Budapesti Hírlap, 1892. január (12. évfolyam, 1-31. szám)
1892-01-14 / 14. szám
2 kettőnek jogosultságát egyszerűen nem ismeri el, a harmadikat pedig a vezér személyes kultuszának szolgálatával gyanúsítja s ugyanakkor megcsörteti kardját s fenyegetőzik, hogy igy, meg úgy nem fog tűrni kíméletlen kritikát. . . . Milyen szellem ez ! Kimondjuk nyíltan : krakélerszellem. S ha az ország felelős intézői beszélnek így programízv mondáskor, úgy az új képviselőháztól sem várhatunk egyebet egymást felváltó áttétek, turbulens jelenetek, botrányok szakadatlan soránál. Az így kihegyezett személyes kérdések hátterében szerénykedve vonják meg magukat az országos érdekek. A honvédminiszter kegyes a parlamentnek annyit koncedálni, hogy két pártra abban szükség van, mely egymást felválthassa az ország szolgálatában. Saját szavai szerint: egy ellenzéknek lenni kell. De e tétel —■ melyet különben is Szapáry egyik beszédéből idézett — miképp fér össze a mai ellenzéki pártok létjoga és szelleme fölött mondott elítélő bírálattal ? Az ő logikája szerint a három közül az egyikre szüksége van az országnak, ő azonban mindhárom ellen kardot csörtet. Ebből kettő következik : 1. hogy csak a kormánynak kedves ellenzék kéne Magyarországon, 2. hogy az ellenzéki politika helyességének megítélésére a kormány van hivatva. Ilyen alkotmányjogi fejtegetések csak a cs. és kir. táborszernagy úr fejéből kerülhetnek ki, s gratulálunk hozzá a szabadelvű kormánynak és pártjának. A pozsonyi beszéd Szilágyi Dezső egy nagy tényének igényével látszik fellépni. Szónoki erényeit nem tagadjuk, bár szépségeit az előttünk fekvő vázlatban még nem élvezhettük. Eszmemenete monumentális arányokban van kidolgozva, elmondásához közel két óra kellett. Ha tartalmát nézzük, keveselnünk kell ezt az időt: az egész beszéd filippika akar lenni Apponyi ellen s a rája fordított két óra valóban nem áll arányban a mértéktelen gyűlölettel, melylyel az igazságügyek minisztere e még mindig kedves és mindig fiatal. Ragyogó nagy fekete szeme, pajzán arcának hosszúkás körvonalai, kedves mosolya, még mind, mind a régi és az ifjúság varázsát önti alakjára. Megjelenésével, mozdulatainak gráciájával 63 egész lényének bájával még most is elbűvöli a nézőt. Játéka a lehető legegyszerűbb, mozdulataiban inkább fukar, mint túlságos. A szerep kényesebb részeit nem pointírozza , inkább elsiklik fölöttük és ebben a legtökéletesebb. Meg kell csak nézni az ő Nebdntsvirágját, ezt a kolostorban nevelkedett pipiskét, aki hirtelen az operett színpadán terem és egy egész tisztikart meghódít egy csapásra, akkor lehet csak igazán megismerni ezt a páratlanul nagy művészetét. Judicné a legfélreérthetetlenebb trivialitásokat egyszerű és gyors csevegő hangon mondja el s a mellett a legártatlanabb arcot vágja hozzá és gyermekiesen mosolyog. A darabok, a melyekben ő föllép, merő frivolitások s a legvakmerőbbek közé tartoznak, melyeket francia szerző a közönség elé tálalt. De Judicne ábrázolásában elvesztik ezek a szerepek átkozottul kényes természetüket. A cocotterie, melyet a legtöbb színésznő bántóan ad, kiélez ezekben a darabokban, eltűnik nyomtalanul, mihelyt Judicné a színpadra lép; a közönség csak egy pajzán teremtést át, aki egészen átengedi magát aranyos jókedvének. Erős pikantériákat mond oly hangon, hogy szinte azt hinné az ember, hogy egy Lafontaine-féle mesét szaval. A beszéde épp oly kedves, mint egész megjelenése. Az egyszerűségnek ebben a gráciájában fejti ki a legnagyobb művészetet. És a mellett nagy tehetsége politikai ellenlábasa iránt viseltetik. Nem érzünk magunkban hivatottságot, hogy a miniszter urat a jog és igazság reszszortjától messze elkalandozásaiban, a gúny, kicsinylés, ferdítés és torzítás fegyverfogásaiban kövessük, vagy ellenük a nemzeti párt vezérét védelmezzük. Csupán kettőt konstatálunk : az egyik az a feltűnő