Budapesti Hírlap, 1891. november (11. évfolyam, 300-329. szám)
1891-11-08 / 307. szám
ritják és a bő kereset az adóképességet fejleszti s igy az állam deficitje megtérül, de mindenek fölött a nemzet boldogul. Olyan kiállítás azonban, melyben a nemzeti ipar vereséget szenvedett, ha a kiállítási ünnep mindjárt haszonnal járt is, a nemzetre következményeiben nem csak káros, de veszedelmes is. Ilyen kiállítás balsikere még a nemzet kultúrájára is kihat, mert a felsülés a nemzetet nem viszi előbbre, hanem még onnan is visszataszítja, ahova sok küzdelem, nagy fáradság és áldozat árán eljutott. A kormány ne csak szavakban, hanem tettekben is gondoskodjék arról, hogy versenyképesebb iparunk , mezőgazdasági gépeink, szerszámaink stb. egyetlen külföldi kiállításról se hiányozzanak. Fejlettebb iparunk sikereivel kell ama dicsőséget és hasznot magunknak, legalább részben, előre biztosítani, melyet a jövőben a Magyarországon rendezendő egyetemes kiállításon elérni akarunk. Addig is domináljuk a keletet, ott is küzdeni kell, és elégedjünk meg egyelőre egy országos kiállítás előrelátható sikereivel. Gondoskodjunk mindazokról, akik a kiállításkor bekövetkező drágaság alatt nyomorognak és áldozatul esnek a közügynek. Ne téveszszük el, hogy egy országnak nemcsak az iparra, hanem a munkásaira is szüksége van. Legyenek a munkások iparosok, napszámosok, vagy hivatalnokok, az mindegy. Vessünk számot azzal, hogy a rohamos fejlődésnek megvan az a sötét oldala, hogy a kor követelményei és az egyének igényei fokozódnak, a megélhetés lehetőségéért küzdeni kell. Mindez az elégedetleneket szaporítja és az elégedetlenek nemcsak egy kiállítást, hanem még a világrendet is képesek felforgatni. Berlinben azért nem bíznak egy németországi nemzetközi kiállításban, mert a nemzetek között sok az elégedetlen és a szocialista. A népek azt a közkiállítást látnák a legszívesebben, melyen a leszerelt hadseregek fegyvereit fognák kiállítani. Budapest, nov. 7.Budapest mint primái székhely. A kormány álláspontját e kérdésben a kultuszminiszter ma jelezte a képviselőház előtt. Felvilágosításait — saját értesülésünk alapján — a következőkkel egészíthetjük ki: Arra, hogy Magyarország prímása a téli évad nagy részét s azt az időt is, mikor a király Budapesten tartózkodik, a fővárosban töltse és itt udvart tartson, a budavári primási kúria kicsiny, szűk, és ócska. Vaszary Kolos hercegprímásnak ezért egyik legelső teendője lesz, hogy Budapesten egy modern, szép primási palotát emeltessen. A kormány ugyanekkor intézkedni fog, hogy azt ország főpapja s az őt helyettesítő érseki vikárius mellé társas káptalan szervezessék. Erre nézve kétféle terv létezik. Az egyik a pozsonyi nagy káptalan kettéválasztásából áll. A másik megoldás az volna, hogy a tudomány és irodalom művelői számára alapított scanonoki stádiumok, melyek egyike a pozsonyi, másika az esztergomi, harmadika a nagyváradi káptalanba van beosztva, Budapestre helyeztessenek át s ezek száma kiegészíttessék a várpalota plébánosának, a budavári és lipótvárosi plébánosoknak s az egyet, papnevelő intézet igazgatójának kanonoki rangra emelése által. Káptalan székesegyházává természetesen a lipótvárosi dóm volna kiszemelve. A delegáció, Szápáry Gyula gr. miniszterelnök és Wekerle Sándor pénzügyminiszter a delegáció ülésszaka alkalmából, hétfőn, hosszabb idejű tartózkodásra Bécsbe utaznak, hogy a delegáció albizottságainak tanácskozásaiban részt vegyenek. A delegációnak hétfőn megnyitandó ülésszakával a delegációk intézménye tulajdonképpen egy csendes jubileumot ül, amennyiben a jelenlegi ülésszak, nem is számítva a néhány évben tartott kétszeri ülésezést, a kiegyezés óta a huszonötödik, miután 1868-ban két külön delegáció volt egybehiva. Erdélyrészi képviselők értekezlete. Számos erdélyrészi képviselő