Budapesti Hírlap, 1883. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1883-11-21 / 321. szám
111. évfolyam. 321. szám. Budapest, 1883. Szerda, november 21. Budapesti Hírlap Előfizetési árak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csakáni József. Egyes szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: XV. kerület, kalap-utoza 16. szám. A mai vita. „Nagy és emlékezetes vitája kezdődött ma a magyar parlamentnek — mondja a „Nemzet“ mai esti kiadása. Nemcsak a zsidók és keresztények közti házasságról van szó ebben a vitában. Szó van a házassági jogról egyáltalán.“ S míg a nagy és emlékezetes vitában ■erről van szó, addig viszont ugyanazon lap szerint „nem nyúl a tárgyalt javaslat a házasságjog kérdéseihez.“ Úgy látszik, a javaslat azért nagy és emlékezetes, mert nem a házasságjogról szól, ellenben a vita meg épen azért nagy és emlékezetes, mert arról szól s nem a javaslatról. Ez, ha nem is nagy és emlékezetes, mindenesetre igen eredeti dolog. Épen olyan eredeti, mint a cikknek, melyből idéztem, egész többi része, amely a liberalizmust ünnepli s a tárgyalás alatti javaslatban ,a „magyar liberalizmus“ inkarnációját üdvözli. Roppant szép és megindító, valóban. Haez a javaslat jogcímet ad a liberális névre, akkor ugyan már elveszett a liberalizmus tiszta fogalma. A negyvenes évekhez, de csak a 67-esekhez képest is ez oly sötét reakció, aminőt akármely telivér reakcionárius magának kívánhat. A liberalizmus szempontjából tehát valóságos hátramenés. Egy valóban szabadelvű ember elégiakus rezignációval belenyugodhatik a bunda helyett a bekecsbe, de ünnepelni mint a magyar liberalizmus diadalát, több mint nevetséges. És a „nagy és emlékezetes“ vita ! Kitől telt ki ? Számítsuk le Horváth Boldizsárt, aki mint hattyú a vizeken magányosan tova úszva, mélán mondott egy dalt elmúlt időkről, és megmaradnak nagy és emlékezetes szónokoknak akik már beszéltek : Édes Henrik, Irányi Dániel, Győrffy Géza, Lesskó, Miehl, Göndöcs és Rossival tisztelendő és főtisztelendő szónok urak ; és a meg beszélendők : Ónody, Hérics, Győry, Szalay Imre, Istóczy és Herman Ottó. Nem mintha úgy az első mint a második csoport derék és okos emberek híjával volna , de köztük egyetlenegy sincs a parlamenti „nagy és emlékezetes“ viták ismert szónokai közül. A nagy és emlékezetes viták szerencsére a magyar országgyűlésen sem így néznek ki. A közelmúlthoz képest is jelentékenyen leszállt ugyan e viták általános színvonala , de oda mégis még messze van, ahol a folyó vita habjai megtörve locsogtak. Ránk, ha a helyzetet nem ismernők, épenséggel a jelentéktelenség benyomását tette volna a tárgy is, meg a vita is. Igazában pedig csak a vita az. A tárgy jelentős, de kényes. És ha tegnap gáncsoltuk a kormányt abbeli tapintatlanságáért, hogy a kényes tárgyat mostan teszi diskusszió tárgyává, a legalkalmatlanabb időben , úgy ma viszont lehetetlen elismeréssel nem lennünk — taktikus ügyessége iránt. A kormány és pártja, amely fentartás nélkül elfogadja a javaslatot, mindent megtesz, hogy e vita ki ne emelkedjék jelentékenységéből. Javaslatát se dicséri, se védi ; az ellenmondást nem tüzeli, az ellenzést saját ríszében engedi megolvadni. Hiszen miféle szónokok lépnek fel ? Kétfélék : olyanok, akik a javaslatot kritizálják és szidják, de elfogadják s olyanok, akik szidják és el nem fogadják. Olyan, aki az ellentábort kritizálná és szidná, még csak fölírva sincsen szólásra. Néma megadással tűri a nagy többség a kritikát és szavaz, alig várja, hogy szavazzon, hogy túl legyen rajta. Ez a vita bírna jelentőséggel, ez lenne nagy és emlékezetes ? Hiszen ez nem is vita, mert csak egyoldalú ellenzés. Ez a vita is szakasztott olyan mint a javaslat: bekecs a bunda, cikória a kávé helyett. Nem gáncsnak, nem zugolódásképen mondjuk ezt, sőt megelégedéssel konstatáljuk. Ha doktoraink nem képesek társadalmi bajaink orvoslására az ilyen kotyvaléknál külömb orvosságot adni, histen nevében, igyuk meg zajtalanul, mert meginni meg kell. Ha módunkban nincs, ha nem merjük a doktor fejéhez vágni az orvosságot, jobb ha nem csapunk hozzá nagy zajt, hanem lenyeljük szerényen. Ezt papi képviselőink gondolhatták volna meg elsősorban. Mai szereplésökben nem volt meg se a méltóság, se a szellem, se az él, amelyhez a kath. klérus bennünket szoktatott, csak a bonhomia. A jelen vita papi szónokai közül egyikben sem láttam a predestinált püspököt. Én azt hiszem, hogy már kiinduló pontjukban tévedtek. Ők