Budapesti Hírlap, 1887. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-26 / 84. szám
Szombat, március 20. Budapest, 1887. VII. évfolyam 84. sz. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Kiegyezés és financpolitika. Budapest, márc. 25. Júniusban lesznek a választások. Májusban tehát be kell fejezni az országgyűlést, akkor jön le megint a király a föloszlatásra. S két hónapig él még a jelen képviselőház, ez idő alatt mit végezhetne ? A házszabályok revízióját és az új kölcsönt, mely iránt most alkudozik Tisza a Rothschild-csoporttal. A kibocsátandó rente kamatait, mintegy öt milliót Wekerle a konvertálandó kölcsönöknél remélt kamat és törlesztési megtakarítással akarná fedezni, hogy a mérleg meg ne romolják még inkább. Két legyet egy csapással, két nagy üzletet kötni meg kapcsolatosan, ez a cél és hogy az államkincstár vszszék a pénzben egy álló esztendeig. Addig, míg meg lesz az új országgyűlés, az új kiegyezés, az új adók és adóemelések, legyen pénz a kasszában. Egyebet a deficit fedezésénél ez az országgyűlés bajosan fog tenni. A kiegyezés teljesen elnapoltatik őszre. De ennek okai az osztrákok. Ezek elvetették, illetve agyonmódosították: 1. a kvótát, mert 31,4 százalék helyett 34 százalék terhet akarnak róni Magyarországra; 2. a vámszerződést, mert a tarifa iránt előbb Romániával kívánnak megszerződni, hogy az nyomjon bennünket a mezőgazdasági vámokban ; továbbá, mert a petróleumvám felett nem tudtak megegyezni ; 3. a szeszadót, melyre nézve a kis üstök és a krumpliból való szeszgyártást pártolják a magyar szeszgyárak versenye ellen, melyek többnyire kukoricát égetnek; 4. a cukoradónál a csehek igen terhes követelésekkel lépnek föl a kincstárra nézve és a védelem szempontjából; 5. a bankkérdésben a bank szabad osztalékát, melyben az állammal nem osztozik, 7 százalék helyett 6 százalékban állapították meg, mihez a bankigazgatóság járulni vonakodik. Mindezek a kérdések június előtt nem tisztázhatók, s így az egész kiegyezés elmarad, azaz elnapoltatik. Ebből a kincstárnak tetemes kára van, mert a fölemelt vámok, a fölemelt szesz- és cukorhib jövedelmei elmaradnak. De van jó toldala is az osztrákok kötözködésének: szabad kezünk az indirekt adókra nézve nincs lekötve s a választók és kormány tisztába jöhetnek az iránt, hogy a magyar pénzügyek desperátus állapotán hogy kivannak gyökeresen segíteni? a lengyelek levéltárát nemcsak a nemzeti és családi féltékenység, de a szegénység és tudatlanság is zárva tartván, elképzelhető, hogy a legnagyobb nehézségekkel kelle Szádeczkynek megküzdenie, míg monográfiája számára össze tudta gyűjteni az anyagot. E végből nemcsak a jól rendezett budai országos levéltárat, de a felsővidékek megyei levéltárait, a bécsi császári és királyi állami levéltárat, továbbá a krakói Czartoryski, lembergi stb. főúr s lengyel főpap levéltárát kutatta át, s ezekből valóságos halmazát fedezte fel a lengyel királyság és nagyhercegségre vonatkozó nagyérdekű, de feledésbe ment történetének. Lengyelország a tizenhatodik században Európa leghatalmasabb s legvirágzóbb állama volt, melynek keleties őstermelő erejét, az olasz renaissance sokszorosíta meg. Az alkotmányos élet virágzása tetőpontját érte el; a nemzet maga ragadta kezébe sorsának intézését képviselői által, a szabadság eszméjét uralkodó elvül állítva fel, az államból olyan „királyi köztársaságot“ teremtett, minőhöz hasonlót hiába keresünk Európa történetében. Nagyságát s jelentőségét több ízben köszönhette Lengyelország magyar királyi vérből származó fejedelmeinek, mindazok közül azonban érdemekre nézve egy sem közelite meg Báthory Istvánt, ki Lengyelországot a hatalom tetőpontjára emelte s annak aranykorát teremte meg. Tette pedig ezt oly évtizedek után, melyek Lengyelország életerejét teljesen elemésztették. A francia származású Henrik lengyel király megszökése után kezdi meg történelmi kutatásai sorozatát bemutatni Szádeczky, érdekes színváltozattal vezetve elő a nagyszámú, különböző nemzetiségű s még különbözőbb cselszövő-A kormány terveit titokban tartja, de ami azokból a körökből kiszivárog, a