Budapesti Hírlap, 1883. június (3. évfolyam, 150-179. szám)

1883-06-30 / 179. szám

2 A kis vasutak táplálják a nagy vasutakat; minél több kis vasút, mely az államnak nem kerül vagy semmibe vagy kevésbe, annál több szállítmánya lesz a hosszú országos vonalak­nak s annál több jövedelem s kevesebb szub­venció. Munkács-Sztry terveit most készitik újra talán ötödször. Szapáry ellenzése dacára úgy látszik az állam maga építi. A fontos csatlako­zást, a legrövidebb utat Budapesttől s Trieszt- Fiumétől Lembergbe nem akarja kiadni ke­zéből. A budapest-szőnyi vonal megnyílik két év múlva, roppant előnyére Budapestnek és a ma­gyar államvasutaknak.­­ A déli vasuttársulattal is újra fel fognak vétetni az alkudozások a dunántúli vonalak sze­parációjára nézve az osztrák vonalaktól. Ezen reform sem kerül pénzbe s a társulatra nézve elodázhatatlan, mióta a pécsi vonal kiépült s a magyar államvasutak üzemébe átvétetett, mert, ha tetszik, minden árut kis kerüléssel Fiuméig saját pályáinkon szállíthatjuk. De minek vi­seljünk háborút, ha nem kell, ha kiegyez­hetünk ? Íme mily halmaza a teendőknek! Mekkora tér Kemény Gábor báró alkotó tevékenységének! És ez korántsem minden, a közlekedésügy problémái közé tartozik még a tengeri gőzhajó­zás is, az „Adria“ társaság megfeneklett ügyei­nek rendezése. A vizek szabályozásáról nem is szólunk, országutakról, posták és távírdákról. Bízhatunk hát, hogy Szapáry fukarsága nem fogja megakasztani közlekedésügyünk fejlő­dését. Lehet-e a fát növésében gátolni, ha erős gyökerei jó földben hajtanak ? A magyar vasut­­ügy oly életteljes és nagy már, hogy vissza­szorítani azt többé semmi fiskalitás nem ké­pes, de nem is áll az állam érdekében hogy tegye. Bár volna hitele és módja az államnak annyi, hogy a szubvencióból élő vasutakat mind meg- vagy átvehetné, az erdélyit, az észak­keletit, a gácsországit stb., hogy jobban csopor­­tosíthatnák és oszthatnék be a forgalmat. Saj­nos, hogy a vasutak államosítása megakadt. Lesz még idő, hogy ezen munkát is folytathatjuk, csakhogy drágábban akkor, mint lehetne most. EGYESÜLETEK és INTÉZETEK. — A fővárosi szeretet h­áz növendékeinek ez évi zárvizsgálata ma délelőtt tar­tatott meg. Az egyesület tagjai közül sokan voltak je­len s az az értelmes nevelés s gondos ápolás, melyet a gyermekek minden mozdulata s helyes feleletei elárultak, a mai napon is mindenkit meggyőzött arról, hogy a szeretetház üdvös célját szépen tölti be. A derék nevelőket a közönség többször megéljenezte, Rostah­ázy Kálmán másodelnök pedig ezenfelül kü­lön beszédben emelte ki a nevelők, különösen pedig Szőts András igazgató érdemeit. Weisz Bernát Fe­renc elnök beszédében hangsúlyozta, hogy az inté­zetből kilépett gyermekek jó viseletük által díszére válnak az intézetnek s intette a gyermekeket, hogy ők is jól viseljék magukat. A jelen voltak ezután megtekintették a gyermekek által ápolt gyönyörű rózsás és konyhakertet s a méhest, melyek meglepő rendben találtattak.­­ Az országos nőipar egyesület nagy nyeremény sorsjáték­a számára a sugárút 43. számú épületben rendezik be a díszes és nagy terjedelmű bazárt, hol a nyereménytárgyak ál­landóan közszemlére lesznek kitéve. A nyeremények márvány és alabastrom diszmű­tárgyak és hazai ipar­cikkekből lesznek s az egyes tárgyak értéke egész 800 írtig terjed. Egy sorsjegy ára 1 frt, minden sorsjegy okvetlenül nyer, a­mennyiben a sorsolás oly módon történik, hogy a sorsjegy tulajdonosa jogo­sítva van a bazárban elhelyezett urnából egy számot kihúzni s azt a tárgyat nyeri, mely a bazárban a kihúzott számmal van megjelölve. A sorsjáték julius hó 5-én délután 4 órakor nyílik meg és szakadatla­nul tart naponkint délutáni 4 órától este 10 óráig. — A m. mérnök- és épitészegye­­sület kebelében legközelebb egy új bizott­ság fog alakulni, melynek hiánya már eddig is érez­hető volt. E bizottságnak feladata lesz az egyesület rendes felolvasásain kívül bizonyos időközökben oly felolvasásokat is rendezni, melyeken a laikus közön­ség is részt vehet; feladata lesz továbbá a szokásos BUDAPESTI HÍRLAP. (179. sz.) 1883. június 30. kisebb-nagyobb kirándulásokat, esetleges