Budapesti Hírlap, 1883. október(3. évfolyam, 270-300. szám)
1883-10-09 / 278. szám
Budapest, 1883. Kedd, október 9. HI. évfolyam. ____ 278. szám. Budapesti Hírlap Előfizetési Urak : Egész évre írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő : Csukásai József. Egyed szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Kalap utcza 16. szám. Apponyi Albert gróf. Mint egy királyi sasmadár, úgy vált ki, egy szárnycsapással tisztultabb légkörbe szállva, s kerengett a sokaság feje felett mindnyájuk által utolérhetlen teljességében a tehetségeknek ma Apponyi Albert gróf. A megdöbbenés egy nemével követte szónoklata utján fascinált hallgatósága. Ez a mai beszéd hallható kopogtatás volt egy nagy hivatás küszöbén. A magyar törvényhozó test szive hallhatóan megdobbant s a gondviselés, mely felettünk őrködik, azt monda : szabad ! Apponyi Albert gróf a közel jövő embere. Az ország vezetése az ő öröké, s ez örökségét átvenni, hozzá méltónak mutatkozni, egyenkint bontogatja ki tehetségének és készültségének tárait. Régen mondogatjuk már egymásnak, de sohasem éreztük közvetlenebbül mint ma, hogy Apponyi gróf van hivatva egy uj nemzedék élén megvívni a harcot Magyarország legközelebbi jövőjéért. A debatter-iskola és taktikus politika aerája vége felé közeledik, fel fogja ismét váltani a státusférfiak és szónokok kora. Díszre és tiszteletre jut ismét a politikában a gondolat és a művészet, a találékony ügyesség és a prókátori dialektika helyén, így váltják fel egymást rendszerek és irányok szükségképi sorrendben. Egy túltengett irány árnyékai megteszik a hazának az utolsó jó szolgálatot: folio gyanánt szolgálnak — megkétszerezni fényét — a kellő irány vezértehetségének. A sejtelem egy neme szállta meg ma a képviselőházi hallgatóságot: van még egy világ azon kívül is, melynek jelenségei, teremtményei és ügynökei ma elárasztva tartják a politikai piacot : van még egy világ, amely szebb, nemesebb, tisztább, anélkül, hogy kevésbé tudna hasznos is lenni. És ki kitört a vágy e világ után tetszésben, a tekintetek tüzelésében, a szivek izgalmában Apponyi szavának delejétől. Rég hallott hangban, formában, tartalomban és szellemben e ház ahoz hasonlót, aminek ma tapsolt. Egy kérdésben, amelyben a kormány nem képes mást termelni egy orakulózus határozati javaslatnál , mely másfelül nem tudja, csak ismert frázisok, fordulatok és jelszók özönét provokálni, megindítani a törvényhozás ismert gőz-szalma-cséplő-gépét : abban a kérdésben Apponyi egy beszédet produkál, amelyben tartalmi mélység államférfim bölcseséggel, a gondolat és forma eleganciája a szónoki szabatossággal, világossággal és éllel ölelkezik, ellenálhatatlan hatással. Igaz, nem tette meg Tisza Kálmán kedvéért, hogy a címerkérdést elválasztva a perbeli többi kérdésektől függetlenül tette volna inkább veszekedés és disputa, semmint törvényhozási vita tárgyává , sőt inkább felkarolta az egész horvát pert, sőt felkarolt annál többet, feltette keretnek a jelen nemzedék politikai hivatását, hogy ebben megjelölje a horvát politika jelentőségét s ennek keretében mutassa meg az aktuális kérdésnek és megoldásának becsét. Egy kitűnő fogantatás e beszéd, egymáson függő részeivel messzetekintő exordiumával és vasmarha végső következtetéseivel. Nem egy parlamenti ellenzéki vezér kontra beszéde ez, hanem egy politikusnak programmja, egy enunciáció, amely termékenyíteni van hivatva mint a nyári meleg eső. Meg van komponálva mint egy színdarab, azt mondhatnám cselekménye van, expozíciója, bonyodalma és katasztrófája s ép úgy mint a jó színdarab meséje, ez is röviden elmondható. íme az eszme menete : Horvátország legexponáltabb része szent István koronája birodalmának ; fekvése és népi rokonsága a folyton lázongó Balkán félsziget szomszédságárban kedvez az izgatóknak, akik nem késnek megjelenni ott ahol alkalmas talaj kínálkozik. Ez, és a magyar állameszme tényezőinek teljes hiánya ama területen, Horvátországot valóságos próbakövévé teszik a magyar államférfiúnak, aki az államegységet — éspedig nemcsak a külsőt, hanem a belsőt is —fennakarja tartani. A vezéreszmék e politikában az okosság és az erő , engesztelékenységet gyakorolni, de kerülni mindent, ami a gyengeség jele. Mit tett a kormány ? Egy régi praxissal szemben az államegység szimbólumait vitte a közös hivatalokra. A kormány e tényének megítélésében csak egyetlenegy döntő szempont van : képes volt-e azt, amire vállalkozott, kivinni ? Ha igen, akkor az állam erejét mutatta