Budapesti Hírlap, 1884. augusztus (4. évfolyam, 211-241. szám)

1884-08-29 / 239. szám

2 hadihajók utasítást nyertek, hogy esetleg alkalmas pontokon gyarmatokat szerezzenek, megcáfolják. Hollandért aggódnak a párisi lapok, a „Fran­ce“ is, a „Paris“ is, — ez utóbbi tudvalevőleg kö­zel viszonyban áll a Ferry-kabinethez — arról érte­sülnek, hogy Courcel br. berlini francia nagy­követ föltűnést keltő varzini látogatása alkalmával igen fontos megegyezésre jutott Bismarck kggel. Ez a megyezés abból állana, hogy Németország jó­akarata semlegességet fog tanúsítani Franciaország­nak összes Európán kívüli vállalatai iránt, viszont Franciaország nem gördít semmiféle akadályt N­é­­metország elé, ha el akarná foglalni Holland északi tengeri kikötőit. Az elhalt vagy lemondott megyebizott­­sági tagok helyét, a belügyminiszter hivatkozással az 1870. XLII. t. c. 29. § ra, az év végén eszközöl­tetni szokott általános kiigazításkor rendeli betöl­teni. Tehát hibás eljárás évközben pótválasztást tartani. A három császár találkozása állandóan napi­renden van, ami rendesen előjele szokott lenni an­nak, hogy valamely — a kormányok által gondosan titkolt terv — a megvalósulás stádiumába lépett- Amit lapunk mai számában közöltünk a találkozás valószínűségéről, azt megerősítik a „Times“ és a „Nationalzeitung“ értesülései. De azóta ezenkívül már újabb igen érdekes adatot is kaptunk, a­mely alkalmas egészen megváltozott színben tüntetni föl a találkozást. Azt jelentik ugyanis Berlinből, hogy a találkozásra elkíséri a három uralkodót illető külügyminiszte­rük is. Tehát nemcsak Albrecht főherceg lesz je­len, hanem találkozni fognak Bismarck hg., Giers és Kálnoky Gusztáv gr. is. És épen mikor a találkozás ügye ilyen fordulatot vesz, kor­mányunk félhivatalos orgánuma reggelre is, dél­­utánra is megi­atja magának Bécsből, hogy csak a nagyképűsködő újságírók akarhatnak politikai jel­leget rásütni az uralkodók találkozására. Egész ha­tározottan jelenthetem — mondja a félhivatalos bécsi intimusa — hogy Ferenc József ő felsége és III. Sándor cár találkozni fognak, de ez kizáró­­lag udvariassági aktus lesz. III. Sándor cár közel jár a magyar-osztrák határhoz, királyunk tehát a nemzetközi courtoisieból kifolyólag szük­ségesnek tartja üdvözölni azt az uralkodót, akivel barátságos viszonyban élünk. Persze nem le­het mindenki félhivatalos újságíró, és így gyakran jön abba a helyzetbe, hogy előbb megírjon olyan dolgokat, melyeket Bécsből csak akkor tartanak cél-, szerűnek megbízható forrásból jelenteni, mikor már­­a verebek is csiripolják. — Albrecht főherceg tudvalevőleg az egyetlen főhercegünk, kinek személyisége politikai programmot képvisel; ő, élő emléke azoknak az időknek, mikor mo­­narkiának az Oroszországgal való szövetkezés­ben kereste és vélte föltalálhatni boldogulásának leglényegesebb garanciáit. Agyafúrt okoskodás nél­kül is könnyen beláthatjuk, hogy uralkodónk talál­kozása a muszka cárral már azáltal politikai színe­zetet nyer, hogy Albrecht főherceg a király kísére­tében van. Ahhoz kell az élénk fantázia, mikor azt akarja kisütni valaki, hogy három uralkodó és há­rom külügyminiszter összejövetele csupa