ünnepélye-­­­ket, mulatságokat, gyártelepek és nagyobb építke­zések látogatását rendezni, városunkat meglátogató előkelőbb szakférfiakat fogadni stb. E bizottságot az egyesület ez idei kirándulása után akarják meg­alakítani. TUDOMÁNY és IRODALOM. * (Az orvosi hetilap „Közegészségügy“) című önállóan szerkesztett mellékletének júniusi szá­mát kaptuk meg, melynek szerkesztője Fodor Jó­zsef egyetemi professzor. Maga a főlap csak szak­embereket érdekel, azért a szerkesztőségekbe nem jár; ellenben a „Közegészségügy“ olyan kérdésekkel foglalkozik, melyek az orvosoknak a közjólétre ki­ható működése körét alkotják ugyan, de tárgyuk természeténél fogva csak akkor érvényesülhetnek, ha a nagy­közönség intelligens része fontosságukat meg­ismeri. Fodor Józsefnek nagy érdemei vannak a köz­­egészségügy terén. Ő h­onosítá meg nálunk e tudo­mányt, melynek érdekében a napi sajtóban is tollat szokott ragadni, valahányszor fontos egészségügyi kérdésekben a szakember szavára hallgatni tanácsos. Dicséretet érdemel az az intézkedés is, hogy lapjá­nak tartalmáról immár a napi sajtó is tudomást sze­rezhet. Lapunk különben már eddig is tudomást szo­kott venni az említett lap általánosabb érdekű köz­leményeiről, annál inkább tehetjük ezt ezentúl. A mostani szám a budapesti tejről és a budapesti ke­nyérről közöl hosszabb cikkeket, továbbá dr. Téry Ödön selmeci bányaorvos ír a bányásznép elrémítő nyomorúságáról és romlottságáról igen érdekes cik­ket. (Dr. Téry tollából lapunk is közölt volt érdekes cikket a gyermekhalandóságról.) Végül apróbb köz­lemények érdemelnek figyelmet, melyek némelyikére még visszatérünk. —dr. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (Az utolsó előadás.) A wiedeni szín­­házban ismét fényes diadal volt a budapesti nép­színház társulat számára. „A koldusdiák“-ot zsúfolt ház tapsolta s B­­­ah­a Lujza asszonynak, Pál­mai és Hegyi kisasszonyok részére egész sze­kérre való koszorút, bokrétát fuvaroztak a színház­ba. Az előadás a tömérdek ismételtetéssel alig akart véget érni, úgy a közönség, mint a művészek köl­csönösen jó emléket akartak hagyni maguk után. Érdekes jelenség volt az is, hogy Geistinger asszony, a híres operette-diva ez előadásra direkt Karinth­iá­­ból érkezett meg, hogy nagy vetélytársának,­­Blaha asszonynak, kinek ő a bécsi lapok szerint csak egy­­harmadával ér föl, lévén a mi dívánkban Geistin­­geren kívül egy egész Gallmeyer és Raabe meg­­alakítását élvezze. A „Koldusdiák“ címszerepét ő amerikai körútja alkalmával akarja először játszani s eljött Blahánétól tanulni. A lelkes közönség végül kitapsolta Evva urat is és beszédet várt tőle, Evva ur azonban csak meghajtotta magát, de nem beszélt Nálunk nem is szokás, ha Bécsben az is. * (A nemzeti színházban) tegnap az utolsóelőtti opera előadás volt. Bellini „Alvajá­ró“-j ának címszerepét R­i­s­­­e­y Lelia kisasszony énekelte, a grófot Ney úr, a korcsmárosnőt Kor­áink­­a, és Elvinot Hajós úr. Szóval a legtel­jesebb új szereposztás. Szerencsésnek azonban nem volt mondható. Risley k. a. a legszintelenebb éneket s a legmerevebb mozdulatlanságot mutatta be. Első felvonásbeli koloratur- áriáját nagy könnyedséggel énekelte, de sem ebben, sem későbbi dallamaiban a kifejezésnek és bensőségnek egy szikráját nem vol­tunk képesek fölfedezni. Csupa egyszínű szürkével festett kép volt Aminája. Ney­ur az Odry által annyi eleganciával és előkelő nemességgel adott sze­repet primitiv felfogással adta s a könnyedséget kívánó énekrész vastag színezésben került ki ajkai közül. Ilasonlag járt Hajós úr is, ki ez inkább lírai szerepben hősi páthoszt, de igen kevés könnyed­séget fejtett ki. I. felvonásbeli koloratur-dallama ugyan megviselte rokonszenves, nemes ércű, de ne­hézkes hangját. Helylyel-közzel nyújtott csak tiszta műélvezetet. Kordin kisasszonyról csak dicsére­test mondhatunk, óhajtandó, hogy e szerep állandóan nála maradjon. A nyári előadás meglátszott a karo­kon, melyek nem a legbiztosabb lábakon állottak. * (T­ó­t­h Béla színtársulata) ma kezdi meg előadásait Vácon, hol a jónevű igazgató a nagy sörház kertjében szép arénát építtetett