Budapesti Hírlap, 1890. szeptember (10. évfolyam, 241-269. szám)

1890-09-11 / 250. szám

BUDAPESTI HÍRLAP. (250. sz.) 1890. szeptember 11. 2 lépett, mely szinte igen szépen volt díszítve. Innen minden megállás nélkül a pályaköz előtti szabad térre lépett, hol egy pár pillanatig állva maradt, megköszönve a tribünök közönségének szűnni nem akaró lelkes éljenzését. Ezután a király kocsira szállott, előtte hajtottak: az első kocsiban a rendezőbizottság elnöke M­e­z­e­y Mihály és Eimler Károly városi főkapitány, a következő kocsiban Dőry báró főispán Pál polgármesterrel és csak ezután következett a király kocsija, a melyben ő felsége mellett Szapáry miniszterelnök ült; a következő ko­csikban ültek a király főhadsegédei, a minisz­terek, a szárnysegédek, a különféle küldöttsé­gek tagjai. Ő felségét az egész hosszú után mindenütt lelkes örömrivalgással üdvözölte a közönség. A püspöki palota előtt a negyedik hon­védezred első százada volt disz-századul fel­állítva, zenekarral együtt. A király, miután át­vette Kubinyi altábornagy jelentését, ellépett a disz-század előtt, majd a század vonult el zenekarával ő felsége előtt, a­ki teljes megelé­gedését fejezte ki h­onvédeink kitűnő magatar­tása fölött. Az uralkodó ezután a palota bejá­rója elé ment, hol Schlauch püspök egyház­­megyéje összes papjaival fogadta s bevezette lakosztályába. A lépcsőn Korda Gizella kis­asszony szép bokrétát nyújtott át e szavakkal: „Fogadja felséged e bokrétát a nagyváradi leányok hódolata és üdvözlete jeléül.“ Alighogy visszavonult termeibe, kihallga­táson fogadta ő felsége Szapáry, Orczy és Fejérváry minisztereket, azután pe­dig a különböző küldöttségeket bocsátotta maga elé. A küldöttségek tisztelgése. A király délelőtt 10 órakor fogadta a küldött­ségek tisztelgését. A római katolikus klérust Schlauch Lőrinc püspök vezette a király elé, a kihez a következő be­szédet intézte : „Császári és apostoli királyi felség! Legke­gyelmesebb urunk ! A váradi egyházmegye székes káptalana és papsága szent kötelességet végez, mi­dőn alattvalói hódolattal jelenik meg felséged leg­kegyelmesebb színe előtt, hogy tanúságot tegyen lelkében élő, odaadó hűségéről, változhatatlan ra­gaszkodásáról és benső szeretetéről, melylyel királyi szent személye iránt viseltetik. Érzelmeinkben osz­tozik a vezetésünkre bízott nép is, mert Magyaror­szágon a dinasztikus érzelem nemzeti erény, a ki­rály iránti hűség pedig vallási kegyelet. Híven ra­gaszkodunk anyaszentegyházunkhoz, szeretjük hazán­kat és azért mélyen meghódolva hajlunk meg a korona fensége előtt, mely császári és apostoli ki­rályi felséged legmagasabb személyében mindkettő­nek java fölött atyai és fejedelmi szeretettel őrkö­dik. Imánkban naponta kérjük a Mindenhatót, hogy őrizze meg népünkben ezen érzelmeket, de kérjük egyszersmind : áraszsza felséged szent személyére bő áldását, hogy uralkodjék ott boldogság, a­hon­nan ezreket boldogító szavak és tettek fakadnak, hogy fényes dicsőség ragyogjon ott, a­kiben a nemzet saját emelkedésének és dicsőségének vezércsillagát áldja, fogadja felséged kegyesen ezen alattvalói hódola­tunk nyilvánítását.