Budapesti Hírlap, 1889. szeptember (9. évfolyam, 240-269. szám)
1889-09-11 / 250. szám
s sorsát is előre megjósolná. Mi nem ismerünk egyetlen tábornokot sem, ki iránt nem mi, de a hadsereg bizalommal viseltetnék. Dicsérik ezt, dicsérik amazt, kipróbálva nincs egy se. A hadgyakorlatok rostáján mentek csak keresztül, kitüntetéseiket ott, vagy a kaszárnyában szerezték többnyire. Nem lévén más módja tehetségeik meghatározásának : a hadgyakorlatok képezik a valóságos törzstiszti és tábornoki vizsgát. Jelenleg nagyban folynak e vizsgák s erősen rostálja a király generálisait. Táborból táborba száll, Lengyelországból Csehországba megy, s Magyarországba jön, mindenütt főhercegektől s vezérkarától kísérve s a szövetséges államok, Németország és Olaszország katonai attaséi is meghivattak. Ily nagy hadgyakorlatok régen tartottak minálunk, mint ez idén. Hogy ez mit jelentsen politikailag: az orosz sajtó neheztelése mutatja s a „Novoje Vremja“ cikke, mely az orosz és francia attasék távolmaradását szemünkre veti s kihivó szándékot imputál monarciánknak. Ez távolról sem igaz, de még a nevezett attasék csak a galíciai kisebb hadgyakorlatokra nem kaptak meghívót, mig ellenben a nagy záróhadgyakorlatokra, mint más években, úgy az idén is meghivattak. Nem tagadjuk azonban, hiába is tagadnék, hogy az orosz háborúra készülünk, mert Oroszország az, mely délen és északon bennünket fenyeget. Nincs-e minden hadserege Lengyelországban s nem-e tart ő is nagy hadgyakorlatokat határaink közelében? S nincsenek-e elbizakodva tábornokai és tisztjei, hogy a Dunában itatják lovaikat a kozákok ? Hiszen majd megválik, ha összeverekszünk. Egyelőre még békés világ van s a cár is megy Berlinbe, azt mondják. De, ha nekünk nincs híres hadvezérünk, vájjon az orosznak van-e? Gurko tábornok híres ember, de törökök és turkománok ellen hadakozni más fajta vitézség és tudomány kell A kapott levelek, akár csak a hivatalos akták, bizonyos rendszer szerint egymásra rakva feküsznek a modern ember íróasztalán. Sorban kell azokat megválaszolni s a melyre a válasz már megiródott, arra szives ceruzával rávezetendő, hogy elintéztetett ekkor és ekkor. Soha sem szabad a válaszszal soká késni. A kapott levélre épp oly gyorsan és illedelmesen kell válaszolni, amint rögtön vissza kell adni az utcán az ismerősök köszöntését. „Grüssen ist Artigkeit, — danken ist Schuldigkeit.“ Ez áll a levelezésben is. Minden tisztességes levél kifogástalan válaszra kötelez bennünket — és pedig lehetőleg postafordultával. Lehet, hogy a vett levél olyan kérdéseket tesz föl, melyekre csak hosszabb idő múlva adhatunk érdemleges választ. Mindegy. Az érdemleges válasz elhalasztható, a formális válasz nem. Az illedelmes, modern ember, ha nem válaszolhat egyebet, legalább siet igazolni amazon „kedves“, „beeső “, „szives“ „elmes“ stb. levél vételét, s fenntartja magának a szerencsét, hogy arra érdemileg később válaszolhasson. Persze, ilyen formális levelet tizet is lehet írni egy óra alatt s ezekben tulajdonképen semmi sincs. És mégis helyes dolog ez a gyors levelezési rendszer. Mert végre sem egyéb dolog a levelezés, mint egymástól távol élő emberek egymással való beszélgetése. Márpedig, ha valaki bennünket megszólít, annak valamit, bármily üres szót is illik felelni, mégpedig rögtön. Vannak hanyag levelezők, akik őszintén elcsodálkoznak azon, ahhoz s más feladat egy nagy európai hadsereget, — mely műveltségben az oroszt túlhaladja, — legyőzni. A háború, mely késik, el nem maradhat, mindazonáltal szívesen látjuk, ha évről-évre a béke prolongáltatok. Mert mit nyerhetne Magyarország, ha győzünk? Tehát inkább csak hadd parádézzunk a hadgyakorlatoknál, semmint valóságos csatákban ontsuk céltalanul vérünket. Burlapest, szept. 