saját­­ költségén. Első előadásul a „T­ó­t leány“ kerül színre. A társulat a vidék jobb erői közül való, köztük van N­i­k­ó Lina is. * (Az első színészeti vizsgát­ a napokban tartották meg a magyar színészegyesület központi irodájában, amelyen Guba Emma kis­asszony képesítettnek mondatott ki a színi pályára s erről bizonyítványt kapott. * (Vízvári Gyula ur), a nemzeti szín­ház jeles komikusa julius 7-én kezdi meg a kecske­méti arénában hosszabb időre terjedő vendégszerep­lését. Első föllépteül M­o 1­i é­r­e vígjátékát: a „Sze­­leburdi“-t választotta. * (A magyar királyhimnusz ügyé­ben) kiírt pályázatra már több mint 80 pályamű érkezett be, melyeknek rendszeres ösz­­szeírását és lajstromozását a központi végrehajtó­bizottság már megkezdte. * (Az angol kisasszonyok fel­sőbb leányne­ve­lő intézetében) ma értek véget a zene­vizsgák háromnapi munka után. A szülők az eredménynyel meg lehetnek elégedve. Az intézetben működő jeles tanerők odairányozzák igyekvésöket, hogy növendékeik a zenei képzettség­ben elérjék azt a színvonalat, amelyen egy művelt hölgy állhat, anélkül, hogy művésznő akarjon lenni. S ez a rendszer igen helyes ; egy leányiskola nem konzervatórium, hol a zenéből szakképzettséget le­hetne nyerni, ott a zene is csak a műveltségi kellék gyanánt megszerzendő tantárgyak között foglalhat helyet. Ilyen szempontból a növendék-kisasszonyok jól megérdemelték a sok tapsot, amit e három nap alatt arattak. Bolgár párbajának utójátéka. Egyhangúlag fölmentve ! E hirt a táviró tegnap rögtön meghozta s mi röviden közöltük is. A tárgyalásról azonban, mely az osztrák-magyar monarchia minden lovagias em­berét okvetlenül kell, hogy érdekelje, némileg bő­vebb tudósítással tartozunk olvasóinknak. Húsz évi súlyos börtön van kiszabva a szándé­kos emberölésre, melylyé bármely fogas államügyész szívesen minősítette volna a „bűntényt“. Nem minden államügyész Szegf Ferr úr tanítványa, azon­ban dr. Reiser államügyész szintén a beigazolt „elháru­ltatlan kényszer“ befolyása alatt állott; neki vádolnia kellett, pedig szívesebben mondott volna védbeszédet a vérig sértett, erkölcsi kényszer alatt álló vádlott mellett, kinek lovagiasságáról, kifogás­talan jelleméről teljesen meg volt győződve. Azon­ban vádolnia kellett és vádolt is e kötelesség szi­gorú szabályai szerint, de bizonyára aligha örült bárki is jobban az esküdtek fölmentő ítéletének mint ő. E meggyőződést keltette mindenkiben eljá­rása. Az államügyész megtette szigorúan felfogott kötelességét. Más bűnpörben ezer csapdát, lest, ke­­resztkérdést, gyanúsítást szokott használni még a legszelídebb vádló is, itt egyenesen haladt minden a maga útján, semmi fogás, semmi tagadás és rábe­szélés, a vád az elítélést kérte, tekintetbe vévén az enyhítő körülményeket is , a védelem pedig ezek alapján a teljes fölmentést. Az esküdtek pe­dig döntöttek s bíróság, vádló, vádlottak szív­ből örvendettek azon, hogy az ítélet igy hangzott. A tárgyaláson, mely tegnap délelőtt kezdő­dött s délután végződött el, nagyszámú közönség vett részt. Bolgár főhadnagy védője dr. Mar­k­­breiter, Bécs legelső védőügyvédé, a két segédé pedig, Brandeisé és B r i 1 1 e r­é, dr. Benedikt és dr. Singer. Mint tanuk megjelentek a párbaj­ban elesett Schlager alezredes segédei, Guttenberg alezredes és Spiegelfeld őrnagy. A vádirat Bolgárt a büntetőtörvénykönyv 158. és 161. §-a alapján kéri elitéltetni. A vádirat elmondja a párbaj egész tör­ténetét s végül fölemlíti azon körülményt is, hogy Bolgárnak kezdetben az volt a szándéka, hogy Schlagert kíméli s csak azután érlelődött meg benne a sokkal komolyabb elhatározás, mikor Schlager sértőleg viselte magát vele szemben. A segédeket az államügyész a büntetőtörvény­könyv 164. §-a értelmében kérte elítéltetni. Erre kö­vetkezett Bolgár Ferenc kihallgatása. Vádlott elő­adta, hogy lapjában azon nézetnek adott kifejezést, hogy a vasúti ezred parancsnoki állomására nem a táborkarból kell venni embert, hanem a műszaki csapatokból, de az illető cikkben Schlayernek neve nem volt említve. A cikk megjelenése után megje­lent nála két ismeretlen úr Schlayer nevében, akik-

Next