Budapesti Hírlap, 1891. január (11. évfolyam, 1-31. szám)
1891-01-14 / 14. szám
R'irHnpst fftflf. XI. pvfnfvpm 14. Sz. ?z^a0 Január 14. Budapesti Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep ötén való napon is.Felelős szerkesztő: Glukcsii József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A városok önállósága. Budapest, jan. 18. Magyarország városai emancipáltassanak a megyei hatóságoktól, akkor fognak fejlődni jobban s úgy fognak megfelelni a megyék is inkább feladatuknak. Mert egészen más a városoknak természete és feladata és más a megyéké. A város iparosokból, kereskedőkből, hivatalnokokból és honoráciorokból áll, kik mást dolgoznak és egyebet termelnek, mint a mezőgazdasággal foglalkozó kisvárosi, vagy falusi nép. A városoknak lakossága eredetük és foglalkozásuk következtében demokratikus, a földbirtokos, parasztság és nemesség egyaránt arisztokratikus és konzervatív. Nálunk még sokáig úgy lesz, hogy a megyébe foglalt városok a vidéki földesurak befolyásának lesznek alávetve, ama hagyomány következtében, mely a megyéket az úri családok tekintélyének veti alá, ama függés következtében, melyben a kisiparos és a kereskedő vidéki városokban a nagyobb földbirtokosokkal szemben van, a modor fölénye következtében, mely a nemességet a polgároktól megkülönbözteti, de legfőképp azért, mert a vármegyének a megyegyűléseken mindig több hatalma és befolyása lesz, mint annak a kisebbségnek, mely a városi képviselőkből kikerül. Ennélfogva a megyei érdekek többnyire dominálni fognak a városiak fölött a közgyűléseken s a város adózni fog a megyének, holott szabad fejlődése és nagyobb igényei miatt minden erejére magának van szüksége. Csakugyan ez a fő ok, amiért a municipalisták törekvése a városokat a megyék kötelékében megtartani. S midőn Tisza Kálmán az ország kormányát átvette, első dolga volt úgy reformálni a közigazgatást, hogy a kisebb, 12.000 lakosnál kevesebbel biró szabad királyi városokat kultúrái tehetségükre való tekintet nélkül megfosztotta önállóságuktól s bekebelezte a megyékbe s tizenöt esztendő alatt egyetlen várost sem engedett szabadságra nőni. Reméltük, hogy ez az avult felfogás, mely egészen a múlt századba való, a reformkorszak minisztériumától távol lesz és csodálkozva veszszük észre, hogy a mostani kormány ugyanazon nyomokon halad. Mert alig, hogy a nyomástól felszabadult és fellélegzett a nemzet, rögtön a nagyobb városokban mozgalom indult meg, hogy magukat a megyék hatósága alól emancipálják. Míg ellenkezőleg jellemző volt a múlt években, hogy sok nagy, gazdag és művelt rendezett tanácsú város nagyközséggé igyekezett lenni és törpült össze, mivel ezt a visszafejlődést a kormány sohasem akadályozta, talán szívesen látta. De hát a közigazgatás államosításával szerintünk a nagyobb városok emancipációja kapcsolatos. Mert a megye autonóm községeknek, falvaknak és mezővárosoknak természetes egyesítése, mivel azok magukban és önerejükből az adminisztráció magasabb feladatainak megfelelni nem képesek, meghagyatván tehát nekik a községi teendők szabad elintézése, az állami funkciókat kinevezett állami hivatalnokok szakszerűen intézik a polgárok ellenőrzése alatt, meghagyatván egyszersmind a vidéki birtokosoknak és köznépnek megyeterületenkint közös érdekeik és politikai jogaik szabad elhatározása és gyakorlata. Ámde a nagyobb városoknál a községi feladatok területileg és lényegileg összeesnek a politikai adminisztráció feladataival s azokat célszerűen nem lehet sem a szolgabírónak alárendelni, sem a megyei bizottságoktól függővé tenni. Ezért szükséges oly városi szervezet Magyarországon, mely az erőteljes ilyen kommunitásokat a maguk természete és igényei, valamint az állam politikai céljai szempontjából épp úgy külön szervezettel lássa el, mint ahogy a községek és a megyék különös politikai szervezetet nyernek. Ez olyan egyszerű és világos dolog, hogy e fölött más országokban nem is vitatkoznának, mert mindenütt a világon a városoknak más s a megyéknek és falvaknak ettől külön szervezet adatott. Hogy van tehát, hogy Magyaror sáz A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCAJI Egy magyar ember története. (A Budapesti Hírlap eredeti tárcája.) E magyar ember világrajövése küszöbén Istvén, a sürgősen hivott Gólyáné asszonyság nem is ért rá, hogy sneklijeit lesimitsa, hanem csak hirtelen cekkerlijébe rakta a