Budapesti Hírlap, 1890. november (10. évfolyam, 301-329. szám)
1890-11-21 / 320. szám
Budapest, 1890. Péntek, november 21. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után Taló napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Pénzügyi válságok. Budapest, nov. 20. Járványos betegség módjára, szinte matematikai pontossággal következnek be időről-időre a pénzügyi válságok. A legutóbbi három évtized óta pedig egyre sűrűbben ismétlődnek. A londoni hirhedett ,,fekete péntekről“, mikor az „Overend, Gurney és társa“ cég megszüntette fizetéseit, nem is szólva, élénk emlékezetben van még az 1873-diki bécsi krach, súlyos következményeivel piacunkra, az 1882-diki Bontoux-bukás, mely miatt Páris hosszú időre elvesztette vezető szerepét a kontinentális piacokon, a Panama- és rézkrach, most pedig a londoni Baring Brothers cég bukása idézett elő nagy válságot. E krízisek fő oka rendesen mindig ugyanaz : a túlságos spekuláció és az ezzel járó irrealitás, amikor a börze nem többé az értékpapírok piaca, hanem valóságos játékbarlang. Az emberek nem akarnak többé üzleteket kötni, hanem egymást kifosztogatni és erre a célra jó minden eszköz. Nem nézik, hogy annak a papírnak, melyet a nyereség eszközéül használnak, van-e egyáltalán vagy milyen értéke, arányban van-e csak némiképp az árfolyam a belső értékkel; ők csak játszani akarnak és minél több pénzt zsebelni bármily áron, ha még annyi embernek az egzisztenciája megy is tönkre. A Baring-cég bukásának sem volt más oka. E bankház egyike a legrégiebbeknek, még a múlt század közepe táján alapították, szoliditása minden kétségen kívül és hitele oly nagy és szilárd volt, mint a Rothschildoké. Bankárja volt Oroszországnak, Olaszországnak, Kína, Japánnak és Dél- Amerikának, az örökös forradalmak e hazájának és észak-amerikai vasúti vállalatoknak. A délamerikai köztársaságok: Argentinia, Uruguay stb. zilált politikai és pénzügyi viszonyaik folytán kölcsönökre szorultak, a Baring-cég pedig mindig adott pénzt. Minél zavartabbak lettek a délamerikai viszonyok, annál inkább nagyobbodott a pénzszükséglet, úgy, hogy az adósságok annyira felszaporodtak, hogy Argentinia 5 millió lakosának mindegyikére 50 font, vagyis mintegy 600 frt jutott. E mellett figyelembe veendő, hogy a kormány a jegybankok érckészletét, melyet a bankjegyek biztosítéka gyanánt a kincstárban deponáltak, más célokra elhasználta, úgy, hogy a bankjegyek devalválódtak és az arany ázsiója 200-ra emelkedett. A Baring-cég pedig folyton kötötte az újabb kölcsönöket és az angol tőke, mely a legutóbbi konverzió óta, midőn a járadék kamatját 20 százalékra csökkentették, jövedelmezőbb elhelyezést keresett idegenben és vásárolta az argentiniai papírokat, hisz Baring volt a forradalmi köztársaság bankára. A legutóbbi forradalom azonban megrendítette a bizalmat Dél-Amerika iránt, az észak-amerikai válság pedig, melyet egyrészt a demokraták győzelme a választásoknál, másrészt pedig a vasúti királyok közt kitört elkeseredett harc idézett elő, erősen csökkentették ama vasúti papírok értékét, melyek Baring pénztárában voltak. Mindehhez hozzájárult, hogy az orosz pénzügyi kormány, melynek éles szeme jól ítélte meg az argentiniai helyzetet, fölmondta a Baring cégnél elhelyezett letétést. Tömve lévén a pénztárak oly papírokkal, melyek a válságos időben nem értékesíthetők, a Baring Brothers cég, melynek évi forgalma meghaladta a két milliárdot, zavarba jutott. Ebben a válságos időpontban vált esedékessé négy millió font, vagyis mintegy 50 millió forintnyi váltó, melyeket egy buenosayresi ház intézményezett a Baringcégre. Ez az összeg meghaladta a cég erejét és főnöke, a 65 éves Revelstoke lord, kénytelen volt múlt szombaton feltárni a helyzetet. A cég válságának híte természetesen borzasztó hatással volt. Egy ily nagy világra szóló ház bukása, az üzletek sokasága és összeköttetéseinek, klientélájának