Budapesti Hírlap, 1859. november (260-284. szám)
1859-11-25 / 280. szám
Előfizetési árak austriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt fr. kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — , f. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. . Egész évre 10 — Évnegyedre Fél évre 5 25 Egy hónapra (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapáfban a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ IVATAL: Barátok tere 7-1 . szám l-ső emelet. KIADÓHIVATAL: Barátok tere 7. szám földszint. flBSB555toiä5eAiäiiä5ieiiäi5*i53iiei5555ä5555i fr. kr. 3 — 1 25 Péntek, november 25. Igtatványok. Egy hatodhasábos petlisor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A beigtatási bélyegeit mindanmiszor 36 ujkr" Mindennemű hirdetések a kiadó-hivatalban vétetnek föl A külföld számára a hirdetményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. 1859. — 280. szám. Előfizetési érák austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. I A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. I , fr. kr. I fr. kr. , | Egész évre 19 — Évnegyedre 5 50 | Egész évre 14 — Évnegyedre Fél évre 10 — Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 — Egy hónapra Vidéken bérmentes levelekben minden es. kir. postahivatalnáL r. kr. 4 — 1 60 aap«aB5H»MM»asKailHBHrosMÁi mis ataCTPMaMÉaaHawiai?$ HIVATALOS RÉSZ. cs. k. Apostoli Felsége a következő legmagasb sajátkezű iratokat méltóztatott kibocsátói: Kedves rokon Vilmos Főherczeg nrl Arra indíttatva érzem magamat, hogy birodalmam mindazon alattvalói s lakosainak, kik az 1859 év kezdete óta, ezen kegyelmi ténynek a „Wiener Zig" általi közzététele napjáig, az ezen idő alatt különböző olasz " tartományokban történt politikai események előidézése vagy előmozdítása végetti bármely vállalatokban részt vettek, kegyelemből teljes bocsánatomat fejezzem ki s minden büntetést elengedjek, amennyiben ez iránti politikai hibájukkal semmi közönséges bűntények, vétségek vagy áthágások sem találkoznak össze. Kedvességed tehát szíveskedjék az iránt gondoskodni, hogy mindazon katonai állású személyek s a katonai törvényszékek büntető-törvényhatósága alá vetett mindazon polgári személyek, kik ezen politikai mozgalmakbani részvevőjük alkalmából, a nevezett időszak alatt, valamely a katonai büntető-törvény 304—331, 334, 339—343, 344—352, 353, 355, 358, 366 s 367, 531—555,556,559 s 569—573. §-aiban kijelölt büntetésre méltó cselekvényben vagy az errei segélynyújtásban vétkesekké lettek, e miatt többé semmi büntetőtörvényszéki kereset alá se vonassanak, s ha azok netalán ezen cselekvények valamelyike miatt már büntetésre ítéltettek, a büntetésből haladéktalanul elbocsáttassanak, valamint hogy minden, ily büntetésre méltó cselekvények miatt még folyamatban lévő büntető törvényszéki vizsgálatok ttzsként megszüntessenek. Ha ilyen már elítélt személyek ellen, nem csupán a fölőbb említett politikai hibák valamelyike, hanem egyszersmind azzal összetarkozott közönséges bűntények miatt is büntetés szabatott volna ki, hadseregi főparancsnokságom fogja végérvényesen megítélni, hogy ily esetekben, jelen kegyelmi tényemre tekintettel, minő részleges büntetés-elengedésnek kelljen beállania. Szintúgy hadseregi főparancsnokságomra hagyom az eldöntést oly bűnesetekben is, midőn kétség támadhatna az iránt, ha váljon a megtörtént s a katonai büntető törvény 159—171 s 183—228 §-aiban előrelátott katonai