Budapesti Hírlap, 1885. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)
1885-09-16 / 254. szám
V. évfolyam. 254. sz. Budapest, 1885. Szerda, szeptember 15. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon ig. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Lsszbesztőség és kiadóhivatal, IV., kalap-utca 16. sz Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A gazdasági válság. Ha valamely birtokon alul a viz folyását elzárják, felül pedig a zsilipeket megnyitják, a földeket okvetlen elönti az árviz. Ennél pedig nincs károsabb a gazdaságra nézve, így vagyunk a vámpolitikával szegény Magyarországon: Németország gátat emelt a magyar búza, liszt, hús és fa ellen, Franciaország is felemelte a beviteli vámokat nyersterményeinkre, áruink rendes nyugati folyása a mederben megakadt s a termés feltorlódott. Ez már elég veszedelem magában véve, meg is érzi a bajt az egész ország. De fokozza a bajt, hogy még a legolcsóbb árakon a belfogyasztást sem tarthatjuk meg, mert piacunkra jó a romániai búza, mely a kereskedelmi kamara jelentése szerint 1 — 170 forinttal olcsóbb a magyarnál szalmaink, melyek ez idő szerint majdnem egyetlen fogyasztói és vevői a magyar gazda termésének, fogyasztásuk 10— 12%-át Romániából fedezik, 750.000 vámmázsát. Így hát az történik, hogy a román búza mintegy öt millió forintot kivisz az országból, melynek a megszorult magyar gazdák zsebeibe kellene vándorolni, a magyar termelő búzája nem talál vevőt s az árakat a piacokon a román verseny is nyomja, le a képtelenségig, ahol a gazdaság nem hajt jövedelmet, hanem veszteséggel jár. És azon az öt millión, amivel Magyarország szegényebb, Románia nem vásárol tőlünk iparcikkeket, abból vajmi kevés térül vissza. Épugy van a tengerivel. A nagy szeszgyárak épugy mint a nagy gőzmalmok nem veszik a magyar tengerit, hanem hozatják vámmentesen Oláhországból, a magyar gazda abból se csinálhat pénzt, vagy kénytelen áron alul elvesztegetni. Fölülről bocsátják ránk a vizet szabadon, alulról bezárták a zsilipeket, így meg kell futnunk. Annyival inkább, mert nemcsak Budapestre, Temesvárra, Aradra stb. hozzák az oláh terményt, de szállítják nagy mennyiségben a Dunán Bécsbe, s az osztrák gyáraknak, s ott is elveszik tőlünk azt a piacot ami még megmaradt, amit Bismarck és Amerika el nem vettek. Ily viszonyok közt és látva a földbirtok nehéz válságát, mely az összes kisipar válságát vonja maga után, sőt már az állami bevételekre is érezhetővé vált, ésannyira, hogy dacára a kiállításnak, még Budapesten is augusztus hóban az adójövedelmek csökkentek tavaihoz képest, vidéken pedig, az adóvégrehajtók nem képesek aratás után pénzt söpörni össze a kincstárba, ily viszonyok közt a budapesti kereskedelmi kamara mégis a román gabonák vámmentes behozatala mellett kardoskodni merészel. Ez valóban az osztályérdeknek a közérdek fölé helyezésének szemérmet nem ismerő ne továbbja, Így végeztetett a kamara tegnapi ülésében, a földmivelési miniszterhez intézett felterjesztésben, az új magyar mágnás, Kochmeister báró elnöklete alatt. Fog-e hallgatni a kormány a kereskedők szavára ? Talán csak már gondol a földművelő osztálylyal is? Idáig, az igaz, hogy érdekében nem tett semmit, épen semmit. És még Romániát portálja az a testület, mely maga panaszolja, hogy Románia hogy szorítja ki iparcikkeinket a szerződések nyílt kijátszásával. Szerencsénk, hogy Románia nem akar velünk szerződni, máskülönben mezőgazdaságunk ismét áldozatul esnek a budapesti kereskedők és osztrákok koalíciójának. A magyar gazdasági egyesület álmát lassúsággal csak most vette elő a gazdasági kiegyezést s a vámegyesség kérdését, melyre nézve tőle is kért véleményt az a miniszter, kinek saját véleménye nincs s kinek államtitkára minden gazdasági politikával szolgál, akárminőt követel tőle Tisza. Lesz-e a gazdasági egyesületnek politikája? A helyzet magaslatán fog-e állni véleményével? Férfiak bátor szavát kívánjuk hallani, kik alaposan és őszintén hozzá szólnak a tárgyhoz s tanácsot adnak, melyet tőlük kér a kormány. Régen volt, mikor a gazdasági egyesület tekintély volt, pedig a magyar gazdáknak soha nagyobb szükségük nem volt jó és illetékes képviseletre mint jelenleg. Egy k „BUDAPESTI HÍRLAP tárcája. Bécsi tárca. v'Itt az ősz. — Egy német és egy magyar énekesnő. — Könyves Kálmán a Burg-szinházban. — T at a v c z y ur mágnese. — Egy merész színigazgató. — Canon. — Az uj parlament. — A milliós szédelgő. — Egy hosszú szerelmi história vége.) — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Bécs, szept. 