Budapesti Hírlap, 1885. február (5. évfolyam, 32-58. szám)
1885-02-23 / 53. szám
V. évfolyam. 53. sz. _______Budapest, 1885. Hétfő, február 23. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai Józse Szerkesztőségi és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egy ég számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A medve és a cápa. Oroszország és Anglia közt háború fenyeget. London izgatott s a tőzsdék reszketnek. Ha pár nap alatt Oroszország nem enged, Gladstone megbukik és Anglia ultimátumot küld Szent-Pétervárra. E hirtelen ijedelmet okozta a hír, hogy az orosz sereg útban van Herat felé. Alexandria Ámon, Nagy Sándor városa Közép-Ázsiában, jelenleg Herat, a perzsák által a világ gyöngyének neveztetik. Alapítójának roppant hadvezéri lángeszét semmi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy oly helyre épített várost, hogy birtokáért kétezerkétszáz esztendő múlva a két legnagyobb birodalom háborúba készül. Mert Hérát India kulcsa, innét indultak meghódítani Indiát Nagy Sándor, Csingiszkán, Timur, Mahmud. Akadálytalan út vezet innét az Indushoz, folyók mentén, hadseregek számára. Maga pedig Herat erős vár, táborhelynek alkalmatos, hol Oroszország sereget gyűjthet és hadi raktárakat állíthat, s a mikor neki tetszik százezer embert küldhet innét India ellen, s ezek ott vannak két hét alatt, mielőtt Anglia gőzösei Bombayba érhetnek. Szerb Közép-Ázsia kellő közepén egyaránt uralkodik Turkesztán, Afganisztán és Perzsia felett s ha Oroszország birtokába jutott vége Perzsia vége Afganisztán függetlenségének. A város ötvenezer lakossal, gazdagon termő vidéken, virágzó iparral és kereskedéssel bír, az egyetlen út mentén, mely Perzsiából Indiába vezet, a Kaspi tengerrel könnyen elérhető vasúttal, mely vasutat az Abnek folyó partjain felfelé tervezik az oroszok. E város birtokában s ha azt a modern hadtudomány szerint megerősítik —bár most is erős, sáncokkal, fallal, rondellákkal és citadellával — Oroszország bevehetetlen állást foglal el Közép-Ázsiában, s annak urává válik. Ezt tudják az angolok igen jól. Hiszen már Miklós cár Heratra vetette szemeit s a perzsa sahot küldte, hogy elfoglalja s az angolok még 1855. évben szövetséget kötöttek az afgánokkal, hogy a várost a perzsáktól vegyék vissza, mi meg is történt, s 1868. évben ismét angolok és afgánok együtt harcoltak a perzsákkal Herat birtokáért. De a perzsákat az orosz diplomácia vezette Heratba. Azóta Oroszország maga lépett előre. Elfoglalta Turkesztánt, megverte a teketörököket Gök-Tepénél s megszállta Mérv városát Herattól északra az afgán határ közelében. Mikor Mérv az oroszok kezébe esett, kardcsapás nélkül, akkor minden angol, ki indiai dolgokban jártas, felkiáltott, hogy azt nem szabad Angliának tűrni, mert már ez túl van a sivatagon, ez az első lépés India felé. Mindenki viszszaemlékezett, hogy az utolsó afgán háborút Sir Ali Khánnal Oroszország okozta, muszka követek bujtogatták fel az afgánokat és orosz pénz és ígéretek. A legyőzött Sir Ali az oroszokhoz menekült Turkesztánba, onnan remélt segítséggel visszatérhetni, de útközben meghalt. Akkor Disraeli volt miniszter, ki szerencsésen be is fejezte a nem mindig szerencsés afgán háborút s éppen azon volt, hogy Indiának „stratégiai határt“ szerezzen, melylyel köztudomás szerint nem bír, midőn Gladstone az őt megbuktatta. S a Gladstone-kormánynak első teendője volt az angol csapatokat egész Afganisztánból kiparancsolni. S az afgán háború miatt véghetetlen panaszokat és vádakat emelt előde ellen. Ő az afgán kérdést Oroszországgal egyetértve kívánta megoldani. Az angol kormány muszkabarát Ion, ez a legnagyobb politikai nonsens , most tűnik ki, ez hová vezetett. A Gladstone theóriája, hogy Anglia és Oroszország Ázsiában megférnek szépen egymás mellett s a két birodalom között egy független Afganisztán képezze a határt. Gladstone ily értelemben szerződést kötött Oroszországgal még első minisztersége alatt 