udvarias­ságból történik, mindannyian gondosan óvakodni fognak politikáról beszélni. Épen most, mikor a külpolitikai kérdésekben szemmel látomást háttérbe szorul a parlamentek jelentősége, és még a köztár­sasági Franciaországban is félretolják a törvényhozó testületet, mihelyest nagyobb fontosságú külpolitikai kérdés eldöntése kerül szőnyegre. A külpolitikát ismét az uralkodók és minisztereik csinálják. Azok a részletek, amelyek a három­ császár-találkozásról nyilvánosságra jutnak, mind valószínűbbé teszik, hogy ez a találkozás egy nagyobb, hosszasan előké­szített új alakulás megpecsételése: föltámad a kellemetlen emlék­ezetű háro­m­ c­s­á­­szár-találkozás! Hiszen Bismarck orgánuma a ,,N­ordd. Alig. Zt­g.“ már Kálnoky Gusztáv gr. varzini látogatása előtt kijelentette, hogy Né­metország és Osztrák-Magyarország uralkodói nem­sokára nagyon eklatáns jelét fogják adni Oroszország iránt való barátságos érzelmeiknek, fogom venni a 65 éves Marosinét. Ah Mártha, mily nyomorultnak tarthatsz te engemet! — Nem! százszor nem! kiáltott fel Mártha. Én értem e szörnyű lépést s feoldozlak téged. Hű szerelmemmel fogom elviselhetővé tenni számodra ez uj életet. Én a tied maradok akkor is ,— csak nősülj meg .. . Fridolin uj tanácsért ment, s két hét múlva igy szólott: — Mártha, én meggondoltam a dolgot, nem Marosinét veszem el, hanem az unokáját — a 18 éves Euláliát. — Szereted ? kérdé Mártha villámló szemek­kel s egy hegyes tőrt rántott ki valamelyik zse­béből. — Gyűlölöm, utálom — válaszolt Fridolin megrettenve az elszánt asszony mozdulataitól. — Akkor csak vedd el édesem — és ren­dezd a viszonyaidat. Kezed az övé lesz, a szived az enyém... Én szeretni foglak tovább is, mindig, örökre, egész a sírig ! S nyakába borult Fridolinnak. A jó barát, ki erről is értesült, csodálkozva rázta a fejét. Ennyi hűség, s ily szerelem bizonyára ritka a mai ro­mantikában. Ötöd nap sötét viharos este volt. Künn fer­­geteg dúlt, hópelyhek gomolyogtak s a szél böm­bölt, mint a pályavesztett elefánt. Mártha termé­szetesen Fridolinnál ült. Egyszerre csöngetés hallatszott az előszobá­ban, azután ajtónyitás. Várjon ki jöhet ilyen idő­ben? János belép s titkos jelekkel int valamit. Fridolin megdöbbenve néz Márthára s ismét Já­nosra, azután fátyolozott hangon mondja: — Jól van, jól. Alig tiz perc múlva ismét csengettek. Most már idegesen ugrott föl Fridolin s maga nyitotta ki az ajtót. Mártha a lépések zajából kivehette, hogy legalább három-négy férfi érkezik. Hirtelen kinézett a kulcslyukon, s bámulva látta, hogy az érkezők arcát fekete álarc takarja. A rejtélyes társaság bement a szomszéd szo­bába. Kezdetben halkan suttogtak,­ később mind hangosabbá vált a társalgás. — Nekünk tehát még ma el kell utaznunk, szólt egy hang. — Ez lesz a legokosabb — válaszolt Fri­dolin. Én el nem rejthetnélek benneteket. — Tőled elég, hogy a prések nálad vannak. — Siessünk! szólt ismét az első. A rendőr­ség a nyomunkban van. Meg mondtam előre, hogy azok az új százasok rosszul vannak metszve. Alig adtam ki négyet ötöt, mindjárt ráismertek. Adj ne­künk a régiekből Fridolin. Most valami szekrény nyílt ki, azután egy kis suttogás hallatszott, csend