Budapesti Hírlap, 1886. szeptember (6. évfolyam, 242-271. szám)
1886-09-11 / 252. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (252. sz.) 1886. szeptember 11 kor Európa elküldte hadait, hogy a mieinkkel egyesülve a török jármot levegyék a nemzetről; mostan is, mikor e szabaditóink ültek a nyakunkra s kétszázados harc, nyomás és sanyaruság után kötésre léptek velünk s uj jövőnek indulhatott a nemzet Ferenc József király esküje alapján. És ez nem volna a gondviselés műve ? Ez nem volna az isten ujja,ez nem volna félreérthetetlen orákulum szava, mondván: élned kell, még nem játszottad el szerepedet.Amíg Európát veszedelem érheti Keletről, addig a magyarra szükség van e tereken. Ezer éve védelme vagyunk mi a nyugotnak s azoknak, a kik védelmünk alatt meghúzták magokat s megmaradtak mindenük birtokában. Ezer éve ismételve kipusztittattunk másokért, de ismételve megáldott bennünket a nemzetek istene, mert százszor kipusztitva százszor kihajtunk újra, és ha recsegve dűl össze körülöttünk a világ: „impavidum ferient ruinae“ rendületlen állunk a romokon. Mert itt nem él meg más, mint a magyar csőti kézművesáru alkatrészekének a tarifa 270 számába való fölvételére, vagyis ez áruk vámjának 10 írtról 15 írtra való emelésére, a „fonóanyagok előmunkálására és feldolgozására való gépek, fonógépek, cérnázógépek“ vámjának 4 írt 25 krról 3 írtra való mérséklésére, a „szövészeti segédgépeidnek a tarifa 82 számába való áthelyezése által föltételezett 8 frt 50 krról 4 írt 25 krra tervezett vámmérséklésre és a tisztított borax vámjának 4 írtról 3 írtra való leszállítására nézve a magyar kormány — amint halljuk — maga is kész e módosítások elfogadását — ha mind a fennforgó differenciára nézve megállapodás jöhet létre — a magyar törvényhozásnak ajánlatba hozni. Merőben elfogadhatatlannak tartja ellenben a kereskedelmi miniszter az osztrák képviselőház által elhatározott 2 arany forint vámtételt a nehéz, és 2 forint 40 krajcáros vámtételt a könynyű nyers ásványolajra nézve, miután ily tételek nemcsak a létező magyarországi petróleumipart tennék teljesen lehetetlenné, hanem a magyar államkincstár jelentékeny károsodását is vonnák maguk után. Ezzel szemben a magyar kormány most azt az ellenjavaslatot teszi az osztrák kormánynak, hogy léptettessék életbe nálunk is a Németországban létező petroleummegadóztatási rendszer, melynek alapján a nyers petroleum vámmentesen bocsáttatnék a vámkürzeteknek tekintendő petroleumtisztító telepekre és az ezekről kilépő tisztított petroleum vonássak megfelelő elvámolás, illetve megadóztatás alá. Lényeges módosításokat kíván egyúttal a magyar kormány a pamutfonalakra, gyapjúra, gyapjúfonalakra és gyapjúárukra, nyers vörösrézre és varrógépekre nézve megállapított vámdíjtételek tekintetében. Ama értekezleteken, melyek ezen függőben levő kérdésekre nézve az osztrák és a magyar kormányok képviselői közt előreláthatólag a legközelebbi időben tartatni fognak, valószínűleg szőnyegre kerül az a kérdés is, hogy vájjon ne állapíttassék-e a petróleumra és kávéra nézve a fogyasztási illeték némi habár nem jelentékeny emelése meg. Az a kérdés, ha vájjon nem lehetne-e az aranyvámok és papírban fizetendő fogyasztási adók egymás közti viszonya által feltételezett folytonos ingadozásoknak a petroleum kereskedelemben, egyszerűen véget vetni az által, hogy a petroleum vámdíja kivételesen bankjegyben állapíttatik meg, valószínűleg hasonlóképen beható megbeszélések tárgyát fogja képezni. Az országgyűlés munkarendje. Az e hó 18-án megnyiló országgyűlés harmadik ülésszakának megalakulása előreláthatólag rövid idő alatt meg fog történhetni, minthogy az elnök, az alelnökök, a jegyzők, a háznagy és a bizottságok választása, valamint az osztályok kisorsolása három ülésben elvégezhető. A képviselőház eszerint még szeptember havában megkezdheti