Budapesti Hírlap, 1883. szeptember (3. évfolyam, 241-268. szám)
1883-09-16 / 255. szám
ül. évfolyam 255. szám. Budapest 1883. Vasárnap, szeptember 16. Előfizetési Arak 8géss évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr, egy hét* IfrtKOkr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő : Csabányi Jóim Egyes esév ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal IV. kerület, kalap-utca 16. szám. Az uj ezredesek. Régi szokás Ausztriában, hogy a császár elajándékozza ezredeit idegen uralkodóknak. Ez épen olyan, mint a címzetes püspökség vagy a tiszteletbeli hivatal, nem jár semmi haszonnal csak azon jussal, hogy az illető külföldi fejedelem ünnepélyes alkalmaknál az osztrák egyenruhát, viselhesse, így gyakran olvassuk, hogy a Vilmos császár az ő osztrák-magyar ezredének, Ferencz József pedig a nevét kiviselő porosz ezrednek ezredesi ruháját vették fel, midőn találkoztak s hozzá kiki a másik ország ordóját tűzte mellére. Hát ez csak olyan üres udvariasság, melyre az udvaroknál sokat adnak. Nagy katonai megtiszteltetésnek veszik az ilyest. Midőn királyunk Umbertóval kibékült és szövetkezett, őt tette ezredtulajdonosá, most pedig I. Milán Szerbia királya lépett az osztrák magyar hadsereg kötelékébe mint ezredtulajdonos. Mutatja e kinevezés, mily benső jó viszony uralkodik a két király között, hogy Szerbia fejedelme teljes őszintén csatlakozott a német-osztrák-magyar szövetséghez s hogy támaszát valóban nem többé szent Pétervárott, hanem monarchiánkban keresi. Szeret itt tartózkodni, barátságokat keres nálunk s a kitüntetést fejedelmünktől nagyra veszi, nyilván, mert meg van győződve szövetségünk hasznos volta és önzetlensége felől. Oroszország részéről pedig ellenkezőjét tapasztalta mindennek: a cár gőgjét éreztette vele, az orosz konzul parancsolgatott neki, a muszka ügynökök garázdálkodtak országában, az orosz katonatisztek mint hódítók léptek fel s be kellett látnia Szerbiának, hogy függetlensége orosz protektorátus alatt ideiglenes s az Obrenovics-dinasztia sorsa hasonló lenne a kurlandi Biron, vagy a kaukázusi Bagration hercegek sorsához, kik országukat elvesztették, s most a cárok udvaroncai. Milán pedig, a negyedik Obrenovics, küzdve pretendensekkel és muszkapárti radikálisokkal, nehezen képes magát fentartani, ha monarchiánk védelmét tőle megtagadja. E védelmet Szerbia szövetsége árán megszerezte magának s viszont szolgálatképen a Habsburgház feje bevezeti az Obrenovics-ház fejét az európai szuverén dinasztiák társaságába. A királyi cimker, melynek elismertetést szereztünk, járulnak a katonai méltóságok, udvari ünnepélyek s idővel talán családi kötelék, ha Milán király fia eraberkort érve arát választ magának. Az országok érdeke legalább igy kívánja. Azt a pozíciót Milánnak senki meg nem szerezhette volna Európában, mint Ferenc József királyunk. Mert az orosz cár mellett mindig csak mint vazallus szerepelt volna, az angol nem törődik vele, a töröknek társadalmi állása magának sincs, a Habsburgok pedig egyúttal Németországba is bevezették, hol most Bourbon Alfonzzal együtt lesz vendége a német császárnak a nagy hadgyakorlatoknál. Battanberg Sándornak, mint hesseni Sándor herceg fiának társadalmi állása megvolna, ha Bulgária fejedelme nem lenne. De ez számos állapot. A török szultán és a muszka cár vazallusának lenni egyszerre, bolgár alattvalók és orosz miniszterekkel vesződni, Szófiában lakni s onnét el nem mehetni, le nem köszönhetni, mikor hol a bolgárok akarják el- kergetni, hol a muszkák , ily fejedelemséget s tűrni és viselni politikai mártiromság. S Battenberg Sándor osztrák-magyar ezredessé neveztetett ki, azon ezredben, melynek édes atyja tulajdonosa, ő is viselheti tehát az osztrák-magyar katonai egyenruhát, épúgy mint Milán, bár a kitüntetése kisebb. Atyja után várható öröksége között lesz alkalmasint a 6. számú osztrák-magyar dragonyos ezred tulajdona is. Ha e kinevezésre reflektálunk azért teszszük, mert bizonyos párhuzamot veszünk észre Milán és Sándor között. Milán is orosz gyámság alatt állott sokáig, orosz tisztek és az orosz konzul parancsolgattak Belgrádban, ő is eljárt Szentpétervárra az atyushoz kezet csókolni és pártfogást kérni, neki is Oroszország adott feleséget, mint most Nikita leányával házasítanák Sándort, s neki is önérzete tiltja továbbtűrni azon megalázó szerepet, melytől Milán szerencsésen megszabadult, lerázván