10. Változások a tábornoki karban. Bécsból jelenti levelezőnk táviratban . A Reichswehr értesülése szerint a tábornoki karban legközelebb fontos változások fognak történni. Az elhunyt Filippovics helyébe Prágába, a 9. hadttest parancsnokává Grünno gróf altábornagy, Catty b. táborszernagy helyébe Frigyes főherceg fog a pozsonyi 5. hadtest parancsnokává kineveztetni. König b. táborszernagy lesz a gyalogság főfelügyelője, helyébe, mint a bécsi 2. hadtest parancsnoka, Schönfeld b. táborszernagy, a gráci hadtestparancsnok, jön. Grácba János főherceg fog kineveztetni hadtestparancsnokká s igy a főherceg több évi szünet után ismét aktiv szolgálatba lép. Croy herceg lovassági főfelügyelő a jozefstadti 9. hadtest parancsnokságát veszi át és helyét , s a 11 gróf altábornagy, a lembergi első lovas hadosztály parancsnoka foglalja el. Egy olasz politikus a hármas szövetség ellen. A nineteenth Century című angol folyóiratba Alfieri di Sostegno márki, az olasz szenátus alelnöke, Itália, a hullámok játékszere cím alatt cikket irt a hármas szövetség és különösen Crisp ellen, kit az angol közvélemény előtt akar kompromittálni. A támadásból természetesen kijut Németországnak és Ausztria-Magyarországnak is. A cikk különben zavaros és aligha számíthat nagyobb hatásra. Gladstone Franciaországról. Gladstone tiszteletére Párisban fényes banketet rendeztek és ez alkalommal Gladstone pohárköszöntőt mondott. „Tíz éven át, midőn miniszterelnök voltam“, mondá „közelebbről ismertem a francia köztársaságot s ez idő alatt annyira közel állottam a Franciaország és Anglia között fenforgott nemzetközi ügyekhez, oly közvetlen közelről figyelhettem meg a francia kormány magatartását, hogy meggyőződhettem Franciaország ama képességéről, hogy a republikánus kormányforma mellett is betölti egy rendezett állam, a világ egyik legelső országának funkcióit. BUDAPESTI HIRLAP. (250. sz.) 1889. szeptember 11. ha valaki megneheztel rájok, mert nem válaszoltak levelére. De ugyanezek a hanyagok maguk is rossz néven vennék, ha megszólításukra illetlen embertársaik meg se mukkannának. A postaintézmény roppant fejlettsége folytán a levél nem irodalmi műfaj többé, melynek megírása végett be kellene várni az ihlet percét. Ma a levél csak egy terjedelmesebb és olcsóbb távirat, a távirat csak egy szurrogátuma a még kellőleg el nem terjedt telefonozásnak, a telefonozás pedig már maga a beszélgetés a távolból. A levelezés extenzív fejlődése határozottan hátrányos hatással van a levelek belbecsére. Mind ritkábbak lesznek a tartalmas, szép levelek. De nem is volna már annak értelme, hogy leveleinkben soroljuk föl az érdekes újdonságokat s hogy ezek fölött ugyanott elrezonirozzunk, hiszen mindez ma már a hírlapok dolga. Minél több levelet írunk, annál kevésbbé van időnk és kedvünk a levélírásba nagy komolyan elmélyedni. Csak udvariassági formákra s a legeslegprivátabb ügyekre szorítkozunk a levélben. Fölteszszüik, hogy minden egyébről a címzett úgy is értesül a lapokból, egyéb levelezéseiből és attól a rengeteg sok embertől, akik ide-oda utazva a robogó vasutakon, egyre viszik és hozzák a híreket. De különösen a hírlap teszi fölöslegesekké ma már a cicerói episztolákat, melyekbe hajdanra egy-egy jó pennájú ember korának majdnem egész történetét és elméjének minden vezércikkszerfr gondolatát lerakta. A hírlapok az okai annak is, hogy ma már nem számíthat érdeklődő olvasóra mindenféle csekélység, amit papírra vethetnénk. A hírlapok olyan érdekes hírekkel szolgálnak naponkint, a muszka cár, vagy a persa sab vasúti baleseteiről, hogy én meg sem merem már leveleimben írni, mint fordult fel a bagamari állatorvos szekere. Kit érdekelne ma már az ilyen csekély esemény ! Sokan már levelezésükben is a legteljesebb publicitás hívei s ott leveleznek a hirlapk hirdetési rovataiban. S meg kell adni,ogy ez a teljes nyilvánosság legtöbbször jobban őrzi a levéltitkot, mint a pecsétes