Budapesti Hírlap, 1885. február (5. évfolyam, 32-58. szám)

1885-02-23 / 53. szám

V. évfolyam. 53. sz. _______Budapest, 1885. Hétfő, február 23. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai Józse Szerkesztőségi és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egy ég szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A medve és a cápa. Oroszország és Anglia közt háború fenyeget. London izgatott s a tőzsdék reszketnek. Ha pár nap alatt Oroszország nem enged, Gladstone megbukik és Anglia ultimátumot küld Szent-Pétervárra. E hir­telen ijedelmet okozta a hír, hogy az orosz sereg útban van Herat felé. Alexandria Ám­on, Nagy Sándor vá­rosa Közép-Ázsiában, jelenleg Herat, a perzsák által a világ gyöngyének nevezte­tik. Alapítójának roppant hadvezéri láng­eszét semmi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy oly helyre épített várost, hogy birtoká­ért kétezerkétszáz esztendő múlva a két legnagyobb birodalom háborúba készül. Mert Hérát India kulcsa, innét indultak meg­hódítani Indiát Nagy Sándor, Csingisz­­kán, Timur, Mahmud. Akadálytalan út vezet innét az Indushoz, folyók mentén, hadseregek számára. Maga pedig Herat erős vár, táborhelynek alkalmatos, hol Oroszország sereget gyűjthet és hadi rak­tárakat állíthat, s a mikor neki tetszik százezer embert küldhet innét India ellen, s ezek ott vannak két hét alatt, mielőtt Anglia gőzösei Bombayba érhetnek. S­ze­rb Közép-Ázsia kellő közepén egyaránt uralkodik Turkesztán, Afganisztán és Per­zsia felett s ha Oroszország birtokába ju­tott vége Perzsia vége Afganisztán füg­­getlen­ségének. A város ötvenezer lakossal, gazdagon termő vidéken, virágzó iparral és kereske­déssel bír, az egyetlen út mentén, mely Perzsiából Indiába vezet, a Kaspi tengerrel könnyen elérhető vasúttal, mely vasutat az Abnek folyó partjain felfelé tervezik az oroszok. E város birtokában s ha azt a modern hadtudomány szerint megerősítik —bár most is erős, sáncokkal, fallal, ron­dellákkal és citadellával — Oroszország bevehetetlen állást foglal el Közép-Ázsiá­­ban, s annak urává válik. Ezt tudják az angolok igen jól. Hi­szen már Miklós cár Heratra vetette szemeit s a perzsa sahot küldte, hogy elfoglalja s az angolok még 1855. évben szövetséget kötöttek az afgánokkal, hogy a várost a perzsáktól vegyék vissza, mi meg is tör­tént, s 1868. évben ismét angolok és af­gánok együtt harcoltak a perzsákkal Herat birtokáért. De a perzsákat az orosz dip­lomácia vezette Heratba. Azóta Oroszország maga lépett előre. Elfoglalta Turkesztánt, megverte a teke­törököket Gök-Tepénél s megszállta Mérv városát Herattól északra az afgán határ közelében. Mikor Mérv az oroszok kezébe esett, kardcsapás nélkül, akkor minden angol, ki indiai dolgokban jártas, felkiál­tott, hogy azt nem szabad Angliának tűrni, mert már ez túl van a sivatagon, ez az első lépés India felé. Mindenki visz­­szaemlékezett, hogy az utolsó afgán hábo­rút Sir Ali Khánnal Oroszország okozta, muszka követek bujtogatták fel az afgá­nokat és orosz pénz és ígéretek. A legyő­zött Sir Ali az oroszokhoz menekült Tur­­kesztánba, onnan remélt segítséggel vissza­térhetni, de útközben meghalt.­­ Akkor Disraeli volt miniszter, ki szerencsésen be is fejezte a nem mindig szerencsés afgán háborút s éppen azon volt, hogy Indiának „stratégiai határt“ szerezzen, melylyel köztudomás szerint nem bír, midőn Glad­stone az őt megbuktatta. S a Gladstone-kormánynak első teen­dője volt az angol csapatokat egész Af­ganisztánból kiparancsolni. S az afgán há­ború miatt véghetetlen panaszokat és vá­dakat emelt előde ellen. Ő az afgán kér­dést Oroszországgal egyetértve kívánta megoldani. Az angol kormány muszkaba­rát Ion, ez a legnagyobb politikai non­sens , most tűnik ki, ez hová vezetett. A Gladstone theóriája, hogy Anglia és Oroszország Ázsiában megférnek szé­pen egymás mellett s a két birodalom kö­zött egy független Afganisztán képezze a határt. Gladstone ily értelemben szerző­dést kötött Oroszországgal még első mi­nisztersége