Budapesti Hírlap, 1891. október(11. évfolyam, 269-299. szám)

1891-10-01 / 269. szám

1891. október 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (269. sz.) volt szó. Ma azon kérdésb­en, mely az obstrukció által megakasztatott, azoknak, kikről egyedül lehet mondani, hogy jogot veszítenek, a megyei törvényhatóságoknak többsége a törvényjavaslat mellett nyilatkozott Mert azt csak tudják azok az urak is, hogy itt, ha jogvesztés van, az csak a me­gyei bizottságokat illetheti, de még a közvetett vá­lasztás útján sem magát a népet mert hisz a bi­zottságoknak szám szerint fele, befolyásban sokszor túlnyomó része a virilisakből áll. (Úgy van ! Úgy van !) De midőn a különbségre rámutatok, nem akarom egy­általán visszavonni azt, a­mit évekkel ez­előtt hasonlóképpen beismertem, hogy az obstruk­­ció fegyverével élni akkor is hiba volt és nem aka­rom visszavonni azt a­mit hasonlóképpen sokszor kimondtam, hogy az ország közvéleménye az ő érettségének és józanságának adott igazságos ki­fejezést akkor, midőn azon alkalomnál a legkö­zelebbi választásoknál körülbe­lül egy negyedét azoknak, kik az obstrukciót csinálták, otthon fe­lejtette. (Derültség) de midőn ezt kimondom, nem veheti senki rossz néven, ha kimondom, hogy rosszalom a most még kevésbbé menthető obstruk­ciót és kifejezem azt a véleményemet, hogy az ország közvéleménye legyen épp oly igazságos azok iránt, kik most csinálták, a­mint volt azok iránt, kik akkor csinálták az ob­strukciót. (Élénk tetszés.) Még talán vissza is élve jóságukkal, s Halljuk ! Halljuk !) egy pár kérdéshez kívánok röviden szólni. (Hal­juk ! Halljuk !) Az egyik a külügyi helyzet, mely újabb időben széles ez országban, mindenütt, úgy látom, sok nyugtalanságot okozott, habár úgy látszik, hogy, e nyugtalanság ma már némileg szünőben van. Én mindig azt tartottam, hogy a külügyi helyzetről bi­zonyos konkrét jelenségekkel szemben mentői rit­kábban, mentői kevesebbet beszéljenek olyanok, kik az uj jelenségek minden árnyalatába beavatva nincsenek s ezen szabályt megtartom magam is és nem is fogok Isten tudja miféle konkrét bírálatokba vagy jóslatokba bocsátkozni a jelen külügyi helyzetről. De emlékeztetem­­ barátaimat, hogy több, mint tíz éve, mióta soha senki nem mondhatja . Jót állok róla, hogy a béke megzavarva nem lesz és ez idő alatt voltak jelenségek, még komolyabbak, mint a mostaniak voltak olyanok, melyek aggasztották a kedélyeket és a békét fentartani mégis sikerült és én legalább semmi okot nem látok arra, hogy ez épp úgy ne sikerülhessen most, mint a­hogy sikerült a múltban. (Tetszés) Ha azonban sikerül is, kétségtelen az, hogy a feszült külügyi helyzet nagy áldozatot követel minden nemzettől s igy tőlünk is, mert ily helyzetben nem lehet soha megtagadni azt, a­mi az ország védelmére okvetetlenü­l szükséges, mert az az önmagáról való lemondásnak a módja volna. Meg kel keresni a középutat, megadni a mi ok­vetetl­enül szükséges, meg nem adni csak azt, a­mi ha jó volna is, de nem okzetet­enül szükséges. De ha ide redukáltatik is a dolog, oly terhek azok, a­mi­ket úgy is viselni kell hogy ezek nehezítették h­osz­­szasan az egyensúly helyreáll­­ását és bizonynyal na­gyon nehezítik az egyensúly megtartását. És ha, mint meg vagyok győződve, a kormányok eltalálván a helyes középutat, az megtartatok és ha még nem zár is el — mert ezt is remélem — minden lehetőséget a reformok iránt de kétségtelen hogy azon összegek, melyekkel a terhek növekednek, a reformok gyors egymásutánját lassítják. De, t. uraim, utoljára az első dolog élni és biztosan élni, m°rt ha az életbiztosság nincs meg, akkor nincs reform, akkor nincs szellemi, nincs anyagi fejlődés, (ügy van ! T­gy van !) De, uraim, én remény­em, hogy