Budapesti Hírlap, 1886. november (6. évfolyam, 303-331. szám)

1886-11-26 / 327. szám

ő­ dések állottak fenn : Turolla Emma régi szerződése 1 hóra 12.000, Reich Irma régi szerződése 6 évre 12.000, Szigethyné­ Humann Erzsi új 3 éves szerző­dése 5000, Risley Lelia régi szerződése 4 évre 10.000, Osello Gina új szerződése 1 évre 10.000, Bartolucci Viktoria régi szerződéséből 1 hó 1000, Bianchi Bianca régi szerződése 3 évre 10,500, Ma­­leczkyné Jozefin régi szerződése 4 évre 9,000, Ko­máromi Mariska régi szerződése 2 évre 4,000, Kor­din Mariska régi szerződése 1 évre 3,500, Saxlelmer Emma régi szerződése 2 évre 3,600, Doppler Ilka írt szerződése egy évre 1,500, Rotter Gizella régi szerződése egy évre 2,000, Ábrányiné Margit új szerződése 1 évre 1,800, Stoll Gizella új szerződése 1 évre 1,800, Dévai Janka új szerződése félévre 730, Henszler Helén régi szerződése hat hóra 750 frt. Sze­repel ebben a névsorban összesen 17 primadonna, összesen 89 ezer 180 frt fizetéssel. Új szerződéseket közülük Szigethyné, Osello, Doppler I., Ábrányiné, Stoll G. és Dévai Janka kaptak, számításba nem jöhettek Turolla, Bartoluczi, Henszler Helén, a­kik­nek szerződése csak hónapokra terjedt és Reich Irma. * (A népszínházban) holnap, pénteken. Berczik Árpád új népszínműve kerül először színre „A paraszt kisasszony“ Blaha L. asszonynyal, P­á­r­t­é­n­y­i­n­é, Kláráé, M. Csata­i, Vidor, Horváth V., Szilágyi, Újvári és Benedek játszák a főbb szere­peket. * (A műcsarnokban) tegnap választották meg a vallás és közoktatási miniszter által alapított két arany­éremnek és a társulat által kitűzött 600 frtos első és 400 frtos második művészi díjnak pá­­lyabíróságát. E bíróságot az új szabály értelmében azok a magyar művészek választják, a­kik a társu­lat tavaszi és őszi kiállításain az utolsó öt év alatt legalább egyszer képviselve voltak. A választást a társulat elnöke, Károlyi Tibor gróf vezette. A beadott 70 szavazat e 9 tagsági helyr­e összesen 69 jelölt között oszlott meg. A végeredmény a követ­­tő volt. Megválasztottak a pályabiróságba művész tagoknak: Zala György 57, Roskovics Ignác 56, Benczúr Gyula 52, V­alentiny Já­­nos 43, Mednyánszky László 32, és Vágó Pál 27 szavazattal ;ma pártoló tagoknak: Károlyi Tibor gróf 56, L­i­p­­­h­a­y Béla báró 28, Zichy Antal 28 szavazattal. E pályabíróság e hó 30-án kedden délután 2 órakor fog egybegyűlni, hogy a társulati díjak fölött határozzon és az arany­­­érmek kiadására nézve a vallás és közoktatási mi­niszternek egy hazai és egy osztrák vagy külföldi művet hozzon javaslatba. A reá következő napon, december elsején a társulat választmánya által vá­lasztott pályabíróságok fognak dönteni a Munká­csy 6000 frtos ösztöndíjnak hármas kijelölése, az Ipoly­i-féle 500 frtos történelmi díj és a Ráth-féle két 300 frtos pályadíj kiosztása fölött. A kitüntetett művészek a dec. 5-iki közgyűlésre külön meghívást fognak kapni, hogy a díjakat az ünnepies alkalom­mal személyesen vehessék át. * (Beöthy Zsolt) a Kisfaludy-társaság teg­napi ülésén bejelentette, hogy R­a­d­ó Antal dr. irodalmi körökben feltűnést keltett jeles Petrarca­­fordítása már kikerült a sajtó alól, s a jövő héten a könyvpiacon is meg fog jelenni. * (Tudományos felolvasások.) A magyar heraldikai és genealógiai valamint a földrajzi társa­ság ma délután illést tartottak. Az előbbin Cserghő Géza a Ratold nembeliek címerében levő házafale­­vélről olvasott fel, Szádeczky Lajos pedig Báthory Istvánt mint h­eraldikust ismertette. A har­madik fölolvasó Szendrei János volt, ki több 16—17. századbeli címeres levelet mutatott be.