14. 1885. Az ősz beköszöntött mindenütt, a természetben, a művészet világában és a társas életben. Az időjárás oly szeszélyessé lett, mint akár áprilisban, a napfény és záporeső nyomon követi egymást, a stájer hegyek ormait hó borítja, a hegymászók sarokba rakják jól megvasalt botjaikat, a „Raxalpe“ amely nyári vasárnapokon csaknem oly népes szokott lenni, mint a schönbrunni park — most már csak nagy ritkán lát egy-egy véletlenül odatévedt „Bergfexet“,a Bécs környékén egymást érő nyaralókban elkezdődött a pakolás és a nyári lakók számítják a napokat, amelyeket még falun kell tölteniök, mert akármily szép az a falusi élet és akármily szigorúan megkövetelje „bonton“ hogy az ember évenkint 4—5 hónapot a zöldben töltsön, ha már fürdőzésre nem telik, a szeptember vége mégis csak beédesgeti a városi lakást a szűk utcákba, ahol a férfiak újból feltalálhatják a megszokott kávéházat és sörházat, a nők pedig a kávénénikék rég nélkülözött társaságát, melynek körében újrakezdődhetik a hónapok óta szünetelt emberszapulás. Bécs élénkülni kezd, amivel azonban nem mondtam sokat, mert nyáron ugyancsak üres volt, de legalább visszanyerte a nagyvárosiasság egyik külső jelét, a színházak megnyitása által. Nyáron volt olyan két hét, amely alatt valamennyi színház be volt zárva és az ide vetődött idegen csakis a Wurstsprater bódéiban áldozhatott a művészeteknek. Ma már öt színház édesgeti a publikumot, melynek nagy többsége azonban ha csak az idő engedi, még mindig jobban szereti estéit a szabadban tölteni. A színházi személyzet azonban már meglehetősen teljes számmal együtt van mindenütt. Az operaház készül egymásután bemutatni az újonan szerződtetett tagokat, akik közül eddig Broch Jenny kisasszonyt láttuk, egy csinosan iskolázott de vékony hangú fiatal leányt, aki pár nap előtt Lucia szerepében lépett fel és elődjét Bianchi Biankát meg se közelítette. Ideges, de meglehetősen ügyetlen és minden drámai kifejezést nélkülöző játéka és kicsi hangja sokkal szerényebb működési térre utalja, mind amilyent úgy látszik az operaház igazgatósága neki szánt. Annyi bizonyos, hogy B ro ch ka. soha sem lesz a közönség kedvencévé, ellenben Nádayné ezt a címet rövid egy év alatt teljes mértékben kivívta magának. Minél jelentékenyebb szerepekben lép fel, annál nagyobb diadalokat arat. A minap Zerlina szerepét énekelte a Fra Diavoloban, a közönség el volt ragadtatva, a kritika nem győzte magasztalni, kedves, eleven játékát, behízelgő hangját, kifogástalan énekét. Közönség és kritika egyiránt azt követeli, hogy gyakrabban léptessék fel s általában nagyobb tért engedjenek neki. Úgy hallom, hogy nem sokára Angela szerepét fogja énekelni a Fekete Dominóban. A Burg színházban megint Jókai Mór Könyves Kálmánjára készülnek, ez a hír öt év óta oly rendesen megszokott jelenni a hírlapok színi újdoságai közt, mint a tengeri kígyó az amerikai lapok uborka évadában, de ezúttal talán mégis lesz valami belőle, mert legalább az olvasó próba ki van tűzve. Utána Dóczy Lajos vígjátékát ígérik. Ezenkívül a leégett Stadttheater műsorának kiválóbb darabjai közül válogatnak és igen természetes, hogy Wildbrandt igazgató választása mindenekelőtt a Chriemhid című drámára esett, amelyet Wildbandt drámaíró itt. Csak nincs is szebb dolog a világon a nemes önérzetnél. Augier „Fourchambault családját“ nem akarják elővenni, mert azt találják, hogy nagyon el van csépelve. Az igaz, hogy Chriemhildről ezt nem lehet állítani, mert ha nem csalódom két vagy három előadás után tisztelettel féretették. A Wien melletti színház véglegesen monopóliumába vette az operetteket, miután a Kari színház lemondott e műfaj ápolásáról, amit igen helyesen tett, mert a verseny mindegyik színháznak ártott és a közönségnek se volt hasznára, minthogy a művészi erők megoszlása azt idézte elő, hogy sem itt sem ott, nem lehetett kielégítő előadásokat hallani. E hét folytán még színre kerül Genée újra átdolgozott operettje, melynek a címe Nanon, de ez csak hézagpótló lesz addig, míg Strauss és Jókai cigánybárója színre kerülhet. A múlt napokban egy Leoni kisasszony nevű operette énekesnő bukott meg szánalmasan és véglegesen e színházban, mely e Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.