Budapesti Hírlap, 1883. szeptember (3. évfolyam, 241-268. szám)

1883-09-16 / 255. szám

ül. évfolyam 255. szám. Budapest 1883. Vasárnap, szeptember 16. Előfizetési Arak­­ 8géss évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr, egy hét* IfrtKOkr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő : Csabányi Jóim Egyes esév ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály­ szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal IV. kerület, kalap-utca 16. sz­ám. Az uj ezredesek. Régi szokás Ausztriában, hogy a császár elajándékozza ezredeit idegen uralkodóknak. Ez épen olyan, mint a címzetes püspökség vagy a tiszteletbeli hivatal, nem jár semmi haszonnal csak azon jussal, hogy az illető kül­földi fejedelem ünnepélyes alkalmaknál az osztrák egyenruhát, viselhesse, így gyakran ol­vassuk, hogy a Vilmos császár az ő osztrák-ma­gyar ezredének, Ferencz József pedig a nevét ki­­viselő porosz ezrednek ezredesi ruháját vették fel, midőn találkoztak s hozzá kiki a másik ország ordóját tűzte mellére. Hát ez csak olyan üres udvariasság, melyre az udvaroknál sokat adnak. Nagy katonai megtiszteltetésnek veszik az ilyest. Midőn királyunk Umbertóval kibékült és szövetkezett, őt tette ezredtulajdonosá, most pe­dig I. Milán Szerbia királya lépett az osztrák magyar hadsereg kötelékébe mint ezredtulajdonos. Mutatja e kinevezés, mily benső jó vi­szony uralkodik a két király között, hogy Szerbia fejedelme teljes őszintén csatlako­zott a ném­et-osztrák-magyar szövetséghez s hogy támaszát valóban nem többé szent Pé­­tervárott, hanem monarchiánkban keresi. Szeret itt tartózkodni, barátságokat keres nálunk s a kitüntetést fejedelmünktől nagyra veszi, nyil­ván, mert meg van győződve szövetségünk hasznos volta és önzetlensége felől. Oroszor­szág részéről pedig ellenkezőjét tapasztalta mindennek: a cár gőgjét éreztette vele, az orosz konzul parancsolgatott neki, a muszka ügynökök garázdálkodtak országában, az orosz katonatisztek mint hódítók léptek fel s be kellett látnia Szerbiának, hogy függetlensége orosz protektorátus alatt ideiglenes s az Obrenovics-dinasztia sorsa hasonló lenne a kur­landi Biron, vagy a kaukázusi Bagration her­cegek sorsához, kik országukat elvesztették, s most a cárok udvaroncai. Milán pedig, a negyedik Obrenovics, küzdve pretendensekkel és muszkapárti radi­kálisokkal, nehezen képes magát fentartani, ha monarchiánk védelmét tőle megtagadja. E vé­delmet Szerbia szövetsége árán megszerezte magának s viszont szolgálatképen a Habsburg­­ház feje bevezeti az Obrenovics-ház fejét az európai szuverén dinasztiák társaságába. A királyi cimker, melynek elismertetést szerez­tünk, járulnak a katonai méltóságok, udvari ünnepélyek s idővel talán családi kötelék, ha Milán király fia eraberkort érve arát vá­laszt magának. Az országok érdeke legalább igy kívánja. Azt a pozíciót Milánnak senki meg nem szerezhette volna Európában, mint Ferenc­ Jó­­zsef királyunk. Mert az orosz cár mellett min­dig csak mint vazallus szerepelt volna, az angol nem törődik vele, a töröknek társadalmi állása magának sincs, a Habsburgok pedig egyúttal Németországba is bevezették, hol most Bourbon Alfonzzal együtt lesz ven­dége a német császárnak a nagy hadgyakor­latoknál. Battanberg Sándornak, mint hesseni Sán­dor herceg fiának társadalmi állása meg­volna, ha Bulgária fejedelme nem lenne. De ez szá­­mo­s állapot. A török szultán és a muszka cár vazallusának lenni egyszerre, bolgár alatt­valók és orosz miniszterekkel vesződni, Szó­fiában lakni s onnét el nem mehetni, le nem köszönhetni, mikor hol a bolgárok akarják el-­­ kergetni, hol a muszkák , ily fejedelemséget s tűrni és viselni politikai mártiromság. S Battenberg Sándor osztrák-magyar ezredessé neveztetett ki, azon ezredben, melynek édes atyja tulajdonosa, ő is viselheti tehát az osz­trák-magyar katonai egyenruhát, épúgy mint Milán, bár a kitüntetése kisebb. Atyja után várható öröksége között lesz alkal­masint a 6. számú osztrák-magyar dragonyos ezred tulajdona is. Ha e kinevezésre reflektálunk azért tesz­­szük, mert bizonyos párhuzamot veszünk észre Milán és Sándor között. Milán is orosz gyámság alatt állott sokáig, orosz tisztek és az orosz konzul parancsolgattak Belgrádban, ő is eljárt Szentpétervárra az atyushoz kezet csókolni és pártfogást kérni, neki is Oroszor­szág adott feleséget, mint most Nikita leányá­val házasítanák Sándort, s neki is önérzete tiltja továbbtűrni azon megalázó szerepet, melytől Milán