következő: 1. Direkt és progresszív adót akar vetni az ingó tőke jövedelmeire; 2. Új monopóliumokat kíván ponozni; a szeszmonopóliumot; a cukormonopóliumot; a gyufamonopóliumot. Mindeme monopóliumok alapeszméje, hogy az engedélyezett és felügyelet alatt álló gyárak terményeit a kormány beváltja s a kereskedők nála veszik a szeszt, cukrot és gyufát, mint most is a sót és dohányt. E mellett a közös vámterület maradhat s az osztrákok csinálhatnak maguknak szesz- és cukoradót, aminőt tetszik. Hátránya e monopóliumnak, hogy minden drágább lesz; előnye, hogy a deficit megszűnik és hogy az országban gyárak keletkeznek, nevezetesen cukorgyárak, s hogy a fogyasztási adót az elfogyasztott cukorért nem fizetjük többé az osztrák kincstárnak, mint most, hanem magunknak. Hozzájárul, hogy míg a szeszmonopólium inkább a szegény népet sújtja, mert az iszik több pálinkát, addig a cukormonopólium inkább a vagyonosak zsebeibe nyúl s nélkülözhetőbb fogyasztási cikket érint, mint p. a dohány vagy só. E három új monopollal s a vámok nyeri hőseit, kik a lengyel trónhoz igényt tartottak. A társadalom, közgazdaság, közjogi s államszervezeti szempontok érdekes képsorozatát mutatja be Szádeczky a trónkövetelők kitűnően rajzolt érdekharcai hátteréül, ezek ellenében állítva az egyenes lelkű, férfias, harcias, de egyszersmind kitűnő államtudósi s szervezői tehetséggel biró férfiút Báthory Istvánt. 1575. december 14-én kiáltá királylyá a lengyel nemesség alkotmányos és önzetlen része. Amily jól esik látnunk hazánkfia ezen megdicsőitését, el nem lehet titkolnunk a veszteséget, mely érte Erdélyországot s honunkat, Báthory Lengyelországba költözése által. Értesülvén a választás eredményéről, Báthory Miksa császár tiltakozása" dacára azonnal megkezdé készülődéseit, 1000 gyalog s 500 lovas hajdúval, több százezer forint értékű arany és ezüstöt tartalmazó kincses társzekerek kíséretében megindult Lengyelország felé s néhány nap múlva átlépte szülőhazája határait, melyet többé sohsem látott viszont. Báthory hosszú, de férfias küzdelem után nyerte meg a lengyel nép osztatlan hódolatát. Amint pedig ez irányban biztosnak érezte a talajt lábai alatt, rögtön cselekvésbe hozta ama tényezőket is, melyek által az ország határain kívül álló elleneit is lefegyverezheté. Csakhamar sikerült is az osztrák császár, német birodalmi gyűlés s az orosz cárhoz küldött kiváló képviselői által a fenyegető veszély kitörését elhárítania. Nagy lengyelországi útja magyar-lengyel csapatjai élén valóságos diadalmenet volt. Ellenállásra épen nem talált. Engesztelékeny s nagy állambölcsességre valló eljárása volt ellenségeit is trónjához vezérlé s nemsokára maguk a lithvánok is elismerték királyul, miután ki- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Báthory István. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A magyar tudományos akadémia történelmi bizottsága által jutott napvilágra a legutóbbi napokban Szádeczky Lajos dr. egyetemi tanár vaskos munkája Báthory István lengyel királylyá választatásáról, mely úttörőnek tekinthető történészeink amaz elfogult eljárása közben, miszerint csakis teljesen magyar határok közt végbement események történetét világítják meg. Szádeczky a jó és rossz tulajdonokban hasonló, a szerencse és balsors befolyása alatt egyenlő két nemzet, a lengyel és magyar kölcsönös érintkezéseit tanulmányozva, ez érintkezés legdicsőbb s legünnepiesebb évtizedét öntő művészi formába. A velünk határos nemzetek közt alig van egy is, melylyel a múltban bensőbb és őszintébb érintkezésünk lett volna, mint a lengyellel volt. Ez indította a M. T. Akadémiát arra másfél évtized előtt, hogy a magyar és lengyel nemzet művelődéstörténeti és politikai egymásrahatásának megírását tűzze ki pályázatán. E pályázat alkalmából bízatott meg Szádeczky dr. nevezett munkája megirásával, melyben nemcsak a szomszéd nemzet történelmi fejlődését s a két szomszédos nemzet egymásra hatását, de közös történetének legszebb korát karolhatta fel. Hazánk levéltárainak hozzáférhetetlensége általánosan ismeretes, nemkülönben az is, hogy Mai számunk 8 oldalra terjed