Budapesti Hírlap, 1885. január (5. évfolyam, 1-31. szám)
1885-01-13 / 12. szám
g-JLi-U-----------J-------IV. évfolyam. 12. szám. Budapest, 1885. Hétfő. január 12. Budapesti Hírlap Előfizetési iraki Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukászi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap utca 16. a Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Közgazdasági helyzet Magyarországon a társadalmi deficit nagyobb, mint az állami deficit, mert az állam kivethet új adókat, de a társadalomnak nem igen nyílnak új jövedelemforrások. Gazdasági helyzetünket a krónikus válság jellemzi. A honi termelés főágában, a mezei gazdaságban a következő bajok konstatáltattak: Nagymérvű és évről-évre növekedő eladósodás; a mezei munkaerő fogyása és drágulása, részint kivándorlás, részint a városokba elköltözés által; a közterheknek, állami, megyei, községi adóknak, iskolai, közmunka, közegészségügyi és vízszabályozási állandó költségeknek nagymérvű emelkedése; a főterményeknek tartós árcsökkenése éspedig az érték negyedrészével, búzánál p. o. 12 írtról 8 írtra; állatoknál: a juhtenyésztés rendkívüli lefogyása, a gyapjú elértéktelenedése folytán, mely az ausztráliai verseny következménye; sertéseknél az üzlet pangása s az árak harmadrész csökkenése a túltermelés következtében; a marhaállomány apadása, kivált a parasztgazdáknál, kik szorultságukban rögtön abból adnak el; egyedül a lótenyésztés virágzik. A szőlőket a filloxera irtja. Az erdőbirtokok nagy részben kipusztittattak s most, mint legelő, keveset jövedelmeznek. Ártéri birtokokon az árvizek roppant károkat okoztak. Ezen bajokhoz járul, hogy a kisbirtoknak nincs földhitele, a nagyobb gazdáknak nincs olcsó mezőgazdasági hitele, mert összes bank- 68 hitelszervezetünk a kereskedelmi hitel rendszerére van fektetve, a földbirtokos tehát kénytelen eladni áron alul is, ha fizetést kell teljesítenie. Ezen állapotok által egész osztályok léte fenyegettetik. Ami az ipart illeti, gyáripar Magyarországon az új adókedvezmények dacára kevés van. Ezen iparpártoló törvény hatása üdvös von a fővárosra, hol a kereskedés az ipart segíti, vidéken csekély hatása volt. A vasipar s nevezetesen a gépgyártás örvendetes módon emelkedett, viszont a legfontosabb, a szövőipar meg nem honosíttathatott. Malomiparunk az utolsó években stagnál. Szeszgyáraink virágoztak, de az új szeszadó-törvény óta, a túltermelés s a szesz kiviteli konstelláció romlása következtében hasonló válság fenyegeti őket, mint a cukoripart Csehországban érte. Iparcikkeink túlnyomó részét ma is Ausztriából és külföldről szállítjuk, ezt bizonyítják a forgalmi statisztika adatai. A kézműipar fejlesztésére és védelmére állam és törvényhozás eleget tettek, ipariskolák állíttatnak s országos kiállítás rendeztetik, hogy termelő, kereskedő és fogyasztó megismerkedjenek egymással. Az államkormány belátta, hogy ipar nélkül modern állam meg nem állhat. Kereskedésünk a termény üzletben bir csak önállósággal s ez rosszul megy. Még nagyobb veszélyek fenyegetik a német és francia liszt- és gabnavámok szándékolt felemelése által. Egyéb kereskedésünk többnyire osztrák bizományi üzlet s magyar kereskedés, sajnos, még alig létezik, a kereskedő osztály németséges bécsieskedése folytán, miáltal hazánk nagy anyagi károkat is szenved, mert a honi gazd Rajna Mekkája a németnek. A nemzeti emléket is a Rajna felett állították fel a Bingennel szemben, hol a hegyek öleléséből kiszabadul a táj és sasszemeivel messze láthat a gall határok felé a pajzsára támaszkodó Germania. . . A németet ezer bűvös erő fűzi a Rajnához. Engem azonban ez alkalommal nem a Rajna tündérei vonzottak erre a vidékre. Telt idő, mikor engem is magához bűvölt az aranyhajú Loreley. Az arany ifjúság korában volt az, midőn Berlin, Lipcse, Heidelberg egyetemein csapatostul állottunk össze természetimádó tanulótársak a szünidők alkalmával, nyakunkba vettük a világot és nekiindultunk a kék messzeségnek, hogy felkeressük a szabadság istenét, ki a hegyek ormain lakik. Ma is lelkem előtt lebegnek még a múltak fátyolképei. Egy meredélyen látom a fenségest és a torzképet. És míg fenn az ormony derült ég sugarai enyelegnek velem, lábaim alatt dübörgő fellegekben haragos villámok cikáznak. A „Säehsische Schweiz“ sziklavadonatban van egy vadregényes zug, melyet sziklafalak zárnak körül. A harmincéves háború veszedelmei elől a vidék rémült népe e rejtekbe menekült marhájával. Azóta e felséges zugot úgy hívják, hogy „Kubstall“. Meztelen szirtfalait tele véste és irkáiba emlékirásokkal a turisták serege. A luxemburgi határszélhez közel eső Trierben, mely tele van klasszikus római emlékekkel, a bonlétől neki hevült vendégszerető társaság nem bocsátott el a híres porta nigra alatt, míg a „mádgyár“ vámot nem fizetett egy magyar nótával késő éjféli időben a Moselen rögtönzöttvelencei éjen.