Budapesti Hirlap, 1887. június (7. évfolyam, 150-179. szám)
1887-06-30 / 179. szám
Budapest 1887. VII. évfolyam 179. sz. Csütörtök, junius 30. Előfizetési árak: Egész évre 14 írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 írt 50 kr., egy hóra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, dehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Lengyelország trónörököse. Budapest, jun. 29. A rabbilincsekben nyögő lengyel nemzet börtönében szabadságot remél. ..Dum vive, spero." Még él a nép, fiazatlanul bár, tizenkét millió s még öszszetart, hisz s egy nyelvet beszél, jövőjét fel nem adta. Száz esztendeje, hogy nincs lengyel állam, csak lengyel nemzet, de görög, szerb, bolgár, oláh négy századig voltak idegen uralom alattvalói, haza és állam nélkül, mégis megéltek s felszabadultak s most ismét szerepelnek a szabad népek sorában. A csehek is kétszáz esztendeje elvesztek a fehérhegyi csatában s ma erőteljesek. A lengyelek gazdag földön az orosznál műveltebbek, a németnél vonzóbbak; vallásuk elkülönzi őket a protestánsoktól s az ó-hitüektől; s bár három nemzedék halt el azóta, hogy Lengyelország bukott és ugyanannyi generáció fojtatott vérbe szabadságszeretetéért, de most is öregek, ifjak egyaránt a nemzet fentartásáért lelkesednek s a haza felszabadításáért küzdenek, mindennapos harcot a muszka cár és a német császár minden hatalma ellen. A zsarnok elnyomással szembeszegzik a passzív ellenállást, az idegen állam ellen a nemzeti társadalmat. Várják, míg Európa sorsa fordul, lesik az alkalmat, mikor lehessen Lengyelországot helyreállítani, addig művelik földeiket, ápolják nyelvüket, fejlesztik a művészeteket, gondozzák emlékeiket, tanulnak és nem felejtenek. Azelőtt Ausztria is kínozta a lengyeleket, úgy mint a többi. Galíciát bekebelezte s a lengyelektől elvette, József császár elkezdte germanizálni, Ferenc császár folytatta, Bach és Schmerling erőszakolta, a bécsi politika a lengyelek ellen uszította a ruthéneket, mig végre Magyarország felszabadulása s a dualizmus a vak kényszernek véget vetett, Galicia a lengyeleknek visszaadatott. Hivatal és iskola övék. E darab földön szabadok és ezért hálásak a Habsburgoknak. A Jagellók gazdátlan koronáját a Habsburgok fejére szeretnék tenni. Lengyelország trónörökösének Habsburg Rudolfot tekintik. Megeshetik a sasok háborúja. A pánszláv Oroszország, Ausztria-Magyarország vesztére törve, ráronthat Európára. A pánszlávizmus ellen nem védi meg a nyugati civilizációt csak Lengyelország. A bécsi Hofburgban most már tudják, hogy az orosz szövetség állhatatlan s hogy a pánszlávizmus mekkora háborúval fenyeget minket. Galicia a féltett tartomány, a hadsereg arcvonala északnak fordittatott s ott van a táborunk lengyel földön. Mint a németek Elzászban, úgy állunk mi most Galiciában, mindig csatára készen. Ha az ágyuk elsülnek, a fehér sas felrepül. A lengyel nép megújítja a történelmi harcot a muszkával s visszaköveteli tőle hazáját, így érez s gondolkodik miden lengyel. Bécsben tudják, hogy a lengyelek mit remélnek. Az államférfiak és diplomaták hallgatnak, e hallgatás nem néma. Mert a király utazást tön Galiciában s hogy maga nem mehet, most egy szülött fiát küldi a lengyelekhez. A lengyel királyok régi vára megnyílik a királyfinak. A lengyel királyok sírjainál imádkozik a trónörökös. A lengyel egyetem ifjusága az aulában ünnepli ■ az uj doktort, Rudolf főherceget. A lengyel nemes urak, polgárok és nép Krakkóban hódol neki. S a királyjelölt trónörökös ifjú, bájos neje selyemruháján a lengyel sas van aranynyal hímezve, így hízelegnek a lengyelek az udvarnak s az udvar a lengyeleknek. Nem politika ez? Csak nyári utazás? Hát ha a cár ii a kozákokhoz utazik, az sem politika? Ugyan, hát mért hivatott a pánszláv Gurko kormányzó Varsóból rögtön Szt.