Budapesti Hírlap, 1887. december (7. évfolyam, 331-361. szám)
1887-12-03 / 333. szám
Budapest, 1887. VH. évfolyam 333. Sz. Szombat, december 3. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy héra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és Ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesdődés és kiadóhivatal, IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Forrongó köztársaság. Budapest, dec. 2. Franciaország zavara oly nagy, hogy jövője teljes bizonytalannak látszik. Oly heves a szenvedély a pártokban, oly izgatott a nép, a jelenetek a törvényhozási termekben és az utcákon oly lázasak, hogy itt, ha logikát lehetne alkalmazni francia viszonyokra, a forradalom kezdetét kellene konstatálni. De még nincs forradalom. Grévy államfő úr igen nevetséges véget ért. Hiábavaló ragaszkodásával állásához, erőtlen makacsságával és korlátolt eszű ravaszkodásával magát szörnyen komprommittálta, s a köztársaságot még nagyobb veszélybe lökte. Mehetett volna tisztességgel, ha egy héttel ezelőtt méltósággal visszavonul, s azóta rég túl lennénk az elnökválságon is. Utóvégre egy elnökválság nem oly rettenetes, a francia sas, ha lehet korona nélkül, lehet sipka nélkül is. Thiers, Mac-Mahon, Grévy egyik se intézte arról a helyről Franciaország sorsát, az elnöki méltóság csak gyönge fékező, mely eltörik, ha az állam szekere lejtőn rohan lefelé , fölfelé pedig nem használ semmit. A király reprezentál és uralkodik, az elnök se ezt, se azt nem teszi. A Grévy szerepét betölteni, az ő tekintélyét pótolni nem lesz nehéz. Csak ő hitte magáról, hogy nélkülözhetlen. Ha nem ment magától, leköszöntették, s ha leköszönését az utolsó pillanatban visszavonta, elkergették. A képviselőház, a szenátus, a kormány, a nép egyhangú megbotránkozással tüntettek Grévy ellen déltől éjfélig. Ez kellett neki, addig nem tágított, míg mindenki ellene fordult. Csak mikor látta, hogy egyedül van mindenki ellen, tört meg kislelkű dacoskodása. A fordulat, melyet előidézni akart s a jelenet, melyet felidézett, csak komikus volna, ha nem lenne háttérben a cselszövény. Mi bírhatta Grévyt az esztelen kísérletre ? Három dolog: a köztársasági pártok egyenetlensége, hogy még csütörtök reggel se volt közös jelöltjük Grévy helyére, minek következtében némelyek elhitették vele, hogy pótolhatatlan s csak ő egyedül lehetséges ; a Ferry-ellenes áramlat a népnél, melyet Grévy magának kedvezőn félremagyarázott, azt híveni kell, minthogy Ferry nem kell; végre a szövetség Boulangerral és Derouléde-del, kik egymást bolondították, Boulanger Grévy révén hatalomba jutni, Grévy Boulanger népszerűségének segítségével elnök maradni, Derouléde a kettő által az orosz szövetséget megköthetni és a háborút megüzenhetni remélvén. Mindhárman felsültek : Grévy közmegbotránkozással elűzetett, Boulanger desperálva elutazott Clermont-Ferrandba vissza, Derouléde urat pedig a nép a Szajnába akarta lökni s a rendőrség az örjüngöt bekísérte. S az egészen fölösleges, Grévypucscsból mi maradt hátra? Általános zavar a politikai körökben s nagyfokú izgatottság a népben. E nép mindenki ellen demonstrált és senki mellett. Nem kell annak az elnökjelöltek közül egy se. Akárki lesz, nem bánja, csak Ferry nem és Grévy nem. De még a királyság napja messze van. Páris utcáin még nem kiáltja senki vive le roi. Addig hiába hoznák haza V. Fülöpöt, míg Páris népe rá nem unt a köztársaságra, vagy mig nem fél a szociális forradalomtól, mely már fenyegetődzik az utcán. Marad tehát a köztársaság más elnökkel, más miniszterekkel, más többséggel. De meddig maradhat az is, mikor ily rendetlenségben van? Ha békésen elintézik a válságot, az újra kezdődik. Eddig a radikálisok, ezentúl a sértett Ferry fog a monarchistákkal kormányt buktatni. Valóbbszinű azonban, hogy a nyugalom nem áll helyre egyhamar, hanem a vész kitombolja magát. Páris népe nem éltetett senkit, csak Oroszországot. Válaszszák meg Sándor cárt a köztársaság elnökének. * A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. ,Az uj élet.