bűntények mint tisztán olyanok, vagy mint ama bűntények tekintendők-e, melyek számára jelen kegyelmi tényekben tökéletes büntetés-elengedést adok meg. Bécs, november 23-án 1859. Ferencz József s. k. , cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 18-tól kelt legfelsőbb határozatával Wiedenfeld Ottó ministeri titkárt a belügyministeriumnál, helytartósági tanácsossá az alsó-austriai helytartóságnál legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 19-től kelt legfelsőbb határozatávaliC acca Elek mantuai országos törvényszéki tanácsost, a velenczei országos főtörvényszéknél országos főtörvényszéki tanácsossá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 13-án kelt legfelsőbb határozatával báró Baffa kerületi elnöknek Görzben, s Piccoli János Domonkos kerületi elöljárónak Capo d'Istriában, valamint Triest s Görz városoknak, az előbbieknek erélyes s gondos hivatali működésük elismeréséül s az utóbbiaknak a legutóbbi háborukorszak alatti kitünőleg legális maguktartásáért, s a háború bevégeztéveli hazafias működésükért a legmagasb megelégedést kifejeztetni méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége Bécsből f. évi nov. 2- től kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Grobissich Antal kapitánynak, mint a katonai czélokra alkalmazott „Jupiter“ Lloyd gőzös vezetőjének a legutóbbi háború alatt tett jó szolgálataiért a legmagasb megelégedés kifejezése tudtára adassák. A kassai cs. k. püinzügyigazgatóság osztálya báró Zornberg Antel, ideiglenes adószedőt, a sóóvári cs. k. sóhivatalhoz ideiglenes pénztárnokká kinevezte. NKJttHIVATALOS RÉSZ. kibo-Gróf Goluchowsky belügyminister ur következő csátványt intézett a tőle függő hivatalnokokhoz : „A cs. k. Apostoli Felsége f. hó 5-ről kelt sajátkezű iratával, azon legmagasb akaratát méltóztatott nyilvánítói, miszerint aktiv államhivatalnokoknak jövőre ne engedtessék meg többé, részvényes vagy más kereseti társulatok igazgatóságánál oly állomásokat fogadni el, melyek nyeremény-osztalékok, ajándékpénzek vagy egyéb jutalmak húzásával vannak összekötve. Azon hivatalnokok, kik előbb nyert engedély alapján jelenleg ily állomásokat foglalnak el, azokon meghagyathatnak, ha s a meddig, ez által idejök, hivatalnoki hivatásuk pontos teljesítésének rovására igénybe nem vétetik, s hivataluk gyakorlásában abból eredő elfogultságtól nem lehet tartani. Továbbá ő cs. k. Apostoli Felsége elrendelni méltóztatott, hogy mivel az országfejedelmi biztosoknak, mint az egyletek szabályszerű működése fölötti felügyeletre s minden közérdekek megőrzésére legközelebbről hivatott orgánumoknak joguk s felelős kötelességükben áll, minden feladatuk teljesítésére szükséges tudomást megszerezni maguknak az egyletek kezelése iránt, ezen legfontosabb hivatásuk mind a szabályok helybenhagyásánál biztosíttassék, mind az erre kijelölt hivatalnokoknak utasításaik által, maguk pontos ahhoztartása végett kötelességükké tétessék. Az egyleti biztosok kinevezésére vonatkozólag a legmagasb parancs értelmében, azon kötelességet kell szem előtt tartani, miszerint a választás lelkiismeretesen oly hivatalnokokra irányoztassék, kiknek részéről az illető egylet fölötti hatályos s beható felügyelőire megkívántató képességet s önállóságot bizton meg lehet várni. Erről a cs. k. belügyministeriumot tudomás és magát ahhoztartás végett értesítem. Bécs, nov. 8. 1859. Goluchowsky.