Budapesti Hírlap, 1889. március (9. évfolyam, 60-89. szám)

1889-03-26 / 84. szám

Budapest, 1889. IX. évfolyam 84. sz. Kedd, március 28. Előfizetési árak: Egész évre 14 firt, félévre 7 fit, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 fit 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Caukássi József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal: IV. Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A rekonstrukció: Budapest, márc. 25. (*) A kettős ünnep alatt a poli­tikai köröket részint a holnapi szava­zás, részint a katona­ vita másik követ­kezménye , a megrokkant Tisza-kabi­­netnek új miniszterekkel felfrissítése foglalkoztatta. Ma az egész főváros tele volt az­zal a hirrel, hogy Szilágyi Dezső kine­vezése igazságügyi miniszterré és Sza­­páry Gyula grófé kereskedelmi minisz­teré­be végzett tény. Utána jártunk a dolognak, s a következőket jelent­hetjük : S­z­a­p­á­r­y Gyula gróf belépése a kabi­netbe immár kétségtelen s hogy Széchenyi Pál gróf utóda lesz, az is bizonyos. A keres­kedelmi miniszter ma volt hosszabb magánki­hallgatáson ő felségénél, a mi nyilván össze­függ a kormányválsággal. Beavatottak szerint e kihallgatás tárgya a lemondási és nyugalma­­zási kérvény átadása és elintézése­­volt. Szá­­páry Gyula grófot valószínűleg holnap fogadja ő felsége. A kereskedelmi tárca fölött a leg­felsőbb elhatározásokat a hivatalos lap szer­dai száma közli, ha a válságba sodort többi (igazságügyi, pénzügyi, esetleg belügyi és ok­tatásügyi) tárcák betöltését bevárni nem tart­ják opportunusabbnak. Elég feltűnő volt, hogy az egész Tisza-kormányt érdeklő nagy minisz­terválság elintézéséhez eddig a részletek­ben való letörlesztés formáját választották : első ráta gyanánt menesztették Orczy­t és F­a­b­i­n­y­t, most következnék második rátának Széchenyi és Matlekovics,­ harmadik­nak pedig a többi tárcacsere és kinevezés. Nem látjuk be a rezont a válság és megoldás ily szakgatott módszerű szintehozásában. Szé­chenyi Pál grófról azt halljuk, hogy képvise­lői mandátumát is letenni készül (a kaposvári mandátum nemezise!) és a főrendiház alelnöki méltóságára volna kiszemelve. A kereskedelmi államtitkár — információnk szerint — együtt bukik miniszterével. Állásába Láng Lajos lép, a míg Had­ekovics egy alapítandó új bank igazgatója lesz, más verzió szerint Fiuméban kapna előkelő állást. Nem ily egybehangzók a jelentések az új igazságügyminiszter kinevezése dolgában. S­z­i- l­á­g­y­i Dezsővel az alkudozások két nap óta folyvást tartanak. Mily stádiumban vannak ez óráig, azt­ csak maguk a felek tudhatják. Dél­ben hire járt, hogy Tisza és Szilágyi közt létrejött a megegyezés. Este ezt több oldalról megcáfolták. Egyik verzió szerint Szilágyi újabb 24 órai időt kért a meggondolásra,­­ más verzió szerint oly föltételt tűzött ki, mely a kormányköröket elkedvetleníté s e miatt az egész kombináció meghiúsu­lása sincs kizárva. A föltétel pedig az volna, hogy a tárca átvétele csak a 25. §. fölötti nagy szavazás lezajlása után történjék, mert Szilágyi e szakasz ügyében a kormány­­nyal semmi közösséget elvállalni nem akar,­­ hisz az általános vitában élesen szólt e sza­kasz ellen, s a törvényjavaslatot részletes tár­gyalás alapjául nem fogadta el. Tisza és pártja