Budapesti Hirlap, 1887. június (7. évfolyam, 150-179. szám)

1887-06-30 / 179. szám

Budapest 1887. VII. évfolyam 179. sz. Csütörtök, junius 30. Előfizetési árak: Egész évre 14 írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 írt 50 kr., egy hóra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, h­étfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, h­ogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, d­eh­ogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Lengyelország trónörököse. Budapest, jun. 29. A rabbilincsekben nyögő lengyel nemzet börtönében szabadságot remél. ..Dum vive, spero." Még él a nép, fia­­zatlanul bár, tizenkét millió s még ösz­­szetart, hisz s egy nyelvet beszél, jövő­­jét fel nem adta. Száz esztendeje, hogy nincs lengyel állam, csak lengyel nem­zet, de görög, szerb, bolgár, oláh négy századig voltak idegen uralom alattva­lói, haza és állam nélkül, mégis megél­tek s felszabadultak s most ismét sze­repelnek a szabad népek sorában. A csehek is kétszáz esztendeje elvesztek a feh­érhegyi csatában s ma erőteljesek. A lengyelek gazdag földön az orosznál műveltebbek, a németnél vonzóbbak; vallásuk elkülönzi őket a protestánsok­tól s az ó-hitüektől; s bár három nem­zedék halt el azóta, hogy Lengyelor­szág bukott és ugyanannyi generáció fojtatott vérbe szabadságszeretetéért, de most is öregek, ifjak egyaránt a nemzet fentartásáért lelkesednek s a haza felszabadításáért küzdenek, min­dennapos harcot a muszka cár és a né­m­et császár minden hatalma ellen. A zsarnok elnyomással szembeszegzik a passzív ellenállást, az idegen állam ellen a nemzeti társadalmat. Várják, m­íg Európa sorsa fordul, lesik az alkalmat, mikor lehessen Lengyelországot helyre­állítani, addig művelik földeiket, ápolják nyelvüket, fejlesztik a művészeteket, gondozzák emlékeiket, tanulnak és nem felejtenek. Azelőtt Ausztria is kínozta a len­gyeleket, úgy mint a többi. Galíciát be­kebelezte s a lengyelektől elvette, Jó­zsef császár elkezdte germanizálni, Fe­renc császár folytatta, Bach és Schmer­ling erőszakolta, a bécsi politika a len­gyelek ellen uszította a ruthéneket, mig végre Magyarország felszabadulása s a dualizmus a vak kényszernek véget ve­tett, Galicia a lengyeleknek visszaada­tott. Hivatal és iskola övék. E darab földön szabadok és ezért hálásak a Hab­sburgoknak. A Jagellók gazdátlan koronáját a Habsburgok fejére szeretnék tenni. Len­gyelország trónörökösének Habsburg Rudolfot tekintik. Megeshetik a sasok háborúja. A pánszláv Oroszország, Ausztria-Magyar­­ország vesztére törve, ráronthat Euró­pára. A pánszlávizmus ellen nem védi meg a nyugati civilizációt csak Len­gyelország. A bécsi Hofburgban most már tudják, hogy az orosz szövetség állhatatlan s hogy a pánszlávizmus mekkora háborúval fenyeget minket. Galicia a féltett tartomány, a hadsereg arcvonala északnak fordittatott s ott van a táborunk lengyel földön. Mint a németek Elzászban, úgy állunk mi most Galiciában, mindig csatára készen. Ha az ágyuk elsülnek, a fehér sas felrepül. A lengyel nép megújítja a történelmi harcot a muszkával s visszaköveteli tőle hazáját, így érez s gondolkodik miden len­gyel. Bécsben tudják, hogy a lengyelek mit remélnek. Az államférfiak és diplo­maták hallgatnak, e hallgatás nem néma. Mert a király utazást tön Gali­ciában s hogy maga nem mehet, most egy szülött fiát küldi a lengyelekhez. A lengyel királyok régi vára meg­nyílik a királyfinak. A lengyel királyok sírjainál imádkozik a trónörökös. A len­gyel egyetem ifjusága az aulában ün­nepli ■ az uj doktort, Rudolf főherceget. A lengyel nemes urak, polgárok és nép Krakkóban hódol neki. S a királyjelölt trónörökös ifjú, bájos neje selyemruhá­ján a lengyel sas van aranynyal hímezve, így hízelegnek a lengyelek az ud­varnak s az udvar a lengyeleknek. Nem politika ez? Csak nyári uta­zás? Hát ha a cár ii a kozákokhoz uta­zik, az sem politika? Ugyan, hát mért hivatott a pán­szláv Gurko kormányzó Varsóból rög­tön Szt.