Budapesti Hírlap, 1885. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)

1885-09-11 / 249. szám

1395. szeptember 11. BUDAPESTI HÍRLAP. (249. sz.) Jebb közzé tett a magyarr hazafiságnak értelmezésé­ről. Nehogy a közvélemény tévútra vezettessék az ő hallgatásuk által, kijelentik, hogy ők amaz értelme­zéssel nem értenek egyet. Sőt Zay csak annyiban tett említést ez ügyről, a­mennyiben az előtte szólott képviselő­társa méltónak tartotta azt is felemlíteni. Ő azonban — úgymond — csak élőkről akar be­szélni, holott az illető reá nézve meg­halt, halottról pedig nem beszél. Szóval a Bausznern nevétől szörnyen óvakodtak a szónokok. A beszédek után az össze­gyűlt választók köszönetet mondtak képviselőiknek. A gyűlés indíttatva érezte magát szemben a már többször világgá bocsátott ama hírrel, mintha a szász nép többsége nem helyeselné képviselői magatartá­sát s tőlük elfordulna, kijelenteni, hogy a választó­­gyülekezet, a barcasági választók nevében ezennel bizalmat szavaz képviselőinek s helyesli eddig köve­tett, egész eljárásukat. Az osztrák költségvetés. Egy bécsi lap a napokban azt jelentette, hogy az 1886-diki osztrák költségvetés már össze van állítva és a rendkívüli bevételek oly jelentékenyek, hogy a budget nem mutat fel deficitet. E hírrel szemben a „Fremden­blatt“ kijelenti, hogy a budget előmunkálatai még nem haladtak annyira. Az osztrák pénzügyminiszter még eddig nem közölte a közös kiadások összegét és az egyes minisztériumok még nem készültek el mind előirányzataikkal Az osztrák pénzügyminisz­ter ily körülmények közt még nem szerezhetett ma­gának tiszta képet a jövő budgetről és az erre vo­natkozó kombinációk koraiak és önkényesek. A román irredentisták ismert proklamáció­­ját postai után minden jelentékenyebb helységbe szét,küldötték s igy Dévára is több jutott el, anél­kül azonban, hogy az illetők teljesíteni kívánták volna a kifüggesztésre irányuló megbízatást. Egy ro­mán ügyvéd és tevékeny hírlapíró, Hosszú Fe­renc, a kezéhez jutott proklamációt, többeknek meg­mutatván, a helybeli törvényszék által vizsgálat alá is vonatott. A higgadtabb románokat és oly kelle­metlenül érintő ez a gyermekes vállalat, mint a ma­gyarságot s általános köz­dajként hangzik minden oldalról, hogy a műveletlen népelem szenvedélyei­nek felizgatására annyira alkalmas irat szerzőit, akár itt benn legyenek azok, a mi igen valószínű, akár a Kárpátok­tól délre fogtak veszélyes mes­terségükhöz, kipuhatolva, méltó büntetésben ré­szesítsék. Cs.M.:„rc.im­ ."W.- ----------. . .11. ..............— - — FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az uj tűzoltó-főparancsnok. A tűzoltó­­főparancsnoki állomásra, mint már jelentettük Bárány Nándor Ernőt, Szczerbovszky Szaniszlót és Teuffel Mihály pápavárosi tiszti ügyészt kandidálták. A ta­nács ma délelőtt tartott teljes ülésében ejtette meg a választást és a tűzoltó főparancsnok Szczer­bovszky Szaniszló lett. Bárány Nándor Ernő nem volt megválasztható, mivel Szczerbovszkyval sógorsági visz­ogban áll és a fővárosi törvényhotó­vastag dorombolást hallatott, a minő csak a bő­gővé vált ég húrja lehet. — Tira fora ! — kiált újra meg újra a munkavezető a gugosát forgató munkáscsoport­nak és azok teljes erővel dűlnek a