Budapesti Hírlap, 1886. június (6. évfolyam, 151-179. szám)

1886-06-30 / 179. szám

VI. évfolyam. 179. sz. Szerda, junius 30 Budapest, 1886. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Keleti szövetség. Nem bír megnyugodni Oroszország a gondolattól, hogy Bulgáriát elvesztette. Mily vakmerőség, hogy Bulgária független legyen! Mekkora hálátlanság! Hát ezért áldozott Oroszország sok ezer embert és sok száz milliót, s viselt háborúkat a tö­rök ellen, hogy Bulgáriát csináljon és Battenberg Sándor német hercegnek trónt szerezzen? Egy darab Örményország és egy kis Dunaviz legyen összes jutalma győzelmeinek? S még Anglia kinevesse ? Még Karavelov kifogjon rajta, ki egy bol­gár professzor volt, s orosz zsoldon nevelt agitátor, most pedig bolgár nagy hazafi és miniszter? S a földről, mely orosz vértől ázott, s melynek hegycsúcsairól belátni Konstantinápolyba, mely oly szép orosz tartomány lenne rózsakertjeivel, le kelljen mondani az orosz cárnak, hogy ott egy külön szláv állam keletkezzék, a pánszláv államot tagadó önállósággal ? Tűrhetetlen helyzet a hatalmas Oroszor­szágra nézve, melynek császári szövetsé­gesei vannak. Csak lenne már egy kis forradalom Kelet-Ruméliában, csak legalább egy kis rablóbanda, de még az sincs. Nem akar sikerülni az összeesküvés sem. A válasz­tásoknál sem tudtak az orosz ügynökök és pópák zavargást előidézni. Törpe mi­noritás az ellenzék, mely muszka ve­zényszóra hallgat. Talán a trónbeszéd­ben Sándor fejedelem megsérti Európát ? Nem tette. Talán a felirati vitában a többség kikiáltja Bulgária függetlenségét és Sándort királynak? Abbanhagyta. Fe­jedelem és nép gondosan ügyelnek, hogy Oroszországnak ne szolgáltassanak kere­sett ürügyet a beavatkozásra. Végre is Oroszország kénytelen lesz ok nélkül támadni. De akkor Európa lesz ellene, s Európát kímélni kell Anglia miatt. Ez áll őrt Bulgária mellett. Máris lármáznak Londonban, pedig még nem történt semmi. Csak egy kis diplomáciai intés Konstantinápolyban, hogy a szultán jobban vigyázzon vazallusára, ki az euró­pai szerződéseket nem tiszteli, s kimon­dotta az uniót, egy szobranyét hivott össze kettő helyett, s úgy kormányoz, nem a mint a statut organique rendeli, hanem mint neki tetszik. Mi célja lehet Oroszországnak e jegy­zékkel? Kötekedés az egész, annyi vilá­gos, de hogy óvás-e csak, mely a bolgár kérdést nyitva tartsa, avagy egy akció­nak kezdete, ki mondhatja meg? A porta megijedt, s rögtön eleget tett az orosz kívánságnak, irt Sándor fe­jedelemnek. Ez visszafelelt szépecskén, hogy a szultán jogait, s a szerződéseket mennyire tiszteli. De azért senki sem bí­zik a békében, s a török a drinápolyi tá­bort nem bocsátja széjjel, Sándor is szö­vetségeseket keres. S mivel a Balkán szlá­vok közt nem talál barátokat, — mert ott Montenegró ellensége Szerbiának, Szer­bia Bulgáriának, Bulgária mind a kettő­nek — Románia és Törökországra tá­maszkodik, ha lehetne ? A közös érdek Oroszország támadása ellen oly világos, hogy nem szorul bizo­nyításra. Románia is, Törökország is veszve van, ha Bulgária orosz tartomány. Ha szárazon, ha tengeren támad, csak együtt védelmezhetik meg egymást. A töröknek van flottája, a románnak van serege, a bolgárnak vannak várerősségei. Ha összefognak, az orosz gyengébb, mint volt, így lesznek ellenségekből barátok egy nagyobb közös ellenséggel szemben. Hohenzollern Károly és Battenberg Sándor értik egymást, de várjon a porta meg­­bízható-e ? Nem-e az orosz befolyás dönt a szultánnál, ki fél ? Hát ha ez a hármas szövetség sem elégséges Kelet védelmére. Valóban szükséges, hogy valamely euró­pai nagyhatalomra támaszkodhassék, akkor az egyensúly meg van s Oroszország nem merészel hadat viselni. Melyik e nagyhatalom ? Anglia ? Most nem, mivel most választ s Ir­land egészen elfoglalja. Ausztria-Magyarország ? Ez lenne legtermészetesebb, ezt illetné a keleti szövetségben a vezér­szerep. Igen, ha Ausztria-Magyarország menne. Semmi sem jellemzőbb e hatalomra nézve, mint az az eset, hogy Albrecht főherceg, a kassai tasztozó, ki Plevna A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. „A férfi gyűlölők.