“ Ő felsége ezeket válaszolta : „Nagy örömmel fogadom szent László dicső elődöm emlékét kegyelettel őrző e he­lyen a katolikus egyház szolgáinak, ez egy­házmegye méltó főpásztora által oly ékes szavakkal tolmácsolt hódolatát. Nem kétlem, hogy a római katolikus papság hagyomá­nyos hűségével és hazafiságával óhajtásom­nak megfelelve, ezentúl is össz­hangzásban fogja tartani az egyház és az állam iránti kö­telességeit, vallásunk s­aj­át érdekében és az ország belső békéjének fenntartására, mely erős meggyőződésben szívesen biztosítom önöket változatlan jóakaratomról és kegyel­memről.“ A görög kai­ papság küldöttségét V­a­n­c­s­a érsek vezette, a következő beszédet mondva: Császári és királyi felség ! Legkegyelmesebb urunk és királyunk ! Valahányszor felséged kegyes atyai leereszkedésével szerencsélteti hit alattvalóit, eme kiváló esemény mindig meg szokta hozni mind­nyájának azon boldogító alkalmat, hogy a felséged legmagasabb látogatásával szerencséltetett vidék lakói szíveik legdrágább kincseit tiszteletteljesen feltárhassák, vagyis szeplőtelen alattvalói erényeit, érzelmeinek hódolatteljes kifejezését felséged szent­­séges személye előtt nyilváníthassák, így jelenleg is, midőn felséged hatalmas birodalmának jó­létére irányzott számtalan fáradalmai közepette is fiz e vidéken tartó nagy hadi gyakorlatokon ke­gyesen megjelenve, Nagyvárad városát is méltóz­­tatott fejedelmi látogatásával kitüntetni és így atyai jóságának és nagylelkű uralkodói gondosságá­nak újabb bizonyítékát nyújtani. Eme uralkodói tény leírhatatlan örömet hozott mindnyájunknak. Ezen örömtől vezéreltetve bátorkodunk mi is, a ro­mán gör. katolika egyház püspöki kara úgy saját magunk, valamint annak lelkészkedő papsága és hívei nevében a legmélyebb tisztelettel esedezni, miszerint őseinktől örökölt és sziveinkben mélyen gyökeredző azon tántoríthatatlan hűségünk, törhet­­len ragaszkodásunk és szeplőtlen alattvalói hódola­tunknak, a melylyel fenséged szentséges személye irányában, valamint az egész dicsően uralkodó ház iránt viseltetünk, sziveink mélyéből lakadozó őszinte kifejezését szokott atyai kegyességével fogadni és minket mindnyájunkat, szentegyházunkat, annak papságát és hivő népeit továbbra is legmagasabb uralkodói kegyelmében részesíteni kegyesen méltóz­­tassák, a kik mindannyian soha meg nem szűnünk az Tír Isten ő szent felségéhez ájtatos imáinkban fiúi kegyelettel esedezni, hogy szt. mennyei atyánk, a kitől minden jó ered, felségedet, felséges király­nénkat és az egész uralkodó ház fenséges tagjait, királyi trónjának dicsőségére, a nagy osztrák biro­dalomnak felvirágozására, népének jólétére és mind­nyájunk örömére, az emberi élet legvégső határáig legvidorabb egészségben megtartani, mennyei áldá­sában bőségesen részesiteni és minden lépteikben mennyei, oltalmával támogatni kegyeskedjék ! Éljen ! Éljen ! Éljen ! Ő felsége válasza ez volt: „Teljesen meg vagyok győződve az imént kifejezett érzelmük őszinteségéről és min­denkor örömmel fogom kisérni a vallásosság és testvéries egyetértés erősítésére irányzott működésüket. Fogadják köszönetemet itteni megjelenésükért és számítsanak tovább is változatlan kegyelmemre.“ A görög keleti román papságot Román Miron metropolita vezette, ő felsége válasza ez volt: „Kedvesen fogadom hódoló tisztelgésüket és bízva a trón és haza iránti hit érzelmeik­ben, meg vagyok győződve, hogy a görög keleti román klérust hivatásában ezentúl is, mindenkor csak ez érzelmek fogják vezérelni. Szívesen biztosítom tehát önöket oltalmam és változatlan jóakaratomról egyházuk irá­nyában.