jelenség, hogy a kormány nagy szónoka, ki nyilván az egész kabinet nevében beszélt, a választási harcban ereje nagyobb súlyát nem a szélső ellenzékek, a közjogi alap ostromlói, a reformpolitika elvi ellenzői, az agyonbeszélés taktikájának rendezői ellen veti, hanem a mérsékeltebb, kormányképes és népszerűségében virágkorát most élő nemzeti párt ellen, mely a közjogi alapon áll, a reformokat sürgeti s az obstrukció alatt semlegesen, lojálisan viselkedett, a közigazgatási reform védelmében a kormánynak segítségére volt. Szilágyi Dezsőtől ez a taktika nem meglepő, tekintettel arra a kétértelmű magatartásra, melyet az obstrukció alatt személyesen tanúsított s a kétértelmű barátságra, melyet irányában a szélső közjogi ellenzék egyik főközlönye ápol. De beszédének ez a tenorja, mint kormánynyilatkozaté, mégis konstatálandó. A másik feltűnő jelenség, hogy e nagy beszéd keretei között mily szűk zugra szorítkozik az igazságügy miniszterének a jövő öt évet illető programmja. Nem vigasztal e hiányért az a retrospektív kijelentés, hogy Szilágyi Dezső jövőre is folytatja az építkezést az eddig lerakott alapokon, mert eddig ezekből édes - keveset láttunk. De nem vigasztal, sőt megijeszt amaz általános frázissal, hogy ő a nemzeti munka politikájának képviselője. A nemzeti munka a lelki tépelődés s a testi lustaság ez inkarnációja által képviselve — elrémítő kép, ha igaz volna, — a magyar nemzet jövője fölött kétségbe ejtő. Szerencsére nem így van : Szilágyi Dezső ne akarja a nemzeti munkát képviselni, — az ő eleme a szkepszisz, mely azt bírálja, van a jellemzéshez. Emlékezzünk csak az ő Lilijére, ahol minden felvonásban ugyanegy és mégis merőben különböző alakot ábrázol : előbb a nevelőintézet naiv kis növendékét, aztán az öreg nagymamát, aki kérlelhetetlenül szigorú az erkölcs dolgaiban és végre a saját unokáját, a maga szűzies ártatlanságában. Egészen sajátszerűek és elbájolók a Judicné kupléi. Szinte nem is ének az, amit tőle hallunk, hanem valami különösen dallamos csevegés, aminek rendkívül elmés a pointírozása. Hangja nem erős, inkább olyan, mint a fuvola egymásba olvadó lágy akkordjai. Ez a kedves asszonyka most két estén a mi vendégünk lesz. Harmadízben jár Budapesten és egyszer sem bánta meg, hogy eljött. A budapesti közönségnek van érzéke az ő finomságai iránt és tódul a színház pénztárához, ha az ő előadásait hirdetik. Igaz, hogy van helye annak a sok pénznek, amit egy-egy körútjában összeszed. Juditné — ki hinné erről a poétikus teremtésről — szenvedélyes börzejátékos és csak nemrég került dobra re de boulogne-i fényes palotája — tőzsdei differenciák miatt. Pedig kedves emlékei fűzték ehhez a palotához. Itt rendezte híres művész-estéit, melyeken az irodalmi és művészvilág arisztokratái hódoltak előtte. A hódolatnak legtalálóbb kifejezését egy nemrég elhalt diplomata mondotta reá ; koszorút küldött, ezzel az ajánlással : A. Vartiste unique — Leine du chic — Anne Judit. BUDAPESTI HÍRLAP. (14. sz.) 1892. január 14. -11 — boncolja, tagadja, a mi mást termékenynyé, alkotóvá tesz — s igy fakad tőle olyan kritikai ötletekre, milyen a „magtalan felhődről szóló, mely a pozsonyi beszédben egyedül pályázik mély értelme, külső szépsége, belső igazsága erényeinél fogva a halhatatlanságért. Budapest, jan. 13. Választási mozgalmak. Fejérváry báró miniszter tegnapi beszámolója, melyet a kétszáz hivatalnokból álló hallgatóság tegnap oly keményen megéljenzett, úgy látszik, nem tudta megnyugtatni az I. kerületnek független polgárait. Mert, mint értesülünk, az I. kerületi ellenzéki választópolgárok holnap tartandó értekezlete iránt igen nagy az érdeklődés. A párt előkészítő bizottságát a városrészben mindenfelé általános lelkesedéssel fogadták. Az értekezletre, melyet holnap délután tartanak a krisztinavárosi sörcsarnokban, ez után is meghívja a bizottság a választópolgárokat. * A