Budapesti Hírlap, 1889. szeptember (9. évfolyam, 240-269. szám)

1889-09-16 / 255. szám

Bt. évfolyam 255. sz. Hétfő, szeptember 16. Budapest 1889. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mi­dennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Strossmayer és Galimberti. Budapest, szept. 15. Az olvasó közönség figyelmes ré­szének nyilván feltüntek amaz apróbb közlemények, melyek a Galifuibilia, pápai nuncius és Stroijsmayer­ püspök össze­ütközéséről adtak ismételve hírt. Min­­denki könnyen kitalálhatja, hogy itt nem egyszerű kanapé-processzusról van a szó. Ha a cerimoniózus világnak, mint a felső papság, egy oly előkelő tagja, mint a bécsi nuncius, annyira élére állítja a dolgot, mondván : vagy én, vagy te, de egyikünk nem lesz ott a szerajevói székesegyház felszentelése teT­epeni, akkor nyilván fontos okok rejlenek a dologban a pápa képviselő­jére nézve ; ha viszont ez éles alter­natíva elé állítva a gyakovári püspök nem tagit s szaván fogja a bíborost s elmaradásra kényszeríti: szintén nem közönséges okokért veszi magára a kockázatot, esetleg a teljes kegyvesz­tést, a kát. egyház látható fejének kegye elvesztését. Mert nem valószínű, hogy XII. Leo Strossmayernak és ne Galimbertinek adjon igazat és az sem valószínű, hogy a per ne kerüljön a római kúria bírósága elé. Eddigi híreink szerint a konfliktus oka a beszéd volt, melyet Strossmayer Szerajevóban tartani készült. Ez szinte hihetetlen. Alig lehet egy oly jól számító emberről, mint a gyako­vári püspök, föltenni, hogy be ne lássa, hogy semminő beszéddel Szerajevóban annyi hasznot csinálni nem lehet, a­mennyi kárt kockáztat a nyílt össze­tűzéssel. Azután egy beszédet módo­sítva is el lehet mondani, sőt egy he­lyett más beszédet lehet mondani, de a legvégső esetben valamely beszéd el­mondását jobb alkalomra is lehet ha­lasztani : mind­ez bő mód és alkalom arra, hogy pörlekedő felek valamely egyességre lépjenek s a katolikus egy­ház ne tegyen nyilvánvalóvá egy vi­szálykodást, mely nagyjai között dúl, ne tegye kivált oly exponált helyen, mint a délszláv ortodoxia által körül­­hullámzott délszláv katolicizmus. A­hol az egyességre ily könnyű módok kínál­koznak s mégis az egyesség létre nem jön, ott nyilvánvaló, hogy az egyik fél azt magára nézve nem is tartja kí­vánatosnak. Kérdés azonban, hogy melyik fél ? Az-e, a melyik a katolikus egyház ér­dekeit szívén viseli, vagy az, a­melyik enyhén mondva — kevesebbet tö­rődik ezekkel az érdekekkel és többet másokkal ? A felelet erre könnyű s nyilvánvaló, hogy az összeütközést Strossmayernak kellett erőszakolnia, mert a pápai szentszékre és nunciusára nézve Szerajevóban nem lehetnek más érdekek, mint kizárólag katolikus egy­házi érdekek. Egy összeütközéssel állunk szem­ben, melynek mélyen a felszín alatt forrongó, indító s mozgató okait nem látjuk ugyan, de mely hova hamarabb kényes, meglepő következésekkel járhat. Papi gőg és politikai fanatizmus mi­­nisztrálnak a gyakovári püspöknek jobb­ról és balról. Az utóbbi idők balsikerei, melyek annyi évi munka és oly sok és súlyos áldozat után, immár végsőre hajló korában nyilvánvaló sikertelen­séggel ijesztgetik az öreg püspököt, le­het, hogy idegesebbé, megfontolatla­­nabbá is teszik elhatározásaiban és lé­péseiben. A­ király rettentő dorgáló szava, melyet Belováron annak idején hallania kellett, a­mint pörölyütés hul­lott az i­konok fejére. Sokat írták a vele egy parton levő újságok, hogy Rómából az elégtétel egy nemét fogja kapni megalázkodásáért, melylyel oda fordult. Ez elmaradt, sőt Róma elvesz­tette bizalmát amaz apostoli küldetés­ben, melyre Strossmayer vállalkozott s melynek célja lett volna az ortodox egyházat visszaterelni a római unióba s mi immár a nyílt ellenszegülés egy nemében látjuk a délszláv egyházi apos­tolt. Lépésről-lépésre megy és fejlődik ez a dolog, de ki tudja, hol fog meg­állni ? Tudja-e maga az apostol ? Róma falván sejti és megijedt tőle. Egy lé­pés még tovább és meglehet, eljött az ideje, hogy a polgári hatóságok is bele­szóljanak ez „apostoli misszióba.“ — Eddig az egyház fedezte Strossmayer urat; most elfordult tőle s a gyako­vári püspök további harcaiban vért és paizs nélkül fog szemben állani világi ellenfeleivel. Érdekes és vakmerő kockázat egy­ testi erejében megtört aggastyán részé­ről. A néző méltánylását megérdemli ; de sem egyházi, sem világi ellenfelei nem csak nézői az ő vállalatának s tő­lük, ha vakmerőségéhez méltó ereje, mondjuk hadserege nem lesz , se mél­tánylást, se kegyelmet a kardos püspök nem várhat józanul. Ezzel legalább, re­méljük, tisztába jött, mielőtt elindult Szerajevóba akár egyházi, akár profán politikában zavarni a vizeket. Budapest, szept. 