Budapesti Hírlap, 1884. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1884-05-28 / 147. szám

IV. évfolyam. 147. szám. Budapest, 1884. Szerda, május 28. Előfizetési árak: Egész évre 1á frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr. egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: ■­akáini József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap­ utcza 16. ss. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben a kr., vidéken 5 kr. Uj alkotmánytan. Mikor az emberek dühösek, disputálnak és civakodnak, az természetesen a meg nem fontolt szavak, a nagy mondások, a hirtelen­kedések pillanata. Sok kiszalad olyankor az ember száján, amit egy kis megfontolás mel­lett sok pénzért el nem mondana. Nem is igazságnak kell azt venni, hanem valaminek, ami jellemzi azt a pillanatot, a­melyben mondva volt, az izgatottságot, amely sugallta. Ilyen mondásnak tartjuk azt az okosko­dást, a­melyet egy tisztelt ellenzéki laptár­sunk mai számából kivéve ide teszünk, úgy mint: „A nemzeti jellem- és akaraterő statisz­tikája, a képviselők választása. S ha egy nem­zet életében ez a statisztika több évtizeden át azt az eredményt mutatja, hogy a nemzet tár­sadalmában és politikai tényezőiben nincsen annyi függetlenség és nincsen annyi erély, hogy az ellenzéknek többséget adjon, akkor az a nemzet kiesik az önálló nemzetek sorá­ból, s besoroztatik az olcsó figurák közé. Bármilyen terv, vagy akármily kombináció me­rül fel, nem kérdés az, hogy mit fog ahhoz szólani a magyar nemzet, mert teljesen elég, ha abba beleegyezett, akár rosszul felfogott politikából, akár egyszerű hatalomvágyból, a magyar kormány. Mert ha a kormány meg van nyerve, akkor a nemzet akarata legyőzhető és kijátszható a kormány kezében levő apparátus által.­ És a magyar nemzet már nagyon közel áll ahhoz, hogy ne tekintessék önálló nemzet­nek, hanem besoroztassék az olcsó figurák közé.* Mondjuk ki kereken, hogy ez egy csú­nya, sértő, haszontalan tanítás. Egy nagy szó, kimondva egy kicsiny ember által tehetetlen­ségének érzetében a vele szemben álló anyagi és erkölcsi erőkkel. Ép olyan felületes, mint bántó okoskodás, merész és hangos, de csak egy henye ötlet értékével bír. A nemzeti jellem és akaraterő, statiszti­kájához a választások története csak egy és hozzá meglehetősen alárendelt adat. A­miből ama nemzeti tulajdonságok mérlege méltán el­készül, az nincsen a választások által kime­rítve. És legkevésbbé van hivatva egy elkesere­dett pártember, aki tán annak a veszedelem­nek is ki van téve, hogy kerület nélkül talál maradni, hogy kortescikkekben ezt a themát készületlenül, odavetve feszegetvén, a nemze­tet kifosztogassa amaz erényekből, a­melyek nélkül se nemzet, se párt meg nem él. Nem illik a nemzetről ily tisztelet nélkül beszélni azért, mert egyelőre nem ismerhető fel benne a hajlandóság arra, hogy többséget cseréljen. Ez a théma méltó a tanulmányozásra, de nem arra, hogy hetykén, tollhegygyel kortes fegy­verként — akár a fokos, vagy újabban az el­dobott kő — a levegőben megforgattassék. Az ilyen fajta kortescikkekből, melyek a nemzetnek állítólag elhanyatlott erkölcseit teszik fele­lőssé azért, hogy az ellenzék nem tud győzni,­­ senkinek semmi haszna sincsen, se an­nak, aki hirdeti, se ellenfeleinek. Mert a szem­rehányást senki se veszi magára, minthogy az ellenzék azt mondja, hogy a lecke a több­ségnek szól, a többség meg azt mondja: be­szélhetsz, majd dicsérnéd a nemzetet, csak adná neked a többségét Ha tehát haszna az ily cikkeknek nincsen, van annál több kára. A nemzetet ily okon s igy felületesen legyaláz­ni nagyon elbetegesedett pártszenvedélyre, a pártütésre megérett, demoralizált hazafi­­kebelre mutat. A nemzetről meggondolás nél­kül nem ir ilyet bátran egy hazafi. Próbáljunk egyet fordítani a dolgon, s kérdezzük: mer­ne-e hasonlót írni a­­ fejedelemről? Pedig az se lehet drágább neki és nem lehet nagyobb tisztelet tárgya előtte, mint a nemzet. Vilá­gos, hogy nem a fejedelem nagy becse, nem iránta való nagyobb tisztelete tartja vissza, hanem a­­ paragrafus. A nemzetet nem védi olyan világosan a paragrafus, azt ki le­het bátran fosztani a nemzeti jellem- és aka­raterőből s oda lehet állítani az — „olcsó figurák“ közé. A magyar nemzet a jellem- és akaraterő nagy erényeiből csak e század folyamában is oly fényes próbákat tett, aminek ebbeli kva­lifikációit elsőrendűnek mutatják. A negyvenes évek munkáinak és törekvéseinek izgalmai explodáltak az 1848 fejleményeiben; a jel­lem és akaraterő excesszusainak szemtanúja volt Európa 1849-ben. Ami ezután követke­zett : a néma tűrés, a megtartóztatás, a szenvedő ellenállás évei, tündöklő erényei voltak a nemzeti jellem- és akaraterőnek. Azután jött a felszabadulás, amelynek mámora nem ra­gadta ki a