ebben a mi kormányaink bölcse­­sége meg fogja találni a kellő középutat és el lesz kerülve az, a­mit igazán nagy veszélynek tartanék, hogy már béke idején megzavartassék az oly nagy nehézséggel helyreállított egyensúly. De nem ebben látom én a közel­jövőben ránk következhető veszélyt Nem értem a veszély alatt azon jelenségeket,­­Helyekkel a magyar körömi or­szágaiban itt-ott találkozunk, mert ezek kellemetlen és rossz jelenségek ugyan, de veszélyt nem képez­nek ma és nem fognak képezni mindaddig, míg Magyarország parlamentarizmusa ép és egészséges, (ügy van ! ügy van!) míg annak többsége élesen ellenőrizve, de nem akadályozva erőszakosan egy ki­sebbség által, viheti az ország ügyeit és biztosíthatja az ország érdekeit, ha kell megvédeni, minden esetben előmozdítani tudó erélyes kormányzat fel­állását. (Élénk tetszés.) Mert nem félek attól, hogy lesznek valaha veszélyek, ha ily módon bent az országban és azon kívül megmarad és megerősödik a hit, hogy itt egy a szabadsággal jól élni tudó nemzet létezik és hotgy ezen állam konszolidált viszál­yok között van. (Élénk tetszés.) De ha ezek megzavartatnak, ha a parlamentarizmus nem tud működni, ha mindun­talan egy akadékoskodó k­iebbség erőszakosan akarja saját akaratát érvényesíteni, ha így meginog a hit parlament és­­ kormányzat iránt, meginog a hit benn és künn az államviszonyok konzoli­­dáltsága iránt, b­enis akkor ezek veszélyesek lesz­nek. (Ügy van !) Éppen ezért az én legszentebb meggyőződésem az, hogy mindenkinek és pedig pártkülönbség nélkül e hazában első kötelessége ezt a veszélyt elhárítani. Minden tapasztalataim dacára azonban nem tudok lemondani a reményről, hogy még azon pártban is, mely most azt az eljárást követte — minthogy vannak ott férfiak, kik értik, mi a parlamentarizmus követelménye és tudják, mily fontos ezen parlamentáris egészséges helyzet meg­őrzése az országra nézve,­­ maguk fogják a mó­dot találni, hogy ily esetek többé ne ismétlődje­nek. Bármi történjék azonban ezzel most a kép­viselőházb­an, azt­ tartom, azoknak is, kik ott van­nak, azoknak is, kik kívül állanak és ezeknek is pártkülönbség nélkül, hazalm­i kötelessége minden alkalmat felhasználni és éreztetni mindenkivel, ho­gy a vermet ezt az eljárást nem tűri, (Zajos helyeslés és tetszés) kötelessége felvilágosítani a népet a leg­alsó rétegekig, hogy ha addig nem sikerült meg­­állítani, ma­r a következő választásoknál a nemzet sújtó ítélete utasítsa rendre azokat, kik legszentebb érdekeivel játszanak. f­njos tetszés és helyeslés.) Ezeket kötelességszerüleg elmondva és nem gondolva azzal, a­mint sohasem szoktam gondolni hogy ennek rám nézve személyesen mily következ­ményei lehetnek, emelem most poharamat először mindazokért, kik most e kötelesség teljesítésében részt vesznek, emel­d azokért pártkü­lönbség nélkül; emelem továbbá azért, hogy adja Isten, hogy ezen most mutatkozó veszély, hogy egészséges parlamen­­tarizm­usunk megzavartatása, a ma fennálló aggasztó jelenségek­ dacára soha be ne következzék, Magyar­­ország maradjon mindenha a szabad intézmények és ezek által a nép boldogságának hazája. (Lelkes él­jenzés.) De, uraim, engedjék meg, hogy most azok­ért, kik e hazafiui érzelmektől sugall toasztomban benne voltak, a hazafiui és a magánemberi érzelem összhangjából még egy poharat emeljek. (Halljuk ! Halljuk ! Emelem poharam most már ezen város­nak polgáraiért, emelem poharamat azért, hogy ezen város mentül biztosabban, mentül jobban haladjon a felvirágzás útján, emelem poharamat, azért, hogy az Iste­n egyebek felett azzal áldja meg e város polgá­rait, hogy folyton gyönyörködhessenek úgy váro­suknak, mint a magyar hazának felvirágzásában. (Élénk éljenzés.) Ezzel uraira bezárom