Budapesti Hírlap, 1887. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1887-03-26 / 84. szám

Szombat, március 20. Budapest, 1887. VII. évfolyam 84. sz. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Kiegyezés és financpolitika. Budapest, márc. 25. Júniusban lesznek a választások. Má­jusban tehát be kell fejezni az ország­gyűlést, akkor jön le megint a király a föloszlatásra. S két hónapig él még a jelen képviselőház, ez idő alatt mit végez­­hetne ? A házszabályok revízióját és az új kölcsönt, mely iránt most alkudozik Tisza a Rothschild-csoporttal. A kibocsá­tandó rente kamatait, mintegy öt milliót Wekerle a konvertálandó kölcsönöknél remélt kamat és törlesztési megtakarítás­sal akarná fedezni, hogy a mérleg meg ne romolják még inkább. Két legyet egy csapással, két nagy üzletet kötni meg kapcsolatosan, ez a cél és hogy az állam­­kincstár vszszék a pénzben egy álló esz­tendeig. Addig, míg meg lesz az új or­szággyűlés, az új kiegyezés, az új adók és adóemelések, legyen pénz a kasszában. Egyebet a deficit fedezésénél ez az ország­gyűlés bajosan fog tenni. A kiegyezés teljesen elnapoltatik­ őszre. De ennek okai az osztrákok. Ezek elvetették, illetve agyonmódosították: 1. a kvótát, mert 31,4 százalék he­lyett 34 százalék terhet akarnak róni Magyarországra; 2. a vámszerződést, mert a tarifa iránt előbb Romániával kívánnak meg­szerződni, hogy az nyomjon bennünket a mezőgazdasági vámokban ; továbbá, mert a petróleumvám felett nem tudtak meg­egyezni ; 3. a szeszadót, melyre nézve a kis üstök és a krumpliból való szeszgyártást pártolják a magyar szeszgyárak versenye ellen, melyek többnyire kukoricát égetnek; 4. a cukoradónál a csehek igen ter­hes követelésekkel lépnek föl a kincs­tárra nézve és a védelem szempontjából; 5. a bankkérdésben a bank szabad osztalékát, melyben az állammal nem osztozik, 7 százalék helyett 6 százalék­ban állapították meg, mihez a bankigaz­gatóság járulni vonakodik. Mindezek a kérdések június előtt nem tisztázhatók, s így az egész kiegyezés el­marad, azaz elnapoltatik. Ebből a kincstárnak tetemes kára van, mert a fölemelt vámok, a fölemelt szesz- és cukorhib jövedelmei elmarad­nak. De van jó toldala is az osztrákok kötözködésének: szabad kezünk az indi­rekt adókra nézve nincs lekötve s a vá­lasztók és kormány tisztába jöhetnek az iránt, hogy a magyar pénzügyek despe­­rátus állapotán hogy kivannak gyökere­sen segíteni? a lengyelek levéltárát nemcsak a nemzeti és családi féltékenység, de a szegénység és tudat­lanság is zárva tartván, elképzelhető, hogy a legnagyobb nehézségekkel kelle Szádeczkynek m­egküzdenie, míg monográfiája számára össze tudta gyűjteni az anyagot. E végből nemcsak a jól rendezett budai országos levéltárat, de a fel­sővidékek megyei levéltárait, a bécsi császári és királyi állami levéltárat, továbbá a krakói Czartoryski, lembergi stb. főúr s lengyel főpap levéltárát kutatta át, s ezekből valóságos hal­mazát fedezte fel a lengyel királyság és nagy­­hercegségre vonatkozó nagyérdekű, de feledésbe ment történetének. Lengyelország a tizenhatodik században Európa leghatalmasabb s legvirágzóbb állama volt, melynek keleties őstermelő erejét, az olasz renaissance sokszorosíta meg. Az alkotmányos élet virágzása tetőpontját érte el; a nemzet maga ragadta kezébe sorsának intézését képvi­selői által, a szabadság eszméjét uralkodó elvül állítva fel, az államból olyan „királyi köztársa­ságot“ teremtett, minőhöz hasonlót hiába kere­sünk Európa történetében. Nagyságát s jelentőségét több ízben kö­szönhette Lengyelország magyar királyi vérből származó fejedelmeinek, mindazok közül azon­ban érdemekre nézve egy sem közelite meg Báthory Istvánt, ki Lengyelországot a hatalom tetőpontjára emelte s annak aranykorát teremte meg. Tette pedig ezt oly évtizedek után, melyek Lengyelország életerejét teljesen elemésztették. A francia származású Henrik lengyel ki­rály megszökése után kezdi meg történelmi ku­tatásai sorozatát bemutatni Szádeczky, érdekes színváltozattal vezetve elő a nagyszámú, külön­böző nemzetiségű s még különbözőbb cselszövő-A kormány terveit titokban tartja, de a­mi azokból a körökből kiszivárog, a