Budapesti Hírlap, 1892. október(12. évfolyam, 271-301. szám)

1892-10-01 / 271. szám

1892. o­etóber 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (271. sz.) (AJDALOSS és MŰVÉSZET. ) Budapest, szept. 30. A Garai-pályázat. A Garai-féle vígjáték-pályázat ma járt le s ez ideig 4 színdarab érkezett be a nemzeti színház­hoz. A pályázó vígjátékok címei, jeligéstül, a kö­ve­tkezőt:­­ A napraforgóié, jelige: Mindnyájan napra­­forgók vagyunk­. — 2. A doktor, j. i.: Moliére. — 3. A titok­ j. i.: Remélem a sikeremet.­­— 4. A zöld szemű sörny, j. i.: A házasságnak meg van a maga illemszbálya, melyet büntetlenül megsérteni nem lehet. — 5. Meg ne házasodj, j. i. : Varietas delec­­tat. —6. A honatya, j. i.: Sokan vannak a m­egvá­lasztotak, de kevesen a hivatottak. — 7. Roland lovag, . i.: Égetném rossz véreket. — 8. Ellentétek, j. i.: Jonné grace. — 9. Seifenduff és Rosenblüh, j. i: V­asárnapi darab. — 10. Az uj párok­, j. i.: Tempra mutantur, et nos mutamur in illis. — 11. Jönne az ornithológusok­. — 12. Az érzékenyek, j. i.: Az élet örökség, tele adóssággal. — 13. A kapask­odók, j. i.: Dedalus. — 14. Szalontücsöje j. i.: Az irodalm magas iskolája az élet.— 15. Az idegen, j. i: Ne öli 16. Leányvásár, j. i.: Az akarat sikert arat. — 17. Nehéz napok, j. i. : Sypulus. — 18. Pályázat víg-_ játéka, j. i.: A­kinek nem inge, ne vegye magára. — 11. A harmadik gyógyszertár, j. i. : A tarlóról. — 20. A régi dal, j. i. : Régi dal, új varázs. — 21. Anna, dacára, j. i.: Légy igazságos, ha vész a világ is. — 22. A vadászat, j. i. : A­hol nyüzsögve pezsi az élet, ott markolj bele s lelsz érdekest legot. — 23. Divat és sport, j. i.: Vanitatum vani­­tas. — 24. A papa, j. i.: Heuréka. — 25. Légyott, j. i.: A gyöngenem varázsereje a férfiak gyöngéi­ben rejlik. — 26. Korszellemünk hősei, j. i.: Éljen a haza — 27. Mai divat, j. i. : Nevessünk. — 28. A nagypácsi, j. i. : Fejedelem nélkül vesztére hanyatlik az ország. — 29. Ködképek, j. i. : Mundus est mains arbiter. — 30. A lehetetlen házasság, j. i.: Az élet olyan hazugság, melyben csak azok hisznek, kik boldogultak. — 31. Valljon nekem szerelmet. — 32. Gyua pap lesz. —33. Tévedések, j. i.: Minden kezdet nehéz. 34. A féltékenyek. 35. A miniszteri tárca, j.i.: Lesz még szöllő lágy kenyér. — 36. A nagyravágyó, j. i.: Bizsun-e benne ? — 37. Eldorádó, j. i. : Van egy ország Eldorádó. — 38. Szeretsz ? Nem szeretsz ? j. i.: Célom mulattatni. — 39. Házasság kis hirdetés útján, j. i.: Pénzt, paripát, feleséget. — 40. Ipám után, j. i.: Lear király kifordítva. — 4. A mama nélkül. — 42. A gonosz férfiak, j. i.: Magyar aesz­­tetica az , mi nem volt, hanem lesz. — 43. N­ozo margók, j. i.: Vae victis. — 44. A női szív harmad­­virágzása vagy a vígjátékiró patikus, j. i. : Irsz-e még vígjátékot ? — 45. A hozomány. — 46. Az unoka, j. i.: Excelsior. — 47. Slavazoltak, j. i.: Anch’io sono. — 48. A világbollogító, j. i.: Az önzés az élet rugója. A 83-dik számú Tévedések című darabot, mely 1 felvonásos és mint ilyen a pályázat intencióinak nem felel meg, a bizottság ma délután 3 és fél órakor tartott értekezletének határozata szerint, a pályázatból kizárta. A bíráló bizottság, mely Paulay Ede igazgató elnöklete alatt Kessler József, Náday Ferenc, Silberstein Adolf dr. és Váradi Antalból áll, a pályaművek elolvasását és megbirálását azon­nal megkezdi, hogy az eredményt dec. 24 én kihir­dethesse. — A szept. 