Budapesti Hírlap, 1883. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1883-11-08 / 308. szám

1888 november 8 BUDAPESTI HÍRLAP, 308 n. gék.) képekkel, ára 1 frt 20 kr. E művek egyenként is megrendelhetők a kitett árakon, aki pedig vala­mennyi munkát megrendeli 5 frt 40­­tr helyett 4 frt 40 krért kapja a 6 kötet könyvet. Utánvéttel is megküldetnek. A megrendelési pénzek Tóth József szerző nevére Nagy-Kőrösre (Pest megye) intézen­­dők. Bolti áron a kérdéses művek minden hazai könyvkereskedésben kaphatók. (Beszélyekre és rajzokra) hirdet előfize­tést Nagy Károly ref. lelkész Mező-Berényből (Békés megye.) A kötet 13—15 ivén, finom velinpa­­piron a jövő év március 1-sején fog megjelenni. — Egy fűzött példány 1 frt, díszpéldány 1 frt 80 kr. A pénz december 31-ig szerzőhöz, a fentebbi címre küldendő. * (Uj könyvek.) A Révai testvérek kiadá­sában újonnan megjelentek „P a 1 i b á c s i£‘, ere­deti regény, irta Véka Lajos. 2 kötet. Ára 3 frt. — „A Rantzau testvérek“ francia regény, irta E­r­c­k­mann Chatrian. Forditotta Fáy J. Béla. Ára 1 frt 60 kr. — Továbbá megjelent Ko­lozsvárott „K­oszoru a román népkölté­­szet virágaibó­l“, forditotta Moldovai Gergely. Kapható 1 frtért a fordítónál Tordán és minden könyvárusnál. — T­e 11 e y Nándor és társa pedig Kecskemét­h­y Aurélnak nagy érdekű művét: „U­tazás Észa­k-A­merikában“ bocsátotta közre második kiadásban, mely a szerző fénynyomatu arcképével van diszitve. Ára a vaskos kötetnek 2 frt 40 kr. — G­r­a­t­z Mór ev. esperes „K­épek Lutter Márton életéből“ cimmel a nagy reformátor 400 éves jubileuma al­kalmából egy füzetet adott ki, mely kapható K­ó­­k­a­i L. könyvkereskedésében. Ára 10 kr. Ugyane füzet németül is megjelent. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A népszínházban) ma este Arredondo karmester vezetése mellett a spanyol diákok mutat­ták be művészetüket. A kilenc tagból álló társaság négy tagja mandolint, kettő gitárt pengetett, egy háromszöget vert, egy pedig kasztangettet csattog­tatott. Hat darabot adtak elő, melyek közül a közön­ség leginkább élvezte a mélabús andalúziai és az élénk „Olé“ dalt, melyet az egész társaság énekkel is kísért. Ezt háromszor megismételtették.­­ Ne­vezetes, hogy a társaságnak csak két tagja tanult zenét, a többi tisztán naturalista. Mind­annyian nemzeti viseletben jelentek meg, fekete bársony köpeny, térdnadrág, harisnya , csattos cipő, s a pofoncsapott kalapon kis fehér csont­kanállal , a spanyol szegény­ tanulók hagyomá­nyos jelvényével. Annyi bizonyos, hogy kezdetleges pengető hangszerüket rikta bravúrral pengetik, fő­kép a pianóik élvezetesek.­­ A „Kertészleány“ előadá­sáról csak annyit, hogy Pálmay elragadó volt, s a második felvonás boleróját rendkívüli hévvel, s a duettet annyi szívhez szóló bensőséggel s bűbájjal énekelte, hogy a közönség kitörő tapssal jutalmazta. * (H­ubay Aranka) k. a. már megérke­zett Kolozsvárra. Legelőször „B­á­n­k b­á­n“ Melin­dájában, utána „Letorieres vncomte“ cím­­szerepében fog fellépni. * ( A nemzeti színháznál,) jövő heti előkészületére a következő darabok tűzettek ki : Kedden f. hó 19-ére Borgia Lucretia—Rococo. Szer­dára, 14-ikére A Stomfay család. Csütörtökre 15-ére Mesterdalnokok. Péntekre 16-ára Figaro házassága. Szombaton 17-­ re az álarcos bál. Vasárnapra 18-ára Az ember tragédiája. * („C­ecil házasság­a­“) C­s­i­k­y Gergely­nek ily című legújabb drámájából a nemzeti szín­házban hétfőn, tegnapelőtt tartották az első szín­padi próbát. A darab e hó második felében kerül színre. * (Erdősy Eugénia kisasszony,a­kinek szerződése a hannoveri színháznál lejárt, a berlini Valhalla színházhoz