küllőkre. — Végre húsz percnyi keserves munka után egy na­gyot lökődik a makacs góliát-cethal. — Va, va! — ordítja most bele az emberi hangtól nem bolygatott csöndbe egyszerre ezer torok. „Megy, megy ! — és csakugyan egy jéglej­tőn előcsirszó korcsolya könnyűségével siklik a zöld babokba az osztrák-magyar Lloyd „G­­eat­ Eastern“-je. Olyan pillanat, mikor a legfásultabb idegű ember is ugrál és kiabál. A „Poseidon“ fedélze­tén a matrózok fehér tömege „alla prua“ rohan és ónban elvivázva dobálja levegőbe a sapkáit, iig­yent az emberáradat tombol, lengeti kendőit, a bádogzenekar pedig prestissimo galoppra gyújt rá. Én magam nagy éljent rikoltok bele az izga­tott hangok zűrzavarába; nem egy tengerre csúsz­­tatást láttam már, de ily röppenő sebességgel rohanó kolosszust soha. — Il varo é m­uscito! A vizrebocsátás si­került! — zálog mindenfelől és a következő má­sodpercben a „Poseidon“ elfoglalta helyét a zöld elemben. A közel nyolcezer tonna víz, a­melyet kiszorított a helyéből, mögötte mint óriás fehér habjelleg csap fel toronymagasra. Ilyen lehet az, mikor tűzokádó hegy robban föl a tenger alatt. És hogy a csalódás annál teljesebb legyen: van füst és láng is. A gerendákat felgyújtotta a vág­tató hajógerinc horzsolása ; van dolga a gőzfecs­kendőnek, míg elfojtja a fehér háborgásba bele­* (A nemzeti színházban) ma este a „S­z­i­­getvári vértanuk“ Zrínyijét Balassa Károly újonnan szerződött tag játszotta. Megjelené­sekor kellemesen hatott férfias hangja, biztossága, csakhogy hangja mindinkább egyhangúbb lett a sza­valásban, biztossága hidegséggé változott. Az eskü­ben annyira skandált, hogy összeszaggatta a verse­ket. A nagy végső jelenetben is határozottan gyönge volt, úgy, mint általában az egész előadás. Ilyen gyenge előadás nem válik a nemzeti színház dí­szére. F­á y Szeréna k. a. és Vízvári voltak kivételek. F­á­y Szeréna Annának keservét az igaz fájdalom hangján panaszló, erő és lélek volt telger­csapó vörös tüzet és fekete füstöt. Az elszabadí­­tott vasóriás olyan lendülettel siklott a tengerbe, hogy elfutott magától jó fél tengeri mértföldre, szinte a muggiai lazaretl­ig. A legénység még a távolból is egyre evviváz, mi pedig a parton ro­hanunk és éljenzünk — szóval szép bolondság az ilyen és magával ragadná a legelfásultabb szá­razföldi patkányt is. Mikor a „Poseidon“ annyira befutott a ten­gerbe, hogy alig látszik nagyobbnak egy árdoc­­talan trabaccolo-nál, megint visszatér az előbbi ünnepies komolyság. Ama bizonyos fehér ruhás leánykák a szokott bokrétát adják át a trónörö­kösnének, az meg nekik a rendes cirógatást. Majd cercle következik; egy csomó frakkos és egyenruhás úr vetélkedve görbíti meg a hátát különböző fokozatokban, végre a trónörökösné le­indul a csónakjához. A bádog ismét a gotterhal­­tét harsogja, a bárkákon az evezőket tisztelgésre emelik, hallatszik egy kis erviva is , majd az osztrák-magyar lobogós Lloyd-toppolo egyenletes lapát­csapással közeledik a „Fantasie“ jachthoz. Két perc múlva a yacht visszafelé zakatol Mi­­ramarenak és egész gőzös raj képezi a kíséretét. Ezzel vége volt az ünnepnek. Az osztrák­­magyar Lloyd igazgatótanácsa, a­mely bennün­ket előzékenyen és vendégszeretettel kért föl e résztvételre, most is tapintatos volt, mint