Budapesti Hírlap, 1890. október(10. évfolyam, 270-300. szám)

1890-10-09 / 278. szám

Budapest, 1890. X. évfolyam 278. sz. Csütörtök, október . Előfizetési urak: Égisz évre 14 frt. félévre 7 frt, negyserme 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn ég ünnep után való napon ig. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkestőség és kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16. SS. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám óra helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Crispi a hármasszövetségről. Budapest, okt. 8. Az olasz királyság vezérpolitikusa csakugyan elmondta a tiszteletére rendezett florenci lakomán azt a pohárköszöntőt, melyben az ismert Figaróinterviewban neki tulajdonított kényes nyilatkozatokról kellett felvilágosításokat adnia. Crispi ugyanis a múlt héten nemcsak a franciák iránt való rokonszenvéről biztosította a Figaro egyik szerkesztőjét, hanem arról is, hogy Olaszországnak nem áll érdekében Franciaország gyengítése, sőt fegyverrel is kész volna megakadályozni, hogy Németország támadólag lépjen föl a köztársaság területi épsége ellen. E nyilatkozat nagy feltűnést keltett európaszerte. A franciák ujjongva vették tudomásul s a hármasszövetség minden ellensége velük örvendett, hogy ime Olaszország kilép a középeurópai hatalmak szolidaritásából. Mit mondtak hozzá Bécsben s Berlinben, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a florenci beszéd, melyet Crispi ma mondott, egész tartalmával s szellemével oda törekszik, hogy belőle Olaszország eddigi szövetségesei megnyugtatást merítsenek. Ebből gyanítható, hogy az interview ezeknek nem tetszett, lehangoltságuknak kifejezést is adtak és Crispi e hatást ma ellensúlyozni akarta. A beszédben óvatosan szól Olaszországnak Franciaországgal való szomszédviszonyáról, tele van rokonszenvvel a ,,geniális“ franciák iránt, — de azt határozottan kijelenti, hogy e rokonszenv és baráti indulatok dacára Olaszország a hármasszövetség fennállásában látja a világrész természetes egyensúlyának s a világbéke tartósságának legfőbb garanciáját. Alaptétele az, hogy a Franciaország s a Habsburg-monarchia közé ékelt Olaszországnak mindkét szomszéd hatalommal jó viszonyban kell maradnia. Ez nem semlegesség, hanem őszinte békepolitika, melyet Olaszország a hármasszövetség erejével tart fenn. A miből nyilvánvaló következés, hogy a hármasszövetség rögtön felbomlik s Olaszország kilép belőle, mihelyt a békepolitikát offenzív törekvések váltják ott fel. Crispi ezt kizártnak tekinti s magasztalokkal halmozza el a hármasszövetséget, mint a melynek Olaszország a béke áldásait évek óta köszönheti. Egyszersmind odaveti a keztyűt amaz olasz pártoknak, melyek a hármasszövetségtől idegenkednek s rábizonyítja úgy a radikálisokra, mint az irredentistákra, hogy politikájuk a gyarapodás és alkotás nemzeti munkáját megakasztaná, mert háborúra vezetne s Olaszországot nagy katasztrófák rázkódtatásaival nagy kockajátéknak is tenné ki. Érdekes, hogy mindezt Crispi éppen Floreneben mondta ki, hol a radikalizmusnak erős pártja s az irredentának a a Dante-egyesületben sasfészke van. A valuta rendezése. Budapest, okt. 8. A pénzügyminiszter tegnapi nyilatkozata a pénzügyi bizottságban egy hatalmas lépéssel vitt bennünket közelebb ama rendetlenség, nem ritkán zűrzavar megszüntetéséhez, mely átokként nehezedik pénzügyeinkre. Nagy és nehéz feladat ez, mert nemcsak arról van szó, hogy pénzértékünk szabályoztassék, hanem főképp arról is, hogy e művelet a különböző, gyakran ellentétes érdekek sérelme nélkül vitessék keresztül. Magyarország főjövedelmi forrása még ma is mezőgazdasága és gabonánk értékesítésénél természetes védvámot élveztünk az által, hogy pénzünknek kisebb volt az értéke külföldön, a külföldi pénzének pedig nagyobb értéke nálunk. A gabonaárak külföldön az ottani pénzviszonyok szerint alakulván, a mi pénzünkhöz viszonyítva természetesen jobb árt bírtunk elérni. Valutánk rendezése által ettől az előnytől elesünk. Ennek az átalakulásnak egy kis próbáját épp mostanában tapasztaltuk, hogy a valuta csökkent s a mi pénzünk értéke ennek megfelelően emelkedett, ami egy év óta körülbelül 10 százaléknak felel meg. Amennyivel nagyobb az értéke a külföldi pénznek, annyival drágább a mi ga-bonánk és viszont. Ez az egyik főmomentum, amelyre ügyelni kell a valuta helyreállításánál és ez a reláció meghatározása, vagyis az eddigi ezüstforint értékének megállapitása aranyban, minthogy most már bizonyos, hogy az uj valuta az 1867. XVI. t.