Budapesti Hírlap, 1886. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1886-03-26 / 85. szám

Péntek, március 26. Budapest, 1886. VI. évfolyam. 85. sz. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy bóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség­ és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. ez. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. 5 Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. A bukovinai „istensegits“-beliek magyar egyházának és iskolájának ja­vára ma következő adakozások érkeztek hozzánk: Lang Mária, pécs-bánya­­telepi jámbor nő, oly kikötéssel, hogy eme összeg oltárteritő véte­lére fordittassék . . . 10 frt—kr. Éhet adva az előbbi ki­mutatást ..... 3457 frt 62 kr. Főösszeg 1 . 3467 frt 62 kr. Egyházi dolgok. A püspöki értekezlet véget ért, S­i­­raor primás székhelyére Esztergomba visszautazott. Szokottnál tovább tartottak ezúttal a tanácskozások, állítólag azért, mert Hay­naldot kellett bevárni Bécs­­ből, a­hova a szellemes bíbornok főleg azért utazott, hogy annál rövidebb legyen az ország hercegprímásával való találko­zása. A kongrua kérdésben, mely a főpapi tanácskozmányok főtárgyát képezte, vég­leges megállapodás nem volt eszközöl­hető, mivel inkább csak az átalános el­vek és módozatok és a főpapságnak ezen kérdésben követendő együttes eljárás te­kintetében történt megállapodás. Most már a kormánynyal való közös megbe­széléseknek és esetleges elhatározásoknak semmi sem áll többé útjában. Egy mozzanat tűnt föl Simor prímás ittléte alatt, s nem a legjobb benyomást keltette, úgy az egyházi, mint a világi körökben. Ez a primás autokráciájának leplezetlen nyilvánulása. A szent István­­társulat szabályszerű­leg szabad választás útján választja hivatalnokait, tehát alel­­nökét is. Rendesen irodalmi férfiak vá­lasztatnak ezen fontos állásra. Ezt akarták most is a társulat tag­jai és miután az elnökség papi egyénnel töltendő be szabály szerint, Zsendo­ V­i­c­so­t, Z­á­d­o­r­y­t,mások M­a­s­z­­­a­­g­i­t óhajtották volna, mint előkelő iro­dalmi férfiút, megválasztani. Azonban mi történt? Előbb Már­kus Gyula kanonokot hozták erővel olyi kombinációba, mely valóban távol állott ezen szerény és önerejét túl nem becsülő férfitól; persze e túlságos protekció célja nem annyira Márkusnak püspökségre való emelése, mint inkább Steiner Gyulá­nak a budapesti papnöveldéi rektorságra való fölhozása volt. Most, hogy ez a hú­zás nem sikerült, Steiner számára más módon csináltak utat. Rábeszélték Simor hercegprímást, hogy Steiner jöjjön a szent István-társulati alelnökségre. De hogyan ? Ha választásra kerül a sor, bizo­nyosan megbukik. Hogy tehát ez a kudarc elkerültessék, a protekció gyönyörű ajándé­­kával kedveskedik maga a primás. Eddig úgy tudtuk, hogy az alelnöki szék betöltésé­nél a választmány három jelöltje közül a közgyűlés választotta az alelnököt, ded, félénk. A legerősebb férfi, ha egy európai előtte ráncba szedi homlokát, meg­ijed. Verheted, a­hogy akarod, eszébe sem jut, hogy magát védelmezze. Csak azt kiáltja mindig: „Máles!“ (Se baj! se baj!) Ezzel azt akarja mondani, hogy nem baj, mert­­ az is­ten úgy akarja! Ezt a Máles-t az arabs minden percben mondja. Látsz egy öreg asszonyt a föl­dön ülni, mellette egy kis lányka, a­kinek szeme töve tele van egy légyrakással, mely ott tanyá­zik. Megszólítod az asszonyt, hogy űzze el a le­gyeket a kis lányról. Azt feleli: „Máles!“ A szegény gyermek persze megvakul idővel. A csalási ösztön itt-ott előfordul. Egy földhöz ragadt szegény arabs fiúra van bízva nem egy ékszerész kincses raktára. Egem meg­tréfált egyszer egy arabs legény. Egy szép ró­zsabokrétát árult (szalonom asztalán mindig szoktam tartani ilyent), kérdem: mi az ára ? egy frank, feleli. Adok két piasztert, mondom. Nem adja. Tovább megyek. Két perc múlva mellettem terem, mondván, hogy ide adja két piaszterért. Én oda sem nézek, kiveszem kezéből a bokrétát, kifizetem. Ő pedig, ill a berek, ná­dak erek. Egyszerre csak ránézek a bokrétámra és mit látok ? A semmirekellő kiszedte volt (a két perc alatt még első ízben elváltam tőle) a bokrétából a