Budapesti Hírlap, 1885. június (5. évfolyam, 149-177. szám)

1885-06-30 / 177. szám

V. évfolyam.______________________177. sz. Budapest, 1835. Kedd, június 30. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 1 írt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt. 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep útáta való napon is. Felelős szerkesztő: Csukászi József. Meiről tvsvg Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szára­kra helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Dal Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, h­ogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fenakadást szenvedjen. Határsértés Erdélyben. Keletre s a Balkán-félszigetre emlé­keztet, hogy oláh katonatiszt vezetése alatt egy hős csapat Háromszékbe betör és juhokat rabol. A keleti kérdések mind így kezdődnek. A vitézség próbája rende­sen az idegen tulajdon erőszakos elvétele, így tesznek a bolgár hazafiak Macedó­niában, így a montenegrói hősök Herce­govinában, s a román csillag dicső lo­vagjai, a plevnai hősök szintén rab­ló­­kalandra indulnak Erdélybe, s juhokat kaparítanak el, s fegyvertelen pásztoro­kat hurcolnak hadi­foglyul el Romániába. Hogy a védtelen magyarokat jól meg­verik, azt is nemzeti büszkeségből cse­lekszik. Ha teke-turkománok vagy afgán tör­zsek így cselekesznek az oroszokkal, ezek rögtön háborút kezdenek, s a határok biztosítására agyonlődöznek pár tucat rablót, azután annektálják az illető orszá­got, hogy civilizált adminisztrációra tanít­­sák a barbárokat. Mi a magas műveltségű románok légióival birkaháborút ugyan nem akarunk folytatni, ámbár ők kezdik, de tolvajlásaikat és verekedéseiket sem fog­ják tűrni. Nem többé, mert már elég volt. Föl kell tennünk, hogy Romániában szeretik az efajta durva határsértéseket. Talán ez által akarják demonstrálni Ro­mánia jogait Erdélyre? Az által akarják talán felizgatni az erdélyi oláhokat, hogy ide jönnek a szabadítók, s akkor minden magyar birkanyáj oláh préda lesz? Vagy diplomáciailag nem akarják hagyni el­aludni az erdélyi kérdést? Azt akarják, hogy mindig viszály legyen közöttünk? El akarják keseríteni a kedélyeket innen és tul­an, határsértésekkel és magyar polgárok súlyos megbántásával ? Világos, hogy a birkarablás a dákoromán politika eszközei közé tartozik, más magyarázatát nem tudjuk a dolognak. Nem, mert csak éppen tavaly volt Erdélyben a vegyes határjárás, mely a két ország között a helyszínen pontosan megjelölte, hogy melyik havas hova tar­tozik, s igy most minden falu és minden pásztor pontosan tudja, hol kezdődik Ma­gyarország, s Románia hol végződik. Ezt ha az oláh tisztek és hatóságok nem tud­nák, majd megtanítjuk őket rá. Látjuk, hogy addig nem lesz nyugtunk, mert nem hagynak békét. Valamikor meg kell mu­tatnunk, hogy mi is vagyunk olyan jók, mint a muszkák, s nem hagyunk packázni magunkon. Nem éppen a tapolci havasi legelő kérdése ez, sem pedig a Bence és Serbán birtokainak históriája, hanem az a gonosz és szándékos provokáció, melyet Románia részéről minden igaz ok nélkül, annyiszor tapasztalunk. Románia nem fér a bőrébe, tudjuk. Lássuk hát mit tud Tisza Kálmán ? Van-e befolyása Bécsben Kálnokynál és tekintélye Bukarestben Bratiano előtt ? Tud-e beszélni hangosan egyebütt is, mint az alsóházban ? ■** Az a határsértés Erdélyben nem olyan mint a kit főbe ütnek, hanem olyan mint a kit fel­fricskádnak. És ez nem elő­ször történik velünk. És mi mindenkor beértük sánta nyilatkozatokkal, melyek, hogy nem értek semmit, ám be van bizo­nyítva. A szuverén Románia semmibe sem veszi a félszuverén Magyarországot. Ez a nóta járja. A magyar kormány pedig Magyar­­ország jogainak és becsületének őre. Ne tekintse Tisza Kálmán a magyar nemze­tet birkanyájnak, melynek becsületéből Románia, ha tetszik, elrabolhat. A határok tiszteletben tartása az or­szág integritásának része. Az oláh kir. rablóbandák. — Saját tudósítónktól. — Tapolc, jun. 28. Erdély határától mintegy száz lépésnyire Oláhország felé, az ehez tartozó Zenoga és Oláh- Karajos erdőségek szélén van felállítva az o­l­áh határőrség őrháza. Két szál oláh kato­nát rendelnek ide őrszolgálatra s hetenkint egy­szer váltják fel őket. E hó 18-án kivételesen 10 főből álló szakasz érkezett az őrházhoz egy főtiszt vezetése alatt. Onnét e csapat, nyilván a fő­tiszt rendeletéből betört a hatá­ron, mintegy nyolc kilométernyire becsatangolta