“ A „Budapesti Hírlap“ táviratai. Paris, nov.23. A börzén azon hir szárnyalt, mikép Cowley lord kedvező tudósításokkal tért vissza Londonból. Kedves gróf Nádasdyt Arra indíttatva érzem maga- t London, nov. 23. A „Times“ szerint a száraz sereg erősmat, hogy birodalmam mindazon alattvalói s lakosainak, kik azt híttetik, számszerűit körülbelül 11 ezreddel, új zászlóaljak által, év kezdete óta, ezen kegyelmi ténynek a „Wiener Zig“ által 1859. . közzététele napjáig, az ezen idő alatt különböző olasz tartományokban történt politikai események előidézése vagy előmozdítása végetti bármely vállalatokban részt vettek, kegyelemből tejes bocsánatomat fejezzem ki s minden büntetést elengedjek, amennyiben ez iránti politikai hibájukkal semmi közönséges bűntények, vétségek vagy áthágások sem találkoznak össze. Ezért ön arról gondoskodandik, hogy mindazon polgári állású személyek, kik azon politikai mozgalmakban, részvevésük alkalmából a nevezett időszak alatt, az általános büntető törvény 58, 63—67, 68—75,76, 78,81, 89,92,220, 222, 279—299, 300, 302,305 és 312—316 §§ saiban kijelölt büntetésre méltó cselekvények valamelyikében vagy az ezrei segélynyújtásban vétkesekké lettek, e miatt többé semmi büntetőtörvényszéki kereset alá se vonassanak; s ha netalán azok ezen cselekvények valamelyike miatt már büntetésre ítéltettek, a büntetésből haladéktalanul elbocsáttassanak; valamint hogy minden, ily büntetésre méltó cselekvények miatt még folyamatban levő büntetőtörvényszéki vizsgálatok tüstént megszüntessenek. Ha ilyen már elítélt személyek ellen nem csupán a félőbb említett politikai hibák valamelyike, hanem egyszersmind azzal összetalálkozott közönséges bűntények, vétségek vagy áthágások miatt is büntetés szabatott volna ki, legfelsőbb törvényszékem fogja végérvényesen megítélni, hogy ily esetekben, jelen kegyelmi tényemrei tekintettel, minő részleges büntetés-elengedésnek kelljen beállania. Bécs, november 23-án 1859. Ferencs József s. b. Pest, nov. 24. (Politikai szemle). Nemcsak a Parisban megjelenő félhivatalos lapok, hanem még a Francziaország határain kívül napvilágra lépő közlönyök azon párisi levelezői is, kikről fölteszik, miszerint a franczia külügyminiszériummal összeköttetésben állnak, ma egyhangúan megerősítik, miszerint a franczia politika középolaszhoni irányában — legalább mi a regénsséget illeti — megváltozott, és hogy Buoncompagni akadály nélkül fogja a reáruházott hatalmat gyakorolhatni. Nem tagadhatni, miszerint e fordulat Bécsben igen rosz benyomást teendett, annyival inkább, mivel nem igen lehetséges, ezt rögtönzöttnek tartani , hanem több körülmény arra mutat, miszerint a franczia diplomatia maga keverte a kártyát és jól tudta, miként fognak ezek egymásután következni. Ez okból a „Moniteur“ nem roszólta Buoncompagni megválasztatását, mert a hivatalos lap csak nem jöhetett volna önmagával ellenmondásba, ha utóbb ugyanezen lépést helyeselnie kellene, miként ezt most tenni kénytelen. Tehát ezen blamage szerencséjében kizárólag a félhivatalos lapokat részesítették, melyek föl sem veszik, hogy ma zöldnek kell mondaniok azt, amit tegnap vörösnek hireszteltek. Magában vége a legújabb „Moniteur“-czikk csak másolata annak, melyet a „Constitutionnel“ két nappal előbb ugyane tárgyban hozott s így magára a hivatalos nyilatkozásra semmi megjegyzésünk sincs, hanem miként mondjuk, a „Moniteur“ ezen „kiméltetése“ azon gyanút, — hogy többet nem mondjuk— ébreszti, miszerint a rászólás korántsem volt