Budapesti Hírlap, 1884. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1884-01-14 / 14. szám
1884. január 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (14. sz.) részéről. Az ifjú Kinszky gróf ugyanis a kormánypártiak közé helyezte el a főrendiház helyi viszonyaival ismeretlen konzervatív újoncoknak egy jó részét. Az igy nyert nagy zöme a kormánypárti oldalnak félrevezette Tisza Kálmánt, aki biztosra vette, hogy az amit kormánypárti részen lát, az mind az ő embere. Ez okozta, hogy midőn Majthényi főispán beszélni akart, hogy a történt megállapodás szerint a vitát szombatról tovább húzza, Tisza Kálmán azzal némította el, hogy nem szükséges az agyonbeszélés, hisz megvan a többség. Hogy a kormány mily komolyan számított győzelemre, mutatja azon körülmény is, miszerint herceg Koburg Fülöp megjelenése az ülésen csak az által vált lehetővé, hogy Tisza Kálmán biztosította az udvart az elmaradhatlan győzelemről. Persze Tisza Kálmán azt hitte, hogy a kath. főpapokkal van neki csak háborúja. Mennyire csalódott, hogy nem látta meg a feibor tatárok mögött az asszonyokat! Bármily furcsán hangzik is a dolog, de úgy van, hogy bizon a kormány ezen vereségének szálait gyöngéd kezek rózsaujjai szőtték. A dolognak meg van a maga története. Mikor Rezső trónörökös bájos nejét elhozta Budapestre a magyaroknak bemutatni, Tisza Kálmán termeiben egy bál is rendeztetett. A trónörökös táncolt Tisza Kálmán leányával és a magyar arisztokrácia protestáns hölgyei annyira előtérben állíttattak, hogy a katholikus grófnők és bárónők nem csekély boszszusággal vették észre mellőztetésüket, amihez pedig szokva nem voltak. Két igen szellemes és nagy befolyású nő bosszút esküdött, hogy ezért Tiszának lakolnia kell. Azonban a magyar amazonok ezen politikai harca nem szűnik meg azáltal, hogy a zsidóházassági javaslat megbukott, ők Tiszát magát akarják bukva látni. A harc tehát permanenssé tétetett, s ha nem pengenek a fegyverek a főrendiházban , megindul az agitáció a főúri szalonokban. A fővárosi elittársaságnak az idén nagyon víg farsangja lesz. Ezelőtt megelégedtek Különben is elment már a kedvem az egész gyerektől! Egy hét múlva megtartották a nagy keresztelőt. Jenő borzasztó adósságba verte magát a fűszeresnél. Tömérdek vendég volt hivatalos, még a szomszéd jegyzőné is, férjével és tizenegy gyermekével. Eddig haragban voltak, de Linuska célszerűnek tartá kibékülni a notáriusnéval, mert tőle kért kölcsön székeket s tányérokat. Volt násznagyuk lett a keresztapa s hozott a kis újszülöttnek egy ezüst kávéskanalat, mire ez »asszonyság“ nem késett azon megjegyzést tenni hogy: »Ez már mégis nagy smucaráj!“ A lakománál aztán nagyapa megint leitta magát gutaütésig ; nagymama még vörösebbre sirta szemeit; a koma éjfél előtt mondott felköszöntőt keresztleányára, a főtisztelendő úr pedig éjfél után ment haza. Az „asszonyság,“ orra virított mint a kárbunkulás, s mert a kis honleány az egész ünnepély alatt kétségbeesetten sirt s ő miatta nem foglalhatott helyet a terített asztalnál, mikor senki sem látta, — egyet — egyet csipett a pici jószágon. Másnap a háziak egyik része álmos volt, másik részének fájt a feje, Erzsiké pedig tele volt kék foltokkal, mire az »asszonyság“ nagy bölcse» azon megjegyzést téve hogy: „Összecsípték a babák a sovány kis testecskéjét!