Budapesti Hírlap, 1887. január (7. évfolyam, 6-30. szám)

1887-01-07 / 6. szám

6 egyesület pályázatot hirdet az általa kezelt ösztön­díjakra, melyekre csak magasabb tanintézetekbe járó zsidó vallású ifjak reflektálhatnak. Bővebb útbaigazítással az egyesület titkára, Simon Jó­zsef dr. szolgál, ki a fürdő-utcában 10. szám alatt lakik. — Vonatkésés. Az osztrák-magy. államvasut tegnap esti bécsi gyorsvonata 1 óra 40 percnyi ké­séssel érkezett a fővárosba. — Vadászatok. Zichy Géza gróf tetétleni uradalmában négy napig tartó körvadászaton 504 nyulat és négy ró­kát lőttek. — Zichy Ferenc gróf érdiószegi bir­tokán hajtóvadászat volt, mely azonban a rossz idő következtében csak egy napig tartott. Lőttek ötven nyulat és tiz rókát. — Az üvöltő dervisek sejkje Alif Baba a múlt kedden 110 éves korában meghalt. Holttestét a rend kolostorában terítették ki és ott is temették el. — (Hymen.) Eljegyezte: Schönvitzky Bertalan dr. pozsonyi kir. kat. főgimn. tanár Fór­is Gizella kisasszonyt. — Dalnoki Béla dr. főv. ügyvéd K­o­h­n­e­r Adél kisasszonyt, Kohner Zsig­­mond nagybirtokos leányát. — Nőül vette: Quittner Zsigmond, ismert fővárosi építész Weisz Minka kisasszonyt, özv. Weisz Mórné, a Spitzer Gerzon és társa nagykereskedő cég tagjá­nak leányát. — (Gyászrovat.) Elhunytak: Gyurko­v­i­c­s György, m. kir. kincstári jogügyigazgatósági segédhivatali igazgató, 62 éves korában Budapesten. ■— Urbányi Béláné, szül. Cziffra Katinka jan. 1-én élete 49-ik évében Aradon. — Özv. S­z­v­e­­tena­y Jánosné, Szvetenay altábornagy anyja dec. 28-án Felső-Csöppönyben. — S­o­m­m­e­r Miksa élete 60-ik évében Nagy-Kanizsán. — Ujfalussy Gusztáv élte 36-ik évében Mihálydin. — Horváth Sándor győri ev. lelkész. — özv. Koller Imréné Győr-Szt.-Mártonban. — (A hivatalos lapból.) Jan. 6-diki szám. Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter K­ö­­­g­y­e­s­y Antal közalapítványi kasz­­nárt számtartóvá nevezte ki.­­ A nagybecskereki törvényszék a szerb nyelvű tolmácsi állomásra Zsivkovits Bogdán nagybecskereki lakost ne­vezte ki. A pozsonyi törvényszék elnöke Marek László pozsonyi törvényszéki díjtalan joggyakorno­kot és Mittermaier Frigyes győr-szt. mártoni járásbírósági joggyakornokot a pozsonyi törvény­székhez díjas joggyakornokká nevezte ki. A győri törvényszék elnöke a győri törvényszékhez , J­á­s­z­a­­­y Mihály végzett jogászt segély­díjas joggya­kornokká nevezte ki. A soproni pénzügyigazgatóság Horváth Ferenc vámgyakornok-jelöltet a sop­roni fővámhivatalhoz vámgyakornokká nevezte ki. — Megerősítések. A vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter Fodor László besztercebányai kat. főgimnáziumi ideiglenes rendes tanárt, rendes tanári minőségében véglegesen megerősítette. V­é­g­h Mátyás brassói állami polgári iskolai rendes tanítót, Laub Flórián pancsovai állami polgári iskolai rajztanítót, Poszpisil József cerovai állami elemi iskolai rendes tanítót, Nagy Jolán bánffi­­hunyadi állami elemi iskolai rendes tanítónőt, Szat­mári Jakab entradámi állami elemi iskolai rendes tanítót, és Szerb Cirill prilipeci községi elemi iskolai rendes tanítót jelen állásában végleg meg­erősítette. — Kilépési engedélyek, Le­vitzky Gyula 21. sz. honvéd­ gyalog-féldandár­­beli szabadságolt állományú hadnagynak, P­al­lá­c­s­e­k Móric dr. m. kir. 13. honvéd gyalog­­féldandárbeli szabadságolt állományú főorvosnak, és Bertleff-Maurer Lajos dr. m. kir. 18-ik honvéd­­gyalog-féldandárbeli szabadságolt állományú főor­vosnak, a m. kir. honvédség kötelékéből szérelme­­zett kilépések a védkötelezettség teljesitése után, viselt tiszti rendfokozatuknak megtartása nélkül, népfölkelési kötelezettségüknek fentartása mellett, 1886. évi december hó 31-ével megengedtetett. Feymann Gusztáv m. kir. 1-ső honvéd-gy.