őszinte, és hogy már akkor is a helyeslés áll a háttérben. Ha az ember egyszer benne van a gyanakodásban, nem egy kökényen bontakozik ki abból, így példa, most abban sem igen akarnak hinni, miszerint Angol és Francziaország közt a feszültség oly nagy vagy legalább oly aggasztó, aminőnek híreszteltetik. Legroszabb esetben az angol kabinet néhány tagja — köztük természetesen lord John Russell ki fog lépni és Palmerston könnyebbült lélekkel boruland aztán császári barátjának nyakába. Mi is az, ami a szakadást indokolhatná ? A marokkói expeditió sokat vesztett előbbi fontosságából és igy már csak a Suez kérdés maradna, de se e kérdés se a két nyugati hatalomnak erre vonatkozó antagonismusa nem ráj ; a dolog már számtalanszor való szőnyegen, Angol és Francziaország már számtalanszor czivódott e kérdés körül, de azért háború még nem lesz belőle, hanem, — miként mondjuk — legfölebb egy kis miniszerkrízis. Az „Independ.“ még ebben sem hisz, mert az ebbeli hírek mind csak Párisból jőnek, és nem Londonból. Ez egyébiránt mit sem bizonyít; ma már nem oly rendkívüli tünemény az, hogy az angol miniszerkrízisről a Szajna mellett korábban tudnak mint a Themze partjain, mert nem egy ilyen krízis egészen másutt készíttetett, mint Londonban. A napi újdonságok forrása, az említetteket kivéve, gyéren foly- A lapok többsége Garibaldi lelépését commentálja, melyre nézve mi már tegnap mondtuk el véleményünket. A tábornok búcsúszavában annyi lelkesedéssel szól a szárd királyról, miszerint lehetetlen föl nem tenni, hogy a király és a tábornok legjobb egyetértésben vált el egymástól és ez elég ! A congressusra nézve, miután a zürichi béke rövnden részről ratifikálva van, nem sokára bizonyost kellene megtudnunk. Ma úgy halljuk, miszerint már csak alárendelt formakérdések elintézendők, míg a fődologra nézve a hatalmak közti egyetértés létrejött. Ha igaz, miszerint a congressus először körülményesen akarja megvizsgálni a zürichi szerződést, és csak aztán foglalkozni a még eldöntetlen kérdésekkel, milyenek a restauratio, confoederatio és a többi, akkor bizton várhatni, miszerint Buoncompagni mához egy esztendőre is még mindig régens lesz, ha csak ebbéli tevékenységének netaláni félbeszakadását más nem eszközli mint a congressus. Szóljunk végre még egészen futólag a hesseni ügyről is, melyről azt állították, hogy míg Frankfurtban a szövetségi választmány e kérdés ujólagos vizsgálatával foglalkozik, addig a két nagyhatalom kölcsönös egyetértés útján a megoldást előkészíti. Nem mernénk akár csak ezen hít hitelessége mellett is kezeskedni, de habár való lenne is, amit az imént mondtunk, új nehézség látszik támadni maga a hesseni kormány magatartásából, mely Poroszország irányában, mivel ez az 1831-ki alkotmány mellett buzog, majdnem ellenséges állást részén, sőt miként az imént halljuk, a hesseni követet Berlinből haza hivni szándékozik! Valóban szomorú, hogy még az ilyen dolgokban is oly furcsa módon manifestálja magát a német h egység! Belgrád, nov. 21. (Szknpstinai határozatok. Névnap. „Szrbszke Novine“. Szerb egyetem.) Minapi levelemben említem a múlt szknpstina határozatai közt azon kérelmet, melylyel Milos herczeget fölkérte, hogy a mostani alkotmány mással, a nép szükségeinek megfelelőbbel helyettesíttessék. A nevezett kérelem szövege imez: „Fenséged, legkegyelmesebb urunk ! A nemzet képviselői a kisasszony havi szkapstina mai ülésében ünnepélyesen kinyilatkoztatják