Budapesti Hírlap, 1892. január (12. évfolyam, 1-31. szám)

1892-01-14 / 14. szám

2 kettőnek jogosultságát egyszerűen nem ismeri el, a harmadikat pedig a vezér személyes kultuszának szolgálatával gyanúsítja s ugyanakkor megcsörteti kardját s fenyegetőzik, hogy igy, meg úgy nem fog tűrni kíméletlen kriti­kát. . . . Milyen szellem ez ! Kimond­juk nyíltan : krakélerszellem. S ha az or­szág felelős intézői beszélnek így pro­­gramízv­ mondáskor, úgy az új képviselő­háztól sem várhatunk egyebet egymást felváltó áttétek, turbulens jelenetek, botrányok szakadatlan soránál. Az így kihegyezett személyes kérdések hátte­rében szerénykedve vonják meg magu­kat az országos érdekek. A honvédminiszter kegyes a par­lamentnek annyit koncedálni, hogy két pártra abban szükség van, mely egy­mást felválthassa az ország szolgá­latában. Saját szavai szerint: egy el­lenzéknek lenni kell. De e tétel —■ melyet különben is Szapáry egyik be­szédéből idézett — miképp fér össze a mai ellenzéki pártok létjoga és szel­leme fölött mondott elítélő bírálattal ? Az ő logikája szerint a három közül az egyikre szüksége van az országnak, ő azonban mindhárom ellen kardot csörtet. Ebből kettő következik : 1. hogy csak a kormánynak kedves ellen­zék kéne Magyarországon, 2. hogy az ellenzéki politika helyességének meg­ítélésére a kormány van hivatva. Ilyen alkotmányjogi fejtegetések csak a cs. és kir. táborszernagy úr fejéből kerül­hetnek ki, s gratulálunk hozzá a sza­badelvű kormánynak és pártjának. A pozsonyi beszéd Szilágyi Dezső egy nagy tényének igényével látszik fellépni. Szónoki erényeit nem­ tagad­juk, bár szépségeit az előttünk fekvő vázlatban még nem élvezhettük. Eszme­menete monumentális arányokban van kidolgozva, elmondásához közel két óra kellett. Ha tartalmát nézzük, kevesel­­nünk kell ezt az időt: az egész beszéd filippika akar lenni Apponyi ellen s a rája fordított két óra valóban nem áll arányban a mértéktelen gyűlölettel, melylyel az igazságügyek minisztere e még mindig kedves és mindig fiatal. Ragyogó nagy fekete szeme, pajzán arcának hosszúkás körvonalai, kedves mosolya, még mind, mind a régi és az ifjúság varázsát önti alakjára. Megjelenésével, mozdulatainak gráciájával 63 egész lényének bájával még most is elbűvöli a nézőt. Játéka a lehető legegyszerűbb, moz­dulataiban inkább fukar, mint túlságos. A szerep kényesebb részeit nem pointírozza , inkább elsiklik fölöttük és ebben a legtökéle­tesebb. Meg kell csak nézni az ő Nebdntsvirág­­ját, ezt a kolostorban nevelkedett pipiskét, a­ki hirtelen az operett színpadán terem és egy egész tisztikart meghódít egy csapásra, akkor lehet csak igazán megismerni ezt a páratlanul nagy művészetét. Judicné a legfélreérthetetle­­nebb trivialitásokat egyszerű és gyors csevegő hangon mondja el s a mellett a legártatla­nabb arcot vágja hozzá és gyermekiesen mo­solyog. A darabok, a melyekben ő föllép, merő frivolitások s a legvakmerőbbek közé tartoznak, melyeket francia szerző a közönség elé tálalt. De Judicne ábrázolásában elvesztik ezek a szerepek átkozottul kényes természetü­ket. A cocotterie, melyet a legtöbb színésznő bántóan ad, kiélez ezekben a darabokban, el­tűnik nyomtalanul, mihelyt Judicné a szín­p­adra lép; a közönség csak egy pajzán teremtést át, a­ki egészen átengedi magát aranyos jókedvé­nek. Erős pikantériákat mond oly hangon, hogy szinte azt hinné az ember, hogy egy Lafon­­taine-féle mesét szaval. A beszéde épp oly kedves, mint egész megjelenése. Az egyszerű­ségnek ebben a gráciájában fejti ki a legna­gyobb művészetet. És a mellett nagy tehetsége politikai ellenlábasa iránt viseltetik. Nem érzünk magunkban hivatottságot, hogy a miniszter urat a jog és igazság reszszortjától messze elkalandozásai­ban, a gúny, kicsinylés, ferdítés és tor­zítás fegyverfogásaiban kövessük, vagy ellenük a nemzeti párt vezérét védel­mezzük. Csupán kettőt konstatálunk : az egyik az a feltűnő