Budapesti Hírlap, 1889. március (9. évfolyam, 60-89. szám)
1889-03-26 / 84. szám
Budapest, 1889. IX. évfolyam 84. sz. Kedd, március 28. Előfizetési árak: Egész évre 14 firt, félévre 7 fit, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 fit 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Caukássi József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A rekonstrukció: Budapest, márc. 25. (*) A kettős ünnep alatt a politikai köröket részint a holnapi szavazás, részint a katona vita másik következménye , a megrokkant Tisza-kabinetnek új miniszterekkel felfrissítése foglalkoztatta. Ma az egész főváros tele volt azzal a hirrel, hogy Szilágyi Dezső kinevezése igazságügyi miniszterré és Szapáry Gyula grófé kereskedelmi miniszterébe végzett tény. Utána jártunk a dolognak, s a következőket jelenthetjük : Szapáry Gyula gróf belépése a kabinetbe immár kétségtelen s hogy Széchenyi Pál gróf utóda lesz, az is bizonyos. A kereskedelmi miniszter ma volt hosszabb magánkihallgatáson ő felségénél, a mi nyilván összefügg a kormányválsággal. Beavatottak szerint e kihallgatás tárgya a lemondási és nyugalmazási kérvény átadása és elintézésevolt. Szápáry Gyula grófot valószínűleg holnap fogadja ő felsége. A kereskedelmi tárca fölött a legfelsőbb elhatározásokat a hivatalos lap szerdai száma közli, ha a válságba sodort többi (igazságügyi, pénzügyi, esetleg belügyi és oktatásügyi) tárcák betöltését bevárni nem tartják opportunusabbnak. Elég feltűnő volt, hogy az egész Tisza-kormányt érdeklő nagy miniszterválság elintézéséhez eddig a részletekben való letörlesztés formáját választották : első ráta gyanánt menesztették Orczyt és Fabinyt, most következnék második rátának Széchenyi és Matlekovics, harmadiknak pedig a többi tárcacsere és kinevezés. Nem látjuk be a rezont a válság és megoldás ily szakgatott módszerű szintehozásában. Széchenyi Pál grófról azt halljuk, hogy képviselői mandátumát is letenni készül (a kaposvári mandátum nemezise!) és a főrendiház alelnöki méltóságára volna kiszemelve. A kereskedelmi államtitkár — információnk szerint — együtt bukik miniszterével. Állásába Láng Lajos lép, a míg Hadekovics egy alapítandó új bank igazgatója lesz, más verzió szerint Fiuméban kapna előkelő állást. Nem ily egybehangzók a jelentések az új igazságügyminiszter kinevezése dolgában. Szi- lágyi Dezsővel az alkudozások két nap óta folyvást tartanak. Mily stádiumban vannak ez óráig, azt csak maguk a felek tudhatják. Délben hire járt, hogy Tisza és Szilágyi közt létrejött a megegyezés. Este ezt több oldalról megcáfolták. Egyik verzió szerint Szilágyi újabb 24 órai időt kért a meggondolásra, más verzió szerint oly föltételt tűzött ki, mely a kormányköröket elkedvetleníté s e miatt az egész kombináció meghiúsulása sincs kizárva. A föltétel pedig az volna, hogy a tárca átvétele csak a 25. §. fölötti nagy szavazás lezajlása után történjék, mert Szilágyi e szakasz ügyében a kormánynyal semmi közösséget elvállalni nem akar, hisz az általános vitában élesen szólt e szakasz ellen, s a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául nem fogadta el. Tisza és pártja pedig éppen arra helyeznek nagy súlyt, hogy Szilágyi Dezsőt még a nagy szavazás előtt megnyerjék s a képviselőház hangulatára e jelentékeny akvizícióval érdekeiknek kedvező nyomást gyakorolhassanak, úgy látszik, eddig hiába igyekeztek ellenvetéseit oly okoskodással eloszlatni, hogy az általános vita óta a javaslat lényegesen megváltozott (14. §. módosítása és a Gajári-féle határozati javaslat) . Szilágyit ez új helyzet fölmenti régi szavazatának felelőssége alól, sőt miután ez új helyzet kivívásához az ő szónoklatai lényegesen hozzájárultak, egész önérzettel léphet a kormányba, mint a ki győzött s politikai célját elérte. De Szilágyi éles ítélete nagyon jól látja ez okoskodásban a szofizmát s méltányolni lehet, ha vonakodik kormányférfiai pályáját azzal kezdeni, hogy erkölcsi támogatását, politikai erejét a 25. §. érdekében, saját jobb meggyőződése ellen engedje kihasználtatni, így áll ez a kérdés ma. Mit hoz a holnap, ha a kért meggondolási idő letelt, azt Szilágyi most maga se tudja. Hogy Tisza Kálmán a pénzügyi tárca vezetésétől visszalép s azt Wekerlére bízza, annál bizonyos, mert már a pénzügyi államtitkár utódát is emlegetik Lukács László mint osztályfőnök személyében. Ezek értesüléseink a válság mai állapotáról. A megoldás még napokig várathat Budapest, márc. 25. Új törvényjavaslatok. A következő érdekes sorokat kaptuk a mai postával: A belügyminisztériumban újabban két törvényjavaslat készült el. Az egyik az országos közigazgatási bíróság szervezéséről, a másik a magasabb állásokra képesítő közigazgatási gyakorlati vizsgáról szól. A közigazgatási bíróságról szóló javaslat már a napokban