Budapesti Hírlap, 1884. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1884-01-13 / 13. szám

IV. évfolyam. 13. szám. Budapest, 1884­. Vasárnap, január 13. Elölheteal Arak Égész éne já­­rt, féléne 7 írt, negyedéne 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után felé napon is. Felelős szerkesztő:­­ Bukásai Jósáét Egyes siám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, kalapántosa 16. sírm. A nagy csata. A főrendek egy oly népes, mozgalmas és izgalmas ülésben, minőt a múzeum nagy terme még nem látott tőlük, ma is, azaz másodszor is leszavazták a kormány javaslatát a zsidók és keresztények közt kötendő polgári házasságról. Többsége a főrendi ellentábornak a múltkori hatról álta­lánosságban való megsokasodásának arányá­hoz képest felnőtt kilencre. De 6 vagy 9 — az nem különbség. Súlyosabb a dolog csak annyiban, hogy ez a kudarc a kormány­nak valóságosan provokált kudarca. Az első eset lehetett egy remény csalódása, a második már egy erőszakolt csatában való vereség. Az első lehetett véletlen is, lehetett egyéb is, aminek sokfelé siettek is elmagya­rázni, a másik már egy öntudatos, minden erőt felszabadított mérkőzés volt, melyet se félreérteni, se félremagyarázni jó­hiszeműen nem lehet. A főrendek többsége ebben a kérdésben hajthatatlan, a kormány kísérletei remény­telenek. Nem vonakodunk kimondani, azaz volta­­képen csak ismételni, hogy a főrendek erejét ellenzéki állásukban a közhangulat táplálja. A börzén kettőt hármat leestek a magyar papí­rok rögtön a szavazás hire­ terjedése után, de a hangulat­­ emelkedett a nem-üzér közön­ségben. Előttünk áll tehát újra a kérdés: mi fog történni most? Tisza Kálmán kitűnő politikusnak tarta­­tik e hazában, sőt újabb időben kezdik emle­getni gondviselés­es voltát. Más alkalommal iparkodtunk kimutatni, hogy első miniszterünk minek köszöni azt, hogy alakja ilyen nagynak látszik. A közel­múlt nagyságait kitűnő ke­gyetlenséggel letarolta­ a házat, és környezetét megtöltötte lehetőleg középszerűségekkel, csi­nált így magának igen nagy és igen hű több­séget : ellenzékeink alkotó elemeiknél, ferde állásuknál és csekély számuknál fogva külső erővel és tekintéllyel nem bírnak. Nem csoda, ha legendák keletkeznek Tisza Kálmán provi­­denciális mivoltáról és politikus zsenijéről. Az első esetben azonban, amelyben egy külsőleg nagy és tekintélyes, erkölcsileg erős és gazdag ellenzék állt vele szemben — noha csak a főrendiházban, — cserben hagyta poli­tikai számítása, tapintata és belátása. Zseni ő abban, hogy mint ellenzék —­ a fegyve­rekben való válogatás nélkül is — packázzék bármily többségen; zseni abban, hogy mint hatalmas kormányférfi tomboljon ellenzéki tö­redékpártokon ; de férfiak tömeges fölkelése ellenében kontár vola. Az elbizakodás és kor­látoltság makacsságával ragaszkodott egy alá­rendelt jelentőségű javaslathoz, mely nem volt rokonszenves a közhangulat előtt; melyet en­nek dacára is, de a névszerinti szavazás bátor­sága nélkül — majdnem egyhangúlag fogadott el egy engedelmes alsóház; melyet azonban kétszeri szavazással és oly büszkén dobott vissza a felsőház, mint ahogy asztalára doba­tott. Valósággal a hajnalgyerek és az óriás buzogány dobálása a meséből! De higgadtan nézvén a helyzetet, látnunk kell, hogy a nagy többséggel szemben, amely Tiszának az alsóházban ma még rendelkezésére áll, és szemben a csekély többséggel, mely a főrendek körében ellene támadt, é­s tekintve, hogy a főrendek is eddig csak ez egyetlen­egy kérdésben tagadták meg a hűséget a je­lenlegi kormánynak. Tisza állását a mai hely­zet keretében is nem vagyunk vérmesek vál­ságosnak tekinteni, föltéve, hogy az eset ta­nulságait magának levonja Hogy mi történjék most a javaslattal, arra törvényhozásunk újabb idejéből nincsen utas. A dolog tisztán politikai természetű — Tiszára nézve. Ő erőszakolhatja a dolgot to­vább in infinitum és el is ejtheti, bölcs belá­tása szerint. Kérdés, mit tart pártjára, ma­gára s az országra nézve kedvezőbbnek: azt-e, hogy e kétesbecsü törvényjavaslat érdekében még jobban élesítse a konfliktust maga, az alsóház és a felsőház közt s a háborút foly­tatva anyagát belevigye a közelgő választá­sokba; avagy azt, hogy bölcs maga mérséklésé­vel elejti ami oka