jelenség, hogy a kormány nagy szónoka, ki nyilván az egész kabinet nevében beszélt, a válasz­tási harcban ereje nagyobb súlyát nem a szélső ellenzékek, a közjogi alap ostromlói, a reformpolitika elvi ellenzői, az agyon­­beszélés taktikájának rendezői ellen veti, hanem a mérsékeltebb, kormány­képes és népszerűségében virágkorát most élő nemzeti párt ellen, mely a közjogi alapon áll, a reformokat sür­geti s az obstrukció alatt semlegesen, lojálisan viselkedett, a közigazgatási reform védelmében a kormánynak se­gítségére volt. Szilágyi Dezsőtől ez a taktika nem meglepő, tekintettel arra a kétértelmű magatartásra, melyet az obstrukció alatt személyesen tanúsított s a kétértelmű barátságra, melyet irá­nyában a szélső közjogi ellenzék egyik főközlönye ápol. De beszédének ez a tenorja, mint kormánynyilatkozaté, mégis konstatálandó. A másik feltűnő jelenség, hogy e nagy beszéd keretei között mily szűk zugra szorítkozik az igazságügy minisz­terének a jövő öt évet illető programmja. Nem vigasztal e hiányért az a retro­spektív kijelentés, hogy Szilágyi Dezső jövőre is folytatja az építkezést az eddig lerakott alapokon, mert eddig ezekből édes - keveset láttunk. De nem vigasztal, sőt megijeszt amaz általános frázissal, hogy ő a nem­zeti munka politikájának képvise­lője. A nemzeti munka a lelki tépe­­lődés s a testi lustaság ez inkarnációja által képviselve­­ — elrémítő kép, ha igaz volna, — a magyar nemzet jövője fölött kétségbe ejtő. Szerencsére nem így van : Szilágyi Dezső ne akarja a nemzeti munkát képviselni, — az ő eleme a szkepszisz, mely azt bírálja, van a jellemzéshez. Emlékezzünk csak az ő Lili­jére, a­hol minden felvonásban ugyanegy és mégis merőben különböző alakot ábrázol : előbb a nevelőintézet naiv kis növendékét, aztán az öreg nagymamát, a­ki kérlelhetetle­nül szigorú az erkölcs dolgaiban és végre a saját unokáját, a maga szűzies ártatlanságában. Egészen sajátszerűek és elbájolók a Judicné kupléi. Szinte nem is ének az, a­mit tőle hal­lunk, hanem valami különösen dallamos cseve­gés, a­minek rendkívül elmés a pointírozása. Hangja nem erős, inkább olyan, mint a fuvola egymásba olvadó lágy akkordjai. Ez a kedves asszonyka most két estén a mi vendégünk lesz. Harmadízben jár Budapes­ten és egyszer sem bánta meg, hogy eljött. A budapesti közönségnek van érzéke az ő finomságai iránt és tódul a színház pénztárá­hoz, ha az ő előadásait hirdetik. Igaz, hogy van helye annak a sok pénz­nek, a­mit egy-egy körútjában összeszed. Ju­­ditné — ki hinné erről a poétikus teremtésről — szenvedélyes börzejátékos és csak nemrég került dobra r­e de boulogne-i fényes palo­tája — tőzsdei differenciák miatt. Pedig ked­ves emlékei fűzték ehhez a palotához. Itt ren­dezte híres művész-estéit, melyeken az iro­dalmi és művészvilág arisztokratái hódoltak előtte. A hódolatnak legtalálóbb kifejezését egy nemrég elhalt diplomata mondotta reá ; koszorút küldött, ezzel az ajánlással : A. Var­tiste unique — Leine du chic — Anne Judit. BUDAPESTI HÍRLAP. (14. sz.) 1892. január 14. -11 — boncolja, tagadja, a mi mást termé­­kenynyé, alkotóvá tesz — s igy fakad tőle olyan kritikai ötletekre, milyen a „magtalan felhődről szóló, mely a po­zsonyi beszédben egyedül pályázik mély értelme, külső szépsége, belső igazsága erényeinél fogva a­­ halhatatlanságért. Budapest, jan. 13. Választási mozgalmak. Fej­érváry báró mi­niszter tegnapi beszámolója, melyet a kétszáz hiva­talnokból álló hallgatóság tegnap oly keményen megéljenzett, úgy látszik, nem tudta megnyugtatni az I. kerületnek független polgárait. Mert, mint ér­tesülünk, az I. kerületi ellenzéki választópolgárok holnap tartandó értekezlete iránt igen nagy az érdeklődés. A párt előkészítő bizottságát a város­részben mindenfelé általános lelkesedéssel fogadták. Az értekezletre, melyet holnap délután tartanak a krisztinavárosi sörcsarnokban, ez után is meghívja a bizottság a választópolgárokat. * A