Budapesti Hírlap, 1889. szeptember (9. évfolyam, 240-269. szám)

1889-09-11 / 250. szám

s sorsát is előre megjósolná. Mi nem is­merünk egyetlen tábornokot sem, ki iránt nem mi, de a hadsereg bizalom­mal viseltetnék. Dicsérik ezt, dicsérik amazt, kipróbálva nincs egy se. A had­gyakorlatok rostáján mentek csak ke­resztül, kitüntetéseiket ott, vagy a ka­szárnyában szerezték többnyire. Nem lévén más módja tehetségeik megha­tározásának : a hadgyakorlatok képezik a valóságos törzstiszti és tábornoki vizsgát. Jelenleg nagyban folynak e vizs­gák s erősen rostálja a király gene­rálisait. Táborból táborba száll, Len­gyelországból Csehországba megy, s Magyarországba jön, mindenütt főher­cegektől s vezérkarától kísérve s a szö­vetséges államok, Németország és Olasz­ország katonai attaséi is meghivattak. Ily nagy hadgyakorlatok régen tartot­tak minálunk, mint ez idén. Hogy ez mit jelentsen politikailag: az orosz sajtó neheztelése mutatja s a „Novoje Vremja“ cikke, mely az orosz és francia attasék távolmaradását szemünkre veti s kihivó szándékot imputál monarc­iánknak. Ez távolról sem igaz, de még a nevezett attasék csak a galíciai kisebb hadgya­korlatokra nem kaptak meghívót, mig ellenben a nagy záróhadgyakorlatokra, mint más években, úgy az idén is meghivattak. Nem tagadjuk azonban, hiába is tagadnék, hogy az orosz há­borúra készülünk, mert Oroszország az, mely délen és északon bennünket fe­nyeget. Nincs-e minden hadserege Len­gyelországban s nem-e tart ő is nagy hadgyakorlatokat határaink közelében? S nincsenek-e elbizakodva tábornokai és tisztjei, hogy a Dunában itatják lo­vaikat a kozákok ? Hiszen majd meg­válik, ha összeverekszünk. Egyelőre még békés világ van s a cár is megy Ber­linbe, azt mondják. De, ha nekünk nincs híres hadvezérünk, vájjon az orosznak van-e? Gurko tábornok híres ember, de törökök és turkománok ellen hadakozni más fajta vitézség és tudomány kell A kapott levelek, akár csak a hivatalos akták, bizonyos rendszer szerint egymásra rakva feküsznek a modern ember íróasztalán. Sorban kell azokat megválaszolni s a melyre a válasz már megiródott, arra sziv­es ceru­zával rávezetendő, hogy elintéztetett ekkor és ekkor. Soha sem szabad a válaszszal soká késni. A kapott levélre épp oly gyorsan és illedel­mesen kell válaszolni, a­mint rögtön vissza kell adni az utcán az ismerősök köszöntését. „Grüssen ist Artigkeit, — danken ist Schuldigkeit.“ Ez áll a levelezésben is. Min­den tisztességes levél kifogástalan válaszra kö­telez bennünket — és pedig lehetőleg posta­fordultával. Lehet, hogy a vett levél olyan kérdéseket tesz föl, melyekre csak hosszabb idő múlva adhatunk érdemleges választ. Mindegy. Az ér­demleges válasz elhalasztható, a formális vá­lasz nem. Az illedelmes, modern ember, ha nem válaszolhat egyebet, legalább siet igazolni amazon „kedves“, „beeső “­­, „szives“ „elme­s“ stb. levél vételét, s fenntartja ma­gának a szerencsét, hogy arra érdemileg ké­sőbb válaszolhasson. Persze, ilyen formális levelet tizet is le­het írni egy óra alatt s ezekben tulajdonképen semmi sincs. És mégis helyes dolog ez a gyors le­velezési rendszer. Mert végre sem egyéb do­log a levelezés, mint egymástól távol élő emberek egymással való beszélgetése. Már­pedig, ha valaki bennünket megszólít, an­nak valamit, bármily üres szót is illik felelni, még­pedig rögtön. Vannak hanyag le­velezők, a­kik őszintén elcsodálkoznak azon, ahhoz s más feladat egy nagy európai hadsereget, — mely műveltségben az oroszt túlhaladja, — legyőzni. A háború, mely késik, el nem ma­radhat, mindazonáltal szívesen látjuk, ha évről-évre a béke prolongáltatok. Mert mit nyerhetne Magyarország, ha győzünk? Tehát inkább csak hadd pa­rádézzunk a hadgyakorlatoknál, sem­mint valóságos csatákban ontsuk célta­lanul vérünket. Burlapest, szept. 