Budapesti Hírlap, 1889. szeptember (9. évfolyam, 240-269. szám)
1889-09-16 / 255. szám
Bt. évfolyam 255. sz. Hétfő, szeptember 16. Budapest 1889. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik midennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Strossmayer és Galimberti. Budapest, szept. 15. Az olvasó közönség figyelmes részének nyilván feltüntek amaz apróbb közlemények, melyek a Galifuibilia, pápai nuncius és Stroijsmayer püspök összeütközéséről adtak ismételve hírt. Mindenki könnyen kitalálhatja, hogy itt nem egyszerű kanapé-processzusról van a szó. Ha a cerimoniózus világnak, mint a felső papság, egy oly előkelő tagja, mint a bécsi nuncius, annyira élére állítja a dolgot, mondván : vagy én, vagy te, de egyikünk nem lesz ott a szerajevói székesegyház felszentelése teTepeni, akkor nyilván fontos okok rejlenek a dologban a pápa képviselőjére nézve ; ha viszont ez éles alternatíva elé állítva a gyakovári püspök nem tagit s szaván fogja a bíborost s elmaradásra kényszeríti: szintén nem közönséges okokért veszi magára a kockázatot, esetleg a teljes kegyvesztést, a kát. egyház látható fejének kegye elvesztését. Mert nem valószínű, hogy XII. Leo Strossmayernak és ne Galimbertinek adjon igazat és az sem valószínű, hogy a per ne kerüljön a római kúria bírósága elé. Eddigi híreink szerint a konfliktus oka a beszéd volt, melyet Strossmayer Szerajevóban tartani készült. Ez szinte hihetetlen. Alig lehet egy oly jól számító emberről, mint a gyakovári püspök, föltenni, hogy be ne lássa, hogy semminő beszéddel Szerajevóban annyi hasznot csinálni nem lehet, amennyi kárt kockáztat a nyílt összetűzéssel. Azután egy beszédet módosítva is el lehet mondani, sőt egy helyett más beszédet lehet mondani, de a legvégső esetben valamely beszéd elmondását jobb alkalomra is lehet halasztani : mindez bő mód és alkalom arra, hogy pörlekedő felek valamely egyességre lépjenek s a katolikus egyház ne tegyen nyilvánvalóvá egy viszálykodást, mely nagyjai között dúl, ne tegye kivált oly exponált helyen, mint a délszláv ortodoxia által körülhullámzott délszláv katolicizmus. Ahol az egyességre ily könnyű módok kínálkoznak s mégis az egyesség létre nem jön, ott nyilvánvaló, hogy az egyik fél azt magára nézve nem is tartja kívánatosnak. Kérdés azonban, hogy melyik fél ? Az-e, a melyik a katolikus egyház érdekeit szívén viseli, vagy az, amelyik enyhén mondva — kevesebbet törődik ezekkel az érdekekkel és többet másokkal ? A felelet erre könnyű s nyilvánvaló, hogy az összeütközést Strossmayernak kellett erőszakolnia, mert a pápai szentszékre és nunciusára nézve Szerajevóban nem lehetnek más érdekek, mint kizárólag katolikus egyházi érdekek. Egy összeütközéssel állunk szemben, melynek mélyen a felszín alatt forrongó, indító s mozgató okait nem látjuk ugyan, de mely hova hamarabb kényes, meglepő következésekkel járhat. Papi gőg és politikai fanatizmus minisztrálnak a gyakovári püspöknek jobbról és balról. Az utóbbi idők balsikerei, melyek annyi évi munka és oly sok és súlyos áldozat után, immár végsőre hajló korában nyilvánvaló sikertelenséggel ijesztgetik az öreg püspököt, lehet, hogy idegesebbé, megfontolatlanabbá is teszik elhatározásaiban és lépéseiben. A király rettentő dorgáló szava, melyet Belováron annak idején hallania kellett, amint pörölyütés hullott az ikonok fejére. Sokat írták a vele egy parton levő újságok, hogy Rómából az elégtétel egy nemét fogja kapni megalázkodásáért, melylyel oda fordult. Ez elmaradt, sőt Róma elvesztette bizalmát amaz apostoli küldetésben, melyre Strossmayer vállalkozott s melynek célja lett volna az ortodox egyházat visszaterelni a római unióba s mi immár a nyílt ellenszegülés egy nemében látjuk a délszláv egyházi apostolt. Lépésről-lépésre megy és fejlődik ez a dolog, de ki tudja, hol fog megállni ? Tudja-e maga az apostol ? Róma falván sejti és megijedt tőle. Egy lépés még tovább és meglehet, eljött az ideje, hogy a polgári hatóságok is beleszóljanak ez „apostoli misszióba.“ — Eddig az egyház fedezte Strossmayer urat; most elfordult tőle s a gyakovári püspök további harcaiban vért és paizs nélkül fog szemben állani világi ellenfeleivel. Érdekes és vakmerő kockázat egy testi erejében megtört aggastyán részéről. A néző méltánylását megérdemli ; de sem egyházi, sem világi ellenfelei nem csak nézői az ő vállalatának s tőlük, ha vakmerőségéhez méltó ereje, mondjuk hadserege nem lesz , se méltánylást, se kegyelmet a kardos püspök nem várhat józanul. Ezzel legalább, reméljük, tisztába jött, mielőtt elindult Szerajevóba akár egyházi, akár profán politikában zavarni a vizeket. Budapest, szept. 