­­ A föld­rajzi társaságban Asbóth János bemutatta „Bosznia és Hercegovina“ c. útirajzának most megjelent első kötetét, Erődi Béla tanár pedig Modrus Fiume me­gyéről írt dolgozatát olvasta föl. A király az egyetemen. — Saját tudósítónktól. — A muzeumköruti pompás palotába, melyet a természettudomány egyetemi tanszékei számára emelt Magyarország, ma délután ellátogatott a király. A nemes renaissance-stilusu épület a nemzeti szinház, a kémiai intézet és az új technika által körülfogott telken áll és egyik legnagyobb dísze a fővárosnak; tudományos jelentőségre pedig első helyet foglal el messze földön, mert lehetnek, sőt vannak is Európában különb gyűjtemények, mint a­minőket e palota rejt; de nincsenek ily tökéletesen felszerelt, pazarul ellátott modern intézetek, a­melyek a fel­sőbb kiképzést, sőt az önálló búvárkodást hasonló mértékben lehetővé tegyék. A budapesti egyetem­nek, a többi kitűnő szakintézet sorában, ez a pa­lota egyik legnagyobb kincse s nagy hasznai már e néhány hó óta is tapasztalhatók, mióta az eddig zsellérségen tengődő tanszékek átköltöztek ide. A király örvendhetett látásán és szerencsét kívánha­tott hozzá a magyar tudománynak. BUDAPESTI HÍRLAP, (327. sz.) 1886. november 26. Délután háromnegyed három órakor érkezett meg a felséges ur P­o­p­p Leonidás báró főhadse­géd és Z­v­i­n­a őrnagy kíséretében. A közeledő udvari fogatok elé nagy éljenzés harsant, az u­tcá­­ról s a belül sorfalat képező egyetemi ifjaktól. A műegyetem felé eső kapunál Trefort miniszter, Berzeviczy államtitkár, M­észáros min. biztos, M­a­r­k­u­s­o­v­s­z­k­y min. tanácsos és a palota tervezője, Weber műépítő fogadták a királyt az épületben elhelyezett tudománysza­kok professzoraival. Először is a földszintet tekintette meg Szabó József professzor vezetése alatt. Végigjárta a petrográfiai intézet termeit, a mineralogiai múzeumot, az auditóriumokat, a dol­gozó­helyiségeket s főleg a gyűjteményekre fordí­tott nagy figyelmet. A petrográfiai múzeumban ér­dekkel állt meg a Vezúv, az Etna és Buda­pest térképei előtt. Természetrajzi gyűjteményeink közül leggazdagabb , szinte páratlanul álló a mineralógiai . Szabó professzor érdemekben gazdag életének egyik legkiválóbb alkotása ez, s méltán irigyli tőlünk a külföld. A király a kaliforniai óriás szín-aranyrögök gipszmásolatai felől azt kérdezte a professzortól, hogy vájjon igaziak-e azok­ a gyé­mánt-utánzatok gyűjteményében pedig­ fölismert több történeti hírű darabot, melynek eredetijét látta. Az auditóriumban még együtt voltak a hallgatók, és akkor érvén véget az előadás ; háro­dszoros élj én­nél fogadták a felséget, ki dicsérte a terem prakti­kus berendezését. Innen az előkészítő termen át fölment a félemeletre, s ott megnézte a krisztallo­­gráfiai gyűjteményt és a mineralógiai intézet hét szobáját. Most Margó Tivadar professzor vette át a vezetést s végig kisérte a királyt a pompásul be­rendezett zoológiai és összehasonlító anatómiai inté­zet összes helyiségein. A­ felséges úr figyelmesen szemlélte az előadótermet,­­ az akváriumokat, a be­fecskendő és kiköltő műhelyeket, s a laboratóriumo­kat, a­hol ép hat hallgató foglalatoskodott. Megállt Somogyi Aladár premontrei kanonok asztalánál és megdicsérte a szépia-polip preparátumát, melyen a fiatal