szükséges spricliket, magára kapta krézlis mantliját és paraplit ragadván, komfortáblin vágtatott a házhoz. A kapunál szörnyen meghúzta a klinglit. Bent tüstént félretolták a riglit. És a derék asszonyság mégis későn jött, mert előbb érkezett meg a manili! Már épp csak stelizni, kellett. A jövevény első táplálékának forrása a dudii volt, majd következett a cucli. Mikor már réklit adtak rá, partellit kötöttek elébe, strimflit húztak a lábára és váslival mosdatták, spájszcetlijén forogni kezdett a gerslii, pájgli, vasli, krumpli,nudli és kifli-cifli is. Később kapott egy-egy staniclit is, teli cukkedikeklikkel. Legeslegelső ülőkéje egy szintén //'-re rímelő bútor volt, de csakhamar fölkerült a legény a sámlira, sőt a hukkedlira is, melyen máskor a mamája szokott hadírozni a zongorán. Mikor felhúzta az első hósedlit, bizony még kilógott hátul a vumplija, de krisekindli gyanánt már straplis trombitát, verklit és pagedlit adtak neki édes szülei. Mint spenclis fiú, az iskolában alig vette kezébe a griflit, már gonosz slikliben törte a fejét. Például kapszli lopott az apja kasztlijából. Szerencse, hogy idején feladta őt egy spicli a tanítónak, ezért különben nagy spektálit kerekedhetett volna a dologból. Másszor rakétát szerzett valahonnan és egy csöppbe múlt, hogy kriplivé nem tett vele egy csomó gyereket. A nénje mopszlijának tüzes taplót dugván a fülébe. Összedöntetett sok muskátlis cserepet. A ribizli-bokrok között gimpliket fogdosott s a szegény madarakat összekötözte perilivel. Rettenetesen vásott és engedetlen volt. Ha föstött, mindig szájába vette a perizlit. Csúfolta a cuklis pintlis izraelitát. Szóval mindig slamasslit okozott. Hiába ígértek neki puszszerlit, strúdit, nem akart tanulni , csak a stempli-gyűjteményével törődött. Kosták éveiben meglehetős nagy talpa volt , de a tánciskolában jól megtanították pukedlizni, úgy, hogy végre valóságos gigerli lett belőle. Kráglit, tdncséilit, piros kravátlit, kamáslit, simflis rájtfrnzlit viselt, nikli-gomba rájtpolcsli volt a kezében, shalin lovagolt, puszta trenzlicel. Sáros időben biciklire pattant és szorgalmasan vizsgálta monoklijával a vádlikat, egész a slimfpándliig. Esténkint pedig fenszterlizett a bakflslik előtt. A kávéházban piramidiit játszott, ami még nem nagy hiba , de szörnyen ferblizett is, még pedig mindig mdszíival, hallssájdli- számra itta a kiírniit és ámpándlirozot a kaszinnádlival. Ennek természetesen nem lehetett jó vége. Mivelhogy a poszkiszlit mégsem ő lopta el, egyszer csak elfogyott a grissi. Eleinte még segített valamelyest a" veksel, de csökkenvén a hitel, svindlihel kellett folyamodnia. Végre már ez is csak gyéren eresztett s igy történt, hogy a firtlinek azontúl alig tellett egy-egy kancli feketére. Sőt később már peliherlire is alig. Kénytelen volt bdizliba járni ; eledele hitvány pájsli, virstli, Svartli, nokkedli, kvargli, vedeli volt, itala egy-egy krigli sör vagy egy-egy stuck fuzlis bor ; csak sátoros ünnepeken jutott neki egy kis sovány roszprádli vagy prézlis sniel. Cigaretli éppenséggel nem futotta. Ruha dolgában is szörnyen slfli lett : rossz cviklis kifli volt rajta ; a fuszeklije elrongyosodott, háromszor talpalt sliklijének elferdült a sleklije. Lakása sem lévén, az éjszakákat átbuníla, mindenféle kisindlivel egyetemben. Mi tevő legyen? Szerencsére nem volt se cvergli, se puklis, se szimándli, hát fölcsaphatott katonának. A kaszárnyában bizony hordania kellett a pulit, egy veszett raplis kapitánya miatt gyakran belekerült a dunkliba, de végre mégis virtigli őrmester lett belőle. Ekkor aztán könyörült rajta az oaklija, az öreg belenyúlt a ládáiba s emberünk megint ar lett: jankli helyett ismét seszlis kabátot viselt, máslit kötött a nyakára, lájblija zsebében mindig volt egy pakli jó szivar, karmenádlit, pökhendit evett, sőt úgy felvitte Isten a dolgát, hogy asztalán ezüst rasszlik ékeskedtek és a háza előtt csinos cajgli állott. Elemedett korában ebéd után a kerti szalétliben, a szakétlik alatt, el-eltislizett egy-egy jó klázli mellett s ilyenkor mindig ó boros palackokból húzta ki a stoplit a nagy trampli szolgáló. Mulatsága most már csak a jámbor tartli vala, betlivel, meg a kugli, melyben erősen vandlizván, halomra döntötte a kégliket. Elesett öreggé vénülvén, pantófliban járt, sziclivel melengette köszvényes tagjait és kopasa fején Mai számunk 14 oldal