“ Mert bizony Erzsike nagyon sovány, nagyon gyönge kis teremtés volt. Az orvos pedig kijelenté, hogy a mamának semmi szín alatt sem szabad szoptatni, hanem fogadni kell a gyerek mellé valami jó húsban lévő, egészséges dajkát, aféle megtermett falusi asszonyt. Jenő e nyilatkozat hallatára kissé vakarta a fütletövét, s kockáztatott egy észrevételt , hetenkint egy jour fix-szal. Az idén mindennap jour fix lesz, kivéve vasárnapot, amely a pihenés napja leszen. Különösen három főúri szalon fog kitűnni élénkségével. Minden meghívók nélkül itt fog találkozni a nagy világ fiatalsága és nem fiatalsága, itt lesz krisztallizáló vegykonyhája annak a politikának, mely a választások idejére egy szervezett tábor fölött akar rendelkezni. De gondoskodva van arról is, hogy a vidéken hasonló összejövetelek rendeztessenek az arisztokrata termekben. Erdélyben pedig egy nem rég konvertált, tragikus események emlékével kapcsolatos hölgy lesz hivatva madame Adam diplomatikus szerepére. Tisza Kálmán máig is tűnődik rajta, hogy miért nem jött el szavazni egy igen magas állású katonai méltóság, kire pedig oly biztosan számított. Erre vonatkozólag igen pikáns dolgot beszélnek. Lovai már be is voltak fogva, fogata már előállt, midőn a komornyik egy illatos kártyát nyújtott át a nagy urnák. A lovak kifogottak, a hintó a kocsiszínbe tolatott, s a generális urnák neje boldog mosolylyal élvezte ügyesen kivívott diadalát. Nemcsak Budapest és nemcsak az ország várta feszült kíváncsisággal a tegnapi vita kimenetelét. Rómából több helyre távirati megkeresés érkezett aziránt, hogy a főrendiek üléséről azonnali kimerítő tudósítások küldessenek. Mondanom is fölösleges, hogy a magyar lovagiasság nem tagadta meg magát ez irányban sem. Hanem ha már lesznek grófi jour fixok, megéljük még, hogy lesz Budapesten Palais Haynald is, mert hát az arisztokraták nem tartják megfelelőnek, hogy a kalocsai bíbornok-érsek a Nemzeti szállodában lakjék. Felhívták a szellemes főpapot arra, hogy palotát építtessen magának. Még csak azt a hírt akarom megmondani, hogy Majáth, az esztergomi főispán, állásáról legközelebb lemondani készül, hogy odacsatlakozva a főúri ellenzékhez, a parlamentben foglaljon helyet. A kormány az utolsó napokban nagyon terjesztette hírét, hogy elfogadja a kompro. Az anyatej mégis csak anyatej, mondá, s ez a legjobb táplálék a gyermek számára. Maga a természet rendelte ezt igy, nagyon bölcsen, s bizonyítják az oktalan állatok is. Azért Linuska gondolja meg, és . . . — Semmi esetre sem ! vete ellen Linuska nagy mohósággal. A világ minden kincséért sem szoptatok ! Maga halálomat kívánja Jenő! Hát tekintsen rám, nem vagyok még eléggé beteges ? Mint a váz! Csak árnyéka annak a mi voltam valamikor, s most még szoptassak is, s hogy ezt a megmaradt emberi formámat is elveszítsem? — soha! És Linuska fájdalmában a körmét rágta s omló könyök nedvesiték halavány orcáit. Aztán előállt az orvos s tekintetét hol az anyán, hol a gyermeken legeltetve, szólt: — Nem, nem. Azt mi nem kívánhatjuk, hogy ő nagysága beteggé tegye magát. Ily esetekben álljon szemünk előtt, hogy inkább a gyermek szenvedjen rövidséget, mint az anya. Hanem van még egy más mód is s ez lesz talán a legcélszerűbb. Önök különben is nagyon egészségtelen városrészben laknak, s ez a miazmákkal teli levegő nem tenne jót a gyönge kis babának, azért legjobb lesz kiadni dajkaságra. Ismerek egy becsületes timárnét, ki ott lakik a város végén, épen a folyó partján, csinos kis major-házban. Felséges levegő ! Tiszta hely ! S nem hiszem, hogy azon emberek túlzott követelésekkel állnának elő, mert a timárnénak épen a múlt hóban születtek ikrei. Két egészséges fickó ! . . . Kövérek mint az élet , s igy a mi kis vézna bubánk ott a legkitűnőbb ellátásban részesülne, s ami főző nagysága is meg lenne kímérve holmi aprócseprő kellemetlenségektől. Általános