szerződött. Ő (L­á­s­z­y Vilmos színész­- társa­sága) nagy kedvence a szathmári közönségnek. A társulat mint levelezőnk írja , meg is érdemli a pártolást, mert kitűnően van szervezve. Személy­zete 50 tagból áll, kik közül felemlítendők L­á­­s­z­y­n­é, az igazgató neje, Árpási Katica, K­a­­cór Nina, Pajor Ágnes, Dombainé, Kis Ferenc, Gyöngyösi J. Zoltán, Balassa Jenő, B­i­h­a­r­y Béla, Dombai stb. A színház október 27-én nyílt meg „V. Lászlóival- A címszerep sze­­mélyesítője Dombai Mihály volt. Rovov Ágnest Lászyné játszta, kit megjelenésekor zajos tap­sokkal fogadtak. Hunyady Lászlót Bihari Béla, Hunyady Mátyást Kacér Nina k. a., Hunyady Erzsébetet Szabó Krisztina stb. személyesítették. A társaság a legújabb darabok jó előadása által igyekszik kiérdemelni a közönség pártolását és el­ismerését. * (V­idéki színészet.) Székesfehérvári levelezőnk írja : Városunkban a téli színi évad igen élvezetesnek ígérkezik. Jakab Lajos színházigazgató buzgón fáradozik, hogy társulatát nagyvárosi igé­nyeknek is megfelelő nívóra emelje. Ügyesen ö­s ö­s­szeállított repertoáron kívül friss erőkről is gondos­kodik, hogy megtörje a székesfehérváriaknak Thália iránti közönyét. Kitűnő akvizíciója az igazgató úr­nak B­é­k­e­s­s­y Rózsi k. a. a sziniiskola végzett növendéke, ki néhány föllépte után az egész közön­ség kedvencévé jön. Hogy a kisasszony milyen ko­molyan veszi hivatását, annak tanulságául szolgál egy hosszú tanulmány, melyet a kisasszony az egyik fehérvári lapba írt C­s­i­k­y „B­ozóthy Márt­a“-­ járól, melynek külömben, — Vilma szerepét játszva — tisztességes sikert biztosított. Szóval a kisasszony nem közönséges tehetség, mely a legjobb után van az első magyar színpad felé. A kisasszonyt Paulai igazgató, Jakab igazgatót pedig a fehérvári közönség kegyeibe ajánljuk. * (Színészek nyugdíja.) A magyar szí­­nészegyesület központi igazgató tanácsához a ko­lozsvári színháznak egyik vidékre került tagja in­dítványt küldött be a legközelebbi színészkongresszus elé leendő terjesztés végett, mely szerint „az egye­sületinek azon tagjai, kik a budapesti vagy kolozs­vári nemzeti színháznál bizonyos időt töltve fizeté­seikből az ottani nyugdíjalaphoz adóztak, vidékre kerülvén, nyugdíjilletményeik újbóli megtérítésére nem kötelezhetők ugyan, de ez esetben a vidéki nyugdíj­képesítésnél az ott eltöltött idő­számításba nem vétetik.“ Az igazgatótanács tárgyalván ez ügyet kimondotta, hogy miután a budapesti, kolozsvári és debreceni nyugdíjintézetek egyesítése érdekében már lépések történtek, az erre vonatkozó határozatokat bevárja és az ezeknél tett befizetéseket és befizető­ket kellőleg tekintetbe veszi. * (Jókainé jubileuma.) Az írók és művészek társasága mai választmányi ülésében el­határozta, hogy a nemzeti színház által e hóban rendezendő Jókainé-jubileumon részt fog venni. E célból az intézkedések megtételére U­r­v­á­r­y Lajos, S­i­p­o­s­s Antal, dr. Molnár Antal és dr. Fen­y­­v­e­s­s­y Ferenc vál.­tagok bízattak meg. * (W­agner Rich­árd szellemének) egy zeneművet szentelt G­a­a­­ Ferenc szabadkai konzervatóriumi tanár. A zenemű minden hazai és külföldi kottakereskedésben kapható. Ára 90 kr. * (Orosz művészek Budapesten.) Davi­­dov gordonkaművész a szent­pétervári zeneakadémia igazgatója és Safonov zongoraművész ugyan­azon zeneakadémia tanára tegnap este Bécsből Buda­pestre érkeztek. Ma délelőtt 11 órakor a vigadóba mentek, ahol Davidov a filharmonikusokkal az első próbát megtartotta. * (G­y­á­s­z m i­s­e.) Csütörtökön f. hó 8-án 10 órakor a belvárosi plébánia egyházban, a boldo­gult Hugmay­er János Károlyért tartandó ün­nepélyes gyászmise alatt Mozart