Budapesti Hírlap, 1885. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1885-04-01 / 90. szám
s BUDAPESTI HÍRLAP. (90. sz.) 1885. április 1. ) adni. Sem embert, sem pénzt kimélnünk nem lehet, midőn a katonák életéről van szó. Mi azonban tisztán akarunk látni s csak oly embereket akarunk magunk előtt, kik csak az igazat mondják. Ennek a minisztériumnak pénzt adni? SohalA hadügyminiszternek maradni kell, hogy minden rendszabályt alkalmazásba vegyen. Lewai tábornok hadügyminiszter: Már megtettem. Clémenceau: Annál jobb, annál is inkább kellenek oly miniszterek, kik velünk szemben felelősek. Nem kell a helyzetet túlozniok, eléggé szomorú ez. Majd ha oly minisztérium következik, mely az igazat megmondja, csak akkor hozzuk meg végső határozatainkat. Duval hasonlóképen kijelenti, hogy a ház e minisztériummal többé nem vitatkozhatik. (Tetszés.) Elbot ünnepies hangon jelenti ki, hogy mindenekelőtt a nemzeti becsületet kell szem előtt tartani, és a következő napirendet indítványozza: „A kamara el levén határozva minden áldozatot meghozni, mely a nemzeti becsület integritását föntarthatja, s bízva a hadsereg vitézségében, megrójja a kormány elkövetett hibáit és sajnálja, hogy előbb a teljes valóságot nem «ismerte.“ E napirendhez csatlakozik a Clémenceau által indítványozott napirend, mely a következőleg hangzik: „A kamara elhatározván, hogy megszavaz minden hitelt, hogy a katonákon segíthessen , amidőn a minisztérium politikáját elitéli, napirendre tér.“ Ferry azt kívánja, hogy előbb szavazzák meg a hitelt, s csak azután tárgyalják az interpellációkat. A kamara azonban 308 szóval 161 ellen elhatározta, hogy előbb Clemenceau és Elliot interpellációját fogja tárgyalni. A szavazás alatt óriási volt az izgatottság. Néhány miniszter, előre sejtve a bekövetkezett eredményt, eleve eltávozott. Az elnök megindult hangon hirdeti ki az eredményt. Ferry miniszterelnök helyén állva szólani akar. Minden felülről, de különösen a jobboldalról azt kiáltják feléje nagy zajjal, hogy menjen a szószékre. A jobboldal dühöng. Cassagnac közbekiált: »Ez a legnagyobb bűnös!“ Ferry (nyugodt, halk hangon) A kabinet tudja a szavazás jelentőségrét, s beadja lemondását. (Közbekiáltások: „Azonnal!“) Ezután bátyjával, a miniszterekkel és az államtitkárokkal együtt elhagyja a termet. Kimenőben néhány képviselő kezet nyújtott neki. Erre néhány pillanatig mély csönd állott be. Az ülés képe. Lehetetlen a kamarák külső képét leírni a megelőző jelenet alatt. Mintha a képviselők többségét láz ragadta volna el. Csakis a centrum, mely máskor oly zajosan tapsolt a miniszter beszédeinek, ült némán és mogorván helyén. Alig is történt kísérlet a miniszterelnök megmentésére. A miniszterek többsége belenyugodott sorsába, csakis Tirard válaszolt hevesen azokra a sértő kifejezésekre, amelyeket utána kiáltottak. Az ellenzéki szónokok úgyszólván ijesztő benyomást tettek mindazokra, akik még nem voltak tanúi az efféle jeleneteknek Franciaországban. Clémenceau nehezen palástolt izgalommal kezdte beszédét, mely később ijesztő hevességet öltött. E közben jobbról-balról őrjöngtek és dühöngtek körülte. Minden pillanatban egy másik képviselő ugrott fel, hogy a dühtől rekedt hangon gyalázó szavakkal illese a minisztereket. Senki sem merte ezeket