Budapesti Hírlap, 1886. szeptember (6. évfolyam, 242-271. szám)

1886-09-11 / 252. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (252. sz.) 1886. szeptember 11 kor Európa elküldte hadait, hogy a mieink­kel egyesülve a török jármot levegyék a nemzetről; mostan is, mikor e szabadi­tóink ültek a nyakunkra s kétszázados harc, nyomás és sanyaruság után kötésre léptek velünk s uj jövőnek indulhatott a nemzet Ferenc József király esküje alapján. És ez nem volna a gondviselés műve ? Ez nem volna az isten ujja,ez nem volna félreérthetetlen orákulum­ szava, mondván: élned kell, még nem játszottad el szere­pedet.­­A­míg Európát veszedelem érheti Keletről, addig a magyarra szükség van e tereken. Ezer éve védelme vagyunk mi a nyugotnak s azoknak, a kik védelmünk alatt meghúzták magokat s megmarad­tak mindenük birtokában. Ezer éve ismé­telve kipusztittattunk másokért, de ismé­telve megáldott bennünket a nemzetek istene, mert százszor kipusztitva százszor kihajtunk újra, és ha recsegve dűl össze körülöttünk a világ: „impavidum ferient ruinae­“ rendületlen állunk a romokon. Mert itt nem él meg más, mint a magyar­ csőti­ kézművesáru alkatrészekének a tarifa 270 számába való fölvételére, vagyis ez áruk vámjának 10 írtról 15 írtra való emelésére, a „fonóanyagok előmunkálására és feldolgozására való gépek, fonó­gépek, cérnázógépek“ vámjának 4 írt 25 krról 3 írtra való mérséklésére, a „szövészeti segédgépeid­nek a tarifa 82 számába való áthelyezése által föltéte­lezett 8 frt 50 krról 4 írt 25 krra tervezett vámmérsék­lésre és a tisztított borax vámjának 4 írtról 3 írtra való leszállítására nézve a magyar kormány — a­mint halljuk — maga is kész e módo­sítások elfogadását — ha mind a fennforgó differenciára nézve megállapodás jöhet létre — a ma­gyar törvényhozásnak ajánlatba hozni.­­ Merőben elfogadhatat­lannak tartja ellenben a kereskedelmi miniszter az osztrák képviselőház által elhatározott 2 arany forint vámtételt a nehéz, és 2 fo­rint 40 krajcáros vámtételt a köny­­nyű nyers ásványolajra nézve, miután ily tételek nemcsak a létező magyar­­országi petróleumipart tennék teljesen lehetetlenné, hanem a magyar államkincstár jelentékeny károso­dását is vonnák maguk után. Ezzel szemben a ma­gyar kormány most azt az ellenjavaslatot teszi az osztrák kormánynak, hogy léptettessék életbe nálunk is a Né­metországban létező petroleum­­megadóztatási rendszer, melynek alap­ján a nyers petroleum vámmentesen bocsáttatnék a vámkürzeteknek tekintendő petroleumtisztító tele­pekre és az ezekről kilépő tisztított petroleum vonássak megfelelő elvámolás, illetve megadóztatás alá. Lénye­ges módosításokat kíván egyúttal a magyar kor­mány a pamutfonalakra, gyapjúra, gyapjúfonalakra és gyapjúárukra, nyers vörös­rézre és varrógépekre nézve megállapított vámdíjtételek tekintetében. Ama értekezleteken, melyek ezen függőben levő kérdé­sekre nézve az osztrák és a magyar kormányok képviselői közt előreláthatólag a legközelebbi idő­ben tartatni fognak, valószínűleg szőnyegre kerül az a kérdés is, hogy vájjon ne állapítta­s­­s­é­k-e a petróleumra és kávéra nézve a fogyasztási illeték némi habár nem jelentékeny emelése meg. Az a kér­dés, ha vájjon nem lehetne-e az aranyvámok és papírban fizetendő fogyasztási adók egymás közti viszonya által feltételezett folytonos ingadozásoknak a petroleum kereskedelemben, egyszerűen véget vetni az által, hogy a petroleum vámdíja kivételesen bank­jegyben állapíttatik meg, valószínűleg hasonlóképen beható megbeszélések tárgyát fogja képezni. Az országgyűlés munkarendje. Az e hó 18-án megnyiló országgyűlés harmadik ülés­szakának megalakulása előreláthatólag rövid idő alatt meg fog történhetni, minthogy az elnök, az alelnökök, a jegyzők, a háznagy és a bizottságok választása, valamint az osztályok kisorsolása három ülésben elvégezhető. A képviselőház eszerint még szeptember havában megkezdheti