alatt 1878-ban s ebben bízva nyugodtan nézte, mint foglalta el Orosz­ország lassanként egész Turkesztánt, 1873- ban Kleinát, 1875-ben Kokhandot, 1876- ban Szamarkandot, 1881-ben a teke-tö­rökök földjét az Abnek-folyón felfelé, 1881-ben Merwet. Ekkor megijedt Gladstone, kezdte félteni Afganisztánt. De ismeretes ma­kacsságával és hallatlan külpolitikai rö­vidlátásában ragaszkodott az ő eszméjé­hez, hogy Afganisztán képezze a semleges területet a két hatalom között, India és Orosz Turkesztán határát. Indiából folyton jöttek a nyugtala­nító hírek, hogy az oroszok terjeszkednek és hódítanak és izgatnak Anglia ellen. A jóhiszemű Gladstone azt hitte, minden rendben lesz, csak szabatosan meg kell vonni Afganisztán határát északon. Ez nem éppen könnyű, mert Afganisztán a Hindukus és Paropamizus északi és déli lejtőjén fekszik s több afgán tartomány van északon, mely hol alattvalója a kabuli emírnek, hol nem az. Az afgán törzsek szövetsége képezi Afganisztánt, de a tör­zsek néha egymástól függetlenek, sőt egy­mással hadakoznak. Kunduz, Balek s Mai­­mene tartományok azok, melyek a hegy­lánc gerincén túl feküsznek s vizeik az Amu Darjába folynak. Ezekre vetette sze­meit Oroszország. Anglia a szerződésre hi­vatkozva állitá, hogy ez már nem járja. De hol van a határ a sivatagban? Mely nomád törzs számít Afganisztánhoz s me­lyik nem? Ezt kellene megtudni a hely­színen. Gladstone mindjárt kész a barát­ságos ajánlattal, egy vegyes katonai bi­zottság tartson határjárást, ezer angol és ezer orosz fegyveres, mert nem jó, ha egyik erősebb a másiknál és a harcias né­pek közt kisebb kísérettel a mérnökök nem dolgozhatnak. Az indítványt Orosz­ország legott elfogadta. És az angolok kiküldték szépen Sir Peter Lumsden angol tábornokot, ezer emberrel és két millió költséggel, hogy menjen határt hancsikolni Afganisztánba. Az el is érkezett a határra immár két hónap előtt, de ott semmi orosz bizott­ságot nem talált. Várt, várt, jelentést tett Londonba, onnét kérdést intéztek Szent- Pétervárra, de a kommisszió ma sem ér­kezett oda, ellenben megjött Komarov tábornok kozák serege s nem is kérdez­ték hol a határ, betörtek Afganisztánba két után s megszállták Pendjét és Puli Kathunt Herattól északra 30 mértföldre. Az angolok nagy hamarosan vonultak vissza s most talán ők is Heratban vannak. Időközben Londonban ártatlan kép­pel megjelent egy különös orosz diplo­mata Lessar mérnök ur, ki már elkészíté a terveket egy vasúthoz Heratból a Kaspi tengerig, s azt a javaslatot tette az angol kormánynak, hogy vétessék határul a Paropamizus. Vagyis Afganisztán egy har­madrésze adassék át Oroszországnak. Ezt a földet Komarov tábornok úr már annek­­tálgatja, be sem várva az angol választ. Nyilván nincs tudomása Lessar ur kül­detéséről, valamint Lessar ur is ártatlan képpel azt felelte Gladstonenak, hogy neki nincs tudomása Komarov úr hadi miveleteiről Herat ellen, így fizet Oroszország Gladstonenak. Anglia baját, midőn Szudánban és Egyip­tomban van elfoglalva, Khinában a fran­ciák által szorongattatik, Ausztráliában és déli Afrikában a német gyarmati po­litika által fenyegettetik, midőn Indiában mohamedán, Izlandban fém­ lázadás készül s Londonban dinamit merényletek tör­ténnek. Oroszország felhasználja, hogy Közép-Ázsiában előnyomuljon s az indiai utat hatalmába kerítse. A skjernyevicei találkozásnak ez is egyik gyümölcse. Angliára nézve Herat fontosabb, mint Khartum, talán fontosabb mint Egyiptom. India kancellárja Cross úr az alsóház szombati ülésén ki is jelenté, hogy, ha Oroszország megkísérlené Heratot elfog­lalni, ennek a legkomolyabb következmé­nyei lehetnének. Mily nemezis: Gladstone kénytelen háborúval fenyegetni Oroszországot. De hátha Herat már elesett, mint Khartum, vagy rövid időn elesik? Ha az afgánok bebocsátják az oroszokat? Mit tesz akkor a nagy Anglia ? Expedíciót küld Wolseley alatt Szudánból Afganisztánba? Gladstone botrányosan rossz külpoli­tikája ide juttatta Angliát. Mai számunk 8 oldalt tartalmaz.

Next