-féldan­­dárbeli szabadságolt állományú gyógyszerész-gya­kornoknak, Klein József dr. m. kir. 7-ik honvéd­­gyalog-féldandárbeli szabadságolt állományú főor­vosnak, Pósch Dezső dr. m. kir. 16-ik honvéd-gya­­logféldandárbeli szabadságolt állományú főorvosnak, Krausz Móric dr. m. kir. 18-ik honvéd-gy.-féldan­­dárbeli szabadságolt állományú főorvosnak, Schaffer Adolf m. kir. 28-ik honvéd-gyalog-féldandárbeli sza­badságolt állományú főorvosnak, a honvédség köte­lékéből kérelmezett kilépésük, védkötelezettségük­­nek teljesitése után, viselt tiszti rendfokozatuknak megtartása nélkül, népfölkelési kötelezettségüknek fentartása mellett — 1886. évi december hó 31-ével — megengedtetett. — Árverések: Jan. 8. Blau Jakab ing. 435 írt. (Deák Ferenc­ u. 5.) Jan. 10. Reiner József ing. 508 frt. (Váci­ körut 56. sz.) Jan. 7. Deutsch Jakab ing. 410 frt 70 kr. (Csö­­möri­ út 26.) — Pályázatok: Adóvégrehajtói állomás a budapesti adófelügyelőségnél 3 hét alatt. Alü­gyészi állomás a balassagyarmati és rimaszom­bati ügyészségeknél 2 hét alatt. Járásbirói állomás a nyárád-szeredai járásbíróságnál 2 hét alatt. II. oszt. lottó tiszti állomás a nagyszebeni lottóhivatal­­nál jan. 20-ig. Aljegyzői állomás a nagy­atádi járásbíróságnál 2 hét alatt. Alügyészi állomás az aradi kir. ügyészségnél 2 h. a. Albirói állomás a ko­máromi tvényszéknél 2 h. a. Iroda segédtiszti állomás az eszéki pénzügyigazgatóságnál jan. 30 ig. Albirói áll. a berettyó-ujfalusi és gálszécsi­­biróságnál 2 hét a. Bírói áll. a szatmárnémeti törvényszéknél 2 hét a. Alügyészi áll. a marosvásárh­elyi és kézdi-vásárhelyi ügyészségnél 2 hét a. Albirói áll. a beregszászi jbi­­róságnál 2 hét a. Bányász számgyakornoki áll. a marosujvári főbányahivatal számvevő osztályánál 2 hét a. II. oszt. jegyzői állomás a zombori törvény­széknél 2 hét a. Aljárásbirói áll. a temesvári jbiró­­ságnál 2 hét a. Közigazgatási gyakornoki áll Szol­nokon jan. 25-ig. Főjegyzői áll. a soproni orsz. fegy­intézetnél február 12-ig. Urmesteri áll. a nagysze­beni államépitészeti hivatal kerületében. Irnoki áll. a szászvárosi és kulai járásbíróságnál 4 hét a. II. oszt. adótiszti áll. a kismartoni, esetleg más adóhi­vatalnál 3 hét a. Joggyakornoki áll. a szolnoki tör­vényszéknél 4 hét a. Kovácsmesteri áll. a sóvári főbányahivatalnál 5 hét a. Postamesteri állomások: Zákány pályaudvar (Somogym.) ; Lubityin és O­ Szta­­páron, Gospodincen (Bács-Bodrogm.); Bohunicen (Pozsonym.); Arad­szentmártoni; Kottom­iben (Zala­­megye); Novoszellon, Nadályon, Kovil-Szt.-Ivánon és Bács-Ujfalun (Bács-Bodrogm.); Leszence-Toma­­jon (Zalam.) 