a Nagy- és Kisbrackuj nevű havasokat, melyek Zathurecky Gyula és társainak birtokához tar­toznak. A Nagybrackujból elhajtottak hat lovat, a kisbrackuji erdőből pedig 923 db juhot hajtottak át az oláh területre. Útközben elfogtak egy szitakérget szállító emb­ert is, s az őr házhoz kísérték. Az embernek sikerült onnét megszöknie, de ko­csija, 3 lova­s szitakérges a vitéz oláh hadsereg zsákmánya maradt. Ugyanezen a napon a báró Szentke­­r­e­s­z­t­y család tulajdonát képező Csiányos nevű erdőben levő két körösi ökröt, melyeket deszkának való fa előhordására alkalmaztak, lefoglaltak s addig a m­ig 4 litot s 6 fran­kot le nem fizetett az ökrök tulajdonosa, nem bocsátották el. Megjegyzem, hogy e havas az or­szág határán belől a harmadik, mert közbe esik még a Nagy- és Kiskrackus. Ez esetekről a kovásznai pénz­ügyőri szakasz tudomást szerezve, kiment a szakaszvezető szemlész 3 pénzügyőrrel a határ­szélre s két napi ott időzésük után sikerült a le­foglalt 923 db. juhot visszahozni és pedig olyképp, hogy a juhokat az oláh katonák felvi­gyázata alatt az azok mellé alkalmazott pászto­rok egy alkalommal az országos határon innen bocsátották s ezt az alkalmat a pénzügyőrség munka oldalt tartalmaz, igen ügyesen felhasználva, a juhnyájat kö­rülfogta, a mit látván a romániai hős katonaság, a bocskort gyors mozgásba hozta s meg sem állott az ő­r h­á­z­i­g, így a juhok megint visszakerül­tek régebbi helyükre. Az hírlik, hogy a pénz­ügyőrségre a romániai katonák ez alkalommal lövöldöztek volna. E hó 18-ika és 23-ika közti idő alatt a Nagybrackuson levő szitakéreg készítő embereket s az azt szállítókat is annyira üldözte a ka­tonaság, hogy kénytelenek voltak munkájokat elhagyni s hazajönni. Ez természetesen mind a munkásoknak, mind pedig az erdő fáját haszon­bérbe bíróknak tettemes kárt okoz. Ez alkalommal a román katonaság a­z o­r­­szág határán belül mintegy 10—12 kilométeres végzi a szolgálatot egyik őrháztól a másikhoz. Ezek az esetek a járási szolgabirói hivatal­nak is tudomására hozattak, s a szolgabiró a je­lentéseket illetékes helyekre meg is tette, de még eddig semmi eredmény nincs. Igen jó lenne, ha a személy és vagyonbiz­­tosság megvédése érdekéből a kormány oly in­tézkedéseket tenne, hogy a román atyafiak aféle garázdálkodása valahára megszűnnék s alkalmi­lag az ország határán belől sétálgató katonaság bekisértetnék ide hozzánk. Ez csak úgy lenne elérhető, ha a már elkészített őrhá­zakba katonaság rendeltetnék k­i s ez a körülményekhez és helyzethez mért utasításokat és rendeleteket teljesítené is.­­ ♦ 1. 1. A „mérsékelt“ horvát követelések. Zsivkovics b. a regnikoláris küldöttség albi­zottságának tagja már átadta munkálatát Kresztics elnöknek, ki ezt többszörösíttetni és a többi tagok közt tanulmányozás végett szétoszlatni fogja. Bár a küldöttség gondosan titokba burkolja működését, beavatott körökből mégis kiszivárog né­mely dolog, ami hitelt érdemel. Mindenekelőtt kon­statálni kell, hogy Zsivkovich b. a küldöttség­ben a legelőhaladottabb álláspontot foglalja el s a mérsékelt ellenzék — mint biztosan állít­ják — túlnyomó részben el fogja vetni ed­digi, a siker minden kilátását nélkülöző pro­gram­j­­­á­t, hogy Zsivkovichhoz csatlakozzék, — csakis az említett munka szétosztásának alkalmát várja be. Zsivkovics ugyan nem kívánja a törvény módosítását, se egyoldalú értelmezését, de oly követ­keztetéseket von a kiegyezési törvény alkalmazására, melyek Horvát -Szlavónországok viszo­nyát Magyarországhoz lényegesen mó­dosítják. A volt osztályfőnök s a bán helyet­tese egészen a „magyar-horvát kiegyezés“ cím alatt múlt évben megjelent brosúra álláspontjára helyez­kedett, sőt még tágított is rajta. Tagadja többek közt az államjogi egységet a nevezett orszá­gok között, csakis az államjogi közösséget is­meri el. Ezt a felfogást minden konzekvenciájában végre kívánja hajtatni, ennek folytán módosítandók volnának a magyar országgyűlésen 12 év óta hozott összes közös törvénycikkek, s jövőre évenkint egy külön magyar s egy külön közös költségvetés (magyar-horvát) volna a parlament elé terjesztendő. A levél­váltás, mely kevesebb egy zágrábi egyet, tanár és Jelűnek dr. a bécsi egyetemen a közjog tanára közt Horvátország közjoga ügyében folyt le, nem maradt befolyás nélkül Zsivkovics elaborátumára, bár ebben gondosan ki van kerülve minden, ami az ö­n a 1­­­ó horvát állameszme elfoga.

Next