következő: 1. Direkt és progresszív adót akar vetni az ingó tőke jövedelmeire; 2. Új monopóliumokat kíván ponozni; a szeszmonopóliumot; a cukormonopóliumot; a gyufamonopóliumot. Mindeme monopóliumok alapeszméje, hogy az engedélyezett és felügyelet alatt álló gyárak terményeit a kormány be­váltja s a kereskedők nála veszik a szeszt, cukrot és gyufát, mint most is a sót és dohányt. E mellett a közös vámterület marad­hat s az osztrákok csinálhatnak maguk­nak szesz- és cukoradót, a­minőt tetszik. Hátránya e monopóliumnak, hogy minden drágább lesz; előnye, hogy a de­ficit megszűnik és hogy az országban gyárak keletkeznek, nevezetesen cukor­gyárak, s hogy a fogyasztási adót az el­fogyasztott cukorért nem fizetjük többé az osztrák kincstárnak, mint most, hanem magunknak. Hozzájárul, hogy míg a szesz­monopólium inkább a szegény népet sújtja, mert az iszik több pálinkát, addig a cukormonopólium inkább a vagyonosak zsebeibe nyúl s nélkülözhetőbb fogyasz­tási cikket érint, mint p. a dohány vagy só. E három új monopollal s a vámok nyeri hőseit, kik a lengyel trónhoz igényt tar­tottak. A társadalom, közgazdaság, közjogi s államszervezeti szempontok érdekes képsoroza­tát mutatja be Szádeczky a trónkövetelők kitű­nően rajzolt érdekharcai hátteréül, ezek elle­nében állítva az egyenes lelkű, férfias, harcias, de egyszersmind kitűnő állam­tudósi s szervezői tehetséggel biró férfiút Báthory Istvánt. 1575. december 14-én kiáltá királylyá a lengyel ne­messég alkotmányos és önzetlen része. A­mily jól esik látnunk hazánkfia ezen megdicsőitését, el nem lehet titkolnunk a veszteséget, mely érte Erdélyországot s honunkat, Báthory Lengyel­­országba költözése által. Értesülvén a választás eredményéről, Bá­thory Miksa császár tiltakozása" dacára azonnal megkezdé készülődéseit, 1000 gyalog s 500 lovas hajdúval, több százezer forint értékű arany és ezüstöt tartalmazó kincses társzekerek kíséreté­ben megindult Lengyelország felé s néhány nap múlva átlépte szülőhazája határait, melyet többé sohsem látott viszont. Báthory hosszú, de férfias küzdelem után nyerte meg a lengyel nép osztatlan hódolatát. A­mint pedig ez irányban biztosnak érezte a talajt lábai alatt, rögtön cselekvésbe hozta ama tényezőket is, melyek által az ország határain kívül álló elleneit is lefegyverezheté. Csakhamar sikerült is az osztrák császár, német birodalmi gyűlés s az orosz cárhoz küldött kiváló képvi­selői által a fenyegető veszély kitörését elhárí­tania. Nagy lengyelországi útja magyar-lengyel csapatjai élén valóságos diadalmenet volt. El­lenállásra épen nem talált. Engesztelékeny s nagy állambölcsességre valló eljárása volt ellen­ségeit is trónjához vezérlé s nemsokára maguk a lithvánok is elismerték királyul, miután ki- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Báthory István. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A magyar tudományos akadémia történelmi bizottsága által jutott napvilágra a legutóbbi napokban Szádeczky Lajos dr. egyetemi tanár vaskos munkája Báthory István lengyel királylyá választatásáról, mely úttörőnek tekint­hető történészeink amaz elfogult eljárása köz­ben, miszerint csakis teljesen magyar határok közt végbement események történetét világít­ják meg. Szádeczky a jó és rossz tulajdonokban ha­sonló, a szerencse és balsors befolyása alatt egyenlő két nemzet, a lengyel és magyar kölcsö­nös érintkezéseit tanulmányozva, ez érintkezés legdicsőbb s legünnepiesebb évtizedét öntő mű­vészi formába. A velünk határos nemzetek közt alig van egy is, melylyel a múltban bensőbb és őszintébb érintkezésünk lett volna, mint a len­gyellel volt. Ez indította a M. T. Akadémiát arra másfél évtized előtt, hogy a magyar és len­gyel nemzet­ művelődéstörténeti és politikai egy­­másrahatásának megírását tűzze ki pályázatán. E pályázat alkalmából bízatott meg Szádeczky dr. nevezett munkája megirásával, melyben nem­csak a szomszéd nemzet történelmi fejlődését s a két szomszédos nemzet egymásra hatását, de közös történetének legszebb korát karol­hatta fel. Hazánk levéltárainak hozzáférhetetlensége általánosan ismeretes, nemkülönben az is, hogy Mai számunk 8 oldalra terjed

Next