3 hét a. Adóhivatali szolgai állomás a zágrábi pénzügyigazgatóság kerületében jan. 30-ig. Segédszolgai áll. a budapesti kereskedelmi és váltó­törvényszéknél 6 hét alatt. — (Időjárás.) Európában: A depresz­­szió (738—740) Anglia felől nyomul az Adria felé (744), a nagy légnyomás (762—764) Oroszországban van. Az idő növekedő hőmérséklet mellett, több­nyire borús, szeles, helyenkint csapadékkal. — Hazánkban: Délkeleties, helyenkint erős sze­lekkel, a hőmérséklet kissé nagyobb, a légnyomás mindenütt kisebb lett. Az idő többnyire borús, he­lyenkint ködös, keleten meleg, nyugaton éjjel fa­gyos. Csapadék gyéren, itt-ott délnyugaton volt. — Kilátás hazánkban: Többnyire borús, sze­les, enyhébb időt várhatni, helyenkint csapadékkal. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Merénylet Bratiano ellen. — Saját levelezőnktől. — Bukarest, jan. 4. Lapunk mai számában kimerítően ismertette bukaresti levelezőnk a Bratiano román miniszter­­elnök ellen elkövetett merénylet tény­állását s közöl­tük a bukaresti esküdtszék verdiktje alapján hozott ítéletet is, mely S­­­o­­­k­a Alexandrescu fővádlottat húsz évi kényszermunkára ítéli. A tárgyalásnak legérdekesebb momentuma a vádlottak kihallgatása volt, melyről levelezőnktől a következő tudósítást vettük. Első­sorban kihallgatták S­­­o­­­k­a Alexan­­drescut, az első rendű vádlottat. Az elnök: Két bűnténynyel vádoltatik ; szep­tember 4-én a vám­ utcában gyilkossági kísérletet követett el a miniszterelnök ellen, s ugyanakkor Robescut is meg akarta ölni. — A vádlott: Igaz, de azzal a különbséggel, hogy én csak a minisztert akartam megölni, a második golyó téve­désből érintette Bobescut. Az elnök: Mi indította arrra, hogy a minisz­tert megölje ? A vádlott: D­r­o­v­­­á­n József un­szolt és fogadott fel a tettre. — Az elnök : Meg tudná mondani, mily módon ? A vádlott: Egy na­pon hozzám jött Oroveán, sok mindenféle szép dol­got ígért, ha a tett végrehajtására vállalkozom. — az elnök: Többször kereste-e fel Oroveán, vagy csak egyszer ? A vádlott: Többször. — Az elnök Csak Oroveán József unszolta e tettre, másokkal nem jött érintkezésbe ? A vádlott : Engem csak Orovean fogadott fel, a többiek mit sem tudtak egyessé­­günkről. A vádlott ezután elbeszélte mint egyezkedett M u s c a 11 a 1, mint társsal, mint utaztak Bukarest városába, mit csináltak ott s részletesen elbeszélte a merényletet. Vádlott társairól igen kedvezően nyilatkozik s erősen ragaszkodik Oroveanra vonat­kozó állításaihoz. S­­­o­­­k a félénken nézegett körül s igen halkan beszélt, úgy hogy az elnök többször figyel­meztetette, hogy hangosabban beszéljen. Az elnök : úígy látszik ön el volt tökélve, hogy annyiszor lő a miniszterre, míg meghal. A vádlott : Igen. Oroveán azzal biztatott, hogy a nép engem védelmébe vesz s megment az elfogatástól. A főügyész : Mikor a lövés után elfogták s a színhelyén a miniszter kérdezte, hogy miért akarta megölni, azt felelte, hogy egy biztos küldte. Miért mondta ezt akkor? A vádlott: Ráfogtam Tocares­­cura, mert az egyszer megvert. Megfontoltam azon­ban a dolgot s megvallottam az igazat. Lahovári védő : Megverték a helyszínen is ? A vádlott: A helyszínen ütlegeltek, de azután nem bántott senki. Robescu : Akkor én vertem meg. Ezután be­vezették Tanasescu Muscalt. Az elnök: Beszélje el, mi összeköttetésben volt Alexandrescuval. Muscal: Előadja részletesen mint beszélték meg a dolgot, mint utaztak Bukarestbe s folytatja: Alexandrescut meg kellett valakinek vesztegetnie, mert pénze volt, egy idő óta csirkehúst evett és vörös bort ivott. Szándékom volt elvenni tőle a pénzt s a revolvert s ott hagyni. Hogy