“ Az ev. ref. egyház küldöttségét Széll Kálmán vezette, a következő beszédet mondva : „Császári és apostoli királyi felség! Legke­gyelmesebb urunk ! A biharmegyei, evangélium sze­rint reformáltak hódoló tiszteletét, tántoríthatatlan hűségét és lejekből fakadó buzgó imádságát hozzuk mi ezen örömünnepen csász. és apóst, királyi felsé­ged, egyházi alkotmányunk legfőbb őrének kegyel­mes szine elé, áhítattal kérve az isteni gondviselést, hogy csász. és apóst, királyi felségedet, hazai és egyházi alkotmányunk örök fényként tündöklő leg­főbb őrét, kegyelmének bőségével szeresse, áldja és hű népeinek boldogitására az emberi kor legmaga­sabb határáig boldogan éltesse !“ Ő felsége válasza így hangzik : „Mindenkor örömömre szolgál vallásuk képviselőit előttem láthatni és hűséges ér­zelmeik biztosítását hallani. Köszönettel fo­gadom tehát hódolatukat és biztosítom önö­ket, hogy legjobb kivánataim kisérik egyhá­zuk ügyeinek zavartalan virágzását.“ Az ág. ev. papság küldöttségét Osterlamm vezette, a következő beszédet mondva : Császári és ap. királyi felség! A nagyváradi ágostai hitvallású evang. egyház képviseletében leg­melegebb hódolattal és alattvalói hűséggel üdvözöl­jük felségedet egyházunk nevében, mely felségedben minden ha legkegyesebb támogatóját és pártfogóját bírta. A legőszintébb szívvel kívánjuk, hogy a gond­viselés áldása kísérje felségedet, hazánk s nemzetünk szellemi és anyagi jóvoltára irányzott legmagasabb működésében. Ő felsége válasza igy hangzik : „Fogadják köszönetemet itteni megje­lenésükért s legyenek meggyőződve, hogy mint egyházuk legfőbb védura, annak érde­kei mindenkor jóakaró oltalmamra épp úgy számíthatnak, a mint én számíthatok hűsé­gükre, melynek érzelmeiről imént oly meleg szavakkal biztosítottak.“ A törvényhatóságok küldöttségét D­ö­r­y báró ve­zette, a következő beszédet mondva : „Császári és apostoli királyi felség ! Legke­­gyelmesebb urunk, királyunk! A nagy kiterjedésű és majd fél millió lelket számláló Bihar­ vármegye, úgy székhelye, a dicső emlékezetű szent László ki­rályunk által alapított Nagyvárad városa, valamint a szomszéd Szilágy-, Kolozs-, Arad- és Békés-vár­megyék, Kolozsvár és Arad sz. kir. városok haza­fias közönsége küld minket, hogy felséges királya előtt fejezzük ki érzelmeit, melyeket felséged iránt kebelében táplál és ápol. Felséges urunk! Azon tántoríthatatlan alattvalói hódolat, mély tisztelet gyermeki kegyeletes szeretet és rendíthetetlen hű­ség érzelmei, melyek felséged népei milliónak ke­belét eltöltik , a mi kebleinkben is kiolthatatlanul fennen lángolnak. Felségednek magasztos fejedelmi erényei, emberfeletti, kimagasló lelki ereje, népei javára szentelt gondviselésszerü dicső uralkodása bámulatra ragadja sziveinket és ezen törvényható­ságok hazafias közönsége egy szív és egy lélekké tömörülve, készséggel ajánlja fel felséges királyának, legfőbb hadurának, trónja és szeretett magyar ha­zánk fentartására és védelmére vérét és életét . Midőn ezen törvényhatóságok közönségét felséged­nek kegyeibe ajánljuk, kérjük az Istent, hogy fel­ségednek drága életét népei boldogitására igen so­káig tartsa meg." Ő felsége válasza igy hangzik : „Örömmel fogadom ily számos és tekin­télyes törvényhatóság küldötteinek hódoló üdvözleteit és hűséges érzelmeik kifejezését, melyek szívemben meleg visszhangra talál­nak. A közigazgatás mai igényei szüksé­gessé teszik ugyan különö­sen a megyei szervezetnek átalakulását is, de meg vagyok győ­ződve, hogy a törvényhatóságok lojalitása, hazaszeretete és a közügyek iránti érdeklő­dése változni nem fog. Legjobb kívánataim és szívélyes üdvözletem kísérik egyébiránt önöket küldőik körébe, hol erős hitem sze­rint mindenkor hűt szeretetre és atyai szán­dékaim támogatására fogok találni.