner Főherczeg-gyalogezredben : silthali Netzer Edvard alezredes, a 10-ik vadász-zászlóalj parancsnoka, ezredessé s ezred- parancsnokká; s nemes Nevey József őrnagy, alezredessé. Fölruháztatott: Calm Gusztáv nyugalmazott első osztályú százados, őrnagyi ranggal ad honores. Nyugalmaztattak: Schröder Henrik ezredes, az 59. sz. Rainer Főherczeg gyalogezred parancsnoka, s Hirsch Ferdinand őrnagy a 29. sz. gr. Thun gyalogezrednél. Szolgálatból kilépett: herczeg Anersperg Adolf első osztályú százados az 5. sz. Jenő savoyai herczeg dragonyos ezrednél őrnagyi ranggal ad honores. A kassai cs. k. helytartósági osztálybeli vegyes szolgabirói hivatalok személyzetére nézte fönnálló országos bizottmány Polliik János fogalmazói dijnokot II. osztályú szolgabirói tollnokká Nagy-Bereznára ideiglenes minőségben kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Főherczeg Főkormányzó Ura császári Fensége f. hó 17-n az esti vonattal néhány napra Bécsbe, továbbá az Ő cs. Fenségénél látogatáson volt József Főherczeg Ura cs. Fensége f. hó 18-n Budáról elutaztak. Az „Evang. Wochenblatt“-nak e czim alatt: A császári nyiltparancs, Zólyomból ezt írják: „November 10 én, mint halhatlan reformátorunk születésnapján, a zólyomi esperesség az ősi szokás szerint rendkívüli conventet tartott. Mintha Mártonunk szelleme lebegett volna fölöttünk, amint magát szóban és tettben oly erőteljesen kifejezte, nem kevés szabadelvű szó len itt váltva a September 1-i legmagasb nyíltparancs és a September 2-diki rendeletről , azok fény- és árnyoldalainak kiemelésével. Míg a szavazatjogos községkövetek egy része, túlnyomólag a világi rendből, a Felséges Uralkodóház iránti köteles engedelmesség kifejezésével, a kiadott rendszabály megszüntetésének kérvényezése mellett nyilatkozott: a leginkább papokból álló s egy öfelségéhez intézendő bálafeliratot kívánó rész túlnyomóságot nyert; s miután minden kisérlet, egy középutat választani, az a mellett és ellen lévők határozott akaraterején hajótörést szenvedett, a conventhatározat az absolut többség értelmében mondatott ki, és így elhatároztatott, hogy Ő Felségéhez hálafelirat intéztessék. Érdekes volt a mellett és ellen fölhozott vélemények kicserélése, mig végre is nem emberek szava, hanem a szent evangélium örökké változhatatlan igéje győzött. Máté. 22, 21. Rom. 13. 1—6. 1. Pét. 2, 13—16. A csaknem 5 óráig tartott ülést Radvánszky Antal köztiszteletű esperességi felügyelő leköszönése zárta be. Az ég legjobb áldása kisérje őt jövő életpályáján !“ Vacs községe a legutóbbi háborúban megsebesült katonák számára 7 a. é. ftnyi összeget adományozott. Pest, nov. 18. (Politikai szemle). Úgy látszik, mintha azon állás, melyet Francziaország a középolaszhoni régensség ügyében vett, némileg megzavarta volna azon jó egyetértést, mely mindeddig a két nyugati hatalom közt uralkodott. Nincs kétség, miszerint a nemzetigyűlések ama választását Piemont, Piemont ebbeli szándékát pedig leginkább Anglia idézte elő, és így ez utóbbi csak nem láthatja szívesen, ha terve Napóleon császár ellenállása következtében legalább részben meghiúsul. Ezen elhangoltságnak válik tulajdonítandónak, hogy Anglia hivatalosan oly sokáig késett elfogadni a congressust, aminek megtörténtét egyébiránt a távírda már jelenté. A carignani hg beszédjének most teljes szövegét ismerjük, és ez annyi rokonszenvet lehel az olasz nemzeti mozgalom irányában és oly kézzelfoghatólag jelöli meg a visszautasítás valódi okát, hogy épen nem csodálkozunk azon tudósításon, miszerint a minap, midőn a turini Mely ügyek lennének többi közt a vonhatók ? községi hatóságok körébe szerkezet fölött mindenütt járásbeli szolgabirói hivat Kak. Jelenleg, midőn a községi folynak a tanácskozások, idején lenne a tál kétségkívül túlterhelt munkakörének megkönnyebbítéséről az által gondoskodni, hogy teendői egyike-másika a községi hatóságok körébe vétetnék át. Minél több ügyleti tárgy vonatik át a szolgabírók hivataloskodási köréből a községelöljáróságéba, annál több figyelem fordítható a fontosabb, ezentúl is járásbelileg elintézendő közügyekre, és annyival több idő és költségkíméléssel válik a kevésbbé fontos tárgyak szóbeli sommás elintézése lehetővé. Jelesen a honlevelek, igazolási jegyek,s cselédkönyvek kiállítása biztosan a községi hatóságra bízható, melyek amúgy is a jelenleg fönnálló gyakorlat szerint csak a községi hatóság által kiadott bizonyítvány alapján a szolgabírói hivataltól nyerhetők. Ha tehát a község az alapul szolgáló bizonyítvány kiállítására alkalmas, nincs ok, miért ne találtatnék maga az igazolási okmány kiszolgáltatására elég képesnek, holott a jelenben divatozó praxis szerint mind a községek, mind a szolgabírói hivatalokat igénybe kell venni ugyanazon egy okmány miatt, mi az illetőknek fölösleges munkát, a feleknek , pedig idő- és költségvesztegetést okoz, midőn ez jóval egyszerűebben maguk a községek részéről minden veszély nélkül lenne kezelhető. Név szerint ami a cselédkönyveket illeti, sajátszerű intézkedés az, hogy a szolgálati bizonyítvány maga az uraság részéről nem igtatható be a cselédkönyvbe, hanem e működés a szolgabirói hivatalnak van fönntartva, mely azt a külön nyert szolgálati bizonyítvány nyomán teszi. Ezen nem könnyen megmagyarázható intézkedésnek az a természetes következménye, hogy a cselédek rendesen reszelve a gyakran költséges utat és időfecsérlést, beérik azoktól nyert külön bizonyító levéllel, és azt könyvükbe be sem igtatják, mi által a cselédkönyvekkel elévetni szándékolt czélok végképen eltévesztenek. Ha azon tiszttel — a mennyiben az az illető gazdától teljes megnyugtatással nem lenne várható — a községelöljáróság bízatnék