szerencsésen megszabadult, le­rázván azt magáról. Bulgária és Sándor fejedelem emancipá­ciója is csak úgy történhetik, mint Milán ki­rályé történt. Ha Oroszországtól elpártol és Ausztria-Magyarországhoz szegődik. A hajlam rá megvan, csak a tehetség még hiányzik. Sándor fejedelem Berlinben és Bécsben járt, mielőtt országába hazatért s gondolta magában, hogy a közép-európai szö­vetséghez állni neki is jó lenne. De mikor Szófiába érkezett s el akarta kergetni a muszka tábornokokat, ezek megfogták a botnak másik végét és azzal fenyegették a fejedelmet, hogy saját házából kilökik. Kibékültek tehát s egye­lőre a fejedelem a börtönőrökkel együtt lakik. Sándor folyamodott Bécs és Berlinbe se­gítségért, de Bismarck a „Nordd. Alig. Zig“­­ban azt felelte neki vissza, hogy ő bizony nem fűz össze Oroszországgal Bulgáriáért. A „BUDAPESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A szegedi állandó did. — A „Budapesti Hirlap“ eredeti tárcája. — Ma adatik át minden ünnepélyesség mel­lőzésével Szeged újjá­alkotásának egyik legpom­pásabb műve — az állandó híd. Eddig egy rozoga hajóhíd közvetítette a közlekedést a Tisza két partja között, mert a vasúti hidat nem volt szabad használni. Nyomorúságos alkotmány volt az a fahíd, melyet amint a Tisza zajlani kezdett, minden télen szét kellett szedni s kora tavaszig komp és csónakok helyettesiték. Mikor pedig a tél nagyon is zordonan köszöntött be, mikor az óriási jégtáblák a közlekedést életveszélyessé tették, a forgalom Szeged, Újszeged és To­­rontál között sokszor napokon át, teljesen szü­netelt. Most már a hajóhíd örök nyugalomba he­lyeztetik. Megveszi talán majd valamelyik Tisza­­menti község, melynek igényei szerényebbek. Szeged lakosai örömmel és büszkeséggel tekintenek az állandó hídra, a szakértelem és magasabb építészet e remekére. És méltán ! # Az uj Ind építésére a pályázat 1880. évi julius hó 1-én íratott ki. A föltételek igen nehézzé tették a megol­dást, mert ki lön mondva,hogy: a) a hid építése 1.250.000 írtnál többe nem kerülhet, b) hogy első nyílása legalább 110 méter feszítő távolsággal bírjon és­­) hogy párhuzamos rácstartók, minők a vasúti hidaknál használatban vannak, nem al­kalmazhatók. Dacára e korlátozásoknak az 1880. évi szeptember 1-én lejárt pályázat meglepő ered­ményt produkált. A világ különféle részeiből 12 tekintélyes cég részéről 23 különböző tervezet adatott be. Pályáztak pedig : Franciaországból, az Eiffel G. cég Párisból 2 külömböző ter­vezettel. Az egyik tervezet szerint a híd költ­ségei 1.145.000 írtban, a másik szerint 1.214.700 írtban irányoztatok elő. Ezen cég Magyarorszá­gon már jó hírnevet szerzett magának, mert ő volt a budapesti osztrák államvasut új indó­­házának fővállalkozója. b) a „Societe de Construction de Batignol­­les Paris“ cég, a budapesti Margithid építője 4 tervezettel lépett ki a síkra. A híd ára az 1-ső tervezetben 1.250,000 írtra, a 3-ik tervezetben 1,100,000 írtra lett előirányozva. A 2-ik terv csak kép és sem részletekkel sem költségvetés­sel nem bírt. A 4-ik terv pláne csak érték nél­küli vázlat volt. c) a Fives cég, Lille-ből 2 tervvel jelent­kezett. A költségek az 1-sőnél 1,572,00 írtra, a másodiknál pláne 1,750,000 írtra tétettek. d) Seyrig Th. Paris egyik legkitűnőbb mérnöke szintén 2 tervet nyújtott be. Az egyik terv 1,144,000 a másik 856,000 írttal lett elő­irányozva. Olaszországból konkurrált a Ta­­lopin Sue Jakob cég 2 tervvel. Az elsőben a híd ára 2,590,000 frankkal szerepel. A második terv inkább csak vázlat. Belgiumból a Rollin-cég 1.280.000 frtos tervvel jelentkezett. Hollandiából a van der Made cég egy tervvel pályázott. A költségeket 1.229.000 frtra irányozta elő. Németországból Holtzmann et Com­panie 2 tervvel jelentkezett. Az építés költségeit egyikben 1,560,000 írtra, a másikban 1,220,000 írtra számította fel. Ausztriából: a) Köztin, Wegerer és Welsbach bécsi cég egy tervvel pályázott, mely szerint a híd 1,298,000 forintba került volna; b) Hellwag mérnök, az előtt a gotthardi vasútnál építészeti igazgató, s a szegedi rakodó part vállalkozója 3 tervet nyújtott be 980.000 írt, 1.695,000 írt és 1.640,000 előirányzattal. Magyarországból: a) a magyar államvasutak gépgyára Buda­pestről két tervvel pályázott. Egyik szerint a bid 1.320,000 írtba, a másik szerint 1.647,000 írtba került volna. b) az ismert Gregersen cég egy tervet adott háromféle módosítással, melyek szerint a Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.

Next