a szerb nemzet nevében , hogy Szerbia mostani usztávját (alkotmánya) a mely nem a fejedelemnek a néppeli közös megegyezéséből keletkezett, alapjában nem fér össze Szerbia független beligazgatási jogával, mely a szerb nemzet részére elismertetett s megerősitetett az 1830-ki hatisheriffel s garantiroztatott 1856-ban a párisi békével az e békében résztvett nagyhatalmak által; hogy az (t. i. az usztáv) 17. pontjával veszélyes az ország önállóságára s békéjére nézve, a mint azt a nemzet a m. é. sz. andrási szkapstinán is ünnepélyesen kinyilatkoztatta; végre, hogy ez usztávnak egyéb határozatai is, amelyek az állam hatóságainak közös viszonyaira vonatkoznak, nem felelnek meg a nép szellemének, s az állam szükségleteinek, mindezeknél fogva a szerb nemzet azt óhajtja, hogy a mostani nsztáv mással helyettesíttessék, mely a nép szellemének, s ország szükségeinek egyaránt megfeleljen. „Kinyilatkoztatván herczegségednek e határozatokat s a nemzet óhaját, a nemzet képviselői kérik önt uram! (Goszpodara) hogy ez óhajt ,fogadja el s nemzetével, melynek atyja s felszabadítója, kezdje meg s végezze be a haza átalakításának nagy művét. A szerb nemzet reméli, hogy a fényes kapu (a porta) s a biztosító nagyhatalmak, a szerb nemzet iránt eddig bebizonyított jóakaratuknál fogva, a nemzet e törvényes óhaját méltó figyelembe fogják venni, annál inkább, mert a szerb nemzet ez által semmi egyebet nem akar, mint magánál oly intézményeket behozni, melyek az ország szükségeinek legjobban megfelelnek, s a bölcsendet, rendet és a nemzet jólétét biztosítják. „A nemzet képviselői ez alkalmat is felhasználják : meggyőzni önt uram! a szerb nemzet határtalan szeretete, rendíthetlen hűsége s örökös ragaszkodása felől, mind önnek személye, mind ön dicső fia, Mihály herczeg-örökösünk s a dicsteljes Obrenovics ház irányában. Bragujevácz, sept. 17. (29.) 1859.“ E kérelemlevél egyike a legfontosb tárgyaknak, melyekkel a szkapstina több haszontalan dolgok mellett foglalkodott. Sajnos azonban, hogy a levél, amint én gondolom, nincs elég tárgyavatottsággal írva, valamint a múlt évi szkupstina sem védelmezte elég tudományosan, és a megkívántató tárgyismerettel a nemzetnek némely fontosabb jogait. A múlt szkupstinai határozatokról szólván, legyen szabad ez alkalommal még némely fontosabb szkupstinai határozatot megemlítnem. A szkupstina tudakozódott: várjon s mennyiben kötelezik Szerbiát azon kereskedelmi kötések , amelyeket a porta idegen hatalmakkal kötött, melyekre Szerbia rá nem állt, minthogy neki független belkormánya van; s miért nem szedi a szerb kormány az Austriából ide behozott áruczikkektől azon 2%-ot, a melyet szednie még az 1845. fermán szerint is jogában állana ? A pénzügyministerium válaszolt a hozzáintézett kérdésekre, de mivel a szkupstina az illető magyarázatot olyannak tartja, mely nem egyez össze a nemzet belfüggetlenségével, és káros Szerbia kereskedelmének , ennélfogva elhatározta megkérni a kormányt, hogy az illető nagyhatalmaknál s ha kell, a leendő európai congressuson is, élénken sürgesse, miszerint az említett kereskedelmi kötések az említett okoknál fogva jövőben Szerbiára nézve kötelezőknek ne tartassanak. Érdekesek még a szkupstina következő határozatai, hogy azon hivatalnokok, akikre be fog bizonyulni, hogy magukat megvesztegetni engedik, elbocsáttassanak hivatalaikból; hogy a közkatonák katonáskodásuk ideje alatt írásra - olvasásra taníttassanak; hogy a