min­dig. Főleg azért, hogy nem gyötrött meg bennün­ket semmiféle bankettel. A miért nagyon hálá­sak vagyunk. Bocsátanának bezzeg nálunk vízre ekkora gőzhajót, elfogyna legalább is annyi bór,­­ mennyi vizet a hajó kiszorított a helyéből. h. a. sági szervezte 5. §-a értelmében, fel- és lemenő ág­beli rokonságban vagy első fokú sógorságban álló egyének a főváros szolgálatában nem alkalmaztat­hatnak oly módon, hogy ugyanegy hivatalban egy­másnak alárendelve, vagy egymás ellenőrzésére hi­vatva legyenek. Bárány megválasztatása esetén Szczerbovszkyna­k el kellett volna hagynia állását, melyet már év óta tölt be. Hogy ez elkerültessék, megválasztották főparancsnoknak. Szczerbovszky je­lenleg 34 éves és 1­­., év óta helyettes tűzfelügyelő. Régebben az önkéntes tűzoltóknál volt szakaszpa­rancsnok és mint ilyen lépett át a városi tűzoltó­sághoz segédtisztnek. Megválasztatása tűzoltói körök­ben nagy megelégedéssel fogadtatott. A tűszfel­­ügyelői állásra a tanács új pályázatot tűzött ki, segédtisztnek pedig B­reue­r Szilárd választa­tott meg.­­ A belügyminiszter a napokban egy leirattal lepte meg a fővárost. E leiratban a miniszter emlékezetébe hozza a városnak, hogy 1883-ban a Budapest utcáin lezajlott antiszemita zavargások katonai erővel fojtattak el. E katonai erő kirendelése kiadásokat vont maga után, melyek­nek összege mintegy 1100 s néhány forint. A mi­niszter fölhívja a fővárost, hogy ezt az összeget fizesse meg. A tanács mai ülésén tárgyalta a leira­tot s elhatározta, hogy, mivel ama zavargások idején a katonai segélyt a főváros nem kérte, a költségek fizetésére sem érzi magát hivatva s ezért a leiratot elutasító véleménynyel terjeszti a közgyűlés elé. — A belvárosi kántor választása tárgyában a tanács ma Haberhauer János ta­nácsos, mint belvárosi templombiztos vezetése alatt szakbizottságot küldött ki L­ange­r János, Till Nándor kántorok, Schwendtner apát, F­r­e­y József templom atya stb. tagokból, kiknek feladata lesz a pályázó egyének közül javaslatba hozni a hangra, zenére nézve legalkalmasabbnak bizonyult egyes pályázat. A tanács az állomást csak ezután tölti be. — Lőcse város leégettjeinek segélye­zésére a tanács ma ötszáz forintot szavazott meg és javasolja a közgyűlésnek, hogy ez adományt hagyja jóvá. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. fedésében, a végjelenetben. Vízvári Nac­im kis szerepében kellemesen oszlatá el rövid időre a kö­zönség súlyos unalmát. * (Bérletnyitás a nemzeti színháznál ) A nemzeti szinház igazgatósága az 1885. évi október 1-től 1885. évi dec. 31-éig terjedő évnegyedre bér­letet nyit a következő feltételek alatt: földszinti, nagy I. emeleti páholy 450 frt. II. em. páholy 300 frt. I. oszt. támlásszék az I.—X. sorban , egy hóra 86 frt, negyedévre 100 frt. II. oszt. támlásszék a XI - XX. sorban: egy hóra 28 frt, negyedévre 80 frt. Erdélyszék : egy hóra 28 frt, negyedévre 80 frt. II. em. zártszék az első sorban : egy hóra 17 frt, negyedévre 48 frt. Az évnegyedes páholybérlők a bérletszüneteket nem válthatják meg. A bérelt ülések szept. 