“ Az izr. hitközségek küldöttségének Adler és Allmann vezetése alatt ő felsége következőleg vá­laszolt : „Kegyesen fogadom hódolatukat s őszin­tén kívánom, hogy hitsorsosaik és vallásuk intézményei békében mindazon jólétnek és megelégedésnek örvendjenek, melyeket nékik a törvény oltalma és változatlan kegyelmem biztosit.“ Az ügyvédi kamara küldöttségét Ritoók Zsigmond vezette, a következő beszédet mondva: Cs. és ap. kir.felség! Legkegyelmesebb urunk ! A nagyváradi ügyvédi kamara mutatja be általunk legmélyebb és benső hódolatát csász. és apostoli kir. felséged előtt. Az állami élet egyik legfensége­­sebb , nehéz feladatának, az igazságszolgáltatásnak vagyunk szerény tényezői s jól esik nekünk ezekben, az emlékezetes pillanatokban felséged legmagasabb személye előtt kijelentenünk, hogy nincs főbb óhaj­tásunk, minthogy intézményeink által a jog diadala biztosittassék, az igazságszolgáltatás hazánkban az erkölcsi és jogi eszmény emberileg elérhető magas­latára emeltessék, s hogy e munkában karunk hiva­tásához hű, szabad munkás lehessen. És, mi ingat­­hatatlan bizalommal reméljük is, hogy a mint szá­mos intézményeiben elérte, úgy az igazságszolgálta­tás terén is eléri hazánk felséged bölcs és alkotmá­nyos uralkodása alatt a nagy reformkorszakot s a jogfejlesztés­i biztosságnak azt az állapotát, melynél nincs erősebb alapja az államok jóléte és fejlődésé­nek. Az isteni gondviselés tartsa meg császári és apostoli királyi felségedet, alkotmányunknak és szabadságunk biztosítására, hazánk s nemzetünk bol­dogitására.“ Ő felsége válasza igy hangzik : „Őszinte köszönettel viszonzom hódoló tisztelgéseket és remény­em, hogy az igaz­­ságszolgáltatás és jogi intéz­mények bekövetkező további fejlesztése nemcsak a törvény oltal­mát kereső felek, de az ügyvédi kar érde­kében is az ügyvédi kamarákban buzgó tá­maszra fog találni, mely irányban való mű­ködésüket mindenkor meleg rokonszenvvel kísérendem.“ A kereskedelmi és iparkamarának küldöttsé­gét J­a­n­k­y Antal vezette, a következő beszédet mondva: Császári és apostoli királyi felség ! Legkegyel­mesebb urunk ! Minket ért azon boldogító szerencse, hogy­ a nagyváradi kereskedelmi- és iparkamara képviseletében legkegyelmesebb urunk, koronás apostoli királyunk, felséged iránti őszinte hűsé­günk, ragaszkodásunk, alattvalói hódolatunknak ki­fejezést adhatunk. Legmélyebb alázattal kérjük fel­ségedet hódolatunkat kegyesen fogadni. Isten tartsa meg felséged drága életét az emberi kor legvégső határáig ! A felsége válasza így hangzik : „Ismerve az ipar és kereskedelem nagy fontosságát, mely az egész ország anyagi jó­létének emelésére van hivatva, szívesen lá­tom előttem a nemzetgazdaság e fontos ágá­nak képviselőit és biztosítom önöket, hogy érdekeik előmozdításában kiváló támogatá­somra mindenkor számíthatnak.“ * A küldöttségek fogadásánál a király mellett felváltva Szápáry gróf miniszter-

Next