boríték Jaj lenne a jól nevelt leánykának, ha a szigorú mama légyottot meghatározó szerelmes levelet találna nála. De az ellen nincs kifogása, ha a kicsike átolvassa az újságot. Pedig a veszedelmes levél ott hivalkodik az apró hirdetésben. Sok ezeren olvassák a tüzes vallomásokat, de ki tudhatná, hogy a sok ezer közül azok kinek szólanak ! Legtöbb levél, mely ma finom papiroson és jól zárt borítékban repdes szerte a világba, kényelmesen elférne egy-egy levelező lapon is. De a levelezőlap nagyon olcsó s így némi előítélet fűződik hozzá. Nem tartják eléggé tiszteletteljes dolognak csupán 2 krajcárt költeni el arra a mulatságra, hogy egy ember néhány szót szóljon egy másikhoz, aki sok mértföldnyivel távolabb lakik. De amint mind többet és többet levelezünk, mindinkább divatba jön a könnyű, nyílt kártya, melynek kisebb tere rászorít bennünket, hogy ne fecsegjünk feleslegesen, hanem minden szem bírálatát kiálló Hiedelemmel tegyük papírra mondandóink lényegét. A nyílt levél nagy előnyei a zárt fölött, hogy nem kompromittál bennünket. A zárt levél túlságosan közlékenynyé, bizalmaskodóvá. Ama tíz év során kétségkívül sok kérdés merült fel; a francia kormány, mondhatom, megfelelt az összes kívánalmaknak és sohasem vétett amaz őszinte barátság ellen, mely a francia és angol nemzetet egyesítette és a mely, reményiem, mindenkor egyesíteni fogja. Franciaország magatartása mindenkor nagy hatással volt reám és ismétlem, kormánya mindenkor teljesítette ama kötelességeket, melyek egy nagy civilizált, keresztény és előrehaladó nemzettől elvárhatók.“ Végül ama reményét fejezte ki, hogy Franciaország nagy szerepéhez sohase legyen hitelen és tartsa meg mindig helyét az európai nemzetek legelső soraiban. Dühös ellenjelölt. S u s in i boulangista, aki Constano francia belügyminiszternek ellenjelöltje Toulouseban, a következő levelet intézte Toulouseból a belügyminiszterhez : Ön megsért minden szabadságot és provokálja a polgárháborút; ön valóságos diktátor. Ön tegnapelőtt bérencei által életemet veszélyeztette és tegnap ön polgártársait darabokra tépette. Én csak csodaszerűen menekültem meg az ön fölbérelt gyilkosainak vasától. Az ön ügynökei megkisérték fölgyújtani a színházat, hogy polgártársai közül háromezeret megégessenek. Elég , én képviselő vagyok, mint ön, Floquet megverekedett Boulangerrel, verekedjék meg ön Susinival. Mi megkíméljük Toulouse nemes lakosságát az ön dicsvágya által fölkeltett polgárháború rémeitől. Egyedül ön felelős mindenért. Ha ön nem gyáva, felelte : igen. Én közvetlenül elutazom, de megnevezem segédeimet s halálos párbaj által eldöntjük Toulousera nézve a kérdést az opportunista és a nemzeti demokratikusszocialista köztársaság között. Susini Pál: Egy párisi távirat azt jelenti, hogy Constans belügyminiszter nem érdemesíti válaszra Susini levelét. FŐVÁROSI ÜGYEK, Budapest, szept. 10. — Az árvapénzek gyümölcsöztetése. A főváros pénzügyi és gazdasági bizottsága mai ülésén tárgyalta a kiküldött albizottság jelentését az árvapénzek gyümölcsöző elhelyezéséről. Az árvaszéki elnök azt javasolta hogy a rendelkezésre álló árvapénztári tőkék egy része, mintegy öt-hatszázezer forint, állampapírokba és fővárosi kölcsönkötvényekbe fektettessék be, annál inkább, mert a gyümölcsöztetés e módja — az ő nézete szerint — a gyámi törvénynek a kumulatíve kezelt tőkék hasznosítására vonatkozó rendelkezéseivel ellentétben nem áll s mert arra, hogy az árvatári kölcsönök keresettebbekké váljanak s igy a készpénzbeli tőke tömege apadjon, kilátás nincsen Végre utal még arra is, hogy az árvatári tőkéknek az állam felügyelete alatt nem álló magánpénzintézeteknél való tömeges elhelyezése nem kívánatos. Ezzel szemben az albizottság, tekintettel arra hogy a készletben levő árvatári tőkéknek kölcsönözése iránt való intézkedés ma még nem oly sürgő?