Budapesti Hírlap, 1883. október(3. évfolyam, 270-300. szám)

1883-10-09 / 278. szám

Budapest, 1883. Kedd, október 9. HI. évfolyam. ____ 278. szám. Budapesti Hírlap Előfizetési Urak : Egész évre írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő : Csukásai József. Egyed szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Kalap­ utcza 16. szám. Apponyi Albert gróf. Mint egy királyi sasmadár, úgy vált ki, egy szárnycsapással tisztultabb légkörbe szállva, s kerengett a sokaság feje felett mindnyájuk által utolérhetlen teljességében a tehetségek­nek ma Apponyi Albert gróf. A megdöbbenés egy nemével követte szónoklata utján fasci­­nált hallgatósága. Ez a mai beszéd hallható kopogtatás volt egy nagy hivatás küszöbén. A magyar törvényhozó test szive hallhatóan meg­dobbant s a gondviselés, mely felettünk őr­ködik, azt monda : szabad ! Apponyi Albert gróf a közel jövő embere. Az ország vezetése az ő öröké, s ez örökségét átvenni, hozzá méltónak mutatkozni, egyenkint bontogatja ki tehetségének és készültségének tárait. Régen mondogatjuk már egymásnak, de sohasem érez­tük közvetlenebbül mint ma, hogy Apponyi gróf van hivatva egy uj nemzedék élén meg­vívni a harcot Magyarország legközelebbi jö­vőjéért. A debatter-iskola és taktikus politika aerája vége felé közeledik, fel fogja ismét vál­tani a státusférfiak és szónokok kora. Díszre és tiszteletre jut ismét a politikában a gon­dolat és a művészet, a találékony ügyesség és a prókátori dialektika helyén, így váltják fel egymást rendszerek és irányok szükségképi sorrendben. Egy túltengett irány árnyékai meg­teszik a hazának az utolsó jó szolgálatot: fo­lio gyanánt szolgálnak — megkétszerezni fé­nyét — a kellő irány vezértehetségének. A sejtelem egy neme szállta meg ma a képvi­selőházi hallgatóságot: van még egy világ azon kívül is, melynek jelenségei, teremtmé­nyei és ügynökei ma elárasztva tartják a politikai piacot : van még egy világ, amely szebb, nemesebb, tisztább, anélkül, hogy kevésbé tudna hasznos is lenni. És ki kitört a vágy e világ után tetszésben, a tekintetek tü­zelésében, a szivek izgalmában Apponyi sza­vának delejétől. Rég hallott hangban, formá­ban, tartalomban és szellemben e ház ahoz hasonlót, aminek ma tapsolt. Egy kérdésben, amelyben a kormány nem képes mást termelni egy orakulózus határo­zati javaslatnál , mely másfelül nem tudja, csak ismert frázisok, fordulatok és jelszók özö­nét provokálni, megindítani a törvényhozás ismert gőz-szalma-cséplő-gépét : abban a kér­désben Apponyi egy beszédet produkál, amely­ben tarta­l­mi mélység államférfim bölcseség­­gel, a gondolat és forma eleganciája a szó­noki szabatossággal, világossággal és éllel ölelkezik, ellenálhatatlan hatással. Igaz, nem tette meg Tisza Kálmán kedvéért, hogy a cí­­merkérdést elválasztva a perbeli többi kérdé­sektől függetlenül tette volna inkább veszeke­dés és disputa, semmint törvényhozási vita tár­gyává , sőt inkább felkarolta az egész horvát pert, sőt felkarolt annál többet, feltette keretnek a jelen nemzedék politikai hivatását, hogy ebben megjelölje a horvát politika jelentősé­gét s ennek keretében mutassa meg az aktu­ális kérdésnek és megoldásának becsét. Egy kitűnő fogantatás e beszéd, egymáson függő részeivel messzetekintő exordiumával és vas­­m­arha végső következtetéseivel. Nem egy par­lamenti ellenzéki vezér kontra beszéde ez, ha­nem egy politikusnak programmja, egy enunciá­­ció, amely termékenyíteni van hivatva mint a nyári meleg eső. Meg van komponálva mint egy színdarab, azt mondhatnám cselekménye van, expozíciója, bonyodalma és katasztrófája s ép úgy mint a jó színdarab meséje, ez is röviden elmondható. íme az eszme menete : Horvátország legexponáltabb része szent István koronája birodalmának ; fekvése és népi rokonsága a folyton lázongó Balkán félsziget szomszédságár­ban kedvez az izgatóknak, akik nem késnek megjelenni ott ahol alkalmas talaj kínálkozik. Ez, és a magyar állameszme tényezőinek tel­jes hiánya ama területen, Horvátországot va­lóságos próbakövévé teszik a magyar állam­­férfiúnak, aki az államegységet — és­pedig nemcsak a külsőt, hanem a belsőt is —fenn­akarja tartani. A vezéreszmék e politikában az okosság és az erő , engesztelékenységet gyakorolni, de kerülni mindent, ami a gyen­geség jele. Mit tett a kormány ? Egy régi praxissal szemben az államegység szimbólumait vitte a közös hivatalokra. A kormány e tényének megítélésében csak egyetlenegy döntő szem­pont van : képes volt-e azt, amire vállalkozott, kivinni ? Ha igen, akkor az állam erejét mutatta