jött ma össze értekezletre a nemzeti párt közhelyiségében. A tanácskozás, melyen Bethlen Gábor gróf elnökölt d. u. 4 órá-tól este 7-ig tartott s tárgya — mint halljuk — a parlamenti helyzet és a jövő évi képviselőválasztás sok megvitatása volt, tekintettel az erdélyi országrész speciális viszonyaira. A hadügyminiszter újabb tervei. A közös költségvetés redukált katonai kiadásai közt — mint már említők — a gyalogezredeknek egy-egy uj (ötödik) zászlóaljjal kiegészítése jelentékeny tételt képviselt. A terv az volna, hogy a most 4—4 zászlóóra. Csak ugy gépileg, minden érdeklődés nélkül. Nem úgy, mint otthon, mikor a kis meleg szarvasbőrzacskóba bele tettél s a fejed fölé akasztottál ! Éne j érzékenyülten.) Otthon! Igaz ! Milyen kellemes volt e ketyegés mellett elaludni! Vájjon mit csinálnak otthon ? Az asszony, a gyerekek, a virágok, a hitelezők, a jóbarátok és az ellenségek ? Mit csinál a zongora, melyet adóba lefoglaltak ? Vájjon lopja-e még a házmester a fánkat a pincéből s még mindig oly ritkán söpri-e a lépcsőt ? Egy szóval az óráról eszembe jutott lakásom minden egyes bútordarabja s a háztartásom körül forgó dolgok, alakok és történetek. Úgy éreztem, mintha legalább is a nagynénémmel jól kibeszélgettem volna magamat. Sietve és mély érzéssel felhúztam kebelbarátomat, az ezüstórát, mely víg és megelégedett ketyegéssel bújt vissza mellényzsebembe. Mint ahogy a jóllakott és megsimogatott kutya a lábunk elé fekszik. Az óralánccal és a rajta csüngő szivarvágókkal, szerencsemalacokkal, zápfogakkal és más apróságokkal nem állunk külön viszonyban. Azokat a zsebóra famíliájához tartozóknak tekintjük s csak annyiban tiszteljük őket is, amennyiben a családfőt, az órát, tiszteletben tartjuk. Csak hiú emberek tulajdonítanak nagyobb jelentőséget az óraláncnak és cifraságainak, mint magának az órának. Ismertem embereket, akik pakfon-órán arany láncot viseltek , én itt az óra és a lánc közt olyannak láttam a viszonyt, mint a parasztapa és az úrrá lett fiú közt. Csak egy embert ismertem, egy rendőrségi dijnokot, a ki az óraláncát kutyának használta , tudniillik a hatóság által elpusztított kutyájának csengetyüjét e láncra akasztotta s ha ment, abba az illúzióba ringatta magát, hogy a kutyája szalad utána. Második barátunk, melytől sohase válunk el, a zsebkés. Alárendeltebb szerepet játszik, mint az óra, de bizalmunkat szintén élvezi. Vannak emberek, akiknek folyton a kezükben forog s reszelnek, fúrnak, faragnak vele. Akkor emelkedik legnagyobb jelentőségre, mikor előveszszük, hogy szalont fázzunk. A szalonnaevés speciális magyar szokás, melynek megvannak a maga speciális szertartásai. Pláne a szalonnaevés zöld paprikával : ez az öreg mise fényes segédlettel. S nem is szalonnázás, hanem a saját bicskájával cselekszi az ember. A mi zsebkésünk adja meg a hangulatot, a szint, a kedélyességet, sőt az itt is a szalonnaevéshez. Egy előkelő háznál egyszer reggeliztünk , teát, friss, fagyos szalonnával; a háziúrnak volt a kedvenc eledele. Mit tett ő ezzel a kedvenc eledelével ? Késsel-villával ette ! Hisz ez már valóságos kannibalizmus, — nem, germanizmus — vagyis inkább olyan ferdeség, mintha valaki a kardot a jobb oldalára kötné fel. Csakis elnemzetietlenedett emberek, kozmopoliták képesek erre. Balkézzel megfogni a szalonnát és úgy szétkéselni a papiroson : ez se valami híres tempó, de megjárja. Az igazi magyar saját bizalmas zsebkésével eszi. S ez a kés néha a legirtóztatóbb titkokba be van avatva , ezzel ölnek a gyilkosok. Következik a tárca. Ezzel nem állunk semmiféle viszonyban, mert csak a tartalmával foglalkozunk, vele nem törődünk. Szegény egyszerűen őrzi a bankókat, tájékozva van gazdájának anyagi viszonyai felől s ha megöregszik, eldobják. A gyűrű vagy családi ereklye, vagy az esküvőnek, vagy egy futó szerelemnek