pedig éppen arra helyeznek nagy­­ súlyt, hogy Szilágyi Dezsőt még a nagy szavazás előtt megnyerjék s a képviselőház hangulatára e jelentékeny akvizícióval érdekeiknek kedvező nyomást gyakorolhassanak, úgy látszik, eddig hiába igyekeztek ellenvetéseit oly okoskodással eloszlatni, hogy az általános vita óta a javas­lat lényegesen megváltozott (14. §. módosítása és a Gajári-féle határozati javaslat) . Szilágyit ez új helyzet fölmenti régi szavazatának felelős­sége alól, sőt miután ez új helyzet kivívásá­hoz az ő szónoklatai lényegesen hozzájárultak, egész önérzettel léphet a kormányba, mint a ki győzött s politikai célját elérte. De Szi­lágyi éles ítélete nagyon jól látja ez okosko­dásban a szofizmát s méltányolni lehet, ha vonakodik kormányférfi­ai pályáját azzal kez­deni, hogy erkölcsi támogatását, politikai ere­jét a 25. §. érdekében, saját jobb meggyőző­dése ellen engedje kihasználtatni, így áll ez a kérdés ma. Mit hoz a holnap, ha a kért meg­­gondolási idő letelt, azt Szilágyi most maga se tudja. Hogy Tisza Kálmán a pénzügyi tárca vezetésétől visszalép s azt W­ekerlére bízza, annál bizonyos­, mert már a pénzügyi államtitkár utódát is emlegetik L­u­k­á­c­s László­ mint osztályfőnök személyében. Ezek értesüléseink a válság mai állapo­táról. A megoldás még napokig várathat Budapest, márc. 25. Új törvényjavaslatok. A következő érdekes sorokat kaptuk a mai postával: A belügyminisztériumban újabban két törvényjavaslat készült el. Az egyik az országos közigazgatási bíró­ság szervezéséről, a másik a magasabb állásokra képesítő közigazga­tási gyakorlati vizsgáról szól. A közigazgatási bíróságról szóló javaslat már a napokban fog benyujtatni és még az őszszel tárgyalás alá kerülni, hogy a jövő év első napján törvény gyanánt életbe léptethető legyen. Állítólag már ki volna szemelve az egyéniség is, ki az országos közigazgatási bíróság elnökévé neveztetnék ki. Ez Tisza Lajos gróf vagy Lukács György belügy­miniszteri államtitkár volna. A 25. §. A képviselőház holnapi ülésén eldől a 25. §. sorsa, ha a tartalék­szónokok felszólalásai és a záróbeszédek időt engednek a szavazásra, mely név szerinti lesz. A pártok már együtt vannak teljes számmal. Az ellenzékből talán senki sem fog hiányozni, a többségből csak egy-két szavazat kétes s így a 25. §. többsége biztos, ha nem is lesz akkora, mint volt az általános szavazáskor, a­mikor tudvalevőleg 126 volt a többség. Éppen holnap lesz egy hónapja, hogy megkezdődött a 25. §. tárgya­lása. Nem emlékszünk paragrafusra, a­mely fölött ilyen sokáig tartott volna a vita. Február 26. óta — ekkor kezdődött a vita — 95 beszédet mondtak, bele nem számítva a személyes kérdésben történt felszólalásokat, mert ezekkel együtt másfél százra is tehetjük a beszédeket, a­ paragrafus mellett beszéltek : Münnich Aurél (előadó), Gajáki Ödön (a­ki határozati javaslatot terjesztett be), Fejérváry Géza dr. honvédelmi miniszter (a­ki ötször szó­lalt föl a vita alatt), Csáky Albin gróf kultuszmi­niszter (a­ki négyszer szólalt fel), Tisza Lajos gróf, Teleki József gróf, Ivánka Imre, Széll Ákos) Tisza Kálmán miniszterelnök (a­ki csak egyszer szólalt fel), Jónás Ödön, Kazy János, Horváth A Bach-sajtótörvény Fiuméban. A fiumei városi közgyűlés szombati ülésén