nemzeti többséget ama férfiú zász­laja alól, aki a mérsékletet, az engesztelé­­kenységet, a feledés fátylát és a bölcs alkut hirdette. Hiába jöttek a „nagy száműzött” intő, óvó, tiltakozó levelei, hiába zengett a távolból szózata, hiába villant meg haragja, mint egy a látóhatáron túl háborgó viharnak az égiv szélein visszaverődő fénye és moraja : a nemzet férfias jelleme és akarata erejével kitartott a bölcs mérséklet, a béke műve mel­lett, anélkül hogy szeretetét megvonta, kul­tuszát megtagadta volna egy nagy idő nagy fiától. Kossuth politikájának hívei egyfelül mint szélsőbal, Tisza Kálmán és hívei másfelül mint balközép kilenc évig ostromolták a be­­végzett békeművet, s bár az utolsó deákpárti kormányok m­eghasonlás és egy lelkiismeretlen ellenzéki harcmodor által elkeserítve, kifá­rasztva, diffamálva voltak, a nemzet jelleme és akarata erejével őrizte a kötést, amelyet tett, és Tiszát is csak úgy eresztette be sán­caiba, hogy kilenc évi velleitásainak porát le­rázta sarairól. A nemzetet, amely súlyos időkben e nagy erényekben ilyen szilárdnak és hajthatatlannak bizonyult, méltatlanság az „olcsó figurák közé“ pellengérre állítani, csak azért, hogy három évi ostrom után nem pártol mindenestül Ti­szától Apponyihoz. Ha ez átpártolásra hárman megértek, úgymint Tisza, Apponyi és a vi­szonyok, — akkor ez az átpártolás meglesz. Ma­i számunk 12 oldalt tartalmaz, még ha Tisza Kálmán egy új választás idején egész Magyarországra nézve kormánybiztosnak — Majthényi Lászlót fogná is kinevezni. Ha ma még nem megy a dolog, jele, hogy még nincsen megérve. De türelem, menni fog, mert ez a fejlődés rendje. Addig is szidjátok, ócsároljátok — tisztességgel — egymást, és hagyjatok békét a nemzetnek és erkölcseinek, melyeket szolgálni a hivatástok, nem pedig bántalmazni, kisebbíteni, sőt a magatok gyarló­ságainak leplezésére i—­elkonfiskálni. A bosnyák viszonyok. A „N-t“-nek írják Bécsből: „Beck dr. táborkari főnök néhány nap előtt tért vissza boszniai körútjáról. Mint nekünk Bécsből írják, a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik a la­kosság szelleméről, az ország közigazgatásáról álta­lán és különösen a mindenütt tapasztalható gazda­sági és kultúrai haladásról. Az okkupátt tartomá­nyok közigazgatását vezető polgári hatóságok műkö­désének ez elismerése a táborkari főnök részéről annyival becsesebb, mert Beck altáborn­ állásánál és körútjának céljánál fogva természetesen leginkább katonai körökkel érintkezett. Nem hiányzottak annak idején az aggodalmak, hogy a katonai hatóságok csak ellenszenvvel fogják nézni, hogy az ország kor­mányzása és közigazgatása az ő kezükből a polgári hatóságok kezébe megy át. Az elismerés katonai részről tehát nemcsak az elfogulatlan objektivitás értékével bír, hanem bizonyítja azt is, hogy a ka­tonai és a polgári közegek zavartalan egyetértésben működnek és egész odaadással támogatják egy­mást fontos és gyakran nehéz feladatukban. És ez kétségkívül egyik főtényező az állapotok gyors javu­lásában“. Református püspökválasztás Az ókécs­­k­e­i ref. egyház, mely — mint levelezőnk írja — első ízben Szász Károlyra adta szavazatát, még pedig egyhangúlag, mely a második ízben elrendelt szavazásnál már F i­­ ó Lajosra szavazott, de csak általános szótöbbséggel, most harmadizben, szintén általános szótöbbséggel, F i­­ ó úrra szavazott. A ki­nt i-i (Somogy megye) ezer lelket számláló ref. egy­ház pü­spökválasztó szavazatát — mint levelezőnk irja — harmadizben is F­i­­­ó Lajosra adta egyhan­gúlag. — A kül-somogyi ref. egyházmegye volt Boksay párti egyházak — hir szerint — mind a Filó-párthoz csatlakoztak. Választási csevegés. A választások olyan szenvedélyeseknek ígér­keznek, hogy Kozma Sándornak jó lesz egy uj fog­­házról gondoskodni. A kormány ugyan jobb sze­retné az összes ellenzéki jelöltek becsukásával egy­szerűsíteni az egész alkotmányos választást (Maj­thényi Zronában már ezen a ponton van), de ezt egyelőre bajos megtenni, s azért ismételjük, jobb lesz új fogházakról gondoskodni, a fej­beverők elhelye­zésére. (A nyárára jó lesz az üres országház is.) A dolog, t. i. a „térszüke”-nek dolga azért ag­gasztó, mert hazánk tisztelt polgárai nemes hevüket nem vesztegetik kizárólag a választásokra. Hisz ha a választási periódus alatt minden egyéb virtusko­dás szünetelne, akkor semmi baj se volna. De a szo­kásos verekedések búcsúkon, kocsmákban, vásárokon ez időszak alatt is meg­lesznek, s ezek eredménye­­kép a szokott számú legény-kontingens megjelenik és börtönt kér. Már most ehez járul a rendkívüli, három éven­­kint megújuló verekedési idő, mely most a nyakun­kon van. Ez ugyan nem a rendes rubrika alá esik, mert magasabb politikai célok sokszor eltussolást tesznek szükségessé, de denique szaporítja a becst-

Next