azt magáról. Bulgária és Sándor fejedelem emancipációja is csak úgy történhetik, mint Milán királyé történt. Ha Oroszországtól elpártol és Ausztria-Magyarországhoz szegődik. A hajlam rá megvan, csak a tehetség még hiányzik. Sándor fejedelem Berlinben és Bécsben járt, mielőtt országába hazatért s gondolta magában, hogy a közép-európai szövetséghez állni neki is jó lenne. De mikor Szófiába érkezett s el akarta kergetni a muszka tábornokokat, ezek megfogták a botnak másik végét és azzal fenyegették a fejedelmet, hogy saját házából kilökik. Kibékültek tehát s egyelőre a fejedelem a börtönőrökkel együtt lakik. Sándor folyamodott Bécs és Berlinbe segítségért, de Bismarck a „Nordd. Alig. Zig“ban azt felelte neki vissza, hogy ő bizony nem fűz össze Oroszországgal Bulgáriáért. A „BUDAPESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A szegedi állandó did. — A „Budapesti Hirlap“ eredeti tárcája. — Ma adatik át minden ünnepélyesség mellőzésével Szeged újjáalkotásának egyik legpompásabb műve — az állandó híd. Eddig egy rozoga hajóhíd közvetítette a közlekedést a Tisza két partja között, mert a vasúti hidat nem volt szabad használni. Nyomorúságos alkotmány volt az a fahíd, melyet amint a Tisza zajlani kezdett, minden télen szét kellett szedni s kora tavaszig komp és csónakok helyettesiték. Mikor pedig a tél nagyon is zordonan köszöntött be, mikor az óriási jégtáblák a közlekedést életveszélyessé tették, a forgalom Szeged, Újszeged és Torontál között sokszor napokon át, teljesen szünetelt. Most már a hajóhíd örök nyugalomba helyeztetik. Megveszi talán majd valamelyik Tiszamenti község, melynek igényei szerényebbek. Szeged lakosai örömmel és büszkeséggel tekintenek az állandó hídra, a szakértelem és magasabb építészet e remekére. És méltán ! # Az uj Ind építésére a pályázat 1880. évi julius hó 1-én íratott ki. A föltételek igen nehézzé tették a megoldást, mert ki lön mondva,hogy: a) a hid építése 1.250.000 írtnál többe nem kerülhet, b) hogy első nyílása legalább 110 méter feszítő távolsággal bírjon és) hogy párhuzamos rácstartók, minők a vasúti hidaknál használatban vannak, nem alkalmazhatók. Dacára e korlátozásoknak az 1880. évi szeptember 1-én lejárt pályázat meglepő eredményt produkált. A világ különféle részeiből 12 tekintélyes cég részéről 23 különböző tervezet adatott be. Pályáztak pedig : Franciaországból, az Eiffel G. cég Párisból 2 külömböző tervezettel. Az egyik tervezet szerint a híd költségei 1.145.000 írtban, a másik szerint 1.214.700 írtban irányoztatok elő. Ezen cég Magyarországon már jó hírnevet szerzett magának, mert ő volt a budapesti osztrák államvasut új indóházának fővállalkozója. b) a „Societe de Construction de Batignolles Paris“ cég, a budapesti Margithid építője 4 tervezettel lépett ki a síkra. A híd ára az 1-ső tervezetben 1.250,000 írtra, a 3-ik tervezetben 1,100,000 írtra lett előirányozva. A 2-ik terv csak kép és sem részletekkel sem költségvetéssel nem bírt. A 4-ik terv pláne csak érték nélküli vázlat volt. c) a Fives cég, Lille-ből 2 tervvel jelentkezett. A költségek az 1-sőnél 1,572,00 írtra, a másodiknál pláne 1,750,000 írtra tétettek. d) Seyrig Th. Paris egyik legkitűnőbb mérnöke szintén 2 tervet nyújtott be. Az egyik terv 1,144,000 a másik 856,000 írttal lett előirányozva. Olaszországból konkurrált a Talopin Sue Jakob cég 2 tervvel. Az elsőben a híd ára 2,590,000 frankkal szerepel. A második terv inkább csak vázlat. Belgiumból a Rollin-cég 1.280.000 frtos tervvel jelentkezett. Hollandiából a van der Made cég egy tervvel pályázott. A költségeket 1.229.000 frtra irányozta elő. Németországból Holtzmann et Companie 2 tervvel jelentkezett. Az építés költségeit egyikben 1,560,000 írtra, a másikban 1,220,000 írtra számította fel. Ausztriából: a) Köztin, Wegerer és Welsbach bécsi cég egy tervvel pályázott, mely szerint a híd 1,298,000 forintba került volna; b) Hellwag mérnök, az előtt a gotthardi vasútnál építészeti igazgató, s a szegedi rakodó part vállalkozója 3 tervet nyújtott be 980.000 írt, 1.695,000 írt és 1.640,000 előirányzattal. Magyarországból: a) a magyar államvasutak gépgyára Budapestről két tervvel pályázott. Egyik szerint a bid 1.320,000 írtba, a másik szerint 1.647,000 írtba került volna. b) az ismert Gregersen cég egy tervet adott háromféle módosítással, melyek szerint a Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.