érdemleges munkálkodását, minthogy a második ülésszak végén több fontos bizottsági jelentés terjesztetett volt be a ház elé. Első­sorban valószínűleg az Adria tengeri hajózási részvényvállalat szubvenciójának megújítását illető törvényjavaslat fog tár­gyaltatni és azután az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetségünk meghosz­­szabbítására vonatkozó törvényjavaslat kerül sorra. A bank- és a cukorad­ó-javaslatok aligha fognak előbb a napirendre kitüzetni, mielőtt azokat az osztrák képviselőház le nem tárgyalja. Közös miniszteri tanácskozások K­á­l-ti­c­k­y gróf, B­y­r­a­n­d­t gr. táborszernagy, K­á­l- t­a­y Béni közös miniszterek, valamint T­a­f­f­e gr. és D­u­n­a­j­e­v­s­k­i miniszterek — mint értesülünk — a jövő hét végén, valószínűleg már e hó 16-án a közös minisztériumok szakelőadóival Budapestre érkeznek, hogy itt a közös miniszteri értekezleten, a­melyben a jövő évre szóló közös költségvetési előirányzat fog megállapíttatni — részt vegyenek. Esetleg ez alkalommal a függőben levő kiegyezési kérdések is közös miniszteri értekezleten megb­eszélhetők lesznek. A kiegyezés: Széchenyi Pál gr. keres­kedelmi miniszter — a­mint értesülünk — a vám­­tarifa-törvényj­avaslatnak az osztrák képviselőház részéről elhatározott módosításai ügyében, tegnap kimerítő átiratban válaszolt az osztrák kereskedelmi miniszternek. Az osztrák képviselőház részé­ről elhatározott módosításokra, nevezetesen „és az ipari szorgalom"­ szavaknak a törvény VIII. cikkébe való felvételére, a már fennálló szeszfőzők számára szánt melassze vámjának 25 krról 1 írt 50 krra való felemelésére, a tisztítatlan paraffin vámtételének 4 írtról 6 írtra való fokozására az összes damasztszöve­­teknek a 80 frtos tétel alá való beosztására tehát 40 írtról 80 írtra való részleges vámemelésére, a „nyers, megmunkálásán­­csak öntött, préselt, ková­esetben számíthatnak biztos győzelemre, ha Ausztri­a-M­a­gyar­­ország segít nekik. Már most Sarma­­ticus azt hiszi, hogy Ausztria-Magyarország minden esetre képes 30 hadosztály gyalogságot és 10 hadosztály lovasságot küldeni Galíciába. Galíciának olyan a helyzete, hogy Ausztria- Magyarország állandó kisértésben van, onnan intézni oldaltámadást Oroszország ellen. Ennél­fogva innen fog az ellenséges földre indulni. A fennebb mondottakból kitűnik, hogy a harcterek csakhamar meg lesznek határozva. Harcolni fognak Lithvániában, a Nyemen alsó folyásánál, Lengyelországban a Visztula és Bug közt és Volhyniában, a Bug felső folyásá­nál. Valószínű, hogy a küzdelem nem lesz egyen­lően fontos a három harctéren; a nagy tömege­ket egy pontra fogják koncentrálni, a másik két ponton csak másodrendű összecsapások lesznek. A szerző nem hiszi, hogy az oroszok szá­mításba vegyék esetleg azt a tervet is, hogy el­hagyják a lengyel területet s visszavonulnak hazájuk belsejébe, mint 1812-ben tették Napó­leon ellenében. E terv kivitele annyi áldoza­tukba került, hogy bűn lenne még egyszer hozzá folyamodni. Különben is a rengeteg összegeket, melyeket a föntemlített helyek megerősítésére költöttek, nem adhatták ki más célból, minthogy legyen mivel födözni harcvonaluk frontját vagy szárnyait. Tehát itt, a volt varsói nagyhercegség területén lesznek az első összeütközések s ezek körülbelül döntők is lesznek. Ha az összeütközések eredménye kedvező a szövetségesekre, vagyis Németországra és Ausztria-Magyarországra, ami szerző vé­leménye szerint kétségtelen, akkor a legrövidebb idő alatt elfoglalják Len­gyelországot. E célból meg kell vetni a lábukat egy olyan ponton, a­melyet bizton megtarthat­nak nagyobb erő koncentrálása nélkül, ezután pedig hozzáfoghatnak a nagyobb erősségek u. m. Varsó-Prága, Kowno-Ivanogrod és Brest- Litovszk ostromához. Fönn kell tartani folyvást az öszeköttetést a határral, szervezés alá kell tehát venni rögtön az okkupált területet, szóval nem hagyni semmi nehézséget a sereg