szavaimat. Nem tudom — mert biztos ág nincs az emberi életben — mint fognak önök a jövőben ítélni, lehet ez az ítélet olyan mely fázni fog nekem, de olyan nem lehet, a­mely kiirtaná lelkemből, vagy csak csökkentené is azt az igyekezetét, e város javáért megtenni min­dent, a mi tőlem telik. Isten éltesse mindnyájukat. (Többször kitörő, szűnni nem akaró lelkesült él­jenzés.) A beszéd hatása általános volt, különösen végső része, melyben Tisza Nagyvárad felvirágozá­­sáért teljes hévvel és lelkesedéssel fejezte ki őszinte óhajtását. A sokszorosan megújuló éljenzés lecsilla­pulta után Berkovics Ferenc dr. emelt poharat, szel­lemes áldomásban magasztalva Tisza államférfim érdemeit s biztosítva őt Nagyvárad város szabad­elvű párti tagjainak törhetetlen hűségéről és ragasz­kodásáról. (Éljenzés.) Széchényi Jenő kanonok Sza­­páry kormányelnököt éltette. A bankot 3 órakor ért véget. Tisza a vendégsereg nagy részének kíséreté­ben a kaszinóba ment, hol szintén igen szívélyesen fogadták, és a vendégeknek kávéval és fagylalttal szolgáltak. Nagyvárad országgyűlési képviselője a délután 4 órakor induló vonattal neje és­­Kálmán fia társaságában Gesztre utazott. — A hó eltakarítása. A röv. középítési he­tes albizottság tegnap délután tartott ülésében egyik bizottsági tag írásbeli javaslatot nyújtott be, mely főbb pontjaiban felsorolja a hónak a házte­tőkről való letisztítási módjait. A bizottság elhatá­rozta, hogy ezt a javaslatot, valamint a mérnöki hivatalnak már régebben bemutatott hasonló tárgyú javaslatát előbb lenyomatja és az összes 7-es bi­zottsági tagok közt kiosztja. A javaslatok tárgyalása után a végleges megállapodás alapján fog a hótisz­­títás szabályrendeletileg rendeztetni. — Budapest főváros személyforgalma. Ez év május havában az összes vasutakon és gőzhajó­kon 263.086 személy érkezett a fővárosba és 267.350 utazott el. Az év eleje óta 1,315.915 személy érke­zett, s 1,322.042 utazott el.­­ Az idei hadmentességi díj holnap, októ­ber elsején válik esedékessé és egyszerre fize­tendő be. A tanács felhívja a díjköteleseket, illető­leg az azokért felelős munkaadókat, hogy az idei hadmentességi díjat legkésőbb november 15-ig fizes­sék be. Azontúl a hátralékosoktól végrehajtás útján fogják a díjat behajtani, még­pedig késedelmi ka­matokkal és végrehajtási költségekkel együtt. Had­­mentességi díjkönyvecskéket az adószámviteli hiva­tal hadmentességi díjosztályában (vámház-körút 2. sz. II. em. 27. ajtó sz. alatt) lehet kapni. Azok, kiknek hadmentességi díját munkaadójuk fizeti, ha munkaadójuk a vallomási év beadása óta változott volna, kötelesek ezt bejelenteni. — Hová építsük az új kórházat? Lapunk egy olvasója egy hozzánk intézett levelében azt proponálja, hogy az új kórházat a ferencvá­rosi rakodópartra építsék, mely higiéniai szempontból a legalkalmasabb erre. Tiszta, egészsé­ges ott a levegő s csöndes a környéke. A londoni St. Thomas-kórház is a rakodóparton áll. Budapest, szept. 30. Képviselői beszámoló: György Endre, a munkácsi választókerület országgyűlési képviselője, október hó 4-én tartja beszámoló beszédét M­u­n­­k­á­c­s­o­n. A honvédség bőrétől. A király Klobucsár Győző alezredest a 20-ik honvédgyalogezred pa­rancsnokává nevezte ki és a katonai érdemkeresz­tet adományozta neki. Zdelár Miklós nyug. honvéd­­százados kezelőtisztnek ő felsége a Ferenc­ József­­rend lovagkeresztjét adományozta. Bibra Ferenc dr. alezredes és Ruttner Kálmán őrnagy fél évre, aranyosmaróthi Rónay Gusztáv alezredes egy évre szabadságoltatott. Kiczei Antal és Pervulesco Sándor alezredes, valamint Keszler Ferenc őr­nagy a nyugállományba helyeztetett. Fiuk Károly­nál és Kosztolányi Lászlónak nyugállományba he­lyezéseik alkalmából címzetes őrnagyi jelleget ado­mányozott a király. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, szept. 30. — Az épülő főváros. A fővárosi magánépí­­tészeti bizottság ez év június havában összesen 94 ház építésére adott engedélyt. Az első kerületre esik 9, a másodikra 4, a harmadikra 11, a negye­dikre 1, az ötödikre 4, a hatodikra 18, a hetedikre 17, a nyolcadikra 14, a kilencedikre 9, a tizedikre 12. A házak közt van 65 földszintes, 8 egyemeletes, 6 kétemeletes, 13 háromemeletes, 2 négyemeletes. Ezeken kívül egyéb kisebb építkezésekre kiadtak 116, összesen tehát 210 engedélyt. amTeT^'k^ -/''ponti I I STATISZTIKAI HIVATAL R I könyvtára | IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, szept. 80. * (Népszínház.) Bucsueste volt ma a nép­színházban. A népszínmű közönségének egyik ked­velt színésze, Hunyadi József baritonista, bú­csúzott el a színház közönségétől. A piros bugyellá­­ris­t adták, melyben Csillag Pál őrmestert szemé­lyesítette A búcsúzó színészt kilépésekor hosszan­tartó tapsviharral fogadta a közönség, pályatársai ped­g szép babérkoszorúval fejezték ki iránta való szereteteket. Szépen és érzéssel énekelte Hunyadi ma is a darabban előforduló dalokat s több ízben meg kellett azokat ismételnie. Nagy élvezet volt hallgatni B­­­a­h­a Lujza asszonyt, a­ki a birónő szerepét adta. Dicséret illeti még Szabó Antalt pompás huszáralakításáért. A színház egészen tele volt. * (Búcsúelőadás a budai színkörben.) Ma búcsúzott Krecsányi társulata a fővárosi közönség­től. Búcsú előadásul Negyedik László került színre. A szereplők közül Závodszky Teréz, Lá­s­z­i­n­é, Komjáthy, Kazaliczky, Sándor és K­i­s­s jól kiérdemelt ovációkban részesültek. H­a­­r­a­s­z­t­i Bermin, a társulat újonan szerződtetett dráma szinés­znője, ma mutatta be magát először a közönségnek mint Ayda, s a nehéz szerepben szép sikert aratott ügyes szavalata, színpadra ter­mett szép alakja, kelemes orgánuma, mely szenve­délyes kitöréseiben is megtartja zengzetességét, egy­aránt azt bizonyítják, hogy a társulat Harasztiban jeles erővel gyarapodott. De az estnek jellegét az a lelke­s­íti és adta meg, melylyel a teljesen zsúfolt ház minden felvonás végén Krecsányi igazgatót a lám­pád elé hívta és tapsolta, s mely eléggé bizonyítja, hogy a színkör direktora milyen népszerű ember lett Budán. Az előadás végén a közönség mintegy tíz percig nem mozdult ki a színkörből, hanem éljen­zéssel, kendőlobogtatással és tapssal búcsúzott a szereplőktől és igazgatójuktól. A társulat holnap, csütörtökön reggel 7 óra 40 perckor utazik Temes­várra s szombaton tartja az első előadást a mai tör­ténelmi tragédiával. * (Az operában) holnap, csütörtökön, Lantes Assunta k. a. drámai énekesnő szerződtetés céljá­ból fog fellépni, mint Aida. A spanyol születésű művésznő énektanulmányait Madridban és Milanó­ban végezte s eddig Olaszországban működött. Ugyanezen előadáson Rund­o Ferenc lovag Rada­­mes szerepét énekli. * (A népszínházban) holnap hosszas pihen­tetés után Planquette operettje, a flip van Winkle részben új szereposztással kerül színre és pedig: Lisbethet V. Margó Célia, Katharinát Mészáros Kornélia játsza. A címszerepben Pintér Imre, a ka­posvári színtársulat tagja lép fel mint vendég, vidoraó, Kassai, Solymosi, Dárdai, Újvári meg­tartották régi szerepüket. * (A párisi opera legközelebbi újdonsága.) Ritt és Gailhard nem érik be a Lohengrin által elért fényes sikerrel, hanem mielőtt megválnának ez inté­zettől, még egy érdekes operát akarnak bemutatni a párisi közönségnek. A kiszemelt újdonság Tamara. Az új opera, melynek szerzője Bourgault-Ducoudray, ázsiai Oroszország történetéből van merítve s cselek­ménye a 15-dik század közepén játszik. Tamara, az 3

Next