Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)
1883-04-01 / 90. szám
ill évfolyam, j/rrv' /* »HI 90. szám. Budapest, 1883. Vasárnap, áprilisul» / f/ Budapesti Hírlap SISflxstéai árak Efftet évre lév, félévre 7 frt, negyedéne 3 frt 50 kr., egy hón IfrtSOkr. Megjelenik minden nap, hétfőn és ünnep utáni napon is. Felelős szerkesztő: Csukánál József Egyes számára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal, 2V. kerület, kalannton 10. szám. A megváltás műve. — A bukovinai magyarok hazatelepitése. — Staniszlail, március 31. (Külön tudósítónk távirata.) A hadikfalvi állomásról az első transzporttal nem 650 lélek, hanem nyolcszáz egynéhány indult. A pályaudvaron ember emberhátán tolongott. A nagy zűrzavarban igazolvány nélkül is sokan felültek a hadikfalvaiak közül. Elindulás előtt huszonhárom vagyonban 709 felnőttet számláltunk össze. Ezeken kívül mintegy száz gyermeket. Induláskor nem ▼olt semmi rendetlenség, ami különben nem a kirendelt zsandároknak, hanem főleg az expedíció vezérének köszönhető. „Éljen a magyar király, éljen a nemzet, éljen Odescalchy herceg“ riadással, pisztolydurrogás, ének és muzsikaszóval hagytuk el az állomást. A transzporttal több paraszt hegedűs, klarinétos is jön. Luziánnal szerencsésen elhagytuk Bukovinát. Kegyetlen hideg van, hanem ez sem árt véreink virágos kedvének. Holnap kora hajnalban lépjük át a határt. Vetter vasúti képviselőhöz Dercsényi Kálmán homonnai jegyzőtől Csernovicban lelkes levél és távirat várt, melyben értesittetik, hogy Homonnán harminc külön bizottság alakult. A bizottság minden vagyont el fog látni borral, pecsenyével, kenyérrel, jóllehet hajnali ötkor érkezünk oda. Várni fog bennünket a város soraja, nagyja. Minden várost előre értesítünk érkezésünkről. A herceg az itteni állomáson kalácsot osztatott ki a gyerekek közt. Chyron, márc. 31. (Külön tudósítónk távirata.) Expedíciónknak halottja van. Astry-i állomáson, épen az indulás pillanatában, délelőtt 11 órakor a 75 éves Rane Antal volt andrásfalvi csángó gazda kiadta lelkét. Két nagy fia a nehéz beteg öreg csángót nem hagyhatta magára Andrásfalván, inkább megkockáztatták vele a hosszú utat ; ő maga is azt akarta, hogy magyar földön végezze be életét és ott pihenjenek csontjai. E kívánsága most már nem teljesülhet. Tetemeit gyorsan leemelték a vasúti kocsiról s Odescalchy herceg az állomásfőnököt kérte fel, hogy illő eltakaritásról gondoskodjék. — A költségeket legott átadta neki. A szegény öreg Ránc családja eredetileg német volt. Öregapja vándorolt a csángók közé s ott az atyja elmagyarosodott. A fajamalgamizáció érdekes példája ez. Ma éjfélkor lépjük át a magyar határt. Holnap már szép hazánk földjét köszöntjük. Szeged, márc. 31. Az első csángók Szolnokról ápr. 2-án érkeznek ide hajón este 6 órakor. Városunk nagyszerű előkészületeket tesz fogadtatásukra. A városi tanács és polgárokból alakult bizottság körében a fogadtatás módozatainak megállapítása tárgyában értekezletek folynak. — Szeged város hazatelepülő véreinket a felsővárosi kaszinóban megvendégeli; ott lesznek éjjeli szállásra is. — A polgármester a lakossághoz falragaszokon fölhívást intézett, hogy véreink fogadtatásában résztvegyenek és őket útravalóval lássák el. A mai nap folytán a következő adományokat vettük véreink útiköltségére : „Szolnoki Híradó“ gyűjtése 67 frt 60 kr. Sebestyén Kovács Lajos joghallgató gyűjtése 32 Cserne Vilma gyűjtése 27 Szále Rudolf gyógyszerész gyűjtése 12 Boross Mihály gyűjtése 17 Hertelendy István gyűjtése 8 Gyűjtés a fővárosi adóügyosztályi hivatalban Schmeitzer János állomási főnök gyűjtése 5 Miskolczy Albert által e hó 26-án egy mulatság alkalmával begyült 3 Oroszlán Károly gyűjtése 1 Halka István gyűjtése 2 Ross Mór 2 Prikkel Károly 2 Kvassay Gyula 1 Összesen : 190 Ehhez a tegnapi kimutatás 8615___________ Főösszeg: 8805 frt54 kr A gyűjtés részletes kimutatását lapunk mellékletén adjuk. A portentum 1875. őszén történt, hogy mikor az uj országgyűlés