Budapesti Hírlap, 1884. május (4. évfolyam, 120-150. szám)
1884-05-23 / 142. szám
2 adományozásával akart az ipargróf népszerűségén segíteni. Hogy az excellenciás címmel nyert-e Zichy új választókat a hiányzó többséghez, megválik később, mi nem igen hiszszük. A Zichypárt nagyon erőlködik, a Királyipárt csöndesen működik, a sikerben hisz ez is, amaz is, miután sok passzivista van e kerületben, kiről nem tudni, szavazni fog-e és ki mellett ? Így állunk a fővárosban ma. Ezelőtt volt két kormánypárti képviselő Budapestről és két mérsékelt ellenzéki. A mérsékelt ellenzék itt új jelölteket nem állított, ügyet se igen vetett a fővárosra, elment korteskedni vidékre, beéri azzal, hogy kerületeit a fővárosban tartja. Ellenben a szélső bal két kerületben kandidál. Van tehát Budapesten, 9 választókerületben: 9 kormánypárti jelölt, az egyik kerületben kettő, e jelöltek közül kettő miniszter s egy államtitkár; van továbbá 2 mérsékelt ellenzéki, 2 függetlenségi párti, 1 antiszemita és egy pártonkivüli jelölt. A választási mozgalom a fővárosban nem igen élénk, sokkal lankadtabb, mint volt régen. Matlekovics S. beszédéből. — Budapest- Erzsébetvárosban május 22-én. ... A közgazdasági politika terén nagy mozgalom mutatkozik. A liberalizmus, amely a lefolyt 20—30 év alatt a közgazdaság minden terén törhetlenül előrehatolt, most lépten-nyomon megtámadtatik ; az állami tevékenységnek oly mérvű beavatkozása követeltetik, amely az egyéni tevékenységnek békákat akar szabni, az egyéni törekvéseket szabályozni és irányítni kívánja. Kezdetben csak a szocializmus küzdött ama irány mellett, újabban a protekcionisták és velük karöltve, mint harmadik szövetséges az agráriusok is ily szellemben léptek föl.A forgalmi eszközök kifejlesztése következtében előbb elzárt távoli országok versenye az európai piacokon általában lehetővé vált; a vasutak folytonos szaporodása folytán benn az országban a külföld számára kész piacok nyíltak meg, amelyeken előbb kizárólag saját termelőink és iparosaink domináltak , és amíg ez történt, nem gondoskodtunk kellően vagy nem aránylagos módon arról, hogy közgazdasági állapotainkat akkér fejleszszük, hogy az új versenynyel szemben is tovább küzdhessünk és továbbra is vezérszerepet játszunk. Ebben az általános viszonyban fekszik nézetem szerint az az állapot, amely folytonos panaszokra ad alkalmat, amely a különböző rétegekben elégületlenséget szül, és végre a protekció és az agrár irányzat fejlődésére ad okot. Nem lesz senki, aki az efféle állapotokat kedvezőknek, avagy örvendeteseknek fogja mondani ; sőt nem is lehet csodálkozni, hogy ily körülmények közt gyökeret tud verni egy irány, amely az utóbbi időkben az „agráriusok“ iránya alatt került kifejezésre. Ezzel és általában a protekció irányával szemben közgazdasági elveim most sem változnak ; most is a szabadelvűség mellett nyilatkozom. Közgazdasági politikánknak jövőre nézve is szabadelvűnek kell maradnia, azaz az egyéni szabadságnak és a szabad tevékenységnek tért kell hagyni a fejlődésre , ahol azonban az egyéni szabadság vagy odafejlődik, hogy a verseny hatalma társadalmi bajokra vezet, vagy ha az egyéni akarat nem elég erős, hogy bizonyos társadalmi intézmények létrehozatala lehetséges, akkor állami szempontból helyesnek tartom a szabad elhatározás korlátozását és átmeneti intézkedés gyanánt kényszerintézmények meghonosítását. Ezt az irányadó elvet a közgazdaság majdnem minden ágában következetesen kell keresztülvinni, a mezőgazdaság terén épp úgy, mint az ipar vagy kereskedés tekintetében.