Budapesti Hírlap, 1884. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1884-01-13 / 13. szám
IV. évfolyam. 13. szám. Budapest, 1884. Vasárnap, január 13. Elölheteal Arak Égész éne járt, féléne 7 írt, negyedéne 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után felé napon is. Felelős szerkesztő: Bukásai Jósáét Egyes siám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, kalapántosa 16. sírm. A nagy csata. A főrendek egy oly népes, mozgalmas és izgalmas ülésben, minőt a múzeum nagy terme még nem látott tőlük, ma is, azaz másodszor is leszavazták a kormány javaslatát a zsidók és keresztények közt kötendő polgári házasságról. Többsége a főrendi ellentábornak a múltkori hatról általánosságban való megsokasodásának arányához képest felnőtt kilencre. De 6 vagy 9 — az nem különbség. Súlyosabb a dolog csak annyiban, hogy ez a kudarc a kormánynak valóságosan provokált kudarca. Az első eset lehetett egy remény csalódása, a második már egy erőszakolt csatában való vereség. Az első lehetett véletlen is, lehetett egyéb is, aminek sokfelé siettek is elmagyarázni, a másik már egy öntudatos, minden erőt felszabadított mérkőzés volt, melyet se félreérteni, se félremagyarázni jóhiszeműen nem lehet. A főrendek többsége ebben a kérdésben hajthatatlan, a kormány kísérletei reménytelenek. Nem vonakodunk kimondani, azaz voltaképen csak ismételni, hogy a főrendek erejét ellenzéki állásukban a közhangulat táplálja. A börzén kettőt hármat leestek a magyar papírok rögtön a szavazás hire terjedése után, de a hangulat emelkedett a nem-üzér közönségben. Előttünk áll tehát újra a kérdés: mi fog történni most? Tisza Kálmán kitűnő politikusnak tartatik e hazában, sőt újabb időben kezdik emlegetni gondviseléses voltát. Más alkalommal iparkodtunk kimutatni, hogy első miniszterünk minek köszöni azt, hogy alakja ilyen nagynak látszik. A közelmúlt nagyságait kitűnő kegyetlenséggel letarolta a házat, és környezetét megtöltötte lehetőleg középszerűségekkel, csinált így magának igen nagy és igen hű többséget : ellenzékeink alkotó elemeiknél, ferde állásuknál és csekély számuknál fogva külső erővel és tekintéllyel nem bírnak. Nem csoda, ha legendák keletkeznek Tisza Kálmán providenciális mivoltáról és politikus zsenijéről. Az első esetben azonban, amelyben egy külsőleg nagy és tekintélyes, erkölcsileg erős és gazdag ellenzék állt vele szemben — noha csak a főrendiházban, — cserben hagyta politikai számítása, tapintata és belátása. Zseni ő abban, hogy mint ellenzék — a fegyverekben való válogatás nélkül is — packázzék bármily többségen; zseni abban, hogy mint hatalmas kormányférfi tomboljon ellenzéki töredékpártokon ; de férfiak tömeges fölkelése ellenében kontár vola. Az elbizakodás és korlátoltság makacsságával ragaszkodott egy alárendelt jelentőségű javaslathoz, mely nem volt rokonszenves a közhangulat előtt; melyet ennek dacára is, de a névszerinti szavazás bátorsága nélkül — majdnem egyhangúlag fogadott el egy engedelmes alsóház; melyet azonban kétszeri szavazással és oly büszkén dobott vissza a felsőház, mint ahogy asztalára dobatott. Valósággal a hajnalgyerek és az óriás buzogány dobálása a meséből! De higgadtan nézvén a helyzetet, látnunk kell, hogy a nagy többséggel szemben, amely Tiszának az alsóházban ma még rendelkezésére áll, és szemben a csekély többséggel, mely a főrendek körében ellene támadt, és tekintve, hogy a főrendek is eddig csak ez egyetlenegy kérdésben tagadták meg a hűséget a jelenlegi kormánynak. Tisza állását a mai helyzet keretében is nem vagyunk vérmesek válságosnak tekinteni, föltéve, hogy az eset tanulságait magának levonja Hogy mi történjék most a javaslattal, arra törvényhozásunk újabb idejéből nincsen utas. A dolog tisztán politikai természetű — Tiszára nézve. Ő erőszakolhatja a dolgot tovább in infinitum és el is ejtheti, bölcs belátása szerint. Kérdés, mit tart pártjára, magára s az országra nézve kedvezőbbnek: azt-e, hogy e kétesbecsü törvényjavaslat érdekében még jobban élesítse a konfliktust maga, az alsóház és a felsőház közt s a háborút folytatva anyagát belevigye a közelgő választásokba; avagy azt, hogy bölcs maga mérséklésével elejti ami