meg ; ha ellenben nem, akkor az ál­lam gyengeségét dokumentálta. És mikor ma a kormány a dupla nyelvű címerek levételére kér fölhatalmazást, akkor minden erősség, amelyet a levétel mellett felhord, mint egy ítélet úgy sújtja ismét a kormányt, amely be­lefogott valamibe, amit nem volt képes ki­vinni, holott épen azon a kényes területen nem lett volna szabad egy az állam­eszmével összefüggő intéz­kedésbe kezdeni a siker minden garan­ciája nélkül. Apponyi grófnak szavait nem a pillanatnyi felhevülés sugallja, nem is mint ellenzéki vezér indul olcsó babérok után : őt a nemzet állandó érdekei vezetik. Ezért hajlandó a kibonyolitást a helyzetből keresni, de ebbeli hajlandóságának van egy határa : ez az, hogy ami javasoltatik, bírjon a kompro­misszum természetével s ne egyoldalú meg­hátrálással A horvát címert fenhagyni, a ma­gyart levenni, ez a kérdés mai stádiumában nem kompromisszum, hanem az egyik i­s nem horvát fél, hanem a magyar állameszme kompromittálása. Tisztességes béke lenne : se a magyar se a horvát álláspont egyoldalú győzelme, hanem körirat nélküli címer, de ez m­­i­n­d­e­n­ü 11! Ez oly kevéssé indo­kolt és államfér­fiúi dolog gyengének lenni, mint erőszakoskodni ! E beszéd mesteri középső részét, mely a horvát panaszokkal foglalkozik, anélkül, hogy a kompozíció szép és művészi egységét meg­bontaná, de sőt épen ennek jeles szolgálatá­ban, — itt mellőztem, mint közvetlen célom­hoz nem szükségest. Ez eszmemenet kapcsán Apponyi Albert gróf kijelenté, hogy elfogadta volna ha a kormány rendkívüli intézkedéseiért egyszerű fölmentést kér ; elfogadta volna, ha a megoldásra nézve az idézett prepozíciót te­szi ; a kormány előterjesztését nem irja alá, mert soha nevét egy­­ kapituláció alá írni nem fogja. Részünkről sajnáljuk, hogy az elvbarátai körében befolyását nem mozgósította oly irány­ban, hogy egy ily, az ő beszéde értelmében megfogalmazott moció terjesztessék pártja ne­vében a ház elé. Meg vagyok győződve, hogy mai emlékezetes beszédének gyakorlati hatása lett voln­a. Így már a priori lehetetlenné van téve minden kormánypárti emberre nézve az, hogy a mérsékelt ellenzék határozati javasla­tára adja szavazatát, amely csak egy egyszerű bizalmatlansági szavazat, csak egy miniszter, válság involválása, semmi több, legkevésbé konkrét javaslat a függő kérdés megoldására. Nem kecsegtetek senkit se azzal, hogy Tisza Kálmánt ezzel megbuktatták volna, sőt nem is tartom még szükségesnek ezt a bukást. Er­ről a bukásról komolyan beszélni még nagyon korán volna. Tisza Kálmán bukása nem egy személy bukása lesz, hanem egy rendszeré, egy egész időszaké, egy irányé. Tisza után más idők lesznek, más szellem lesz , csak egy gyökeres átalakulás kész küszöbén fog a magyar politika e nevezetes, különös és, nem vonakodom kimondani, érdemes alakjának a kezéből kihullani a fegyver. Ez nem ki­csiny harc, nem kicsiny idő műve lesz. E harc ébresztő s jellemző kürtszava, e my elöl­járó szava volt tán Apponyi mai beszéde. De a harc hősei, a mű munkásai még szétszórva vannak. Hasson el hozzájok a vezértehetség ébresztője. D­ai számunk 12 oldalt tartalmaz. A csángó egyesületből. A csángó egyesület igazgatósága ma délután ülést tartott, melyen jelen voltak : Somssich Pál el­nök, Kamermayer Károly, Jókai Mór, Szilágyi De­zső, gr. Apponyi Albert, gr. Bánffy Béla, Szontagh Pál, id. gr. Ráday Gedeon, hg Odeschalchy Arthur, Hoitsy Pál, Gerlóczy Károly, Nagy György, Hor­váth Gyula, Királyi Pál, Tolnay Lajos, Török Jó­zsef, Sztupa György, László Mihály titkár. Elnök a megjelenteket üdvözölve, köszönetet szavaz a tagoknak, kik a nyár folyamában az egye­sület ügyeit vezették, különösen pedig Kamer­­m­a­y­e­r Károly alelnöknek buzgó működéséért. A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, ol­vastatott a miniszterelnöknek az egyesület elnöké­hez intézett levele, melyben arról értesíti, hogy a betelepült 450 csángó családnak a legszükségesebb gazdasági eszközökkel való ellátása 112.000 írtba kerülne, 250 írtot véve fel családonként. Somssich elnök ehhez a kérdéshez, miként akarja a kor­mány a betelepülteket e tekintetben segélyezni, szólni nem kíván, mert a telepítés kérdése soha sem tartozott az egyesület feladatai közé. De miután a beköltözésre befolyt adományokból felesleg maradt, a szabad rendelkezésre álló összeg erejéig hozzájá­rulna a csángók gazdasági eszközeinek beszerzéséhez. E végből kéri a jelenlevő pénztárnokot, adjon ki­mutatást a pénztár állapotáról. Sztupa pénztárnok erre előadta, hogy az adományokból fenmaradt

Next