védelmezni. Miután a minisztérium megbukott és a miniszteri pad megüresedett, az izgalom is szűnni kezdett s egyáltalában nem keltett jó benyomást, midőn De- 1a fosse bonapartista képviselő kezdte olvasni indítványát a minisztérium vád alá helyezése iránt. Szavait még a kormány ellenei is méltatlankodással fogadták, szenvedélyes kifakadásai elvesztek az általános zajban. Az elnök már föl akarta tenni a kérdést a sürgősség iránt, midőn Marét és Laisant szélsőbali képviselők kiabálni kezdtek, hogy az indítványhoz hozzájárulnak és Laisant szintén határozati javaslatot nyújtott be a vád alá helyezés iránt. Az indítvány azután 304 szóval 161 ellen elvettetett. Az elnök, aki ezúttal csodálatraméltó nyugalommal és szilárdsággal vezette az ülést, megindult szavakban fejezte ki a kamarák és az ország bizalmát és ragaszkodását, a Tong-Kingban küzdő katonák és vezéreink iránt, mire percekig tartó viharos éljenzés támadt. Az utcák. Mialatt a kamarában a vihar dúlt, a Bourbon palota előtt óriási közönség gyűlt össze. E tömegből kivált egy rész s a belügyminiszteri palota elé vonult, mely a kamara épületétől csak néhány lépésnyire fekszik. A palota bejáratait elzárták. A tömeg úgy itt, mint a kamara előtt ordítozni kezdte: „A b a s F e r r y“, egyébként a rendőrség által, mely arra szorítkozott, hogy a közlekedés meg ne zavartassék, féken tartatott. A palota parancsnoka, aki a queszturával sűrű érintkezésben állt, szemmel tartotta a kamara épületét; a nagy rácsajtókat itt is be kellett zárni, nehogy a tömeg, az udvarba hatoljon. Midőn Rochefort a minisztérium bukása után kilépett a kamara épületéből, a jelenlevő intranzigensek nagy ovációval fogadták : „Vive Rochefort!“ „A baj Ferry!“ kiabálták és gyalázták a minisztereket. Végre néhány ember vállára emelte az intranzigens vezért s bármenynyire is szabadkozott Rochefort diadalmenetben vitte a Concorderii-g, a mely zsúfolva volt kiváncsiakkal. Számos képviselőnek a gúnyolódók és zajongók egész sortüzén kellett keresztül haladnia. A képviselőket, kik mint opportunisták voltak ismeretesek, sértegették. Többek közt azt kiáltották feléjük: „Ismét egy áruló.“ Szerencsére tettlegességekre nem került a dolog. Az ülésnek már rég vége volt s még mindig álltak emberek a kamara előtt. Clémenceaut viharos éljenzéssel fogadták sőt is vállon vitték a Concorde térig. A Faubourg-Saint-Germainból is számos kiváncsi érkezett, kik már csoportokban álltak, midőn a lapok hozták e kabinet bukása hírét. A Place de la Concorde feltűnően élénk volt. Átalában azt beszélték, hogy ha a kormány meg nem bukik, a forradalmárok tán megkísértették volna éjjel fölkelést idézni elő Párisban. Lehetséges, hogy míg a kormány megalakul, valami puccsot meg fognak kísérteni. A couloirokban Freycinet-t emlegették miniszterelnök gyanánt, s ha Freycinet a válságos időben kész kabinetalakításra vállalkozni, kétséget sem szenved, hogy az új kormány rövid idő múlva meg fog alakulni. A külföld előtt nehezen lehet azt az izgatottságot érthetővé tenni, amit a tong kingi hírek itt előidéztek. Ha valaki azt mondja, hogy a katonákat vissza kell hívni s a háborút nem kell tovább folytatni, tapssal üdvözlik. Az újság elárusító kiadók valóságos ostrom alatt állanak s az újságárusok kiabálva futnak végig a