háta mö­gött, mielőtt az operációt tovább folytatják a brest­vilnai és kiev-szmolenszki után. Az ope­rációk célpontjának Moszkvá­nak kell lenni és nem Szent-Pétervárnak. Szent-Pétervár mesterséges alkotás, ez nem az igazi fővárosa a birodalomnak. A város nincs az ország közepén, s az út, mely oda vezet, a nagyon szegény Pokov-Novgorod és Pétervár kormányzóságokon vezet keresztül. Szent-Péter­­várt elfoglalva, a győztes még nem érintette Oroszország szívét, csak egyik végtagját s a test többi része azért működhetnék. A moszkvai út ellenben a legnépesebb és leggazdagabb kormányzóságokon halad át; ez lenne a legkedvezőbb a betörő hadakra nézve. A Dnyeper felső és alsó folyásá­tól kiindulva, a seregek Moszkva alatt egyesülnének. Váljon egy esztendei műveletek elégségesek lennének-e erre, nagyon kétséges. Függ az év­szaktól és attól, mily makacs ellenállást fejtené­nek ki az oroszok a támadó ellen. De azért nem kell a feladat nagy voltától vissza­rettenni, így kiált Sarmaticus. Nem kell hinni, hogy a nehézségek akkorák volnának, mint 1812-ben. A viszonyok nem ugyanazok. A fő nehézség, mely­­lyel Napóleonnak kellett megküzdenie, a hadse­regének a hadműveletei alapjával való közleke­dése rossz állapotában rejlett, ezt a nehézséget pedig tetemesen csökkentették a vasutak. A né­met hadsereg fegyverzete és fölszerelése jobb, mint a „grande armée“-é volt, s a fegyelme sem bomlana olyan könnyen meg. Az oroszok nem fogják városaikat sem odahagyni, sem fölgyúj­­tani, mint apáik tették volt, különben is ez az eljárás nem az oroszoknak válna hasznukra, ha­nem a benyomulóknak. A jól táplált, jól tartott németek, hadműveleteik alapját biztosítván, nyu­godt szemmel néznék Moszkva égését, nem sze­rezne nekik semmi bajt. Az oroszoknak meg semmi határozott hasznuk nem volna belőle; ellenkezőleg a tűzvész nagy jövedelmek forrásait semmisítené meg, s nagy veszteséggel sújtaná a nemzetet. Azért Sarmatikus így következtet: „ A’németeknek nincs semmi okuk, hogy óhajtsák az Oroszországgal való háborút, mert e háború, még ha kedvezően végződik is, igen érezhető és hosszadalmas kellemetlenségekkel sújtaná a győ­zőt. De ha a pánszláv és sovén izgatók befolyása diadalmas­kodik ama pártok befolyásán, melyek az orosz kormány köré­ben jó hajlandósággal vannak Németország iránt, s így azok kényszerítik Németországot a háborúra, mint egész bátorság­gal, teljes bizalommal vehetjük föl a keztyü­t.“ FŐVÁROSI ÜGYEK. — Miniszteri tréfa. Említettük már tegnap, hogy a belügyminiszter rendőrségi palotául kéri a fővárostól a régi városházát s 14 nap alatt választ kíván, várjon a főváros hajlandó-e a vásárra vagy nem. Míg a leirat szövegét nem láttuk, azt hittük, a miniszter bevárni akarja a nagy központi város­ház építését, mikorra a régi városház kiüríthető lesz s egyelőre csak a tárgyalások megkezdése az intenciója. Azonban a leirat az ellenkezőről győz meg — a kormány a rendőrséget már jövő májusra be szeretné hurcolkodtatni a városházára, tehát rög­töni vásárt akar kötni, oly megokolással, hogy „a városi hivataloknak ott elhelye­zett egy része addig is, míg egészen alkalmas városháza építtetik, másutt minden hátrány nélkül könnyen elhelyezhet­ő.“ Az ember nem tudja, az intelligencia napfogyatkozását lássa-e e leiratban, vagy egy jókedvű miniszter ma­gas élcelődését szemlélje ? Komolyan írta alá Tisza Kálmán a nevét e leiratra ? Vájjon azt tartja „a polgárság érdekeire előnyösnek“ — ezek is a leirat szavai — ha pl. a polgármesteri hi­vatalt egy molnár­ utcai ház földszinti szobáiba he­lyezik el ; a Terézvárosban meg a pénztárnak sze­reznek helyiséget; míg Budán a számvevőségnek találnak szállást ? Nem, ez nem lehet komoly. Ő excellenciája tréfálni méltóztatik. Gúnyolja az álla­potokat, hogy már most is hat városháza van, azért proponál még hatot. Még­pedig 10—15 esz­tendőre. Mert hogy egy központi városház­a köz

Next