az emléke. A legtöbb ember csak hordja az ujján, mint a körmöt s azt se tudja, hogy ott van. Közömbösek vagyunk iránta, bár nagyobb jelentősége van, mint minden egyéb rajtunk levő tárgynak. A ceruza futó ismeretség, ahogy a lóvasúti konduktort ismerjük, a kinek a kocsiján háromszor utaztunk. A legtöbb plajbász végig se szolgálja a gazdáját, mert ha kétszerháromszor eltörik, a földhöz vágjuk s másikat veszünk. A pápaszem szintén nem létezik. Egy a szemmel. Fölteszszük az orrunkra, a száját a fülünkre akasztjuk s látunk, úgy fogjuk fel, mint a természet ajándékát és se hálával, de szeretettel nem viseltetünk iránta, sőt tudomást se veszünk róla. Aki pedig tudomást vesz róla, az haragszik rá, hogy miért kell magát vele elcsúfítani, holott mások puszta szemmel jobban látnak. Sipulu BZ. BUDAPESTI HÍRLAP. (30. sz.) 1891. november 8. aljjal szervezett gyalogezredeknek mozgósításkor fungáló hadkiegészítő zászlóalját, mely békelábon csak mint század-keret létezik, a póttartalékkal felduzzasztanák sor-zászlóaljjá s beosztanák az ezred taktikai kötelékébe. E kombináció szerint 102 gyalogezredünk arra a lábra emeltetnék egyenkint, melyen gyalogcsapataink 1883. előtt álltak, mikor még csak 80 gyalogezredünk volt. Kíváncsian várjuk e kérdésben a hadügyminiszternek a delegációkban adandó felvilágosításait, mert a terv, ahogy hite hozzánk eljutott, beleütközik a védtörvénynek a póttartalék rendeltetését megállapító rendelkezéseibe. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága a lemondott Pirczák Gyula helyébe Schvart Gyulát választotta meg elnökének. Az elnökválasz■ltás után Csáky miniszter a tanítói nyugdíjtörvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat mielőbbi tárgyalás alá vételét kérte s egyszersmind a javaslat előadójának megválasztását. A bizottság Booner Andort választotta meg előadónak, egyúttal megbízván az elnököt, hogy mihelyt az előadó felkészül, a miniszterrel egyetértve tűzze ki a tárgyalás megkezdésének idejét. Végül a közoktatásügy állapotáról szóló miniszteri jelentést osztották ...........adók között. A pénzügyi bizottság jelentése. A képviselőház pénzügyi bizottságának Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében Hegedűs Sándor előadó előterjeszti az 1892. évi állami költségvetési előirányzatra vonatkozó általános jelentésnek a bizottság előző megállapodásai alapján szerkesztett tervezetét. A bizottság érdemleges módosítás nélkül magáévá tette a jelentést s megbízta az előadót annak a ház elé terjesztésével. Ezzel a bizottság befejezte az 1892-ik évi állami költségvetés tárgyalását. A költségvetés végeredménye a pénzügyi bizottságban egy kissé módosult a budget előnyére, mégpedig 1730 írttal, amennyiben a bizottsági előterjesztés szerint a fölösleg 14,725 frt, míg a kormány budgetje szerit csak 12,995 forint volt a fölösleg. A költségvetés végső számai tehát következőleg alakulnak : a kormány előterjesztése szerint az összeg kiadások 395.340,941 frt, az összes bevételek 395.353,936 frt, fölösleg 12,995 frt. A pénzügyi bizottság szerint: összes kiadás 337.508,911 frt, összes bevétel 397.524,836 frt, fölösleg 14,725 frt. A főösszegek, mint látszik 2 millióval emelkedtek. Ez onnan van, mert a pénzügyminisztérium budgetjében a dohánybeváltásra 3.200.000 írttal többet vettek föl és ugyanoly összeget vettek be, mint a dohányelárusításnál várható nagyobb bevételt. A 48-as pártkör e hó 14-én, szombaton, délután 5 órakor értekezletet tart. A közoktatás állapota. Csáky Albin gróf kultuszminiszter a képviselőház mai ülésén mutatta be a közoktatás állapotáról szóló jelentésének első kötetét, mely a közoktatási tanács 1890—91-iki működéséről s a népoktatás 1890—91-diki állapotáról szól. A közoktatási tanács 1890-ben még régi szervezetében fungált. Könyvbírálat még sohasem for-