Budapesti Hírlap, 1889. október(9. évfolyam, 271-300. szám)

1889-10-09 / 278. szám

9 egy napot elmúlni a nélkül, hogy e célnak, az elvnek szolgálatában egy lépéssel előbbre haladt legyen. Vagy az szolgálja ez elvet hivebben, ki beéri vele, hogy platonice rajong érte, dicsőíti szép beszédekben, azután tarisznyába köti, mint „fiaink s unokáink örökségét“ s ráül, hogy őrizze,­­ az évek pedig kegyetlen gyorsasággal repülnek tova, az elvhű szónok fatalisztikus nyugalom­mal mond pár újabb beszédet, egyebet pedig nem tesz, csak vár, vár, m­ig az isteni gondviselés megkönyürül rajta s vagy fölmenti vén szolgáját a további semmittevés gondjai alól, vagy megcse­­lekszi helyette jó kedvében, nemzetünk iránti kegyelemből, a­mit vén szolgája tenni rest volt, vagy nem tudott. A fe­lelet nem nehéz. Az isteni gondviselés a történet lapjain mindig az emberek tehetségeiben, nem pedig m­­e­d­­d­ő­s­é­g­é­b­e­n nyilatkozik meg. Cso­dát: a kedvünkért nem történnek; az események nem állnak meg, ha azokba beavatkozni, a történet csinálásába be­folyni nem akarunk. Az a politika, mely így cselekszik, rosszabb a lemon­dásnál. S itt eljutottunk Irányi másik té­vedéséhez: ő a „fiaink és unokáink szá­mára“ tartogatja a függetlenségi esz­mét. A­ki számos emberöltő, száz esz­tendő után elkövetkezhető dolgokkal végzi számadását, az lehet igen jó pró­­féta, igen jó bölcsész, igen jó csillagvizs­gáló, de túljár a határon, mely a gyakorlati politikusnak, a tettek embe­rének természetes otthona. S ki épp oly föllengős, mint ké­nyelmes, mert semmi veszedelemmel vagy felelősséggel nem járó pályára ki­van, az „elvek“ jelszava alatt, bilin­cselni egy nagy, életképes pártot, — az személyes­telentélyével csak kárt csinál, mert arra készti követőit, hogy vele együtt bezárkózva éljék át med­dőn, ábrándozva, egy csillagásztorony­ban a szép, nagy eseményekben oly gazdag, tettekre annyi alkalmat adó s tovaszálló, soha vissza nem térő életet, — hogy vele várják, várják, mig a gondviselés megkönyörül rajtuk, — mig majdan kivénülnek s a várakozással — elkészülnek. Alt hiszünk a függetlenségi párt va­lódi életerejében, életösztöneiben s bí­­zunk benne, hogy csak idő kérdése, mikor elveinek teljes fenntartásával, sőt azol, világos érdekében szólalni fog a meddő, fa­t­a­­­i­s­z­t­i­k­u­s álláspont­tal, mely a békési beszédben nyilatko­zik,­­­­ s rátér a gyakorlati élet kézzel fogható feladataira s c­inál praktikus nemzeti p­o­l­i­t­i­k­át, melynek luéfi­a, JiL­eubecrt,Mgf vétrésse,' firöly­nek szolgálatában a párt annyi jeles tehetsége érvényesülhessen, v­ád gon­dolatokat, munkát az elméknek, tartal­mat a közérzésnek, melyekkel fokozza az erőt idebenn, a tekintélyt odakinn s hagy benne „fiaink és unokáink“ szá­mára oly vagyont, mely a munka foly­tatását,­­az elv teljes érvényesülését ne­kik megkünnyítendi. Ha ezt nem tennék, bizony-bizony mondom, azok a „fiaink és unokáink“ nem sok hálára lesznek a tétlen, pla­­tonikus, rajongó apák iránt kötelezve, kik a függetlenségi eszmét átadják ugyan nekik hiven, de holt töke gya­ IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, okt. 8. * (Szigeti