“ — O’D­onnel grófné extra darabja, extra ze­néje és extra vonata Székesfehérvárott. — (A a B­udap­esti Hírlap“ eredeti tárcája.­^ Hogy Jakab Lajos színigazgató, ezt szükségtelen mondanom ; de hogy Jakab Lajos „nem becsületes ember“, ezt annyival inkább is elmondom, mert ő maga mondta. Nagyot néztem. De hát hogy is ne, mikor valaki így nyilatkozik — saját magáról. — Színigazgató — mondá Jakab önjellem­zésében — nem lehet uram becsületes ember. Becsületemre, nem lehet — becsületes. (Jakabnak minden második szava : „becsüle­temre.“) Mert nézze kérem — folytatás — ha egy direktor megígér egy primadonnának vidé­ken négyszáz forint havigaget, előre tudja, hogy felét sem bírja megfizetni, de azért elvben van egy négyszáz forintos primadonnája. Igaz, hogy a primadonna az első, ki csalónak kiáltja ki, de hát e nélkül ma már nem exisztálhat szín­igazgató, meg kell buknia. Székesfehérvárott­­ még soha sem volt annyi „helyi szerző“, mint a lefolyt színi évad­ban. Mert hát erre is szüksége van a színigaz­gatónak, ha nem akar a becsületes ember sor­sára jutni. Utoljára már minden a színház felé tö­rekvő embert azzal gyanúsítottak, hogy dara­bokat eszik. Még a 1­­­11 é­v­e r a­ b­iztosra is ráfogták. Mellesleg említem fel, hogy az egyik ilyen helyi szerzőnek három darabját ad­ták elő („s állt a villamos ég!“) és ez a három darab belekerült neki (természetesen a saját ba­bérkoszorúit is számítva) kilenc­száz fo­rintjába. Csak úgy mellesleg említem fel azt is, hogy a harmadik előadás után a helyi szer­zőt rokonai kivonatára, — gyámság alá he­lyezték. Éppen a helyi szerzők java virágzásában lép be Jakab irtózatos keserű ábrázattal a ká­­véházba. — Uram, — szólt hozzám — „becsüle­temre“ mondom, most olyan valami történhet­nék, a­mi páratlan még eddig a vidéki színészet történetében. Meg voltam győződve, hogy súgó nél­kül akar egy előadást rendezni. — Nos mi az ? — Hát tegnap este itt volt egy grófné, két gróf, ugyanannyi báró és egy lovag vagy herceg, vagy . . . — Mondjuk kérem, hogy — főher­ce­g, mondtam türelmetlenül, — ezzel ki lesz merítve, a­mit mondani akar. — Nos tehát, a grófné, név szerint O’D­o­n­­nel grófné irt egy darabot, operettet, maga csi­nálta hozzá a zenét is . . . — Hát egy kis közönséget nem csinálna mindjárt ő méltósága melléje, ha már úgy benne van, — jegyeztem meg. — De csinál bizony. Egy extravonat hozza le az előadásra a vendégeket Budapest­ről, csupa grófok, bárók, irodalmi kitűnőségek és a sajtó tekintélyei lesznek. Lefoglaltak már minden létező helyet. Milyen kár, hogy ön nem lehet ott. Az ön helyén épen herceg X. fog ülni. — Szegény X. herceg! — Hanem, hanem — szól majdnem kö­­nyezve Jakab — a tagjaim nem akarják beta­nulni. Alig van a szezonból már két hét hátra, már nem akarnak tanulni. Pedig 200 frt tiszte­letdíjat ígért nekem az egész jövedelmen kívül a grófnő. Tudja uram mi az, egy extravonaton lejövő mágnás tábor előtt játszani!! Elmúlt egy hét. A grófnő lassan kint meg­hódította a színészeket. A primadonnától kezdve az utolsó kardalosnőig, mindenkinek jutott egy kis „emlék“. A primadonna egy pár hímzett papucsot kapott, az énekes mellttt, szóval mindenki va­lami hozzá valót. A karmester járt legjobban, az ő babákat kapott. Csakhogy azok a babák egy ötvenesre voltak rárajzolva. Szóval, eljöhetett a nagy nap. Április 3­7-dikét írták, midőn esti 6 órakor csakugyan berobogott zeneszó mellett az extra­ vonat. Este­ mégis csak bementem a színházba, nem a darabért, de az én hercegemet akartam megnézni a rendes helyemen. MAI «Kamunk 8 oldalt tartalmas.

Next