20-ig a titkári hivatal­nál kiváltandók. * (A népszínházban) holnap pénteken „Rip van Winkle“ kerül színre Pálmai Ilka, Ligeti Irma, Vári Irma, továbbá Vidtor, Sólymosi, Kassai és Újvárival a főbb szerepekben. Szombaton Lecocq operettjét a „Nap és Hold“-at adják, Zajonghy Elemér tenorista vendégjátéká­val, a főbb szerepekben P­álmai Ilka, F. Hegyi Aranka, Solymosi és Kassaival. Vasárnapra Rákosi Jenő népszínműve „Magdolna“ van ki­tűzve. * (A budai színkörnek) rég volt olyan zajos estélye, mint a mai. Makó Lajos jutalomjátékául adták „A tót leány“-t a szó igaz értelmében zsúfolt h­áz előtt. Az est érdekét mindenesetre emelte, hogy jutalom-est volt, de a siker főérdeme a vendégsze­replő Pálmai Ilka asszony, So­l­y­m­os­i, Hor­váth, Újvári és Kiss Pista népszínházi ta­goké. Pálmai Ilka asszonyt mindjárt első­ megjelenésekor tapsviharral fogadták, s két óriási rózsa bokrétát nyújtottak át neki. Sze­­repében (Hanka) játékával, dalaival magával ra­gadta a közönséget, s minden percben tapsolták. Makó, az est másik hőse, (G­yarmathy) egészséges humorával most is bebizonyítá, hogy méltán ked­­veltje a budai közönségnek. Solymosi (Mise) folyton kacagtatott, Újvári, Horváth (Kos­­pál) nem kevésbé. K­i­s­s Pista szép énekéért, megkapta — Makó által rögtönzésképen mondva: „Jutalmának legszebb Pálma­iját.” A társulat rendes tagjai közül Dombayné asszony emelendő ki, a ki „Mát­hé Julista szerepében ügyesen játszott. Makónak társai gyönyörű mivű ezüst serleget nyújtottak át hálájuk s az est emlékéül. A közönség a függöny utolsó le­­gürdü­lésekor valósággal tombolt s még egyszer ki­hívta az összes játszókat. * (A krisztinavárosi színkörben) holnap a „K­is herceg“ kerül színre Kiss Pista nép­színházi tag utolsó és B­é­n­y­e­i­n­é H. Emma elsőt felléptével. A budai társaság különben már mindössze csak 4 előadást fog tartani a színkörben. * (W­iltné Mária asszony) november 9-én Beethoven remek­művében, a Missa solemnis­­ban, melyet a zenekedvelők egyesülete első hang­versenyén ad elő, közre fog működni. Bellovica karnagyhoz intézett levelében megérkezését már no­vember 5-ére ígérte, hogy az utolsó próbákon részt vehessen. Az egyesület hozzá is látott a nagy mun­­­kához , javában folynak a próbák. Új tagok ez ok­ból az idén csak szept. 15-ig vétetnek föl. A kar­iskolában a beiratás a hó 17-ig tart. Fölvétetnek­­ kik jó hanggal és zenészethallással bírnak, ha ttt hangjegyeket nem is ismerik még. * (Liszt Ferenc) négy hó múlva Weimarból hol ez időtájt tartózkodik, Münchenen keresztül Bu­dapestre utazik s onnan később szokott tartózkodására Rómába megy. E h­ó elsején a mester Lipcsében időzött, ahol tiszteletére az „A 11 g e­m e i­n « Deutsche Musikverein“ hangversenyt rendezett, a­melyen a mesternek néhány kiváló ta­­­nítványa és Senkrah Arma hegedűmű­vésznő mű­ködtek közre. Kevéssel ezelőtt meglátogatta Lisztet Davidoff, a pétervári konzervatórium nálunk is ismert igazgatója. * (A Petőfi-társaság) e hó 13-án (vasárnap) tartja meg szeptember havi ülését az akadémia kis­termében, a következő tárgysorozattal : 1. M­á­­­i, elbeszélés, irta P­e­t­e­­­e­y István vendég, felolvassa László Mihály rendes tag ; 2. Bogár a hó­ditó kezén. Költemény, irta és felolvassa Ábrá­nyi Emil rendes tag ; 3. R­a­j­z, irta és felolvassa T­o­l­n­a­y Lajos rendes tag ; 4. Nápolyi e­r­e­k, költemény, irta és felolvassa Kiss József, rendes tag. Ezután zárt ülés.­ ­

Next