meg ; ha ellenben nem, akkor az állam gyengeségét dokumentálta. És mikor ma a kormány a dupla nyelvű címerek levételére kér fölhatalmazást, akkor minden erősség, amelyet a levétel mellett felhord, mint egy ítélet úgy sújtja ismét a kormányt, amely belefogott valamibe, amit nem volt képes kivinni, holott épen azon a kényes területen nem lett volna szabad egy az állameszmével összefüggő intézkedésbe kezdeni a siker minden garanciája nélkül. Apponyi grófnak szavait nem a pillanatnyi felhevülés sugallja, nem is mint ellenzéki vezér indul olcsó babérok után : őt a nemzet állandó érdekei vezetik. Ezért hajlandó a kibonyolitást a helyzetből keresni, de ebbeli hajlandóságának van egy határa : ez az, hogy ami javasoltatik, bírjon a kompromisszum természetével s ne egyoldalú meghátrálással A horvát címert fenhagyni, a magyart levenni, ez a kérdés mai stádiumában nem kompromisszum, hanem az egyik is nem horvát fél, hanem a magyar állameszme kompromittálása. Tisztességes béke lenne : se a magyar se a horvát álláspont egyoldalú győzelme, hanem körirat nélküli címer, de ez mindenü 11! Ez oly kevéssé indokolt és államférfiúi dolog gyengének lenni, mint erőszakoskodni ! E beszéd mesteri középső részét, mely a horvát panaszokkal foglalkozik, anélkül, hogy a kompozíció szép és művészi egységét megbontaná, de sőt épen ennek jeles szolgálatában, — itt mellőztem, mint közvetlen célomhoz nem szükségest. Ez eszmemenet kapcsán Apponyi Albert gróf kijelenté, hogy elfogadta volna ha a kormány rendkívüli intézkedéseiért egyszerű fölmentést kér ; elfogadta volna, ha a megoldásra nézve az idézett prepozíciót teszi ; a kormány előterjesztését nem irja alá, mert soha nevét egy kapituláció alá írni nem fogja. Részünkről sajnáljuk, hogy az elvbarátai körében befolyását nem mozgósította oly irányban, hogy egy ily, az ő beszéde értelmében megfogalmazott moció terjesztessék pártja nevében a ház elé. Meg vagyok győződve, hogy mai emlékezetes beszédének gyakorlati hatása lett volna. Így már a priori lehetetlenné van téve minden kormánypárti emberre nézve az, hogy a mérsékelt ellenzék határozati javaslatára adja szavazatát, amely csak egy egyszerű bizalmatlansági szavazat, csak egy miniszter, válság involválása, semmi több, legkevésbé konkrét javaslat a függő kérdés megoldására. Nem kecsegtetek senkit se azzal, hogy Tisza Kálmánt ezzel megbuktatták volna, sőt nem is tartom még szükségesnek ezt a bukást. Erről a bukásról komolyan beszélni még nagyon korán volna. Tisza Kálmán bukása nem egy személy bukása lesz, hanem egy rendszeré, egy egész időszaké, egy irányé. Tisza után más idők lesznek, más szellem lesz , csak egy gyökeres átalakulás kész küszöbén fog a magyar politika e nevezetes, különös és, nem vonakodom kimondani, érdemes alakjának a kezéből kihullani a fegyver. Ez nem kicsiny harc, nem kicsiny idő műve lesz. E harc ébresztő s jellemző kürtszava, e my elöljáró szava volt tán Apponyi mai beszéde. De a harc hősei, a mű munkásai még szétszórva vannak. Hasson el hozzájok a vezértehetség ébresztője. Dai számunk 12 oldalt tartalmaz. A csángó egyesületből. A csángó egyesület igazgatósága ma délután ülést tartott, melyen jelen voltak : Somssich Pál elnök, Kamermayer Károly, Jókai Mór, Szilágyi Dezső, gr. Apponyi Albert, gr. Bánffy Béla, Szontagh Pál, id. gr. Ráday Gedeon, hg Odeschalchy Arthur, Hoitsy Pál, Gerlóczy Károly, Nagy György, Horváth Gyula, Királyi Pál, Tolnay Lajos, Török József, Sztupa György, László Mihály titkár. Elnök a megjelenteket üdvözölve, köszönetet szavaz a tagoknak, kik a nyár folyamában az egyesület ügyeit vezették, különösen pedig Kamermayer Károly alelnöknek buzgó működéséért. A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, olvastatott a miniszterelnöknek az egyesület elnökéhez intézett levele, melyben arról értesíti, hogy a betelepült 450 csángó családnak a legszükségesebb gazdasági eszközökkel való ellátása 112.000 írtba kerülne, 250 írtot véve fel családonként. Somssich elnök ehhez a kérdéshez, miként akarja a kormány a betelepülteket e tekintetben segélyezni, szólni nem kíván, mert a telepítés kérdése soha sem tartozott az egyesület feladatai közé. De miután a beköltözésre befolyt adományokból felesleg maradt, a szabad rendelkezésre álló összeg erejéig hozzájárulna a csángók gazdasági eszközeinek beszerzéséhez. E végből kéri a jelenlevő pénztárnokot, adjon kimutatást a pénztár állapotáról. Sztupa pénztárnok erre előadta, hogy az adományokból fenmaradt