van. A társaság el­­kotródott. Fridolin visszajött Márthához. Az még akkor is ott hallgatódzott a szomszéd szoba ajtaján. — Te mindent hallottál Mártha ? kiáltott föl Fridolin, kétségbeesve ragadva meg a nőt. Azután lehanyatlott egy székbe. — Ah veszve vagyok ! Mártha, te egy go­nosztevőt szerettél. Feledj el engemet szerencsét­len nő, és törüld ki nevemet is az emlékezeted­ből . . . — Bátorság barátom ! kiáltott fel elszántan a hölgy, mindkét kezét nyújtva Fridolinnak. Ben­nem nem fogsz csalatkozni soha. Bármi sors ér­jen, megosztom veled. Én hű maradok hozzád egész a bankócsinálásig, amivel különben nem is leptél meg. Rég sejtek már én ilyesmit ba­rátom . . .* Másnap a jóbarát kijelentette, hogy ő kifo­gyott a tudományból. Fridolin pedig azon gondolkozik, hogy nem okosan tenné-e, ha a példás hűségü asszonyt ol­tárhoz vezetné? Bayard BUDAPESTI HÍRLAP ,239 sz.­ 1884. augusztus 29 FŐVÁROSI ÜGYEK. — A Margithidi vízátvezetés csőfektetési munkáinak lassúságáról panaszkodott a pénzügyminiszter — amint tudjuk — egy köze­lebbi leiratában. A városnak a vállalkozóval kötött szerződése tüzetes megtekintéséből kiderült, hogy a pénzügyminiszternek igaza van , mert bár a munka befejezése 180 munkanap után csak december köze­pére követelhető is,­­ a munkaidő első két havá­ban (jun. 19— aug. 19.) többet kellett volna végeznie a vállalkozónak a pontos befejezés valószínűsége ér­dekében, mint amennyit valóban végzett. S ezért a tanács a vállalkozót 800 frt bírsággal sújtja. De vi­szont a város nem vádolható mulasztással, mert minden hatalmában levő eszközzel arra törekedett és törekszik is, hogy a vízátvezetés minél hamarabb ténynyé váljék. A tanács ma felterjesztést tett a miniszterhez.­­ A tanítók fizetésének új rende­zéséről szóló szabályt a belügyminiszter jóváhagyta. A leirat a tanács mai ülésén bemutattatott. Mivel az új rendezést megállapító közgyűlési határozat még múlt évi októberből való s a törvényhatóság abban a beszemben, hogy a kormány jóváhagyása legfeljebb 1883. végére megérkezik, a számos tanító javára eső többletet már a folyó évi költségvetésbe fölvette ; a tanács méltányosnak mondá, hogy a többletek folyó évi január 1-től kezdve folyósit­­tassanak.­­ A városi erdőkben a fa vágatására nézve az erdőmester javaslatot készített, a mely sze­rint az eddigi rendszertelen eljárással a város fel­hagyna s a fakivágatást turnusok szerint végeztetné, 60 évre való felosztással. A fakivágással foglalkozó egyének díjazása is eddig az volt, hogy harmadot kaptak az anyagból. Az erdőmester ezekre nézve is a készpénzfizetés behozatalát proponálta. A tanács ma meghallgatván ezt az előterjesztést, ah­ol egész terjedelmében hozzájárult. —­ Andreánszky Zsigmond emlé­kének a fővárosi tanács mai ülésén Gerlóczy elnök kegyeletes szavakkal áldozott. A tanács elhatá­rozta, hogy a fájdalmas veszteség fölött bánatát fe­jezvén ki, az elhunyt tanácsnok koporsójára koszorút helyez, a mélyen sújtott özvegyhez részvétiratot in­téz, a temetés költségeit utalványozza, s annak ide­jén oda fog hatni, hogy az özvegy és gyermekek minél tisztességesebb ellátásban részesüljenek a köz­ség részéről. — Iskolaszéki