* Országunk vagyonosodásának főalapja jelenleg még* a mezőgazdaság. Előhaladását sok tekintetben nem lehet tagadni, de sok egyéb mellett hijával van a virágzás egy biztos tényezőjének: a kifejlődött iparnak. Iparunk fejlesztésénél okvetlenül kell oda hatnunk, hogy oly iparágak honosodjanak meg, amelyek az ország nyerstermékeit értékesebb alakban hozzák a piacra, s ha e részben máris erőteljes malomiparunk, szesziparunk, sörgyártásunk, keményítőgyártásunk van, még mindig hiányzanak oly vállalatok, amelyek pedig hazánkban nélkülözhetlenek. Mily hatással lehetnének nálunk alkalmas conserve-gyárak, amelyek nagy mennyiségben termelt gyümölcseinket alkalmas alakba elkészítve, az egész világ számára kiviteli cikkeket nyújtanak, holott jelenleg efféle dolgokra nagymen- nyiségű összegeket adunk a külföldre. Kenderünk híres, s mégsem tud kendertermelésünk haladni, mert az okszerű elkészítés és feldolgozás nem támogatják a termelést. Gyapjúnk nagy része külföldre megy— hiányzanak a posztógyárak, így vagyunk más termékeinkkel. Állatkivitelünkkel szemben életbelépett számos nehézségek nem súlyosodnának oly nehezen reánk, ha alkalmas ipartelepek állanának rendelkezésünkre, amelyek az élő állatok kereskedése helyett, a hús, zsír és effélék készítését tették volna feladatokul. És amint így egyrészt hatni kell oly iparágak megteremtésére, amelyek a mezőgazdaság termékeit értékesítni hivatják, úgy másrészt ki kellene fejleszteni azon iparágakat, amelyek ismét a mezőgazdaság intenzívebb tételére és előmozdítására céloznak. Mind mezőgazdaságunkat, mind iparunkat azonban lényegesen hátráltatják hitelviszonyaink. A hitelviszonyok fejlődése nálunk egészen sajátszerű. 1848. előtt kevés pénzintézet, többnyire takarékpénztár keletkezett; később 1866-ig itt is csak lassú haladás mutatkozik. 1867. óta pedig lehető szabadelvű állami felfogás mellett, körülbelül 450 bank és takarékpénztár keletkezett, s több-kevesebb sikerrel működik, így állunk jelenleg elég számos hitelintézet, s főképp sok takarékpénztárral, s mégis nagy a panasz, főképp az iparosok és részben a mezőgazdák körében, hogy a hitel nem elég nagy, hogy pénzintézeteink szűkkeblűek, sőt vannak hangok, amelyek takarékpénztáraink működését bizonyos tekintetben károsoknak kívánják föltüntetni. A hitelszervezkedés ez állapotát én örvendetesnek tartom , de azt hiszem szükségünk van arra, hogy hitelforrásaink azon ágaira nagyobb figyelmet fordítsunk, amelyek nálunk eddig intézeteink által meglehetősen elhanyagoltattak. Mezőgazdáink a szorosan vett földhitelen kívül még nem részesülnek előnyökben , pedig a mezőgazda személyes viszonyai, tehetsége, szorgalma, állatlétszáma, mezőgazdasági iparágai mind oly tényezők, amelyek vagyoni értékkel bírnak s amelyek épp ez okból hitel alapjául is szolgálhatnak. Egy további alkotás szükséges a talajjavítások létrehozatalára és értékesítésére. Egy alkalmasan szervezett intézet e részben igen kívánatos. Iparosaink szintén panaszkodnak gyakran hitelhiányról, pedig ők maguk munkáik teljesítésekor igen sok esetben hitelben dolgoznak. Az a szokás, hogy a megrendelők a szállított munkát hónapokon, sőt éveken át nem fizetik meg, iparosaink helyzetét nagyon sújtja. Ha az iparos tehetsége, munkaereje