Budapesti Hírlap, 1885. június (5. évfolyam, 149-177. szám)
1885-06-30 / 177. szám
V. évfolyam.______________________177. sz. Budapest, 1835. Kedd, június 30. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 1 írt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt. 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep útáta való napon is. Felelős szerkesztő: Csukászi József. Meiről tvsvg Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szárakra helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Dal Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fenakadást szenvedjen. Határsértés Erdélyben. Keletre s a Balkán-félszigetre emlékeztet, hogy oláh katonatiszt vezetése alatt egy hős csapat Háromszékbe betör és juhokat rabol. A keleti kérdések mind így kezdődnek. A vitézség próbája rendesen az idegen tulajdon erőszakos elvétele, így tesznek a bolgár hazafiak Macedóniában, így a montenegrói hősök Hercegovinában, s a román csillag dicső lovagjai, a plevnai hősök szintén rablókalandra indulnak Erdélybe, s juhokat kaparítanak el, s fegyvertelen pásztorokat hurcolnak hadifoglyul el Romániába. Hogy a védtelen magyarokat jól megverik, azt is nemzeti büszkeségből cselekszik. Ha teke-turkománok vagy afgán törzsek így cselekesznek az oroszokkal, ezek rögtön háborút kezdenek, s a határok biztosítására agyonlődöznek pár tucat rablót, azután annektálják az illető országot, hogy civilizált adminisztrációra tanítsák a barbárokat. Mi a magas műveltségű románok légióival birkaháborút ugyan nem akarunk folytatni, ámbár ők kezdik, de tolvajlásaikat és verekedéseiket sem fogják tűrni. Nem többé, mert már elég volt. Föl kell tennünk, hogy Romániában szeretik az efajta durva határsértéseket. Talán ez által akarják demonstrálni Románia jogait Erdélyre? Az által akarják talán felizgatni az erdélyi oláhokat, hogy ide jönnek a szabadítók, s akkor minden magyar birkanyáj oláh préda lesz? Vagy diplomáciailag nem akarják hagyni elaludni az erdélyi kérdést? Azt akarják, hogy mindig viszály legyen közöttünk? El akarják keseríteni a kedélyeket innen és tulan, határsértésekkel és magyar polgárok súlyos megbántásával ? Világos, hogy a birkarablás a dákoromán politika eszközei közé tartozik, más magyarázatát nem tudjuk a dolognak. Nem, mert csak éppen tavaly volt Erdélyben a vegyes határjárás, mely a két ország között a helyszínen pontosan megjelölte, hogy melyik havas hova tartozik, s igy most minden falu és minden pásztor pontosan tudja, hol kezdődik Magyarország, s Románia hol végződik. Ezt ha az oláh tisztek és hatóságok nem tudnák, majd megtanítjuk őket rá. Látjuk, hogy addig nem lesz nyugtunk, mert nem hagynak békét. Valamikor meg kell mutatnunk, hogy mi is vagyunk olyan jók, mint a muszkák, s nem hagyunk packázni magunkon. Nem éppen a tapolci havasi legelő kérdése ez, sem pedig a Bence és Serbán birtokainak históriája, hanem az a gonosz és szándékos provokáció, melyet Románia részéről minden igaz ok nélkül, annyiszor tapasztalunk. Románia nem fér a bőrébe, tudjuk. Lássuk hát mit tud Tisza Kálmán ? Van-e befolyása Bécsben Kálnokynál és tekintélye Bukarestben Bratiano előtt ? Tud-e beszélni hangosan egyebütt is, mint az alsóházban ? ■** Az a határsértés Erdélyben nem olyan mint a kit főbe ütnek, hanem olyan mint a kit felfricskádnak. És ez nem először történik velünk. És mi mindenkor beértük sánta nyilatkozatokkal, melyek, hogy nem értek semmit, ám be van bizonyítva. A szuverén Románia semmibe sem veszi a félszuverén Magyarországot. Ez a nóta járja. A magyar kormány pedig Magyarország jogainak és becsületének őre. Ne tekintse Tisza Kálmán a magyar nemzetet birkanyájnak, melynek becsületéből Románia, ha tetszik, elrabolhat. A határok tiszteletben tartása az ország integritásának része. Az oláh kir. rablóbandák. — Saját tudósítónktól. — Tapolc, jun. 28. Erdély határától mintegy száz lépésnyire Oláhország felé, az ehez tartozó Zenoga és Oláh- Karajos erdőségek szélén van felállítva az oláh határőrség őrháza. Két szál oláh katonát rendelnek ide őrszolgálatra s hetenkint egyszer váltják fel őket. E hó 18-án kivételesen 10 főből álló szakasz érkezett az őrházhoz egy főtiszt vezetése alatt. Onnét e csapat, nyilván a főtiszt rendeletéből betört a határon, mintegy nyolc kilométernyire becsatangolta a Nagy- és