József ünneplése.) A nemzeti szintáz veterán művésze : S­z­i­g­e­t­i József, a múlt év december 13-án játszott utoljára a nemzeti színházban. Azóta a jeles művész folyton beteges­kedett s nem egyszer életéért is aggódtak. Szigeti erős szervezete azonban diadalmaskodott a beteg­ségen s már annyira felépült, hogy holnap este fölléphet a saját darabjában, a Rang és mód-ban. A jeles művész ma jelent meg hosszas távolléte után először a színpadon s ez alkalommal pályatársai me­leg ovációban részesítették. Valamennyien össze­gyűltek a színpadon s mikor Szigeti belépett, lelkes éljenzéssel fogadták. Erre Beniczky Ferenc intendáns üdvözölte rövid beszédben az ünnepeltet, majd pedig P­au­lay Ede igazgató a nemzeti színház tagjai nevében. Paulay egyúttal egy díszes arany névjegytartót nyújtott át, melyet a nemzeti színház tagjai vásároltak ajándékképpen pályatár­suknak. Szigeti József meghatottan mondott köszönetet, mire az ováció véget ért. * (Kordin Marizka érdekében) az opera ma­gánszereplőinek egy küldöttsége ma kérvényt nyúj­tott át az opera intendánsának, Beniczky Fe­rencnek. S­z e n d­ r­ö i, a küldöttség szószólója, ama megjegyzéssel nyújtotta el a kérvényt, hogy az operaház magánszereplői készek mindent elkövetni kollegájuk szerződtetése érdekében. Beniczky Fe­renc válaszában kiemelte, hogy nagyon szép dolog az opera magánszereplőitől, hogy kollégájuk iránt ilyen ragaszkodást tanúsítanak, hanem az ő kezei meg vannak kötve a költségvetés által , ha hajlamo­s kívánsága szerint lehetne elintézni ezt az ügyet, ő mindenesetre továbbra is megtartaná Kordin Ma­riskát ; de 35.000 írttal csekélyebb most a rendel­kezésére álló összeg s igy kénytelen mindenütt a legnagyobb takarékossággal eljárni. * (Az operából.) M a­z­z­a­n t­i­n­i, az opera balletmestere, körutat tesz Magyarországon, hogy a Mazzantini-Záray-Stojanovics által szerzett magyar tárgyú halléthez a népviseletet és a néptáncot ta­nulmányozza.­­ Az Offenbac­h-operák után Ada­m­­nak a Lonjumcanli postás című operáját hozzák színre. Strébingernek, a bécsi opera néhai balletmesterének zeneműveiből Marsantini ballet-egyveleget állított össze. A ballet címe: Festők. * (Blaháné Berlinben.) Arról értesülünk hogy B­l­a h­á­n­é szerződésileg kötelezte magát, hogy Berlinben hat egymásután következő es­tén hat hangversenyben fog föllépni. Okt. 21-kén lép föl utoljára a népszínházban, 22-kén utazik, 23-kán pihen s október 24 kén adja az első hang­versenyt. Kizárólag magyar népdalokat fog énekelni, magyarul s gazdag mű­sorából a legjavát úgy állítja össze, hogy minden estére frissek jussanak. A művésznő egy estére ötszáz forint tiszteletdíjat kap. Népdalai az egyes hangversenyeknek csak egy részét képezik s föllép azokon többek közt Wilt Mária asszony is. Kiváncsiak vagyunk, hogy a magyar csalogány, népdalaink leghivatottabb csattogója, minő hatást tesz a németek fővárosában. * (A népszínházban) F. Hegyi Aranka rekedtsége miatt a csütörtökre hirdetett Boccaccio helyett a Magdolna kerül színre. Holnap, szerdán, A gerohtemi nagyhercegitől ismétlik, a címszerepben Pálmai Ilkával. (Pálmai liba asszony,­ mielőtt életét