s künnálló követelései hitelképes alapul szolgálhatnának, valóban sok előny teremtetnék. Eféle hitelintézetek a jelenlegi hitelintézetek szervezetét és körét éppen nem érintenék, hanem egy új tevékenységi téren mozognának, s valószínűleg az eddigi intézetek erősbítését vonnák maguk után. A kereskedelmi politika egyik sarkalatos kérdése : viszonyunk Ausztriával. E viszony a következő országgyűlésen mindenesetre nagy szerepet fog játszani, amennyiben az 1878-ban létrejött vám- és kereskedelmi szövetség 1886. december végéig felmondható, önálló vámterület avagy közös vámterület lesz majd a jelszó. Nézetem jelenleg is az, hogy a közös vámterület az ország érdekeinek megfelelőbb. Addig, amíg Európában a szabadkereskedés vezérelve dominált, az osztrák tartományok csak mint legközelebbi piacok bírtak nagy jelentőséggel, most azonban, amidőn a protekció, sőt a prohibició éppen agrárszempontokból termékeink kivitelére nyomasztólag hatnak, most már nemcsak a szomszédság, hanem a szabadpiac jelentősége is dönt. Ezzel azonban korántsem kívánom mondani, hogy jelenlegi helyzetünkben talán rosszabb feltételek mellett is ki kell egyezkednünk Ausztriával. Nem. A helyzet Ausztriára nézve sem lett kedvezőbb, az ő piacai is szűkebbek lettek. A közös vámterületnek vannak hátrányai, s a miként az 1867-iki vámegyezmény az 1878-ban kötött által javult, így feladatunk lesz újabb vámszövetség kötésénél is azokat a hátrányokat, amelyek a lefolyt tíz év alatt felismertettek, mellőzni. A közös vámterületet számos előnyei mellett azért is kell fentartani, mert az önálló vámterület sok hátránynyal jár; csak egyre akarok utalni, arra a megrázkódtatásra, amely természetszerűleg keletkezik akkor, amidőn egy nagy közgazdasági terület kétfelé szakad, minden közgazdasági kérdésben két külön területté válik. Oly átalános hullámzás fogna majd keletkezni, mely minden érdekre kihat, és ez a hullámzás annál nagyobb és erőteljesebb lesz, mert az érdekeknek nemcsak a külön két új vámterületen kell új kiegyenlítésre jutniok, hanem egyensúlyba kell hozni azokat az érdekeket is, amelyek a közös vámterület létezése mellett máris egygyé forrtak, amelyek pedig széttépetnek és elkülönített állapotra utaltatnak. De a miként készséggel elismerem, hogy a közös vámterület híve vagyok, és úgy ki kell jelentenem, hogy a közös vámterület minden áron és föltétlenül nem célom, és ha az alku a közös vámterület elvén nem találna kedvező megoldást, a törvényes alapon az alku elve megváltoztatható és át lehet térni más elvekre, esetleg a vámsorompók fölállításával az önálló vámterületre. A közgazdaság terén most vázoltak elég világosan tüntetik föl azt, hogy a szabadelvű irány híve vagyok, és amint a közgazdaság terén szükségesnek tartom a szabadelvűséget, épp úgy meg vagyok győződve arról, hogy az állami és társadalmi élet minden más ágazatában is az igazság, a szabadság és velük a szabadelvűség elvei vezethetnek csak kívánt sikerre. Lehetetlennek tartom a jelen korszakban , amely a tudomány annyi vívmányaival dicsekszik, amely a térben, időben előbb fennállt és legyőzhetetleneknek tartott nehézségeket megsemmisítő, amely a gőzerőt, a villamosságot , a levegőt az emberiség terheinek megkönnyebbítése végett rendszeres alkalmazásba veszi, amely minden téren éppen előrehaladásával az egyenlősítésre törekszik; mondom, e korban lehetetlennek tartom azt, hogy