Budapesti Hírlap, 1885. május (5. évfolyam, 119-148. szám)

1885-05-28 / 145. szám

V. évfolyam.■ Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. 145. sz. Felelős szerkesztő : Csukásai József. Budapest, 1885. Csütörtök, május 28. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Az angol miniszterválság. Pár nap előtt látszólag tendenciózus, kósza hir gyanánt keringett a sajtóban Európaszerte ama tudósítás, hogy az an­gol kabinet tagjai között véleménykülönb­ség uralkodik és szakadás van, mely eset­leg Gladstone vagy a kormány ra­dikális tagjainak kilépésével végződhetik. Azóta különféle oldalról megerősíttetik e hit, mely határozott, sőt hivatalos alak­jában úgy hangzik, hogy Chamber­lain, Dilke és Sha­w-L­e­f é­v­r­e miniszterek vagy mint Angolországban nevezik, államtitkárok lemondanak hiva­talukról, ha az írországi kényszertörvény egy évnél hosszabb időre nyittatik meg, vagy ha a meghosszabbítással egyidejűleg Írország tartományi kormányzatának ügy­köre jelentékenyen ki nem bővíttetik. A kormány és a szabadelvű többség vezérlapja a „Daily News“ közli ily alak­ban a tudósítást. Kétségtelen tehát, hogy viszály és nézeteltérés uralkodik a kabi­netben, a­mi felett nem is lehet csodál­kozni a szudáni expedíció csúfos felsülése és az afgán határkérdés felett kifejlett angol-orosz viszály ismeretes kimenetele után. A nézeteltérés számára okot is kel­lett találni. A külpolitikai kérdéseket nem tarthatták alkalmasnak ezúttal elő­rántani. A fennebb említett két fontos és függő kérdés eldöntése amaz irányban, a­melyben tényleg történt, máris sokkal nagyobb elkedvetlenedést okozott Angol­ország népénél, hogy sem ezt még, habár csak részleges kormányválsággal is kom­plikálni tanácsosnak látszhatott volna.­ Az ir-kérdés szolgált tehát igen elfogad­ható ürügyül a kabinetben létező meg­­hasonlás álcázására és megmagyarázá­sára. De e meghasonlásnak mélyebben fekvő okai vannak, s a szakadás immár elkerü­lhetlennek látszik, bármily megol­dást nyer is az ürügy gyanánt felemlített kérdés. Az angol kabinetben két irány, két áramlat uralkodik. Az egyik a szabadel­­vűeké, a­kik Hartington lord ve­zérlete alatt a régi whig párt tanait val­­ják és hagyományaihoz ragaszkodnak, a másik a radikálisoké. Ezt az utóbbi irányt Chamberlein, Dilke és Shaw- L­e f é­v­r­e képviselik, kik talán már nagyon közel állnak ama határvonalhoz, mely egy monarkikus államban a radika­lizmust a republikánustól elválasztja. — Gladstone, ki nagy tudománya és államférfim kőtapasztalatai dacára lénye­gében mindenkor bizonyos abstrakt esz­mék vesszőparipájáig lovagló ideológ volt, főleg az utóbbi időkben határozottan eme második irány felé látszott közeledni, ha egyébként nem, már csak azért is, mert e radikálisok a „be nem avatkozás min­den áron“ elve mellett harcolnak. A sza­badelvű párt mérsékelt részének szemé­ben már régóta igen kellemetlen szálka­­ volt e túlzó áramlat. Vezérférfiai, kik a­­ régi whig tanok elméletek és hagyomá­nyok emlőin nőttek fel s kiket egyes kér­désekben a konzervatívoktól sokkal jelen­téktelenebb árnyalat választott el, mint a radikálisoktól, igen jól belátták a radi­­kálizmus terjedésének horderejét és meg­ijedtek annak lehető következményeitől. A veszély természetesebben annál immi­­nensebbé vált, minél inkább közeledett Gladstone a kormányelnök e szélső elemekhez. Elérkezettnek látták tehát az időt, gyökeres módot keresni, melynek segélyével elejét lehessen venni bekövet­kezhető veszélyes komplikációknak. Tudvalevő dolog, hogy Gladstonet a saját pártjának nagy része mintegy bitorlónak tartja a kormányelnöki szé­ken. A legutóbbi választások előtt, mely a szabadelvű pártnak adta a többséget, Gladstone ismételve kijelentette, hogy semmi szín alatt se hajlandó be­lépni a kabinetbe s e nyilatkozat követ­keztében a választási mozgalmak alatt, a később többségre jutott ellenzéknek kor­mányelnöki jelöltje Hartington lord volt. Midőn Gladstone látta, hogy a szabadelvű párt a választásokban oly hatalmassá fejlődött, kedvet kapott a kormány élére állni, s az új többség nem mellőzhette a párt legnépszerűbb és leg­befolyásosabb vezérférfiát, ki országszerte a választókerületekben oly nagyszerű ovációkban részesült. Miután Glad­stone kifejezte ama óhajtását, hogy a kormány élére állíttassák, Hartington lordnak nem maradt egyéb teendője, mint a „BUDAPESTI HÍRLAP" tárcája. Séták a kiállításon. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — XII. Tengerészet és hajózás. A fiumei ifjúság itt mulat közöttünk, eljött megtekinteni Budapest nevezetességeit és nézni valóját; illő, hogy visszaadjuk nekik ezt a szi­ves látogatást. Megtehetjük olcsó szerrel, csak egy séta az egész, kint a kiállításon felkeressük a közlekedésügyi csarnokot, belépünk a főbejá­ráson s a tengernyi árbóc és feszülő vitorla, a­melyek minden oldalról környékeznek, csakhamar elhitetik velünk, hogy az Adria kékes hullámai ringatják csolnakunkat, a­mely visz bennünket megállapodás nélkül. Ezren és ezren vannak magyar emberek, akik a „magyar tengert“ színről szinte még sohse látták s a kiknek a kiállítás ezen rendkí­vül érdekes része nemcsak megbecsülhetetlen szolgálatot, hanem valóságos élvezetet fog nyúj­tani ; itt ismerkedhetünk meg kitűnő miniature­­példákban a tengeri hajók szerkezetével, azok összes műszereivel és felszerelésével, itt látjuk bemutatva az utolsó részletekig a fiumei kikötő­­építés egész lefolyását a legérthetőbben demon­strálva, kitűnő domborművek és mappák a guar­­neró és Fiume alakját és helyzetét tárják fel előttünk, míg amott a halászat különböző nemei, a halaknak gazdag gyűjteménye s a fiumei be- és kiviteli cikkek gondosan összeállított nagy so­rozata kötik le figyelmünket és elégítik ki kí­váncsiságunkat. Már maga a csarnok is elegancia és ízlés tekintetében az elsők közé tartozik; a szemlélő nem is képzeli, hogy egyszerű vaskonstrukcióval van dolga, oly ügyesen maszkírozták az egyes vasoszlopokat és tartányokat; a rendező kéz ügyességét pedig leginkább dicséri az a körül­mény, hogy még a legegyszerűbb, legigénytele­nebb dolgokat, minek a különböző kötelek, hor­gonyok, láncok, vitorlák, hálók , festői csopor­tokba rakva, szintén az általános dísz emelésére tudták fordítani. A belépőt azonnal egy egész kis hajóraj veszi körül, amelyben az Adrián megforduló ösz­­szes hajók sikerült mintákban képviselve vannak; a három és két­­árbocos ship-ek, logger-ek, bar­­que-ok és brigg-ek közt ott láthatjuk a Lloyd­­társulat „Hungária“ személygőzösét, a hadihajók közül a „Custozza“ kazemat és a „Radetzky“ fregatt-hajókat, a Maros-monitort üsző meden­cében ; a képet mintegy kiegészítik a portoréi és fiumei világítótornyok. Az utóbbi vasból készült, 31 méter magas a nagy hullámgát végén áll, és úgy van szerkesztve, hogy a gát meghosszabbí­tása esetén tovább tolni lehessen; a vasszerke­zet a Schlick-féle gyárból, az egy méter átmé­rőjű világító lámpa Lemonnier párisi cégtől ke­rült ki, az összes költség 45 ezer forintra rúgott. A kiállított minta az eredetinek egy huszonötöd nagyságában készült, s keresztmetszetben szét lévén vágva belsejét is engedi látni. Ugyancsak Vss-ed nagyságban láthatók az új móló- és ziva­tárházak vasszerkezetű mintái is, a­melyek a kereskedelmi forgalom emelésé­ben nem csekély szerepre hivatvák. Két fehérre mázolt pléhenger előtt állunk, melyek a vízben alá nem merülhetvén, mentő­eszközül szolgálnak ; a hajótörött utas egész ké­nyelemmel elhelyezkedhetik közöttük s várhatja mig segítségére jönnek ; ha netalán éjjel történt volna a baj, meggyujtja a jelzőlámpát, ha pedig megéheznék vagy szomjaznék lesrófolja a henge­rek tetején alkalmazott dobozok tetejét melyek egyikében ételt, másikában vizet talál. — Egy lépéssel odább egy valóságos szörnyalak mereszti ránk nagy üvegszemeit; rögtön ráismerünk, hogy buváröltözetbe bujtatott alak áll előttünk. Ré­gebben az úgynevezett buvárharangban — mely­nek legegyszerűbb mintája egy szájával lefelé vízbe merített pohár — szoktak a tenger mély­ségébe ereszkedni; ma azonban kizárólag a szó­ban forgó búváröltözéket használják. Az egész testet egy vitathatlan szövetből készült egy darabból álló ruha veszi körül, — körülbelül egy olyan aminőben a füstfaragók jár­nak — amely a kéz és láb csuklóinál erősen a testhez tapad; a fej egy üvegszemekkel ellátott nagy rézgömbbe van zárva, amelybe külön­böző csövek vezetnek. Az egyik csövön ke­resztül szítja a levegőt, mely a hátán alkal­mazott regulátorban olyképen szabályoztatik, hogy nyomása mindenkor a külső levegő nyomásával egyenlő legyen; a kilélegzett levegő külön után távozik. Egy lámpa, egy övbe dugott kés és egy jelző­zsinór egészítik ki a fantasztikus uniformist. A bocskor­ alakú cipők talpai erősen meg vannak vasalva, hogy a búvár könnyen megtarthassa függélyes helyzetét, a ka­rok és kezek ellenben teljesen szabadok és tet­szés szerint mozgathatók. A legnagyobb mélység, amelybe ilyen módon leereszkedhetnek 40 méter. A különböző tengerészeti műszerek közül, SC&­ Mámánk 12 oldalt tartaim»*«

Next