Budapesti Hírlap, 1891. március (11. évfolyam, 59-88. szám)
1891-03-26 / 84. szám
Budapest, 1891. XI. évfolyam 84. sz. Csütörtök, március 26. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Lukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca IIi. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Az ügyvédek fölirata: Budapest, márc. 25. (1.) az igazságszolgáltatás irányadó tényezői között első sorban áll az ügyvédi kar. Ez van a jogélettel közvetetlen érintkezésben, ez látja és érzi legelőbb a törvények hézagait és hiányait s ennek tapasztalata legmegbízhatóbb a tekintetben, hogy megfelel-e a törvénykezés a hozzá kötött jogosult várakozásnak. Ezért mindenkor nagy súlyt tulajdonítunk az ügyvédi kamarák s különösen a budapesti ügyvédi kamara nyilatkozatainak, melyeket az igazságügyminiszterhez intézett évi jelentéseiben szokott egybefoglalni. A lefolyt évről készített jelentést ma tárgyalta a kamara közgyűlése s e jelentés is épp úgy, mint az előbbi évekről szólók, megérdemli a közfigyelmet, sőt ezúttal sok tekintetben a kritikát is kihívja maga ellen. A jelentés a lefolyt év nagyobb törvényhozási alkotásait vette kiindulási pontul. A kir. táblák szétosztásáról azt tartja, hogy az nemcsak a bírói szervezetet, hanem a törvénykezés egész rendszerét van hivatva új alapra fektetni. Jelentősége nem az, hogy a két kir. tábla részekre szétosztatott, hanem abban áll, hogy az új szervezés által megalkottatván a szükséges kezet, mely a szóbeliségre alapított polgári és bűnvádi eljárás életbe léptetésének előfeltétele , ezáltal most már e reform keresztülvitele is lehetővé válik. Ebben teljesen igaza van a jelentésnek, de a következtetést nem vonta le elég határozottan a magában véve helyes tételből. Igenis, van jogosultsága a decentralizációnak, ha a bíróságok ezzel kapcsolatos új szervezését a szóbeliség behozatalának keretéül tekintjük. Ez esetben azonban elhamarkodottnak kell mondanunk a táblák szétosztását ma, midőn a bűnvádi és polgári perjog átalakítása még mindig a létesítendő reformok távol ködébe van burkolva. A bűnvádi eljárás kész tervezetének átdolgozásáról szárnyaló hírek alapos aggodalmat keltenek az iránt, hogy még évek fognak eltelni, amíg e javaslat új alakjában nyilvánosságra s az országgyűlés elé kerül, — a polgári perjog átalakítása pedig, mely a Plószféle javaslatban immár megtestesülést nyert, egy idő óta szintén a bizonytalanság ködében veszett el. Csak anynyit lehet ma már biztosan állítani, hogy ez a javaslat az új kir. táblák működésének megkezdéséig nem fog törvényerőre emelkedni és így az új felső bíróságok a törvénykezés egész világra hajló elemeket is. Az ember megijed a saját feledékenységétől; hát azon hogyne döbbennék meg, mikor elfeledve, a semmiségbe hullani látja a nemzet egyik legnagyobb költőjét, kinek a nemzeti közművelődésre, a társas élet magyar szellemére, a közfelfogásra és ízlésre korszakalkotó befolyása volt. Jósikát ma már nem olvassák, nevét nem emlegetik többé, regényei a kölcsönkönyvtárak heverő kötetei, a könyvpiac kivonta a forgalomból, ódonságos boltokban sem keresi azokat senki, egy gyűjteményes olcsó kiadásra vállalkozó nem akad, az irodalmi társaságoktól pedig nem telik egyéb, mint egy ezüst babérkoszorú pakfonból, meg egy emlékbeszéd, ha szobrot kell avatni valahol. Szaák Lujza e könyve több az emlékbeszédnél s az emlékkoszom obugát adományánál. Ő a kegyeletlenség és a közöny ellen harcol vele, emlékeztetve és tanítva az uj nemzedéket, hogy ki volt egykor Jósika a magyarnak s mivel maradtak neki adósai. E vállalkozás tiszteletreméltó. Nem keressük sokat a hozzávaló tekintélyt: imponál a fiatal írónő bátorsága a nélkül és szeretjük látni, hogy e bátorság éppen nőben, magyar asszonyban lép fel Jósika emlékének védelmére, ki a magyar nők kedvence volt s mint a női szív érzelmeinek rajzolója maradt máig utót nem ért mester. De imponál nekünk az a lázas buzgóság, kiterjedt figyelem és rigorozitás, melylyel a fiatal szerző e könyv anyagát összegyűjtötte, területén az írásbeliség nyűgében kezdik meg nehéz feladatuk