Budapesti Hírlap, 1859. november (260-284. szám)

1859-11-25 / 280. szám

Előfizetési árak austriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt fr. kr. Egész évre 15 — Fél évre 8 — , f. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr.­­ . Egész évre 10 — Évnegyedre Fél évre 5 25­­ Egy hónapra (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapáfb­an a kiadó hivatalban. Egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 „ SZERKESZTŐ IVATAL: Barátok tere 7-1 . szám l-ső emelet. KIADÓHIVATAL: Barátok tere 7. szám föld­szint. flBSB555toiä5eAiäiiä5ieiiäi5*i53iiei5555ä5555i fr. kr. 3 — 1 25 Péntek, november 25. Igtatványok. Egy hatodhasábos petlisor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajczárjával, kétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 ujkrajczárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármérséklés engedtetik. A be­­igtatási bélyegeit mindanm­iszor 36 ujkr" Mindennemű hirdetések a kiadó-hivatal­ban vétetnek föl A külföld számára a hir­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. 1859. — 280. szám. Előfizetési érák austriai értékben. VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. I A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. kr. I , fr. kr. I fr. kr. , | Egész évre 19 — Évnegyedre 5 50 | Egész évre 14 — Évnegyedre Fél évre­ 10 —­­ Egy hónapra 2 10 | Fél évre 7 — Egy hónapra Vidéken bérmentes levelekben minden es. kir. postahivatalnáL r. kr. 4 — 1 60 aap«aB5H»MM»asKailHBHrosMÁi mis ataCTPMaMÉaaHawiai­?­­$ HIVATALOS RÉSZ.­ ­ cs. k. Apostoli Felsége a következő legmagasb sajátkezű ira­tokat méltóztatott kibocsátói: Kedves rokon Vilmos Főherczeg nrl Arra indít­tatva érzem magamat, hogy birodalmam mindazon alattvalói­ s lako­sainak, kik az 1859 év kezdete óta, ezen kegyelmi ténynek a „Wie­ner Zig" általi közzététele napjáig, az ezen idő alatt különböző olasz " tartományokban történt politikai események előidézése vagy előmozdí­tása végetti bármely vállalatokban részt vettek, kegyelemből teljes bocsánatomat fejezzem ki s minden büntetést elengedjek, a­mennyiben ez iránti politikai hibájukkal semmi közönséges bűntények, vétsé­gek vagy áthágások sem találkoznak össze. Kedvességed tehát szíveskedjék az iránt gondoskodni, hogy mindazon katonai állású személyek s a katonai törvényszékek bünte­tő-törvényhatósága alá vetett mind­azon polgári személyek, kik ezen politikai mozgalmakbani részvevőjük alkalmából, a nevezett időszak alatt, valamely a katonai büntető-törvény 304—331, 334, 339—343, 344—352, 353, 355, 358, 366 s 367, 531—555,556,559 s 569—573. §-aiban kijelölt bü­ntetésre méltó cselekvényben vagy az errei segély­nyújtásban vétkesekké lettek, e miatt többé semmi bü­ntetőtörvényszéki kereset alá se vonassanak, s ha azok netalán ezen cselekvények valame­lyike miatt már büntetésre ítéltettek, a büntetésből haladéktalanul el­bocsáttassanak, valamint hogy minden, ily büntetésre méltó cselek­­vények miatt még folyamatban lévő büntető törvényszéki vizsgálatok ttzsként megszüntessenek. Ha ilyen már elítélt személyek ellen, nem csupán a fölőbb em­lített politikai hibák valamelyike, hanem egyszersmind azzal össze­­tarkozott közönséges bűntények miatt is büntetés szabatott volna ki, hadseregi főparancsnokságom fogja végérvényesen megítélni, hogy ily esetekben, jelen kegyelmi tényemre­ tekintettel, minő részleges bünte­tés-elengedésnek kelljen beállania. Szintúgy hadseregi főparancsnokságomra hagyom az eldöntést oly bűnesetekben is, midőn