tagok válasz­tása. A II. ker. vízivárosi iskolaszék területére a közp. választmány által a küszöbön levő iskolaszéki választások vezetésére kiküldött elnök . Paulo­­v­i­c­s László, a kijelölés céljából tegnap délután értekezletet hívott össze, a­melyen, a kijelölő bi­zottságnak ajánlata alapján a következők jelöltettek ki a II. ker. iskolaszéki tagjaiul . Rendes tagok : Paulovics László, Lutter János, Komoróczy Sándor, Bosconi Károly, Biscara Endre, Csepeli Sándor, dr. Darányi Ignác, Duma György, Eckerman Ede, Fren­­reisz István, Ampel Sándor, Lengyel Sándor, Miha­­lovics Antal, Petsics Márk, Meyer József, Schmidt Ferenc, Szemlér Mór, Sághy Gyula, Szmik Lajos, Samadam József, Sartori Béla, Virág Gyula, Kozma Gyula, Panger Fülöp, Vavra Gyula, Schiller György, Kecskeméthy István, Weichhardt Alajos, Kállay Mihály, Jenny Antal, Póttagok: dr. Ernyei Mór, Krammer Béla, Delmedics Ágost, Gaetschl Ede, Moldováni Sándor, dr. Hochstein Mór, Pázmándy János, dr. Brunner Kálmán, Pollák István, Lindma­­yer Ferenc, Ott Lajos, Szin­a Ágost, Karai Ferenc, Seidl Rezső és Koller Károly. EGYESÜLETEK ÉS INTÉZETEK —­ A budapesti 1848— 49-i­ki hon­­v­é­d-e­gyesület folyó évi augusztus 31-én (va­sárnap) délután 4 órakor Pest-Kun megye kisebb ta­nácskozási termében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgy : A Görge­y-f­éle rehabilitáció­nál i­s eljárással szemben egyszers mindenkorra zsinórmértékül szolgáló határozathozatal. — A Táncsics-bizottság tegnap este Bokros József elnöklete alatt tartott ülésén elhatározta, hogy a Táncsics özvegye s a Táncsics­nak emelendő síremlék javára rendezendő ünnepet szeptember 28-án a Szabó udvarban levő Csinger­­féle vendéglőben tartja meg. A nemzeti és népszín­ház több előkelő tagja is megígérte közreműködését. Az ünnep hangversenyből és táncból fog állani. TUDOMÁNY és IRODALOM. * („E­zer műkeresz­t.“) Ezzel a címmel jelent meg egy díszes kiállítású könyv a „Pallas“ kiadásában. Dr. Májer István c. püspök és esz­tergomi kanonok, a népies iratairól ismert „István bácsi“ műve ez, ki ezer s valóban művészi keresz­teket „rögtönzött“ ollóval, kisebb-nagyobb papírsze­­letre. A hány kereszt, annyiféle alakú, egy-egy pici diszmó valamennyi. A könyvet a szerző­k magvas előszava nyitja meg, utána következnek vallástörté­nelmi fejtegetések s végül az ezer kereszt sikerült rajzai. Ára 5 fzt. * (M­agyar nyelvtani gyakorló­könyv a népiskola II., III. és IV. osz­tálya számára.) Irta : S­z i 1­­­i Benedek. — Győrött, 1884. Kiadja Gross Gusztáv. Ára az első kötetnek 12, a másodiknak 18, a harmadiknak 20 kr. —' Tanítóknak kívánatra postadijmentesen küld mutatványszámokat a kiadóhivatal. * (M­adame Adam könyve) Magyar­­országról a jövő hó első napjaiban fog megjelenni. A magyar kiadás Révai testvéreknél fog megjelenni; a szerzőnő a nevezett céget a francia kiadás terjesz­tésével bizta meg és e cég azok számára, akiket a könyv közvetlenebbül érdekel, finom velin-papírra nyomatott külön emlékkiadást bocsát közre, melyből csak annyi példányt fog nyomatni, ahány megrendelő lesz. Megemlítjük még, hogy a könyvben a Nouvelle Revue cikkeiben előforduló hibás adatok és tévé-

Next