“ (Bercsényi Béla új színműve. Először a nemzeti színházban dec. 2.) — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Az „uj élet“ e darabban a bukott emberé, aki börtönből kerül újra napvilágra s lelke romjaival uj jövőt épit magának a gyermeke kedvéért. Témának érdekes, drámai megjelenítésre alkalmas. Föl is használta már a francia színpad néhányszor igen hatásosan. Bercsényi bukott hőse Nagy István volt alispán (Nagy Imre), kinek pazar felesége hozzáfért közpénzekhez, de helyette a férj szenvedte a gyalázatot, kímélni akarva az aszszonyt, ki akkoriban anyának érezte magát. Ártatlanul került a börtönbe, egy nagy önfeláldozás drámai harca árán, mely a közönség számára elvész, csak eredményeit tudja meg. Az eredmény pedig az, hogy az asszony betegen, nyomorban fetreng, a férj egy korább kiszabadult rabtársa az egyetlen gyámolítója. A rabférjnek királyi kegyelem visszaadja szabadságát, de a viszontlátás öröme megöli a szívbajos nőt, csak annyi ideje marad, hogy férjétől, e nagylelkű vértanújától a hitvesi szeretetnek, bocsánatot kérjen s utolsó szerelmi vallomását hallhassa. Ez az első felvonás lényege. Egy dráma befejezése, melynek anyagát, fejlődését, katasztrófáját sokkal becsesebbnek tartjuk a dráma irói kidolgozásra, mint azt a másik drámát, mely e katasztrófát követhető: a férj „új életét“, melyet Bercsényi dolgozott ki. Mi inkább érdeklődtünk a férj szerelme iránt, mely ily megrázó önfeláldozásban kulminál egy silány asszony miatt, — mint ama kérdés iránt, hogy milyen lesz a sorsa a következő felvonásokban az atyai szeretet ambíciójának és a bukott férfi gyermekének. Bercsényit úgy látszik ez érdekelte s a vázolt előjátékhoz ily tendenciával épített új darabot, nagyrészt új szereplőkkel. Az asszony meghalt, kis Elza leánya (P. Márkus E.) megnőtt. Az egykori alispán a börtönben tanult lakatosságból s egy rabtársa által föltalált uj masinából milliomos lett. Most az ideje, hogy a leány jövőjét házassággal biztosítsa. Van a leánynak egy derék kérője is: Antalfalvy Jenő gróf (Horváth), kinek joviális édesatyja (Gy e n e s) nem irtózik a mésalliance-tól. Az atyának azonban szkrupulusai támadnak, várjon a grófhoz egy bukott rabviselt ember hozzá adhatja-e leányát. Kétségeit Valjean János hangján, a bűnös indokolatlan töredelmes szaván közli a gróf atyjával, de drámai bonyolódás ebből se bír fejlődni, mert az öreg gróf a rabviseltséggel nem törődik, csak azt köti ki feltételül, hogy a világ ne tudjon róla. Ha Nagy István föllép képviselőjelöltnek s ha korteskedés közben ki nem tudódik a múlt, akkor bizonyos benne, hogy senki se tud már róla. Ezt az ötletet a közönség zajosan megtapsolta. Hogy három felvonáson mégis folyik némi drámai küzködés a színpadon, azt mellékalakok segélyével éri el a szerző, egy „párhuzamos dráma“ szerkesztése utján. E párhuzamos dráma főalakja egy svindler bankár : Klein (Szigeti Imre), ki az előjátékban tönkre teszi Heves gróf főispánt s kit a darabban az a büntetés fenyeget, hogy áldozatának fiába , Heves László grófba (Mihályfi) szerelmes lesz a leánya, Katinka (Alszegi Irma), de a házasságból nem lehet semmi, mert a gróf özvegye (Fe-tekiné) gyűlöli Kleint, férje megrontóját s úgy e vén asszony, mint egy vén kisasszony . Nagy Istvánnak párjában maradt húga (Jászai Mari) Klein és Nagy István múltjáról huhognak a fiatalok előtt. Itt a dráma elveszti komolyságát : a bányák beleintrikázása két fiatal pár boldogságába, főleg a párhuzamos cselekvény ismétlődéseivel, elkerülhetően monotóniájával az idézte elő, hogy a közönség felszabadítá magát a dráma illúziója alól, s a helyzeteket kedélyes, az öregek 16 év előtt viselt dolgait a kalefaktorkodás komikai oldaláról kezdte felfogni. Még egy fordulat visszaadta a komoly drámaémberét a darabnak. Klein felismeri Nagy Istvánban az egykori rabviselt alispánt s hallgatást igér, sőt képviselőségbe segíti, azt várva tőle, hogy igy egy vasúti koncesszió közvetítését nyeri. De a becsületes Nagy István a vasutat megbuktatja a képviselőházban s ezért bosszúból Klein ott botrányos módon le akarja őt leplezni nyílt ülésben. Itt kellett volna egy változásnak a ház előcsarnokát ábrázolnia, hova — egy esti lap illetlen reklámhíre szerint ■— a becsületében megtámadott Nagy István lányának ábrázolója szenzá- Mai számunk 14 oldalt tartalmaz