kétség támadhatna az iránt, ha váljon a megtörtént s a katonai büntető törvény 159—171 s 183—228 §-aiban előrelátott katonai bűntények mint tisztán olyanok, vagy mint ama bűntények tekintendők-e, melyek számára jelen kegyelmi tényekben tökéletes büntetés-elengedést adok meg. Bécs, november 23-án 1859. Ferencz József s. k. , cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 18-tól kelt legfelsőbb hatá­rozatával Wiedenfeld Ottó ministeri titkárt a belü­gyministerium­­nál, helytartósági tanácsossá az alsó-austriai helytartóságnál legke­gyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 19-től kelt legfelsőbb hatá­rozatávaliC a­c­c­­­a Elek mantuai országos törvényszéki tanácsost, a velenczei országos főtörvényszéknél országos főtörvényszéki taná­csossá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 13-án kelt legfelsőbb hatá­rozatával báró B­a­f­f­a kerületi elnöknek Görzben, s P­i­c­c­o­l­i János Domonkos kerületi elöljárónak Capo d'Istriában, valamint Triest s Görz városoknak, az előbbieknek erélyes s gondos hivatali működé­sük elismeréséül s az utóbbiaknak a legutóbbi háborukorszak alatti kitünőleg legális maguktartásáért, s a háború bevégeztéveli hazafias működésükért a legmagasb megelégedést kifejeztetni méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége Bécsből f. évi nov. 2- től kelt legfel­sőbb határozatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Grobissich Antal kapitánynak, mint a katonai czélokra alkalma­zott „Jupiter“ Lloyd gőzös vezetőjének a legutóbbi háború alatt tett jó szolgálataiért a legmagasb megelégedés kifejezése tudtára adassák. A kassai cs. k. püinzügyigazgatóság osztálya báró Zornberg Antel, ideiglenes adószedőt, a sóóvári cs. k. sóhivatalhoz ideiglenes pénztárnokká ki­nevezte. NKJttHIVATALOS RÉSZ. kibo-Gróf Goluchowsky belügyminister ur következő csátványt intézett a tőle­ függő hivatalnokokhoz : „A cs. k. Apostoli Felsége f. hó 5-ről kelt sajátkezű iratával, azon legmagasb akaratát méltóztatott nyilvánítói, miszerint aktiv államhiva­talnokoknak jövőre ne engedtessék meg többé, részvényes vagy más kere­seti­ társulatok igazgatóságánál oly állomásokat fogadni el, melyek nyere­mény-osztalékok, ajándékpénzek vagy egyéb jutalmak húzásával vannak összekötve. Azon hivatalnokok, kik előbb nyert engedély alapján jelenleg ily állomásokat foglalnak el, azokon meghagyathatnak, ha s a meddig, ez ál­tal idejök, hivatalnoki hivatásuk pontos teljesítésének rovására igénybe nem vétetik, s hivataluk gyakorlásában abból eredő elfogultságtól nem lehet tartani. Továbbá ő cs. k. Apostoli Felsége elrendelni méltóztatott, hogy mivel az országfejedelmi biztosoknak, mint az egyletek szabályszerű mű­ködése fölötti felügyeletre s minden közérdekek megőrzésére legközelebb­ről hivatott orgánumoknak joguk­ s felelős kötelességükben áll, minden feladatuk teljesítésére szükséges tudomást megszerezni maguknak az egyletek kezelése iránt, ezen legfontosabb hivatásuk mind a szabályok helybenhagyásánál biztosíttassék, mind az erre kijelölt hivatalnokoknak utasításaik által, maguk pontos ahhoztartása végett kötelességükké té­tessék. Az egyleti biztosok kinevezésére vonatkozólag a legmagasb parancs értelmében, azon kötelességet kell szem előtt tartani, miszerint a válasz­tás lelkiismeretesen oly hivatalnokokra irányoztassék, kiknek részéről az illető egylet fölötti hatályos s beható felügyelőire megkívántató képessé­get s önállóságot bizton meg lehet várni. Erről a cs. k. belügyministeriumot tudomás és magát ahhoztartás végett értesítem. Bécs, nov. 8. 