1878-ban s ebben bízva nyugodtan nézte, mint foglalta el Oroszország lassanként egész Turkesztánt, 1873- ban Kleinát, 1875-ben Kokhandot, 1876- ban Szamarkandot, 1881-ben a teke-törökök földjét az Abnek-folyón felfelé, 1881-ben Merwet. Ekkor megijedt Gladstone, kezdte félteni Afganisztánt. De ismeretes makacsságával és hallatlan külpolitikai rövidlátásában ragaszkodott az ő eszméjéhez, hogy Afganisztán képezze a semleges területet a két hatalom között, India és Orosz Turkesztán határát. Indiából folyton jöttek a nyugtalanító hírek, hogy az oroszok terjeszkednek és hódítanak és izgatnak Anglia ellen. A jóhiszemű Gladstone azt hitte, minden rendben lesz, csak szabatosan meg kell vonni Afganisztán határát északon. Ez nem éppen könnyű, mert Afganisztán a Hindukus és Paropamizus északi és déli lejtőjén fekszik s több afgán tartomány van északon, mely hol alattvalója a kabuli emírnek, hol nem az. Az afgán törzsek szövetsége képezi Afganisztánt, de a törzsek néha egymástól függetlenek, sőt egymással hadakoznak. Kunduz, Balek s Maimene tartományok azok, melyek a hegylánc gerincén túl feküsznek s vizeik az Amu Darjába folynak. Ezekre vetette szemeit Oroszország. Anglia a szerződésre hivatkozva állitá, hogy ez már nem járja. De hol van a határ a sivatagban? Mely nomád törzs számít Afganisztánhoz s melyik nem? Ezt kellene megtudni a helyszínen. Gladstone mindjárt kész a barátságos ajánlattal, egy vegyes katonai bizottság tartson határjárást, ezer angol és ezer orosz fegyveres, mert nem jó, ha egyik erősebb a másiknál és a harcias népek közt kisebb kísérettel a mérnökök nem dolgozhatnak. Az indítványt Oroszország legott elfogadta. És az angolok kiküldték szépen Sir Peter Lumsden angol tábornokot, ezer emberrel és két millió költséggel, hogy menjen határt hancsikolni Afganisztánba. Az el is érkezett a határra immár két hónap előtt, de ott semmi orosz bizottságot nem talált. Várt, várt, jelentést tett Londonba, onnét kérdést intéztek Szent- Pétervárra, de a kommisszió ma sem érkezett oda, ellenben megjött Komarov tábornok kozák serege s nem is kérdezték hol a határ, betörtek Afganisztánba két után s megszállták Pendjét és Puli Kathunt Herattól északra 30 mértföldre. Az angolok nagy hamarosan vonultak vissza s most talán ők is Heratban vannak. Időközben Londonban ártatlan képpel megjelent egy különös orosz diplomata Lessar mérnök ur, ki már elkészíté a terveket egy vasúthoz Heratból a Kaspi tengerig, s azt a javaslatot tette az angol kormánynak, hogy vétessék határul a Paropamizus. Vagyis Afganisztán egy harmadrésze adassék át Oroszországnak. Ezt a földet Komarov tábornok úr már annektálgatja, be sem várva az angol választ. Nyilván nincs tudomása Lessar ur küldetéséről, valamint Lessar ur is ártatlan képpel azt felelte Gladstonenak, hogy neki nincs tudomása Komarov úr hadi miveleteiről Herat ellen, így fizet Oroszország Gladstonenak. Anglia baját, midőn Szudánban és Egyiptomban van elfoglalva, Khinában a franciák által szorongattatik, Ausztráliában és déli Afrikában a német gyarmati politika által fenyegettetik, midőn Indiában mohamedán, Izlandban fém lázadás készül s Londonban dinamit merényletek történnek. Oroszország felhasználja, hogy Közép-Ázsiában előnyomuljon s az indiai utat hatalmába kerítse. A skjernyevicei találkozásnak ez is egyik gyümölcse. Angliára nézve Herat fontosabb, mint Khartum, talán fontosabb mint Egyiptom. India kancellárja Cross úr az alsóház szombati ülésén ki is jelenté, hogy, ha Oroszország megkísérlené Heratot elfoglalni, ennek a legkomolyabb következményei lehetnének. Mily nemezis: Gladstone kénytelen háborúval fenyegetni Oroszországot. De hátha Herat már elesett, mint Khartum, vagy rövid időn elesik? Ha az afgánok bebocsátják az oroszokat? Mit tesz akkor a nagy Anglia ? Expedíciót küld Wolseley alatt Szudánból Afganisztánba? Gladstone botrányosan rossz külpolitikája ide juttatta Angliát. Mai számunk 8 oldalt tartalmaz.