boulevardokon. Egyes lapok külön kiadásokat rendeztek. A sergeantok eddig fentartották a rendet. A Páris kormányzójának parancsnoksága alatt álló csapatok semmi parancsot nem kaptak a beavatkozásra. Az a hír terjedvén el, hogy éjjeli ülés lesz, a kamara épület élől még sűrű csoportok állanak, de nyugodtan viselik magukat. Az épület sötét udvarán őrség áll. Grévy elnök a mai minisztertanácsban oda nyilatkozott, hogy Tong-Kingban erős rendszabályokat kell alkalmazni. A boulevard-lapok Négrier halálát jelentik, de e hírt megcáfolják. A ma összeülő Szuez-csatorna bizottságról senki sem beszél. A kiegyezés Ausztriával. A vám- és kereskedelmi szerződés iránti tárgyalások a „B. C.“ szerint valószínűleg június hó folyamán fognak megindulni — föltéve, hogy addig az osztrák képviselő választások már véget értek. A pestvidéki tankerület vezetését Say dr. főigazgató halála után ideiglenesen Lutter Nándor dr. bpesti főigazgató vette át. Az ideiglenes állapot nem tarthat sokáig, mert a tanév vége felé közeledik s a júniusi érettségi vizsgálatokon már az új főigazgatónak kell elnökölni. A megürült állomásra sok a jelölt, de mint jó forrásból halljuk, a miniszter Mészáros Nándor pécsi főigazgató, Homann Ottó kolozsvári egyetemi tanár és Hoffer Károly V. ker. reáliskolai igazgató közül fog választani. A megállapodás még nem történt meg, hír szerint azonban Homann Ottónak van a legtöbb kilátása az új hivatal elnyeréséhez. Az egyetem bölcseleti tanszékének betöltésénél, a különböző hírekkel ellenkezőleg, elsősorban Szász Béla a kolozsvári egyetem tanára jön tekintetbe, mint aki a kolozsvári egyetemen kezdettől fogva tanítja a bölcseletet. Csak abban az esetben tér el a miniszter a szék betöltésénél a rendes szokástól, ha Szász Béla nem reflektál a bpesti tanszékre. S ez esetben van ért, Medveczky már nyilv. rendkívüli tanár lévén, nevezik ki, mint a ki kiváló művelője a bölcseleti tudományoknak. A többi jelölt szóba sem került. Őszi hadgyakorlatok. A közös hadügyminisztérium — mint Bécsből értesülünk — ez évre is nagy őszi hadgyakorlatot tervez Csehország észak-nyugati részében Prága és Eger között. Azonkívül még Felső-Ausztriában, Stájerországban és Szlavóniában is lesznek nagyobb gyakorlatok, amelyeknél valószínűleg ő Felsége szintén meg fog jelenni. Főigazgatók értekezlete: Trefort közoktatásügyi miniszter, valamint a múlt évben, úgy a jelen évben is behívta a fővárosba az ország összes tantestületi főigazgatóit, több fontos ügyben való tanácskozásra. A tanácskozásokat — mint a „Net“ értesül — Klamarik János dr. osztálytanácsos vezeti. Jelen vannak: Lutter Nándor dr. Budapest fővárosi, Wiedermmann Károly pozsonyi, Nuber Sándor besztercebányai, Békessy Gyula debreceni, Páll Sándor kolozsvári, Elischer József nagyszebeni, Petrovich Ferenc nagyváradi, Fehér Ipoly dr. szegedi, Mészáros Nándor pécsi és Németh Antal dr. győri tankerületi főigazgató. A kassai főigazgatót betegsége gátolta a megjelenésben. A tanácskozás öt napot fog igénybe venni és tárgyai a következők: Tankönyvek megbírálásának, engedélyezésének és használatának szabályzata. A tanintézetek nagyobb fölszerelése és ezzel kapcsolatban a felvételi díjak ügye. A reáliskolai tantervhez készült módszeres utasítások életbeléptetése. A helyi tantervek ügye s ezzel kapcsolatban a módszeres tanértekezletek praktikusabbá tétele és egyszerűsítése. A készítendő igazgatói utasítások elveinek kitűzése stb. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az uj utca-tisztitó rendszer holnap április elsejétől fogva lép életbe a bel- és Lipótvárosban. A söprés a négy uj utca-tisztitó géppel esteli 11 órakor kezdődik s reggeli 4 óráig tart. — A közrendészeti bizottság ma ülést tartott, a melyen Török János az uj főkapitány is részt vett. A főkapitányi elnök a bizottság nevében üdvözöl és ígérte, hogy nehéz működésében a bizottság támogatására mindig számíthat. Ezután Schwarczer Ottó dr. interpellálta Horváth János tanácsnokot, mint a színházvizsgáló bizottság elnökét, hogy valóság-e az a hír, hogy a kir. operaházban két oldalajtót, mely a földszinti közönség rendelkezésére állt, újabban befalaztak s igy két kijáróval kevesebb van; s ha ez igaz, min alapul ez intézkedés? Horváth tanácsnok válaszában elismerte, hogy két oldal kijáró csakugyan befalaztatott. Történt pedig az a képen, hogy a dec. 23-iki szemle alkalmával a vizsgáló bizottság figyelme felhivatott arra, hogy ez a két oldalajtó, amelyek fölé oda van írva: „kijárat“ — tulajdonképpen csak tévedésbe ejti a közönséget, mert nem az utcára vezetnek ki, hanem tekervényes folyosóra, honnan a szinpadra s az udvari páholy egy elzárt ajtajához lehet jutni. Interpelláló a választ kielégítő tudomásul vette. — Most a bizottság tárgyalás alá vette a magyar államvasutak ajánlatát, hogy a város bizonyos pontjairól a szabályoknak megfelelő omnibuszokat (számra nézve 40-et) közlekedtethessen a központi pályaudvarhoz. Az ajánlatot a bizottság elfogadja olykép, hogy a vállalat a vonatok indulása előtt és érkezése után az utazó közönség rendelkezésére álljon. Az omnibuszok közlekedhetnek 10 percenként is, de az indulásoknak a vasúti menetrenddel is összhangozni kell. A vállalat nem akadályozza egy esetleges nagy omnibuszvállalat alakulását, de a nagy vállalat ezeket a vonalakat és omnibuszokat átveszi. A viteldíj 10 kr. lesz. Ezután Felek Miklós kérelmére a bizottság ajánlja, hogy a budai színkörhöz néhány omnibusz rendeltessék ki a nyári előadásokhoz, amely kocsik a közönséget 30 krajcárjával fogják Pestre átszállítani. Azután hosszú és igen beható vita folyt a tánciskolák és tánctermek rendezésére vonatkozó szabály fölött. A tanácskozásban minden tag élénk részt vett, különösen Török János főkapitány, akinek a helyzet nagy ismeretéről tanúskodó fejtegetéseit élénk tetszéssel fogadták. A vezérelvek, melyek szerint a hírhedt tánctermek a szabályok alá vonatnak, nagy megritkulására vezetnek e helyiségeknek. A főkapitány felkéretett, hogy készítsen a kifejtett elvek alapján szabálytervet, mely a jövő ülés tárgya lesz. A fővárosi egyesület mai értekezletén Medvey Zsigmond szőnyegre hozza az Orczy-kert elzárását a közönség elől, illetőleg a kert látogatásának csak a belépőjegyekkel bírókra korlátozását. Mellesleg felemlíté még, hogy az egyetemi füvészkertbe se mehet vásár- és ünnepnapokon a közönség s tudomása szerint a budai várkertet se lehet látogatni. Kamermayer az Orczy-kertre nézve felhozta, hogy egyszer ugyan meglátogatta őt Szvetics ezredes, a Ludoviceum igazgatója, de vízvezetéki ügyben s ekkor felemlíté azt