volt a visszavonásnak, izgalomnak és az ő ismételt kudarcának. Hogy mi, akik már kezdetben azt a tanácsot adtuk neki, melyet tegnap is ismételtünk, hogy t. i. vonja vissza szerencsétlen vesszőparipáját, amelyen oktalan csatájába lovagolt, — hogy mink minő tanácsot adunk neki ma, az nem lehet kérdéses. Szeme közé nevettünk, mikor naivul azt állította, hogy ez a javaslat van hivatva az antiszemitizmust gyógyítani. Megjósoltuk, hogy ez csak inkább táplálni fogja a mostani kö­rülmények közt. Nem kérünk pátenst ebbeli csekély bölcseségünkre, midőn jóslatunkat a következmények igazolják, de szívesen emle­getjük olyan időben, amidőn Magyarorszá­gon egy providenciális államférfin kormányoz, akinek még ennyi se volt belőle nagy állá­sához. Azok a fakó zászlók a múzeum-palota két póznáján soha nem jeleztek még esemény­­teljesebb ülést, mint ma. Érzi a nagy közönség is, hogy mi ké­szül odabenn s nagy tömegben állta el az aszfalt járdát a múzeum-kert rostélya mellett, hogy lássa az érkező főuraknak legalább a kocsiját, amint a főváros minden tájáról a fő­kapu elé robognak. Boldog volt, aki bejuthatott. Ezek szá­mát azonban a főrendiház mai karzatának tér­viszonyai igen korlátozók, így is 3—400 főre tehető a hallgatóság, mely a márványterem öt páholyát szorongásig megtölte. Balra a két földszinti fülkében csupa képviselők vagy volt­képviselők ültek, s látható izgalmas érdeklő­déssel figyelték az eseményt, mely szemeik előtt kifejlődött. E két fülke közt van a bár­sony függönyökkel, arany koronával ékes udvari páholy, mely azonban — mint rendesen — ezúttal is üres volt. Annál nagyobb a mozgalom egyebütt. A szűk falépcső a háttérben szüntelen recseg­­ropog a járókelők lépteitől. Másfél óra hosz­­szat szakadatlan tódul fel rajta a sok ember­asszony. Szinte csoda, hogy valami baleset nem történik : a lépcső keskeny, meredek és sötét, egy rosszul kiszámított lépés, megcsu­­szamlás és az emberek tucatjával gurulnának a gyorsírók termébe . . . A hírlapírók páholyában egy tűfoknyi hely nincs. A tudósítók egymáshoz préselve, egymás hátán írják jegyzeteiket s a telekri papirt kézről-kézre, ismeretlen alakok fején adogatják a szerkesztőségi szolgáknak, hogy amúgy frissiben a nyomdába vigyék. * A márványterem a lehető legmozgalmasb képet tárja elénk. A padok csakúgy görnyed­nek a sok kövér főúr terhe alatt. A padsorok mögött a fal mentén négyszögalakban székso­rok következnek, s még így is marad 50—60 helynélküli, ki kénytelen a nagy bejárat előtt, a padosztályok közti szorosokban összeszoron­­kozni. Az elnöki széktől jobbra a főpapok dísz­ruhái tarkáznak. Egész főpapi falanksz. Harmincöt talá­ros, keresztes, kapucinus egyházi méltóság, — nem számítva azokat a kanonoki rangot viselő mágnásokat, kik egyik-másik káptalan­ból arisztokratikus származásánál fogva hiva­tott meg erre az ülésre s a virilisták közt foglaltak helyet. Szemközt az ecclesia militans­e mozgósí­tott táborával a zászlós urak ülnek a bal­ cso­port első két padjában. Közülök ketten hiány­zanak : a testőrség kapitánya és a horvát bán. A nemzetiségek — úgy látszik — nem ele­gyednek a zsidó kérdésbe: a görög kel. pa­pok is egy szálig elmaradtak. E csoporthoz csatlakozik a főispánok gárdája s aztán egy része a magyar ariszto­kráciának. Mindjárt az első padban ott virít buzavirágszinti, aranyzsinóros attilájába C­o­­burg Fülöp hg. altábornagynak, kit ma tisz­telhetett a magyar főrendiház első ízben falai közt, hir szerint Andrássy Gyula gróf közbenjárására. A nemes gróf ott ül a herceg mellett, gyakran társalog vele s közben farkas szemet néz A­p­p­o­n­y­i György gróffal, kivel a múlt alkalommal tudvalevőleg heves polé­miája volt. A félkör többi padjait a sok grófi és bárói családok sarjai töltik meg egészen. Hi­hetetlen mérvű agitáció kellett hozzá, hogy ezt a tömeg mágnást így össze­hozzák, köz­tük 80 éven felüli aggastyánokat, kiket ve­­sződséggel lehet a zsölyeszékből kiemelni, vagy megcsontosodott vén pecsovicsokat, kik az alkotmányos éra alatt eddig elvből nem lépték át a törvényhozás termének küszöbét. A fiatalja azonban jóval több az öregé­nél. Maga a jobb közép egy egészen új ge­nerációból áll : néhány huszár egyenruha csil- Mai­­sémánk 14 oldalt tartalmaz.

Next