“ Láttam a hirhedett „Springprocesst“, mely hasági törekvések a kereskedelmi osztályban pártolást ritkán lelnek. A szállítás körül nagy reformok történtek a vasutak építése és államosítása által, Dunánk azonban ma is egy osztrák társulat által monopolizáltatik. A pénz és hitelforgalom Bécsben van centralizva most, mint azelőtt, az ottani tőzsdén, a bécsi bankokban, a közös jegybanknál, melynek széke Bécs. Haladás annyiban történt, hogy a nemzeti bank a magyarországi dotációkat felemelte, hogy a pénz olcsóbb lett és a rentekonverzió nagy nehezen mégis csak befejeztetett. A pénz olcsóbb lett azért, mert Európában roppant mennyiségű értékpapír kamatai nem találnak elhelyezést az általános üzleti pangás s a vasutak kiépítése következtében s béke lévén, a tőkék keresik az állampapírokat, zálogleveleket s más biztos értékeket. Vállalkozási kedvet azonban a tőke nem igen mutat, legalább Magyarországon nem s legfeljebb birtokvásárlásokra hajlandó, ha jutányosan teheti, így állunk tényleg. Ami jó a helyzetben imitt- amott van, azt bőven ellensúlyozza a mezőgazdasági nehéz válság, mert agrikos országban ipar és kereskedés utalva vannak aazdaközönségre s ha ennek rosszul foly dolga, a nincs pénze, amazok se boldogulnak s csak az uzsorások aratnak. Ezzel a helyzettel s az innen fenyegető még nagyobb veszélylyel számolnia kell az országgyűlésnek. Mert magától, úgy látszik, nem lesz jobban, hanem csak rosszabbul. Kormánypárt és ellenzék holnap kezdik abból áll, hogy a búcsújárók egy magas hegy tetején álló kápolnához a hegy oldalába vágott száz meg száz sziklalépcsőn oly módon törekednek feljutni, hogy két lépcsőt ugranak felfelé és egyet lefelé. Az üdvösséget az nyeri el, aki végkép kimerülten összerogy. Átléptem forrásánál a Dunát Donaueschingen felett Leborultam a Rigi-Kalmon, a havas ormok felett bíborban kelő nap csudás tüneménye előtt. Észbontó, még csak képzeletnek is egy oly embernek az állapota, kit a természet egymagában helyezne valami bolygóra! Pedig ily kietlen érzés szorongatásai fogják el az ember keblét, ha egymagában nekiindul a Szent Gotthárd sziklasivatagainak és órákig tartó magános hegymászás alatt élőlénynek még csak neszét sem hallja, legfeljebb a láthatatlan morga kísérteties füttyentései rémítgetik az utast, mintha barlangokban rejtőző útonállók adnának támadó jelt egymásnak. Az út végtelenné kezd válni, az idő örökséggé. Aki ezt tapasztalta, az meg fog érteni, ha elmondom, hogy fenn a felhők gomolyai között, ahol isten lakik, örömittasan öleltem meg a legelső élőlényt, a hatalmas bernhárdi kutyát, melynek nemes szemeiből a hi lélek egész jósága sugárzott elém, midőn még messze az albergától fogadásomra sietett és barátságosan érintve lombos farkával, mint egy lobogó zászlóval bátorított előre: győzelem, itt a tető! Kánikulában, nyár közepén értem oly hózivatart a tarkán, hogy csak a jó Isten volt a megmentőm azon sziklapazszsal, melyet az útszélen fedélnek adott oltalmamra. Bejártam a Rhone-jégár kristálymezőit. Láttam tündöklő jégtornyok és szivárványszínű kristályhegyek pompájában a teremtő „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Tanulmányutam. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — IV. Német folyam, nem pedig német határ! — éneklő Arndt a Rajnáról. A mondásáért szobrot emelt neki a német hazafiság. Bonn főterén ott áll a Rajna felett merengő tekintettel az ércalak, mintha álmodná tovább tündérálmait a szép Rajnáról és népe jövőjéről... Az ábrándos német kedélyvilágának a Rajna nem közönséges folyó viz. A Rajna egy nemzeti tündérrege. Holdsugáros éjjel zordon szirtfokon, örvényző habok felett aranyfürtü tündér csalogatja a rajnai hajóst: a Loreley. Lenn az örvények mélységén mesés kincsözön: a Niebelungok kincse. A folyam tündértáj ölén lejt tova. Partjain ölelkezik hegy, völgy, koszorút fűz erdő, liget; egy gyümölcsös erdő a kertek végtelen paradicsoma és illatos hullám fakad a horág lugasain. Fenn az ormokon regekoszorus romok Szebbnél szebb kertek gyönyörű kereteiben dús emberek bűbájos kéjlakói. Jobbra-balra viruló városok, boldog községek szakadatlan lánca mind a két parton. Fürdőhelyek, erődök, emlékek . .. Természet, művészet, történelem és költészet együtt alkotják a Rajna tündérregéjét. Német földön a Rajna dajkamese a gyermekeknek, csatakiáltás a férfiaknak, állambölcseség az öregeknek, forrasztó lánca a nemzeti egységnek. « raáttuk 8 oldalt tartomi»