-cikknek megfelelően arany lesz. Amióta egy évvel ezelőtt Wekerle pénzügyminiszter napirendre hozta a valuta rendezésének ügyét, s fölszólta a közvéleményt, hogy foglalkozzék e fontos kérdéssel, számos füzet és még több hírlapi cikk látott napvilágot, amelyek mindegyike a reláció megállapítására fektette a fősúlyt. E tekintetben sokan azt az árfolyamot ajánlották, mely épp a valuta rendezésének idejében lesz. Hogy e módszer téves és tág teret nyújtana a féktelen spekulációnak, az iránt tisztában lesz mindenki, aki csak némileg ismeri a börze természetét, mert akkor bizony nagyon drágán fizetnék meg a valuta rendezésének árát. Az új érték megállapítása nem lehet más, mint hogy az új aranyforint súlya legalább is megfeleljen az ezüstforint értékének. A kormány ezt a nézetet követi midén a reláció alapjául papírpénzünk aranyértékének tizenkét évi átlagát veszi 1879. január 1-től 1890. évi december 31-ig, vagyis attól az időtől fogva, midőn megszüntették az ezüstpénz verését magánosok számlájára, ez év végéig. Ez az átlag, amennyire arról ma szólhatunk, az irányadó londoni ércváltót véve alapul, 121 frt 50 kr és ez körülbelül megközelíti az ezüst viszonyát az aranyhoz a világpiacon, ami megfelel az 1 : 184 aránynak. A valuta, vagyis magyarán a készpénzfizetés helyreállításának alapjára nézve tehát megvolna már a megegyezés a két kormány között, következik természetszerűleg a keresztülvitel módja, amit sajátszerű viszonyaink nem kevésbbé komplikálnak. Mert miről van szó ? Arról, hogy az államkincstár ezután mindent készpénzzel fizessen, vagyis, hogy az államjegyek bevonassanak s jövőben ércpénzben történjék a fizetés. Az államjegyek maximumát a törvény 312 millió írtban állapítja meg, mely összeg az osztrák kormány által a felső ausztriai sóbányákra bekebelezett zálogjegyek kibocsátása által 400 millióra emelhető, s azonkívül még itt van a 80 milliós függő adósság, melynek terhe különben egyedül Ausztriára hárul. A sóbányajegyek és a függő adósság tisztán Ausztriát terhelvén. Csak a 312 millió helyettesítése lesz a két kormány közös feladata. Ebből az összegből azonban csak 212 milliót akarnak beváltani, úgy, hogy 100 millióért a német birodalmi pénztári utalványok módjára forgalomban maradna. E beváltandó 212 millióból a kvóta arányában Magyarországra körülbelül 70 millióért jut. Azért írjuk ide külön a Magyarországra eső kvótát, mert teljesen helytelen az a nézet, hogy a valuta helyreállítására egy Ausztria és Magyarország által közösen fölveendő aranykölcsön fordíttassék. Tudjuk, hogy mennyi esik a teherből reánk, pénzügyeink immár rendezettek, hitelünk szilárd, nincsen tehát semmi ok arra, hogy újabb közös ügygyel komplikáljuk háztartásunkat. A harmadik főtényező, mely e nagy pénzügyi műveletnél tekintetbe jön, az osztrákmagyar bank, melynek ércfedezete az eddigi értékmérőnek megfelelően túlnyomó részben ezüst. Az arany valuta behozatalával ennek természetesen meg kell változni. A legutóbbi kimutatás szerint 446 millió frt bankjegy van forgalomban, mely összegnek ércfedezete 245,7 millió frt. A bank birtokában van ez idő szerint 80 millió frt arany és aranyváltó, mely összeg a bank pincéiben, illetőleg tárcáiban marad. A két kormány pedig az ezüstkészletből 60 milliót akar átvenni, aranyat adva érte cserébe, úgy, hogy a banknak 140 millióért arany- és 106 millió ezüstfedezete maradna. Ezáltal a bank is bele volna illesztve az új viszonyba. Ez volna főbb vonalaiban az oly rég nélkülözött készpénzfizetés helyreállításának terve, mely ha végrehajtatik, rendezettek lesznek viszonyaink, nem leszünk kitéve a folytonos valutahullámzás bizonytalan esélyeinek. A gazda, a kereskedő számítása biztosabb alapot nyer és nem eshetik meg az, hogy árunk minden árváltozás nélkül is csökkenjen értékben rövid idő alatt. A valuta rendezésének minden, mégpedig igen nagy előnye mellett, az átmenet mégis aligha lesz olyan sima. E cikk elején hangoztattuk, hogy mezőgazdaságunk a valuta rendezése által elesik természetes védvámjától és ezt, ha még oly kitűnően viszik is keresztül a nagy műveletet, bizony meg fogja érezni a gazda. De ez nem tarthat sokáig. Olyan lesz ez, mint a ki kificamított karját sokáig felkötve hordta s a mikor ismét szabadon kezdi hordani karját, szinte kényelmetlenül érzi magát s a legkisebb érintésnél még mindig sajog a karja. Idővel azonban elmúlik a kényelmetlenség, a sajgás s a szabaddá lett, egészséges kar ismét jó szolgálatokat teljesíthet. Eddig a mi karunk is fel volt kötve, de majd ha szabaddá teszszük, annál több és biztosabb erőt fejthetünk ki. Ha eleinte meg is érezzük kissé az ázsiában rejlett védvám hiányát, annál biztosabb alapon fog nyugodni egész gazdasági életünk. A gazda, az iparos, a kereskedő pontosan fogja tudni mit ér áruja nemcsak Budapesten, de Berlinben, Párisban, Londonban is. Ez az állandó biztosság mindenkor töb b Mai számunk 16 oldal.