30-iki postabélyeggel feladott s esetleg később érkező darabok címeit, úgyszintén azokét is, melyek ma a délutáni órákban küldet­tek be, az igazgatóság pótlólag közzéteszi a la­pokban. * (A népszínházban) ma este A madarász került szkre, Komáromi Mariskával a hercegné sze­repében. Nemrég Postás Milkát játszotta, most a darab második női szerepét, azért, mert Hegyi Aranka betegségéből még most sem épült fel any­­nyira, hogy fölléphetne. A kisasszony sokoldalúsága mellett szól, hogy mai szerepében is kiválót produ­kált s egy-egy jelenetével valósággal meglepte a nézőt, így például az első felvonás fináléjában fé­nyesen karakterizálta a hercegné kényes helyzetét. Postás Milkát K. Kopácsy Juliska asszony ábrázolta, a­kit e szerepéről már jól ismer a közönség. * (Küry Klára k. a.) a népszínház újonnan szerződött tagja tiszteletére a kolozsvári műbarátok e hó 2- án a központi szálló első emeleti termében fényes bucsulakomát rendeztek. A banketten mint­egy százan voltak jelen Kolozsvár intelligenciájának köréből. Felköszöntőket Dobál Antal, Deáky Albert, Szekula Ákos és Bánff­y Miklós gróf és mások mon­dottak. A színház nőtagjai közül Hunyadi Margit, Pálffy Nina és Kaposi Józsa voltak jelen a banket­ten, mely pompásan sikerült. * („Egy párisi dráma.“) Ez a címe, paint párisi levelezőnk írja. Daudet Ernest új darabjának, mely a Gymnase-színházban határozottan megbukott. Daudet Ernest Dérroqué című regényéből csinálta a drámát, melynek meséje a következő: Jacques Vignál igéző külsejű fiatal dominiká­nus befejezvén templomi szónoklatát, gyóntató széke elé bocsátja a gyónásra váró nagyszámú hölgyeket. Ezek közt van Rose Morgan, a város egyik leg­szebb s leghíresebb cocotte-ja, a­kit a pap lelkesítő és fölemelő szavai bűnbánó Magdolnává tesznek. Semmi kétség, hogy e­z­e mély szerelmet érez a pap iránt, de ez a momentum alig észrevehető a darabban. Követi őt a gyónásban Susanne de Veron grófné, ki hat hónapos özvegy s ki szeretne férjhez menni Moronis kapitányhoz, a dominikánus pap volt iskolatársához. A grófné özvegygyé lett, mert hat hónappal előbb halva találták a férjét. Hogy ki a gyilkosa, azt senki sem tudja. Valószínű, hogy a grófné gyónása összefüggésben áll a titokzatos ha­lállal, de hogy mennyiben, azt csak az utolsó jele­netben tudjuk meg. Egyelőre a kacér Rose Mor­gant terheli a gyanú, mert ő volt a meggyilkolt gróf szeretője. A második felvonásban a vizsgá­lóbíró a grófné házába idézi azt az egész könnyelmű társaságot, a kikkel együtt mulatott a gróf halála é­jjszakáján. A hölgyek estélyi toalettben, a férfiak pedig frakkosan jelennek meg. A vendégek közt ott van Rose Morgan is. Itt vezeti a biró a viszgálatot, a­melynek folyamán — hamis nyo­mon járva — letartóztatja a szép Rose Morgant. A harmadik felvonásban Rose Morgan két börtönőr által kísérve megjelenik az esküdtek előtt. Elvonul­nak előttünk az összes tanúk, kik többnyire terhe­lően vallanak. Ekkor megjelenik egészen váratlanul Jacques Vignal, a fiatal dominikánus, a­ki tanúsá­got tesz Rose Morgan ártatlansága mellett. A gyil­kos — úgymond — megjelent gyóntatószékem előtt s bevallotta bűnét. Esküjére való hivatkozással azonban vonakodik megnevezni a gyilkost. A dominikánus imponáló fellépése mély hatást tesz az esküdtekre és felfüggesztik a tárgyalást. A negyedik felvonás­ban aztán megtudjuk, hogy a titokzatos gyilkos maga a grófné, a ki véletlen tanúja volt férje utolsó kicsapongásának s midőn ez a dorbézoló társaságból hozzá közeledett szerelmével, felindulásában