megnyílt a körjegyzők közt, kik legfiatalabb tagjai a képviselőháznak, feltűnt egy nagy, magas, fekete alak, kit persze se névről, se személyéről nem ismert senki, de kiről rögtön kire ment a szabadelvű körben, hogy az portentum. Ezt a hírét a dunáninneni felföldi képviselő urak költötték, kik összesúgtak s mint felföldi párt, követelték Baross Gábor megválasztatását a ház jegyzőjévé mit ki is vittek, ha nem akkor hát később. Mert a felföldi úton felfedezett lángész ő volt, senki más, s kik a zsenit benne feltalálták, a trencséni képviselők valának, ők és senki más. S valóban a trencséni képviselők között ő volt a zseni éssoha más zseni a trencséni képviselők közt még nem volt. Nyolcan vannak az urak mindig s mind a nyolc mindig kormánypárti, mert az a conditio sine qua non, hogy Kubicza főispán és Podhrágyi báró Popper Lipót zsidó mágnás, őket meg választassa, úgy, hogy mandátumok se nekik, se a kormánynak semmibe ne kerüljön. S a hőmamelukkok befolyására vezethető vissza, hogy Baross Gábor mindjárt mint portentum lépett be a képviselőházba, akiből miniszter lesz okvetlenül. És ő ezt érezte, sőt másokkal is éreztette , minthogy igen nagy volt, másokat könnyen lenézett. Különben Baross Gábor jó fiú volt, nem bántott senkit ártatlan képzelődésével, eljárt az ülésekre rendesen, a jegyzői teendőket pontosan végezte, a bizottságokban szorgalmasan dolgozott s ha megválasztották előadónak igen boldog volt. Olykor beszédeket is mondott, öblös hangon közönséges dolgokat, melyeket soha sem gondolt ki maga, hanem vagy hallott, vagy olvasott. Mert hogy sokat olvasott és tanult az bizonyos és az neki époly dicséretére válik, mint riválisának Hegedűs Sándornak, kivel nemcsak az előadóságért és az államtitkárságért, hanem a mameluk engedelmességben is versenyeztek. Szóval Baross Gáborban mindazon jeles tulajdonságok megvoltak, melyeket egybefoglalva a magyar ember ezen szóval fejez ki, hogy „tót diák.“ És ezalatt azt is érti, hogy tud nemcsak tanulni és csizmát tisztítani, de koplalni is, mig kiböjtöli a szegénységet s az válik belőle, minthogy élelmes, takarékos és alkalmazkodik a viszonyokhoz és emberekhez. Sok tót diákból lett már nagy úr Magyarországon. Baross is, ámbár kikiáltott portentum volt, nem ostromolta mint lángész Jupitert, hanem beszegődött a kegyelmes úrhoz tanítónak, ki vigyázni fog és felügyelni, hogy az urfiak a szabadelvű körben ne csintalankodjanak s a malacok kapjanak enni, ha pedig valami irni való akad, szépen megírja. Tanítóból lett ispán, ispánból tiszttartó; nyolc éven át szolgált híven és pretenzió nélkül és soha el nem mulasztott egy lépést, ha előre mehetett; érdemeit a kormány körül garasonként gyűjtötte össze s elhelyezte kamatra, mig azon hírbe jött, hogy érdemekben gazdag ember s mindenre alkalmatos és jól használható , ekkor előadóvá válván, Hieronymi birtokát, a közlekedési államtitkárságot Baross Gábor kéz alatt megvette. Ki hitte volna. És csakugyan még közlekedési miniszter lesz belőle, miután Kemény Gábor őt magánál beszállásolta. Mindezekből kitűnik, hogy Baross Gáborban sok jó tulajdonok vannak, csak .Azt az egyet nem tudjuk megfejteni, hogy a közlekedési szakban hol szerezte jártasságát ? Mert idáig azt tartottuk, hogy a miniszternek nem kell szakembernek lenni, mivel miniszter, és mert az államtitkárja szakférfiú. Igaz is, hogy Hieronymi, Matlekovics, Madarassy, Fejérváry, Csemegi államtitkárok hosszú szolgálatban szerezték meg maguknak a kellő képzettséget a minisztérium vezetésére, Prónay alispán volt s a közigazgatásban jártassággal bír, de hogy Baross valaha konduktor, távirdai szolga, levélhordó, vagy csak útkaparó is lett volna, mely hivatalok a közlekedési szakban a legcsekélyebbek, soha nem hallottuk. Ám nem kell őt félteni. Bele fog ő tanulni, reggeltől estig mindig a hivatalban fog ülni. Pedig gyors eszéről soha senki sem tudta megmagyarázni, hogy ő mért portentum ? 80 10 65 52 7 . — 70 03 40 50 30 24 tfs&s&«nte 16 »részi