Budapesti Hírlap, 1891. március (11. évfolyam, 59-88. szám)

1891-03-26 / 84. szám

Budapest, 1891. XI. évfolyam 84. sz. Csütörtök, március 26. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Lukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca IIi. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Az ügyvédek fölirata: Budapest, márc. 25. (1.) az igazságszolgáltatás irányadó tényezői között első sorban áll az ügy­védi kar. Ez van a jogélettel közvetet­­len érintkezésben, ez látja és érzi leg­előbb a törvények hézagait és hiányait s ennek tapasztalata legmegbízhatóbb a tekintetben, hogy megfelel-e a tör­vénykezés a hozzá kötött jogosult vá­rakozásnak. Ezért mindenkor nagy súlyt tulaj­donítunk az ügyvédi kamarák s külö­nösen a budapesti ügyvédi kamara nyi­latkozatainak, melyeket az igazságügy­­miniszterhez intézett évi jelentéseiben szokott egybefoglalni. A lefolyt évről készített jelentést ma tárgyalta a ka­mara közgyűlése s e jelentés is épp úgy, mint az előbbi évekről szólók, megérdemli a közfigyelmet,­­ sőt ez­úttal sok tekintetben a kritikát is ki­hívja maga ellen. A jelentés a lefolyt év nagyobb törvényhozási alkotásait vette kiindulási pontul. A kir. táblák szétosztásáról azt tartja, hogy­ az nemcsak a bírói szerve­zetet, hanem a törvényk­ezés egész rendszerét van hivatva új alapra fek­tetni. Jelentősége nem az, hogy a két kir. tábla részekre szétosztatott, hanem abban áll, hogy az új szervezés által megalkottatván a szükséges kezet, mely a szóbeliségre alapított polgári és bűn­vádi eljárás életbe léptetésének előfel­tétele , ez­által most már e reform ke­resztülvitele is lehetővé válik. Ebben teljesen igaza van a jelen­tésnek, de a következtetést nem vonta le elég határozottan a magában véve helyes tételből. Igenis, van jogosultsága a decentralizációnak, ha a bíróságok ezzel kapcsolatos új szervezését a szó­beliség behozatalának keretéül tekint­jük. Ez esetben azonban elhamarko­dottnak kell mondanunk a táblák szét­osztását ma, midőn a bűnvádi és pol­gári perjog átalakítása még mindig a létesítendő reformok távol ködébe van burkolva. A bűnvádi eljárás kész tervezeté­nek átdolgozásáról szárnyaló hírek ala­pos aggodalmat keltenek az iránt, hogy még évek fognak eltelni, a­m­íg e ja­vaslat új alakjában nyilvánosságra s az országgyűlés elé kerül, — a polgári perjog átalakítása pedig, mely a Plósz­­féle javaslatban immár megtestesülést nyert, egy idő óta szintén a bizony­talanság ködében veszett el. Csak any­­nyit lehet ma már biztosan állítani, hogy ez a javaslat az új kir. táblák működésének megkezdéséig nem fog törvényerőre emelkedni és így az új felső bíróságok a törvénykezés egész világra hajló elemeket is. Az ember megijed a saját feledékenységétől; hát azon hogyne döbbennék meg, mikor elfeledve, a semmiségbe hullani látja a nemzet egyik legnagyobb köl­tőjét, kinek a nemzeti közművelődésre, a tár­sas élet magyar szellemére, a közfelfogásra és ízlésre korszakalkotó befolyása volt. Jósikát ma már nem olvassák, nevét nem emlegetik többé, regényei a kölcsönkönyvtárak heverő kötetei, a könyvpiac kivonta a forgalomból, ódonságos boltokban sem keresi azokat senki, egy gyűjteményes olcsó kiadásra vállalkozó nem­ akad, az irodalmi társaságoktól pedig nem telik egyéb, mint egy ezüst babérkoszorú pakfonból, meg egy emlékbeszéd, ha szobrot kell avatni valahol. Szaák Lujza e könyve több az emlékbe­szédnél s az emlékkoszom obu­gát adományá­nál. Ő a kegyeletlenség és a közöny ellen harcol vele, emlékeztetve és tanítva az uj nem­zedéket, hogy ki volt egykor Jósika a ma­gyarnak s mivel maradtak neki adósai. E vál­lalkozás tiszteletreméltó. Nem­ keressük sokat a hozzávaló tekintélyt: imponál a fiatal írónő bátorsága a nélkül és szeretjük látni, hogy e bátorság éppen nőben, magyar asszonyban lép fel Jósika emlékének védelmére, ki a ma­gyar nők kedvence volt s mint a női szív ér­zelmeinek rajzolója maradt máig utót nem ért mester.