revol­verrel lelőtte. Piára való tekintetből titkolta a bűnt,de most­ semhogy egy ártatlan szenvedjen miatta, inkább mindent bevall. E jelenet a színdarab legsikerül­tebb része, főleg az, midőn a grófné Rose Morgan­­tól bocsánatot kér. Az ártatlanul szenvedett leány eleintén keserű szemrehányással illeti a gyilkos hitvest, de a dominikánus pap engesztelő szavaira meglágyul és most erős verseny fejlődik ki a két nő között. Rose Morgan, hogy teljesen megtisztul­jon régi élete szennyétől, fel akarja magát áldozni a grófnőért és annak gyermekéért. A grófné viszont mindent be akar vallani. Az érdekes vitának az esküdtszék ítélete vet véget. Ez ugyanis, még min­dig a dominikánus szavainak hatása alatt, felmenti a vádlott Rose Morgant s igy a grófné megőrizheti titkát s újra férjhez mehet. A darab eleintén úgy volt tervezve, hogy a grófné öngyilkossá lesz, de utóbb Daudet meggondolva a dolgot, hősnője he­lyett a darabot ölte meg. * (Nyilatkozat.) Végig olvasva a Garai­­pályázatra beérkezett vígjátékok lajstromát, azt vettem észre, hogy ott van egy, melynek címe Nehéz napok, jeligéje pedig Supulusz (ypszilonnal.) Nehogy félreértésből a darabot a pályázatból kizár­ják, ezennel kijelentem, hogy e Nehéz napok­at nem én szereztem a bírálóknak s a kérdéses vígjátékban abszolúte semmi részem, sőt sejtelmem sincs róla, hogy ki irta. Különben is én nem vagyok nemes ember s igy nem k­orn­epszilonnal a nevemet. Buda­pest, 1892. szept. 30. Sipulusz. * (Zenés mise.) Vasárnap a budai ferenc­­rendiek országúti templomában zenés mise lesz Hackl Lajos vezetése alatt. Közreműködnek Hackl Lajos, Geyer József dr. és Geyer Józsefné. * (Cremieux Hector) hires operettszöveg-iró ma főbe lőtte magát Párisban. A hatvannégy éves író vezértitkára volt a Société de depot des compts courrants intézetnek s első pillanatra azt hitték, hogy zavaros financiak okozták az öngyilkosságot, de később kiderült, hogy rendezett pénzügyi körülmé­nyek közt élt s Orpheus szövegének szerzője meg­támadott egészsége miatt vált meg az élettől. * (Jókai Boter) két új színdarabon dolgozik. Egyik a Világszép leányok, másik a Gazdag szegények. * (A román liga hazugságai ellen) igen üdvös munkára vállalkozott Zarándy A. Gáspár. A legnagyobb bajt abban látván, hogy a külföld tu­dós világa nem ismeri eléggé az oláhok helyzetét s támogatja őket a magyarok ellen intézett mozgal­makban, arra törekszik, hogy a külföldnek történeti nyelvtudományi, néprajzi és kulturális szempontból tiszta és igaz képet nyújtson a magyarországi oláhokról. Célját egy tudományos munka, Réthy László dr. Az oláh nyelv és nemzet alakulása című könyve német fordításban való kiadásával véli legalább részben elérhetni. Zarándy A. Gáspár le­fordította az érdemes munkát s talált is kiadót reá, a­ki azonban a kiadást föltételhez kötötte, hogy 600 előfizetőt biztosítsanak neki. A fordító ezért előfizetési fölhívást bocsátott ki, ügye pártolását kérvén. A könyv ára 1 frt 80 ki s a szerző címéra (Budapest, Lövész­ utca 18. sz.) küldendő.) * (Bankó Pista dalai.) Dankó Pista, a híres szegedi cigány, a­kinek dalai zengenek évek óta országszerte, 100 nótával lép fel most egyszerre. A magyar zeneirodalom terén ez eseményszámba megy. A fiatal dalkölt­ő termékenységét és zsenialitását fényesen illusztrálja ezen most megjelenő impozáns kötet. Ki ne ismerné az ő dalai közül a következő­ket : Nem jó mindig a fonóba eljárni. Rám se nézett, mikor én őt megláttam. Nem forog a dorozsmai szél­malom. Páros élet a legszebb a világon. Még azt mond­ják, nincs Szegeden boszorkány. Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál. Szőke kis­lány csitt csitt csitt. Daru madár gyere velem Ez a néhány dal jobban ajánlja Dankó Pistát, mint a szóbeli dicséreteknek bármilyen halmaza. A zenemű, Nádor és Bárd ki­adásában jelenik meg. A zenemű ára 3 frt lesz, mely a mű­ megjelenésekor fizetendő. Bolti ára 5 frt lesz. A kolera. Budapest, szept. 30. Még mindig nincs megállapítva teljes hitelességgel, hogy megjelent-e már a főváros­ban a kolera vagy sem ? A hivatalos nyilat­kozatok megengedik úgy az egyik, mint a másik lehetőséget: annyira semmitmondók. Egyre azon nyargalnak, hogy a boncolás ugyan gyanús körülményeket derített ki, ha addig nem lehet tudni semmit, míg a bakteri­ológiai vizsgálatot be nem fejezik. Mivel pe­dig erre két-három nap szükséges , addig tessék várni. Portik Ottó dr., a bakteriológiai intézet igazgatója, ugyan ma délután személyesen­­tett jelentést a belügyminiszternek eddigi vizsgá­latai eredményéről, de hogy mit jelentett, az eddig még titok. így tehát nem marad más hátra, mint bevárni a tiszti főorvos amaz ígé­retének beváltását, hogy, ha a bakteriológiai vizsgálat minden kétséget kizárólag megálla­pítja a kolerát, ő a dolgot sem titkolni, sem szépítgetni nem fogja, hanem azonnal nyilvá­nosságra hozza. A tegnap meghalt Simon Erzsébet, Ander­­lile Mari és Szlávik Ferenc tetemét ma szintén fölboncolták, s a bakteriológiai vizsgálatot ezeknél is elrendelték, a­mit ugyancsak Perük dr. fog végezni. A barakkórházba egyébiránt ma ismét új koleragyanús beteget vettek föl, s így ott ez idő szerint összesen hat beteget ápolnak, miután a hetedik, Berzseny Mihály, ma délután meghalt. Az újonnan beszállítottak: Aszódi András, 34 éves napszámos, a­ki a Szabolcs­­utca 13. sz. házában lakik, és Stepanof Mari napszámosnő, a­kit a külső-váci-úti szükség­lakásból vittek el. A budai barakkórháznak, mely máig üre­sen állt, ma szintén akadt lakója. Ez Péki Erzsébet mosónő, a­kit a II. kerületi kút­ utca 9. számú házából szállíttatott a kerületi elül­­járóság oda, mivel gyanús tünetek jelentkez­tek nála ma reggel. Habár a kolera már úgyszólván a kü­szöbön van, s a kerületi egészségügyi bizott­ságok hűségesen bejelentették, hogy minden rendben van, azért napról-napra botrányosabb állapotok tudódnak ki, s hol innen, hol onnan érkeznek a jelentések, hogy itt is, ott is való­ságos melegágyai vannak a járványoknak, így most azt jelentik, hogy az üllő-út végén levő 16 ik számú helyőrségi kórháznak a honvéd ruharaktár felé eső részén nyílt csatorna vezet az utcára, mely mindenféle kórházi piszokkal van tele s undorító bűzt terjeszt. Hanem azért Buda­pest fővárosát éppenséggel nem találja készü­letlenül a kolera. (?) A belügyminiszter a zsi­fol­ éjjeli szállások ügyében rendeletet adott ki. „A mostani ve­szedelmes közegészségi állapotokra való tekin­tettel“ elrendelte, hogy a hatóság állapítsa meg, hogy az éjjeli szállásokban, azok térfo­gatára való tekintettel, hány ember tartózkod­­hatik s a legszigorúbb gondot fordítsa arra, hogy a megállapítandó számon felül egy-egy szállásban több ember ne tartózkodjék. * A mentűegyesület által megrendelt dezinficiáló készülék már megérkezett Németországból s a külső váci úti szakságdárakban helyezték el. Oda szállá­solták el az utóbbi napokban koleratünetek közt megbetegedettek hozzátartozóit is. Ezeket az este­ t

Next