1859. Goluchowsky.“ A „Budapesti Hírlap“ táviratai. Paris, nov.23. A börzén azon hir szárnyalt, mikép Cow­ley lord kedvező tudósításokkal tért vissza Londonból. Kedves gróf Nádasdyt Arra indíttatva érzem maga- t London, nov. 23. A „Times“ szerint a száraz­ sereg erős­­mat, hogy birodalmam mindazon alattvalói­ s lakosainak, kik az­t híttetik, számszerűit körülbelül 11 ezreddel, új zászlóaljak által, év kezdete óta, ezen kegyelmi ténynek a „Wiener Zig“ által 1859. . közzététele napjáig, az ezen idő alatt különböző olasz tartományok­ban történt politikai események előidézése vagy előmozdítása végetti bármely vállalatokban részt vettek, kegyelemből te­jes bocsánatomat fejezzem ki s minden büntetést elengedjek, a­mennyiben ez iránti poli­tikai hibájukkal semmi közönséges bűntények, vétségek vagy áthá­gások sem találkoznak össze. Ezért ön arról gondoskodandik, hogy mindazon polgári állású személyek, kik azon politikai mozgalmakban, részvevésük alkalmából a nevezett időszak alatt, az általános büntető­ törvény 58, 63—67, 68—75,76, 78,81, 89,92,220, 222, 279—299, 300, 302,305 és 312—316 §§ saiban kijelölt büntetésre méltó cselekvények valamelyikében vagy az ezrei segélynyújtásban vétkesekké lettek, e miatt többé semmi bü­ntetőtörvényszéki kereset alá se vonassanak; s ha netalán azok ezen cselekvények valamelyike miatt már büntetésre ítéltettek, a büntetésből haladéktalanul elbocsáttassanak; valamint hogy minden, ily büntetésre méltó cselekvények miatt még folyamat­ban levő büntetőtörvényszéki vizsgálatok tüstént megszüntessenek. Ha ilyen már elítélt személyek ellen nem csupán a félőbb emlí­tett politikai hibák valamelyike, hanem egyszersmind azzal összeta­lálkozott közönséges bűntények, vétségek vagy áthágások miatt is büntetés szabatott volna ki, legfelsőbb törvényszékem fogja végérvé­nyesen megítélni, hogy ily esetekben, jelen kegyelmi tényemrei te­kintettel, minő részleges büntetés-elengedésnek kelljen beállania. Bécs, november 23-án 1859. Ferencs József s. b. Pest, nov. 24.­­ (Politikai szemle). Nemcsak a Parisban megjelenő félhi­vatalos lapok, hanem még a Francziaország határain kívül napvilágra lépő közlönyök azon párisi levelezői is, kikről fölteszik, miszerint a franczia külügyminiszériummal összeköttetésben állnak, ma egyhan­gúan megerősítik, miszerint a franczia politika középolaszhoni irányá­ban — legalább mi a regénsséget illeti — megváltozott, és hogy Buon­­compagni akadály nélkül fogja a reáruházott hatalmat gyakorol­hatni. Nem tagadhatni, miszerint e fordulat Bécsben igen rosz benyo­mást teendett, annyival inkább, mivel nem igen lehetséges, ezt rögtönzöttnek tartani , hanem több körülmény arra mu­tat, miszerint a franczia diplomatia maga keverte a kár­tyát és jól tudta, miként fognak ezek egymásután következni. Ez okból a „Moniteur“ nem roszólta Buoncompagni megválasztatását, mert a hivatalos lap csak nem jöhetett volna önmagával ellenmon­dásba, ha utóbb ugyanezen lépést helyeselnie kellene, miként ezt most tenni kénytelen. Tehát ezen blamage szerencséjében kizárólag a félhivatalos lapokat részesítették, melyek föl sem veszik, hogy ma zöldnek kell mondaniok azt, a­mit tegnap vörösnek hireszteltek. Ma­gában vége a legújabb „Moniteur“-czikk csak másolata annak, melyet a „Constitutionnel“ két nappal előbb ugyane tárgyban hozott s így magára a hivatalos nyilatkozásra semmi megjegyzésünk sincs, hanem miként mondjuk, a „Moniteur“ ezen „kiméltetése“ azon gyanút, — hogy többet nem mondjuk— ébreszti, miszerint a rászólás korántsem volt őszinte, és hogy már akkor is a helyeslés áll a háttérben. Ha az ember egyszer benne van a gyanakodásban, nem egy kökényen bontakozik ki abból, így példa, most abban sem igen akar­nak hinni, miszerint Angol és Francziaország közt a feszültség oly nagy vagy legalább oly aggasztó, a­minőnek híreszteltetik. Legroszabb esetben az angol kabinet néhány tagja — köztük természetesen lord John Russell ki fog lépni és Palmerston könnyebbült lélekkel boru­­land aztán császári barátjának nyakába. Mi is az, a­mi a szakadást indokolhatná ? A marokkói expeditió sokat vesztett előbbi fontossá­gából és igy már csak a Suez kérdés maradna, de se e kérdés se a két nyugati hatalomnak erre vonatkozó antagonismusa nem ráj ; a dolog már számtalanszor való szőnyegen, Angol és Fran­cziaország már számtalanszor czivódott e kérdés körül, de azért háború még nem lesz belőle, hanem, — miként mondjuk — legfölebb egy kis miniszerkrízis. Az „Independ.“ még ebben sem hisz, mert az ebbeli hírek mind csak Párisból jőnek, és nem Londonból. Ez egyéb­iránt mit sem bizonyít; ma már nem oly rendkívüli tünemény az, hogy az angol miniszerkrízisről a Szajna mellett korábban tudnak mint a Themze partjain, mert nem egy ilyen krízis egészen másutt készíttetett, mint Londonban. A napi újdonságok forrása, az említetteket kivéve, gyéren foly- A lapok többsége Garibaldi lelépését commentálja, melyre nézve mi már tegnap mondtuk el véleményünket. A tábornok búcsúszavában annyi lelkesedéssel szól a szárd királyról, miszerint lehetetlen föl nem tenni, hogy a király és a tábornok legjobb egyetértésben vált el egy­mástól és­­ ez elég ! A congressusra nézve, miután a zürichi béke rövnden részről ratifikálva van, nem sokára bizonyost kellene megtudnunk. Ma úgy halljuk, miszerint már csak alárendelt formakérdések elintézendők, míg a fődologra nézve a hatalmak közti egyetértés létre­jött. Ha igaz, miszerint a congressus először körülményesen akarja megvizsgálni a zürichi szerződést, és csak aztán foglalkozni a még eldöntetlen kérdé­sekkel, milyenek a restauratio, confoederatio és a többi, akkor bizton várhatni, miszerint Buoncompagni mához egy esztendőre is még min­dig régens lesz, ha csak ebbéli tevékenységének netaláni félbesza­kadását más nem eszközli mint a congressus. Szóljunk végre még egészen futólag a hesseni ügyről is, melyről azt állították, hogy míg Frankfurtban a szövetségi választmány e kér­dés ujólagos vizsgálatával foglalkozik, addig a két nagyhatalom köl­csönös egyetértés útján a megoldást előkészíti. Nem mernénk akár csak ezen hít hitelessége mellett is kezeskedni, de habár való lenne is, a­mit az imént mondtunk, új nehézség látszik támadni maga a hesseni kormány magatartásából, mely Poroszország irányában, mivel ez az 1831-ki alkotmány mellett buzog, majdnem ellenséges állást részén, sőt miként az imént halljuk, a hesseni követet Berlinből haza hivni szándékozik!­­ Valóban szomorú, hogy még az ilyen dolgokban is oly furcsa módon manifestálja magát a német h egység! Belgrád, nov. 21.