Budapesti Hírlap, 1891. október(11. évfolyam, 269-299. szám)
1891-10-01 / 269. szám
1891. október 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (269. sz.) volt szó. Ma azon kérdésben, mely az obstrukció által megakasztatott, azoknak, kikről egyedül lehet mondani, hogy jogot veszítenek, a megyei törvényhatóságoknak többsége a törvényjavaslat mellett nyilatkozott Mert azt csak tudják azok az urak is, hogy itt, ha jogvesztés van, az csak a megyei bizottságokat illetheti, de még a közvetett választás útján sem magát a népet mert hisz a bizottságoknak szám szerint fele, befolyásban sokszor túlnyomó része a virilisakből áll. (Úgy van ! Úgy van !) De midőn a különbségre rámutatok, nem akarom egyáltalán visszavonni azt, amit évekkel ezelőtt hasonlóképpen beismertem, hogy az obstrukció fegyverével élni akkor is hiba volt és nem akarom visszavonni azt amit hasonlóképpen sokszor kimondtam, hogy az ország közvéleménye az ő érettségének és józanságának adott igazságos kifejezést akkor, midőn azon alkalomnál a legközelebbi választásoknál körülbelül egy negyedét azoknak, kik az obstrukciót csinálták, otthon felejtette. (Derültség) de midőn ezt kimondom, nem veheti senki rossz néven, ha kimondom, hogy rosszalom a most még kevésbbé menthető obstrukciót és kifejezem azt a véleményemet, hogy az ország közvéleménye legyen épp oly igazságos azok iránt, kik most csinálták, amint volt azok iránt, kik akkor csinálták az obstrukciót. (Élénk tetszés.) Még talán vissza is élve jóságukkal, s Halljuk ! Halljuk !) egy pár kérdéshez kívánok röviden szólni. (Haljuk ! Halljuk !) Az egyik a külügyi helyzet, mely újabb időben széles ez országban, mindenütt, úgy látom, sok nyugtalanságot okozott, habár úgy látszik, hogy, e nyugtalanság ma már némileg szünőben van. Én mindig azt tartottam, hogy a külügyi helyzetről bizonyos konkrét jelenségekkel szemben mentői ritkábban, mentői kevesebbet beszéljenek olyanok, kik az uj jelenségek minden árnyalatába beavatva nincsenek s ezen szabályt megtartom magam is és nem is fogok Isten tudja miféle konkrét bírálatokba vagy jóslatokba bocsátkozni a jelen külügyi helyzetről. De emlékeztetem barátaimat, hogy több, mint tíz éve, mióta soha senki nem mondhatja . Jót állok róla, hogy a béke megzavarva nem lesz és ez idő alatt voltak jelenségek, még komolyabbak, mint a mostaniak voltak olyanok, melyek aggasztották a kedélyeket és a békét fentartani mégis sikerült és én legalább semmi okot nem látok arra, hogy ez épp úgy ne sikerülhessen most, mint ahogy sikerült a múltban. (Tetszés) Ha azonban sikerül is, kétségtelen az, hogy a feszült külügyi helyzet nagy áldozatot követel minden nemzettől s igy tőlünk is, mert ily helyzetben nem lehet soha megtagadni azt, ami az ország védelmére okvetetlenül szükséges, mert az az önmagáról való lemondásnak a módja volna. Meg kel keresni a középutat, megadni a mi okvetetlenül szükséges, meg nem adni csak azt, ami ha jó volna is, de nem okzetetenül szükséges. De ha ide redukáltatik is a dolog, oly terhek azok, amiket úgy is viselni kell hogy ezek nehezítették hoszszasan az egyensúly helyreállását és bizonynyal nagyon nehezítik az egyensúly megtartását. És ha, mint meg vagyok győződve, a kormányok eltalálván a helyes középutat, az megtartatok és ha még nem zár is el — mert ezt is remélem — minden lehetőséget a reformok iránt de kétségtelen hogy azon összegek, melyekkel a terhek növekednek, a reformok gyors egymásutánját lassítják. De, t. uraim, utoljára az első dolog élni és biztosan élni, m°rt ha az életbiztosság nincs meg, akkor nincs reform, akkor nincs szellemi, nincs anyagi fejlődés, (ügy van ! Tgy van !) De, uraim, én