érdemleges munkálkodását, minthogy a második ülésszak végén több fontos bizottsági jelentés terjesztetett volt be a ház elé. Elsősorban valószínűleg az Adria tengeri hajózási részvényvállalat szubvenciójának megújítását illető törvényjavaslat fog tárgyaltatni és azután az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetségünk meghoszszabbítására vonatkozó törvényjavaslat kerül sorra. A bank- és a cukoradó-javaslatok aligha fognak előbb a napirendre kitüzetni, mielőtt azokat az osztrák képviselőház le nem tárgyalja. Közös miniszteri tanácskozások Kál-ticky gróf, Byrandt gr. táborszernagy, Kál- tay Béni közös miniszterek, valamint Taffe gr. és Dunajevski miniszterek — mint értesülünk — a jövő hét végén, valószínűleg már e hó 16-án a közös minisztériumok szakelőadóival Budapestre érkeznek, hogy itt a közös miniszteri értekezleten, amelyben a jövő évre szóló közös költségvetési előirányzat fog megállapíttatni — részt vegyenek. Esetleg ez alkalommal a függőben levő kiegyezési kérdések is közös miniszteri értekezleten megbeszélhetők lesznek. A kiegyezés: Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter — amint értesülünk — a vámtarifa-törvényjavaslatnak az osztrák képviselőház részéről elhatározott módosításai ügyében, tegnap kimerítő átiratban válaszolt az osztrák kereskedelmi miniszternek. Az osztrák képviselőház részéről elhatározott módosításokra, nevezetesen „és az ipari szorgalom" szavaknak a törvény VIII. cikkébe való felvételére, a már fennálló szeszfőzők számára szánt melassze vámjának 25 krról 1 írt 50 krra való felemelésére, a tisztítatlan paraffin vámtételének 4 írtról 6 írtra való fokozására az összes damasztszöveteknek a 80 frtos tétel alá való beosztására tehát 40 írtról 80 írtra való részleges vámemelésére, a „nyers, megmunkálásáncsak öntött, préselt, kováesetben számíthatnak biztos győzelemre, ha Ausztria-Magyarország segít nekik. Már most Sarmaticus azt hiszi, hogy Ausztria-Magyarország minden esetre képes 30 hadosztály gyalogságot és 10 hadosztály lovasságot küldeni Galíciába. Galíciának olyan a helyzete, hogy Ausztria- Magyarország állandó kisértésben van, onnan intézni oldaltámadást Oroszország ellen. Ennélfogva innen fog az ellenséges földre indulni. A fennebb mondottakból kitűnik, hogy a harcterek csakhamar meg lesznek határozva. Harcolni fognak Lithvániában, a Nyemen alsó folyásánál, Lengyelországban a Visztula és Bug közt és Volhyniában, a Bug felső folyásánál. Valószínű, hogy a küzdelem nem lesz egyenlően fontos a három harctéren; a nagy tömegeket egy pontra fogják koncentrálni, a másik két ponton csak másodrendű összecsapások lesznek. A szerző nem hiszi, hogy az oroszok számításba vegyék esetleg azt a tervet is, hogy elhagyják a lengyel területet s visszavonulnak hazájuk belsejébe, mint 1812-ben tették Napóleon ellenében. E terv kivitele annyi áldozatukba került, hogy bűn lenne még egyszer hozzá folyamodni. Különben is a rengeteg összegeket, melyeket a föntemlített helyek megerősítésére költöttek, nem adhatták ki más célból, minthogy legyen mivel födözni harcvonaluk frontját vagy szárnyait. Tehát itt, a volt varsói nagyhercegség területén lesznek az első összeütközések s ezek körülbelül döntők is lesznek. Ha az összeütközések eredménye kedvező a szövetségesekre, vagyis Németországra és Ausztria-Magyarországra, ami szerző véleménye szerint kétségtelen, akkor a legrövidebb idő alatt elfoglalják Lengyelországot. E célból meg kell vetni a lábukat egy olyan ponton, amelyet bizton megtarthatnak nagyobb erő koncentrálása nélkül, ezután pedig hozzáfoghatnak a nagyobb erősségek u. m. Varsó-Prága, Kowno-Ivanogrod és Brest- Litovszk ostromához. Fönn kell tartani folyvást az öszeköttetést a határral, szervezés alá kell tehát venni rögtön az okkupált területet, szóval nem hagyni semmi nehézséget a sereg háta