­­ (Szknpstinai határozatok. Névnap. „Szrbszke Novine“. Szerb egyetem.) Minapi levelemben említem a múlt szknpstina határozatai közt azon kérelmet, melylyel Milos herczeget fölkérte, hogy a mostani alkotmány mással, a nép szükségeinek meg­felelőbbel helyettesíttessék. A nevezett kérelem szövege imez: „Fenséged, legkegyelmese­bb urunk ! A nemzet képviselői a kis­­asszony havi szkapstina mai ülésében ünnepélyesen kinyilatkoztatják a szerb nemzet nevében , hogy Szerbia mostani usztávját (alkotmánya) a mely nem a fejedelemnek a néppeli közös megegyezéséből keletkezett, alapjában nem fér össze Szerbia független beligazgatási jogával, mely a szerb nemzet részére elismertetett s megerősi­tetett az 1830-ki hatishe­­riffel s garantiroztatott 1856-ban a párisi békével az e békében résztvett nagyhatalmak által; hogy az (t. i. az usztáv) 17. pontjával veszélyes az ország önállóságára s békéjére nézve, a mint azt a nemzet a m. é. sz. andrási szkapstinán is ünnepélyesen kinyilatkoztatta; végre, hogy ez usztávnak egyéb határozatai is, a­melyek az állam hatóságainak közös viszonyaira vonatkoznak, nem felelnek meg a nép szellemének, s az ál­lam szükségleteinek, mindezeknél fogva a szerb nemzet azt óhajtja, hogy a mostani nsztáv mással helyettesíttessék, mely a nép szellemének, s or­szág szükségeinek egyaránt megfeleljen. „Kinyilatkoztatván herczegségednek e határozatokat s a nemzet óhaját, a nemzet képviselői kérik önt uram! (Goszpodara) hogy ez óhajt ,fogadja el s nemzetével, melynek atyja s felszabadítója, kezdje meg s végezze be a haza átalakításának nagy művét. A szerb nemzet reméli, hogy a fényes kapu (a porta) s a biztosító nagyhatalmak, a szerb nemzet iránt eddig bebizonyított jóakaratuknál fogva, a nemzet e törvényes óha­ját méltó figyelembe fogják venni, annál inkább, mert a szerb nemzet ez által semmi egyebet nem akar, mint magánál oly intézményeket behozni, melyek az ország szükségeinek legjobban megfelelnek, s a bölcsendet, rendet és a nemzet jólétét biztosítják. „A nemzet képviselői ez alkalmat is felhasználják : meggyőzni önt uram! a szerb nemzet határtalan szeretete, rendíthetlen hűsége s örökös ragaszkodása felől, mind önnek személye, mind ön dicső fia, Mihály her­­czeg-örökösünk s a dicsteljes Obrenovics ház irányában. Bragujevácz, sept. 17. (29.) 1859.“ E kérelemlevél egyike a legfontosb tárgyaknak, melyekkel a szkapstina több haszontalan dolgok mellett foglalkodott. Sajnos azon­ban, hogy a levél, a­mint én gondolom, nincs elég tárgyavatottsággal írva, valamint a múlt évi szkupstina sem védelmezte elég tudományo­san, és a megkívántató tárgyismerettel a nemzetnek némely fontosabb jogait. A múlt szkupstinai határozatokról szólván, legyen szabad ez al­kalommal még némely fontosabb szkupstinai határozatot megemlít­­nem. A szkupstina tudakozódott: várjon s mennyiben kötelezik Szerbiát azon kereskedelmi kötések , a­melyeket a porta ide­gen hatalmakkal kötött, melyekre Szerbia rá nem állt, mint­hogy neki független belkormánya van; s miért nem szedi a szerb kormány az Austriából ide behozott áruczikkektől azon 2%-ot, a melyet szednie még az 1845. fermán szerint is jogában állana ? A pénzügyministerium válaszolt a hozzáintézett kérdésekre, de mivel a szkupstina az illető magyarázatot olyannak tartja, mely nem egyez össze a nemzet belfüggetlenségével, és káros Szerbia kereskedelmé­nek , ennélfogva elhatározta megkérni a kormányt, hogy az illető nagyhatalmaknál s ha kell, a leendő európai congressuson is, élénken sürgesse, miszerint az említett kereskedelmi kötések az említett okok­nál fogva jövőben Szerbiára nézve kötelezőknek ne tartassanak. Ér­dekesek még a szkupstina következő határozatai, hogy azon hiva­talnokok, a­kikre be fog bizonyulni, hogy magukat megveszteget­ni engedik, elbocsáttassanak hivatalaikból; hogy a közkatonák ka­tonáskodásuk ideje alatt írásra - olvasásra taníttassanak; hogy a

Next