Oroveán fo­gadta volna fel, arról semmit sem tudok. Az elnök : Figyelmeztetem, hogy Oroveánra vonatkozólag a vizsgálat rendjén terhelőleg vallott. Muscal: Igen, mert megvertek, megkínoztak, sőt a vizsgálóbíró 500 frankot ígért, ha Oroveánra vallok. Az ügyész : Orvosok vizsgálták meg, miért nem mondta nekik, hogy megverték? Museal: Az orvosok megvizsgáltak s aztán keserű sót adtak. Bajommal előállani nem mertem. A főügyész öklével az asztalra at s tagadja, hogy a vádlottat bántalmazták volna, míg a vádlott a főügyészszel szemben is fentartja állítását; ra­gaszkodik ahoz, hogy Oroveánra csak azért vallott terhelőleg, mert megkínozták. Ezután bevezették Oroveán Józsefet. Az elnök: Mit mond az ön ellen emelt vádra ? Oroveán (sírva) : Hazugság! El akarnak veszteni Azután részletesen előadja, hol volt ő a tett elköve­­tése előtt, alatt és után, hogy ő merényletről csak elfogatásakor hallott. Sem társai nincsenek, sem az ellene emelt vád nem bir alappal. Elbeszéli, hogy fogságában mennyit szenvedett, nélkülözött. Ale­xandrescuval, mint bukott emberrel, soha szóba nem állott. Az ügyész , Pavalescu, Bostan és mások előtt Bukaresten a miniszterelnök hevesen isikelt és meg­fenyegette. Oroveán : Nem igaz. Oroveán teljesen meg van törve, siránkozva beszél, és sok gyávaságot árul el. A többi vádlottak szintén tagadnak minden összeköttetést a tettessel, s egyátalán úgy nyilat­koznak róla, mint elzüllött emberről, a­kivel szóba sem lehetett állani. A védelem tanúi protestáltak ama bánásmód ellen, melyben az előtte való nap részesültek. Mindenekelőtt ama tanukat hallgatták ki, a­kik a merénylet szemtanúi voltak. Konstantin Jonitsa városi rendőr volt az, a­ki először rátette kezét a merénylőre. A tett részleteit híven adja elő s a vádlott a vallomását hitelesnek tartja. A tett színhelyén a miniszter kér­désére azt felelte, hogy Torcarescu bízta meg a bűnténynyel.­­A többi tanú vallja, hogy a vádlottat földre teperték, kínozták, habár a miniszterelnök úgy Ro­bescut, mint a többi embereket kérte, hogy ne bántsák. Kihallgatták azután ama tanukat, kik az előz­ményekről s a vádlottak egyéb viszonyairól adtak felvilágosítást. Patrascu tanú vallja, hogy Stoikát veszedel­mes embernek tartotta mindig. Hallotta tőle, hogy a miniszter sok nyomorúságot hozott az or­szágra, azért meg kellene ölni, hogy aztán ismét C­u­z­a vehesse át a hatalmat. (Cuza fejedelem rég nyugszik a föld alatt). A tanuk meghiteltetése s a vád és védbeszéd után az esküdtszék határozott, aztán a törvény­szék meghozta a már ismert ítéletet. — A ceglédi botrány. Olvasóink bizonyára még emlékezni fognak arra a botrányra, mely 1884. évi március 15-én folyt le Cegléd városában. A város elöljárósága által a nemzeti ünnepre meghí­vott vendégek, név szerint Ugrón Gábor, Her­man Ottó, H­o­i­t­s­y Pál, P­r­ó­n­a­y Gábor dr. és Hegedűs Károly orsz. képviselők ugyanis szó­noklatokat akartak tartani a főtéren, midőn oda érkez­tek V­erhovay Gyula, Csatár Zsigmond s Széll Gy­örgy orsz. képviselők híveikkel együtt s az Ugrón Gábor s társai számára hatóságilag kije­lölt szónoki emelvényt a maguk számára reklamál­ták. A felbőszült csőcselék nem érte be a kurjonga­­tással s fenyegetődzéssel, hanem orvul megtámadta BUDAPESTI HÍRLAP. (6. sz.) 1887. január. ) * C­l­u­b Halifax Kertész Tódornál.

Next