Adamich kép­viselő a podestához interpellációt intézett, kikelve azon állapot ellen, hogy Fiuméban még min­­dig a Bach-féle sajtótörvény ér­vényes. Már ezelőtt két esztendővel megkér­dezte : miért van az, hogy míg egész Magyarország sajtószabadságot élvez. Fiume most is a gyűlöletes Bach-törvény alatt görnyed. Megérzi e nyomást a színház és a sajtó. Egy fiumei lapnak most épp négy sajtóper van a nyakában. (E lap az olasz túlzók újsága. Szerk.) Néhány fiatalembert, kik a színház­­ban a vállalkozó ellen tüntettek, szigorúan megbün­tettek e törvény paragrafusai szerint. E törvény az oka, hogy a fiumei sajtó nem írhatta meg Rudolf trónörökös halálának részleteit s a közönség csak külföldi lapokból és brosúrökből tudta meg az igazságot. „Tudom“, mondá a többi között Adamich, „hogy Fiume városa már rég föl­ért a sajtótörvény ügyében a magyar kormányhoz, de választ nem kapott. Már pedig a világban, civi­lizált emberek között az a szokás, hogy az udvarias hangon írott levélre felelni kell ; jót vagy rosszat, az mindegy, de felelni föltétlenül kell. Ez minden­kinek kötelessége, épp úgy, mint viszonozni az utcán a köszöntést; a­ki nem teljesíti, az goromba. A központi kormány, melynek élén Fiuménak egy díszpolgára áll, a jó nevelés legelemibb szabályai ellen vétett, midőn Fiume fel­iratára még mindig nem válaszolt. Ez a Bach-tör­vény pedig szégyene az olyan kormánynak, a­mely a szabadelvű címet viseli.“ C­­­o 11 a podesta a leg­­közelebbi ülésen fog felelni az interpellációra.­ ­ A nemzeti tiltakozás cím alatt közöltük ama kormánypárti képviselők névsorát, a­kik választóik­tól fölszólítást kaptak, hogy a 25. §. ellen szavaz­zanak. E névsorba tévedésből került Lázár Ár­pád és H­o­ll­a­k­y Imre képviselők neve, mert mindketten a mérsékelt ellenzékhez tartoznak. Mai számnak 8 oldal: Gyula, Ziskay Antal, Fabiny Teofil igazságügymi­niszter (a­ki kétszer szólalt fel), Asbóth János, Baross Gábor közlekedési miniszter, Varasdy Károly , Berzeviczy Albert államtitkár, György Endre , Pongrácz Károly gróf, Tarnóczy Gusz­­táv, Hannibál József, Meltzl Oszkár, Vadnay Andor. A paragrafus ellen beszéltek: Bolgár Fe­­renc (a különvélemény előadója), Irányi Dániel, Beöthy Ákos (a­ki módosítást terjesztett be), Vesz­­ter Imre, Nagy István, Czirer Ákos, Prónay Dezső báró, Thaly Kálmán, Kun Albert, Apponyi Albert gróf, Helfi Ignác, Szentiványi Árpád, Komlóssy Fe­renc, Komjáthy Béla, Goda Béla, Kricsfalussy Vil­mos, Horánszky Nándor, Orbán Balázs, Fenyvessy Ferenc, Gulner Gyula, Ugrón Ákos, Szentkirályi Albert, Eötvös Károly, Kovács Albert, Perczel Miklós, Hodossy Imre, Hevessy Benedek, Al­­mássy Sándor, Zichy Jenő gróf, Lipthay Ká­roly, Horváth Lajos, Petrich Ferenc, Papp Elek, Kaas Ivor báró, Kudlich János, Győrffy Gyula, Kürthy Sándor, Kun Miklós, Mocsáry Lajos, Si­­monffay János, Szalay Károly, Dobay Antal, Sze­derkényi Nándor, Grecsák Károly, Polónyi Géza, Madarász Imre, Hoitsy Pál (a­ki indítványt terjesz­tett be), Györy Elek, Tóth Ernő, Gosztonyi Sándor, Majthényi Ádám, Csatár Zsigmond, Horváth Ádám, Szalay Imre, Madarász József, Szendrei Gerzson, Ilyés Bálint, Ábrányi Emil, Reviczky Károly, Veres József, Holló Lajos, Meszlényi Lajos, Ugron Gábor.­­ A 95 beszéd 21 ülést vett igénybe.

Next