Budapesti Hírlap, 1885. május (5. évfolyam, 119-148. szám)
1885-05-28 / 145. szám
V. évfolyam.■ Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. 145. sz. Felelős szerkesztő : Csukásai József. Budapest, 1885. Csütörtök, május 28. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Az angol miniszterválság. Pár nap előtt látszólag tendenciózus, kósza hir gyanánt keringett a sajtóban Európaszerte ama tudósítás, hogy az angol kabinet tagjai között véleménykülönbség uralkodik és szakadás van, mely esetleg Gladstone vagy a kormány radikális tagjainak kilépésével végződhetik. Azóta különféle oldalról megerősíttetik e hit, mely határozott, sőt hivatalos alakjában úgy hangzik, hogy Chamberlain, Dilke és Shaw-Lef évre miniszterek vagy mint Angolországban nevezik, államtitkárok lemondanak hivatalukról, ha az írországi kényszertörvény egy évnél hosszabb időre nyittatik meg, vagy ha a meghosszabbítással egyidejűleg Írország tartományi kormányzatának ügyköre jelentékenyen ki nem bővíttetik. A kormány és a szabadelvű többség vezérlapja a „Daily News“ közli ily alakban a tudósítást. Kétségtelen tehát, hogy viszály és nézeteltérés uralkodik a kabinetben, ami felett nem is lehet csodálkozni a szudáni expedíció csúfos felsülése és az afgán határkérdés felett kifejlett angol-orosz viszály ismeretes kimenetele után. A nézeteltérés számára okot is kellett találni. A külpolitikai kérdéseket nem tarthatták alkalmasnak ezúttal előrántani. A fennebb említett két fontos és függő kérdés eldöntése amaz irányban, amelyben tényleg történt, máris sokkal nagyobb elkedvetlenedést okozott Angolország népénél, hogy sem ezt még, habár csak részleges kormányválsággal is komplikálni tanácsosnak látszhatott volna. Az ir-kérdés szolgált tehát igen elfogadható ürügyül a kabinetben létező meghasonlás álcázására és megmagyarázására. De e meghasonlásnak mélyebben fekvő okai vannak, s a szakadás immár elkerülhetlennek látszik, bármily megoldást nyer is az ürügy gyanánt felemlített kérdés. Az angol kabinetben két irány, két áramlat uralkodik. Az egyik a szabadelvűeké, akik Hartington lord vezérlete alatt a régi whig párt tanait valják és hagyományaihoz ragaszkodnak, a másik a radikálisoké. Ezt az utóbbi irányt Chamberlein, Dilke és Shaw- Le f évre képviselik, kik talán már nagyon közel állnak ama határvonalhoz, mely egy monarkikus államban a radikalizmust a republikánustól elválasztja. — Gladstone, ki nagy tudománya és államférfim kőtapasztalatai dacára lényegében mindenkor bizonyos abstrakt eszmék vesszőparipájáig lovagló ideológ volt, főleg az utóbbi időkben határozottan eme második irány felé látszott közeledni, ha egyébként nem, már csak azért is, mert e radikálisok a „be nem avatkozás minden áron“ elve mellett harcolnak. A szabadelvű párt mérsékelt részének szemében már régóta igen kellemetlen szálka volt e túlzó áramlat. Vezérférfiai, kik a régi whig tanok elméletek és hagyományok emlőin nőttek fel s kiket egyes kérdésekben a konzervatívoktól sokkal jelentéktelenebb árnyalat választott el, mint a radikálisoktól, igen jól belátták a radikálizmus terjedésének horderejét és megijedtek annak lehető következményeitől. A veszély természetesebben annál imminensebbé vált, minél inkább közeledett Gladstone a kormányelnök e szélső elemekhez. Elérkezettnek látták tehát az időt, gyökeres módot keresni, melynek segélyével elejét lehessen venni bekövetkezhető veszélyes komplikációknak. Tudvalevő dolog, hogy Gladstonet a saját pártjának nagy része mintegy bitorlónak tartja a kormányelnöki széken. A legutóbbi választások előtt, mely a szabadelvű pártnak adta a többséget, Gladstone ismételve kijelentette, hogy semmi szín alatt se hajlandó belépni a kabinetbe s e nyilatkozat következtében a választási mozgalmak alatt, a később többségre jutott ellenzéknek kormányelnöki jelöltje Hartington lord volt. Midőn Gladstone látta, hogy a szabadelvű párt a választásokban oly hatalmassá fejlődött, kedvet kapott a kormány élére állni, s az új többség nem mellőzhette a párt legnépszerűbb és legbefolyásosabb vezérférfiát, ki országszerte a választókerületekben oly nagyszerű ovációkban részesült. Miután Gladstone kifejezte ama óhajtását, hogy a kormány élére állíttassák, Hartington lordnak nem maradt egyéb teendője, mint a „BUDAPESTI HÍRLAP" tárcája. Séták a kiállításon. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — XII. Tengerészet és hajózás. A fiumei ifjúság itt mulat közöttünk, eljött megtekinteni Budapest nevezetességeit és nézni valóját; illő, hogy visszaadjuk nekik ezt a szives látogatást. Megtehetjük olcsó szerrel, csak egy séta az egész, kint a kiállításon felkeressük a közlekedésügyi csarnokot, belépünk a főbejáráson s a tengernyi árbóc és feszülő vitorla, amelyek minden oldalról környékeznek, csakhamar elhitetik velünk, hogy az Adria kékes hullámai ringatják csolnakunkat, amely visz bennünket megállapodás nélkül. Ezren és ezren vannak magyar emberek, akik a „magyar tengert“ színről szinte még sohse látták s a kiknek a kiállítás ezen rendkívül érdekes része nemcsak megbecsülhetetlen szolgálatot, hanem valóságos élvezetet fog nyújtani ; itt ismerkedhetünk meg kitűnő miniaturepéldákban a tengeri hajók szerkezetével, azok összes műszereivel és felszerelésével, itt látjuk bemutatva az utolsó részletekig a fiumei kikötőépítés egész lefolyását a legérthetőbben demonstrálva, kitűnő domborművek és mappák a guarneró és Fiume alakját és helyzetét tárják fel előttünk, míg amott a halászat különböző nemei, a halaknak gazdag gyűjteménye s a fiumei be- és kiviteli cikkek gondosan összeállított nagy sorozata kötik le figyelmünket és elégítik ki kíváncsiságunkat. Már maga a csarnok is elegancia és ízlés tekintetében az elsők közé tartozik; a szemlélő nem is képzeli, hogy egyszerű vaskonstrukcióval van dolga, oly ügyesen maszkírozták az egyes vasoszlopokat és tartányokat; a rendező kéz ügyességét pedig leginkább dicséri az a körülmény, hogy még a legegyszerűbb, legigénytelenebb dolgokat, minek a különböző kötelek, horgonyok, láncok, vitorlák, hálók , festői csoportokba rakva, szintén az általános dísz emelésére tudták fordítani. A belépőt azonnal egy egész kis hajóraj veszi körül, amelyben az Adrián megforduló öszszes hajók sikerült mintákban képviselve vannak; a három és kétárbocos ship-ek, logger-ek, barque-ok és brigg-ek közt ott láthatjuk a Lloydtársulat „Hungária“ személygőzösét, a hadihajók közül a „Custozza“ kazemat és a „Radetzky“ fregatt-hajókat, a Maros-monitort üsző medencében ; a képet mintegy kiegészítik a portoréi és fiumei világítótornyok. Az utóbbi vasból készült, 31 méter magas a nagy hullámgát végén áll, és úgy van szerkesztve, hogy a gát meghosszabbítása esetén tovább tolni lehessen; a vasszerkezet a Schlick-féle gyárból, az egy méter átmérőjű világító lámpa Lemonnier párisi cégtől került ki, az összes költség 45 ezer forintra rúgott. A kiállított minta az eredetinek egy huszonötöd nagyságában készült, s keresztmetszetben szét lévén vágva belsejét is engedi látni. Ugyancsak Vss-ed nagyságban láthatók az új móló- és zivatárházak vasszerkezetű mintái is, amelyek a kereskedelmi forgalom emelésében nem csekély szerepre hivatvák. Két fehérre mázolt pléhenger előtt állunk, melyek a vízben alá nem merülhetvén, mentőeszközül szolgálnak ; a hajótörött utas egész kényelemmel elhelyezkedhetik közöttük s várhatja mig segítségére jönnek ; ha netalán éjjel történt volna a baj, meggyujtja a jelzőlámpát, ha pedig megéheznék vagy szomjaznék lesrófolja a hengerek tetején alkalmazott dobozok tetejét melyek egyikében ételt, másikában vizet talál. — Egy lépéssel odább egy valóságos szörnyalak mereszti ránk nagy üvegszemeit; rögtön ráismerünk, hogy buváröltözetbe bujtatott alak áll előttünk. Régebben az úgynevezett buvárharangban — melynek legegyszerűbb mintája egy szájával lefelé vízbe merített pohár — szoktak a tenger mélységébe ereszkedni; ma azonban kizárólag a szóban forgó búváröltözéket használják. Az egész testet egy vitathatlan szövetből készült egy darabból álló ruha veszi körül, — körülbelül egy olyan aminőben a füstfaragók járnak — amely a kéz és láb csuklóinál erősen a testhez tapad; a fej egy üvegszemekkel ellátott nagy rézgömbbe van zárva, amelybe különböző csövek vezetnek. Az egyik csövön keresztül szítja a levegőt, mely a hátán alkalmazott regulátorban olyképen szabályoztatik, hogy nyomása mindenkor a külső levegő nyomásával egyenlő legyen; a kilélegzett levegő külön után távozik. Egy lámpa, egy övbe dugott kés és egy jelzőzsinór egészítik ki a fantasztikus uniformist. A bocskor alakú cipők talpai erősen meg vannak vasalva, hogy a búvár könnyen megtarthassa függélyes helyzetét, a karok és kezek ellenben teljesen szabadok és tetszés szerint mozgathatók. A legnagyobb mélység, amelybe ilyen módon leereszkedhetnek 40 méter. A különböző tengerészeti műszerek közül, SC& Mámánk 12 oldalt tartaim»*«