III. kerület egyesült ellenzékének választó­­polgárai, mintegy háromszázötvenen, ma este 8 óra­kor értekezletet tartottak a Lajos­ utcai Grenaegl­­vendéglőben, hogy jelöltet állítsanak. A megjelente­ket Csivéry Dávid dr. üdvözölte s beszámolt a múlt­­kori értekezlet által kiküldött bizottság eljárásáról. A bizottság Horváth Gyula jelöltségében állapodott meg s őt ajánlja a választópolgároknak. Az érte­kezlet zajos éljenzéssel fogadta Horváth Gyula jelölését s bár, mint a szónokok egyike megjegyezte, a­kik az értekezleten megjelentek, nem mind ellen­zékiek, hanem vannak köztük többen, a­kik a kor­mánypárthoz tartoznak, de hát a kerületnek egy századrésze sem rokonszenvez Országh Sándorral. Egyáltalában a felszólalók keményen elítélték Or­szág eljárását a kerülettel s választóival szemben. Szemére vetették, hogy a szellőmunkásoknak, vala­hányszor hozzámentek deputációba, mindig azt fe­lelte, hogy nem ér rá rajtuk segíteni, mikor meg a szatócsok kérték, hogy vezesse küldöttségöket a miniszter elé, azzal utasította el őket, hogy fürdőbe kell utaznia. Csikéry dr. elnök ez­után elmondta, hogy Horváth Gyula már 14 nap óta távol van a fővárostól s csak pénteken érkezik vissza. Indítványozza, hogy akkor küldött­ség menjen el hozzá és ajánlja föl neki a jelöltsé­get, a­mit Horváth Gyula bizonyára elfogad. — Stern dr. kihirdeti, hogy a párt irodája egyelőre a Grenaegl-vendéglőben lesz, a­hol mindennap, már holnap is, este 8 órakor értekezlet lesz. Felszólítja a polgárokat, hogy minél többen vegyenek részt a küldöttségben, mely Horváth Gyulának fel fogja ajánlani a jelöltséget. Kovács Rezső pártjegyző indítványára a távollevő Horváth Gyulához a kö­vetkező táviratot intézték : „A III. kerületi egye­sült ellenzék értekezlete határtalan lelkesedéssel és meg nem szűnő ragaszkodással üdvözli Horváth Gyulát, kinek nevével e hó 28-án győzni akar éa fog“. — Az egybegyűltek Horváth Gyula éltetésével oszoltak szét.* A VI. kerület ama választói, kik Eötvös Károlyt kiáltották ki jelöltül, ma a Tyúkketrec­ben értekez­letet tartottak. Heiner Ede dr. üdvözölvén a jelen­voltakat az értekezlet vezetésére Schwarcz Gyula dr. ügyvédet kérte fel. Schwarcz Gyula lelkes szavakkal fejtegette az ellenzék álláspontját. A VI. kerület megelégelte már egyes egyének túlhatalmaskodását s elérkezett az idő, hogy a kerület önálló gondol­kozása és cselekvéseiben független férfiút válaszszon. E férfiú Eötvös Károly. (Zajos éljenzés.) Utána Reiner Ede dr. a választópolgárok szabad hozzászólási jogának érvényesülését kivánja. Azért szegődik ehhez a párthoz, kinek jelöltje a valódi liberaliz­mus és demokrácia elveit lobogtatja zászlóján. Perl Soma dr. és Kalpnszky dr. ügyvéd szintén arra buz­dították a választókat, hogy Eötvös mellé sorakoz­zanak. — Eötvös jan. 17-én tartja meg programm­­beszédét. A párt irodája a Priva-szállóban van. Az Eötvös-párt jan. 14 én (csütörtökön) este 8 órakor a Pak­s-szállóban társasvacsorát rendez és értekez­letet tart. Eötvös Károly ma este érkezett meg N.­Kőrösről. Választói nagy ovációban részesítették az Abbázia kávéházban. Kijelentette, hogy a jelölt­séget­ elfogadja, ha Löty Tivadar, vagy Pucher Jó­zsef nem vállalkoznak a jelöltségre. * A Terézváros ama polgárai, a kik Andrássy Gyula gróf jelölésével nincsenek megelégedve s vele szemben más jelöltet óhajtanak, holnap este 8 óra­kor a Bauer- (előbb Egerváry) kávéház külön helyiségében tartandó értekezletre minél nagyobb számban való megjelenésre kéretnek. * A terézvárosi Andrássy-párt mai gyűlése után, melyről lapunk mellékletén tudósítunk, lakomát rendezett, melyen számosan vettek részt a párt hí­vei közül. A felköszöntők sorát Radócza János nyitotta meg, éltetve a jelöltet. Utána Komócsy Jó­zsef beszélt. Beszéde közben érkezett meg Andrássy Gyula gróf, a kit Radocza János üdvözölt. Andrássy gróf Radocza beszédére válaszolva, kijelentette, hogy

Next