15. –minisztertanács. Tisza Kálmán miniszterelnök elnöklete alatt holnap minisztertanács lesz. A magyar nemzeti állam és a szászok. Bausznern Guidó orsz. képviselő tegnapelőtt számolt be választóinak Szent-Ágotán. A szászoknak szánt hazafias, okos beszédéből adjuk a következőket : Minden egyes kultúrállam létezésének alapfeltétele az egységes nemzeti fejlődés. A szász vezérférfiak már most elismerik, hogy egyedül a magyar állameszme alapján szervezett magyar állam az, amelynek oltalma alatt az erdélyi szászok mint szászok fentarthatják magukat. A felismeréssel azonban ellentétben áll az, hogy ugyanazok a vezérférfiak mindenütt és minden alkalommal síkra szállanak a magyar állam egységes nemzeti fejlődése ellen. Ezt az ellenmondást nem okolja meg az erdélyi szászok helyzete. Ez a helyzet olyan, amelynél valamely német néptörzsre, egy nem német államban kedvezőbb nemig tehet. A magyar nyelv tökéletes elsajátítása mellett is szászok maradhatnának. Az erdélyi szászok számos olyan joggal és biztosítékkal rendelkeznek, melyek a denacionálás veszélyét kizárják. A szászok a hazafiatlanság vétkét követik el, amikor a magyar állam egységes nemzeti fejlődése ellen dolgoznak és a többi nemzetellenes elemmel paktálnak. A magyarság erősödése a német birodalomnak is érdekében áll. A szászok a magyar nemzeti állam ellen dolgozván, a német nemzed nagy ügyével is ellentétbe helyezik magukat. És valóban — mondotta Bausznern — kell, hogy ez a nagy ügy különösen nekünk, erdélyi szászoknak és pedig mindnyájunknak nagyon is szívünkön feküdjék, nemcsak azért, mivel mi németek vagyunk, hanem különösen azért, mivel tekintettel a Keleten állandóan fenyegető veszélyekre, a magyar állam létele és jövője és ezzel együtt a mi tételünk és jövőnk is a német ügynek Európában való állandó győzedelmével lényegesen összefüggésben áll. Nekünk, erdélyi szászoknak, csak egyetlen politikai irányunk lehet, amelynek következetes követésében úgy állampolgári kötelességeinknek, mint nemzeti kötelességeinknek lelkiismeretesen megfelelhetünk és ez a politikai irány abban áll, hogy mi teljesen és egészen és minden utógondolat nélkül, a magyar állameszme álláspontjára helyezkedjünk s ennek megfelelőleg mindent, a mi Magyarországban a magyarság helyzetét erősítheti és különösen a mi a magyar állam egységes nemzeti fejlődését előmozdíthatja, örömmel üdvözöljünk és hathatósan támogassunk. fiesti számunk 8 oldul A király Kisbéren. — Távirati tudósítás. — Kisbér, szept. 15. Az udvari különvonat reggel hét órakor robogott be a gazdagon diszitett pályaházba. A király kíséretében volt Paar gr. főhadsegéd, B o 1f r a 3 tábornok, a katonai iroda vezetője, Reach alezredes, Saar báró őrnagy és Ges báró százados szárnysegédek, Csanády őrnagy a katonai irodából, Weber báró százados, Paar gróf segédtisztje, Podhratzky vezértörzsorvos, a lovastestőrszázadtól Görgey őrnagy századparancsnok, Thurn-Taxis bg. főlovászmester, Wolkenstein gróf tökonyhamester, Pápay, a kabinetiroda főnöke s több magasabb rangú udvari hivatalnok. A német és az olasz katonai attasé is őfelségével jöttek. Az udvari vonatot Claudy udvari tanácsos vezette s a déli vasút részéről Braun igazgató és Weisz főfelügyelő kisérték. A perronon összegyűltek ő felsége fogadására Orczy Béla báró és Szápáry Gyula gróf miniszterek (Peterviy báró hirtelen rosszulléte miatt nem jelenhetett meg), Catty táborszernagy, hadtestparancsnok, Portnyák altábornagy, a pozsonyi honvédkerület parancsnoka, Jekefalussy Lajos min. tanácsos, Zuber, Szomárommegye főispánja, az alispán és a kerületi főszolgabirák, mindnyájan díszmagyarban, a katonák tábori egyenruhában. A király huszártábornoki egyenruhában, könnyedén ugrott le a vagyon lépcsőjéről és mindenekelőtt Catty táborszernagynak, a hadgyakorlat vezetőjének, azután pedig Portnyák altábornagynak jelentését vette át. Erre azápáry gróf és Orczy báró miniszterekhez fordult, majd pedig Zuber főispánhoz, ki az alispánt és a főszolgabirákat mutatta be. A fogadás után ő felsége az óriási közönség lelkesült éljenzése közt a várótermen át kocsijához ment. A bevonulás a gazdagon lobogózott és feldíszített városba rendkívül impozáns volt. A város bejáratánál csinos diadalív, a kastély udvara előtt pe