­­ De imponál nekünk az a lázas buzgóság, kiterjedt figyelem és rigorozitás, melylyel a fiatal szerző e könyv anyagát összegyűjtötte, területén az írásbeliség nyűgében kez­dik meg nehéz feladatuk teljesítését. Az elmúlt évben még erélyesen hangsúlyozta az ügyvédek felirata, hogy a vidéki élet kicsinyes fluktuációitól s a helyi érdekek jogosulatlan befolyásá­tól kell félteni az olyan felső bírósá­got, mely a titkos írásbeli rendszer mellett a nyilvános ellenőrzést feltéte­lező szóbeliség kizárásával kezdené meg és folytatná működését,­­ ma pedig, habár a helyzet a régi maradt, a leg­nagyobb reményeket fűzi az új szerve­zéshez. Csak két körülményt emel ki olyanok gyanánt, a­melyektől függ az, hogy a decentralizáció üdvös hatással legyen igazságszolgáltatásunk egészére. Egyik a jogszolgáltatás egyöntetűségé­nek megóvása, a másik az első bírósá­gok fölött gyakorlandó felügyeleti jog kellő szervezése és hatályossá tétele. Kétségkívül mindegyik jelentékeny tényezőjévé lehet az igazságszolgálta­tás javításának ; bizonyos azonban az is, hogy a judikatúra egyöntetűsége és a felügyelet szigorítása nem pótolhat­ják a törvénykezési rendszer rosszasá­gát, másfelől pedig tudjuk, hogy a jog­szolgáltatás egyöntetűségének létreho­zása azon a módon, melyet a decentra­lizációról szóló törvény megállapított s mely szerint a kh­. táblák a jövőre nézve irányadó döntvényeket hozhat­nak, nagyon problematikus értékű. Tud­juk azt is, hogy a felügyeleti jog sza­bályozásáról szóló törvényjavaslatban melyet az igazságügyi bizottság legkö-Nemcsak a Jósika-féle szépirodalmi, kritikai és publicisztikai dolgozatoknak egész kis könyv­tárt képviselő tömegéből halmozott össze ki­vonatokat, jegyzeteket, életrajzi és kortörté­neti vonatkozásokat,­­ hanem felkutatott min­den könyvet, hírlapi cikket, brosúrt, mely Jó­sikával foglalkozik, minden évlapot, újságpél­­dányt, melyekben Jósikától bármi csekélység megjelent: a könyv függelékében 155 ilyen forrást sorol fel, melyekből adatait meríté s így fölfegyverkezve indult neki szép, de nehéz feladatának. Súlyt helyezünk ez utóbbi jelzőre, mert huszonkét ívnyi tanulmány keretében kritikai képet adni Jósika írói egyéniségéről, hatásá­ról, jellemezni a magyar közéletet, melyben Jósika a 30-as évektől a 60-as évtízig műkö­dött, megadni temperamentumát a nemzeti ébre­dés, a forradalom, az elnyomatás s a legújabb renaissance éveinek, foglalkozni a különféle tényezőkkel, melyek Jósikát az irói pályára negyven éves korában terelték s követni az irót csodálatos fejlődésében, termékenységé­ben, figyelve mind arra, a mi alkotásaira be­folyással volt: a természeti és történeti ob­­szervációkra, idegen nagy irók hatására, kör­nyezetének s barátainak tanácsára, szerencsét­len­ első házasságának a lelkében visszamaradt nyomaira, a boldog szerelemre, mely Podma­­niczky Júliával egyesité, a szabadságharc iz­galmaira, az emigráns évek megpróbáltatásaira, — programainak mindez oly nagyigényű­ és körülményes, hogy csak éveken át tartó tanul- Mai számunk 8 oldal­ a A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Jósika Miklós dr. élete és munkái. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Egy fiatal írónő : Melháné Szaák . Lujza kezéből csaknem 400 lapra terjedő könyvet kap a magyar közönség, Jósika Miklós élet­pályájával és irodalmi működésével kritikailag foglalkozót. A könyv kiállítása igen díszes, a Franklin-intézet technikáját dicséri. Szövegét egy sikerírt acélmetszet: Jósika mellképe a 30-as évek elejéről és névaláírásának auto­­grammja díszíti. (Ára 3 frt. Kapható a szerző­nél : Budapest IV. Kigyó­ utca 1.) A munka tárgya feltétlenül rokonszenves. A magyar regényirodalom atyjának, a magyar történeti romantika mesterének, az egykor ünnepelt, csodált Jósika Miklósnak igyekszik elégtételt szolgáltatni az új nemzedék előtt a közönyért, mely a közízlés és divat változtá­­val géniuszát, alkotásait, emlékét érte. Húsz éve még a szalonműveltséghez tartozott a Jó­sika főműveinek ismerőse; fiatal hölgyek tör­téneti ismereteik nagy részét, életbölcseségü­­ket, erkölcsi mértékük finomságait azokból merítették; a férfiifjuság komolyabb, tartal­­mas­ részében e művek fejlesztették ki a szép­érzéket, a történeti felfogást, a lélektani kriti­kát, é­s a társaságban hasonló szellemben tárgyalt kérdések fegyelem alá fogták a parla­

Next