reményem, hogy ebben a mi kormányaink bölcsesége meg fogja találni a kellő középutat és el lesz kerülve az, amit igazán nagy veszélynek tartanék, hogy már béke idején megzavartassék az oly nagy nehézséggel helyreállított egyensúly. De nem ebben látom én a közeljövőben ránk következhető veszélyt Nem értem a veszély alatt azon jelenségeket,Helyekkel a magyar körömi országaiban itt-ott találkozunk, mert ezek kellemetlen és rossz jelenségek ugyan, de veszélyt nem képeznek ma és nem fognak képezni mindaddig, míg Magyarország parlamentarizmusa ép és egészséges, (ügy van ! ügy van!) míg annak többsége élesen ellenőrizve, de nem akadályozva erőszakosan egy kisebbség által, viheti az ország ügyeit és biztosíthatja az ország érdekeit, ha kell megvédeni, minden esetben előmozdítani tudó erélyes kormányzat felállását. (Élénk tetszés.) Mert nem félek attól, hogy lesznek valaha veszélyek, ha ily módon bent az országban és azon kívül megmarad és megerősödik a hit, hogy itt egy a szabadsággal jól élni tudó nemzet létezik és hotgy ezen állam konszolidált viszályok között van. (Élénk tetszés.) De ha ezek megzavartatnak, ha a parlamentarizmus nem tud működni, ha minduntalan egy akadékoskodó kiebbség erőszakosan akarja saját akaratát érvényesíteni, ha így meginog a hit parlament és kormányzat iránt, meginog a hit benn és künn az államviszonyok konzolidáltsága iránt, benis akkor ezek veszélyesek lesznek. (Ügy van !) Éppen ezért az én legszentebb meggyőződésem az, hogy mindenkinek és pedig pártkülönbség nélkül e hazában első kötelessége ezt a veszélyt elhárítani. Minden tapasztalataim dacára azonban nem tudok lemondani a reményről, hogy még azon pártban is, mely most azt az eljárást követte — minthogy vannak ott férfiak, kik értik, mi a parlamentarizmus követelménye és tudják, mily fontos ezen parlamentáris egészséges helyzet megőrzése az országra nézve, maguk fogják a módot találni, hogy ily esetek többé ne ismétlődjenek. Bármi történjék azonban ezzel most a képviselőházban, azt tartom, azoknak is, kik ott vannak, azoknak is, kik kívül állanak és ezeknek is pártkülönbség nélkül, hazalmi kötelessége minden alkalmat felhasználni és éreztetni mindenkivel, hogy a vermet ezt az eljárást nem tűri, (Zajos helyeslés és tetszés) kötelessége felvilágosítani a népet a legalsó rétegekig, hogy ha addig nem sikerült megállítani, mar a következő választásoknál a nemzet sújtó ítélete utasítsa rendre azokat, kik legszentebb érdekeivel játszanak. fnjos tetszés és helyeslés.) Ezeket kötelességszerüleg elmondva és nem gondolva azzal, amint sohasem szoktam gondolni hogy ennek rám nézve személyesen mily következményei lehetnek, emelem most poharamat először mindazokért, kik most e kötelesség teljesítésében részt vesznek, emeld azokért pártkülönbség nélkül; emelem továbbá azért, hogy adja Isten, hogy ezen most mutatkozó veszély, hogy egészséges parlamentarizmusunk megzavartatása, a ma fennálló aggasztó jelenségek dacára soha be ne következzék, Magyarország maradjon mindenha a szabad intézmények és ezek által a nép boldogságának hazája. (Lelkes éljenzés.) De, uraim, engedjék meg, hogy most azokért, kik e hazafiui érzelmektől sugall toasztomban benne voltak, a hazafiui és a magánemberi érzelem összhangjából még egy poharat emeljek. (Halljuk ! Halljuk ! Emelem poharam most már ezen városnak polgáraiért, emelem poharamat azért, hogy ezen város mentül biztosabban, mentül jobban haladjon a felvirágzás útján, emelem poharamat, azért, hogy az Isten egyebek felett azzal áldja meg e város polgárait, hogy folyton gyönyörködhessenek úgy városuknak, mint a magyar hazának felvirágzásában. (Élénk éljenzés.) Ezzel