10. Változások a tábornoki karban. B­écsb­ól jelenti levelezőnk táviratban . A Reichswehr értesü­lése szerint a tábornoki karban legközelebb fontos változások fognak történni. Az elhunyt Filippovics helyébe Prágába, a 9. hadttest parancsnokává G­r­ü­n­n­o gróf altábornagy, Catty b. tábor­­szernagy helyébe Frigyes főherceg fog a po­­zsonyi 5. hadtest parancsnokává k­ineveztetni. K­ö­­n­i­g b. táborszernagy lesz a gyalogság főfelügye­­lője, helyébe, mint a bécsi 2. hadtest parancsnoka, Schön­feld b. táborszernagy, a gráci hadtest­parancsnok, jön. Grácba János főherceg fog kineveztetni hadtestparancsnokká s igy a főherceg több évi szünet után ismét aktiv szolgálatba lép. C­r­o­y herceg lovassági főfelügyelő a jozefstadti 9. hadtest parancsnokságát veszi át és helyét , s a 11 gróf altábornagy, a lembergi első lovas hadosztály parancsnoka foglalja el. Egy olasz politikus a hármas szövetség ellen. A nineteenth Century című angol folyóiratba Alfieri di Sostegno márki, az olasz szená­tus alelnöke, Itália, a hullámok játék­szere cím alatt cikket irt a hármas szövetség és különösen C­r­i­s­p­­ ellen, kit az angol közvéle­mény előtt akar kompromittálni. A támadásból ter­mészetesen kijut Németországnak és Ausztria-Ma­­gyarországnak is. A cikk különben zavaros és aligha számíthat nagyobb hatásra. Gladstone Franciaországról. Gladstone tisz­­teletére Párisban fény­es banketet rendeztek és ez alkalommal Gladstone pohárköszöntőt mondott. „Tíz éven át, midőn miniszterelnök voltam“, mondá „közelebbről ismertem a francia köztársasá­got s ez idő alatt annyira közel állottam a Fran­ciaország és Anglia között fenforgott nemzetközi ügyekhez, oly közvetlen közelről figyelhettem meg a francia kormány magatartását, hogy meggyőződhet­tem Franciaország ama képességéről, hogy a republi­kánus kormányforma mellett is betölti egy rendezett állam, a világ egyik legelső országának funkcióit. BUDAPESTI HIRLAP. (250. sz.) 1889. szeptember 11. ha valaki megneheztel rájok, mert nem vála­szoltak levelére. De ugyanezek a hanyagok maguk is rossz néven vennék, ha megszólítá­sukra illetlen embertársaik meg se mukkan­nának. A postaintézmény roppant fejlettsége foly­tán a levél nem irodalmi műfaj többé, mely­nek megírása végett be kellene várni az ihlet percét. Ma a levél csak egy terjedelmesebb és olcsóbb távirat, a távirat csak egy szurrogá­tuma a még kellőleg el nem terjedt telefono­zásnak, a telefonozás pedig már maga a be­szélgetés a távolból. A levelezés extenzív fejlődése határozot­tan hátrányos hatással van a levelek belbe­csére. Mind ritkábbak lesznek a tartalmas, szép levelek. De nem is volna már annak értelme, hogy leveleinkben soroljuk föl az érdekes új­donságokat s hogy ezek­ fölött ugyanott elre­­zonirozzunk, hiszen mindez ma már a hírlapok dolga. Minél több levelet írunk, annál kevésbbé van időnk és kedvünk a levélírásba nagy ko­molyan elmélyedni. Csak udvariassági for­mákra s a legeslegprivátabb ügyekre szorít­kozunk a levélben. Fölteszszüik, hogy minden egyébről a címzett úgy is értesül a lapokból, egyéb levelezéseiből és attól a rengeteg sok embertől, a­kik ide-oda utazva a robogó vas­utakon, egyre viszik és hozzák a híreket. De különösen a hírlap teszi fölöslegesekké ma már a cicerói episztolákat, melyekbe haj­danra egy-egy jó pennájú ember korának majd­nem egész történetét és elméjének minden ve­­zércikkszerfr gondolatát lerakta. A hírlapok az okai annak is, hogy ma már nem számíthat érdeklődő olvasóra min­denféle csekélység, a­mit papírra vethetnénk. A hírlapok olyan érdekes hírekkel szolgálnak naponkint, a muszka cár, vagy a persa sab vasúti baleseteiről, hogy én meg sem merem már leveleimben írni, mint fordult fel a baga­­mari állatorvos szekere. Kit érdekelne ma már az ilyen csekély esemény ! Sokan már levelezésükben is a legtelje­sebb publicitás hívei s ott leveleznek a hirla­­pk hirdetési rovataiban. S meg kell adni,­ogy ez a teljes nyilvánosság legtöbbször job­ban őrzi a levéltitkot, mint a