helyeslés követte az orvos tanácsát, különösen Sinuska részéről, s a dolog vége missziumot, csak fogadják el a főrendek általánosságban a javaslatot. A módosítás az lett volna, hogy, ha a szülők szerződést kötnek, a gyermekek legyenek mind keresztények, ha pedig nem kötnek, a fiuk az apa a leányok az anya vallását kövessék. így akarta a kormány elkerülni azt, hogy Magyarországon zsidó grófok és hercegek születhessenek. Ezen módosítás híre még jobban felingerelte az asszonyokat. „Lám“ — mondották — „a kormány azt akarja, hogy leányaink zsidókká legyenek, s a zsidó uraságokhoz menjenek férjhez , hiszen ez rosszabb, mint ha a fiúk gazdag zsidó lányokat vesznek el, mert ezek legalább nem maradnak a familiájukban. A nőnem elleni ezen merényletet is a szavazás meghiúsította. „Neuvaine“ címe azon katholikus ájtatosságnak, melyre gróf Károlyi Gyuláné az arisztokrácia hölgyeit megnyerte, hogy kilenc napon át mindnyájan bizonyos órában imádkozzanak „szűz Mária szent szivéhez“, hogy teljesítse azon kívánságukat, melyet szivükben táplálnak; ezalatt a javaslat megbuktatását értették. Most egyenesen szűz Máriának tulajdonítják a győzelmet s imádságuk meghallgatásának látható jelét keresik abban, hogy kilenc szavazattal bukott a javaslat. Ez az arisztokratikus nőtársaságok politikai napi híte. Gróf Lamberg Károly fejér megyei nagybirtokos, föltette magában, hogy soha Budapestre nem jön, mivel édesatyját itt meggyilkolták. Mégis tartotta idáig. Most először tett kivételt, mert úgymond, azt még sem tűrheti, hogy törvénybe igtassák, hogy az ő unokái zsidók lehessenek Ugyanakkor báró Fiáth főispán fia sietett fel Budapestre szavazni a kormány mellett. Útközben látogatást tett egy öreg grófnőnél, ki nagy tekintélynek örvend. Ez kijelenté, hogy nem ad neki többé kezet, ha a javaslatra szavaz, és Fiáth báró ott maradt vadászni, az jön, hogy rá következő napon minden tiszta és szennyes gyermekruhát, a főkötöcskéket, kötőszalagokat, pólyákat, párnákat, egy nagy batyuba csomagolták s a doktor ur, Jenővel elvitte a kis Erzsikét dajkaságra a timárnéhoz. Kidőlt, bedőlt kerítés megett, a folyó partján állt az az úgynevezett majorház, mely a timárcsalád rezidenciája volt. Piszkos fehérre meszelt, földszintes épület, melynek falait át meg átjárta a nedvesség, penész és nyirok, hogy úgy látszott, mintha csupa térképekkel volna kiragasztva. A lakószoba egyszersmind konyha is volt, benne főztek és mostak az egész család számára. Itt aludt a mester, ennek felesége, a két iker, egy kis borzas cseléd, no meg a picike vendég, az Erzsiké. A szomszéd szoba műhely és raktár volt. Abban lármáztak, viháncoltak, fütyültek és dolgoztak a legények, s ez volt éjjeli tanyájuk. Az udvaron és hozzátartozó zöldséges kertben aprómarha csipogott s egy fürge növendék malac segített anyjának árukkal fölszántani a sáros talajt, keresve azt, amit nem is vesztettek el. E kis párt már kétszáz lépésre köröskörül, leirhatlan bőr és cserje szag tette kellemessé. Ide hozták a beteges kis Erzsikét üdülni, erősödni és jó levegőt élvezni. A gondos anya fizetett érte havonként tíz forintot, s küldött minden héten kicsi babája számára cukrot, kávét, apró süteményeket, és piskótát. — Lehet-e még többet is kívánni egy önfeláldozó anyától ? — És az isten mégis oly kegyetlen ! — Szegény timárné hiába hurcoltatta Erzsikét a borzas cseléddel egész nap a folyó partján, hová legmelegebben sütött a nap ; hiába ivott ő maga erősítő italokat, csakhogy a teje táplálóbb legyen. Erzsike ingecskéit, fejkötőit ráadogatta a két ikerre, még pólyáiba is