tanár ép dolgozott. Az összehasonlító táb­lázatokon feltűntek a királynak az emberalakú maj­mok képei, főleg a nagyorrú cahan, a­melynek ki­tömött példányát észrevette később az úgynevezett kék múzeumban is, a­hol a rendszerbe elhelyezett állatok láthatók. Érdekelte a „vörös múzeum“ nagy csontvázgyűjteménye is és dicsérőleg szólt több meglepő finomsággal és tisztasággal dolgozott pre­parátumról, mely V­a­v­r­e­k Gusztáv intézeti szolga műve. A második emeletre érve Jurányi Lajos professzor vezette végig ő felségét a botanikai inté­zeten, a hallótermen, a gyűjteményeken s a király élénken érdeklődött főleg a növényfiziológiai eszkö­zök és preparátumok iránt. Majd H­a­n­­­k­e­n pro­fesszor kíséretében végignézte a paleontologiai osz­tályt, a nagybecsű kövü­letgyűjteményeket s aztán bement a szomszédos anthropológiai intézetbe, a­hol Török Aurél professzor kalauzolása mellett sokáig időzött a múzeumban. Folyton kérdezősködve, nagy érdeklődéssel nézte a közel ötezer ember koponyá­ból álló gyűjtemény nevezetesebb darabjait, így a három irtózatos fegyvervágással széthasgatott avar koponyát, a mohi pusztán talált tatár csontokat s az egyetlen mongol koponyát. Tovább időzött a makrocefalusok előtt is, majd a professzor figyel­meztette a milói Vénus másolatára, nagy költők fej­lenyomataira és a lepoglavai börtön gonosztevőinek Tauffer Emil által levett fotográfiáira, majd a nem­rég kihalt tazmán faj két utolsó képviselőjének gipszszobraira. A szemirányzó apparátust mutatva a professzor megjegyezte, hogy a fejnek fölfelé tartása mily fontos az ember egész életére s fejleszti még az intelligenciát is, a mi katonaviselt embereken vehető,, észre. „Az igaz !“, mondá a király. Ő felsége azután kiment a paleontológiai in­tézetből nyíló tetőerkélyre, a honnan szép kilátás kínálkozik egész a budai hegyekig. Aztán lesietett a lépcsőkön s a miniszternek örömét, megelégedését fejezte ki a látottak fölött. Sajnálja, mondá, hogy a fizikai intézetet, mely Eötvös Loránd báró veze­tése alatt áll, már nincs ideje megnézni. Azzal — ép négy óra múlt — a közönség s az egyetemi hallgatók nagy b éljenzése között a központi pálya­házhoz hajtatott s onnan Gödöllőre utazott, honnan csak szombaton reggel tér vissza Budavárába. seben találja magyarázatát. A kormány javasla­tát melegen ajánlotta elfogadásra Frank képviselő, az ellenzék egyik legbuzgóbb híve, kinek a kormánynyal való kacérkodását a kor­mánypadokon jellemző mosolygással fogadták. Egy másik manőverét az ellenzéknek Deren­­c­s­i­n interpellációja képezte, a­ki Vinkovceből kapott magánhírek alapján az odavaló kerületi elöljárót azzal vádolta, hogy megtiltja az el­lenzéki jelöltekre vonatkozó plakátok ki­függesztését, elfogatással, fegyveres köz­belépéssel fenyegetődzik, s megtiltja a vá­lasztói gyűlések tartását. A bán kijelen­tette, hogy ő kételkedik e hírek alaposságában, s hogy ő lenne az utolsó, ki megtűrné az ilyen törvénytelenséget. Mindazáltal politikai meggyő­ződéssel és úgy szabad a hivatalnoknak is bír­nia, mint minden más választónak. A zajos je­lenet következtében, melyet ezek után Derencsin provokált, az elnök 10 percre felfüggesztette az ülést, mivel Derencsin minden áron beszélni akart, holott szó már nem illette meg. Szünet után Czernkovics előadó emelt szót. Az ülés végén a törvényszékekre vonatkozó törvény­­javaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. TÁVIRATOK. A horvát