Requiemje adatik elő, Engesszer Mátyás karnagy igazgatásával és a működők tetemes szaporításával. kedett, határozottan megmondva, hogy Bosznia és Hercegovinában minden felekezetet a kormány egyenlő gondoskodásban fog részesíteni és azoknak egyenlő jogokat és szabadságokat biztosít; minden kormánynak, bárki legyen annak élén, mely Boszniát kormányozni fogja , első kötelessége, hogy a külön­böző felekezeteknek egyenjogúságát nemcsak a leg­nagyobb tiszteletben tartsa, hanem, hogy valameny­­nyi iránt egyenlő jó­indulattal és pártfogolással legyen. Súlyt fektetek a szóra „pártfogolás“, mert az ország viszonyai olyanok, az egyes feleke­zetek oly kevéssé gazdagok, hogy azok önmagukat alig tarthatják fenn és így a kormány kénytelen közbelépni. Hogy az orthodoxokat mennyire segéli a kormány és aggodalomra nincs okuk, arra nézve legyen szabad a következőket felsorolnom. Van ma Boszniában egy metropolita és két püspök mint azelőtt, de az idén állíttatott fel a szerajevói metro­politának konzisztóriuma négy tanácsnokkal, kik a kormány által fizettetnek, valamint a konzisztorium­­nak és a metropolitának titkárai is. Az idén kez­detett meg egy nagy keleti orthodox szeminárium építése és be is fejeztetik Szerajevó legközvetlenebb szomszédságában, melyben az állam költségen nyer oktatást 12 tanuló négy évfolyamban, tehát össze­sen 48 tanuló.­­ Ezenkívül nemcsak nagy számú templomokat szubvenciónál, hanem azoknak építésé­ről is gondoskodik az állam. Ezekből kitűnik, hogy a kormány a mennyire csak lehetséges támogatja az orthodoxokat. Természetesen hasonló módon járt el a katholikusokkal és mohamedánokkal szemben is. Ez utóbbiak részére kineveztetett egy seik el ul­ma, mellette több tanácsnok valamint a vidéken néhány mufti. Ezzel kapcsolatban még egy pár szót fogok mondani egy tényről, mely az igazság­szolgáltatás terén következett be. A régibb időkben a legtöbb jogosult panasz az igazságszol­gáltatás terén fordult elő, még­pedig nemcsak az igazságügyi kormányzat, hanem maguk a törvények miatt is. Ezért az okkupáció után azonnal az osz­trák törvény hozatott be ama tartományokban, csak­hogy az eltérő viszonyok miatt bajos volt­ ott telje­sen alkalmazni, és így az ottani közegekre kellett bízni a végrehajtást, akik nem mindig állottak fel­adatuk magaslatán. Ennek következtében, mint az mindenütt történik, ahol ezen ügy véglegesen nem rendeztetik, hosszadalmas bürokratikus procedúra fejlődött ki. Ezen segíteni kellett és ezért szüksé­gessé vált egy perrendtartás kidolgozása, mely 1. évi szeptemberben lépett életbe. Nem akarom ennek több mint 560 szakaszra terjedő rendelkezéseit fölsorolni, melyek az osztrák­­ és a magyar új perrendtartás alapulvétele mellett az ottani viszonyokhoz alkalmazva állapítattak meg és nagy sikerrel alkalmaztatnak. Meg kell emlite­­■ nem a bagatell eljárást. A bagatell eljá­­­­rás rendszerint 50 frt értékig terjed ki, ez aránylag­­ nagy összeg, mert a­mi ottan 50 forint, az nálunk­­ sokkal nagyobb értéket képvisel. Ezen bagatell ügyek s ott appelláta kizárásával az első fórumon végérvé­­­­nyesen intéztetnek el, még pedig nem törvényszékek,­­ hanem járásbirák által, kiknek oldalán törvénytudó­­ adjunktusok működnek. Az eljárásról jegyzőkönyv­­ vétetik föl, de különben szóbelileg intéztetnek el az­­ ügyek és az ítélet a feleknek csak kérelmükre­­ adatik ki írásban. Ezen bagatell ügyek elintézésé-­­ nél két tanácsnok van jelen ; ezek a tanácsnokok a­­ nép által a különböző hitfelekezetekből választatnak és közülök a járásbíró időnkint 2—2 dezelit vá­laszt. Ezek a tanácsnokok nem pusztán votum kon­­zultatívummal bírnak, hanem