III. kerület egyesült ellenzékének választópolgárai, mintegy háromszázötvenen, ma este 8 órakor értekezletet tartottak a Lajos utcai Grenaeglvendéglőben, hogy jelöltet állítsanak. A megjelenteket Csivéry Dávid dr. üdvözölte s beszámolt a múltkori értekezlet által kiküldött bizottság eljárásáról. A bizottság Horváth Gyula jelöltségében állapodott meg s őt ajánlja a választópolgároknak. Az értekezlet zajos éljenzéssel fogadta Horváth Gyula jelölését s bár, mint a szónokok egyike megjegyezte, akik az értekezleten megjelentek, nem mind ellenzékiek, hanem vannak köztük többen, akik a kormánypárthoz tartoznak, de hát a kerületnek egy századrésze sem rokonszenvez Országh Sándorral. Egyáltalában a felszólalók keményen elítélték Ország eljárását a kerülettel s választóival szemben. Szemére vetették, hogy a szellőmunkásoknak, valahányszor hozzámentek deputációba, mindig azt felelte, hogy nem ér rá rajtuk segíteni, mikor meg a szatócsok kérték, hogy vezesse küldöttségöket a miniszter elé, azzal utasította el őket, hogy fürdőbe kell utaznia. Csikéry dr. elnök ezután elmondta, hogy Horváth Gyula már 14 nap óta távol van a fővárostól s csak pénteken érkezik vissza. Indítványozza, hogy akkor küldöttség menjen el hozzá és ajánlja föl neki a jelöltséget, amit Horváth Gyula bizonyára elfogad. — Stern dr. kihirdeti, hogy a párt irodája egyelőre a Grenaegl-vendéglőben lesz, ahol mindennap, már holnap is, este 8 órakor értekezlet lesz. Felszólítja a polgárokat, hogy minél többen vegyenek részt a küldöttségben, mely Horváth Gyulának fel fogja ajánlani a jelöltséget. Kovács Rezső pártjegyző indítványára a távollevő Horváth Gyulához a következő táviratot intézték : „A III. kerületi egyesült ellenzék értekezlete határtalan lelkesedéssel és meg nem szűnő ragaszkodással üdvözli Horváth Gyulát, kinek nevével e hó 28-án győzni akar éa fog“. — Az egybegyűltek Horváth Gyula éltetésével oszoltak szét.* A VI. kerület ama választói, kik Eötvös Károlyt kiáltották ki jelöltül, ma a Tyúkketrecben értekezletet tartottak. Heiner Ede dr. üdvözölvén a jelenvoltakat az értekezlet vezetésére Schwarcz Gyula dr. ügyvédet kérte fel. Schwarcz Gyula lelkes szavakkal fejtegette az ellenzék álláspontját. A VI. kerület megelégelte már egyes egyének túlhatalmaskodását s elérkezett az idő, hogy a kerület önálló gondolkozása és cselekvéseiben független férfiút válaszszon. E férfiú Eötvös Károly. (Zajos éljenzés.) Utána Reiner Ede dr. a választópolgárok szabad hozzászólási jogának érvényesülését kivánja. Azért szegődik ehhez a párthoz, kinek jelöltje a valódi liberalizmus és demokrácia elveit lobogtatja zászlóján. Perl Soma dr. és Kalpnszky dr. ügyvéd szintén arra buzdították a választókat, hogy Eötvös mellé sorakozzanak. — Eötvös jan. 17-én tartja meg programmbeszédét. A párt irodája a Priva-szállóban van. Az Eötvös-párt jan. 14 én (csütörtökön) este 8 órakor a Paks-szállóban társasvacsorát rendez és értekezletet tart. Eötvös Károly ma este érkezett meg N.Kőrösről. Választói nagy ovációban részesítették az Abbázia kávéházban. Kijelentette, hogy a jelöltséget elfogadja, ha Löty Tivadar, vagy Pucher József nem vállalkoznak a jelöltségre. * A Terézváros ama polgárai, a kik Andrássy Gyula gróf jelölésével nincsenek megelégedve s vele szemben más jelöltet óhajtanak, holnap este 8 órakor a Bauer- (előbb Egerváry) kávéház külön helyiségében tartandó értekezletre minél nagyobb számban való megjelenésre kéretnek. * A terézvárosi Andrássy-párt mai gyűlése után, melyről lapunk mellékletén tudósítunk, lakomát rendezett, melyen számosan vettek részt a párt hívei közül. A felköszöntők sorát Radócza János nyitotta meg, éltetve a jelöltet. Utána Komócsy József beszélt. Beszéde közben érkezett meg Andrássy Gyula gróf, a kit Radocza János üdvözölt. Andrássy gróf Radocza beszédére válaszolva, kijelentette, hogy