Kisbrackuj nevű havasokat, melyek Zathurecky Gyula és társainak birtokához tartoznak. A Nagybrackujból elhajtottak hat lovat, a kisbrackuji erdőből pedig 923 db juhot hajtottak át az oláh területre. Útközben elfogtak egy szitakérget szállító embert is, s az őr házhoz kísérték. Az embernek sikerült onnét megszöknie, de kocsija, 3 lovas szitakérges a vitéz oláh hadsereg zsákmánya maradt. Ugyanezen a napon a báró Szentkereszty család tulajdonát képező Csiányos nevű erdőben levő két körösi ökröt, melyeket deszkának való fa előhordására alkalmaztak, lefoglaltak s addig a mig 4 litot s 6 frankot le nem fizetett az ökrök tulajdonosa, nem bocsátották el. Megjegyzem, hogy e havas az ország határán belől a harmadik, mert közbe esik még a Nagy- és Kiskrackus. Ez esetekről a kovásznai pénzügyőri szakasz tudomást szerezve, kiment a szakaszvezető szemlész 3 pénzügyőrrel a határszélre s két napi ott időzésük után sikerült a lefoglalt 923 db. juhot visszahozni és pedig olyképp, hogy a juhokat az oláh katonák felvigyázata alatt az azok mellé alkalmazott pásztorok egy alkalommal az országos határon innen bocsátották s ezt az alkalmat a pénzügyőrség munka oldalt tartalmaz, igen ügyesen felhasználva, a juhnyájat körülfogta, a mit látván a romániai hős katonaság, a bocskort gyors mozgásba hozta s meg sem állott az őr házig, így a juhok megint visszakerültek régebbi helyükre. Az hírlik, hogy a pénzügyőrségre a romániai katonák ez alkalommal lövöldöztek volna. E hó 18-ika és 23-ika közti idő alatt a Nagybrackuson levő szitakéreg készítő embereket s az azt szállítókat is annyira üldözte a katonaság, hogy kénytelenek voltak munkájokat elhagyni s hazajönni. Ez természetesen mind a munkásoknak, mind pedig az erdő fáját haszonbérbe bíróknak tettemes kárt okoz. Ez alkalommal a román katonaság az ország határán belül mintegy 10—12 kilométeres végzi a szolgálatot egyik őrháztól a másikhoz. Ezek az esetek a járási szolgabirói hivatalnak is tudomására hozattak, s a szolgabiró a jelentéseket illetékes helyekre meg is tette, de még eddig semmi eredmény nincs. Igen jó lenne, ha a személy és vagyonbiztosság megvédése érdekéből a kormány oly intézkedéseket tenne, hogy a román atyafiak aféle garázdálkodása valahára megszűnnék s alkalmilag az ország határán belől sétálgató katonaság bekisértetnék ide hozzánk. Ez csak úgy lenne elérhető, ha a már elkészített őrházakba katonaság rendeltetnék ki s ez a körülményekhez és helyzethez mért utasításokat és rendeleteket teljesítené is. ♦ 1. 1. A „mérsékelt“ horvát követelések. Zsivkovics b. a regnikoláris küldöttség albizottságának tagja már átadta munkálatát Kresztics elnöknek, ki ezt többszörösíttetni és a többi tagok közt tanulmányozás végett szétoszlatni fogja. Bár a küldöttség gondosan titokba burkolja működését, beavatott körökből mégis kiszivárog némely dolog, ami hitelt érdemel. Mindenekelőtt konstatálni kell, hogy Zsivkovich b. a küldöttségben a legelőhaladottabb álláspontot foglalja el s a mérsékelt ellenzék — mint biztosan állítják — túlnyomó részben el fogja vetni eddigi, a siker minden kilátását nélkülöző programját, hogy Zsivkovichhoz csatlakozzék, — csakis az említett munka szétosztásának alkalmát várja be. Zsivkovics ugyan nem kívánja a törvény módosítását, se egyoldalú értelmezését, de oly következtetéseket von a kiegyezési törvény alkalmazására, melyek Horvát -Szlavónországok viszonyát Magyarországhoz lényegesen módosítják. A volt osztályfőnök s a bán helyettese egészen a „magyar-horvát kiegyezés“ cím alatt múlt évben megjelent brosúra álláspontjára helyezkedett, sőt még tágított is rajta. Tagadja többek közt az államjogi egységet a nevezett országok között, csakis az államjogi közösséget ismeri el. Ezt a felfogást minden konzekvenciájában végre kívánja hajtatni, ennek folytán módosítandók volnának a magyar országgyűlésen 12 év óta hozott összes közös törvénycikkek, s jövőre évenkint egy külön magyar s egy külön közös költségvetés (magyar-horvát) volna a parlament elé terjesztendő. A levélváltás, mely kevesebb egy zágrábi egyet, tanár és Jelűnek dr. a bécsi egyetemen a közjog tanára közt Horvátország közjoga ügyében folyt le, nem maradt befolyás nélkül Zsivkovics elaborátumára, bár ebben gondosan ki van kerülve minden, ami az ön a 1ó horvát állameszme elfoga.