oka volt a visszavonásnak, izgalomnak és az ő ismételt kudarcának. Hogy mi, akik már kezdetben azt a tanácsot adtuk neki, melyet tegnap is ismételtünk, hogy t. i. vonja vissza szerencsétlen vesszőparipáját, amelyen oktalan csatájába lovagolt, — hogy mink minő tanácsot adunk neki ma, az nem lehet kérdéses. Szeme közé nevettünk, mikor naivul azt állította, hogy ez a javaslat van hivatva az antiszemitizmust gyógyítani. Megjósoltuk, hogy ez csak inkább táplálni fogja a mostani körülmények közt. Nem kérünk pátenst ebbeli csekély bölcseségünkre, midőn jóslatunkat a következmények igazolják, de szívesen emlegetjük olyan időben, amidőn Magyarországon egy providenciális államférfin kormányoz, akinek még ennyi se volt belőle nagy állásához. Azok a fakó zászlók a múzeum-palota két póznáján soha nem jeleztek még eseményteljesebb ülést, mint ma. Érzi a nagy közönség is, hogy mi készül odabenn s nagy tömegben állta el az aszfalt járdát a múzeum-kert rostélya mellett, hogy lássa az érkező főuraknak legalább a kocsiját, amint a főváros minden tájáról a főkapu elé robognak. Boldog volt, aki bejuthatott. Ezek számát azonban a főrendiház mai karzatának térviszonyai igen korlátozók, így is 3—400 főre tehető a hallgatóság, mely a márványterem öt páholyát szorongásig megtölte. Balra a két földszinti fülkében csupa képviselők vagy voltképviselők ültek, s látható izgalmas érdeklődéssel figyelték az eseményt, mely szemeik előtt kifejlődött. E két fülke közt van a bársony függönyökkel, arany koronával ékes udvari páholy, mely azonban — mint rendesen — ezúttal is üres volt. Annál nagyobb a mozgalom egyebütt. A szűk falépcső a háttérben szüntelen recsegropog a járókelők lépteitől. Másfél óra hoszszat szakadatlan tódul fel rajta a sok emberasszony. Szinte csoda, hogy valami baleset nem történik : a lépcső keskeny, meredek és sötét, egy rosszul kiszámított lépés, megcsuszamlás és az emberek tucatjával gurulnának a gyorsírók termébe . . . A hírlapírók páholyában egy tűfoknyi hely nincs. A tudósítók egymáshoz préselve, egymás hátán írják jegyzeteiket s a telekri papirt kézről-kézre, ismeretlen alakok fején adogatják a szerkesztőségi szolgáknak, hogy amúgy frissiben a nyomdába vigyék. * A márványterem a lehető legmozgalmasb képet tárja elénk. A padok csakúgy görnyednek a sok kövér főúr terhe alatt. A padsorok mögött a fal mentén négyszögalakban széksorok következnek, s még így is marad 50—60 helynélküli, ki kénytelen a nagy bejárat előtt, a padosztályok közti szorosokban összeszoronkozni. Az elnöki széktől jobbra a főpapok díszruhái tarkáznak. Egész főpapi falanksz. Harmincöt taláros, keresztes, kapucinus egyházi méltóság, — nem számítva azokat a kanonoki rangot viselő mágnásokat, kik egyik-másik káptalanból arisztokratikus származásánál fogva hivatott meg erre az ülésre s a virilisták közt foglaltak helyet. Szemközt az ecclesia militanse mozgósított táborával a zászlós urak ülnek a bal csoport első két padjában. Közülök ketten hiányzanak : a testőrség kapitánya és a horvát bán. A nemzetiségek — úgy látszik — nem elegyednek a zsidó kérdésbe: a görög kel. papok is egy szálig elmaradtak. E csoporthoz csatlakozik a főispánok gárdája s aztán egy része a magyar arisztokráciának. Mindjárt az első padban ott virít buzavirágszinti, aranyzsinóros attilájába Coburg Fülöp hg. altábornagynak, kit ma tisztelhetett a magyar főrendiház első ízben falai közt, hir szerint Andrássy Gyula gróf közbenjárására. A nemes gróf ott ül a herceg mellett, gyakran társalog vele s közben farkas szemet néz Apponyi György gróffal, kivel a múlt alkalommal tudvalevőleg heves polémiája volt. A félkör többi padjait a sok grófi és bárói családok sarjai töltik meg egészen. Hihetetlen mérvű agitáció kellett hozzá, hogy ezt a tömeg mágnást így összehozzák, köztük 80 éven felüli aggastyánokat, kiket vesződséggel lehet a zsölyeszékből kiemelni, vagy megcsontosodott vén pecsovicsokat, kik az alkotmányos éra alatt eddig elvből nem lépték át a törvényhozás termének küszöbét. A fiatalja azonban jóval több az öregénél. Maga a jobb közép egy egészen új generációból áll : néhány huszár egyenruha csil- Maisémánk 14 oldalt tartalmaz.