mögött, mielőtt az operációt tovább folytatják a brestvilnai és kiev-szmolenszki után. Az operációk célpontjának Moszkvának kell lenni és nem Szent-Pétervárnak. Szent-Pétervár mesterséges alkotás, ez nem az igazi fővárosa a birodalomnak. A város nincs az ország közepén, s az út, mely oda vezet, a nagyon szegény Pokov-Novgorod és Pétervár kormányzóságokon vezet keresztül. Szent-Pétervárt elfoglalva, a győztes még nem érintette Oroszország szívét, csak egyik végtagját s a test többi része azért működhetnék. A moszkvai út ellenben a legnépesebb és leggazdagabb kormányzóságokon halad át; ez lenne a legkedvezőbb a betörő hadakra nézve. A Dnyeper felső és alsó folyásától kiindulva, a seregek Moszkva alatt egyesülnének. Váljon egy esztendei műveletek elégségesek lennének-e erre, nagyon kétséges. Függ az évszaktól és attól, mily makacs ellenállást fejtenének ki az oroszok a támadó ellen. De azért nem kell a feladat nagy voltától visszarettenni, így kiált Sarmaticus. Nem kell hinni, hogy a nehézségek akkorák volnának, mint 1812-ben. A viszonyok nem ugyanazok. A fő nehézség, melylyel Napóleonnak kellett megküzdenie, a hadseregének a hadműveletei alapjával való közlekedése rossz állapotában rejlett, ezt a nehézséget pedig tetemesen csökkentették a vasutak. A német hadsereg fegyverzete és fölszerelése jobb, mint a „grande armée“-é volt, s a fegyelme sem bomlana olyan könnyen meg. Az oroszok nem fogják városaikat sem odahagyni, sem fölgyújtani, mint apáik tették volt, különben is ez az eljárás nem az oroszoknak válna hasznukra, hanem a benyomulóknak. A jól táplált, jól tartott németek, hadműveleteik alapját biztosítván, nyugodt szemmel néznék Moszkva égését, nem szerezne nekik semmi bajt. Az oroszoknak meg semmi határozott hasznuk nem volna belőle; ellenkezőleg a tűzvész nagy jövedelmek forrásait semmisítené meg, s nagy veszteséggel sújtaná a nemzetet. Azért Sarmatikus így következtet: „ A’németeknek nincs semmi okuk, hogy óhajtsák az Oroszországgal való háborút, mert e háború, még ha kedvezően végződik is, igen érezhető és hosszadalmas kellemetlenségekkel sújtaná a győzőt. De ha a pánszláv és sovén izgatók befolyása diadalmaskodik ama pártok befolyásán, melyek az orosz kormány körében jó hajlandósággal vannak Németország iránt, s így azok kényszerítik Németországot a háborúra, mint egész bátorsággal, teljes bizalommal vehetjük föl a keztyüt.“ FŐVÁROSI ÜGYEK. — Miniszteri tréfa. Említettük már tegnap, hogy a belügyminiszter rendőrségi palotául kéri a fővárostól a régi városházát s 14 nap alatt választ kíván, várjon a főváros hajlandó-e a vásárra vagy nem. Míg a leirat szövegét nem láttuk, azt hittük, a miniszter bevárni akarja a nagy központi városház építését, mikorra a régi városház kiüríthető lesz s egyelőre csak a tárgyalások megkezdése az intenciója. Azonban a leirat az ellenkezőről győz meg — a kormány a rendőrséget már jövő májusra be szeretné hurcolkodtatni a városházára, tehát rögtöni vásárt akar kötni, oly megokolással, hogy „a városi hivataloknak ott elhelyezett egy része addig is, míg egészen alkalmas városháza építtetik, másutt minden hátrány nélkül könnyen elhelyezhető.“ Az ember nem tudja, az intelligencia napfogyatkozását lássa-e e leiratban, vagy egy jókedvű miniszter magas élcelődését szemlélje ? Komolyan írta alá Tisza Kálmán a nevét e leiratra ? Vájjon azt tartja „a polgárság érdekeire előnyösnek“ — ezek is a leirat szavai — ha pl. a polgármesteri hivatalt egy molnár utcai ház földszinti szobáiba helyezik el ; a Terézvárosban meg a pénztárnak szereznek helyiséget; míg Budán a számvevőségnek találnak szállást ? Nem, ez nem lehet komoly. Ő excellenciája tréfálni méltóztatik. Gúnyolja az állapotokat, hogy már most is hat városháza van, azért proponál még hatot. Mégpedig 10—15 esztendőre. Mert hogy egy központi városháza köz