nagy száma következtében okvetetlenül kell, hogy megrendítsen másokat is. Ekkor következik be, ami elkerülhetetlen. Mindenki igyekszik mennél több készpénzt beszerezni, hogy minden előre látott és nem látottkötelezettségének eleget tehessen, az angol banknál az utóbbi időben amúgy is megcsökkent a készpénz, mert sok arany ment ki külföldi számlára és a bank kénytelen volt külföldön kamatra fölvenni pénzt. A bankok, a bankárok és egyéb pénzemberek pedig, hogy pénzhez jussanak, kezdték sürgősen eladni értékpapírjaikat, mégpedig az amerikai papírok elértéktelenedése következtében,, a legjobb értékeket, ami tömeges kínálat és a félelem következtében csak nagy árfolyamveszteséggel történhetett meg. Az angol konzol rövid idő alatt 400-kal csökkent, akár csak háború idején. Ama szoros láncolatnál fogva, mely az európai piacokat egymáshoz fűzi és szinte érdekközösségbe hozza, természetes, hogy a félelem és az árhanyatlás átmegy a többi piacokra is. Parisban még aznap, hogy a Baring-cég föltárta státusát, rohamosan estek a papírok. Paris magával ragadta Berlint, mely szintén erősen van érdekelve Argentiniában, Berlin pedig Bécset és Budapestet, amelyeknek tulajdonképp semmi közük Argentiniához. Nálunk az árhanyatlást szintén nemzetközi papírjaink idézték elő, melyeket Londonban és Párisban, majd Berlinben vetettek tömegesen piacra. Csakhogy nálunk nem lévén oly nagy az üzlet, a krízis is enyhébb volt. A londoni felsőbb pénzügyi körök rögtön belátták, hogy ha bukni hagyják a Baring-céget, az oly válságot idézne elő, melynek következményei kiszámíthatatlanok és amely nekik is súlyos, talán halálos sebeket okozhat. Ezért vállaltak szolidaritást, vették kezükbe a világház ügyeinek lebonyolítását, ez által elhárítva a nagyobb bajt. Ebből az újabb katasztrófából is le lehet vonni azt a tanulságot, hogy minden szabadság, ha nem korlátozzák, szabadossággá fajul. A börze határozottan erős reformokra szorul, ha jövőre csak némiképp is elhárítani akarjuk a katasztrófákat. Amily üdvös intézmény a börze, ha megfelel valódi hivatásának, oly átka lesz a nemzeteknek, ha elfajul játékbarlanggá. Pedig ma már körülbelül az, mert mint a totalizatornél játszik az iskolás gyerek, úgy megy ma börzére boldog, boldogtalan, még asszonyok is. Méltó feladat volna bármely kormányra nézve a börze reformjának kezdeményezése. Ha ezt sikerülne keresztülvinni, a nemzetek gazdasági életéből kivágnák azt a rákfenét, mely állandóan halálos veszedelemmel fenyegeti. Mai számunk 14 oldal. A dunántuli kulturegyesület megalakulása. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 20. Az ország első vármegyéje nyitotta meg tanácskozó termét a dunántúli törvényhatóságok küldöttei előtt, akik egy nagy és nemes eszme szolgálatára oly impozáns számmal gyűltek össze a fővárosban. Méltóbb helyet nem is találhatott volna e lelkes gyülekezet, mert ős idők óta mindig azok az igék hangzottak itt, amelyeket ma hirdettek szószólói. Talán érezte is mindenki, hogy e falak között nem szükséges sokáig magyarázgatni a célt, amelyért ideszólították. Annyi bizonyos, hogy a dunántúli kulturegyesület a szép dikciók fölösleges pompája nélkül, de annál nagyobb és igazabb lelkesedés mellett alakult meg. A megyeház nagytermét jóformán egészen megtöltötték a küldöttségek tagjai, akik közt feltűnően nagy számmal volt képviselve a katolikus papság. A dunántúli képviselők, a hazafias mozgalom megindítói, egytől-egyig megjelentek az alakuló közgyűlésre s az elnökség asztala köré sorakoztak. Már a terem levegője is erősen próbára tette az egybegyűltek hazafias kitartását, oly tikkasztóan meleg volt. A tanácskozást Széll Kálmán országgyűlési képviselő vezette s az ő megnyitó beszédén kívül még csak három szónoklatot hallottunk : Beksics Gusztávét, Reiszig Ede vasmegyei alispánét és Makkfalvay Géza somogymegyei küldöttét. Már a hármad