15. –miniszter­tanács. Tisza Kálmán miniszterelnök elnöklete alatt holnap minisztertanács lesz. A magyar nemzeti állam és a szászok. Bauszn­ern Guidó orsz. képviselő tegnapelőtt számolt be választóinak Szent-Ágotán. A szászoknak szánt hazafias, okos beszédéből adjuk a követke­zőket : Minden egyes kultúrállam létezésének alap­­feltétele az egységes nemzeti fejlődés. A szász vezérférfiak már most elismerik, hogy egye­dül a magyar állameszme alapján szervezett magyar állam az, a­melynek oltalma alatt az erdélyi szászok mint szászok fentarthatják magukat. A felis­meréssel azonban ellentétben áll az, hogy ugyan­azok a vezérférfiak mindenütt és minden alkalom­mal síkra szállanak a magyar állam egységes nem­zeti fejlődése ellen. Ezt az ellenmondást nem okolja meg az erdélyi szászok helyzete. Ez a helyzet olyan, a­melynél valamely német néptörzsre, egy nem német államban kedvezőbb nemig t­e­h­e­t. A magyar nyelv tökéletes elsajátítása mel­lett is szászok maradhatnának. Az erdélyi szászok számos olyan joggal és biztosítékkal rendelkeznek, melyek a denacionálás veszélyét kizárják. A szászok a hazafiatlanság vétkét követik el, a­mikor a magyar­ állam egységes nemzeti fejlődése ellen dolgoznak és a többi nemzetellenes elemmel paktálnak. A ma­gyarság erősödése a német birodalomnak is érde­kében áll. A szászok a magyar nemzeti állam ellen dolgozván, a német nemzed nagy ügyével is ellen­tétbe helyezik magukat. És valóban — mondo­tta Bausznern — kell, hogy ez a nagy ügy különösen nekünk, erdélyi szászoknak és pedig mindnyájunk­nak nagyon is szívünkön feküdjék, nemcsak azért, mivel mi németek vagyunk, hanem különösen azért, mivel tekintettel a Keleten állandóan fenyegető veszélyekre, a magyar állam létele és jövője és ezzel együtt a mi tételünk és jövőnk is a német ügynek Európában való állandó győ­­zedelmével lényegesen összefüggésben áll. Nekünk, erdélyi szászoknak, csak egyetlen politikai irányunk lehet, a­melynek következetes követésében úgy ál­lampolgári kötelességeinknek, mint nemzeti köteles­ségeinknek lelkiismeretesen megfelelhetünk és ez a politikai irány abban áll, hogy mi t­e­l­j­e­s­e­n és egészen és minden utógondolat nélkül, a magyar állameszme ál­láspontjára helyezkedjünk s ennek megfelelőleg mindent, a mi Magyarországban a ma­gyarság helyzetét erősítheti és különösen a mi a magyar állam egységes nemzeti fejlődését előmoz­díthatja, örömmel üdvözöljünk és hathatósan tá­mogassunk. fiesti számunk 8 oldul A király Kisbéren. — Távirati tudósítás. — Kisbér, szept. 15. Az udvari kü­lönvonat reggel hét órakor robo­­gott be a gazdagon diszitett pályaházba. A király kíséretében volt Paar gr. főhadsegéd, B o 1­f r a 3 tábornok, a katonai iroda vezetője, Reach alezre­des, S­a­a­r báró őrnagy és G­­­e­s­­ báró százados szárnysegédek, Csanády őrnagy a katonai iro­dából, Weber báró százados, Paar gróf segéd­tisztje, Podhratzky vezértörzsorvos, a lovas­­testőrszázadtól Görgey őrnagy századparancsnok, Thurn-Taxis bg. főlovászmester, W­olken­­stein gróf tökonyhamester, P­á­p­a­y, a kabinet­­iroda főnöke s több magasabb rangú udvari hiva­talnok. A német és az olasz katonai attasé is ő­felségével jöttek. Az udvari vonatot C­l­a­u­d­y udvari tanácsos vezette s a déli vasút részéről B­r­a­un igazgató és W­e­i­s­z főfelügyelő kisérték. A perronon összegyűltek ő felsége fogadására Orczy Béla báró és Szápáry Gyula gróf mi­niszterek (Pet­ervi­y báró hirtelen rosszulléte miatt nem jelenhetett meg), Catty táborszernagy, hadtestparancsnok, Portnyák altábornagy, a pozsonyi honvédkerület parancsnoka, J­e­k­e­­­fa­lu­s­s­y Lajos min. tanácsos, Z­u­b­er, Szomárom­­megye főispánja, az alispán és a kerületi főszolga­­birák, mindnyájan díszmagyarban, a katonák tábori egyenruhában. A király huszártábornoki egyenruhában, könnyedén ugrott le a vagyon lépcsőjéről és min­denekelőtt Catty táborszernagynak, a hadgyakor­lat vezetőjének, azután pedig P­o­r­t­n­y­á­k altábor­­nagynak jelentését vette át. Erre a­z­á­p­á­r­y gróf és Orczy báró miniszterekhez fordult, majd pedig Zuber főispánhoz, ki az alispánt és a főszolgabi­­rákat mutatta be. A fogadás után ő felsége az óriási közönség lelkesült éljenzése közt a várótermen át kocsijához ment. A bevonulás a gazdagon lobogózott és feldí­szített városba rendkívül impozáns volt. A város be­járatánál csinos diadalív, a kastély udvara előtt pe­

Next