az Atlanti óceán ismert szeszélyeire bízná, november 7 én búcsúzik el a főváros közönségétől, egyik leg­jobb operettszerepében. Innen még valószínűleg Aradra megy néhány föllépésre s aztán indul csak az uj világba. * (A szinészegyesület rendkívüli közgyű­lése.) A magyar szinészegyesület központi igazgató tanácsa legutóbb tartott ülésén elhatározta, hogy december h­ó 17., 18. és következő napjaira rendk­í­­vüli közgyűlést hl össze. A közgyűlésen tárgyalni fogják B­á­r­t­f­a­y Antal ismert reformjavaslatát, az alapszabályok revideálását és a kerületi rendszer behozatala iránti javaslatot. Az alapszabályok módo­sítását a jövő évben megkezdődő nyugdíjazások te­szik szükségessé. * (A kolozsvári nemzeti színházat,­ mint Kolozsvárról táviratozzak, .1 e k e r f a l u s s y, min. tanácsos, ma megvizsgálta és berendezésében ne­hány szükséges javítást ajánlott. * (Hunfalvy irodalmi hagyatéka.) A ma­gyar tudományos irodalom a múlt évben elhunyt Hunfalvy János tudósnak irodalmi hagyatéká­ból egy nagybecsű kötettel lesz gazdagabb. Az el­hunyt kitűnő tudós „Egyetemes földrajz“ című mű­vének harmadik kötete fog ugyanis még a tél folya­mán a sajtó alól kikerülni, melylyel Európa földraj­zának leirása befejezést nyer. A kötetet Hunfalvy kívánságára T­e­­­r­r­i­n­g Gusztáv dr. egykori ta­nítványa rendezi sajtó alá, ki a mű­ egyes hiányzó részeit is kiegészítette.­­A nagybecsszereki színház) megnyitása október 16-án lesz. Boko­s Antal színtársulata, mely az idénre operettel bővült, Szigeti József színművét a Hang és mód- ot adja elő. V­á­r­a­d­y An­tal a megnyitó estére prologot írt Magyar-szerb ölelke­zés cím alatt. Ezt az előadás megkezdése előtt nagy némakép kíséretéül Bokodi szavalja. * (A budai dalkör) 25 éves jubileuma alkal­mából a Vigadó nagytermében e hó 11-én rende­­zsndó hangverseny műsora a következő! Ünnepi dal, Huber Károlytól ; Erdőmagány, Storch A.-tól; Dalra magyar? Zimay Lászlótól; Sóhajtás, Hubay Jenőtől; Tarass hálója, Goldmarck Károlytól; Magándal, énekli Ábrányin­é Wein Margit; Páros dal, Kremser Edétől; Fiji dal az erdőben, Schubert Ferenctől; Ki a gonddal, Rieger György­től ; Reggdi vándorlás, Esser Henriktől; Szózat, Eg­­ressy Bénitől. A 6. sz. kivételével valamennyi szára férfikar, ezek közt az 5, 8. és 10 zongorakísérettel, a 11. sz. pedig Zenekar kísérettel. * (A magyarországi néprajzi társaság) a hó 9 én délután 5 órakor, az akadémia földszinti saroktermében választmányi ülést tart. * (Új zenemű.) K­u­n Lászlótól tíz ismert népszerű dalnak cimbalomátirata jelent meg. Ajánlva van E­g­y­e­d­y Artúrnak, ára 1 frt 50 kr. * (Felhívások előfizetésre.) Röszler Gyula, ki eddig szaklapokba dolgozott, Pihenő órák cím alatt egy kötet verset és novellát irt. A kötet 10—12 ívnyi tartalommal december hóban jelenik meg, díszes kiállításban. Előfizetési ára 1 frt (bolti ár 1 frt 20 kr.) Az előfizetések a szerzőhöz (Buda­pest, Vörösmarty­ utca 33. sz., földszint 3.) külden­dők. — Első fecskék cím alatt negyven lírai­­költe­ményt fog közrebocsátani Hegyi József. Ára 1 frt, mely az egyetemi olvasókör irodájába küldendő. (Lipót­ utca 25. sz.) A kötet december