teljesítését. Az elmúlt évben még erélyesen hangsúlyozta az ügyvédek felirata, hogy a vidéki élet kicsinyes fluktuációitól s a helyi érdekek jogosulatlan befolyásától kell félteni az olyan felső bíróságot, mely a titkos írásbeli rendszer mellett a nyilvános ellenőrzést feltételező szóbeliség kizárásával kezdené meg és folytatná működését, ma pedig, habár a helyzet a régi maradt, a legnagyobb reményeket fűzi az új szervezéshez. Csak két körülményt emel ki olyanok gyanánt, amelyektől függ az, hogy a decentralizáció üdvös hatással legyen igazságszolgáltatásunk egészére. Egyik a jogszolgáltatás egyöntetűségének megóvása, a másik az első bíróságok fölött gyakorlandó felügyeleti jog kellő szervezése és hatályossá tétele. Kétségkívül mindegyik jelentékeny tényezőjévé lehet az igazságszolgáltatás javításának ; bizonyos azonban az is, hogy a judikatúra egyöntetűsége és a felügyelet szigorítása nem pótolhatják a törvénykezési rendszer rosszaságát, másfelől pedig tudjuk, hogy a jogszolgáltatás egyöntetűségének létrehozása azon a módon, melyet a decentralizációról szóló törvény megállapított s mely szerint a kh. táblák a jövőre nézve irányadó döntvényeket hozhatnak, nagyon problematikus értékű. Tudjuk azt is, hogy a felügyeleti jog szabályozásáról szóló törvényjavaslatban melyet az igazságügyi bizottság legkö-Nemcsak a Jósika-féle szépirodalmi, kritikai és publicisztikai dolgozatoknak egész kis könyvtárt képviselő tömegéből halmozott össze kivonatokat, jegyzeteket, életrajzi és kortörténeti vonatkozásokat, hanem felkutatott minden könyvet, hírlapi cikket, brosúrt, mely Jósikával foglalkozik, minden évlapot, újságpéldányt, melyekben Jósikától bármi csekélység megjelent: a könyv függelékében 155 ilyen forrást sorol fel, melyekből adatait meríté s így fölfegyverkezve indult neki szép, de nehéz feladatának. Súlyt helyezünk ez utóbbi jelzőre, mert huszonkét ívnyi tanulmány keretében kritikai képet adni Jósika írói egyéniségéről, hatásáról, jellemezni a magyar közéletet, melyben Jósika a 30-as évektől a 60-as évtízig működött, megadni temperamentumát a nemzeti ébredés, a forradalom, az elnyomatás s a legújabb renaissance éveinek, foglalkozni a különféle tényezőkkel, melyek Jósikát az irói pályára negyven éves korában terelték s követni az irót csodálatos fejlődésében, termékenységében, figyelve mind arra, a mi alkotásaira befolyással volt: a természeti és történeti obszervációkra, idegen nagy irók hatására, környezetének s barátainak tanácsára, szerencsétlen első házasságának a lelkében visszamaradt nyomaira, a boldog szerelemre, mely Podmaniczky Júliával egyesité, a szabadságharc izgalmaira, az emigráns évek megpróbáltatásaira, — programainak mindez oly nagyigényű és körülményes, hogy csak éveken át tartó tanul- Mai számunk 8 oldal a A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Jósika Miklós dr. élete és munkái. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Egy fiatal írónő : Melháné Szaák . Lujza kezéből csaknem 400 lapra terjedő könyvet kap a magyar közönség, Jósika Miklós életpályájával és irodalmi működésével kritikailag foglalkozót. A könyv kiállítása igen díszes, a Franklin-intézet technikáját dicséri. Szövegét egy sikerírt acélmetszet: Jósika mellképe a 30-as évek elejéről és névaláírásának autogrammja díszíti. (Ára 3 frt. Kapható a szerzőnél : Budapest IV. Kigyó utca 1.) A munka tárgya feltétlenül rokonszenves. A magyar regényirodalom atyjának, a magyar történeti romantika mesterének, az egykor ünnepelt, csodált Jósika Miklósnak igyekszik elégtételt szolgáltatni az új nemzedék előtt a közönyért, mely a közízlés és divat változtával géniuszát, alkotásait, emlékét érte. Húsz éve még a szalonműveltséghez tartozott a Jósika főműveinek ismerőse; fiatal hölgyek történeti ismereteik nagy részét, életbölcseségüket, erkölcsi mértékük finomságait azokból merítették; a férfiifjuság komolyabb, tartalmas részében e művek fejlesztették ki a szépérzéket, a történeti felfogást, a lélektani kritikát, és a társaságban hasonló szellemben tárgyalt kérdések fegyelem alá fogták a parla