mind a polgári házasság ellen szálltak síkra, pedig a javaslat nemcsak nem a polgári házasságot inaugurálja, de valósággal hosszú, igen nagyon hosszú időkre bevágja az útját. Mert a jelen javaslat elfogadásával a gyakorlati életnek egyelőre nem lesz rá szüksége. Napirendre tűzését az élet nem fogja sürgetni, csak elvi barátai. Papjaink beérhették A „BUDAPESTI HÍRLAP" tárcája. Samassa József: Bíborban és pongyolában. — A „Budapesti Hirlap“ eredeti tárcája. — III. Az egri főpap tudományos ember. De nincs meg benne Haynald sokoldalúsága és zseniális könnyedsége. Ehelyett bizonyos mélységgel s mint polémikus, kellő dialektikával rendelkezik. Meg van az a gyöngéje, hogy szeret ex kathedra beszélni, s ellenmondást a nézetek terén nem igen tűr. Tanártársaival emiatt nem egyszer tűzötte össze, még pedig olyan tónusban, amely az egyetem folyosóin erősen visszhangzott. Schopper a mostani rozsnyói püspök is olyan ember lévén, ki nagyon hisz a saját nézetének infallibilitásában, emellett ha nem is egészen oly heves mint Samassa, de egy csöppel sem merevebb és nyersebb ennél, többször mérkőzött meg Samassával olyaténképen, hogy mikor már Akvinói Tamásból is meg Bellariumból is kifogytak, kollegáik nem kis mulatságára egy kicsit gorombáskodtak. Csakhogy ezen „veszekedési intus“ — amint azt Ruzsicska nevezte ott az egyetemen egyszerű „folyosó háború“ maradt a — tanárnál, de csaknem keresztes háborúvá vált az •— érseknél. A püspöki konferenciákon rang szerinti szó illeti meg az egri érseket. Samassa, új érsekségének rózsás heteiben minden alkalommal igyekezett meghálálni a kormány kegyeit, •— a püspöki tanácskozásokon egész odaadással foglalt a kormány intenciói mellett állást. Az öregebb püspökök, afeletti neheztelésükben, hogy az érsekségből egy fiatal kollegájuk által kiszoríttattak, hagyták Samassát neki menni a falnak. Haynald már Eötvös alatt kitűzött a kormánynyal. Deák Ferencnek pedig határozott ellensége volt. Deák ezt tudta, de az egészet fumigálta. Komolyan csak egyszer neheztelt meg, midőn a kath. kongresszuson Haynald által rendszeresen, s igen exkvizit módon disgusztáltatott főleg azáltal, hogy valahányszor Deák beszélt utána azonnal Haynald szólalt fel egekig magasztalván Deáknak bölcseségét, lángeszét, tudományát a politikában, de mindig azon hozzáadással, hogy az egyházi dolgokban már csak a püspököké a kompetencia ! A püspöki tanácskozásokon pedig annál inkább megereszthető Haynald az ő oppozicionális érzelmeit — mert hisz bizalmas körben, otthon tudta magát. A két érsek tehát — a püspökök legnagyobb részének passzivitása, a prímásnak gyöngesége mellett, mint két ellentét soká békében egymás mellett annál kevésbé férhetett meg, mivel Samassa tudott bizonyos népszerűségre is jutni, és mint ilyen Simor prímás gyönge egészségi állapotát tekintve, komoly, sőt félelmes vetélytárssá válhatandott a prímási székre! A harc, mely a két érsek között kiütött, sokáig tartott. Addig, míg az egri érsek nem látta kényszerítve magát a diplomatikus összeköttetést Treforttal megszakítani s a kormánynak hadat üzenni! Hogy ez utóbbi állapot előbb-utóbb be fog következni, sejthető volt, de hogy oly hamar következzék be, senki sem gyanitható. Samassa mint főpap és mint barát egyaránt generozus ember. És szűkmarkúságot ennek a főpapnak ugyan senki sem vethet szemére. Minthogy az öreg Bartakovics alatt a régi jobbágyi tradíciók hűségesen megtartattak, a nép azt hitte, hogy az új érsek alatt is megmaradnak számára azon kedvezmények, amelyek az uradalomnak kárt nem okoztak, a szegény embernek pedig jól estek. De az öreg Samassa, miután kiszámította, hogy neki ennyi és ennyi jövedelmet kell produkálnia, hogy az érseknek is jusson, meg a közcélokra is maradjon, még azt sem tűrte, hogy a szegény nép tartózhasson az érseki földeken. A kalászokat is, meg a kosarakat vagy lepedőket is elvétette a magyar Ruthoktól, érsek fiának nem kis boszúságára. De, hogy arra a nagy sirmára térjek viszsza, mely bekövetkezett Samassa és Tréfort között, annak nem annyira politikai vagy lélektani, mint inkább mathematikai oka volt. A szepesi püspökség több kiadást bizt meg, mint az egri érsekség. Ezt Budán nem akarták elhinni. Azt hitték, hogy az érsek célnál érezvén magát, a jó embereiről megfeledkezik. Pedig tévedtek. Az ilyen alapon keletkezett kölcsönös susceptibilitás, mások által is ingereltetve, mind nagyobb arányokat öltött. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.