uraira bezárom szavaimat. Nem tudom — mert biztos ág nincs az emberi életben — mint fognak önök a jövőben ítélni, lehet ez az ítélet olyan mely fázni fog nekem, de olyan nem lehet, amely kiirtaná lelkemből, vagy csak csökkentené is azt az igyekezetét, e város javáért megtenni mindent, a mi tőlem telik. Isten éltesse mindnyájukat. (Többször kitörő, szűnni nem akaró lelkesült éljenzés.) A beszéd hatása általános volt, különösen végső része, melyben Tisza Nagyvárad felvirágozásáért teljes hévvel és lelkesedéssel fejezte ki őszinte óhajtását. A sokszorosan megújuló éljenzés lecsillapulta után Berkovics Ferenc dr. emelt poharat, szellemes áldomásban magasztalva Tisza államférfim érdemeit s biztosítva őt Nagyvárad város szabadelvű párti tagjainak törhetetlen hűségéről és ragaszkodásáról. (Éljenzés.) Széchényi Jenő kanonok Szapáry kormányelnököt éltette. A bankot 3 órakor ért véget. Tisza a vendégsereg nagy részének kíséretében a kaszinóba ment, hol szintén igen szívélyesen fogadták, és a vendégeknek kávéval és fagylalttal szolgáltak. Nagyvárad országgyűlési képviselője a délután 4 órakor induló vonattal neje ésKálmán fia társaságában Gesztre utazott. — A hó eltakarítása. A röv. középítési hetes albizottság tegnap délután tartott ülésében egyik bizottsági tag írásbeli javaslatot nyújtott be, mely főbb pontjaiban felsorolja a hónak a háztetőkről való letisztítási módjait. A bizottság elhatározta, hogy ezt a javaslatot, valamint a mérnöki hivatalnak már régebben bemutatott hasonló tárgyú javaslatát előbb lenyomatja és az összes 7-es bizottsági tagok közt kiosztja. A javaslatok tárgyalása után a végleges megállapodás alapján fog a hótisztítás szabályrendeletileg rendeztetni. — Budapest főváros személyforgalma. Ez év május havában az összes vasutakon és gőzhajókon 263.086 személy érkezett a fővárosba és 267.350 utazott el. Az év eleje óta 1,315.915 személy érkezett, s 1,322.042 utazott el. Az idei hadmentességi díj holnap, október elsején válik esedékessé és egyszerre fizetendő be. A tanács felhívja a díjköteleseket, illetőleg az azokért felelős munkaadókat, hogy az idei hadmentességi díjat legkésőbb november 15-ig fizessék be. Azontúl a hátralékosoktól végrehajtás útján fogják a díjat behajtani, mégpedig késedelmi kamatokkal és végrehajtási költségekkel együtt. Hadmentességi díjkönyvecskéket az adószámviteli hivatal hadmentességi díjosztályában (vámház-körút 2. sz. II. em. 27. ajtó sz. alatt) lehet kapni. Azok, kiknek hadmentességi díját munkaadójuk fizeti, ha munkaadójuk a vallomási év beadása óta változott volna, kötelesek ezt bejelenteni. — Hová építsük az új kórházat? Lapunk egy olvasója egy hozzánk intézett levelében azt proponálja, hogy az új kórházat a ferencvárosi rakodópartra építsék, mely higiéniai szempontból a legalkalmasabb erre. Tiszta, egészséges ott a levegő s csöndes a környéke. A londoni St. Thomas-kórház is a rakodóparton áll. Budapest, szept. 30. Képviselői beszámoló: György Endre, a munkácsi választókerület országgyűlési képviselője, október hó 4-én tartja beszámoló beszédét Munkácson. A honvédség bőrétől. A király Klobucsár Győző alezredest a 20-ik honvédgyalogezred parancsnokává nevezte ki és a katonai érdemkeresztet adományozta neki. Zdelár Miklós nyug. honvédszázados kezelőtisztnek ő felsége a Ferenc Józsefrend lovagkeresztjét adományozta. Bibra Ferenc dr. alezredes és Ruttner Kálmán őrnagy fél évre, aranyosmaróthi Rónay Gusztáv alezredes egy évre szabadságoltatott. Kiczei Antal és Pervulesco Sándor alezredes, valamint Keszler Ferenc őrnagy a nyugállományba helyeztetett. Fiuk Károlynál és Kosztolányi Lászlónak nyugállományba helyezéseik alkalmából címzetes őrnagyi jelleget adományozott a király. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, szept. 30. — Az épülő főváros. A fővárosi magánépítészeti bizottság ez év június havában összesen 94 ház építésére adott engedélyt. Az első kerületre esik 9, a másodikra 4, a harmadikra 11, a negyedikre 1, az ötödikre 4, a hatodikra 18, a hetedikre 17, a nyolcadikra 14, a kilencedikre 9, a tizedikre 12. A házak közt van 65 földszintes, 8 egyemeletes, 6 kétemeletes, 13 háromemeletes, 2 négyemeletes. Ezeken kívül egyéb kisebb építkezésekre kiadtak 116, összesen tehát 210 engedélyt. amTeT^'k^ -/''ponti I I STATISZTIKAI HIVATAL R I könyvtára | IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, szept. 80. * (Népszínház.) Bucsueste volt ma a népszínházban. A népszínmű közönségének egyik kedvelt színésze, Hunyadi József baritonista, búcsúzott el a színház közönségétől. A piros bugyellárist adták, melyben Csillag Pál őrmestert személyesítette A búcsúzó színészt kilépésekor hosszantartó tapsviharral fogadta a közönség, pályatársai pedg szép babérkoszorúval fejezték ki iránta való szereteteket. Szépen és érzéssel énekelte Hunyadi ma is a darabban előforduló dalokat s több ízben meg kellett azokat ismételnie. Nagy élvezet volt hallgatni Baha Lujza asszonyt, aki a birónő szerepét adta. Dicséret illeti még Szabó Antalt pompás huszáralakításáért. A színház egészen tele volt. * (Búcsúelőadás a budai színkörben.) Ma búcsúzott Krecsányi társulata a fővárosi közönségtől. Búcsú előadásul Negyedik László került színre. A szereplők közül Závodszky Teréz, Lásziné, Komjáthy, Kazaliczky, Sándor és Kiss jól kiérdemelt ovációkban részesültek. Haraszti Bermin, a társulat újonan szerződtetett dráma szinésznője, ma mutatta be magát először a közönségnek mint Ayda, s a nehéz szerepben szép sikert aratott ügyes szavalata, színpadra termett szép alakja, kelemes orgánuma, mely szenvedélyes kitöréseiben is megtartja zengzetességét, egyaránt azt bizonyítják, hogy a társulat Harasztiban jeles erővel gyarapodott. De az estnek jellegét az a lelkesíti és adta meg, melylyel a teljesen zsúfolt ház minden felvonás végén Krecsányi igazgatót a lámpád elé hívta és tapsolta, s mely eléggé bizonyítja, hogy a színkör direktora milyen népszerű ember lett Budán. Az előadás végén a közönség mintegy tíz percig nem mozdult ki a színkörből, hanem éljenzéssel, kendőlobogtatással és tapssal búcsúzott a szereplőktől és igazgatójuktól. A társulat holnap, csütörtökön reggel 7 óra 40 perckor utazik Temesvárra s szombaton tartja az első előadást a mai történelmi tragédiával. * (Az operában) holnap, csütörtökön, Lantes Assunta k. a. drámai énekesnő szerződtetés céljából fog fellépni, mint Aida. A spanyol születésű művésznő énektanulmányait Madridban és Milanóban végezte s eddig Olaszországban működött. Ugyanezen előadáson Rundo Ferenc lovag Radames szerepét énekli. * (A népszínházban) holnap hosszas pihentetés után Planquette operettje, a flip van Winkle részben új szereposztással kerül színre és pedig: Lisbethet V. Margó Célia, Katharinát Mészáros Kornélia játsza. A címszerepben Pintér Imre, a kaposvári színtársulat tagja lép fel mint vendég, vidoraó, Kassai, Solymosi, Dárdai, Újvári megtartották régi szerepüket. * (A párisi opera legközelebbi újdonsága.) Ritt és Gailhard nem érik be a Lohengrin által elért fényes sikerrel, hanem mielőtt megválnának ez intézettől, még egy érdekes operát akarnak bemutatni a párisi közönségnek. A kiszemelt újdonság Tamara. Az új opera, melynek szerzője Bourgault-Ducoudray, ázsiai Oroszország történetéből van merítve s cselekménye a 15-dik század közepén játszik. Tamara, az 3