-Pétervárra, midőn Rudolf fő­herceg Lengyelbe indult? Szent-Péter­­várott Milán bécsi útjának s Rudolf galíciai látogatásának tudják jelentősé­gét s nem örülnek. De semmi közük hozzá. E lengyel tüntetés még nem fenye­getés Oroszország ellen. Ne bántson minket, mi sem bántjuk őt. De ha tá­madna, nekünk a lengyelek segítségére szükségünk volna s ha győzünk, a sza­badság zászlait viszszük Lengyelor­szágba. A belgrádi zűrzavar. — Saját levelezőnktől. — Belgrád, jun. 28. Aligha volt még nagyobb zűrzavar a szerb fő­városban, mint a mióta ismét Risztics Jován állott az ügyek élére. A legtarkább, nem ritkán ka­landos hírek keringenek a városban, a­melyek kö­zött eligazodni igen bajos a dolgok mélyebb és részletesebb ismerete nélkül. Az az egy bizonyos, hogy Szerbia nagy válság előtt áll, a­melyet a ma­gas politika leplével szeretnének elfödni. A tényleg fennálló krízis első­sorban bel­ügyi. A nép, mely határozottan orosz érzelmű, nagyon megelégelte az eddigi kormányzást, mely roppant adósságokba keverte az országot, állandóvá tette a deficitet és az ország minden jövedelmét bérbe adta a külföldieknek, első­sorban az osztrák Länderbanknak. Bérbe van adva minden jövedelmi forrás, még a bélyegilleték is, a­mi természetesen szörnyű terhes. Hogy mily borzasztó gazdálkodást vitt a volt pénzügym­iniszter, Vukatin Petrovics, az csak most tűnik ki, mióta a Risztics által kikül­dött pénzügyi bizottság megvizsgálta a pénzügymi­nisztérium kezelését, pénztárait és levéltárait. Mint mondják, több, a kölcsönökre vonatkozó hivatalos okmány hiányzik, de találtak helyette sok olyan bé­lyeges papirost, mely Milán király aláírását viseli. Ez az úgynevezett „lebegő adósság“, a­mely tulaj­donkép a királyé és a­mely nem kevesebb mint 7 millió frankot tesz ki, míg a szerb állam adóssága az eddigi megállapítás szerint 278 milió frank. Az or­szág szegény, telve adósságokkal; királya, ki egyátalán nem tartozik a fukar emberek közé — szintén. Sőt vannak, a­kik egész komolyan kolportálják, hogy Bukarestben árusítják Milán király váltóit. De ez valószínűleg túlzás, mindazáltal jellemzi a hely­zetet. A pénzügyi bizottság kiküldésének egyedüli célja a pénzügyi helyzet tisztázása és Risztics kor­mányának esze ágában sincs a volt kormányt vád alá helyeztetni, a­mint azt egynémely bécsi újság írta. Meglehet ugyan, hogy a szkupstinában lesznek, a­kik indítványozni fogják a vád alá helyezést, fő­leg a volt pénzügyminiszterét, de mint biztos for­­rásból értesülök, a kormány azt ellenezni fogja, ha­bár, mint mondják, Vukatin Petrovics — egy Schlesinger nevű magyarországi zsidó muzsikus unokája — és testvére, a­ki mesterségére nézve lakatos, nagyon meggazdagodtak. Risztics kinevezésének egyik fő oka tehát — hivatalos körök állítása szerint — tisztán a belügyi zűrzavar. Riszticsnek,­­mint a liberális párt fejének, nem igen vannak párthívei az ország­ban , ezért szövetkezett a radikálisokkal, a­kik po­litikai ideálokat kergetnek, a­melyek valószínűleg sohasem lesznek kivihetők. Kedvelt eszméjük egy perszonális unió létesítése Szer­bia és Bulgária között. Annyi bizonyos, hogy egyik szerb radikális pártvezér, a­ki most­ kor­mánybiztos a szerb nemzeti banknál, a múlt őszszel Szófiában járt és a Karavelovékkal ta­nácskozott. Ez eléggé jellemzi a szellemet, mely itt uralkodik. Oroszország segítségével szeretnék léte­síteni a szerb-bolgár uniót, mely azután a Balkán­­államok konföderációjává nőné ki magáit .­Szerbia és Macedónia belevonásával. A szerb-bolgár uniót úgy képzelik maguknak, mint az Ausztria és Ma­gyarország között fenálló dualizmust. Közös hadügy, közös külügy, sőt — ha lehetne — közös pénzügy , e mellett két külön kormány, így eszelték le a szer­­bek, csakhogy a bolgároknak kisebb gondja is na­gyobb, mint ilyen „vegyes házasságot“ kötni. Mióta ismét Risztics van a kormányon, az orosz érzelmek is szabadabban nyilvánulnak, ép úgy, mint az Ausztri­a-M­agyar­or­szág iránti ellenséges érzület. Bosznia okkupációja került ismét napirendre, sőt Tisza Kál­­­■ mánnak Irányi interpellációjára adott válasza óta épenséggel Magyarország ellen fordul az ellenszenv. „Önök, magyarok — monda nekem egy főbb államtisztviselő — lettek a svarcgelb poli­tika zászlóvivő­i“. Azt hányják szemünkre, hogy hegemóniára törekszünk a Balkán-félszigeten és még tovább is akarunk terjeszkedni, a­mihez pedig csak Szerbiának van joga, mert a történelmi jognál fogva Bosznia és Hercegovina és Szerbiát illetné. Az animozitás monarchiánk ellen természete­sen azok ellen is fordul, a­kik az Ausztria-Magyar- Mai számunk 8 oldalra terjed.

Next