rózsák felét. A nép él-hal a mulatságért (mint a gyer­mekek). Minden mulatságot fantáziának nevez. Legyen az lakodalom vagy temetés, zene vagy Ez eljárás nem tetszett a társulat jogai fővédnökének, a prímásnak, tehát fogja magát és suttyomban tolja be egyik kegyeltjét az alelnöki székbe. Mi a primási önkénynek már any­­nyi példáját regisztráltuk e becses la­pok hasábjain, hogy e legújabb fajtája sem lepett meg bennünket. De meglepett az okolás a primás szájából, hogy ez idő szerint az alelnöki székre legajánlhatóbb Steiner Fülöp dr. Ne neked magyar klé­rus! Ez a hazai irodalom egyházi műve­lőinek oly hamis pénzzel való kifizetése, melyet zsebre nem tehetünk, hanem ellene határozottan tiltakozunk. Meg vagyunk győződve, hogy a közgyűlésen jelen volt díszes közönségnek kétharmadrésze most hallotta először az illető urnák nevét, úgy mint kinek a magyar irodalom terén sem hite, sem tekintélye. S azért mély sajnálatunknak adunk kifejezést a ma­gyar egyházi írók nevén ejtett csorba fölött. Hogy pedig a közgyűlés némely tag­jai mamelukszerüleg meg is éljenezték ez igazságtalan eljárást, ennek a keserű levét nem mi fogjuk meginni, hanem ők. Jó lesz megjegyezni az illetőknek s ne feledje maga a hercegprímás, hogy nem az idea­lista elmék álomlátásai, nem az általa jelzett exotikus növények rontják az egy­házi életet, szegik szárnyát a közszellem­nek. Autokrácia, protekció: ezek a magyar egyházban az igazi szocializmus. Egy sz. István-társulati tag, a „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Egyiptomból. - A.,Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — II. Kairó, februárban. November 2-án volt egy éve, hogy ide ér­keztem. Ez idő alatt, ha jól emlékszem, legfö­­lebb négy vagy öt napon esett az eső. A suf­zi csatorna megnyitása előtt itt soha sem esett. És mégis mily termékeny, áldott ország ez. Három aratása­­ van évenkint. Itt bizony nem kell trágya. És mily kedvező hatással van az ember kedélyére az örökös szép idő, folyton ragyogó nap! A vegetáció egy napig sem szünetel. Itt szegény ember­­ nincs. Van ezer meg ezer, a­kinek semmije sincs, de az azért nem szegény. Mert télen nem fagy­, csizmára nincs szüksége, mert mezítláb jár. Öltözete (egy kék ing, mely bokáig ér) egész évre másfél frankba kerül. Jól lakik és boldog; egy-két piaszterért vagyis 5 krajcárból naponta megél, a­mit köny­­nyen megkeres. Szép, szálas, erőteljes gyönyörű arcélű, mesés szépségű fogakkal biró legények. Gyer­mekkorában elpusztul mind a mi nem vaserejű (a teljes elhanyagoltság miatt); a­mi aztán megmarad, az derék. A nép jelleme gyermek­bármicsoda látványosság. Ácsorog és fecseg az utcán. Vannak azonban kitűnő arabs mesterem­berek is. Legjobban szeretnek ülni a földön, csoportosan. De nem ül az ember, hanem gug­gol, úgy hogy talpaira nehezedik a test súlya és ezen kényelmetlen pozícióban eldiskurálnak óra számra. Négy ember guggol egy köröskörül. Középen van egy tányérka, melyben vörös lé és rajta egy kis zöldség. Egy lepény valamennyi­nek. Ebből a lepényből tördelnek apró darabo­kat, belemártják a kis tányérba és aztán szá­jukhoz viszik. Ez az ebédjük. Mások cukornádat rágicsálnak. Ez is ebéd. Lacikonyhájuk van tö­mérdek, a­hol öt krajcárért (fél piaszter) több­féle ételt vásárolnak össze : rántott halat, kis húspogácsát, jubmájat stb. Az a legszebb e nép­nél, hogy még nem iszákos. Csak vizet és kávét iszik. De az európai civilizáció majd meg­tanítja őket a szeszes italok élvezetére is. Már itt-ott kezdenek sörözni a jobbmódúak. Részeg arabot még nem láttam. A nők fejükről lehulló, egész testüket be­­burkoló, bokáig érő kékfehér csikós kártányban járnak, arcuk az orrtól kezdve szintén be van fedve. Csak szemük látszik ki, melyeket mint a színésznők köröskörül feketére festik ki. Igen szép idomú kezeik és karjaik vannak. Ezt mu­tatják minden beburkolás dacára. A cipő legna­gyobb lukszusuk. Mentős szebben van kihí­­mezve, annál jobb. Karpereck és rézgyűrűk nél­kül nincs arabs nő. Még a vén koldusasszony­nak is van. A gyermekeket soha sem hordják el* ———■»*■........ i——«ww——» Mai Hámunk 8 oldalt tartalmas,

Next