pecsétes boríték Jaj lenne a jól nevelt leánykának, ha a szi­gorú mama légyottot meghatározó szerelmes levelet találna nála. De az ellen nincs kifo­gása, ha a kicsike átolvassa az újságot. Pedig a veszedelmes levél ott hivalkodik az apró hir­­­detésben. Sok ezeren olvassák a tüzes vallomá­sokat, de ki tudhatná, hogy a sok ezer közül azok kinek szólanak ! Legtöbb levél, mely ma finom papiroson és jól zárt borítékban repdes szerte a világba, kényelmesen elférne egy-egy levelező lapon is. De a levelezőlap nagyon olcsó s így némi előítélet fűződik hozzá. Nem tartják eléggé tiszteletteljes dolognak csupán 2 krajcárt köl­teni el arra a mulatságra, hogy egy ember néhány szót szóljon egy másikhoz, a­­ki sok mértföldnyivel távolabb lakik. De a­mint mind többet és többet levelezünk, mindinkább di­vatba jön a könnyű, nyílt kártya, melynek kisebb tere rászorít bennünket, hogy ne fe­csegjünk feleslegesen, hanem minden szem bí­rálatát kiálló Hiedelemmel tegyük papírra mondandóink lényegét. A nyílt levél nagy előnyei a zárt fölött, hogy nem kompromittál bennünket. A zárt levél túlságosan közlékenynyé, bizalmaskodóvá. Ama tíz év során kétségkívül sok kérdés merült­­ fel; a francia kormány, mondhatom, megfelelt az összes kívánalmaknak és sohasem vétett amaz őszinte barátság ellen, mely a francia és angol nemzetet egyesítette és a mely, reményiem, min­denkor egyesíteni fogja. Franciaország magatartása mindenkor nagy hatással volt reám és ismétlem, kormánya mindenkor teljesítette ama kötelességeket, melyek egy nagy civilizált, keresztény és előre­haladó nemzettől elvárhatók.“ Végül ama reményét fejezte ki, hogy Franciaország nagy szerepéhez sohase legyen hitelen és tartsa meg mindig helyét az európai nemzetek legelső soraiban. Dühös ellenjelölt. S u s i­n i boulangista, a­ki Constano francia belügyminiszternek ellen­­jelöltje Toulouseban, a következő levelet intézte Toulouseból a belügyminiszterhez : Ön megsért minden szabadságot és provokálja a polgárháborút; ön valóságos diktátor. Ön tegnap­előtt bérencei által életemet veszélyeztette és tegnap ön polgártársait darabokra tépette. Én csak csoda­szerűen menekültem meg az ön fölbérelt gyilkosai­nak vasától. Az ön ügynökei megkisérték fölgyújtani a színházat, hogy polgártársai közül háromezeret megégessenek. Elég , én képviselő vagyok, mint ön, Floquet megverekedett Boulangerrel, verekedjék meg ön Susinival. Mi megkíméljük Toulouse nemes lakosságát az ön dicsvágya által fölkeltett polgár­háború rémeitől. Egyedül ön felelős mindenért. Ha ön nem gyáva, felelte : igen. Én közvetlenül eluta­zom, de megnevezem segédeimet s halálos párbaj által eldöntjük Toulousera nézve a kér­dést az opportunista és a nemzeti demokratikus­­szocialista köztársaság között. Susini Pál: Egy párisi távirat azt jelenti, hogy Constans belügyminiszter nem érdemesíti válaszra Susini levelét. FŐVÁROSI ÜGYEK, Budapest, szept. 10. — Az árvapénzek gyü­mölcsöztetése. A fő­város pénzügyi és gazdasági bizottsága mai ülésén tárgyalta a kiküldött albizottság jelentését az árva­­pénzek gyümölcsöző elhelyezésé­ről. Az árvaszéki elnök azt javasolta hogy a rendelkezésre álló árvapénztári tőkék egy része, mintegy­ öt-hatszázezer forint, állampapírokba és fővárosi kölcsönkötvényekbe fektettessék be, an­nál inkább, mert a gyümölcsöztetés e módja — az ő nézete szerint — a gyám­i törvénynek a kumulatíve kezelt tőkék hasznosítására vonatkozó rendelkezései­vel ellentétben nem áll s mert arra, hogy az árva­­tári kölcsönök keresettebbekké váljanak s igy a készpénzbeli tőke tömege apadjon, kilátás nincsen Végre utal még arra is, hogy az árvatári tőkéknek az állam felügyelete alatt nem álló magánpénzinté­­zeteknél való tömeges elhelyezése nem kívánatos.­­ Ezzel szemben az albizottsá­g, tekintettel arra hogy a készletben levő árvatári tőkéknek kölcsön­ö­zése iránt való intézkedés ma még nem oly sürgő?

Next