a szabadelvű felfogás az állami és a társadalmi téren megakadjon. A munka és annak eredménye az egyedül, a mi korunkban döntő szerepet játszik, amely fölényt ad társadalmi tekintetben egyik polgárnak a másik fölött. Egész életem a munkának volt szentelve, munka edzett, munka fejlesztett és a viszontagságok közepette, melyeket olykor-olykor tapasztalnom kellett,, a munka nyújtott vigaszt. BUDAPESTI HÍRLAP, (142 sz.) 1884. május 23. EGYESÜLETEK ÉS INTÉZETEK. — Az állatvédő egyesület választmánya f. hó 24-én d. u. 5. órakor a régi városház tanácstermében ülést tart. — Az országos iparegyesület, igazgatósága holnap f. hó 23-án délután 11órakor az egyesület helyiségében (ujvilág utca 14. sz.)ülést tart. — ,AZ „Iz r. siketnémák országos intézeté“-nek f. é. május hó 25-én (vasárnap) d. e. 10 órakor lesz az intézeti teremben (VII. ker. Bethlen-tér 7. sz. a.) ünnepélyes évi zárvizsgálata. TUDOMÁNY és IRODALOM. * („Mi a legsürgősebb teendőnk?“)* cím alatt röpirat jelent meg Opitzky János volt honvédszázadostól. A legsürgősebb teendő szerinte: a hadsereg revíziója. A könyv ára 40 kr. * (Természettudományi pályakérdés.) A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek állandó közp. választmánya ezennel figyelmezteti a hazai orvosokat, hogy a dr. Szurmák Vilmos-féle pályadij (300 frt) határideje az 1884. évi május 30-án lejár. A pályakérdés címe: „Előterjesztendő a hazánkban honos kelevény (furunculus) és pokolvar (antrax, carbunculus) okainak tapasztalati adatok nyomán való meghatározása.“ A pályamunka a közp. választmány elnökségénél (Budapesten, IV. vámház-kurút 4.) nyújtandó be. A jutalomdíj a pályanyertes mű szerzőjének a XXIII-ik vándorgyűlésen fog kiadatni. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (Berman Stefánia) a nemzeti színház tagja a prágai német színházban nagy sikerrel énekelte Elzát, s valószínűleg szerződtetik is. * (A népszínházban) holnap pénteken „Gasparone“ kerül színre Hegyi Arankával és Sára szerepében Vári Irmával. Szombaton Slavasi Julcsa vendégjátékával a „Huszárcsiny“ kerül színre. * (Nagy Vince) színtársulata e hó 17-én adta elő Nagy-Váradon Bartók „Kendi Margiját, mint levelezőnk írja, dacára a fényes kiállításnak nem nagy hatással. Hunyadi Margit asszony tudott csupán a 4-ik felvonásban Esztellával való nagy jelenetében hatást csinálni s viharos tapsokat kelteni. * („Pozsony és a magyar színészet.“) E cím alatt Krecsányi társulatának helyzetét szomorúan jellemző következő nyilatkozatot találunk a „W. Grenzbote“-ben . A közöny, mely a pozsonyi nagy s szűkebb magyar közönségben szemben Krecsányi társulatával mintegy két hét óta aggasztó mérveket vett fel, a tegnapi előadással („Gascognei nemes“) tetőpontját érte. A nézőtérben alig volt annyi ember, mint a színpadon. A szép idő, a nagy hőség, (május ótóvégre nem november) az ez időben eső számos majálisok, a megyei és városi hivatalnokok, az ügyvédi karnak közönye, a fiatalságnak a küszöbön lévő vizsgák miatti nagyobb elfoglaltsága, a talmi magyar polgároknak tüntető távolmaradása, mind oly körülmények, melyekkel azoknak számítaniok kellett volna, kik Krecsányit nagy társulatával ide sordhozták. Ma, hogy állunk ? A szalmatűz leégett, a „hazafiság a nemzetiségnek“ címzett függöny legördült, vége a komédiának. Ami még következnék, az csak vonaglás. Krecsányi pár ezer forintot veszt és Pozsonyot ezúttal blamirozta ma