elején fog megjelenni. * (A Turisták Lapja) idei 5-ik száma negyed­­fél­év terjedelemben jelent meg, a­mi eléggé bizo­nyítja, hogy a Kárpát-egyesület budapesti osztálya hivatalos lapja tud is, akar is a tagoknak olvas­mánynyal szolgálni. A füzetből megemlítjük Csory Albin grófnak, a Kárpát egyesület elnökének, köz­gyűlést nyitó beszédjét, Budapest környéke közleke­désének ismertetését, melyhez kis térkép is van mellékelve; a turista kirándulásokból a pomázi Kő­hegy van ismertetve ifj. Jánki János tollából s Téry Ödön dr. fényképével, továbbá a dobogókői kirándu­lás Bárány Jánostól, a gerlácsfalvi csúcs megmászása Páter Kálmántól, a vasmegyei Királykut Ebenspanger Jánostól stb. BUDAPESTI HÍRLAP. (978 sz.) 1889. október 9. nánt, mely egy emberéleten át a zacs­kóban hevert, mert Irányi rajta ült s nem hagyta kamatozni, nem hagyta gyümölcsözni. Natália otthon. A királyné-kérdés Szerbiában a Daily News értesülése szerint, még a szkupstina összeülése előtt kielégítő megoldást fog nyerni. Gruics miniszterelnök és Mihály metropolita, hogy a kiegyezésre még egy kísérletet tegyenek, teg­nap ismét elmentek a királynéhoz. Ez ismét vo­nakodott Milán király föltételeit elfogadni, de ki­jelente, hogy minden politikai pártüzelemtől tartóz­kodik és Belgrádot elhagyja arra az időre, míg Milán király ott időzni fog. Még bizonytalan, hogy­ e nyi­latkozat alapján Natália királyné találkozni fog-e Sándor királylyal. Minthogy azonban mind a régens­­ség, mind a kormány mindent elkövet arra, hogy a királyné-kérdés föltétlenül a szkupszina összeülése előtt megoldassák, holnap vagy holnapután valószí­nűleg mégis megtörténik a királynénak fiával való találkozása. Ez értesüléssel ellenkezik egy bécsi lap ama jelentése, hogy a királynéval állítólag történt új megállapodásokról szóló hírek alaptalanok. Milán király sem írt ez ügyben sem az egyik régenshez, sem a kormányhoz és erre nem is volt oka, mert az anyakirályné és a régensség s a kormány közötti tárgyalások megszakítottak, még­pedig az okból, mert a királyné nem akarta magát az állami fen­­sőbbségnek olyképen alárendelni, mint ez minden állampolgárnak kötelessége, hanem, ellenkezőleg, olyasmit követelt, a­mit az államhatalom nem adha­tott meg. Nem annyira a Risztics régenssel való nem-törődés és barátságos tanácsának figye­lembe nem vétele, hanem inkább ama kicsinylés, melyet az anyakirályné az állami hatalommal szem­ben mintegy tüntetőleg tanúsított, a régensséget és a kormányt is arra bírta, hogy az állami tekintély­nek nyomatékos­ kifejezést adjon és csakis ez utób­biak rendeletére tiltatott meg a hivatalos fogadás és bezárattak a konok kapui. Nem Milán király ren­delte azt el, hanem a r­egensség és a kormány, mert az ő kötelességük az állami tekintélyt fönntar­tani és megvédeni. A k­i­r­á­l­y­n­é-k­é­r­d­é­s­t az államhatalom fogja szabályozni, míg az anya ta­lálkozását H­á­v­a­l kizárólag a családfő, Milán ki­rály, szabályozza. A dolgok mai állapota mellett ál­talában valószínű, hogy az alkotmány 75. §-nak mó­dosítása fog a szkupstinától követeltetni, de a ki­rályné iránti hangulat nem lesz ezen alkalommal

Next