tartománygyűlésből. Zágráb, november 25. (Saját tudó­sítónk távirata.) A m­ai tartomány­­gyűlésen az ellenzék mindent elkövetett, hogy propagandát csináljon a vinkovcei választókerü­let mellett, hol e hó 30-án lesz a választás, s hol az ellenzék Khuen gróf, a bán testvére el­lenében minden áron diadalra akarja segíteni saját jelöltjét. Ez okból a vinkovcei törvény­szék meghagyása mellett kardoskodott, szemben a törvényjavaslattal, mely a vinkovcei, vukovári és zimonyi törvényszékek megszüntetését s egy uj törvényszéknek Mitrovicán való felállítá­sát javasolja, mely intézkedés a határ egyesité­ Kálnoky beszédének hatása. Páris, nov. 25. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Bécsből azt írják a „Journal des Debats“-nak, hogy Bismarck herceg Kálnoky grófnak a delegációban mondott beszédéért gra­tulált. A szlivnicai évforduló. Szófia, nov. 25. (A Revue de l’Orint táv­irata.) A mellett, hogy minden nagyobb bolgár város, minden katonai helyőrség üdvözlő távira­tot küldött a szlivnicai csatanap évfordulója al­kalmából, ma ide azt jelentették, hogy Busz­osukban különös módon ünnepelték meg e nagy napot. A nagy csarzsan összegyülekezett több ezer főre menő közönség a lakosság minden ré­tegéből, ott Sándor fejedelem életnagyságu arc­képét megkoszorúzták s úgy vitték körül a vá­ros főbb utcáin, mindenütt kiabálva: Éljen Sándor fejedelem, éljen a szlivnicai hős! A merre az impozáns menet elhaladt, a nép tisz­teletteljesen levette sapkáját, kalapját, a nők meg kendőiket lobogtatták. Ez a jelenet oly lélekemelő volt, a­mihez hasonló alig fordult elő valaha Ruszcsuk városában. A bolgár válság, Szófia, nov. 25. A Havas-ügynökség je­lenti : G a d b a n basa tudakozódott a régens­­ségnél a mingréliai herceg jelöltsége tárgyában. A régensség tagjai azt válaszolták : ők nem is­merik a herceget; egyébiránt a fejedelemválasz­tás egyes egyedül a nagy nemzetgyűléstől függ. A regensségnek nincs joga valamely jelölt mel­lett vagy ellene állást foglalni. Gadbas ba­sának másik javaslata oda irányult, hogy a porta nevezzen ki regensséget. A regensség tagjai azt válaszolák, hogy a berlini szerződés nem tesz említést hasonló esetről, a régensség tehát e pillanatban ilyen kérdésre nem adhat választ. Konstantinápoly, nov. 25. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Török körökben alap­talannak mondják ama híreket, hogy a török politikában fordulat állott volna be. A porta eddig azon fáradozott, hogy jól megfontolt sem­legessége által elhárítsa a komoly bonyodalom veszélyét, s jövőre is hű marad eme politiká­hoz. Ennek következtében a porta magatartását a bolgár kérdésben jövőre is az a törekvés fogja jellemezni, hogy a különféle áramlatok közt az európai hatalmakon belül a középúton halad­jon, hogy adandó alkalommal jó szolgálataival a nézeteltérések kiegyenlítésében közreműködhes­­sék. A mingréliai herceg jelöltségéről a porta még nem nyilatkozott. A konferenciát illetőleg az a véleménye, hogy a körülmények e pillanat­ban még nem tisztázódtak annyira, hogy az erre vonatkozó javaslat időszerűnek volna tekinthető. Bécs, nov. 25. A „Polit. Corresp.“ a kö­vetkezőket jelenti Szófiából : A mingréliai her­ceg fejedelemmé történt kijelölése mértékadó bolgár körökben nagy ellentállásra talál. E kö­rökben az oldenburgi herceg kije­lölésének előny adatnak és az ol­­denburgi herceg kijelölése esetén megválasztását bizonyosnak is tartják.

Next