-Pétervárra, midőn Rudolf főherceg Lengyelbe indult? Szent-Pétervárott Milán bécsi útjának s Rudolf galíciai látogatásának tudják jelentőségét s nem örülnek. De semmi közük hozzá. E lengyel tüntetés még nem fenyegetés Oroszország ellen. Ne bántson minket, mi sem bántjuk őt. De ha támadna, nekünk a lengyelek segítségére szükségünk volna s ha győzünk, a szabadság zászlait viszszük Lengyelországba. A belgrádi zűrzavar. — Saját levelezőnktől. — Belgrád, jun. 28. Aligha volt még nagyobb zűrzavar a szerb fővárosban, mint a mióta ismét Risztics Jován állott az ügyek élére. A legtarkább, nem ritkán kalandos hírek keringenek a városban, amelyek között eligazodni igen bajos a dolgok mélyebb és részletesebb ismerete nélkül. Az az egy bizonyos, hogy Szerbia nagy válság előtt áll, amelyet a magas politika leplével szeretnének elfödni. A tényleg fennálló krízis elsősorban belügyi. A nép, mely határozottan orosz érzelmű, nagyon megelégelte az eddigi kormányzást, mely roppant adósságokba keverte az országot, állandóvá tette a deficitet és az ország minden jövedelmét bérbe adta a külföldieknek, elsősorban az osztrák Länderbanknak. Bérbe van adva minden jövedelmi forrás, még a bélyegilleték is, ami természetesen szörnyű terhes. Hogy mily borzasztó gazdálkodást vitt a volt pénzügyminiszter, Vukatin Petrovics, az csak most tűnik ki, mióta a Risztics által kiküldött pénzügyi bizottság megvizsgálta a pénzügyminisztérium kezelését, pénztárait és levéltárait. Mint mondják, több, a kölcsönökre vonatkozó hivatalos okmány hiányzik, de találtak helyette sok olyan bélyeges papirost, mely Milán király aláírását viseli. Ez az úgynevezett „lebegő adósság“, amely tulajdonkép a királyé és amely nem kevesebb mint 7 millió frankot tesz ki, míg a szerb állam adóssága az eddigi megállapítás szerint 278 milió frank. Az ország szegény, telve adósságokkal; királya, ki egyátalán nem tartozik a fukar emberek közé — szintén. Sőt vannak, akik egész komolyan kolportálják, hogy Bukarestben árusítják Milán király váltóit. De ez valószínűleg túlzás, mindazáltal jellemzi a helyzetet. A pénzügyi bizottság kiküldésének egyedüli célja a pénzügyi helyzet tisztázása és Risztics kormányának esze ágában sincs a volt kormányt vád alá helyeztetni, amint azt egynémely bécsi újság írta. Meglehet ugyan, hogy a szkupstinában lesznek, akik indítványozni fogják a vád alá helyezést, főleg a volt pénzügyminiszterét, de mint biztos forrásból értesülök, a kormány azt ellenezni fogja, habár, mint mondják, Vukatin Petrovics — egy Schlesinger nevű magyarországi zsidó muzsikus unokája — és testvére, aki mesterségére nézve lakatos, nagyon meggazdagodtak. Risztics kinevezésének egyik fő oka tehát — hivatalos körök állítása szerint — tisztán a belügyi zűrzavar. Riszticsnek,mint a liberális párt fejének, nem igen vannak párthívei az országban , ezért szövetkezett a radikálisokkal, akik politikai ideálokat kergetnek, amelyek valószínűleg sohasem lesznek kivihetők. Kedvelt eszméjük egy perszonális unió létesítése Szerbia és Bulgária között. Annyi bizonyos, hogy egyik szerb radikális pártvezér, aki most kormánybiztos a szerb nemzeti banknál, a múlt őszszel Szófiában járt és a Karavelovékkal tanácskozott. Ez eléggé jellemzi a szellemet, mely itt uralkodik. Oroszország segítségével szeretnék létesíteni a szerb-bolgár uniót, mely azután a Balkánállamok konföderációjává nőné ki magáit .Szerbia és Macedónia belevonásával. A szerb-bolgár uniót úgy képzelik maguknak, mint az Ausztria és Magyarország között fenálló dualizmust. Közös hadügy, közös külügy, sőt — ha lehetne — közös pénzügy , e mellett két külön kormány, így eszelték le a szerbek, csakhogy a bolgároknak kisebb gondja is nagyobb, mint ilyen „vegyes házasságot“ kötni. Mióta ismét Risztics van a kormányon, az orosz érzelmek is szabadabban nyilvánulnak, ép úgy, mint az Ausztria-Magyarország iránti ellenséges érzület. Bosznia okkupációja került ismét napirendre, sőt Tisza Kál■ mánnak Irányi interpellációjára adott válasza óta épenséggel Magyarország ellen fordul az ellenszenv. „Önök, magyarok — monda nekem egy főbb államtisztviselő — lettek a svarcgelb politika zászlóvivői“. Azt hányják szemünkre, hogy hegemóniára törekszünk a Balkán-félszigeten és még tovább is akarunk terjeszkedni, amihez pedig csak Szerbiának van joga, mert a történelmi jognál fogva Bosznia és Hercegovina és Szerbiát illetné. Az animozitás monarchiánk ellen természetesen azok ellen is fordul, akik az Ausztria-Magyar- Mai számunk 8 oldalra terjed.