az ítélethozatalban ér­demileg részt vesznek. Ez az intézkedés ott nagy tetszéssel találkozott, ami abból is kitűnik, hogy a nép tömegesen részt vett a tanácsnokok választásá­ban, és a beérkezett jelentések szerint ezek a vá­lasztott tanácsnokok kitűnően működnek, ami any­­nyival nagyobb jelentőséggel bír, minthogy az­­ott előforduló peres ügyek kétharmad, sőt háromnegyed része a begatell-ügyek kategóriájába es­ő. Ezen já­rásbíróságok minden falu központján — mert a há­zak ott nagyon szét vannak szórva — bizonyos meg­határozott és előre kihirdetett napokon törvényt tartanak, úgy hogy mindenki tudja, hogy akkor megjelenhetik a bíróság előtt és előadhatja panaszát. Az új törvény szept. 1-én lépett életbe és csak idő kell, hogy a nép vérébe átmehessen. A népszínház sorsa. A népszínház bérbeadása dolgában ma döntött a népszínházi bizottság s elhatározta, hogy pá­lyázatot fog hirdetni. Mindenki, aki az üzletre re­flektál, 10,000 frt óvadék letétele mellett december 1-ig beadhatja ajánlatát. Örvendetes ténykén­t konstatálhatjuk ebből azt, hogy É­v­a Lajos úr, ez intézet jelen bérlője és igazgatója rövid három év alatt az intézetet oly örvendetesen fel­virágoztatta, hogy az most már úgy látszik méltó tárgyává lett vállalkozók versenyének. — A népszínházi bizott­ság legalább, amennyiben versenyre bocsájtja a bérletet, így látszik az ügyet megítélni. És ez a lendület, igazolva a bizottság eljárásá­ban, kizárólag a mostani igazgató . A bosnyák egyházak s a törvénykezés. (Pótlék Káli a,­y Béni tegnapi elő­terjesztéséhez.) A közös pénzügyminiszter úrnak a magyar delegáció négyes albizottságában mondott beszédének a vége éjfél után oly későn jött, hogy távirati rovatunkból elhagytuk. Ezzel közöljük az elmaradt részt a következőkben : A t. előadó úr kérdést intézett az orthodox metropolita és a szerajevói kathol­­­i­k­u­s érsek közt folyt vitát illetőleg, melyet a lapokban olvasott. Mielőtt erről szólnék, legyen szabad röviden a következőket megemlíte­nem : Több mint egy évvel ezelőtt itt Bécsben ke­letkezett a „Patriotischer Hilfsverein für Bosnien“ című egyesület, melynek célja Boszniában és Herce­govinában a kath. iskolákat és az egyházakat segé­lyezni, amit a kormány megeléged­ésel fogadhatott. Egy évi működése után az egyesületnek célja egy hírlapban félremagyaráztatván, az mondatott, hogy az egyesületnek célja propagandát csinálni és így tehát más hitűeket megtéríteni, aminek következté­ben egész hírlapi polémia szolgáltatott alkalmasint okot az orthodox metropolitának aggodalomra és egy pásztorlevél kibocsátására, anélkül, hogy a kor­mánynál felvilágosítást keresett volna ama hirek alapossága iránt, mire aztán a szerajevói katholi­­kus érsek válasza következett. Én mindkét levelet helytelenítettem, mert tovább mentek a kellőnél és szükségesnek tartottam az illető főpapoknak hivata­losan kijelentetni, hogy a kormány úgy mint eddig, minden vallást tiszteletben tart, és óhajtja, hogy min­den felekezet a kormánynak egyenletes védelme alatt a legnagyobb szabadságban fejlődjék Boszniában, de azért nem engedheti meg, hogy egyik felekezet a másiknak dogmatikus tetteibe beleavatkoz­zék, azokat bírálgassa vagy azokat illetőleg pláne sértő kifejezésekkel éljen. Megjegyzem, hogy az em­lített Hilfsverein módjára óhajtanám, hogy a mon­archiában más felekezetekre nézve is keletkeznének ily vallási segélyző egyesületek, mindenesetre a kor­mány tudomásával. Bátran állíthatom tehát, hogy az orthodox metropolitának nincs oka vallása miatt aggódni, mert ha nem is lenne, azon proklamációban, melyet ő felsége a bevonuláskor kibocsátani kegyes­

Next