fog benyujtatni és még az őszszel tárgyalás alá kerülni, hogy a jövő év első napján törvény gyanánt életbe léptethető legyen. Állítólag már ki volna szemelve az egyéniség is, ki az országos közigazgatási bíróság elnökévé neveztetnék ki. Ez Tisza Lajos gróf vagy Lukács György belügyminiszteri államtitkár volna. A 25. §. A képviselőház holnapi ülésén eldől a 25. §. sorsa, ha a tartalékszónokok felszólalásai és a záróbeszédek időt engednek a szavazásra, mely név szerinti lesz. A pártok már együtt vannak teljes számmal. Az ellenzékből talán senki sem fog hiányozni, a többségből csak egy-két szavazat kétes s így a 25. §. többsége biztos, ha nem is lesz akkora, mint volt az általános szavazáskor, amikor tudvalevőleg 126 volt a többség. Éppen holnap lesz egy hónapja, hogy megkezdődött a 25. §. tárgyalása. Nem emlékszünk paragrafusra, amely fölött ilyen sokáig tartott volna a vita. Február 26. óta — ekkor kezdődött a vita — 95 beszédet mondtak, bele nem számítva a személyes kérdésben történt felszólalásokat, mert ezekkel együtt másfél százra is tehetjük a beszédeket, a paragrafus mellett beszéltek : Münnich Aurél (előadó), Gajáki Ödön (aki határozati javaslatot terjesztett be), Fejérváry Géza dr. honvédelmi miniszter (aki ötször szólalt föl a vita alatt), Csáky Albin gróf kultuszminiszter (aki négyszer szólalt fel), Tisza Lajos gróf, Teleki József gróf, Ivánka Imre, Széll Ákos) Tisza Kálmán miniszterelnök (aki csak egyszer szólalt fel), Jónás Ödön, Kazy János, Horváth A Bach-sajtótörvény Fiuméban. A fiumei városi közgyűlés szombati ülésén Adamich képviselő a podestához interpellációt intézett, kikelve azon állapot ellen, hogy Fiuméban még mindig a Bach-féle sajtótörvény érvényes. Már ezelőtt két esztendővel megkérdezte : miért van az, hogy míg egész Magyarország sajtószabadságot élvez. Fiume most is a gyűlöletes Bach-törvény alatt görnyed. Megérzi e nyomást a színház és a sajtó. Egy fiumei lapnak most épp négy sajtóper van a nyakában. (E lap az olasz túlzók újsága. Szerk.) Néhány fiatalembert, kik a színházban a vállalkozó ellen tüntettek, szigorúan megbüntettek e törvény paragrafusai szerint. E törvény az oka, hogy a fiumei sajtó nem írhatta meg Rudolf trónörökös halálának részleteit s a közönség csak külföldi lapokból és brosúrökből tudta meg az igazságot. „Tudom“, mondá a többi között Adamich, „hogy Fiume városa már rég fölért a sajtótörvény ügyében a magyar kormányhoz, de választ nem kapott. Már pedig a világban, civilizált emberek között az a szokás, hogy az udvarias hangon írott levélre felelni kell ; jót vagy rosszat, az mindegy, de felelni föltétlenül kell. Ez mindenkinek kötelessége, épp úgy, mint viszonozni az utcán a köszöntést; aki nem teljesíti, az goromba. A központi kormány, melynek élén Fiuménak egy díszpolgára áll, a jó nevelés legelemibb szabályai ellen vétett, midőn Fiume feliratára még mindig nem válaszolt. Ez a Bach-törvény pedig szégyene az olyan kormánynak, amely a szabadelvű címet viseli.“ Co 11 a podesta a legközelebbi ülésen fog felelni az interpellációra. A nemzeti tiltakozás cím alatt közöltük ama kormánypárti képviselők névsorát, akik választóiktól fölszólítást kaptak, hogy a 25. §. ellen szavazzanak. E névsorba tévedésből került Lázár Árpád és Hollaky Imre képviselők neve, mert mindketten a mérsékelt ellenzékhez tartoznak. Mai számnak 8 oldal: Gyula, Ziskay Antal, Fabiny Teofil igazságügyminiszter (aki kétszer szólalt fel), Asbóth János, Baross Gábor közlekedési miniszter, Varasdy Károly , Berzeviczy Albert államtitkár, György Endre , Pongrácz Károly gróf, Tarnóczy Gusztáv, Hannibál József, Meltzl Oszkár, Vadnay Andor. A paragrafus ellen beszéltek: Bolgár Ferenc (a különvélemény előadója), Irányi Dániel, Beöthy Ákos (aki módosítást terjesztett be), Veszter Imre, Nagy István, Czirer Ákos, Prónay Dezső báró, Thaly Kálmán, Kun Albert, Apponyi Albert gróf, Helfi Ignác, Szentiványi Árpád, Komlóssy Ferenc, Komjáthy Béla, Goda Béla, Kricsfalussy Vilmos, Horánszky Nándor, Orbán Balázs, Fenyvessy Ferenc, Gulner Gyula, Ugrón Ákos, Szentkirályi Albert, Eötvös Károly, Kovács Albert, Perczel Miklós, Hodossy Imre, Hevessy Benedek, Almássy Sándor, Zichy Jenő gróf, Lipthay Károly, Horváth Lajos, Petrich Ferenc, Papp Elek, Kaas Ivor báró, Kudlich János, Győrffy Gyula, Kürthy Sándor, Kun Miklós, Mocsáry Lajos, Simonffay János, Szalay Károly, Dobay Antal, Szederkényi Nándor, Grecsák Károly, Polónyi Géza, Madarász Imre, Hoitsy Pál (aki indítványt terjesztett be), Györy Elek, Tóth Ernő, Gosztonyi Sándor, Majthényi Ádám, Csatár Zsigmond, Horváth Ádám, Szalay Imre, Madarász József, Szendrei Gerzson, Ilyés Bálint, Ábrányi Emil, Reviczky Károly, Veres József, Holló Lajos, Meszlényi Lajos, Ugron Gábor. A 95 beszéd 21 ülést vett igénybe.